Kis Ujság, 1932. augusztus (45. évfolyam, 171-194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
.JmxUálin&huá A Kis Újság regénye - Ma Falvay Andor 130 — Kegyelmes uram, ne szégyenítsen meg, — mondta Rose Marie és zavartan lesütötte a pilláját. — Ha tehát önnek sincs kifogása az én személyem ellen, teszek önnek egy ajánlatot... Úgy értesültem, hogy ön párizsi születésű és francia nyelvtanárnő. — Úgy van, kegyelmes uram!... De a német nyelvet is tökéletesen bírom! — Pompás!. . . Ha tehát nincs kifogása ellene, felkérem, hogy vállalja el a leánykám nyelvtanítását! — Kegyelmes uram, ez a kitüntetés! — hálálkodott Rose Marie. — Boldogan vállalom! — Kedves kisasszony, — mosolygott a lord, — ne tegyen könnyelmű kijelentést!... Amíg nem ismeri a tanítványát, addig ne nyilatkozzék! — Ilyen apának a leánykája csak kivételes gyermek lehet! — bókolt Marié. — Talán igaza van!. .. De hogy valóságos szélvész-kisasszony is, azt is elárulom! — Annál kedvesebb!... Nem baj, ha a fiatal leány olyan, mint a kis csikó! Bizonyos korban ez nem hiba, hanem egyenesen erény! — Mindenesetre jöjjön velem, kedves kisasszony és ismerkedjék össze jövendőbeli tanítványával! Montgommery lord fölállt, udvariasan maga előtt engedte Rose Mariét és együtt mentek át a Scotland Yard hatalmas parkja közepén levő kastélyba, amely a detektívfőparancsnok lakosztálya volt. Útközben mindent elmondott Mariénak, amit tudnia szükséges. Montgommery Tamás lord hat esztendővel ezelőtt veszítette el rajongásig szeretett feleségét, aki Anglia legősibb főúri családjának sarja volt. London leghíresebb és legtudósabb orvostanárai hiába fáradoztak, hogy megmentsék az életnek. Veszedelmes rákdaganat képződött a gyomrában, az operáció sem használt és a negyvenesztendős, de még mindig viruló szépségű asszony befejezte földi pályafutását. Montgommery lord innen kezdve minden szabad idejét egyetlen leánykájának, Lilian-nek szentelte, aki édesanyja elvesztésekor hat éves volt. Az apai szeretet, amelyben a szép szőke leánygyermek iránti rajongás az elvesztett hitves iránti szerelemmel olvadt össze, Liliant annyira elkényeztette, hogy kissé önfejű, szeszélyes, de azért jószívű teremtést csinált belőle. Ahogy múltak az évek, a gyermekleány egyre nagyobb és nagyobb tökéletességre tett szert a sport számtalan ágában. Kitűnően tenniszezett, pompásan vívott, nagyszerűen úszott és bravúrosan lovagolt. Izmosabb, ügyesebb és vakmerőbb volt száz angol fiúnál, akik pedig szintén nagyon járatosak a sportban. Most aztán, hogy tizenkétéves lett, édesapja elhatározta, hogy nyelvekre is fogja taníttatni, minthogy egy ilyen előkelő származású leánynak nem elég az, ha kitűnően sportol. Nemsokára eljön az idő, hogy be kell vezetnie gyermekét London előkelő társaságaiba, ahol szellemi téren is az elsők közé kell tartoznia. Lilian kitűnően végezte az iskoláit is, de a lord azt akarta, hogy idegen nyelveken, legalább franciául és németül kitűnően tudjon beszélni. Erre gondolt ő, amikor Rose Mariénak megtette ajánlatát. Amikor beértek a leány szobájába, Montgommery lord így szólt: — Kedves kisasszony, ez az én leánykám, Lilian!... Ismerkedjenek össze!. .. És most visszamegyek a hivatalomba! Ott fogom várni az ön döntését. .. Ha