Kis Ujság, 1931. február (44. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
, ha, ezt ugyan olcsón megúszták! A honatyák most vették fel 3300 pengős negyedévi járandóságukat, amit az utóbbi időkben sokalni kezdett a közvélemény, s ennek nyomása alatt maga a 1. képviselőház is. Több felszólalás, több indítvány, több újságcikk foglalkozott a kérdéssel s mióta a takarékosságból nemcsak jelszó lett, de bizottság is, itt is megszületett a bizottság, miután maguk a honatyák megállapították önmagukról, hogy tizenkét százalékot bátran el lehet venni tőlük, anélkül, hogy a munkájuk ezzel kisebbíttetnék. Ezt az áldozatkészséget mindenki azzal az érzéssel könyvelte el, hogy végre a költségvetés terén is a gyakorlati megoldások terére léptünk és a sok beszéd után végre jönnek atettek is. S amint illik, elől maguk a törvényhozó urak, akikről éppen most mutatta ki a Házban egyik képviselő, hogy — törvény ide, törvény oda, meglehetősen el vannak kötelezve anyagilag a különböző vállalatoknak, úgyhogy nem igen tudják szabadon és függetlenül gyakorolni törvényhozói kötelességüket. Ilyen megállapítás után kétszeresen jól esett az önzetlenség megnyilvánulása s mkár-már elkönyveltük a 12 százalék megtakarítást az anélkül is túlduzzasztott költségvetés apasztására. De örömünk korai volt. A bizottság más véleményen van, mint a t. honatya urak s máson, mint a t. közvélemény. Azt mondja a bizottság, melynek kötelessége, lett volna a képviselői fizetések leszállításának megállapítása, hogy: — Jelen esetben semmi értelmét és szükségét nem látja a képviselői illetmények leszállításának. Szép. Tehát nincs szükség a takarékosságra. Vagy ha van, nem az ezer pengősöknél kell kezdeni, hanem a 120 pengősöknél. S ha meggondoljuk, hogy az a bizottság, mely erre a bölcs megállapodásra jutott, szintén képviselőkből áll, s ha meggondoljuk, hogy most már a t. képviselő urak egészen vértezetten jelenhetnek meg választóik előtt, mert hiszen ők le akarják mondani, csak a bizottság nem fogadta el áldozatkészségüket, úgy találjuk, hogy a t. honatyák szempontjából egészen ügyesen bonyolódott le ez az ügy. Legalább is úgy, hogy a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Ha a t. honatya urak az ország dolgát is ily ügyesen és ily eredményesen tudnák lebonyolítani, mint a magukét, még mi is azt mondanánk, amit a bizottság mondott, hogy semmi szükség a fizetés leszállítására. IRODALOM Magyar Asszony. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének értékes folyóirata, a Magyar Asszony, művészi borítékban, változatos tartalommal jelent meg. Gyönyörűséggel olvastuk benne József Ferenc királyi herceg Tormay Cecilének ajánlott »Tilalomfa című versét, Gramantik Margitnak az angol királyné magyar származású nagyanyjáról írt rendkívül érdekes cikkét, a tihanyi, élettani intézet megkapó ismertetését. Részletesen beszámol a lap a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének közgyűléséről, a magyar asszonyok hatalmas, öntudatos, egyedülálló munkájáról. Mutatványszámot díjmentesen küld a Magyar Asszony szerkesztősége (Budapest, VII., Rózsa utca 23. szám). KIS ÚJSÁG Vasárnapi krónika A parlament bősz porondján áll a harci torna, amitől a magyar népnek kavarog a gyomra. Peyer Károly azt bömböli: — Panama van ebben! — Dréhr Imre meg úgy hallgatja, hogy szeme se rebben. De azután ő szólal meg, mindent sorra cáfol. Csakhogy tovább vádaskodik az a Peyer Károly, Jó Dréhr Imre azt feleli: — Ez mégis gyalázat! — Közben pedig Albertfalván süllyednek a házak. Minthogy pedig szép hazánkban drágitott a posta, A vasút is odaállott a drágító sorba. Igaz ugyan, hogy titokban és szőrmentén drágít, S a szép szaval: mákonyával egészen elkábit. Azt mondja, hogy ő nem drágít. Hanem jó szándékkal Ezt is, azt is fölemeli néhány százalékkal. Több bevétel, bizony, ráfér az államvasútra. Ámde ez az emelés, épp a kisembert sujtja! Elmúlottak az ünnepi fényben úszó percek. S elutazott Budapestről Takamacsu herceg. Versbe szedte mind a szépet, amit itten látott, Operai előadást, főúri világot, '■ Japán herceg, elhisszük, hogy a te versed szép lesz, De ha akarsz igazságot a szép tündérképhez: f'Arli kis magyar falucskában tölts el néhány percet, S lefogadjuk, Takamacsu nem írsz akkor verset! ovay. Tizenöt év után elindít a falijába három oroszországi magyar hadifopoly Nagy Lajos Kiskovácsiba, Sánta Béla Tétre, Cerman János Albertirsára hozott orosz asszonyt Kinn a külső Váci-úton a budapesti Fertőtlenítő Intézet hátsó udvarán öt kis apróság játszik fogócskát. Furcsa, idegen nyelven beszélnek. Nevük is idegenszerű, Rozsa, Viktória és egyéb ilyen magyartalan hangzásű neveken szólítják egymást. Oroszok. Oroszok, csak így hívják egymás között őket a Fertőtlenítő altisztjei. És velük együtt a felnőtteket is, az intézet