Kis Ujság, 1922. július (35. évfolyam, 145-170. szám)

1922-07-04 / 147. szám

Új Génua. Az angol, francia és olasz mi­niszterelnökök, illetve külügy­miniszterek között legutóbb le­folyt tárgyalások nyomán az olasz újságok hírül adják, hogy új nemzetközi konferencia ké­szül. Ehhez ez újabb összejöve­telhez Olaszország nagy reménye­ket fűz az afrikai kérdések te­kintetében, de a római «Nazione«, amely közel áll Schanzer kül­ügyminiszterhez írja, hogy ettől a specifikus olasz érdektől elte­kintve, az általános cél: a gé­­nuai konferencián megkezdett munkálatok kiegészítése s az az­óta fölmerült problémák napi­rendre tűzése. Schanzer szócsöve futólag föl­említi ezek között az ügyek kö­zött­­ a szövetségesek háborús adósságainak kérdését s anél­kül, hogy a kényes eset részle­teibe bocsátkoznék, csak úgy érintően veti oda, hogy a keleti problémákat is meg kell oldani. Tekintettel az afrikai érdekekkel kapcsolatos olasz reménységek­re, valószínűnek kell tartanunk, hogy az adósságok viselése és a keleti megoldások között is meg­van az okozati összefüggés. Min­ket ezek az antantügyek csak távolról és csak közvetve érde­kelnek, de nem szabad lényeg­telennek tartanunk egyetlen al­kalmat sem, ahol a trianoni ha­tározatok képtelenségének nyil­vánvalósága a győzők saját ta­pasztalatai folytán és az­ egész világ előtt derülhet ki. Gyakor­latilag. Az előzetes program szerint ugyan a hágai konferencia hatá­rozatai azok, amelyek az új in­­ternacionális összejövetel elé ke­rülnek a gyakorlati alkalmazás és keresztülvitel szempntjából. De hovatovább ott tartunk, hogy a háború lezárása óta meg­született összes nemzetközi dön­téseket meg kell vizsgálnia a le­higgadt, tárgyilagos, előrelátó ítélkezésnek a gyakorlatiasság és a keresztülvihetőség szempont­jából , s amennyiben szükséges, haladéktalanul, bátran és radi­kálisan hozzálátni a megváltoz­tatáshoz, az élet és fejlődés kö­vetelményeinek természetes irá­nyába való tereléshez. És amint ez a szempont válik döntővé, amint a tárgyilagosság és a praktikus felfogás válik úrrá, mi magyarok vagyunk az elsők, akik joggal és az egész emberi­ség nevében számíthatunk ügyünk­ és egyoldalú elitélteté­snek sürgős revíziójára ! Megkezdődött az orgoványi bűnper főtárgyalása. A katonai törvényszék kihallgatta a vádlottakat. — A vádlottak semmire sem akarnak emlékezni. —• Parancsra hivatkoznak. — Ellentmondások a vallomá­sokban. — Holnap hallgatják ki az áldozatok hozzátartozóit. A bírák emelvényén komoly, keményarcú katonák ülnek. Fönn, az emelvény fölött Ferenc József király bíborruhás alakja. A vádlot­tak részint látszólagos nyugalmat erőltetnek magukra, némelyikük viszont remegő félelemmel, meg­­zavarodottan felel a kérdésekre. Súlyos a vád ellenük : rablógyilkos­­ság. Ha a vád megáll, a legsúlyo­sabb ítélet vár rájuk. Tudják ezt jól valamennyien és hasztalan meg­bánásukban nem találnak más vé­delmet tettükre, mint a tagadást. A tettet, a gyilkosságokat magát nem tagadják, de semmire sem akarnak vissaemlékezni. Egymás ellen vall a film, de folyton ellent­mondásokba keverednek a saját és vádlott társaik vallomásaival. Két és fél esztendeje annak, hogy három embert állítólagos parancsra meggyilkoltak. Rengeteg kárt okoz­tak ezzel hazájuknak. Győrffy László őrnagy-hadbíró őszes, szel­lemes feje ráhajol a régi jegyző­könyvekre és könyörtelenül k­icsi emlékezetükbe a régebbi kihallga­tásokon már bevallott bűnt. A bí­róság minden egyes tagját a leg­tökéletesebb igazság érzete hatja át. Nincs politika, csak bűn van, mely megtorlásra vár, ha elkövet­tetett. A magyar bíró nimbusza, a magyar katona egyenes jelleme ra­gyogóan tündököl. Szavaik túl­­hatolnak a tárgyalóterem falain. Magyarországon jogrend van, bűn nem maradhat megtorlatlanul. Ezt vegye végre a külföld is tudomásul. A tárgyalást reggel kilenc órakor nyitja meg Győrffy László őrnagy­­hadbíró, a vádhatóságot Schmitt­­ Artúr dr. hadibró-ezredes ügyész­­ képviseli, a meggyilkoltak hozzá­tartozóit Dombováry Géza dr., vé­dőkként Cziáky Ferenc dr., Gro­­mann Zsigmond dr., Ullmann La­jos dr. és Szakáll Antal dr. szere­pelnek. Egynegyed­ tíz órakor a tárgyalást vezető intézkedésére szuronyos rendőrök vezetik be a vádlottakat. Az elnök elsősorban az általános kérdésekre hallgatja ki őket, mind­egyiktől megkérdezi, hogy mikor szerelt le, egyik sem akarja tudni. A védők zárt tárgyalást kérnek, katonai ügyész ellenzi az indít­ványt, mert semmi szükség sincs a titkoló­zásra , a bíróság rövid tanácskozás után az ügyész álláspontját teszi magáé­vá. Nyilvános tárgyalás lesz. Jelen lesznek a tárgyalás egész folyamán a sértettek hozzátartozói is, így intéz­kedett Győrffy László h­adbíró, tár­gyalásvezető. Zbona János elsőrendű, vádlott kihallgatásakor azzal kezdi, hogy a három évvel ez­ütt történt dolgokra nem emlékszik­­pontosan. Annyit tud, hogy ő csak parancsot hajtott végre, amelyet 1919 októberében ka­pott Héjjas Iván főhadnagytól, Danics Mihály jelenlétében. 1919 októberében azt hallotta, hogy az izsákkörnyéki zsidók más­fél millió koronát ajánlottak fel a románoknak, hogy két-három hét­tel hosszabbítsák meg a megszál­lást. Megtudta azt is, hogy ezek a zsidók részesek voltak a románok által kiadott Francia- Kiss Mihály és Danics Mihályra vonatkozó kö­rözésben. Erről jelentést tett Héjjas Ivánnak, aki elrendelte, hogy ezeket a zsidókat, akik közül csak háromnak a kilétét tudták megállapítani, el­kell fogni és ki kell végezni. A parancs tulajdonképen Dánics Mihálynak szólott, ő csak azért vál­lalta, mert Dánics teljesen részeg volt. Este nyolctól tízig a Moró-féle vendéglőben összesen nyolc liter bort ittak. Izsákon éjféltájban men­tek be az egyik zsidó házába, ahonnan kivittek egy zsidót, aki azonban nem volt összekötözve. Tárgyalásvezető: Ne zsidózzon itt unosuntalan, ezt nem tűrhetjük. Zbona ■ (folytatja): Arra emlék­szik, hogy amikor az egyik házba bementek, ott egy erős ember rá­támadt, ekkor használta a fegy­verét. Azt nem tudja, gyalog vagy kocsin járkáltak-e ott össze-vissza, elmentek arra a helyre, ahol el­ásták ezeket az embereket és hogy mit csináltak ott, azt nem tudja.

Next