Kis Ujság, 1936. május (49. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
2 Az államhatalom kötelessége • Adassák dicséret Fabinyi pénzügyminiszternek, hogy a kipattant Phönix-botrány kapcsán gyorsan, szinte éjjeli munkában elrendelt intézkedésekkel védte meg 36 ezer magyar kisember érdekeit. Adassák dicséret annak az ellenzéki képviselőnek, aki az eset kapcsán azonnal indítványt jegyzett be a parlament indítványkönyvébe a biztosítás kérdésének új rendezését követelve s adassák dicséret megint csak a pénzügyminiszternek, aki nem nézte, hogy melyik oldalról jön ez az indítvány, de érezve, hogy az élet szükséglete hozta azt létre, azonnal kiadta a Pénzintézeti Központnak, hogy felülvizsgálva, tegye magáévá abból mindazt, amit a közönség érdekében valónak talál. Azért már nem kell dicséretben részesítenünk a magyarországi biztosító intézeteket, hogy összefogva, együttesen akarják vállalni a bécsi biztosító intézet összeroppanásából keletkezett károkat a biztosítókkal szemben. Ez érthető s nemcsak helyes üzleti érzékre vall, de a természetes életösztön megnyilvánulása is. Ne feledjük azt a szinte már közmondásossá vált esetet, amit még a békeévekben oly gyakran hallhattunk az Osztrák-Magyar Bank megbízhatóságával kapcsolatosan. Egyszer egy előkelő úr egy ropogós ezres bankót tett le a bank asztalára — a szóbeszéd szerint. Akkori időben óriási vagyont jelentett az ezer forint. — Többet kaptam — mondja — s visszahoztam. A bank tévedett s nem akarom az intézetet megkárosítani. A bank nem fogadta el a pénzt. — A mi bankunk sosem téved, — volt a visszautasítás rövid, de velős magyarázata. Igaz-e az eset, vagy csak kitalálás? Mindegy. A nagy tanulság benne van s kell föladnunk valóságnak, hogy egy’ pénzintézet, legnagyobb ereje és értéked a közönség bizalma. Ezzel minden kárt kiheverhet. Enélkül minden haszna kárrá változik. És ez most a biztosító intézetekre is áll. Érdekük, hogy a közönség bizalma meg ne rendüljön bennük. Az egész gazdasági életünk megszenvedné, ha a megriadt társadalom visszavonulna a tőkegyűjtés ama fajtájától, amit sokan az életbiztosításon és a járadékrendszeren keresztül gyakorolnak. Ezt az összeget hozzávetőlegesen száz millió pengőre lehet becsülni. És ez az összeg forgalomba kerül s motorikus erejével termékenyíti meg egész gazdasági életünket. Baj volna, ha a csalódások és a szenvedett veszteségek a megriasztott közönségünket arra késztetné, hogy visszatérjen a nagymamák és a régi öregek kezdetleges pénzgyűjtési módszeréhez s nem mervén kiadni a pénzét, otthon — amint mondani szokás — „harisnyában" őrizgetné. Különben is a mai „pókháló" harisnyák nem is alkalmasak erre a célra, de még hozzá nagy kár is származnék belőle az egész közületre. Éppen azért foglalkozunk a kérdéssel ismételten, mert fontosnak s közérdekűnek tartjuk mind az állam, mind a társadalom szempontjából. Elfogult és beteg, felfogás az, amely az államhatalomban csak az adóprést és a csendőrszuronyt hajlandó látni. Mi ezzel az egyoldalú felfogással szemben azt valljuk, hogy az államhatalomnak sokkal több és sokkal magasztosabbb hivatása is van, többek között például a gyenge védelme az erőssel, a tisztesség és becsület védelme a bűnnel, a bűnös spekulációval szemben. Ha a mostani veszedelmet a magyar érdekeltek a Phönix-szel szemben megússzák, vonjuk le belőle a tanulságot s ne engedjük az ország területét idegen intézetek hódító területévé. A magyar társadalom megnyugtatása csak erős és gyökeres intézkedésekkel érhető el. Minden reményünk megvan hozzá, hogy az államhatalom érvényesíteni fogja a maga korlátlan erejét a magyar polgárság védelmében s egyszers mindenkorra lehetetlenné teszi e téren a visszaéléseket s azok lehetőségét. Horváth Ferenc (független kisgazdapárti) kevesli a közmunkákra előirányzott