Kis Ujság, 1946. augusztus (60. évfolyam, 171-194. szám)

1946-08-20 / 186. szám

Kedd, 194« augusztus 20 Kunder és Ráta kegyelmet kapott Ára 4 © fillér A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula SZENT ISTVÁN KIRÁLY A fejedelmek kora, amelyből Gejza­ fia Vajk a magyar történelem színpadára lépett, meglehetős ho­mályba vész. Egykorú magyar fel­jegyzések hiányoznak, a későbbi v­isszaemlékezésekben elválaszthatat­lanul összekeveredett a valóság és a legenda, külföldről pedig úgy néz­ték a Dunamedencében tanyát ütött magyarokat, mint valami különös istenverést Európa földjén és tár­gyilagos ítéletet nem akartak, de valószínűleg nem is tudtak mondani életükről. Képtelen katonai bravú­rok, győzelmek, vereségek, rablások és rémületes lovaskalandok tükrén keresztül nézték a magyart. A tükör torzított, természetesen meg se mutatott mindent, de ma sincs jobb tükörképünk arról a korról, és ab­ban látjuk az Árpád-fiakat és népü­ket. Katonai vereségeiket és vissza­húzódásukat azonban pontosan fel­jegyezték a külföldi krónikák és ezekből világosan kitűnik a kalan­­dokban kivérzett, megfogyatkozott magyarság kétségbeejtő helyzete tiesza korában. A környező kis népek zsákmányra éhesen lesben álltak és be-betörtek, nyugat felöl pedig a bosszúra fegyverkező német-római császárság fenyegette Magyarorszá­got. Vajknak egy legyengült nemzet élén ezekkel a veszélyekkel kellett felvennie a küzdelmet. Megkeresz­­teltetése mögött aligha volt több, mint politikai okosság; térítő buz­galma kezdetben nem vallásos, ha­nem hatalmi célú s csak később vá­lik apostoli jellegűvé. Később, mi­kor a király megismeri a keresztény­ség mély szellemi tartalmát és ezzel a megismeréssel a népét is gazdagí­tani szeretné, b­eleilleszk­edik a korszellembe. A pápától kér koronát és nem tilta­kozhat ellene hogy Szilveszter a kor szokásainak megfelelően III. Ottó császártól, a pápaság védnökétől kér engedélyt a korona adományozásá­ra. Ha tudott róla, nem igen talált hatra meglepőnek, csak éppen császári jóváhagyás következményeit a nem vállalta s mikor Konrád hű­­béruri jogait érvényesíteni megje­lent Magyarországon, Bécsen túl kergette. Meg akarta tartani országát és népét s hogy megtarthassa, kereszt­víz alá hajtotta. A rendszeres terí­tésnek nemcsak az volt a jelentő­sége, hogy lelkekben gazdagabbá tette a primitív népet, nemcsak az, hogy elindította a latin kultúra és a gazdasági felemelkedés után, ha­nem az is, hogy csökkentette a súr­lódási felületeket a magyarság és szomszédai között. A kereszténységen keresztül tudta rávenni népét, hogy a fejedelmek korában gyakorolt ag­resszív külpolitikáról áttérjenek egy hajlékonyabb, alkalmazkodóbb, simu­­lékony békepolitikára, amelynek már nem a szomszédok zaklatása, nem a hódítás, hanem a birtokállomány megtartása, a létében fenyegetett, erejében megfogyatkozott nemzet megmentése volt a célja. Nem volt népszerű király. Való­színűleg kevesen értették, hogy mit akar s még kevesebben voltak, akik politikai sakkhúzásai és a Magyar­­országra behívott idegeneknek tett engedményei mögött látták a távo­labbi nagy célt: olyan hatalmi, tár­sadalmi és gazdasági alapokra he­lyezni­­ az országot, amelyek száza­dokra biztosítják a nemzet megma­radását és fejlődését. Egyetlen nem­zedék élettartama alatt gyökeréig megváltoztatott mindent, ami volt. Száműzte a régi isteneket és új, em­berfeletti, tehát nehezebben megért­hető Istent kényszerített az urakra és a népre. Kegyetlen szigorral sza­bályozta a megengedett és megen­gedhetetlen dolgokat és az új sza­bályozás merőben más volt, mint a régi világ „isteni és természetjoga". Harcos és állattenyésztő országból békés földművelő országot csinált. Megváltoztatta az állami és társadal­mi rendet, új