Kis Ujság, 1905. április (19. évfolyam, 91-120. szám)
1905-04-01 / 91. szám
S 91. svára,in Nem lehet megalkudni. . Budapest, márc. 81. Az ismert történet. Egy ideig mereven, engesztelhetetlenül szembeszállnak a nemzet jogos követeléseivel, aztán ingadozni kezdenek, majd végül kínálnak — valamit Nem azt, amit a nemzet követel, a miért hőn epedet, hanem más egyebet. A látszat szerint valami nagy dolgot, de valójában olyasmit, ami a nemzet küzdelmének újabb megaláztatására vezet így volt ez mindig. A szokás formulává változtatta a rendszert s valahányszor kitör a betegség a politika testén, mindig előveszik a receptet. Mert a bécsi doktorok nagyon együgyűek. Minden betegséget flastrommal gyógyítanak. Pedig hej, a flastrom nem mindig gyógyít és ha jó is, hát arra jó, hogy enyhítse a fájdalmakat, de nem arra, hogy behegessze a tátongó sebet Magyar vezényszót, nemzeti vívmányokat követelt a többségbe jutott ellenzék. A hatalmas tábor mellé szegődött Andrássy Gyula gróf is. És hősiesen, kitartóan harcolt — mindmáig. A hősnek azonban, úgy látszik, lankad a — türelme. Félhivatalos és kevésbbé félhivatalos közleményekben olvassuk, hogy Pitreich, Montecucclli és a többi osztrák mesterkedő katona itt tartózkodásnak az az eredménye, hogy Andrássy Gyula gróf ráadta a fejét a kormányalakításra, még pedig uj alapon. Uj alap? Micsoda újabb kijátszás akar ez lenni? Micsoda uj alap?Hiszen van már alap? Nem jó alap a magyar vezényszó, a magyar nemzeti hadsereg ? Nem tudjuk, hogy micsoda ez az az új alap! De gyanítjuk, hogy minden egyéb, csak nem magyar vezényszó. Pt. ezért küzdünk. Pedig hát ezért emelte fel pallosát a magyar nemzet, hogy levágja a hétfejű kamarillasárkányt! Uj alap? No, hát ez nem lehet más, mint raffinirozott osztrák portéka. Szép piros külseje, de vad rágó méreg van a gyomrában. Ezt akarják beadni a magyar nemzetnek Beck, Pittreich, Montecucclli urak és becstelen társaik. Hiába küzdött volna a nemzet, ha egészséges vérkeringésébe bocsátja a fertőt. Nem, ezt nem engedhetjük. A mérget vegye csak be a doktor maga, pusztuljon bele a merénylő, de a magyar nemzet nem megy lépre. Nagyon szép szó ez: új alap, de a magyarnak nem kell belőle. Egyszer neki darálta magát a kuruc, nagggyá tette a negyvennyolcat, hát el is várja a becsületes eredményt. Mi is rendet, békességet akarunk az országban, de nem az osztrák koma receptje szerint, hanem a magunk gondolata után: magyar vezényszóval, gazdasági követelésekkel és minden jóval, ami biztosítja becsületben megerősödött nemzetünk haladását. Az új alapot tartsa meg magának Pittreich ! Egy játékbarlang rejtelmei. — Regény idegen eredetiből. — (117) — S nem indít meg a fenyegető veszély, melynek ezúttal ki vagyok téve. — Nem. — S e gondolat, hogy az ember szemtül-szembe el fogja mondani rettenetes vádjait, nem változtat szándékodon ? — Kern, ismétlő Juanita türelmetlenül. — Azzal nem gondolsz, ha én bukom, hogy bukásunk közös lesz ? — Ki mondja ezt? Nekem az ön múltjához semmi közöm. Én azon embert nem ismerem, s így nines mit tartanom tőle. Ismétlem tehát, hogy én már határoztam. — A marquis még egy másik hurt pendített meg. — Oh Juanita! — kiáltott fel kényes szemekkel borulva annak lábaihoz, fiad nevére kérlek, ne hagyj el engem. A peruai nő megvetőleg tekintett a rimánkodóra. Mily aljasak az emberek, — gondold magában, mire kis vártásvalönhangon igy szólt: — Én nem hagyom el, s kész vagyok önt követni. De én csak egy utat ismerek, s míg ön arról le nem tér, mindig oldalánál maradok. Don Luigi dühösen ugrott föl. — Figyelmeztetlek, Juanita, hogy nyakasságodat drágán űzethetnéd meg majd ♦ egykor. — Nem hiszem! — Hová utazunk? — kérdé gyorsan Juanita, meghúzva csengetyüt. — Egy óra múlva tudatom veled. — Együtt fogunk menni. — Alkalmasint igen. A marquis őrültként rohant le a lépcsőkön, s szállására futott. A San Fedele piacon találkozott ez ott ácsorgó Buzserrel. — Jöjj velem a fogadóba, szólt hozzá a marquis. Délután három óra tájban a lovag még mindig aludt a San Pietro alborton levő szállásán, hogy a múlt éjszakai mulatság fáradalmait kipihenhesse, midőn gazdasszonya ajtaján erősen kopogott. Sokáig kellett zörgetnie, mig a lovag felébredt. Végre fölkelt, s a gazdasszony a félig nyitott ajtón át egy levelet nyújtott be neki. iFolyt. fcöv.) m.km rosier BUDAPESTI HÍREK. — A Kossuth- és Szabadságharcszobor pályázata. A Kossuth-szoborra és Szabadságharc-szoborra hirdetett pályázat ma délben járt le, mikorára az összes pályaművek beérkeztek. A Kossuth-szoborra menüetten, a