összegeket és a javaslatot nem fogadja el. Friedrich István (keresztény ellenzéki) a javaslatot elfogadja, mert haladást lát benne. Nem ért Horváth Ferenc nézeteivel, mert ellensége minden inflációnak. Bethlenék hogy adósságokat halmoztak fel és évtizedekre eladósították az országot. Pénz nincsen, belső tőke nincs. Hiába beszélünk a munkanélküliség megoldásáról, tőke nélkül ezt a kérdést megoldani nem lehe. Így tehát csak arról lehet szó, hogy a Népszövetséghez forduljunk kölcsönért. Beszédekkel ezt elintézni nem lehet. Itt pénzre van szükség, azt pedig idehaza nem tudjuk előteremteni. Mi tehát a teendő? A Népszövetséghez kell fordulni, hogy a külföldi kölcsönöket rendezni tudjuk, hogy a valutánkat megerősítsük és hogy beruházásokkal a magángazdaságot elindíthassuk. Másképpen a munkanélküliség kérdését nem lehet megoldani. Ezenkívül szükséges még az is, hogy Közép- Európában a megértés légkörét megteremtsük. Tizenöt év óta hirdetem azt, most is azt vallom, hogy a római paktum kiterjesztésére szükség van. Tizenöt év alatt ezermilliók jöttek beaz országba, de mindent elherdáltak. Kéri a pénzügyminisztert, hogy a közmunkákat nenségmunkák formájában végeztessék, mert vidéken kezd ez a bérre irányadó lenni. Nem érti, hogy miért van tőkeellenes hangulat. Tőkére szükség van, örülnünk kell, ha akad vállalkozó tőke. A NÉP oldalán állandóan szidják a karteleket, viszont a kartelvezéreket rangokkal, elmékkel, fizetésekkel díszítik fel. 1931-ben a kormányzó tízéves jubileuma alkalmából :a törvényhozás egész sereg közmunkát határozott el. Akkor meg volt ehhez a fedezet is, a közmunkák azonban, csekély kivétellel még mindig késnek. Most új beruházási törvényt hoznak, holott a régiek sincsenek még végrehajtva. Friedrich István a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Pénz nincs. Hitel nincs De van munkaerő és van élelmünk, össze kell fogni, meg kell szereznünk e két tényező mellé a másik kettőt: ez lenne az igazi nemzeti munkaterv. Reibel Mihály (független kisgazdapárti) ismertetett újságcikkeket, amelyek a csongrádi szegény nép borzalmas helyzetéről számol be. A javaslatban kevés haladást lát. A földmunkás évi keresete Magyarországon nem több 100—150 pengőnél. Egy embernek két mázsa búzára van szüksége, egy család élelmezése tehát tíz-tizenkét mázsa búzát igényel. Rámutatott arra, hogy nem inségmunkát, hanem becsületes munkát kell adni a mezőgazdasági munkásoknak. Helytelenítette, hogy leszállították a répatermő területek és dohánytermő területek nagyságát. A javaslatot nem fogadta el. Homonnay Tivadar (kereszténypárti) azt fejtegeti, hogy nemcsak a fizikai munkásokat kell a közüzemek révén munkához juttatni, hanem az intellektueleket is. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben azt kéri, hogy a képviselőhöz utasítsa a kormányt arra, hogy az államnál és az állami üzemeknél ezer fiatal diplomást helyezzenek el és három év múlva véglegesítsék őket A javaslatot elfogadta. A Ház legközelebbi ülését pénteken délután négy órakor tartja. KIS ÚJSÁG Újjászervezik az osztrák kormányt Ismeretlen forrásokból azt a hírt terjesztették az utóbbi napokban, hogy Németország katonai akcióra készül Ausztria ellen és hogy a bajor határvidéken már lázasan folynak a német katonai készülődések. Berlinben és egész Németországban az a meggyőződés, hogy francia forrásból származnak ezek a hírek, amelyeknek semmi alapjuk sincs. Egyetlen forrásuk az a páratlan rémület, amely a franciákat fűti, valahányszor Németországról esik szó. Ausztriában is elterjedtek ezek a hírek és meglehetős bizonytalan helyzetet teremtettek. Schuschnigg kancellár legutóbbi kijelentései, amelyekben Ausztria „aláaknázásáról" szólott, szintén ezeknek a híreknek tulajdoníthatók. Állítólag küszöbön áll az osztrák kormány