Kis Ujság, 1933. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933 január 1 lan gyalázat volt, ha valaki kiesett a sorozásnál. Ezzel szemben a »tauglích»-okkal alig lehetett szóbaállni. Dőlt belőlük az ön­érzet ! Ez azonban érthető is volt. Mert aki­ket alkalmasoknak találtak, október ele­jén be kellett vonulniok három kis esz­tendőre. S három kemény esztendeig a király viselte gondjukat : ő adott nekik ruhát, bakancsot, fegyvert, kvártélyt és kosztét... Igaz, hogy meg kellett szolgálni érte ! Mivel kemény iskola volt az minden­képpen. De most mindvégig nagy maradt a fegyelem, éppen azért volt az egész nemzet nevelőiskolája a hadsereg ... S ettől a hadseregtől tanult fegyelmet és tekintélytiszteletet a falu is. Gondoljuk csak el, mi volt egy ma­gyar királyi közvitéz élete, ha bevonult egyszer a kaszárnyába. Nem hiába volt tele annyi önérzettel a katonának ké­szülődő legény : tudta előre, hogy kutya­napok következnek reá. Egyszer azon­ban — szenvedései fejében — megkapta a jutalmat ő is, amint arra sort kerítünk később. Mindenekelőtt a regiután, az úgy­nevezett bundáson próbálta ki tekinté­lyét a vitéz őrmester úr, a vitéz szakasz­­vezető úr, a vitéz tizedes úr, leginkább pedig az egycsillagos vitéz őrvezető úr, reggeli hat óra előtt talpon kellett álla­nia a bundásnak s nemcsak megmosdott, felöltözött s rendbeszedte fegyverét és bornyáját, egyben pedig tükörfényesre glancolta a bakancsot, hanem Ugyan­akkor neki kellett kiszolgálnia az ágy­ban lustálkodó altiszt urakat és a har­madik esztendejüket szolgáló legénye­ket, az úgynevezett öregcsontokat. Ne­héz kirukkolások következtek utána, amelyért legtöbbször gombóc járt a déli levesbe, ebéd végeztével fegyverfogások a laktanyaudvaron vagy a város kör­nyékében ... Akadtak azonfelül riadók éjfél után, ezt gyakorlat követte, amely­nek nem lett vége csak a hetedik határ­ban valahol. Nem is emlíjük a nagy­­manővert, amikor négy álló hétig lihe­gett a bundás, mint egy kutya. Ezzel szemben azonban megvolt a jó étvágy és a jó egészség. Persze a bundás sem maradt örökre bundás! Mert leszolgálván első esztendejét, új regruták vonultak be a laktanyákba, akikkel szemben ő (a tavalyi regruta) emelkedett rangban. Ha pedig harma­dik szolgálati esztendejébe lépett egy­szer, annyi tekintélyre tett szert, hogy Szinte roskadozott alatta. Nem is szólva arról az esetről, ha altisztté léptették elő. Katonasorban két nagy dolgot tanult meg mindenkor mindenki: megtanult engedelmeskedni és parancsolni. E két dolog volt a rend alapja minden időben ! És,tanult még valamit ! Embert faragtak belőle a tiszt urak és az altisztek. Megtanították a bevonult közlegényt, mint kell viselke­dnie a lak­tanyán kívül is, megtanították a lépésre, a helyes magatartásra, a tisztelgésre, az írásra és olvasásra. Gondoljunk csak reá : az az oláh móclegény, aki csüngő hajjal, zsírosan és tudatlanul rukkolt be október elején a hadseregbe, három év múlva mint tisztaságszerető, kitanult ember került vissza falujába. A hazakerült altisztek és öregcsontok — három keserves esztendő tanulságai után — odahaza is érett, komoly, rend­szeres­ embereknek maradtak meg, akik őrködtek aztán a fegyelmen és tekintély­tiszteleten. És ha valamikor nevelőoskola volt a katonaság, ma sokkal inkább az! Ma a maroknyi magyar hadsereg min­den tisztje és altisztje saját fajtánkból kerül ki: egytől-egyig magyar emberek. Szigorral, de szeretettel bánnak a le­génységgel, tanítják és nevelik és aki hazajut egyszer a katonaságtól, egészen más emberré vált. Odahaza is tiszteli mindenki, mert tekintélye van ! S helyes ez, nagyon helyes . .. Azzal kezdtük, hogy az egyik mátra­­vidéki község kocsmájába betért egy katonának besorozott legény s amikor meglátott volna három olyan falubeli fiókát, akik nem váltak be a katona­orvos ur előtt, az ajtóra mutatott s ugyanakkor kiáltott egyet: — Mars ki ! S a három csámpás legény vállba­­húzott fejjel oldalgott kifelé az ajtón. Hisz érezték, hogy muszáj takarodniok. Érezték az istenadták, hogy egy leendő magyar királyi közvitéz toronymagas­sággal különb ember,­mint ők, akiket még a nóta is csak itthon maradt nyo­morultaknak