Kis Ujság, 1922. június (35. évfolyam, 123-144. szám)
1922-06-23 / 139. szám
3 kftpeadatosan még egy kötelességet kívánok leróni, amelyben bizonyára a Ház minden tagjának együttérzésével találkozom: hálánk és köszönjünk kifejezését e helyről imént távozott mélyen tisztelt korelnökünk iránt. (Felkiáltások: Éljen Apponyi !) Alig van eset alkotmányos életünk történetében, hogy ezt a tisztet, amelyet szabályaink szerint a kor előjoga ruház a törvényhozó testület legidősebb tagjára, közéletünk egyik vezetőalakja töltötte volna be. Ritka kávérd, hogy a parlament nesztora a politikai élet küzdőinek első soraiból kerüljön ki. Az elnök ezután bejelentette, hogy 244 választókerületben történt meg a választás, 232 képviselő 243 megbízólevelet nyújtott be. Ezek közül 237-et igazoltnak jelentett ki, kifogás alá esett 6 mandátum. Ezek után az elnök a jelen volt képviselők tapsai közben a nemzetgyűlést megalakultnak jelentette ki. Gaál Gaszton elnök ekkor felemelkedett helyéről és vele egyidejűleg a Ház minden egyes tagja fdaRott. Néma csendben kezdte meg az elnök újból beszédét: Jgározy király elparsalására. — Tisztelt nemzetgyűlés! Azalatt — úgymond — amíg a törvényhozás szünetelt, megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából folyó évi április hó 1 -én, fatal korában, idegen földön ragadta ki a halál az élők sorából Szent István koronájának egykori viselőjét, Károly király őfelségét. A váratlan elmúlás az őszinte megilletődésnek és a mélységes gyásznak igaz érzését váltotta ki mindnyájunk szívéből. Az ország kormányzatára és ügyeinek intézésére hivatott tényezők a nemzetgyűlés együtt nemlétében kifejezésre juttatták ugyan már a nemzet részvétét, mégis most, amidőn mint a nemzet akaratának törvényesen megválasztott képviselői, munkához látunk, hangot kell adni azoknak az érzéseknek, amelyeket gyászos elhunyta az ősi intézményekhez ragaszkodó ország minden polgára szívéből kiváltott. Mint királynak tragikus és emberien mélyen megindító sorsát történeti távlatból tárgyilagosan méltatni egy későbbi kor feladata leend. Ma, midőn a nemzet törvényesen megválasztott képviselői itt egybeszüljünk, kötelességünk ezen alkalmat megragadni arra, hogy a gyászba borult család előtt a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétének adjunk kifejezést és tolmácsoljuk előtte a fájdalomnak és megilletődésnek azokat a meleg érzéseit, amelyek nemzetünk minden tagjai áthatják. Javaslom tehát a tisztelt Nemzetgyűlésnek, méltóztassanak elhatározni, hogy a nemzetgyűlés Szent István koronájának egykori viselője, IV. Károly király őfelsége elhunyta fölött érzett mély gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és bizassék meg a nemzetgyűlés elnöke, hogy erről őszinte mély részvétünknek nyilvánítása mellett a hátramaradt gyászháborús családot a megfelelő módon értesíthesse. (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomat elfogadni? (ügy van! Ügy van!) Ha igen, úgy ezt határozatképen kimondom. Bethlen István gróf miniszterelnök indítványozza, hogy az eddig megválasztott jegyzőkhöz még kettőt válasszanak. A nemzetgyűlés a miniszterelnök indítványát egyhangúlag elfogadja. Az elnök indítványozza, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülése holnap, pénteken délelőtt tíz órakor legyen, ennek napirendjén a négy tanácskozási osztály kisorsolása, a bizottságok és a két hátralévő jegyző megválasztása szerepeljen. A nemzetgyűlés ehhez egyhangúlag hozzájárult, mire az elnök a gyűlést berekeszti. Az ülés egynegyed kettőkor végződött. Egy ügynök négy milliót sikkasztott. (A pénzt ellóversenyezte s megszökött.) Néhány nappal ezelőtt a rendez■te letartóztatta Hermann Géza budapesti ügynököt, aki egy bécsi ügyfelétől azt a megbízást kapta, hogy négymillió osztrák korona értékű szövetet és kész ruhákat