az összeismerkedés után is vállalja a megbízatást, hálásan meg fogom köszönni!. .. A többit ráérünk azután megbeszélni! Azt hiszem, nem fogunk összeveszni... — Kegyelmes uram, — hajolt meg Rose Marie. — Lilian, — fordult a lord most leánykája felé —• fogadd kedvesen a kisasszonyt. .. Őt választottam ki arra, hogy franciául és később németül megtanítson téged. .. Remélem, örülsz, hogy ilyen bájos kisasszony lesz a tanárnőd! Lilian arca nagyon komoly volt, de nem szólt egy szót sem. — Különben ez már a ti dolgotok, — mondta a lord és kisietett, hogy az összeismerkedést ne feszélyezze az ő jelenléte. Amikor édesapja kiment, Lilian hirtelen dacos vállrándítással így szólt: — Tessék helyet foglalni! — Köszönöm, — mondta Rose Marie és mosolyogva helyet foglalt. Szótlanul ültek egy ideig és nézegették egymást. Rose Marié gyönyörködött a tizenkét esztendős szőke leányka szépségében, de Lilian is elcsudálkozva rajtafelejtette a szemét új ismerősén, akit édesapja ilyen meglepetésszerűen mutatott be neki. Aztán hirtelen így szólt: — A kisasszony nagyon szép!. .. A kisasszony tetszik nekem!... — Kedves Lilian, — felelte komolyan Rose Marie — remélem, nem veszi rossz néven, hogy csak a keresztnevén szólítom — — — Csak tessék! — Szóval, kedves Lilian, engedje meg, hogy visszaadjam a bókot... Ön valósággal tündérszép kisasszony! — Dehogy! — nevetett Lilian. — Szélvész-kisasszony vagyok! Kérdezze meg az édesapámat! — Nem bánom, — mosolygott Marié — tündérszép szélvész-kisaszszony! Megint elakadt a beszélgetés. Rose Marié várta, hogy Lilian mondjon valamit, mert így könnyebb lesz az összemelegedés. — Jó. — mosolygott Lilian — én hajlandó vagyok öntől franciául és németül tanulni... De tessék előbb felelni néhány kérdésemre! — Parancsoljon! — Tud tenniszezni? — Tudok. — mosolygott Rose Marie. — Tanult vívni. — Sőt díjat is nyertem. — Szeret úszni? — De mennyire! — Szokott lovagolni? — Az utóbbi évben csal. 3-7-rel1’t I nem, mert nem volt lovam! — Még egyet. .. Szívesen táncol — Szívesen... Sőt azt mondják, hogy szépen. ..Ha nem veszi rossz néven, Lilian, meg is fogom tanítani néhány nagyon szép táncra... A leányka szemében csodálkozás, sőt végtelen tisztelet csillogott. Hiszen ő azt képzelte, hogy egy komoly, savanyú és szigorú nyelvtanárnővel lesz dolga! És most kiderül, hogy ez a nő nemcsak nyelvtanárnő, hanem tenniszezik, vív, úszik, lovagol és táncol is! Hiszen akkor nagyszerű pajtásnőre tesz szert, akivel kitűnően fognak szórakozni és ráadásul még édesapja óhajtása is teljesül, mert közben meg fog tanulni francául és németül! Hirtelen felugrott, odaszaladt és magához ölelte Rose Mariét. — Hiszen kegyed nem. . . nem nyelvtanárnő! Hanem angyal! Valóságos angyal!. .. Engedje meg, hogy a nevén szólítsam! A keresztnevén! Mondja meg! — Marié... Rose Marié a nevem, — felelte a leány. — Kedves Marié, — ujjongott Lilian — én olyan jó tanítványa leszek, hogy maga is el fog csodálkozni rajta. — Köszönöm, Lilian... Én pedig olyan jó pajtása leszek — Lillán nem engedte befejezni a mondatot. — Gyerünk édesapámhoz!... És vigyük meg neki az örömhírt! Belekarolt Rose Mariéba és táncolva vezette vissza Scotland Yard rfontgomment lord bástykája Bell kapitány lehajtotta a