Kis Ujság, 1930. október (43. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

o Lágy fuvolaszó j és betört kirakatok •SHs> A világsajtó visszhangzik Masariknak, a cseh köztársaság elnökének a magyar revízióról tett nyilatkozatától. Amint ezt a Kis Újság részletesen megírta, azt mondotta az elnök a bécsi lap tudósítójának, hogy a csehek hajlandók volnának a határkiigazítás kérdéséről a magyarokkal tárgyalni, de annak az volna az előfeltétele, hogy a magyarok szakítsanak az eddigi taktikájukkal, vagyis — ahogyan kifejezte magát — legyen vége a pánmagyar mozgalomnak. Pánmagyar mozgalomról eddig nem tudtak Magyarországon. A pán és magyar , ez a két meghatározás eddig nem dudált egy csárdában. Ha azonban úgy értik azt a pánmagyar kifejezést, hogy magyarok vagyunk és égő szerelemmel, utolsó csepp vérünkig és még haló porainkban is ragaszkodunk magyar igazságunkhoz és kitartunk az elszakitól magyar testvérek mellett, akkor igenis van pán magyar mozgalom Magyarországon. Sőt nemcsak idehaza a határokon belül, hanem külföldön is, mindenütt az egész világon, ahol ma már egészen más szemmel nézik a trianoni békekötést, mint évekkel ezelőtt, amikor a cseh sajtó hazug cikkekkel és rágalomhadjárattal próbálta félrevezetni a közvéleményt. Különben is nagyon bajos dolog az elnyomott kisebbségekről fuvolázni Masaryk elnöknek és a cseh sajtónak. Bajos dolog még mindig arra hivatkozni, hogy a taktikázó magyarok veszélyeztetik a világ békéjét és akadályozzák meg, hogy velük tárgyalni lehessen, amikor egyidejűleg az egész világ sajtója arról ír, hogy Prágában a csen csőcselék heveri a német kereskedők és iparosok ablakait, összezúzza a mozgóképszínházak berendezését és vadul tüntet a három milliót számláló német kisebbség ellen. A hivatalos bevallás szerint a zavargók eddig ötszázötvenezer ,cseh korona értékű kárt okoztak a németeknek. Elképzelhető, mennyi lehet a kár valódi értéke, ha ennyit beismernek. Az a kormány tehát, amelyik a világ közvéleményéhez mer apellálni és azt meri még ma is a revízió feltételéül szabni, hogy ugyanakkor, amikor a magyar határkiigazításról kezdenek tárgyalni, újabb területi engedményekkel kell kárpótolni a cseheket, eltűri, hogy a prágai lapok olyan hangon írjanak a németekről, mint például a Straz-Rizo, amelyik szó szerint ezeket mondja: Ahogyan Prágát magtisztítottuk a német disznóságoktól, ugyanígy kell megtisztítani a többi csehszlovák várost is... Itt az a kulturfölény, amelynek nevében a magyar területeket csatolták Csehszlovákiához. Ez az ő hangjuk, amely elleti Dérer, a saját kultuszminiszterük is fellázadt, amikor szeptember 29-én Prágában, a szociáldemokrata párt kongresszusán tartott beszédében megállapította, hogy a cseh sajtó igen messzi hátul kullog például a német mögött és olyan alacsony és aljas hangon is, amely már a cseh íiemzet jóhírnevét is fenyegeti és mérgező módon hatol be a nép széles rétegeibe és igyekszik behatolni a politikába is. És mert ez az igazi hang és ez az igazi szelelem, ezért nem hisz ma már, senki jó prágai fuvolaszónak. A fuvolát alul harsogja a magyar igazság szózata. Az az igazság, amellyel együtt élünk, vagy együtt veszünk... De élni fogunk!... KIS ÚJSÁG Bettnlei miniszterelnk a kormányzónál Tanácskozások a közmunkákról és az előkészület alatt levő törvényjavaslatokról Bethlen István gróf miniszterelnök kedden reggel már korán megjelent hivatalában, hivatalos ügyeit" intézte ",és a délelőtti órákban senkit sem fogadott. Dolfer kérette magához Ernszt Sándor népjóléti minisztert, akivel a népjóléti tárca legfontosabb kérdéseiről, elsősorban az államtitkárságról tárgyalt. Azután a miniszterelnök Gödöllőn kihallgatáson jelent meg lóring Miklós kormányzónál. A miniszterelnök különböző államügyekről nyújtott részletes tájékoztatást az államfőnek. A miniszterelnök szerdán délelőtt folytatja tanácskozásait a gazdasági szakminiszterekkel a parlament munkaprogramjának megállapítása és a különböző gazdasági természetű törvényjavaslatok előkészítése tárgyában! Elsősorban Bod János kereskedelmi miniszterrel fog tárgyalni és ez