Kis Ujság, 1946. augusztus (60. évfolyam, 171-194. szám)
1946-08-20 / 186. szám
Kedd, 194« augusztus 20 Kunder és Ráta kegyelmet kapott Ára 4 © fillér A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula SZENT ISTVÁN KIRÁLY A fejedelmek kora, amelyből Gejza fia Vajk a magyar történelem színpadára lépett, meglehetős homályba vész. Egykorú magyar feljegyzések hiányoznak, a későbbi visszaemlékezésekben elválaszthatatlanul összekeveredett a valóság és a legenda, külföldről pedig úgy nézték a Dunamedencében tanyát ütött magyarokat, mint valami különös istenverést Európa földjén és tárgyilagos ítéletet nem akartak, de valószínűleg nem is tudtak mondani életükről. Képtelen katonai bravúrok, győzelmek, vereségek, rablások és rémületes lovaskalandok tükrén keresztül nézték a magyart. A tükör torzított, természetesen meg se mutatott mindent, de ma sincs jobb tükörképünk arról a korról, és abban látjuk az Árpád-fiakat és népüket. Katonai vereségeiket és visszahúzódásukat azonban pontosan feljegyezték a külföldi krónikák és ezekből világosan kitűnik a kalandokban kivérzett, megfogyatkozott magyarság kétségbeejtő helyzete tiesza korában. A környező kis népek zsákmányra éhesen lesben álltak és be-betörtek, nyugat felöl pedig a bosszúra fegyverkező német-római császárság fenyegette Magyarországot. Vajknak egy legyengült nemzet élén ezekkel a veszélyekkel kellett felvennie a küzdelmet. Megkereszteltetése mögött aligha volt több, mint politikai okosság; térítő buzgalma kezdetben nem vallásos, hanem hatalmi célú s csak később válik apostoli jellegűvé. Később, mikor a király megismeri a kereszténység mély szellemi tartalmát és ezzel a megismeréssel a népét is gazdagítani szeretné, beleilleszkedik a korszellembe. A pápától kér koronát és nem tiltakozhat ellene hogy Szilveszter a kor szokásainak megfelelően III. Ottó császártól, a pápaság védnökétől kér engedélyt a korona adományozására. Ha tudott róla, nem igen talált hatra meglepőnek, csak éppen császári jóváhagyás következményeit a nem vállalta s mikor Konrád hűbéruri jogait érvényesíteni megjelent Magyarországon, Bécsen túl kergette. Meg akarta tartani országát és népét s hogy megtarthassa, keresztvíz alá hajtotta. A rendszeres terítésnek nemcsak az volt a jelentősége, hogy lelkekben gazdagabbá tette a primitív népet, nemcsak az, hogy elindította a latin kultúra és a gazdasági felemelkedés után, hanem az is, hogy csökkentette a súrlódási felületeket a magyarság és szomszédai között. A kereszténységen keresztül tudta rávenni népét, hogy a fejedelmek korában gyakorolt agresszív külpolitikáról áttérjenek egy hajlékonyabb, alkalmazkodóbb, simulékony békepolitikára, amelynek már nem a szomszédok zaklatása, nem a hódítás, hanem a birtokállomány megtartása, a létében fenyegetett, erejében megfogyatkozott nemzet megmentése volt a célja. Nem volt népszerű király. Valószínűleg kevesen értették, hogy mit akar s még kevesebben voltak, akik politikai sakkhúzásai és a Magyarországra behívott idegeneknek tett engedményei mögött látták a távolabbi nagy célt: olyan hatalmi, társadalmi és gazdasági alapokra helyezni az országot, amelyek századokra biztosítják a nemzet megmaradását és fejlődését. Egyetlen nemzedék élettartama alatt gyökeréig megváltoztatott mindent, ami volt. Száműzte a régi isteneket és új, emberfeletti, tehát nehezebben megérthető Istent kényszerített az urakra és a népre. Kegyetlen szigorral szabályozta a megengedett és megengedhetetlen dolgokat és az új szabályozás merőben más volt, mint a régi világ „isteni és természetjoga". Harcos és állattenyésztő országból békés földművelő országot csinált. Megváltoztatta az állami és társadalmi rendet, új politikai és gazdasági fogalmakat