újjászervezése; a jövő héten több miniszter lemond és helyükbe más miniszterek ülnek. Hivatalos cáfolat az osztrák határon történő, német csapatösszevonásokról Róma, április A Stefani-iroda bécsi tudósítójának jelentése szerint Papén bécsi német követ a szövetségi kancellári hivatalba ment, hogy megcáfolja a német határon történt csapatösszevonásokról szóló híreket és hogy megnytígtató kijelentéseket tegyen. redlice Lovaglás ügy két gyöngyösi főtisztviselő között A Gyöngyösön rendezett országos tűzoltókongresszus után vntéz dr Kiss Kálmán alparancsnokot, aki a város árvaszéki ülnöke, érdemei elismeréséül járási tűzrendészet felügyelővé neveztek ki. Később megtudta, hogy dr Makrányi Gyula polgármesterhelyettes, a tűzoltófőparancsnok állítólag meg akarta akadályozni kinevezését. Az alparancsnok sértő kifejezéseket hasz Félláb ára Elbeszélés, írta Csermely Gyula A fűrésztelepen, az iparvasútnál súlyos baleset áldozata lett Tátu Irimre munkás, aki, mint a neve is mutatja, nem magyar ember volt, hanem oláh. Úgy történt a baleset, hogy elromtott az iparvasút fékje. A vonat elütötte Tátu Iránnét és a térden felül elvágta a féllábát. A telep minden munkása s így Táta Irimre is, biztosítva volt baleset ellen. A biztosító társaság űzetett is, még pedig 1280 pengőt, de a fentnevezett összeget a fűrésztelep pénztárába fizette be, a fűrészgyár igazgatója pedig átadta a pénzt a vállalat ügyvédjének, dr. Elekes Gábornak, azzal, hogy fizesse ki Táta Irimrének, de vegyen tőle írást, hogy minden további igényéről lemond. Dr. Elekes ügyvéd levéllel be is rendelte magához az embert, de nem írta meg, hogy miért. Ha közli vele, hogy sok pénzt kap, még kifecsegi a faluban és abból baj lehet. Megleshetik az úton hazafelé és még elveszik tőle, ami nála van. Harmadnapra meg is jelent Tátu. — Megkaptam a levelét — mondta —, meg is ijedtem tőle, de úgy, hogy a mankó bizony kiesett a kezemből. Mi baja van velem az úrnak?— Mondd, ember — kérdezte az ügyvéd —, mindig lecsap a mankó, ha megszólal az ég? — Nem mindig. — No látod, Irimie, most is így van. Máskor jobban fogd meg a mankót, ha tőlem levelet kapsz. Azért rendeltelek be magamhoz, hogy megmondjam neked: sok pénzt kapsz. — ügyvédtől pénzt kapni, uram! Olyat még nem láttam, hogy született ember ügyvédtől pénzt kapjon. — No most te leszel az a született ember. Kifizette a biztosító a te féllábadnak az árát. .. tudod-e, mennyi az? — Sok nem igen lesz, uram ... öreg láb volt már. — Hát csak jól fogd meg a mankót, hogy el ne ejtsd, annyi pénzt fogok leolvasni a kezedbe. Ezerkétszáz és nyolcvan pengőket. Lassan szótagolta az ember: ezer és kétszáz és nyolcvan .. . majd dadogva kérdezte: mennyi ez? — Megmondtam, hogy mennyi. Ezerkétszáz nyolc van. — Éppen azt nem tudom, hogy ennyi, mennyi? Hogy mennyi egy marék tengeri, azt még tudom, hogy ezer marék mennyi, azt már nem tudom. — No hát idenézz, barátom, — mondta Elekes ügyvéd az embernek és kivett a tárcájából egy százpengőst. — Tudod-e mennyi ez? — Honnan tudjam, uram? Igen nagy pénzt én még sohasem láttam. — Ez száz pengő, — felelte az ügyvéd. — És te tizenkét ilyen bankót és tetejébe még nyolcvan ezüst pengőt kapsz. Tata Irimie erre elröstelte magát és megszólalt. — Féllábamért ennyit... mennyit kaptam volna, ha a fejem is ott marad, nagy uram? Erre a kérdésre a fiskális már nem felelt, csak megmondta az embernek, hogy ennyi pénzen ő házat vehet kerttel, vagy két-három hold jó földet kaphat. Tatu koma arca az üdvözültség folttalan tükre lett... házat, kertet, két-három hold jó földet?... de már egy perc múlva párás lett a tükör. —Jaj, nagy uram — sopánkodott —, ennyi rengeteg pénz! Félek a barátaimtól... három is van.