legújabb vendégeit. Két hét óta vannak itt megfigyelés alatt hét lakattal elzárva a külvilág elöl, nehogy esetleg a magukkal hozott betegségeknek csirái elterjedhessenek a fővárosba. Két hete érkeztek meg a nyugati pályaudvarra, ahonnan zárt kocsiban beszállították őket a Fertőtenitőbe. Menekülés a fehér halál országából... Szibériából megtért volt hadifoglyok és már alig beszélnek magyarul. Oroszos kiejtéssel, orosz szavakat keverve a beszédbe, magyarul társalognak ugyan a látogatóval, egymás között azonban csak az orosz szó járja. Persze, tizenhét év alatt megszokták, szinte elfelejtették a magyar nyelvet. Hárman vannak, Nagy Lajos kiskovácsi borbélymester, Sármán Béla téti csizmadia és a harmadik Cerman János albertirsai földmives. Január 6-án indultak el Petrofxivlovskból, Ornik közelében fekvő kis városkából. Egyheti vasutazás után átjutottak a lengyel határon, 19-én pedig megérkeztek Budapestre. Az útjük aránylag egyszerű volt. Simán ment minden. Szibériában felültek a vonatra, átszálltak ötször, végre megérkeztek Pestre. Ellenben annál kalandosabb úton jutottak el hozzájuk az útlevelek, amelyekkel hazajöttek. Magyarországi hozzátartozóik kiváltották az illetékes hatóságnál az útleveleket, elküldték a varsói magyar követségre, ahonnan a lengyel hatóságok jóvoltából, a lengyel külképviselet moszkvai ügyvivőjéhez kerültek, aki azután hozzájuk juttatta. Természetesen ekkor még nem ülhettek vonatra, hogy hazautazhassanak. Előbb orosz elbocsátó vízumot kellett kérni, amit csak hosszú utánjárással sikerült megszerezni. Sokan voltak akiknek ez nem sikerült. Egypár nevet mondanak is. Zömbör János, Kruzsinszky Ignác és Pál János. Ők hárman boldogok, sikerült anynyi év után végre hazajutniok. Magukkal hozták feleségeiket és gyerme 1931 február 1 6. 0 m. hír, postatakarékpénztár Újpest, Kamarca 40. sz. alatt és Pesterzsibat, Petőfi u. 9. sz. p. tevé zálogkölcsönüzleteiben 1931. február 5-től kezdve minden csütörtökön rt.u.56r ától zálogból ki nem váltott ruha- és fehérnemüeket, vásznakat és különféle használati tárgyakat árverez. Az Újpesti zálogkölcsönüzletben ezenkívül arany- és ezüstneműek és ékszerek is kerülnek árverésre. keiket, akik bizony egy hangot sem értenek magyarul. Rossz világ van odakünn monja a hatalmas termetű Sámmal Béla csizmadiamester. — Aki teheti, szökik orosz földről, bár a szovjet megtesz minden lehetőt, hogy megakadályozza az országból való távozást. Négyszeres drótsövény védi a határokat, de azért a határszéleken egyre tart a menekülők átszökdösése. . Most hosszú elbeszélés következik furcsa, alig érthető magyarsággal arról, hogy milyen keserves világ van ott kinn a félelmetes és titokzatos vörös Oroszországban. Lázasan folyik a rabszolgamunka a magas északon, negyvenfokos hidegben, nyáron pedig gőzölgő mocsarakban. És a kemény munkának nincsen meg a bére. Ellátás és negyven csernovec — a bolsevista rubel — a fizetés. Az ellátás kétségbeejtően rossz, mert a valamirevaló gabona és a hús mind-mind külföldre kerül. A nagy kivitellel akarja Sztálin vörösdiktátor tönkretenni a külföldi államok termelését. Nem fontos neki, hogy ezalatt a saját hazája éhezik. A szovjet urainak kell a pénz. Éjszakánként ropognak a puskák: halál!... halál!... — Mi nem voltunk tagjai a kommunista pártnak — folytatja Sármán, — a saját mesterségünkben dolgoztunk és a többiekhez képest jól kerestünk, ■ (ezért tudtunk hazajönni) mert tetszik tudni, a hazajövéshez sok pénz kell. Azonban üldözik odakinn az önálló embereket. Állandó halálfélelemben éltünk. A bolsevistáknál mindenért halálbüntetés jár. Akinek húsz rubelnél több pénze van, azt agyonlövik. Akinek egy lovánál több van, agyonlövik, aki a jégvermében nyáron a szövik ,aki a jégvermében nyáron a szokásosnál több vajat tart, agyonlövik. Éjszakánként hallottok, hogy megindították a teherautók motorjait a G. P. V. laktanyájában és a motorberregésen túl is "kihallatszott a puskaropogás. Kivégzések voltak. Ezt nem bírtuk már, nem tudták mikor kerül ránk a sor, a kemence falában a padló alatt, rejtve gyűjtöttük a pénzt, hogy hazajöhessünk. — Van-e még sok magyar odakünn? — kérdeztük végül, kérdésünkre azonban nem kaptunk kielégítő választ. A magyarok elszórva élnek odakint, nem sokat tudnak egymásról, legeljebb csak azok, akiket a véletlen szomszédságba hozott egymással. Sűrűbb magyar lakta területekről Sármánék nem tudnak. Az Oroszországból szabadult három magyar egyébként orosz feleséggel és orosz gyerekekkel most szombaton útnak indult. Kinyilt előttük a Fertőtlenítő Intézet nagy kapuja s végre mehettek szabadon haza. Oda, ahonnan fiatalon, tizenhét évvel ezelőtt elindultak, nem is álmodva, mi minden furcsa, hihetetlen dolgot hoz rájuk ez a tizenhét esztendő. Bőrkiütésnél, viszketegségnél Borókakenőcsöt és szappant vegyen