nevez. « . Hasznos halni, lrtem mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hasbarú ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy Schmidthauer keze,“íi“ ” hatékony forrás-sokban egész Európa leggazdagabb V ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: */, vagy ■/, pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasz­tása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a ____________________________________________________legolcsóbb. — Viszem a zárdába, — göngyölte ki lányát Brassavné. — Megfázott gönyke. . . Gyönyörű szösz! fej tűnt elő." A tűz fénye szikrázni kezdett dús aranyhaján. A vén kocsis laposat pillantod s kiment, hogy a szánkót kivontass — Gyengélkedik s neken elkí­sérnem Pistikét, — menteged urát a tekintetes asszony, ahogy a tűz mellé telepedtek. — Pig-ti-ke? — szégyenkezett a diák magában. — Micsoda »Pistike«? Csinos legényke élt. Serkedzett már valamelyest a bajuszt­ája is. A kisass­­­zony rálopjta mosolygó szemét. — Báthory István . . . —hangsúlyozta jelentősen a bemutatkozásnál. A füst barnán reszketett a szelelőlyuk felé, mint az aggodalom, mi beárnyé­­kozta az asszony homlokát. Szikrák repültek ki vele,hogy meghaljanak a hófergetegben. A szél dühödten fújt és tutult odakint. — Hányadikba tetszik járni — kér­dezte Pista diák a kisasszonytól vak­merően. — A harmadikba — engedte le a pil­láját szemérmesen. — És kegyed? — Első éves jogász ... — emelte föl a fejét az urfi önérzetesen. Az anyák az ítélet­időről diskuráltak. — Hogy telt »Nagysád«-nak a kará­csonyi vakáció? — udvarolt a diák. — Köszönöm ... Nagyon kelleme­sen . .. Elpirultak mind a ketten, vagy lehet hogy csak a tűz fénye biborodott ki ar­cukon. Kirakták az elemózsiát. Sült lyuk. Récecomb. Málnás palacsinta. Amott meg verőmalac, kürtöskalács, meg mi­egymás. Italok. Jó fenyővíz. Két üveg bor. A lovak is zaboznak a színben. No, tutulhat a fergeteg ! — Hogy az Isten meg ne áldjon min­Angol országnak elég sok a gondja a maga óriási kiterjedésű gyarmat­aival és birtokaival, mindamellett az angol köz­vélemény nem mulasztja el, hogy éber figyelemmel ne kisérje a világpolitika terén lejátszódó eseményeket. Magyar­­ország messzi van Angliától, az angolo­kat azonban mindegyre inkább és inkább érdekli a magyar kérdés, amiben két­ségtelenül része van a magyarság nagy barátjának, Rothermere lordnak is. A lord lapjai évek óta hirdetik a trianoni bűntény alávalóságát -­ fölhívták az angol közvétemnéov egy­­ levél­mét amni , hogy a vi­ékének legnagyobb veszedel­me­i.agyarország embertelen s p­­tóba megcsonkítása. s Az angol politikai és társadalmi élet­iben az elmúlt 1932-ik esztendőben a re­ket, arról szó sincs! — csávál­ta ki Mihá­y bá’ a kulacs nyakát. Nyájas jókedv ragyogta be a favágó kunyhóját. — Én imádom a fergeteget, — szavalt a diák a kisasszony mellett és ujjnyi borocskát csempészett a poharába. — Kegyed is szereti? — Szerelem, — bólintott a kisasszony a fiú kedvéért. — De a kikelet is gyö­nyörű. — Jó volna most odakint hólabdázni — suttogta az urfi. — Mit gondol, Ilonka ? Összenéztek. Csillag tündökölt a te­kintetükben. A kisasszony megértette az urfit s lehunyta selymes szempillá­ját. De megértette öreg Mihály bá’­is öreg lelkével a két fiatal szivet. . . — I­efekhetnénk, hogy reggel friss erőben keljünk, — mondta asszonyának s fekvőhelyet is készitett k­amarvást a kunyhó jobb sarkában. — Ott meg a kisasszony ahiszik az édesmamájával. .. El­feküdtek a zizegő szalmán, a meleg takarók közt. Tücsök cirpelt a boronák alatt. Éneke aranyfütyürü. Bizonyosan az ébresz­tette föl az urfit : nagy óvatosan felült a fekhelyén. Csak halkan szól a kis tü­csök, s lám, a kisasszonyt sem engedi nyugodni. Fölemelte aranyi­aj koronás fejét óvatosan és az úrfira tel ’ntett. És most mindketten Mihály bá’-ra néztek. Horkolt az isten. hu. Az öreg embert hamar elnyomja íz­­em. Ki­nyílt az urfi szem, mig a t­üzes liliom, s tán a kígyó sem tud olyan simán csúsz­ni, ahogy őkelme kibi... a takarók alól. A kisasszony megijedt­en intett, hogy feküdjék vissza de az urfi az ajtó felé osont elszántan. Némajátékkal hívta. A fareteszt, félretolta és kilopódzott a keskeny rést. Látta még csalogató ujját a kisasszony, aztán behajlott az ajtó csöndesen, vízió ügye óriási lépéssel haladt előre. Elegendő, ha figyelemmel kísérjük a legnagyobb és legtekintélyesebb angol újságokat, amelyekből világosan láthat­juk, hogy az angol nemzet ma már szinte egye­temesen követeli a trianoni békeszer­ződés megsemmisítését és az igazsá­gon alapuló új határokat. Íme néhány szemelvény a legnagyobb angol lapokból, amelyek sorából­­ezúttal kivesszük Rotheimer F lord lapjait, ame­lyek már évek óta állandóan eilrgetik a revíziót.