alkalommal a kereskedelmi tárca keretébe tartozó törvényjavaslatokat vitatják meg. E tárgyalás során természetesen szóba kerül a közmunkák kérdése is, melyre vonatkozólag Klebelsberg és Scitánszky miniszterek közösen szerkesztett memorandumot adnak át a miniszterelnöknek. Úgy ’Maijer János földmívelési miniszternek, mint WelkerL. Sándor pénzügyminiszternek ugyancsak vannak gazdasági természetű törvényjavaslatai, amelyek szintén még az ősz folyamán kerülnek a képviselőház elé. A munkaprogram megállapítása tekintetében a legközelebbi minisztertanácson adnak tájékoztatást a kormány tagjai a kormányelnöknek, de annak végleges megállapítása csak a parlament összeillését megelőző minisztertanácson fog megtörténni. A fenyegető orosz veszély miatt Avarescu tábornagy lesz a román diktátor Románia kormánya, amióta Károly király átvette a hatalmat, mégegyszer kísérletes lett arra, hogy kibéküljön Oroszországgal. A feltétel az volt, hogy ismerje el Moszkva véglegesen Besszarábiának Romániához való csatolását. A szovjet a legridegebb választ adta: Soha: tizek után Károly király erőssé akarja tenni az országát, sürgeti a lengyel — román magyar jugoszláv agrárfrontot, átszervezi a román vezérkart, negyvenhét tábornokot nyugalomba küld és diktátorrá teszi .Mancséu volt román fővezért, aki előbb Manin miniszterelnöknek lesz az utódja, de az első háborús veszedelem jöttével diktátorrá lép elő. A városéul — állítólag — Mussolini ajánlotta Károly király figyelmébe, mert még a világháború idejéből letterős férfinak ismeri. " ■ Károly király a napokban már harmadszor fogadta kihallgatáson Avarescu marsallt, aki úgy nyilatkozott, hogy valóban javaslatot tett a katonaság átszervezésére. A marsall elmondta a királynak, hogy Románia népe nyugtalansággal látja a politikai helyzet egészségtelen kialakulását. Avarescu annak a véleményének adott kifejezést, hogy most már csak egy átmeneti kormány következhet határozott programmal és ő, Avarescu, fogja átvenni az uralmat. 1930 október I Ernszt Sándor hivatalában Az új népjóléti miniszter kedden délelőtt tagadta a minisztérium tisztikarának üdvözlését. Dréhr Imre és Scholtz Kornél államtitkárok vezették a tisztviselőket a miniszter elé és Scholtz Kornél nagyhatású beszédében hangoztatta, hogy a nyomor minisztériumát csakis a legnagyobb szeretet tudja kormányozni. Majd kijelentette, hogy a tisztviselői kar készséggel ajánlja fel a maga szolgálatait, megfeszített munkásságát az új miniszternek. Ernszt Sándor szívélyes szavakkal köszönte meg az üdvözlést és kijelentette, hogy miután már a minisztérium címében is benne foglaltatik munkaügy, behatóan foglalkozni kell a minden olyan kérdéssel, amely a munkásság helyzetének javításával összefügg. Ezután a miniszter bemutattatja magának a megjelent tisztviselőket. Szentesen összevesztek azon, hol álljon Horváth Mihály szobra Megírta a Kis Újság, hogy szobrot akarnak emelni Szentesen a város nagynevű fiának, Horváth Mihály történetírónak, az első magyar felelős kormány közoktatási miniszterének. A megyei szoborbizottság a művész véleményének meghallgatása után akként határozott, hogy a szobrot a város főterén állíttatja fel, azon a helyen, ahová Kossuth Lajos új szobra is kerül. Azt tervezték, hogy október első felében tartják meg a szoboravatást országos ünnepség keretében. A szobor felállítása nem várt akadályba ütközést, mert Szentes város képviselőtestülete a Eő tér helyett a Luther téren szerette volna elhelyezni Horváth Mihály szobrát. A szentesi képviselőtestület azzal felelt, hogy a Horváth Mihály-szobor elhelyezésére kért területet nem bocsátotta rendelkezésre. Mivel sem az alispán, sem a szentesi képviselőtestület nem hajlandó engedni álláspontjából, az értékes szobor elhelyezése egyelőre lehetetlenné vált. A MÁTRAVÁRI SÁSKAJÁRÁS VIDÁM REGÉNYT ÍRTA FALVAY ANDOR /Ne borotválkozzál foltékeny borbélynál! A Bánk bán előadása után Dagály Rómeó színigazgató úr megállapította magában, hogy nem lesz tanácsos azonnal lefeküdnie. Érezte, hogy ennek végzetes következményei lennének. Az a sok izgalom, amit az előadás