Kis Ujság, 1929. április (42. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-20 / 89. szám

n fceresi ..3UI 3Cerceztjét“ Moss rnmnw, kala! m­inti leje Az Inntikk, Amikkor eleibe ennivalóit tolnakk, Moss tarisznyában El-Eltünikk széppen, Az­­Dél Keresztijei Issugy Tűnt! El az Hétien. Hogy M­i Dél Keresztijei ellünk­, vigye kánya! Szivedről Isupán Az te eltűntedet Bánja. Olyan Az Iss, minit az repülíígépp veszte, Merít le Iss Kereszti vagy M­elletem Keresztije. Nagy pesti sűrűjében Gombostű vagy szintté, Még a zailóssok se bujkállnak ugy, Mint te. Eölkutatássodm mégis szögtönn mennék, Segélyhívójeled Ha Postára tenned. Ide azSztvedd nénim blv,hanem Inkább átkoz Slgy levéllhivásra senmn Mehetek Házhoz. Elröppent Madarak­ hutsuztatva Kantsit Tűnő Szerellemtöll Eltűnődő jantsld. KnnnBnnBnnHnnannHnnHnAnn­u A KOLDUS HARAGJA A sarki koldus utána kiált egy adakozónak: — Ugyan kérem szépen, nagysá­gos ur, nem szégyenli magát, ilyen nagy kalapba ilyen kis pénzt bele­dobni?* KILÁTÁSOK A JÖVŐRE Menyasszony (a vőlegénye szol­gájához, aki a csokrot hozta): Itt van egy pengő, jóember, de el ne igya! Szolga: A dehogy is, kérem, a nagyságos úr meghagyta, hogy azért a pénzért, amit a kisasszony ad, vacsorát vásároljak kettőnknek. Nagyságos asszony szereti a művészetet? — Szenvedélyesen feslek. — Mindjárt láttam az, arcán. FALUN Nyaraló: Gratulálok, hallom, hogy a felesége jól van. Mikor ta­valy nyáron elutaztam, haldoklott. Gazda: Igen, kérem, megbízhatat­­lan nő volt teljes életében. j£­ RAVASZ GYEREK Kisfiú (az ebédnél): Anyuka, akarsz még palacsintát? •— Nem, fiacskám. — Most kérdezz te engem... ♦ ac^aa«aa«aa4 •— Magának, mint régi ismerős­nek, megsúghatok egy titkot. Kele­men megkérte a kezemet. Mit szól hozzá? — Úgy kell neki!... — Csodálatos, mennyire ismeri ön valamennyi állat árát, a ma­lacét épp úgy, mint a libáét. Hogy FEJÉN TALÁLTA A SZEGET Nagysága: Mit keres itt a kony­hában ez a tűzoltó, Mari? — Vigyáz, hogy oda ne égjen a rántás, naccsága! * SZEMPONT — Nem szeretem az áprilist. — Gondolom. Nagyon nedves és szeszélyes. Könnyen meghal az em­ber. — Nem azért. Én áprilisban nő­sültem, lehet az, igen tisztelt gróf úr? — Nagyon egyszerű. Autón já­rok. BARÁTNŐK — Igazán igézőnek találod a ka­lapom ? — Nagyon. Hiszen én is ugyan­ilyent hordtam — két évvel ez­előtt. TULAJDONKÉPPEN — ön tehát a legöregebb polgára a városnak? — Tulajdonképpen nem én, ha­nem a feleségem, de hát azt nem kell elárulni. AZ ÖTVENFILLÉRES BAZÁRBAN — Mit keres, nagyságos asszony? — Hát a zongoraosztályt. * SZERÉNY Házigazda .'Szabad megkin­n­­­nem egy valódi havannával... valódi! Hanem csak egy jó ebéd után tes­sék majd rágyújtani. Vendég:­­ köszönöm. És a jó ebédre mikor jöjjek? Férj: Kérlek, az este kitettem a kabátomat és most azonmód poro­san húzom fel. Az új szobalány hozzá sem nyúlt. Feleség: Tudod, fiam, ez a leány nagyon jó nevelést kapott és soha­sem nyúl ahhoz, ami a másé. 55K51 5öö5n35!!H5K55Cíífiö5!'A','55öMS55£!R5R50íí!í. KIS ÚJSÁG dss­zenyi észjárás Három leleplezés. Irta Erdődy Mihály I. (A pályaudvar. Füst, korom, lárma, dübörgés, ideges nyugtalanság. Az első sínpáron már indulásra ké­szen áll a gyors. Önagysága a fülke nyitott ablakában könyököl. Férje lent a perronon, a helyzet­hez illő meghatódottsággal várja a megváltó indulást.) Önagysága: És aztán írjál. Férj: írok. Önagysága (hirtelen): Pali... az istenért... majd elfelejtettem ... Férj: Mi az? Önagysága: Pedig csomót is kö­töttem a zsebkendőmre, hogy én milyen feledékeny vagyok... Férj: Beszélj... a vonat mind­járt indul... Mit felejtettél el? (Sípszó. A vonal lassan elindul.) Önagysága: Pali... szaladj a vo­nat után... Figyelj jól... Már tu­dom, mi az, amit elfelejtettem ... Itt van, kérlek, a ridikülömben a keresztrejtvény és a vízszintes hu­­­szonhárm­ast sehogy se tudom ki­találni ... Mi az, kilenc betű, ő van a végén és minden férj