Kis Ujság, 1934. szeptember (47. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

Szombat, 1934 szeptember | KIS ÚJSÁG Egy amerikai kem­id ellopta az orosz várós hadsereg felvonulási terveit Japán ellen A távol Kelet eseményei egyre jobban kiéle­ződnek. Az orosz szovjet­ kormány már úgy látja, hogy a végzetes összeütközés kikerülhetetlen Ja­pán és Oroszország között. Orosz hivatalos körök ugyanis a mandzsu rendőrhatóságoknak a kelet-kínai vasút orosz alkalmazottaival szemben való eljárását kihí­vásnak mondják. Az orosz vasutasok elleni büntető hadjárat nem ért véget, sőt még nagyobb méretű, mint eddig volt, amiért a szovjet hatóságok Japánt okolják. Ugyanakkor amerikai hírforrás azt adja közre, hogy Oroszországban nagyarányú kémkedést lepleztek le. A japánoknak állítólag birtokában van a vörös hadsereg pontos felvonulási terve. A tervekért Japán 80 ezer dollárt fizetett. Egy amerikai hölgy, Baughwensné, mint ta­karítónő dolgozott a hadügyi népbiztosságnál. Három hónapon keresztül várta a pillanatot, hogy az okmányhoz hozzáférhessen, és ami­kor az egyik hivatalnok az asztalán felej­tette a páncélszekrény kulcsait, viaszlenyoma­­tot készített azokról. Több éjszakán keresztül sikerült neki az okmányokat és rajzokat le­fényképeznie. Szörnyű vérengzést rendeztek a kínai vonatrablók Hajmeresztő merényletet követtek el r kínai rablók a Mandzsúriában, Szinking és Karbin­a között közlekedő ekszpresszvonat ellen. Százfőnyi banda meglazította a síneket, a vonat személykocsijai mélységbe zuhan­tak és 18 utas halálát lelte. A sebesültek száma több mint száz, 80 utast pedig elhurcoltak a banditák. A kisiklatás után a rablók előrohantak rejtekükből és kifosztották a postakocsit meg az uta­sokat. A banditák még attól sem riadtak vissza, hogy levágják az utasok ujját, fülét, csak­hogy egyszerűbben birtokába juthassanak gyűrűiknek és fülbevalóiknak. Ezt tették az éles vasalkatrészek közé szorult súlyos sebesültekkel is, de helyzetükön nem köny­­nyítettek. A ruhát, cipőt is lehúzták a sebesültek­ről, akiket időközben halálra nyomtak a nehéz vasalkatrészek. Mint megállapították, igen sok utas nem is a vasúti szerencsétlenség következtében halt meg, hanem a banditák kezétől. Nyolcvan utast, aki az utolsó kocsiban utazott és ép bőrrel menekült meg a szeren­csétlenségből, a banditák fegyverrel kény­szerítettek, hogy adja meg magát és túsz­ként kövessék őket. A rendőrség nyomban a banditák üldözésére indult. Nyilaskeresztes vezérek egymás ellen Felmentették ifjú Meskó Zoltánt, akit egy másik nyilaskeresztes vezér vitt a bíróság elé - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -A budapesti büntető járásbíróságon pén­teken szemben állottak egymással a nyilaske­resztesek vezetői. A feljelentést löveti Barcsay Árpád tette rá­galmazás és becsületsértés címén, ifjabb Meskó Zoltán dr. ideiglenes fővárosi tisztviselő el­len. Mielőtt a Meskó-féle pártból Festetics Sán­dor és párthívei kiváltak, Meskó nyílt levelet tett közzé, amelyben hűtlenséggel, kétszínű­séggel és fér­fiatlansággal vádolta őt. Azt írta róla, hogy Barcsay, aki azelőtt valamennyi pártnak a tagja volt, azért lépett be a Meskó-féle nemzeti szo­cialista pártba, hogy ott a bomlást elő­idézze. Ifjabb Meskó Zoltán Barcsayhoz írt levelét sokszorosította és azt többszáz példányban el­küldte Barcsay ismerőseinek, valamint a ma­gyar nemzeti szocialista mozgalomban részt­vevők címére. Ifjabb Meskó elmondta a bíróság előtt, hogy a levelet felháborodásában, jogos magánér­dekből írta. Utána Barcsayt hallgatta ki a bíró­ság, aki foglalkozására nézve nyugalmazott csendőralezredesnek mondta magát. A bíró felszólította Barcsayt, hogy a bíróság előtt va­lótlanságot ne állítson. Ugyanis hivatalból tudomása van arról, hogy ő nem nyugalmazott csendőralezredes, mert tiszti rangjáról kénytelen volt lemondani. — Hát akkor csendőr nyugállományú nyug­díjas vagyok — mondotta Barcsay. Bozóky Lajos dr. nyugalmazod szolgabíró