Kis Ujság, 1899. január (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

KIS UJSÁG ahhoz fűződnek, 1? Bánffy báró t­o *­v­á­b­b­r­á is feartson; a válasz pedig biztosítani fa a Pártot arról, hogy a kormány ne/°8 engedni az e­r­ő­s fc­a­k­n­a­k megállja he­lyét» ha a p­t­neifl inog meg KétlTeiles« * »«ábaittfvfc-Hl­ati. Egyelőre ne®btatkozhák még a párt­ban a m­egifigáfe 3i- Egyes lapok megnevez­­nek egy pap­­iypviselőt, a ki legutjábbatt kilépett Volna P&M kötelékéből. A párt Vezetőségének Gnfean mindeddig hitték tü­­dötfintén ily kilisékről. Nem lehet Azonban tagadni, fcegypstít kebelébefi fölötte nyomott kedv s hogy igei Sokán 3?thmtel Üdvözülöé­­slök min­d elfogadható körfi* p­r­0­hl­i­n­gh itt t­e­r­v­e­t. Áih a békének sühbadelvüpti barátai is a kibontakozás első és elefi­htettetlen föltételének tartják­, hogy az­t s­i­f­ti­k e­l­ő leszerel* j­é­ti. E fccül, igy nyilatkoznak, minden kolhproihífhm a többség fegyverletételét elenténé kisebbség terrorizmusa előtt, a tü­lhek jövde szempontjából még a látsza­ tát is kel*­­ kell. A szédelvűpártból kilépettek a mai nap folytán is megkisérlették az ellenzéki pártok véreinek ily irányban való befo­lyásolási Azt remélik, hogy nem lesz siker nélkül jő a törekvésük, ha csak az újévi beszéde nem fognak disszonáns hangokat vegyíten a békéltetés munkájába.­jüsbStetnek nyesztemtője. A­d­a­r­á­s­z József korelnök is fog úlá beszédet intézni a szabadelvű- és a függön­ségi pártnak nála tisztelgő kül­­döttsieihez. A szabadelvűpárton remélik, hogy beszédek megmaradnak a párto­­kon felül álló elnökhöz m­é­g a korlátok között. Az öregk­on nyoma sem látszik annak, hogy kifosztotta volna a korelnökség. Hogy mi ré­szke erre a funkciójára, abból is ki­­ ­fc^aaMWctMa«MK>ajcjjy. -iiaaraareiMaaagjBieawwMHMBacMiMnBM — Akkor­a dolog, még sokkal komo­­lyab mint én hittem. És okvetlen szükséges az,hogy ön ezt az összeget egyszerre űzesse ma — Haladéktalanul, — nem szabad egy pianatig sem halasztani. — Persze ön ezt csak írásban könyve­­sdeg érti. — Korántsem, a szó szoros értelmében klapémben és pedig még most öt óra előtt. — Ez minden lehetőségen kívül áll. Ön ehetetlent kíván én tőlem, de talán hi tele­pje elfogadna egy váltót is fizetés helyett. — Nem. Készpénzzel kell fizetnem. — Ez teljes lehetetlen — felfelé mr. Mord székéből felkelve és a fejét csó­válva. Ezert helyzetemben úgy vettem észre, hogy Már nem viseltetett irányomban mr. Clifford azzal a barátsággal, azzal a szivén­­yességgel,­­ amelyet már tőle megszoktam, úgy éreztem magam mintha talán arcomról leolvasta volna a tisztességtelenséget. Nem tudtam nyugodtan ülve maradni, felugrot­­tam s nyugtalanul jártam kettőm fél 9 alá a szobában. Egy kis szünet után igy 32ólt mr. Clifford: — Mr. Brooke, ön mindig bizalommal viseltetett irányomban, kérem, mondja el n­ekem őszintén, minő kelepcébe jutott ön? Bár én a pénzt minden akadály nélkül meg­szerezhetem, mégis talán lehetne találni más, könnyebb kivezető utat. Én megállottam s azon gondolkoztam, hogy minő formában adhatom elő ügyemet, hogyan áruljam el adósságomat. (Folyta­t­órt) tűnik, hogy a körelnöksége alatt tartott minden egyes képviselőházi élét gyorsírói naplóját megküldi Amerikába a bátyjának, Madarász Lászlónak, a­kivel élénk levelezést folytat a hazai dolgokról. Széll Kálmán pontozatai. A pozsonyi levél után megindult a sza­badelvű pártban az erjedés és a függetle­nebb elemek nyíltan kifejezték a helyzettel való elégedetlenségüket. Kétségtelen, hogy döntő jelentőségű fordulat állott volna elő ezen napokban, ha közbe nem lép Széll Kálmán, a­ki az elégedetlenebb elemeket maga köré gyűjtötte és velük értekezletet tartott. Ezen az értekezleten felszólalt Fálk Miksa is, erősen kikelve a klotür ellen. Az értekezletből kifolyólag Széll Kálmán három pontot terjesztett Bánffy elé, mint feltételt: 1. Nem szabad a Házat el­napolni, 2. Nem szabad új válasz­tásokat­­ rendelni* 3. Nem szabad a klotárt behozni* Bánffy kijelentette, hogy a feltételeket elfogadja, hiszen a két első pontra nézve már többszörösen nyilatkozott, hogy a Há­zat sem elnapolni, sem feloszlatni nem fogja, a klotárt pedig annyival könnyebb elfo­gadnia, mert az a Tiszákon kívül úgy sem kell senkinek és egyszerűen, ha akarja, se bírja behozni. Mit h­ozott Fejérváry ? A kormánypárti képviselőket roppan­tul lehangolta az, hogy a miniszterelnök még mostanig sem