Kis Ujság, 1921. június (34. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

xxxiv. évblym. «5. szán. ára T korona . ^Sk^íttek, Imiin « Mfllipes politikai napilapjai Kiadóhivatal is íieikííztfíO Budapest IV Sárkantyus­ utca | j| Előfizetési árak: j,. Egész évre 280 K — filL I Negyed évre 70 K — ill. E­gii évre 140 K - fül. I Egyhónapré 25 K - fllL I I Külföldön egyes szám ára: 2 korona I A kényszerbéke veszedelmei, ^ ^pperwiffelhort, súlyos szava megint végigzúg a világfórumon. Lodge szenátorhoz, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnökéhez intézett nyílt levelé­ben tiltakozik elemi erővel meg­alázásunk, szétdarabolásunk, el­nyomatásunk ellen s nyíltan föl­veti a felelősség kérdését a ma­gyar béke igazságtalanságai miatt és azokért a beláthatat­lan következményekért, ame­lyek ezekből az egyoldalú és könnyelmű intézkedésekből nem­csak Európára, hanem az egész kultúremberiségre támadhatnak. Kifejti Apponyi hogy Magyar­­ország politikai, gazdasági és pénzügyi helyzete már nem is ne­vezhető bizonytalannak, avagy válságosnak, csak veszedelmes­nek. Helyzete ugyanis, tekintet­tel politikai összetételére, gazda­sági erőforrásaira és pénzügyi vi­szonylataira, olyan, hogy bajai, betegségei, erőtlensége nem ma­radhat elszigeltelten, hanem át kell adnia minden kórokozóját szomszédainak is, akik azután, maguk is megfertőzve, viszik a halálos csirákat szerteszéjj­el a föld minden zugába. A nyílt levél, miután beiga­zolta, hogy a magyar probléma az európai probléma magva, mert a mi kis országunkat földrajzi fekvése és népének magas kul­túrája számarányait meghaladó jelentőséggel ruházza fel, rá­mutat arra is, hogy a bennünk rejlő romboló miazmákat a békeszerződés képtelen pa­ragrafusai tenyésztették ki. Ami nem is csoda, mert a trianoni szerződés inkább halálos ítélet, mint békeokmány. Holott Ma­gyarországot a legkevesebb­­ fe­lelősség terheli a háború felidé­zésében. Miért csináltak tehát éppen belőle részint bűnbakot, részint áldozati bárányt ? Briand tegnapi beszéde után egyenest drámai fó erővel hat Apponyi, amidőn megállapítja hogy a trianoni szerződés követ­kezménye nem lehet Keleteuró­­pában sem a rend, sem a meg­nyugvás, sem a békés fejlődés. Hanem a faji­ torzsalkodások, új háborúk veszedelmével fenye­gető, állandó nyugtalanság, tár­sadalmi veszélyeket termő gaz­dasági nehézségek és visszafejlő­dés a kulturális élet minden vo­nalán. Valóban az ellentét óriási. És a bűn, ha mindennek tudatá­ban nem sietnek ezt a sivár fo­lyamatot megelőzni, nem marad­hat megtorlatlanul i­t­t fi Ganz-gyári nagy tsiz. — Tanügyi kérdések a nemzetgyűlésen. Wi­ess­­vein Sándor a magyar közoktatásról. —­­Hatá­rozati javaslat a katolikus autonómiáról. — A nu­­mnerus-clauzus és az egyetemi karhatalmak. — A nu­­­merus-clauzus a középiskolákban. — Vass József a népoktatás reformjáról. — A nemzetgyűlés mai ülése. , A nemzetgyalfiSJBachWita*^’ * t Rakovszky­ István elnök. A kultusztárca költ­ségvetése kerül sorra. Első felszó­laló Gerencsér István, aki határo­zati javaslatot nyújt be, hogy az iskolákban tanítsák a világháború eseményeit. Giesswein Sándor a következő szónok. A nevelésügy