Kis Ujság, 1921. december (35. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-04 / 273. szám

l Képviselőválasztás A­ szalántai választók­­rret­ben erős választási küzdelem folyik. A mandátumért több jelölt mérkő­zik. A megválasztásra legtöbb re­ményt Kovács Dénes dr.-nak van, aki a kendését a mn-i or­szág­gyűlé­sen is képviselte. Szalántán. Feloszlaják az angol parlamentet. (Az ir kérdés bonyodalmai.) Paris, dec.­ 3.­­Havas.) Az újságok londoni táviratai­­ szerint Lloyd George abban az esetben, ha az ir tár­gyalások meghiúsulnának, ja­vasolni fogja a királynak, hogy 1922. január 30-ig, az ujraössze­­■ hívás napjáig, oszlassa fel a par­lamentet. Az általános választáso­kat azutáni februárban tartanák meg. " Sikkasztó amerikai zugbankárok. (Elsikkasztották a hazaküldésre szánt dollárokat.) Most egyszerre két amerikai, ma­gyar zugbankárt is köröznek Ame­rikában, akik a gondjaikra bízott pénzt vagy hajójegyet nem kül­döttek haza az «óhazába«, hanem elsikkasztották és megszöktek. Így megszökött egy Nagy István nevű amerikai magyar zugbankár, aki­nek Wintondale-ban volt «bankja«, miután több­­ községbeli magyar bányász gondjaira bízott pénzét elsikkasztotta, amelyet itthon nyo­morgó családjuknak akartak kül­deni. A newyorki rendőrség pedig­­ egy Károlyi Kiss Kálmán nevű Zugbankárt köröz, aki Newyork és New­ Jersey környékén garázdálko­­ztetelő, sok kivándorolt magyar em­­­­bertől pénzt szedett föl arra­, hogy ezen új jegyet küld hozzátartozóik­nak. A jegyet nem küdte el, ha­nem a pénzt elsikkasztotta és meg­szökött. egy­­*és asszosig* Irta: Farkas Em­őd. Egy nagy asszony arcképét raj­zolom meg, aki a szabadságharc­ban mint hős honleány tüntette ki magát s aki élete végéig büszke­ségtől ragyogó szemmel beszélt e nagy idők­ől és a nagy emberekről. E dicsőséges korszak varázsa ih­lette meg gyönge női szivét s de fiúnak születik, bizonyára egyike lett volna ama félisteneknek, a kik a nemzet e nagy és fenséges epochá­jában ellenség vérét­ől pirosló kard­jukkal vésték ki nevüket a halha­tatlanság aranytálc­ájára. özv. Marsó Ignácné volt ez a­­ derék, bátor lelkű honleány, szül. ke­zdiszentléleki Kovács K­r­oli­ne. Apja Nyír-Béltelken t­iszttartója volt Dissewfffy József grófnak, a nemzeti iroda­lom lelkes barátjá­nak. A tiszttartó korán özvegyen hagyta a feleségét, aki azután há­rom leánykájával : Mó­rival, K­ro­­linnal és Cecíliával Tarcalra költö­zött, ahol házuk és egy kis birto­kuk volt. A legidősebb csakhamar férj­­hez ment Druzsay Boldizsárhoz, Degenfeld Gusztáv gróf tégláai gaz­da tisztjéhez. K­rolin és Ocilia, hires táncosnők voltak s az újhelyi megyebálon a Zempléni ifjúság kézről-kézre adta­ őket. Annyi kellemmel és olyan fá­radhatatlanul senki sem járta a táncot, mint Kovács Karolina. Kék szeme, fekete haja és rózsás arca volt, de ami­­ennél ezerszer többet ér, az a lelke és a szelleme volt. Különösen szellemességéért be­ts ü­te a zempléni intelligencia. Ma­ga Dessewffy gróf is nagyra be­­c­slte egykori tiszttartójának leá­nyát s amikor gróf Széchenyi Ist­ván az első magyar gőzhajón To­kajba jött, a látványosság neméuta­­■tfcára őt is meghívta. Az ü­nne­pé­­lyen az a ritka kitüntetés érte, hogy húga Széchenyi fogta karon és kí­sérte a hajóra, ahol a meghívottak tiszteletére villásreggelit adott. Marsó Ignác földbirtokos 1847- ben kérte meg, de tizenegy havi boldogság után özveggyé lett. Férje kikocsizott, a lovak elragadták, a kocsit felborították s a földbirtokos oly szerencsétlenül bukott ki, hogy szörnyet halt. A fiatal asszony mély gyászt öltött, de mikor Kos­suth Lajos vészkiáltása, hogy : Ve­szélyben a haza ! Tarcalra is elju­tott, a fiatal özvegy nyomban le­tette a gyászruhát s nemzeti sza­­laggal díszített pruszlikot