politikai és gazdasági fogalmakat adott a népnek. Új fegy­verekkel és új taktikával átformálta népe katonai és hadászati módsze­reit. S mindezt idegenekkel, idegenek útján. A nemzeti ellenállással szem­ben jövevény papokra és idegen lo­vagokra támaszkodva. Belső harcai­ban igen gyakran idegen származású hadvezérekkel. Idegeneket ültetett a nagy főpapi, katonai és igazgatási pozíciókba, tanácsába és bírái közé. Magyar földet, magyar kincseket adott a jövevényeknek, hogy jutal­mazza és magához láncolja őket. Lehet-e csodálkozni, hogy nem volt népszerű király? De nagy király volt. Megmentette országát, megtartotta, beleillesztette az akkori idők „mo­dern korképébe és fejlődésképessé tette. Ennél többet ember nem adha­tott a lejtőre került nemzetnek. Szigorú, kemény, sokszor kegyet­len törvényei voltak. S mégis, szá­zadok múltán, amikor a nemes már élesen elkülönült a jobbágytól és a királyok új és szegény vitáiban kö­vetkezetesen az urak mellé álltak, a szabadsága után vágyakozó szegény nép lázadásaiban mindig István ki­­rály törvényeit követelte vissza. Tör­vényeket, amelyek a hagyományok­­ban úgy éltek, mint az emberi igaz­ság hallhatatlan biztosítékai. Há­romszáz esztendő felkelő jobbágyai égették szorgalmasan a kastélyok irattáraiban a nemesi adományleve­leket és ugyanakkor kutattak „első szent királyunk és nagy királyaink törvényei után, amelyeket a néphit szerint az urak elrejtettek a sze­génység elől. Ez az öt-hatszáz évre visszanyúló sóvárgás Szent István igazsága után és a tisztelet, amivel a mai kor embere is Istvánra és életművére tekint, ezerszer többet nyom a történelem mérlegén, mint a király korabeli népszerűsége vagy népszerűtlensége s ez intelem min­den idők államfői és államférfiai számára. Azt szokták mondani, hogy István­nak választania kellett Kelet és Nyu­gat között és Nyugatot választotta. Ez így helytelen és egyike azoknak a történelmi babonáknak, amelyek a magyarságot egyoldalú szemléletre csábították. István az életképtelen múlttal szakított és a kereszténység­ben az életképes jövő eszközét ta­lálta meg. A kereszténység pedig nyugatról küldött neki papokat, ka­tonákat, onnan kínált a keletinél — a bizáncinál is — fejlettebb népnevelési, államigazgatási, gazdasági és katonai módszereket és István így lett a nyu­gati kultúra úttörője a Dunameden­cében. Nyugati volt a szónak nem földrajzi, hanem szellemi értelmében, de ez nem akadályozta meg abban, hogy erős érintkezést tartson fenn összes földrajzi szomszédaival s a keleti és déli nyitott kapukon csa­ládja még nemzedékeken át folytatott hasznos családi, politikai és gazda­sági együttműköd­ést szomszédaival. ’ Ez a magyar politika még híd volt Kelet és Nyugat között s csak Ist­ván késői utódainak ostoba poli­tikája rombolta le a híd keleti ívét, amivel nemzeti szerencsétlenségek sorozatának útjára terelte a magyar­ságot. Ma is összetört, elgyengült, ellen­ségektől létében fenyegetett ország vagyunk, de a hídnak megint áll mind a két íve és ez nagy lehető­ségeket ígér. Ám ahhoz, hogy a le­hetőségekkel fiatal köztársaságunk élni tudjon, István történelmi érzé­kére, szívós magyarságára, rideg tárgyilagosságára, okos céltudatos­ságára, újító és megtartó merész bá­torságára és minden poklokon át­segítő hitére lesz szükségünk. Erre emlékezzünk Szent István király napján. Halálbüntetést kér az ügyészség két gyárosra árurejtegetésért Eredményes tárgyalások a magyar gazdasági élet nemzetközi megsegítéséről Visszakapjuk Belgiumtól a nyilasok által elhurcolt budapesti rádiumkészletet . A belgiumi amerikai raktárakból nagy értékű ipari anyagok és gyógysze­rek vannak útban Magyarország felé Brüsszel, augusztus 19 — A Kis Újság tudósítójának telefon­­jelentése. — Mialatt a párisi