fejlesztésével foglalkozik. Bele kell nevelni az ifjúságba, hogy minden társadalmi osztály egy­másra van utalva. Az erkölcsi öntudatnak át kell hatnia egész nevelési rendszerün­ket, mely szociális, nemzeti és egyben gyakorlati legyen. Kötelező tan­tárggyá kellene tenni a kézipart. A női iskolákban az ápolást kell kötelező tantárggyá tennni. Foglalkozik a katholik­us auto­nómia kérdésével és határozati ja­vaslatot terjeszt be ennek sürgős megvalósításáról. Nagy János (egri) a magyar kul­túra fejlesztését kívánja. A nevelés­ügy terén fő, hogy jellemes és gerinces embereket neveljünk a hazának. Az erkölcsi értéktelenség korsza­kában nincsenek nagy emberek s felülkerekednek a gerinctelenek, a mindenre kaphatók. (Nagy ta­ps.) Fejleszteni kell a szociális neve­lést, ez a legjobb ellenszer a dema­gógia ellen. Nem szabad elzárkózni a világáramlatok elől. Tanfolyamo­kat kell létesíteni a falusi fiatalság és munkásgimnáziumokat a mun­kásság számára. Szól az egyetemi ifjúság nyomoráról. A művészetek pártfogását ajánlja. A kultuszkor­mánynak minden erejével támo­gatni kell a képzőművészetet. Ezután Andaházy-Kasnya Béla beszél. A numerus clauzussal kezdi, mely összeférhetetlen a jogrenddel. De még csak végre sem hajtják ezt a törvényt. Azokat sem vették fel, akiknek joguk lett volna az egye­temre, mert már azelőtt is be vol­tak íratva. Az egyetemi karhatalom dönt a fölveendők sorsa fölött. Erre az alakulatra semmi szükség nincs. . Sok oly zsidó egyetemi hallgatót utasítottak vissza, akiket a tiszti igazoló-bizottság igazolt. A karha­talomnak ez sem volt elég. Végül a Képzőművészeti Társulat ügyét teszi szóvá. Ha van 30 millió az Opera számára, juthat valami a képzőművészetnek is. Budaváry László a tanítókról be­szél és határozati javaslatban köve­teli, hogy sorozzák őket megfelelő tisztviselői fizetési osztályokba. Meg­ kell szervezni a tanári és tanítói kamarát. Végül tiltakozik az ellen, h°üy a kujtuszkormány üdvözölte éves 25 Sebestyén Károly tanárt 25 éves jubileuma alkalmából. Schlachta Margit felszólalása után, mely a kisdedóvónők helyzeté­vel foglalkozót, e­lnök az ülést dél­után 4 órára felfüggeszti. A délutáni ülés. A délutáni ülés első szónoka Usetty Ferenc, aki a szénszünetek ellen szól és a tanítói státus rende­zését követeli. Szilágyi Lajos a katonaság által igénybe vett iskolák kiürítését sürgeti. Zákány Gyula a katolikus alsó­papság szomorú helyzetére hívja fel­ a figyelmet. A tanári és tanítói kar fegyelmi ügyeit sürgősen el kell in­tézni. Ernszt Sándor a katolikus auto­nómiáról szól, majd kijelenti, hogy a leánygimnáziumok szaporítására­­ nincs szü­k ég. Sokorópátkai Szabó István a fa­lusi oktatás fejlesztését kívánja. Gunda Jenő a numerus clauzusnak a közép­iskolákba való bevezetését kívánja határozati javaslatban. Ekkor Szilágyi Lajos a határozat­­képesség megállapítását kéri a minthogy kevesen vannak jelen, elnök­e az ülést felfüggeszti. A szünet után Vass József köz­­oktatásügyi miniszter szólalt fel. Részletes programot csak a kö­vetkező költségvetésnél ad. A me­nekült egyetemek fentar­tását azért tartja szükségesnek, hogy az egye­­temi oktatást descfi­filizálják.ÍB 4

Next