előadta, hogy a Meskó-féle levélben foglaltak tényleg megfelelnek a valóságnak, mert Bar­csay férfiatlanul viselkedett. Amikor ifjabb Meskót szidta, taknyos kölyöknek, gazembernek nevezte, viszont, ha találkozott vele, mézes-mázos sza­vakkal fogadta és a legbarátságosabb volt vele szemben. Ujj Károly tanú, a bírónak arra a kérdésére, hogy a vádlott és sértett közt melyiket szereti jobban , nagy derültség közben kijelentette, mindegyiket egyformán. Bíró: Ön melyik pártnak a tagja? Tanú: A Meskó-féléé. Bíró: Milyen szerepet töltött be Barcsay? A tanú erre a kérdésre nagy bőbeszédűség­gel előadta, hogy Barcsay volt az, aki a párt­tagok között a veszekedést szította és a veze­tőség tagjairól egymás ellen rágalmakat szórt. — Én azonban — folytatta a tanú a vallo­mást —, már Barcsayt első pillanattól kezdve megbízha­tatlan embernek tartottam, mert egy beszélgetés alkalmával folyton azzal dicsekedett, hogy az egységes pártba jár, ahol fontos tárgyalásokat kezdett Tabódyval. A tanúnak erre a vallomására Barcsay köz­beszól és a következőket jelenti ki: — Hogynem Tabódyval sokszor összejövök, hiszen jó barátom! — De ezenkívül — fejezte be vallomását Ujj, — már azért sem tartottam komoly embernek Barcsayt, mert állandóan hatósági orvosi bizo­nyítvánnyal igazolta, hogy egészséges, és nem bolond. Utolsó tanuként Szinessy Szinerth Gyulát hallgatta ki a bíróság, aki elmondta, hogy Bar­csay hálátlan szerepet játszott a pártban, mindenkit igyekezett összeveszíteni. Többízben becsmérlőleg nyilatkozott Meskóról. Ezután a bíróság ifjú Meskó Zoltánt fel­mentette a vád alól azzal, hogy a valódiságot teljes mértékben sike­rült igazolnia. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiMitiiiiiiiimiiiiiiiiiM Haldoklik a borjával Izgalmas készülődés a budapesti kávéházak frontján - fi KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -Az őszi idény elé lázas buzgalommal indul­nak a budapesti kávéházak. Az elsőrendű kávéházak közül legalább huszonötben foly­nak olyan nagyarányú átalakítási munkála­tok, amelyek egyenként többszázezer pengőbe kerülnek. Ezek a hatalmas befektetések, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a kávésok bíznak a gazdasági helyzet javulásában, a pesti polgár teherbíróképességében és kávé­­házszeretetében. Budapest tehát, amely eddig is a kávéházak városa volt, ősztől kezdve ki­tisztított, megcsinosított, modernizált kávé­házakkal várja törzsvendégeit és az idegen­­forgalmat. Van azonban másik oldala is a kávéház­­­­átalakításnak. Az átalakított és újra megnyíló üzemek­ nagy része új rendszerrel fogadja kö­zönségét. Régen, dúl a harc a különböző, érde­keltek között akörül, legyen-e borravaló vagy nem és ha igen, milyen módon?. Mialatt ebben a kérdésben ■ nyilatkozat ■ nyi­latkozatot követ, azalatt a borravaló régi for­májában lassanként megszűnik Egyre több üzem vezeti be a százalékos borravalórend­szert, amely nemcsak a közönség igényeinek felel meg jobban, de a pincértársadalom kívánságainak is megfelel. A legújabb fordulat azonban: 1. a borravalót még a száza­lékrendszer for­májában is eltörlik.­­ Az első kísérletező, ezen a téren, az­ Andrássy­­úti Opera­kávéház igazgatója, aki táblákon adja tudtul közönségének, hogy szeptember elsejétől kezdve kávéházában­ a­ borravaló min­den formájában megszűnik,­­­mert személyzete fix fizetést kap. Erre a lépésre az igazgató a pin­cérek megkérdezése után szánta rá magát, akik ’ ' ' , ■ , ■ , valamennyien 'örülnek, hogy a megalázó borravaló helyett rendes fizetésű alkalma­zottak lesznek. Átlagosan 150 pengő havi fizetése lesz egy pincérnek, a főpincérnek háromszáz. A kávésipartestület­­ ugyan változatlanul to­vább küzd a borravalórendszer fenntartása mellett, amelyet azonban a főpincéreken és azokon a kávésokon kívül, akik a főpincéri óvadékokat nem tudják visszafizetni, senki se akar fenntartani. . Az , Opera-kávéház példáját, rövidesen több i felruházási akciókat sorra látogatták s vár­­ták a