Luxembourg-palo­­tában a magyar politikai fejlődés ke­reteit határozják meg, azalatt más európai fővárosokban a magyar gaz­dasági élet nemzetközi megsegítése ügyében folynak rendkívül jelentős eredményeket felmutató tárgyalások. E pillanatban Belgium került az elő­térbe, ahol Zsebők Zoltán államtit­kár a magyar kormány megbízottja és Vizy Tibor volt konzulátusi tiszt­viselő tanácskozásainak eredménye­képpen egy igen fontos ügyben, a magyar rádium ügyében jött létre megegyezés. Az Union Maniere de Haut Kalange, Európa legnagyobb rádiumszállító vállalata, amely a ma­gyar rádiumot őrzi, elhatározta, hogy elismeri Budapest tulajdonjogát és addig, míg a szóban forgó rádium­­­mennyiség Magyarországra való szál­lítása meg nem történik, bizonyos mennyiségű rádiumot kölcsön for­májában Budapest rendelkezésére bo­­csát. Közismert, hogy Budapest tulaj­donát képező rádiumot Dorogi Far­kas Ákos, Budapest volt nyilas pol­gármestere, ólomtéglák közé ékelve német területre szállította. Menekülés közben a rádiumot szállító teher­autó légitámadást kapott, foszfor­­golyók érték, aminek következtében a gép kigyulladt és a platinaleme­zek, valamint az aranyrudak az irtó­zatos hőségben egyetlen masszává olvadtak össze a rádiumot tartalma­zó ólomtéglákkal és az autó vas­­anyagával. Amikor később az ame­rikaiak a roncs körül rádióaktív je­­lességeket észleltek, az egész össze­olvadt roncsot a környező föld­tömeggel együtt három teherautóba rakták és Belgiumba szállították. A belga államnak adták ajándékul, amely az Union Maniere de Haut Katange őrizésére bízta a hatalmas rakomány őrzését. Kővágó József polgármester tanácskozást folytatott a rádium visszaadása ügyében a bel­ga kormánytényezőkkel és abban állapodott meg, hogy a tulajdonjog igazolása után, szó lehet annak el­ismeréséről. Ez az elismerés most Zsebák Zol­tán államtitkár tanácskozásai során megtörtént, mivel azonban a közel 10 tonnányi masszából hosszadalmas eljárással lehet elválasztani a rádiu­mot, és miután a vállalat túlterhelése miatt a munkára csak egy-két év múlva kerülhet sor, ezért a belga vál­lalat kölcsön ad Budapestnek annyi rádiumot, amennyire a gyógyászatban pillanatnyilag szükség van. A munká­latok elvégzésére egyébként 25.000 dollár munkadíjat kér a belga vál­lalat. A rádiummegegyezés mellett a felemelt amerikai vásárlási kölcsön keretén belül is sikerült újabb anya­gokat beszerezni a belgiumi amerikai raktárakból. Amikor ezek a sorok Budapesten napvilágot látnak, már útnak is indul Magyarország felé 50 tonna gyógyszer és kötszer és 50 tonna csokoládé. A jövő hét elején pedig útnak indítanak többszáz tonna mennyiségben képeket, mű­helyberendezéseket, fémeket, for­rasztó és heggesztő berendezéseket és egyéb ipari anyagokat. A belgiumi magyar hadifoglyok sorsa A gazdasági vonatkozású tárgya­lásokon kívül Zsebők Zoltán állam­titkár érdeklődött a még Belgiumban lévő magyar hadifoglyok sorsa felől is. Mintegy 30 000-re tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik an­golszász hadifogolyként Belgiumba kerültek. Ezeknek legnagyobb része már elhagyta Belgiumot és hazatért. Mintegy ezren maradtak még Bel­giumban. Mivel szellemi munkásokra itt nincs szükség, ezért még a szellemi foglalkozásúak is a belga bányákban helyezkedtek el akként, hogy hadi­fogságuk ideje alatt kétéves szerző­dést kötöttek a bányavállalatokkal. Amikor az angolszászok a foglyokat hazaengedték, a leszerződött munká­sok elhagyták munkahelyüket, mire az angolok szökevénynek minősítet­ték és ismét fogságba vetették, majd munkahelyükre szállították őket. Ezek a bányamunkások csak akkor kerülhetnek haza, ha szerződésük le­jár. A szellemi foglalkozásúak közül a magyar orvosokat vette igénybe je­lentkezés esetén a belga