fejét. Érezte, hogy ez a szegény párizsi leány, akit egy gyalázatos zsebtolvaj mindenéből kifosztott, igazán nem felelhet meg arra a kérdésre, amit hozzája intézett. A jó detektívnek nemcsak az a kötelessége, hogy kitűnően értsen a vallatáshoz, hanem hogy szükség esetén megfelelő takáccsal és útbaigazítással is szolgáljon annak, aki egy világváros irdatlan erdejében árván, egyedül, kifosztottan áll és nem látja az utat, amerre indulnia kell. Néhány percig gondolkozott, aztán így szólt: — Kedves kisasszony, megérdemlőn a szemrehányást, amiben részesített... Ha egyetlen mód van rá, jóváteszem a hibámat... Kieszközlöm, hogy Montgommery lord fogadja önt... És úgy érzem, a detektívfőparancsnok úr jó szíve módot fog találni arra, hogy segítsen az ön szomorú helyzetén ... Kegyeskedjék néhány percig türelemmel várni, azonnal visszajövök! Bell kapitány meghajolt és sietve távozott. Felment a Scotland Yard első emeletére, Montgommery lord hivatali szobájába. — Mi az fiam? — fogadta kedvesen a detektívfőparancsnok. Bell kapitány részletesen beszámolt Rose Marie szerencsétlenségéről. — Szóval francia nyelvtanárnő? — kérdezte a lord. — Igenis, kegyelmes uram! Montgommery lord néhány percnyi gondolkodás után így szólt: — Két eset lehetséges!... Vagy igaz, amit a leány mond és amit egyelőre sem okunk, sem jogunk nincs kétségbevonni. .. Ebben az esetben éppen kapóra jött ... Tudja, Bell fiam, hogy a leánykám mellé úgy is szándékozom egy francia nyelvtanárnőt fogadni. .. Meg fogom nézni és ha az én tetszésemet is úgy megnyeri, mint az önét, itt tartom a leánykám mellett... A másik lehetséges eset pedig az, hogy nem igaz, amit állít ez a leány. Ebben az esetben is jobb, hogy itt marad a Scotland Yard felügyelete alatt és nem téved esetleg bűnös utakra, amellyel megint csak a mi munkánkat szaporítaná... Tehát — — A kapitány mindent értett, de kötelességszerűen megkérdezte: — Mikor vezethetem kegyelmességed elé? Kedves mosollyal felelte Montgommery lord: — A nőknek megvan az a kiváltságuk, hogy a férfiak kötelesek velük szemben udvariasan viselkedni!... Tehát azonnal kéretem... hogy is hívják csak? — Rose Marie! — felelte a kapitány. — Kéretem Rose Marié kisaszszonyt! Bell kapitány meghajtotta a fejét és távozott. Jókedvűen szaladt le a lépcsőn. — Kedves kisasszony, Montgommery lord önt azonnal hajlandó fogadni, — újságolta boldogan a leánynak. — Köszönöm, kapitány úr, — hálálkodott Rose Marié. Néhány perc múlva már ott ült a detektívfőparancsnok előtt. — Kedves kisasszony, — mosolygott a lord. — Bell kapitány elmondta nekem azt, ami önnel történt Londonban... Kötelességemnek érzem, hogy annak az ismeretlen csirkefogónak a bűnét legalább kis mértékben jóvátegyem. .. Őszintén kijelentem, hogy a külseje sokkal kellemesebb hatást gyakorolt reám, mint amennyit a legjobb esetben is reméltem volna... első emeletére, édesapja hivatali szobájába. Montgommery lord, amikor berontott hozzá a leánya, aki után vidáman jött Rose Marie, mosolyogva kérdezte: — Mi az, szélvész-kisasszony? “ Édesapám, — ugrott a nyakába Lilian — tudod, kit hoztál 'te nekem?... Egy angyalt! Valóságos angyalt! — És a kisasszonynak mi a véleménye rólad? — fordult a lord Marie felé. — Kegyelmes uram, kegyeskedjék