Kis Ujság, 1929. április (42. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-20 / 89. szám
n fceresi ..3UI 3Cerceztjét“ Moss rnmnw, kala! minti leje Az Inntikk, Amikkor eleibe ennivalóit tolnakk, Moss tarisznyában El-Eltünikk széppen, AzDél Keresztijei Issugy Tűnt! El az Hétien. Hogy Mi Dél Keresztijei ellünk, vigye kánya! Szivedről Isupán Az te eltűntedet Bánja. Olyan Az Iss, minit az repülíígépp veszte, Merít le Iss Kereszti vagy Melletem Keresztije. Nagy pesti sűrűjében Gombostű vagy szintté, Még a zailóssok se bujkállnak ugy, Mint te. Eölkutatássodm mégis szögtönn mennék, Segélyhívójeled Ha Postára tenned. Ide azSztvedd nénim blv,hanem Inkább átkoz Slgy levéllhivásra senmn Mehetek Házhoz. Elröppent Madarak hutsuztatva Kantsit Tűnő Szerellemtöll Eltűnődő jantsld. KnnnBnnBnnHnnannHnnHnAnnu A KOLDUS HARAGJA A sarki koldus utána kiált egy adakozónak: — Ugyan kérem szépen, nagyságos ur, nem szégyenli magát, ilyen nagy kalapba ilyen kis pénzt beledobni?* KILÁTÁSOK A JÖVŐRE Menyasszony (a vőlegénye szolgájához, aki a csokrot hozta): Itt van egy pengő, jóember, de el ne igya! Szolga: A dehogy is, kérem, a nagyságos úr meghagyta, hogy azért a pénzért, amit a kisasszony ad, vacsorát vásároljak kettőnknek. Nagyságos asszony szereti a művészetet? — Szenvedélyesen feslek. — Mindjárt láttam az, arcán. FALUN Nyaraló: Gratulálok, hallom, hogy a felesége jól van. Mikor tavaly nyáron elutaztam, haldoklott. Gazda: Igen, kérem, megbízhatatlan nő volt teljes életében. j£ RAVASZ GYEREK Kisfiú (az ebédnél): Anyuka, akarsz még palacsintát? •— Nem, fiacskám. — Most kérdezz te engem... ♦ ac^aa«aa«aa4 •— Magának, mint régi ismerősnek, megsúghatok egy titkot. Kelemen megkérte a kezemet. Mit szól hozzá? — Úgy kell neki!... — Csodálatos, mennyire ismeri ön valamennyi állat árát, a malacét épp úgy, mint a libáét. Hogy FEJÉN TALÁLTA A SZEGET Nagysága: Mit keres itt a konyhában ez a tűzoltó, Mari? — Vigyáz, hogy oda ne égjen a rántás, naccsága! * SZEMPONT — Nem szeretem az áprilist. — Gondolom. Nagyon nedves és szeszélyes. Könnyen meghal az ember. — Nem azért. Én áprilisban nősültem, lehet az, igen tisztelt gróf úr? — Nagyon egyszerű. Autón járok. BARÁTNŐK — Igazán igézőnek találod a kalapom ? — Nagyon. Hiszen én is ugyanilyent hordtam — két évvel ezelőtt. TULAJDONKÉPPEN — ön tehát a legöregebb polgára a városnak? — Tulajdonképpen nem én, hanem a feleségem, de hát azt nem kell elárulni. AZ ÖTVENFILLÉRES BAZÁRBAN — Mit keres, nagyságos asszony? — Hát a zongoraosztályt. * SZERÉNY Házigazda .'Szabad megkinnnem egy valódi havannával... valódi! Hanem csak egy jó ebéd után tessék majd rágyújtani. Vendég: köszönöm. És a jó ebédre mikor jöjjek? Férj: Kérlek, az este kitettem a kabátomat és most azonmód porosan húzom fel. Az új szobalány hozzá sem nyúlt. Feleség: Tudod, fiam, ez a leány nagyon jó nevelést kapott és sohasem nyúl ahhoz, ami a másé. 55K51 5öö5n35!!H5K55Cíífiö5!'A','55öMS55£!R5R50íí!í. KIS ÚJSÁG dsszenyi észjárás Három leleplezés. Irta Erdődy Mihály I. (A pályaudvar. Füst, korom, lárma, dübörgés, ideges nyugtalanság. Az első sínpáron már indulásra készen áll a gyors. Önagysága a fülke nyitott ablakában könyököl. Férje lent a perronon, a helyzethez illő meghatódottsággal várja a megváltó indulást.) Önagysága: És aztán írjál. Férj: írok. Önagysága (hirtelen): Pali... az istenért... majd elfelejtettem ... Férj: Mi az? Önagysága: Pedig csomót is kötöttem a zsebkendőmre, hogy én milyen feledékeny vagyok... Férj: Beszélj... a vonat mindjárt indul... Mit felejtettél el? (Sípszó. A vonal lassan elindul.) Önagysága: Pali... szaladj a vonat után... Figyelj jól... Már tudom, mi az, amit elfelejtettem ... Itt van, kérlek, a ridikülömben a keresztrejtvény és a vízszintes huszonhármast sehogy se tudom kitalálni ... Mi az, kilenc betű, ő van a végén és minden férj