tájékoz­tatta őket a történendők­­r­ő­l. Sokan még újév előtt egy pártérte­kezlet egybehívás­át követelték, hogy ebben a helyzet egész mivoltáról fölvilágosítása­­j­­at nyerjenek, de Bánffy az Újévi beszédére ! Utalta őket. Ezt a beszédet várják most. A­­ miniszterelnök újévi beszédét a szerdai­­ minisztertanács állapította meg. E b­e­­ Széd szövegét vitte föl dr. Fejérváry Bécsbe és ennek jóváhagyásához kérte a ko­rona hozzájárulását. Ezt meg is hozta báró Fejérváry. Azok a hí­rek, m­intha a honvédelmi a korona részéről ú ú­j­a­b­b bizalmi­­nyilatkozatot kozott volna Bánffynak, értes­ülésünk szerint tévesek. A ho­rvátok nttgktoitása. Igen lényeges Szil­lyel bír a helyzet új alakulásában a horvát képvise­lők magatartása. A Josipovich Imre horvát miniszter felmentése körül tör­téntek szinte hihetetlenné te­­­szik, hogy Bánffy és J­o­s­i­p­ipovich között leszámolás­­ ne történjék. Miután pedig Josipo­ Vich Mak a horvát képviselők táborában szá­­­­mos hité van, ezeknek fellépése is vezítő­­ befolyást gyakorolhat Bánffy elejtéséhez a szabadelvű pártban. b­án­ffy legújabb hazugsága. A miniszterelnök és Széll Kálmán között január 18-dika előtt folyt tanácsko­­zások során Bánffy hozta elő azt az aggo­dalmat, hogy a kúriai bíráskodással garan­tált tiszta választások a kiegyezést meg­hiúsítják. Széll Kálmán ezzel szemben mindössze csak arra szorít­kozott, hogy azt a tanácsot adja a mi*­­ nisztereln­öknek, hogy erről a for* Idumirol lojálisan értesítse a másik felet: a nemzeti pár­tot. Bánffy legutóbbi beszédében ezt más­képen adta elő, olybá tüntetvén föl a dolgot, mintha Széll is osztotta volttá Bánffynak az aggodal­­m­á­t, hogy a kiegyezés miatt nem lehet a választások tisztaságát biztosító kúriai bíráskodást megcsinálni. Ez a legújabb leleplezés Bánffy pozíció­jára nézve közömbös; nála már egygyel több vagy kevesebb esete a néra-igazmon­­dásttak alig számít. A ssztlitik­ai ki év. A kormánypárt holnap délelőtt a sza­badelvű klubban gyűl össze és ott Podm­a­­nicky Frigyest üdvözli. Ihnért fülrheíínék a miniszterelnökhöz. A függetlenségi és 48-as párt délelőtt a párt helyiségében gyűl össze. Itt Hen­­taller Lajos üdvözli Koss­u­t­h Feren­cet, kinek fi beszéde után az összes fellenzéki pártok az ő vezetése alatt fölk­eresik a ko­­rellnököt, M­a­d­a­r­á­s­z Józsefet, hogy nála tisztelegjenek. A nemzeti pártban N­­o­r­á­n­s­z­k­y Nándor fog beszédet mondani Apponyi Al­bert grófhoz, Hodossy Imre pedig Horánszky Nándor­hoz. A néppártban délután négy órakor fogják Molnár Jánost üdvözölni. A kilépictlej£ értekezlete. A szabadelvű pártból eddig kilépett kép­viselők ma délután négy órakor értekezletre gyűltek össze a Hungária-szállodában, hogy a­ K­épviselőházban január 2 án találkozó új helyzettel szemben tartásitáttdó ittagátár­­tásra nézve formasisei is m­e­g­ál­la­p­odásra jussanak. A disziden­­sek sorából az első ülésben nyilatkozat fog létetni, mely M 6 áll­áfo­gl­águkat az uj helyzetben egész tiatározóitár­ meg fogja jelölni* _ — A király és a kvóta. A mai nappal lejárt a kvótának a király által megállapí­tott érvénye. A hivatalos lap mai közlése szerint a király tavalyi megállapítását meg­hosszabbítja, még­pedig egy teljes évre és a régi hozzájárulási százalék szerint. Az erre vonat­kozó királyi kézirat így hangzik: Kedves B­á­n­ff­y báró ! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­goknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-dik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi Klt. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. évi december hónap 21-én kelt törvény 3. §-a. Bir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arán­y kér­dését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképpen döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar ko­rona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országos a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. törvénycikk (1807. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897 ik évig terjedő időköz­ben, valamint az 1807. évig december hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. év­ben járultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul fentarta­­t­i­k. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt B­é­c­s­b­e­n, 1898. évi de­cember 30-án. Ferenc J­ó­z­s­e­f, s. k. Bánffy báró­, s. k. 1. Sz­ám. (3) Vasárnap, január 1.

Next