­­ »Saturday Revie­w» című, igen tekintélyes politikai hetilap követ­kezőket írja egyik legutóbbi­ számá­ban : — Nagyon kevés olyan embert ta­lálhatnánk egész Angliában, aki haj — Mit tegyek, Istenem, — reszketett gyu­szünyi ajka. — Kútba ugrom . . Fütyött a szél, de százágú füttyében ott cirregett a diákgyerek hívogató füttye is. Ahogy a madár csalogatja az ő párját. A kisasszony mélán nézett a szivárványon tű­zbe, aztán könny rez­zent meg ábrándos szemén, És kiment utána. — Édeseim ... — motyogta álmában Mihály bá’. A szél bekiáltott a favágó házába : Brassayné, keljen föl! De az anyák aludtak. A fiatalok pe­dig szorongatták egymás kezét a kunyhó bütüjénél. -- Imádlak, — suttogta a diák. És a kisasszony a Rigóajku Herceg mellére hajtotta fejét szótlanul. — Akar-e a feleségem lenni ? — Akarok ... A diák fölemelte kezét, mint valami drámai hős és az éjszakába mutatott. — El­jegyzem . . . Tanúm a fergeteg! — De maradjon titokban ... — es­­dekelt a lány. — Titok marad, — kötötte le férfiúi szavát. — De eljövök érted ... Esküdj meg, hogy hű maradsz hozzám ! Csak csattant el a fergetegben. — Esküszöm .. . Délhegy ormán fölhangzott a kárho­zott barátok kórusa. Lakodalmi dalt énekeltek. Aztán csönd lett. A szél be­bújt a barlangjába, onnan dugdosta ki fekete fejét. Mindenható szerelem ! Su­gárzás támadt az éjszakában és a hó­felhők közül kiragyogtak a pásztorcsil­lagok. A hóvirág sóhajtozott a föld alatt. . . És a fiatalok a kunyhóba surrantak. — Mi az? — nyitotta föl álmos szemét Brassayné. — Ki jött be? Ilonka már a helyén feküdt. — Én, — mondta Mihály bá, csön­desen ... "andó lenne védelmére kelni a trianoni b ékem írnek. Közel három millió magyart szakirit toltak el kegyetlen erőszakkal hazául­jától és kiszolgáltatták őket védtele-­­­nül ellenséges érzelmű szomszéd államoknak, még pedig a legcsekélyebb néprajzi, politikai és gazdasági meggondolás nél-­ kü­l. Magyarország a mai megoldással ép oly elégedetlen, mint ahogy­nak létéért az angol nemzet ■ ! ■ ■ ■;’ i*i'ii• 11v11g*' i!.i nia Hí '• •'-!:-!■ , ),, H' llljfll ből kiszakíts i­s :rlege^dHBHlP csatolják. Az Indiát­ól megjelenő hatalmas »Times of India,­ című újság, amely közel egymillió példányban­­jelenik meg, a következőiket írja a békerevizióról : — Az irredenta Olaszország és El­­za- '-Letari­ngia vérző sebei semmik hez a borzalmas sebekhez képest/ ■ , a­­kol Magyarországon ütöttek az ’ durván elszakították terülő tanok na­b mint kétharmadát. A lo.ain- »Times» a legrégibb angol világlap a következőket írja: — Azoknak gazdasági nehézségek­nek, amelyeke­t Magyarország ér, az össz­s dunai illantok vergődnek, azok a tábornok­ok, tudósok és politikusok az okozói, akik a szeren­csétlen trianoni és st.-germaini szerző­déseket diktálták, anélkül, hogy előre­látták volna, mi lesz a következménye, ha egységes és nagyszerűen megalko­tott államokat egész sor kisebb, saját érdekeiket hajszoló országokra osz­tottak. A teljesen más por- artokhoz tartozó »Manor ezt­— N:r­enu t, mbflUB n­ogy et. evideálni BHHH b. mn hí n homo flt.ij Hl fejűn! ''in ■•karjuk Hl valofi ij'ii .­hó- viflKl’l Hl mii.1 •; vi sitják ib.'t ah­ogy Ezek! ■ mól 'anrólBfllW sorakozi hül WinsI^^^^F elmondott parlamenti beszH B ben Magyarország szomorfl '^f angol nev, ze g•. elmébe al B mondta, hogy B az elköv­tett ig­zságtala^^F vátétele pontosal^H kérdő^F Majd hozzátette : V — Hasonlíthatatlanul f hatásosabb lenne, ha a­­ Milyen utat tett meg a békerevizió 1932-ben ? Anno országban nincs senki sem, aki ne lenne tökéletesen­­ meggy­űsidve a trianoni békerevizió halaszthatatlan voltáról KIS ÚJSÁG

Next