— Barátaidtól félsz? Nem a rossz emberektől, Tátu? — Barátaimtól féllek. És tudja mit, ügyvéd úr, csak tartsa itt a pénzemet még pár flagig, majd bejövök érte és átveszem. Elmúlt egy hét, és kettő is, Tátu koma nem jelentkezett a pénzéért. No, semmi baj — gondolta az ügyvéd —, jó helyen van nálam a pénze. Vagy két hét múlva dr. Elekes, aki egyúttal ügyészségi megbízott is volt, átnézte a bíróságnál a beérkezett bűnvádi feljelentéseket, hogy ráírja az egyes darabokra, melyikben képviseli, melyikben nem képviseli a vádat, hát egyszerre három olyan darabra is akadt, amelyekben Tátu Irimie volt a terhelt. Feljelenti Máré Joil becsületsértés vétsége miatt, mert pofont kapott tőle kettőt is; feljelenti Dobos Pál, mert tolvajnak, latornak mondta őt Tátu Irimie és feljelenti végül Mik Lázár, mert végighúzott mankójával a húsosan. — Mi lelte azt a Táta Irimjét, miért nem fér a bőrébe? — tűnődött dr. Elekes ügyvéd úr. — Ám a rejtély csak egy hét múlva oldódott meg. Bejött hozzá az ember és három darab idézést tett le ebbe az asztalra. — Tessen képviselni a tárgyaláson, ügyvéd úr. — Kik azok, akikkel kikezdte!? — kérdezte dr. Elekes ügyvéd. — Csak nem Máté Jósi, Dobos Pál és Mik Lázár. Haragosaid voltak, te ember? Tátu koma erre fölényesen nevetett. Dehogy is, ügyvéd úr, — mondta. — Barátaim voltak; említettem, hogy három van,lva emlékszik. — Emlékszem, Tátu. És miért kezdtél ki velük? — kérdezte a fiskális. — Hogy most már a haragosaim legyenek és ne kérjenek kölcsön tőlem, ha hazaviszem a lábam árát, nagy uram. Mert most már hazaviszem... Péntek, 1036 május 1 nált társaságban főparancsnokával szemben Erre dr Makrányi Gyula megbízottjai útján lovagias elégtételt kért az árvaszéki ülnöktől. A segédek a jegyzőkönyveket felterjesztették a miskolci vegyesdandár parancsnokságához, mert mindkét városi főtisztviselő emléklapos tiszt. Ernszt ajánlásait elfogadták Esztergomból jelenti a Kis Újság tudósítója. A választási biztos befejezte az ajánlások felülvizsgálását. Ernszt Sándor ajánlásait elfogadta, Varga Károly nyilaskeresztes jelöltet pedig 288 aláírás pótlására utasította. Töb ház Leégett Kács községben Kács községben özvegy Balogh Jánosné istállója ismeretlen okból kigyulladt A tűz átterjedt Szabó Lászlónné, Szabó Pál, Szabó József lakóházaim és Molnár Nándorné üzlethelyiségére is, amelyek teljesen leégtek. A tüzet a kocsi és tibolddaróci önkéntes tűzoltók csak megfeszített munka árán tudták lokalizálni. A kár 11 ezer pengő. A tűz keletkezésének megállapítására a csendőrség nyomozást indított meg . Lenyelte a diót és meghalt egy kisfiú Farsangi Miklós rákospalotai asztalosmester egyéves Miklós nevű fia, Desewffy utcai házuk udvarán diót evett. A házőrző kutya ráugrott, mire a kisfiú ijedtében lenyelte a diót. Édesanyja több orvos lakására elfutott vele, de egyik orvost sem találta otthon. A Bocskaimra és az Arany János utca sarkán a kisfiú elvesztette eszméletét. Oda hívták ki a mentőket is. Kórházba szállítása közben azonban meghalt. Rablógyilkos merénylő öngyilkossága Szombathelyről jelenti a Kis Újság tudósítója. Megdöbbentő rablógyilkos merénylet zajlott le Németlövő községben, Schlaffer János vendéglőjében. Az áldozat maga a vendéglős, akit a kocsmába betérő Roger János munkanélküli lakatossegéd egy óvatlan pillanatban revolverével hátbalött. Amikor látta, hogy a vendéglős összeesik, odaugrott hozzá és még fejbe akarta lőni, a pisztoly azonban csütörtököt mondott. A rablótámadó ki akarta fosztani a pénztárfiókot, de közben kopogás zavarta meg. A hátsó ajtón keresztül kimenekült. A súlyosan sebesült Schlaffer közben megához tért és a bekopogó embernek elmondotta, hogy mi történt vele. Értesítették a csendőröket, akik azonnal kimentek Koger lakására, hol azonban már nem tudták elfogni, mert Koger ítéletet mondott önmaga felett és pisztolyával fejbelőtte magát. A revolvergolyó fejét teljesen szétroncsolta.