hidegebb idő megérkezését. Január derekán ez is megjött s kitűzhették az egyik vasárnapot a nagy esemény számára. Akkor úgy sincs napszám. A két gyerek úgy örült, hogy majd meg­bolondult. Kergetősdit rendeztek a töltésen, többszörösen legurultak, valóban, péntek estére egész tehetségesen köhögtek. Egész éj­jel nem aludtak, testüket láz verte ki, reg­gel fel se tudtak kelni. A pénztári doktor, akihez saroglyán becipelték őket, előbb el­használt egy lavórra való vizet, hogy le­mossa róluk a sok mocskot. — Szeretném a bőrüket látni, — mondta igen nagy kíváncsiságra valló természettel. Mikor pedig ez a kíváncsisága is kielégült, azzal folytatta. — A kórházba velük, de igen sebesen. Itthon mindenkit megfertőznek. A két gyerek elfakadt sírva, de mikor már a saroglyában feküdtek, akkor kezdtek üvöltésbe. — Az Istennek se mék a kórházba. A kisebbik felbátorodva kontrázott. — Én se mék, édesanyám, nem mék. — Mért ne mennétek, szamarak? Volta­tok tik már ott és olyan jó volt a dolgotok, hogy haza se akartatok jönni. — Igen ám — bömbölt Misi —, de akkor nem volt disznóölés. Rozi máskor elég tompa agya, most vilá­gosodott fel. — Jézus Máriám, csakugyan igaz, holnap szúrjuk a malacot. Mit csináljak, mit csi­náljak? — Itt akarok lenni — bömbölte Misi —, a fene abba a büdös kórházba. Hát valóban, lehet-e kegyetlenebb a sors, mint hogy épp most avatkozik a szegény ember dolgába? Mi gyönyörűséget rejteget­het még az élet ezen kívül? Rozi lelkében tusára keltek a dolgok s megfordítva a sa­­roglyát, hazafelé indult a gyerekekkel. — Majd beviszlek benneteket hétfőn, ha az Isten úgy akarja, addig se lesz baj. Lás­sátok holnap a disznóölést, hát lássátok. Beszélt még sok mindent, örült a lelke, hogy örömet gyújthatott a porontyában, csak hétfőn hallgatott mélyen, mikor­ a­ kór­házi doktor szidni kezdte. — Ez a paraszt! Mindent az utolsó pilla­natra hagy. Ha aztán elpusztulnak, mi va­gyunk a hibásak. — Nem tudtam, — motyogta szemlesütve Rozi. — Mit nem tudott? Nem jelentkezik ez a betegség egy perc alatt, látniok kellett volna már tegnap is. Tegnap, tegnap... gondolta Rozi és bol­dog volt szorongásában is, hogy egy napot elhallgathatott. — Szegény tudtalan népek vagyunk mi, kézit csókolom. A két gyerek ott feküdt forró lázálomban, de mosolygott az ajkuk. A malacot látták, amint forrázzák a kölcsönbe vett teknőben; ott vannak a szomszédos gyerekek is, bá­mulják­­a szenzációt, de nem mernek hozzá olyan közel menni, mint a házbeliek. — aztán az álom kicsordítja a szájuk szélén a nyálat. Misi a kásás hurkát falja kenyér nél­kül, igen is, kenyér nélkül, mert hogy az anyai szív olyan esendő. Duplán az, ha be­teg a fia, csupa rimánkodás a szeme­ szája. Istenem, jólét keresztény lélek idegentől se tagadna meg ilyenkor semmit, hogyan ta­gadná meg a maga porontyától! — Doktor úr — kapaszkodik bele búcsú­záskor az orvos kabátjába —, mentse meg őket, igazán nem sajnálnék egy kis friss aprólékot. Nagyon szívesen nyújtom... kávéház fogja követni. A József-körúti Simplon kávéház, amely az átalakítási munkák befe­­j­ezése után szeptember 8-ikán nyílik meg, a legismertebb budapesti kávés, Upor József igazgatása alatt, szintén törli a borravalót minden formá­jában, sőt a ruhatár és a mosdó használata is díjtalan. A kávéházban főpincértől újságosfiúig, mindenkinek elbocsátás terhe mellett tilos lesz borravalót elfogadni. Az árakhoz átlag 15 százalékot csapnak hozzá, tehát a közönség még keres is ezen a rendszeren, mert a régi rend mellett a kávé ára 70 fillér volt, ehhez hozzájárult a főpincér és a kiszolgáló pincér 10—10 fillérje, esetleg a ruhatárosnak, a mosdósasszonynak és az új­ságosfiúnak­ is 10—10 fillér, ami aránytalan megterhelést jelentett. Budapest egész kávéházba járó közönsége örül, hogy a Balkánra emlékeztető borravaló­­zás kezd eltűnni és kitűnő kávéházaink ezen a téren is elérik a nyugateurópai színvonalat. niiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiniiiiilll Novemberben Budapesten folytatják a londoni nemzetközi búzaértekezletet A napokban Londonban a nemzetközi búza­egyezményt aláíró 21 állam képviselői a búza­­termelés kérdéséről tanácskoztak. A tanácsko­záson nem sikerült a tárgyaló feleknek meg­állapodást kötni, csak abban történt döntés, hogy tanácskozásaikat november 20-án Buda­­pesten folytatják. Ennek az állandó bizottságnak budapesti tanácskozása nagyjelentőségű esemény a világ és a magyar mezőgazdaság szempontjából. Az, hogy a búzatermelésre és kivitelére állandó nemzetközi bizottság van, tulajdonképpen ma­gyar gondolat. Eredetileg Bethlen István gróf­tól származik a terv, aki 1930-ban kezdemé­nyezte a búzakérdésben a nemzetközi megálla­podásokat, mert — mint mondotta — enélkül a kivitelre termelő mezőgazdasági államok válsága fennmarad, sőt csak rosszabbodni fog. Az­­OMGE körében báró Prónay György volt földm­ívelési államtitkár ismertette annak ide­jén az erre irányuló kormányelhatározási, majd a Bethlen-kormány képviseletében a ró­mai m­ezőgazdasági intézet tanácskozásán a magyar tervnek hangot is­ adott. Ennek a fellépésnek volt a következménye, hogy 1931 tavaszán Londonban megtartot­ták az első nemzetközi értekezletet. Eredményre­­azonban nem jutottak,­­ m­iért a tengerentúli államok ne­m tudtak egymás kö­zött megállapodni a vetésterület csökkentésé­ben. A tavaly megtartott világgazdasági kon­ferenciának az érdeme, hogy ez a­ bizottság végre megalakulhatott. A budapesti tanácskozás nagy erkölcsi sikere Magyarországnak és remélhető az­­1937. év július­ 31-ig érvényben lévő megegyezés alap­ján a termelendő búzamennyisége nyugimat hoz a búza értékesítésének kérdésében. Ha­ pe­dig Budapesten sikerül a kiviteli mennyiséget is megállapítani, úgy ezzel az egész világ agrártársadalmának nagy szolgálatot tesznek a résztvevő államok képviselői. Előbb megmérgezték, aztán meginfrittsált­ á­k KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓITÓL­­Csordás Péter 43 éves,, jómódú hajdúszovátai gazdálkodót néhány nap előtt halva találták az ágyában. A községi orvos vizsgálata megálla­pította, hogy nem­­ természetes halállal halt meg. Nyakán fojtogatás nyomai voltak. A csendőr­­ség nyomozása szerint először megmérgezték, majd miután a mé­reg nem hatott elég gyorsan, megfojtot­ták. Horváth Artúr törvényszéki orvosszakértő Preineszberger s debreceni vizsgálóbíró jelenlé­tében felboncolta­­ a holttestet , és a boncolás megerősítette a községi orvos feltevését. A csendőrség nyomozást indított a kegyetlen gyilkos kézrekerítésére. i­ iniiiiiiiiiHiHuiiiiHniiiinimiiniiiinmiHiinnn Villamos, fuvarosszekfir, autó összeütközése a J­raz-Heruson Pénteken este a Terézi körúton, az Okto­gon-tér­­közvetlen közelében különös össze­ütközés történt. Az úttesten köz­el sí villamos­sínekhez haladt egy­ egylovas fuvarosszekér, zsúfolásig rakva bútorral. Egy fővárosi pol­gár költözködött­ ebben a rendkívüli időben. Mellette robogott egy magánautó. Az úttest síkos volt, mert alig pár perccét előbb ön­tötték fel. Az autó és a fuvaroskocsi mögött aránylag nagy gyorsasággal egy 4-es számú villamoskocsi haladt. A síkos úttesten a fuvaroskocsi csúszni kezdett­­ a villamossínek felé. Egyszerre­ csak a villamoskocsi elérte a dö­cögő alkalmatosságot, melynek bakján ülő kocsis­a­ hiába igyekezett a kocsit az úttest kö­zepe felé vezetni, nem tudott felkerülni az autó miatt. Hiába csengetett a villamoskocsi vezetője, a fuva­roskocsi nem tudott kitérni,a mire­a villamos felborította. Esés közben a fuvaroskocsi nekiütközött a rt­agánautónak, melynek hátsó részét súlyo­san megrongálta. A kocsi azután felborult a bútorok és becsomagolt ládák és ágy­neműér­ a sáros úttestre estek. A­ fuvaroskocsi kocsisa, Lengyel János kön­y­­nyű sérüléseket szenvedett. Az összetört bú­torokat a járókelők vitték fel a járdára, ahol szomorúan nézegette az utca közönségének­­ részvéte mellett tönkrement holmiját a körö­ltözködő Weinberger Miklós tisztviselő. 3

Next