vásároljon. Hermann meg is kezdte az üzleti tárgyalásokat, azonban a négy millióval kiment a megyeri és alagi versenyekre és kisebb-nagyobb tételekben az egész összeget elvesztette. Feljelentés folytán a rendőrség Hermann Gézát letartóztatta és átkisérte az ügyészséghez. Az ügyészség nagyobb óvadék ellenében szabadon bocsátotta, annál inkább, mert hozzátartozói kötelezettséget válaltak, hogy visszafizetik a négy miliót. Hermann szabadonbocsátása után másnap megszökött és hozzátartozói sem fizették meg a megszabott két hét alatt a négy milliót. A rendőrségen újabb nyomozás indult meg, amelynek során a detektívek megállapították, hogy Hermann Géza Bécsibe szökött. Kis Ujság felosMsztaai. Szerkesztőségi 107—33 Kleőcktratel 1 9—08. VMMftrt strashfers A léá - - ----- - - — — Tovább terjed a munkásság bérmozgalma. (Békéltető tárgyalások — eredmény nélkül.) Mint ismeretes, a munkásság és a biztosításii tisztviselők a mostani fizetési felemelések miatt mozgalmat indítottak. Mivel ezirányú kívánságukat a munkaadók nem teljesítették, a vas- és fémipari munkások, a dohánygyári munkások, a cipészmunkások és a biztosítási tisztviselők egy része sztrájkba lépett. A vas- és fémipari munkásoknak részben sikerült a munkaadókkal megegyezni. A tegnapi nap folyamán azonban számos cipőüzemben, mezőgazdasági gépgyárban szüntették be a munkát, mivel a kért béremelést nem kapták meg. A mai nap folyamán újabb fordulat nem történt, a sztrájkoló munkások a munkaadókkal nem tudtak megegyezni, sőt a kereskedelmi alkalmazottak is bérmozgalmat kezdenek. A biztosítási intézetek közül a Generáli tisztviselői még mindig nem egyeztek meg az igazgatósággal, úgy hogy a sztrájk tovább tart és a tárgyalásokat ma fogják megkezdeni. A dohánygyári munkások közül a sip utcai gyár munkásai felvették a munkát. A cipőüzemi munkások egyes esti lapok hírével ellenkezően, sehol sem vették még fel a munkát, mivel az egyeztető tárgyalások mindezideig nem kezdődtek meg. Június 83 JKinisztertanács az ellenzék követeléseiről. A vármegyék a távozó és az uj belügyminiszternél. — Rakovszky Iván a külső és belső titkos ellenségekről._ A szocialista képviselők állásfoglalása. Bethlen István gróf miniszterelnök ma déli fél tizenkét órára a kormány tagjait értekezletre hívta össze, amelyen Kátlay Tibor pénzügyminiszter beszámolt a parlamenti ellenzék vezéreivel folytatott tárgyalásairól. A beszámoló fölött vita indult, amelyben résztvett a kormánynak csaknem valamennyi tagja. Egyöntetűen arra a megállapodásra jutottak, hogy az ellenzék azon követelését, hogy a választójogi javaslatot soron kívül nyújtsák be, nem teljesítik és pedig annál kevésbé, mert az ország mai helyzetében ez a kormány szerint nem sürgős kérdés. Az indemnitási törvényjavaslatot és az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzőleg kell tárgyalni. Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek a drágaság leküzdése, a pénzügyi helyzet szanálása és a pénzügyi egyensúly helyreállítása miatt. A választási atrocitások tárgyalása viszont a kormány szerint a képviselőknek és esetleg a kibukott képviselőjelölteknek magánügye, nem országos érdek, ez halasztást szenvedhet anélkül, hogy ebből az országra nézve bárminemű kár vagy baj háramlanék. A közigazgatási reformról szóló javaslatot sem tűzhetik most napirendre, a tervbe vett főrendiházi reformjavaslat helyett. Nem tűzhetik napirendre egyrészt azért, mert ez a javaslat még nincsen készen, épen csak, hogy az előmunkálatai megkezdődtek, de főképen azért sem, mert a kormány munkaprogramja szerint ez egy későbbi időpontban tárgyalandó. Megbízták azonban Kállay Tibor és Valkó Lajos minisztereket, hogy az ellenzékkel továbbra is tárgyaljanak és közöljék az ellenzéki vezérférfiakkal a kormány válaszát. A pénzügyminiszter most újra magához