Szabadságharc-szoborra tizennyolcan pályáztak. A Szabadságharc-szobor zsűrije holnap délelőtt 11 órakor, a Kossuthszobor zsűrije 12 órakor tartja meg az alakuló ülését. A zsűri megválasztja előadóját s a pályázó minták elhelyezésére s a további előmunkálatok megtörésére három-három A mseszűktetett Imasszony. (U7) Irta: Balla Jánő. A hercegasszony párisi életéről érdekesen számol be egy párisi levél: „A hercegasszonyt úgy őrzik, hogy a mesebeli sárkányok sem őrizhetnék jobban. Még Mattasich Géza se jut be hozzá előzetes bejelentés nélkül. Stöger Mária, a hercegnő fel és ragaszkodó komornája mindig azon igyekszik, hogy a találkozásoknak alléló „kihallgatás“ jellege legyen. Igaz ugyan, hogy Mattasich Géza csak órák múltán távozik a hercegnőtől, aki folyton ott tartja magánál ebédre és vacsorára. De a párisi újságírók állandóan a kapu előtt lestelődvén, pontosan jegyzik Mattasich távozásának idejét Még eddig, bármennyire szeretnének konstatálni valami pikáns szó feltevést, a főhadnagy mindig legkésőbb esti 11-kor távozott s valami hotelben, minden este másmás hotelben töltötte az éjszakát. Lehet, hogy e ponton is »seirályleányi fenségét“ respektálja a hercegnő, akinek épenséggel nem tetszik az, hogy mint valami kicsi színésznőről, egész Pária a lapokban olvashassa másnap, hogyan mulatott az éjjel... Ámde minden egyebet igen könnyet, megfigyelhetnek és játszva megtudhatnak a hercegnő lakása előtt őrködő újságírók. Í Egynémelyik szorgalmasan és ügyesen fotografálgatja a házból távozó vagy a házhoz érkező vendégeket, türelmesen várakozva arra, hogy végre magát a hercegnőtől kaphassa le.* De eddig, nyilván a rossz idő miatt, tr talán a kapu környékén leskelődő újságírók miatt is, Koburg Lujza hercegnő nem jött le a boulevardra. A múlt szombaton mindössze egy órai hosszat kocsikázott a boulognei erdőben, ha itt senki sem ismerte meg. Bérelt fogatát egy csomó újságíró követte frakkeren s ez igen kedves látvány volt. Mindezen kellemetlenségek dacára, a hercegnő boldog, hogy Párisban lehet. A roppant városban a rokonszenv kö-3zepette szabadnak érzi magát... Egyelőre a párisiak — a hercegnő ügye voltaképen szerelmi és házasságtörési ügy lévén — roppant érdeklődnek iránta s ez úgyszólván a szoba rabjává teszi. De mihelyt megcsappan az érdeklődés s a szökés el lesz felejtve, akkor Lujza hercegnő majd színházba is elmehet végre (Folyt, kőv.) jé. 0*X M kl tagú albizottságot küld ki. A pályázók névsora a következő: A Kossuth-szoborra pályáztak: 1. Sződy Szilárd, 8. Margó, Popper és Hikisch, 8. Ifjabb Mátray L. és Reiner K., 4. Vasa Viktor, 6. Verez László, 7. Faragó Árpád, 8. Róna és Gerster, 9. Kallós és Márkus, 10. Tóth, Körössy és Pogány, 11. Horvay és Szamovolszky, 12. Horváth Ador-Iján (Győr.) A Szabadságharc-szoborra pályáztak: Írj Margó, Popper és Hikkisch, 2. Verő László, 3.S Faragó Árpád, 4. Róna és Gerster, 6. Kallós és Márkus, 6. Tóth, Kőrössy és Pogány, 7. Horvay és Szamovolszky, 8. Sovanka Károly, 9. Merklis Ferenc (Szombathely), 10. Vass Viktor és Kaszab Miklós, 11. Füredi Richárd, 12. Marossy Ferenc (Szliács), 13. Maróti Gáza, 14. Istók, Pappa Szabolcs, 15. Lantay Lajos, 16. Hollós Barnabás, 17. Fritz és Gárdos, 18. Marton Lajos. 1 . Czigler Győző emlékezete. Czigler Győző lelkiüdveért ma délelőtt tíz órakor tar- tották meg ez engesztelő gyászistentiszteletet a ferencvárosi plébánia templomban. A feketés posztóval bevont padsorokban jóba oldalt fog-kiáll helyet a gyászoló család, baloldalt a maj egyetemi tanárok Hauszmann Alajos rektorral és Oosvay Lajos dr. prorektorral A gyászszer- tartást Kurz Vilmos apátplébános végezte Bán Sándor helyettes plébános és nagyszámú pap-:]ság segédletével, szertartás alattaz operaházi] énekesekkel megerősített kara énekelt. — A korondáros rejtelmes Halála. Tegnap este — amint már jelestük — Tatzt József hidegkúti születésű 85 éves vendéglős a Viola utca 13. száma alatt lévő lakásán mellbe szúrta magát és meghalt. Az öngyilkosságot rejtelmessé tette az a körülmény, hogy a kést, amelylyel a korcsotáros az öngyilkosságot el követte, összecsukva a szekrény tetején találták meg. A rendőrség ebből a körülményből azt a gyanút mérhette, hogy a korcsmárost perpatvar közben a felesége szúrta le. A ma megtartott rendőri nyomozás megállapította, hogy Tatzlj öngyilkosságot követett el. Tegnap este vacsora közben ugyanis a felesége szemrehányást tett Tatzlnak, hogy egy cseléd szeretőt tart éa ezzal beszennyezte a házaséletüket. Erre Tatzl idegesen kiáltott az asszonyra : " Hallgass, mert agyon szúrom magamat".