öltött, s­­éle honvédcsákót nyomott s­ a fr-borzó bizottsággal járt faluról falura. A muzsikaszóra aztán olyan észbontóan járta a toborzót, hogy boldog volt az a legény, akinek a fejébe csákót nyomott. Dz volt­ is eredménye a­z ő to­­borzó körútjának. A tizenegyedik zászlóaljban, amely Kassáról in­dult a Délvidékre, nagyon sokan voltak Tárcái vidékéről s mindenki tudja, hogy a rendes honvédzászló­aljak között csak háromnak volt győzhetetlen hire: a 3-iknak, a H-iknek s Erdélyben ugyancsak az Ibiknek. A két előbbi Damjanich had­testében­­ is dött s ezekre gör­dúl­hatott Kossuth tr jós, mikor angliai körútjában félisteneknek m­ondta­ a honvéd hősöket. Kl apka és Schn’cz Bódog hon­védei ott vonultak át Tarcalon s a­ fiatal özvegy vendégül látta őket. Gyönyör­ü hargja volt, a honvédek­től hamar megfarulta azt a guny­­olást, amelyet Schlick tábornokról csináltak s asztalbontás után el­dalolta a tisztikarnak . Az éjszaka álmomban Schlicket láttam járomban. "Szegény Schlichet be­szánom. Nehéz n.H­a járom. A honvéd°k ezzel­ a nótával men­tek január 22-én a­ tarcali csatába. Schulcz Bódogot, aki nagyot hal­lott, december 4 én majd elfogták az osztrák k. C ak D­los nevű ■paripájának köszönhette, hogy ff­egmenekü­l. Lova egy széles ár­o­kot ugrott át, amelyen az osztrá­kok nem tudtak átugratni. Schulz Bőd­e ekkor megfordult s kardjával megfenyegetve az oszt­rákokat, átkiáltott nekik : — Ne várjatok csak, majd visz­­sza,kapjátok ezt! Vissza is­ adta nekik a kölcsönt a tarcali csatában, ahol ayorsan megverte az osztrákokat, özvegy Marsóné kertjébe és házára sűrűn repültek az ágyúgolyók. De ő csep­pet se félt, háziba hozatta a sebe­sülteket , kötözte, ápolta őket. Naphosszat csinálta a tépést­­, ládákba rakva küldte Debrecenbe, ma­jd meg zászlószalagokat hímzett sarokkal koszorúzta meg a győztes honvédek zászlóit. Március végén az a vészhir terjedt el a Felvidéken, hogy jön a muszka . Erre ő és húga, elhatározták, hogy esperes-plébá­­nos nagybátyjukhoz menekülnek Geszt­eredr­e. Bátori Schulez Bódog fölégette a tokaji hidat s igy a­ Tiszán kellett átmenniük. Az 1849-iki kemény tél volt s a Tisza még be volt fagyva. A révészek azonban figyelmeztet­ték, hogy a Bodrog jege már meg­indult , a Tisza jege is minden pillanatban szétre­pedhet. A két testvér nem tör­ődött vele s a Tisza jegére hajtattak. De mikor a folyó közepére értek, a jég szörnyű rop­panással kettérep­dt s egy szem­pillantás a tett jégtáblákká­ tört. Kommunisták rendezték a bécsi zavargásokat* Let­rtóztatták a vezéreket. Magyar kommunisták játszották a főszerepet.­­ Gumi a rubel. Bécs, dec. 3. Ma reggel a kommunisták is fel­vették a munkát, mert mindenféle akció kilátástalannak mutatkozott. A rendőr­ség hétfőig teljes készen­létben van. Az üzletek ma reggel megnyíltak. A kormány a kommunista piár ellen szigorú, vizsgálatot rendelt el. Ma reggel 200 rendőr jelent, meg a »Rote Fahne» szerkesztősége előtt és a kommunista párttitkárság épületének környékét is több száz rendőr vette körül. A rendőrség megszállotta ezeket az épületeket, az ott lévőket, letartóztatta, a le­tart­óz­tatot­ta­knál pedig házkutatást tartottak és az iratokat lefoglalták. A kommunáta párt titkársága tiltakozó küldöttséget menesztett dr. Adler Frigyeshez, a munkás­­tanács elnökéhez és interveniálását kérte. Adler azonban kiutasított®­ a kommunista vezetőket. A rendőrség bizonyosra, veszi, hogy a csütörtöki rendzavarások mögött kommunisták varrnak és pedig orló­zba, hogy magyar kommunisták játszot­ták benne a főszerepet, akik a napokban nagy pénzösszeget kaptak Oroszországból. Bécs, dec. 3. őszből:, legitimista, párt fd-Az hívást intézett, tagjaihoz, legyenek ké­szen bármely pillanatban a rend fen­­tartására és