kéreti az ellenzéki pártok vezetőit. Az indemnitási törvényjavaslatot a kormány holnap fogja benyújtani a Házban, ez azonban nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyeket az egységes párt tagjai kértek a kormánytól, nevezetesen az őrlési adónak 15 százalékról 10 százalékra való leszállítását. A tegnapi minisztertanácson szóvá tették ugyan ezt, de lehetséges, hogy indítvány formájában viszik bele az indemnitásba, vagy pedig valamilyen más módon fog rendelkezni a kormány a legrövidebb időn belül ebben az irányban. A szocialista képviselők értekezlete. A szociáldemokrata képviselők ma délelőtt a nemzetgyűlés ülése előtt értekezletet tartottak klubhelyiségükben. Ez értekezletről az a hír kelt szárnyra, hogy azon nemcsak adminisztrációs és belső pártérdekeket illető kérdéseket tárgyaltak, hanem kijelölték az indemnitási vita első szónokát is, aki a párt megbízásából a nemzetgyűlés első érdemleges tárgyalásán a Szociáldemokrata Párt nevében elvi deklarációt tegyen, amelyben a párt politikai magatartását, céljait és szándékait fejezze ki. A politikai nyilatkozat elé nemcsak az ellenzéken, hanem az Egységes Párton is érdeklődéssel és kíváncsisággal néznek. Mit követelnek a seonalisták ? A szociáldemokrata képviselők felfogásáról ma így nyilatkozott az egyik szocialista képviselő: — A szociáldemokrata párt teljesen önállóan a maga programja alapján dolgozik és csak esetrőlesetre lehet szó arról, hogy a többi ellenzéki párt ii egységesen járjon el. A pártnak többféle követelése van. Ezek között elsősorban az internálási tábor és az emigráció likvidálását követeli bel- és külpolitikai szempontból. A szociáldemokrata párt nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden emigrált visszajöhessen az országba, de például, Garaminak, Buchingernek, Preusznak, Weltnernek, Biró Dezsőnek és sok más olyan elvtársunknak visszatérését követeljük, akiknek a kommünban nem volt semmiféle komoly szerepük. A főispánok a volt belügyminiszternél. A főispán kar ma búcsúzott el Klebelsberg Kunó gróf volt belügyminisztertől. PreszM Elemér pestmegyei főispán intézett búcsúbeszédet, amelyre Klebelsberg gróf hosszabb választ adott. Megköszönte a főispánoknak, hogy a választások folyamán nehéz tisztségükre vállalkoztak és abban kitartottak. — Azt hiszem, — mondotta — hogy a megtett útra büszkeséggel nézhetünk vissza, először is azért, mert minden méltányos és elfogulatlan ember, ha összehasonlítja az első nemzetgyűlés színvonalát a második nemzetgyűlés színvonalával, kénytelen megállapítani azt, hogy a második nemzetgyűlésen sokkal több a tartalmas és szakképzett ember, mint volt az elsőn. „Meg kell szüntetnünk a közigazgatás hibáit”” A főispánok ezután Rakovszky Iván belügyminisztert üdvözölték a parlamenti palota miniszteri szobájában. Őt is Presdy Elemér pestmegyei főispán köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzet egyetlen igazi Útalapja : a vármegye. A korszerű reformoktól azonban nem félnek. Rakovszky Iván belügyminiszter meghatottam köszönte meg az üdvözlést. Amikor a vármegye szeretetéről beszéltek — mondotta —, akkor én is úgy érzem, hogy a magyar becsületnek, hazafiasságnak és hagyománynak ma is a vármegyeház a bázisa. Mindnyájan ragaszkodunk az ősi vármegyéhez és szeretjük azt, úgy hogy nehezünkre esik, hogy hozzá kell nyúlnunk és modernizálnunk kell. Erőszakot kell tenni magunkon s meg kell szüntetnünk a vármegyei közigazgatás hibáit, mert el kell ismernünk, hogy hibák vannak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy bennem megszűnt a vármegye iránti szeretet. Sokat gondolkodtam e kérdés felett és arra a megállapításra jutottam, hogy nem a régi vármegye autonómiáját, nem a régi személyeket kell eltávolítani, hanem tökéletesíteni kell és beleilleszteni a mai életbe magát a vármegyét.