könynyen odajuthat ?... Férj (liheg, kalapját lefújja a szél): ő van a végén? Önagysága: És kilenc betű. Férj (fuldoklik): És... minden... férj... könnyen... odajuthat?... önagysága: Gyorsan ... gyorsan ... Férj (nem bírja tovább. Megáll. Eszelősen néz a vonat után. Félreismerhetetlen mozdulattal): He... he... Li... lipótmező. Önagysága (tapsol) : Megvan. Csakugyan. Látod. Eltaláltad... II. filiben fedett a nő-1 (Részlet egy asszony leveléből.) ... Miután ön, Uram, vissza akar tartani bennünket az elférfiasodás veszedelmétől, legyen szabad megkérdeznem, mik azok a külső jelek, amelyekből megállapítható, hogy a nő csakugyan elférfiasodott? Mert, bocsásson meg, de az én szemem egyáltalán nem veszi észre ezt az . Mert nézzük csak, mi is az, amit ön kíván a nőktől? Növesszem meg a hajamat? De hiszen éppen akkor leszek csak igazán nőietlen, mert a férfiak a mai divat szerint hosszúra szokták növeszteni a hajukat. Maradok tehát a frizurámnál, legalább látják rajtam, hogy nő vagyok. Ne cigarettázzam? Ugyan kérem, hiszen éppen ez az, ami a legnőiesebb rajtam. Ha nem volna a számban cigaretta, könnyen férfinak néznének, így legalább tudják, hogy nőnek születtem. Ne járjak térdnadrágban? Uram, csak nem húzhatok szoknyát magamra, hogy még a bokámat is eltakarjam. Ezt csakis a férfi teheti meg, aki divatos csőnadrágjában úgyis olyan, mintha szoknyában járna.* Mi nők tehát nem viselhetünk hosszú szoknyát, mert akkor férfiaknak néznének bennünket. Legyek családias és vegyem elő otthon a főzőkanalat? De hiszen ma a férfiak maguk főznek és takarítanak, maguk járnak a piacra és dajkálják a csecsemőt. Hát csak nem fogok törődni a háztartással, hogy még azt higyjék, hogy férfi vagyok. Egyelőre ennyit. Kedves Uram, legyen szíves, hagyjon fel a küzdelemmel, mert mint látja, lehetetlen követnünk tanácsait. Mi továbbra is nőknek akarunk látszani ... 1929" április 20 KIS ÚJSÁG III. 7 CU estélyi rajta A férj: Hová indulsz, fiam? Az asszony: Csak ide *a szomszédba. Kapuzárás előtt itthon leszek. A férj (féltékenyen): Hadd nézzem, milyen ruha van rajtad. Az asszony (széttárja tavaszi kabátját): A piszkos pongyola. Gondolhatod ... A férj (megnyugszik) : Elmehetsz ...* (Telefonbeszélgetés tíz perc múlva az asszony barátnőjével): — Miér, sajnálom, de ma este nem lehetünk együtt, pedig de jól mulattam volna! — Persze, megint a férjed. — Dehogy. — Hát? " — Ahogy a villamosra szálltam, ellopták a táskámat. — Azért még jöhetnél. — Hogyan jöhetnék, hiszen benne volt az estélyi ruhám. nm eltűnik, de felttwife kedvess pártom. janis!! minit Ha az lányáért Megollvasni, vájjon Meggvan-e a* Tányérr S látja: hiányossá a/. Készlett nénim válikt, Tányérukkal épp úgy meggvaggyolok Eggy szálig. Szó semm lehett arról, hogy Eli legyek Veszve, Veszettségben nints más, Tsak az Élél Keresztijei. Ha az Munkka előli el is tünökk néha, Kánun talált Az gazddám, vagy Az szakátsnéja. Épp forililva: nemn hogy Ell-Elltünni Szokblain, Inkább tell-felltűnökk mlmlenn Vigalomnibuu. Táncolni járokk Az szomszéd konyha lánnyal S minti Az repüllőgép, az Kedvinkk Iss szárnyal, Azérti hál Add alább Az haragos Hanggal, Merít ha egy lány röpüli, akkori bizton Angyal, Veszett jó kedilvébenn sűrű Tsolkokat ád Otelló Karoddba röpülle, hív káliul. RENDES EMBER — Jótékony célra vagyok bátor gyűjteni. Mit csinál uraságod a levetett ruháival? — Szépen összehajtogatom, leteszem a székre és másnap reggel megint felveszem. * CSALÓKA OROM — Képzeld, az éjjel azt álmodtam, hogy meghalt az anyósom. — De hiszen nem is vagy nős? — Persze, hogy nem, de azért még is úgy örültem neki. ■■■■vaiuViiiiVuaa W MiiVmiViauVienV — Az igazgató úrral szeretnék beszélni. — Az igazgató úr elutazott. — Úgy? Akkor legyen szíves megmondani neki, ha visszajön, hogy máskor a fejét is vigye magával, ha elutazik, mert az előbb láttam az ablaknál.