adott a népnek. Új fegyverekkel és új taktikával átformálta népe katonai és hadászati módszereit. S mindezt idegenekkel, idegenek útján. A nemzeti ellenállással szemben jövevény papokra és idegen lovagokra támaszkodva. Belső harcaiban igen gyakran idegen származású hadvezérekkel. Idegeneket ültetett a nagy főpapi, katonai és igazgatási pozíciókba, tanácsába és bírái közé. Magyar földet, magyar kincseket adott a jövevényeknek, hogy jutalmazza és magához láncolja őket. Lehet-e csodálkozni, hogy nem volt népszerű király? De nagy király volt. Megmentette országát, megtartotta, beleillesztette az akkori idők „modern korképébe és fejlődésképessé tette. Ennél többet ember nem adhatott a lejtőre került nemzetnek. Szigorú, kemény, sokszor kegyetlen törvényei voltak. S mégis, századok múltán, amikor a nemes már élesen elkülönült a jobbágytól és a királyok új és szegény vitáiban következetesen az urak mellé álltak, a szabadsága után vágyakozó szegény nép lázadásaiban mindig István király törvényeit követelte vissza. Törvényeket, amelyek a hagyományokban úgy éltek, mint az emberi igazság hallhatatlan biztosítékai. Háromszáz esztendő felkelő jobbágyai égették szorgalmasan a kastélyok irattáraiban a nemesi adományleveleket és ugyanakkor kutattak „első szent királyunk és nagy királyaink törvényei után, amelyeket a néphit szerint az urak elrejtettek a szegénység elől. Ez az öt-hatszáz évre visszanyúló sóvárgás Szent István igazsága után és a tisztelet, amivel a mai kor embere is Istvánra és életművére tekint, ezerszer többet nyom a történelem mérlegén, mint a király korabeli népszerűsége vagy népszerűtlensége s ez intelem minden idők államfői és államférfiai számára. Azt szokták mondani, hogy Istvánnak választania kellett Kelet és Nyugat között és Nyugatot választotta. Ez így helytelen és egyike azoknak a történelmi babonáknak, amelyek a magyarságot egyoldalú szemléletre csábították. István az életképtelen múlttal szakított és a kereszténységben az életképes jövő eszközét találta meg. A kereszténység pedig nyugatról küldött neki papokat, katonákat, onnan kínált a keletinél — a bizáncinál is — fejlettebb népnevelési, államigazgatási, gazdasági és katonai módszereket és István így lett a nyugati kultúra úttörője a Dunamedencében. Nyugati volt a szónak nem földrajzi, hanem szellemi értelmében, de ez nem akadályozta meg abban, hogy erős érintkezést tartson fenn összes földrajzi szomszédaival s a keleti és déli nyitott kapukon családja még nemzedékeken át folytatott hasznos családi, politikai és gazdasági együttműködést szomszédaival. ’ Ez a magyar politika még híd volt Kelet és Nyugat között s csak István késői utódainak ostoba politikája rombolta le a híd keleti ívét, amivel nemzeti szerencsétlenségek sorozatának útjára terelte a magyarságot. Ma is összetört, elgyengült, ellenségektől létében fenyegetett ország vagyunk, de a hídnak megint áll mind a két íve és ez nagy lehetőségeket ígér. Ám ahhoz, hogy a lehetőségekkel fiatal köztársaságunk élni tudjon, István történelmi érzékére, szívós magyarságára, rideg tárgyilagosságára, okos céltudatosságára, újító és megtartó merész bátorságára és minden poklokon átsegítő hitére lesz szükségünk. Erre emlékezzünk Szent István király napján. Halálbüntetést kér az ügyészség két gyárosra árurejtegetésért Eredményes tárgyalások a magyar gazdasági élet nemzetközi megsegítéséről Visszakapjuk Belgiumtól a nyilasok által elhurcolt budapesti rádiumkészletet . A belgiumi amerikai raktárakból nagy értékű ipari anyagok és gyógyszerek vannak útban Magyarország felé Brüsszel, augusztus 19 — A Kis Újság tudósítójának telefonjelentése. — Mialatt a párisi Luxembourg-palotában a magyar politikai fejlődés