mindenféle, a­rchisti­­kus kirobbanás megakadályozására. Bécs, dec. 3. A bécsi kereskedővilág pánik­szerű hangulata szünőfélben van. A mai délelőtt folyamán ■majdnem valamennyi üzlet ismét megnyílt, azok kivételével, amelyekben a rombolások és fosztogatások oly kárt tettek, hogy a vevőket nem fogadhatják. A vendéglők és kávé­­házak egy részét is újra­ megnyitot­ták, köztük olyanokat is, amelyek a zavargások alkalmával sokat szenvedtek. A nagy rendőrségi ké­sze­ntőt a mai nap folyamán is­­fen­­tartották. Jelenleg tárgyalások folynak a kifosztott üzletek tulaj­donosai és a­ biztosító társaságok között, am­elyek a fosztogatásokért kártérítést adni vonakodnak. Ér­dekes, hogy a biztosító társaságok most már közvetlen biztosít­ásoka kötnek, fosztogatás ellen és hogy több millióról szóló ilyen biztosítás tör­­t­­ént. Sztrájkolnak a­­V Magyar Pamatipar Zrt. újpesti gyárának munkásai. — Hatvanszázalékos béremelést kérnek. — Egyik legnagyobb szövőipe­ri gyártelepünkön, a Magyar Pamut­­ipar Rt. újpesti szövőgyárá­ban tegma­p délután a Munkásság meg­lehetősen nagy arányú s­ztrájkot kez­dett, amely még mára sem éri vágy. A sztrájk egészen váratlanul érte a vállalat, vezetőségét , tegnap dél­­előttig ugyanis teljes rendben és fennakadás nélkül folyt a munka, ekkor azonban a munkások kül­döttséget küldtek az igazgatóság­hoz, amelyben jelentékeny fizetés­­emelést kértek. A gyártelepen, amely jelenleg 750 munkást foglalkoztat, szkkordbérek valutak ’ érvényben ; ezeknek alapján egy-egy munkás hetenkút 800—1200 koronát ke­res , s, van­zaki munkások valami­vel többet, heti 1300—1600 koro­nát . A munkások most, hivatkozva a­ nehéz megélhetési viszonyokra, és az­ általános­ drágaságra, ezek­nek az akkordbére­lenek hatvan, szá­zalékkal való felemelését kérték. Az igazgatóság érdemleges tár­gyalásokba nem bocsátkozott a mun­kásokkal, miután álláspontja sze­rint a kérdem teljesítése kivihetetlen. ­­­­V kis Újság 1921. december 4. Miután így követeléseik meg­hallgatásra nem találtak, a gyá­r­­naak mind a 730 munkása elhatá­rozta, hogy sztrájkba lép; tegnap délután két­ órakor már nem is je­lentkeztek munkára. Amint értesü­­­lt­ik, a gyár munkásai ragaszkod­nak a kért fizetésemeléshez és teljes erővel készülnek a bérharc fotyna­á-9 ára. * „Mindenkor a köztársaságért küzdöttem.. (Nagy György dr. és Veér Imre dr­­a vádlottak padján.) A budapesti bü­ntet­őtörvényszé­­ken ma délután kezdték meg annak a rendkívül érdekes Kürpörnek a főtárgyalását, amelynek vádlottai Na­gry György dr. és­ Veér Imre dr., az Országos Köztársasági Párt ve­zetői. A kir. ügyészség a­ királyság intézménye ellen irányuló bűntettel vádolja őket azért, mert március 20-án Kossuth Lajos sírjánál be­szédet tartottak, amelyben a ma­gyar r.-öztársság mellett tettel: kitti. Úgy Nagy György, mint Veér Imre kijelentették, hogy ők ige,mii köztársasági érzelmünk. Nagy, György kijelenti továbbá, hogy­ a vádiratban foglalt beszédét elmon­dotta, de azt­ hiszem — úgymond — , hogy én sokkal erősebb kifejezése­­i­ket használtam. A sorban ez még­­ mindig nem fedi azt, ahogy én­­ érzek és ahogy gondolkodom. Tom­pítanom kellett beszédemet Kossuth sírjánál a cenzúra­ miatt, amely minden gondolatot eltipor. A köz­társasági párt 1912. szeptember 7-én alakult meg, kör­belül 20.000 tagja van, 1921-ben Ráday belügy­miniszter föloszlatta. A belügymi­niszter határozatát nem­ tartottam törvényesnek, megfellbbestem. Ki­jelentem, hogy’ engem nem lehet föloszlatni. Tartozom kijelenteni, hogy egész lelkemmel, mindenko­ron a köztársaság visszaáll­ításáért küzdöttem és itt megmondom, hogy azt vissza is fogjuk állítani! A vádlottak után a védők és az ügyész nyilatkoztak. Az ítélethir­detés jövő szombaton, december 10-én lesz.

Next