okozott, feltétlen kirobbanásra vezetett volna. Igaz ugyan, hogy mindennek az oka az a szerencsétlen részeges Varjú Péter volt, de Varjú Péter - érezve a helyzet tragikus veszedelmét- hamarosan elpárolgott- és még a kaszinó kertjében sem mert mutatkozni. Minthogy pedig felgyülemlett méreg úgysem engedte a volna nyugodni az igazgató urat, biztos, hogy minden keserűségét ártatlan hitvesén, Bárki Tercsin töltötte volna ki. Ez még nem lett volna nagy baj, sőt még gusztusára való is lett volna az igazgató urnak. ■ Csakhogy arra is számítani kellett, hogy Bárki Tercsi sem hagyja magát! Nem olyan fehérnép az, aki szótlanul megbírná, ha hites ura viharzani kezd. Sőt inkább olyan asszonyságnak nevezhető, aki efféle viharokban maga is szeret tevékeny részt venni. Szóval, kézzel, kiáltozással, ütlegeléssel, elő még a seprővel, sőt a vizes lavórral is, ha éppen az akad a kezébe. Ilyenkor pedig külön szerencséje az asszonynépnek, hogy mindig olyasmi akad a keze ügyébe, ami a másik fél számára felettébb veszedelmes. Soha sem egy selymes szirmú rózsabimbó, hanem inkább a vasalódeszka, amivel ütni is lehet még olyan éktelen lármát csapni, hogy még a szomszédok is összecsődülnek. — Már pedig erre semmi szükség nincsen. — gondolta magában Ragályi Rómeó.. — A feleségem ugyan megérdemli a verést, mint ahogy minden asszony látatlanban megérdemli, de mit csináljak, amikor minden botnak két vége van . . . Legjobb lesz, ha egyel sétálok és csak akkor keresem fel hitvesem szobácskáját, ha már lecsillapodtam . . . Bárki Tercsinek is hasonló gondolatai lehettek, mert ellenvetése sem volt, amikor hites ura elbúcsúzott tőle. Dagályi Rómeó csöndesen, lehajtott fejjel ballagott Mátravár főutcáján. Késő éjszaka volt, egyetlen lélekkel sem találkozott. . Még mindig az a részeges Varjú Péter járt az eszében, amikor éppen éjfélt ütött a torony órája. Ebben a pillanatban gyanúsan öltözött, sötét alak ugrott eléje az egyik kerítés mellől. - Hány óra van, kérem szépen?! — kiáltott rá az igazgatóra. Ragályi Rómeó nem vesztette el a lélekjelenlétét és nyugodtan felelte: — Nem tetszett hallani?... Éppen most verte el a toronyóra a tizenkettőt! - Nem azt kérdeztem! — kiáltott rá még hangosabban a sötét alak. Arra vagyok kiváncsi, hogy mennyit mutat az ön órája! Az igazgató most már tudta, honnan fúj a szél. Ez az ismeretlen alak az ő arany zsebórájára pályázik. Itt csak két dolog segíthet: vagy fejbevágja azonnal a botjával, vagy pedig teljes nyugalommal felelget neki, amíg a támadója megunja a céltalan beszélgetést és odébb áll. Az utóbbit választotta. ... táraságodnak talán színésznek méltóztalik lenni? kérdezte, szinte szeretemre méltó kedvességgel. — Miért gondolja, hogy színész vagyok?! — Mert olyan pompásan méltóztatik domborítani az utonállót, hogy ekkora művészetre csak a legnagyobb színészek képesek. — Ne fecsegjen! — kiáltott rá a másik. — Egy-kettő, adja ide a zsebóráját! — És ha nem adom? — kérdezte még mindig nyugodt hangon az igazgató úr, de most már emelgetni kezdte a botját. Akkor leütöm, mint... Csak ennyit mondott az útonálló, aztán hirtelen megfordult és nyílsebesen futni kezdett. Néhány pillanat múlva már híre-hamva sem volt. Dagály! Rómeó nem értette a dolgot, de azért — óvatosságból — visszafelé vette az útját. Alig lett néhány lépést, amikor megint egy sötét alak került eléje. Már éppen ütésre emelte föl a botját, amikor jobban megnézte és elmosolyodott. Ez a sötét alak — csendőr volt. Hát ezért párolgott el az útonálló. — Igazgató úr, kivel veszekedett? — kérdezte a csendőr udvariasan. — Senkivel, — felette Dagályi Rómeó. — Hát akkor mi volt az a lárma? — hangzott az újabb kérdés. — Egy úr kérte az órámat, de én nem akartam odaadni. — Ki volt az az ur? — Sejtelmem sincs!... Nem mutatkozott be nekem. Igaz, hogy én sem . .. Azt hiszem, közönséges útonálló volt, — nevetett Dagályi Rómeó. — Szóval egy útonálló megtámadta az igazgató urat, — állapította meg a csendőr. — Hát akkor tessék velem jönni. .. — Miért? — kérdezte ijedten Dagályi Rómeó. Ez az ijedelem egészen ösztönös volt az igazgató urnán.