leolvasni az arcomról... Azt hiszem, felesleges, hogy egyetlen szót is szóljak!. .. — Tehát elvállalja a tanítását? •— Boldogan! — Ezek után térjünk át az anyagiak megbeszélésére, — mondta a lord. — Kegyelmes uram, — tiltakozott Rose Marie — ne sértsen meg ezzel!... Kegyelmes uram magához fogadott engem, amikor úgy álltam ebben a világvárosban, mint akit még a jó Isten is elhagyott!... De egyet kérek! Kegyeskedjék nekem időt engedni, hogy hálámat legalább kis részben letörleszthessem! — Előbb azonban, Marié, — szólt közbe kacagva Lilian — lovagolni megyünk! Ha a kegyelmes urnak nincs kifogása ellene, — szólt udvariasan Marié. — Tessék!... Menjenek gyermekeim! — mondta boldogan a lord. Lilian belekarolt új barátnőjébe és valósággal kisodorta magával a szobából. Montgommery Tamás lord egyedül maradt és halkan súgta maga elé: — Érdekes teremtés!... Liliant, ezt a szeszélyes szélvész-kisasszonyt néhány perc alatt levette a lábáról!... Félek, hogy engem is------Felugrott és cigarettára gyújtott, hogy ezt a gondolatot ne kelljen befejeznie. * Szerdán következik: Lovacska-játék a City-bárbo imátál HÚS. Marhahús, rostélyos, felsál 120—240, leveshúsok 80—240. — Borjúhús. Comb ISO —280, vésés 120-220. — Juhhús. Hátulja 160—220, eleje 80—180. — Sertéshús. Karaj 200—300, sarja, comb, lapocka 170—220, oldalas 120—189, szalonna, zsírnak való 156 -176, háj 168-190, zsír 166-184. BAROMFI. Élő baromfi, darabja: Csirke 80 —260, lúd és ruca 150—700. — Tisztított baromfi. Csirke 200—320, lúd és ruca 160 -220. TOJ.4S. Tea, darabja 7—9, főző és apró HAL. Ponty, élő, nagyság szerint 160—280, jegelt és nem élő 120—200. TEJ. Teljes tej 34, tejfel 129—180, teavaj 280 —350, tehéntúró 40—120. ZÖLDSÉG. Fokhagyma 30—60, vöröshagyma, makói 12—16, fejeskáposzta, hazai 4—12, kelkáposzta, hazai 6—14, karfiol, tisztított 80—120, burgonya, rózsa 8—14, ella 7—10, paraj, tisztított 12—24, savanyúkáposzta 26 -36. GYÜMÖLCS. Alma 20—80, körte 20—100, kajszin barack 16—70, őszi barack 40—160, görögdinnye 20—40, sárgadinnye 10—60. IDÉNYCIKKEK: Zöldbab (vajbab) 16—35, uborka 3—14, paradicsom 30—50. Az árak kilónkint, literenknt, fillérben A MAI SZÍNHÁZAK Budai Színkör: Weekend (8). — Nyári Operettszínház: Érik a búzakalász (8). — Budapesti Színház: Halló, itt Békeffi (8). — Royal Orfeum: Ezerjó (fél 9). — Teréz Körúti Színpad: Repriz-műsor (9). a rádió műsora 9.15: Hangverseny. — Közben 9.30: Hírek. 11.10: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 11.15: A rádió ifjúsági félórája. 12.00: Déli harangszó, időjárásjelentés. 12.05: Hangverseny. — Közben 12.25: Hírek. 1.00: Időjárásjelentés. 2.45: Élelmiszerárak. 4.00: Hangverseny. 4.45: Időjárásjelentés. 5.00:Nyári szünet. Megyeri Ella felolvasása. 5.30: Magyar nóták. Előadja Kosáry Emma zenekisérettel. 6.45: Erdélyi újságírás a háború előtt. (Gagyi J.) 7.15: Schumann—Heine: A költő szerelme. Előadja Gregor Vilmos. Zongorán kísér Polgár Tibor. 8.00: Hangverseny. 9.15: Hírek. — A hangverseny után 11.00: Időjárásjelentés. — Majd: Cigányzene. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos: Kis Újság részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. körforgógépeinek nyomása. (Felelős: Kiss F. Budapest, IV., Dalmady utca 3-5-3