köny­­nyen odajuthat ?... Férj (liheg, kalapját lefújja a szél): ő van a végén? Önagysága: És kilenc betű. Férj (fuldoklik): És... minden... férj... könnyen... odajuthat?... önagysága: Gyorsan ... gyor­san ... Férj (nem bírja tovább. Megáll. Eszelősen néz a vonat után. Félre­ismerhetetlen mozdulattal): He... he... Li... lipótmező. Önagysága (tapsol) : Megvan. Csakugyan. Látod. Eltaláltad... II. filiben fedett a nő-1 (Részlet egy asszony leveléből.) ... Miután ön, Uram, vissza akar tartani bennünket az elférfiasodás veszedelmétől, legyen szabad meg­kérdeznem, mik azok a külső je­lek, amelyekből megállapítható, hogy a nő csakugyan elférfiaso­dott? Mert, bocsásson meg, de az én szemem egyáltalán nem veszi észre ezt az . Mert nézzük csak, mi is az, amit ön kíván a nőktől? Növesszem meg a hajamat? De hiszen éppen akkor leszek csak igazán nőietlen, mert a férfiak a mai divat szerint hosszúra szok­ták növeszteni a hajukat. Mara­dok tehát a frizurámnál, legalább látják rajtam, hogy nő vagyok. Ne cigarettázzam? Ugyan kérem, hiszen éppen ez az, ami a leg­nőiesebb rajtam. Ha nem volna a számban cigaretta, könnyen fér­finak néznének, így legalább tud­ják, hogy nőnek születtem. Ne járjak térdnadrágban? Uram, csak nem húzhatok szoknyát ma­gamra, hogy még a bokámat is eltakarjam. Ezt csakis a férfi te­heti meg, aki divatos csőnadrág­jában úgyis olyan, mintha szok­nyában járna.* Mi nők tehát nem viselhetünk hosszú szoknyát, mert akkor férfiaknak néznének ben­nünket. Legyek családias és vegyem elő otthon a főzőkanalat? De hiszen ma a férfiak maguk főznek és takarítanak, maguk járnak a piacra és dajkálják a csecsemőt. Hát csak nem fogok törődni a háztartással, hogy még azt higyjék, hogy férfi vagyok. Egyelőre ennyit. Kedves Uram, legyen szíves, hagyjon fel a küz­delemmel, mert mint látja, lehetet­len követnünk tanácsait. Mi to­vábbra is nőknek akarunk lát­szani ... 1929" április 20 KIS ÚJSÁG III. 7 CU estélyi rajta A férj: Hová indulsz, fiam? Az asszony: Csak ide *a szom­szédba. Kapuzárás előtt itthon le­szek. A férj (féltékenyen): Hadd néz­zem, milyen ruha van rajtad. Az asszony (széttárja tavaszi ka­bátját): A piszkos pongyola. Gon­dolhatod ... A férj (megnyugszik) : Elme­hetsz ...* (Telefonbeszélgetés tíz perc múlva az asszony barátnőjével): — Miér, sajnálom, de ma este nem lehetünk együtt, pedig de jól mulattam volna! — Persze, megint a férjed. — Dehogy. — Hát? " — Ahogy a villamosra szálltam, ellopták a táskámat. — Azért még jöhetnél. — Hogyan jöhetnék, hiszen benne volt az estélyi ruhám. nm eltűnik, de felttwife kedvess pártom. janis!! minit Ha az lány­­áért Megollvasni, vájjon Meggvan-e a* Tányérr S látja: hiányossá a/. Készlett nénim válikt, Tányérukkal épp úgy meggvaggyolok Eggy szálig. Szó semm­ l­eh­ett arról, hogy Eli legyek Veszve, Veszettségben nints más, Tsak az Él­él Keresztijei. Ha az Mun­kka előli el is tü­nökk néha, Kánun talált Az gazddám, vagy Az szakátsnéja. Épp forililva: nem­n hogy Ell-Elltünni Szokblain, Inkább tell-felltűnökk mlmlenn Vigalomnibuu. Táncolni járokk Az szomszéd konyha lánnyal S minti Az repüllőgép, az Kedvi­nkk Iss szárnyal, Azérti hál Add alább Az haragos Hanggal, Merít ha egy lány röpüli, akkori bizton Angyal, Veszett­ jó kedilvébenn sűrű Tsolkokat ád Otelló Karoddba röpülle, hív káliul. RENDES EMBER — Jótékony célra vagyok bátor gyűjteni. Mit csinál uraságod a levetett ruháival? — Szépen összehajtogatom, lete­szem a székre és másnap reggel megint felveszem. * CSALÓKA OROM — Képzeld, az éjjel azt álmod­tam, hogy meghalt az anyósom. — De hiszen nem is vagy nős? — Persze, hogy nem, de azért még is úgy örültem neki. ■■■■vaiuViiiiVuaa W MiiVmiViauVienV — Az igazgató úrral szeretnék­ beszélni. — Az igazgató úr elutazott. — Úgy? Akkor legyen szíves megmondani neki, ha visszajön, hogy máskor a fejét is vigye magá­val, ha elutazik, mert az előbb láttam az ablaknál.

Next