kereteit határozják meg, azalatt más európai fővárosokban a magyar gazdasági élet nemzetközi megsegítése ügyében folynak rendkívül jelentős eredményeket felmutató tárgyalások. E pillanatban Belgium került az előtérbe, ahol Zsebők Zoltán államtitkár a magyar kormány megbízottja és Vizy Tibor volt konzulátusi tisztviselő tanácskozásainak eredményeképpen egy igen fontos ügyben, a magyar rádium ügyében jött létre megegyezés. Az Union Maniere de Haut Kalange, Európa legnagyobb rádiumszállító vállalata, amely a magyar rádiumot őrzi, elhatározta, hogy elismeri Budapest tulajdonjogát és addig, míg a szóban forgó rádiummennyiség Magyarországra való szállítása meg nem történik, bizonyos mennyiségű rádiumot kölcsön formájában Budapest rendelkezésére bocsát. Közismert, hogy Budapest tulajdonát képező rádiumot Dorogi Farkas Ákos, Budapest volt nyilas polgármestere, ólomtéglák közé ékelve német területre szállította. Menekülés közben a rádiumot szállító teherautó légitámadást kapott, foszforgolyók érték, aminek következtében a gép kigyulladt és a platinalemezek, valamint az aranyrudak az irtózatos hőségben egyetlen masszává olvadtak össze a rádiumot tartalmazó ólomtéglákkal és az autó vasanyagával. Amikor később az amerikaiak a roncs körül rádióaktív jelességeket észleltek, az egész összeolvadt roncsot a környező földtömeggel együtt három teherautóba rakták és Belgiumba szállították. A belga államnak adták ajándékul, amely az Union Maniere de Haut Katange őrizésére bízta a hatalmas rakomány őrzését. Kővágó József polgármester tanácskozást folytatott a rádium visszaadása ügyében a belga kormánytényezőkkel és abban állapodott meg, hogy a tulajdonjog igazolása után, szó lehet annak elismeréséről. Ez az elismerés most Zsebák Zoltán államtitkár tanácskozásai során megtörtént, mivel azonban a közel 10 tonnányi masszából hosszadalmas eljárással lehet elválasztani a rádiumot, és miután a vállalat túlterhelése miatt a munkára csak egy-két év múlva kerülhet sor, ezért a belga vállalat kölcsön ad Budapestnek annyi rádiumot, amennyire a gyógyászatban pillanatnyilag szükség van. A munkálatok elvégzésére egyébként 25.000 dollár munkadíjat kér a belga vállalat. A rádiummegegyezés mellett a felemelt amerikai vásárlási kölcsön keretén belül is sikerült újabb anyagokat beszerezni a belgiumi amerikai raktárakból. Amikor ezek a sorok Budapesten napvilágot látnak, már útnak is indul Magyarország felé 50 tonna gyógyszer és kötszer és 50 tonna csokoládé. A jövő hét elején pedig útnak indítanak többszáz tonna mennyiségben képeket, műhelyberendezéseket, fémeket, forrasztó és heggesztő berendezéseket és egyéb ipari anyagokat. A belgiumi magyar hadifoglyok sorsa A gazdasági vonatkozású tárgyalásokon kívül Zsebők Zoltán államtitkár érdeklődött a még Belgiumban lévő magyar hadifoglyok sorsa felől is. Mintegy 30 000-re tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik angolszász hadifogolyként Belgiumba kerültek. Ezeknek legnagyobb része már elhagyta Belgiumot és hazatért. Mintegy ezren maradtak még Belgiumban. Mivel szellemi munkásokra itt nincs szükség, ezért még a szellemi foglalkozásúak is a belga bányákban helyezkedtek el akként, hogy hadifogságuk ideje alatt kétéves szerződést kötöttek a bányavállalatokkal. Amikor az angolszászok a foglyokat hazaengedték, a leszerződött munkások elhagyták munkahelyüket, mire az angolok szökevénynek minősítették és ismét fogságba vetették, majd munkahelyükre szállították őket. Ezek a bányamunkások csak akkor kerülhetnek haza, ha szerződésük lejár. A szellemi foglalkozásúak közül a magyar orvosokat vette igénybe jelentkezés esetén a belga állam. Beosztotta őket a belga gyarmatokon szolgálattételre. Itt azonban a kongói őserdők mélyén többhetes víziúttal elzárva a világtól, csakhamar visszahelyezésüket kérték és a trópusi betegségek ezernyi vállfájával megküzdve, legyengülve érkeztek vissza Európába. A magyarság problémái és általában a keleti problémák iránt erős érdeklődés nyilvánul meg Belgiumban, ez azonban főként szellemi térre korlátozódik. Anyagi vonatkozásban csak akkor vehető észre, ha olyan kérdésről van szó, amely nem marad meg egy ország, vagy egy elhatárolt földrész keretein belül, hanem általános európai, vagy világviszonylatban megmutatkozó politikai és gazdasági problémába illeszkedik. Maron Ferenc Byrnes bizakodóan ítéli meg a békeértekezlet munkáját. A párisi értekezlet magyar területi és p* bizottsága megkezdte tanácskozás A békeértekezlet vasárnap ismét szünetet tartott. A párisi értekezletnek a magyar békeszerződéssel foglalkozó területi és politikai bizottsága szombaton délután tartotta ülését. A bizottságban a következő államok vesznek részt: Egyesült Államok, Ausztrália, Fehér-Oroszország, Kanada, Franciaország, Nagybritannia, India, Új-Zéland, Csehszlovákia, Ukrajna, Szovjetúnió, Délafrikai Unió és Jugoszlávia. A biottság elsősorban elnököt választott Sztankovics jugoszláv kiküldött személyében. Az elnök kijelentette, hogy minden lehetőt megtesz az esetleg felmerülő nehézségek elsimítására. Ezután előadóvá a csehszlovák kiküldöttet választották meg. A szovjet kiküldött emelkedett ezután szólásra és kifogásolta a bizottság összetételét. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy csupán a Magyarországgal háborút viselt államoknak van joguk képviselettel bírni a bizottságban. A francia kiküldött válaszában kijelentette, hogy az eljárási szabályok alapján Franciaország jogosult résztvenni a bizottságban, ugyanazon a címen, mint a többi hatalom. Más döntést csak az ügyrendi bizottság és a teljes értekezlet hozhat. Az Egyesült Államok és Nagybritannia küküldöttei kijelentették, hogy egy véleményen vannak a francia delegátussal. A bizottság legközelebbi ülése ma délután lesz. Megalakult a Bulgáriával foglalkozó politikai és területi bizottság is, amelynek elnöke Kiszejev szovjetkiküldött tett. Ausztria meghallgatása A békeértekezlet szombati ülésén nagyobb vita fejlődött ki Asztria meghallgatása körül. Mac Neil, brit megbízott kijelentette, hogy Ausztria közvetlenül érdekelt fél az Olaszországgal kötendő békeszerződésben és ezért az a véleménye, hogy Ausztriát hallgassák meg. Visinszky szó,nt megbízott ellenezte az osztrák kormány kérésének teljesítését, Ausztria Németország oldalán harcol, és nem állt háborúban Olaszországgal, sőt szövetségese volt. Éppen azért nincs joga ahhoz, hogy résztkérjen a mostani értekezleten a békeszerződések tervezetének megvitatásából. Több felszólalás után az amerikai kiküldőtt is Ausztria meghallgatása mellett foglalt állást. Hosszabb vita után az értekezlet a brit javaslatot 16 szavazattal 6 ellenében elfogadta és így az" olasz békeszerződéssel kapcsolatban a béke- Sztójayt, Reményi-Schnellert és Szász Lajost kivégzik Kunder és Rátz Jenő kegyelmet kapott Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke az igazságügyminiszter előterjesztésére a Népbíróságok Országos Tanácsa által jogerősen halálraítélt Rátz Jenő és Kunder Antal büntetését kegyelemből életfogytig tartó kényszermunkára változtatta át, egyben megengedte, hogy Sztójay Döme, Reményi-Schneler Lajos és Szász Lajos elítéltekkel szemben az igazságszolgáltatás rendes menete akadálytalanul bekövetkezzék. Tildy Zoltán köztársasági elnök, az igazságügyminiszter előterjesztésére a budapesti Népbíróság által halálraítélt dr. Balassa Bálint büntetését kegyelemből életfogytig tartó kényszermunkára változtatta át.