állam. Be­osztotta őket a belga gyarmatokon szolgálattételre. Itt azonban a kon­gói őserdők mélyén többhetes vízi­­úttal elzárva a világtól, csakhamar visszahelyezésüket kérték és a tró­pusi betegségek ezernyi vállfájával megküzdve, legyengülve érkeztek vissza Európába. A magyarság problémái és általá­ban a keleti problémák iránt erős érdeklődés nyilvánul meg Belgium­ban, ez azonban főként szellemi térre korlátozódik. Anyagi vonatko­zásban csak akkor vehető észre, ha olyan kérdésről van szó, amely nem marad meg egy ország, vagy egy elhatárolt földrész keretein belül, ha­nem általános­ európai, vagy világ­­viszonylatban megmutatkozó politi­kai és gazdasági problémába illesz­kedik. Maron Ferenc Byrnes bizakodóan ítéli meg a békeértekezlet munkájá­­­t. A párisi értekezlet magyar területi és p* bizottsága megkezdte tanácskozás A békeértekezlet vasárnap ismét szünetet tartott. A párisi értekezlet­nek a magyar békeszerződéssel fog­lalkozó területi és politikai bizott­sága szombaton délután tartotta ülé­sét. A bizottságban a következő álla­mok vesznek részt: Egyesült Álla­mok, Ausztrália, Fehér-Oroszország, Kanada, Franciaország, Nagybritan­­nia, India, Új-Zéland, Csehszlovákia, Ukrajna, Szovjetúnió, Délafrikai Unió és Jugoszlávia. A bi­ottság elsősorban elnököt választott Sztan­­kovics jugoszláv kiküldött személyé­ben. Az elnök kijelentette, hogy minden lehetőt megtesz az esetleg felmerülő nehézségek elsimítására. Ezután előadóvá a csehszlovák ki­küldöttet választották meg. A szov­jet kiküldött emelkedett ezután szó­lásra és kifogásolta a bizottság ös­­­szetételét. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy csupán a Ma­­gyarországgal háborút viselt álla­moknak van joguk képviselettel bírni a bizottságban. A francia kiküldött válaszában ki­jelentette, hogy az eljárási szabályok alapján Franciaország jogosult részt­­venni a bizottságban, ugyanazon a címen, mint a többi hatalom. Más döntést csak az ügyrendi bizottság és a teljes értek­ezlet hozhat. Az Egye­sült Államok és Nagybritannia kü­küldöttei kijelentették, hogy egy véle­ményen vannak a francia delegátus­sal. A bizottság legközelebbi ülése ma délután lesz. Megalakult a Bulgáriával foglal­kozó politikai és területi bizottság is, amelynek elnöke Kiszejev szovjet­kiküldött tett. Ausztria meghallgatása A békeértekezlet szombati ülésén nagyobb vita fejlődött ki Asztria meghallgatása körül. Mac Neil, brit megbízott kijelentette, hogy Ausztria közvetlenül érdekelt fél az Olaszor­szággal kötendő békeszerződésben és ezért az a véleménye, hogy Ausztriát hallgassák meg. Visinszky szó­,­nt megbízott ellenezte az osztrák ko­r­mány kérésének teljesítését, Ausz­­tria Németország oldalán harcol, és nem állt háborúban Olaszország­gal, sőt szövetségese volt. Éppen azért nincs joga ahhoz, hogy részt­­kérjen a mostani értekezleten a békeszerződések tervezetének meg­vitatásából. Több felszólalás után az amerikai kiküldőtt is Ausztria meg­hallgatása mellett foglalt állást. Hosszabb vita után az értekezlet a brit javaslatot 16 szavazattal 6 elle­nében elfogadta és így az" olasz békeszerződéssel kapcsolatban a béke- Sztójayt, Reményi-Schnellert és Szász Lajost kivégzik Kunder és Rátz Jenő kegyelmet kapott Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke az igazságügyminiszter előterjesztésére a Népbíróságok Országos Tanácsa által jogerősen halálraítélt Rátz Jenő és Kunder Antal büntetését kegyelemből élet­fogytig tartó kényszermunkára változtatta át, egyben megengedte, hogy Sztójay Döme, Reményi-Schnel­er Lajos és Szász Lajos elítéltekkel szemben az igazság­szolgáltatás rendes menete akadálytalanul bekövet­kezzék. Tildy Zoltán köztársasági elnök, az igazságügy­­miniszter előterjesztésére a budapesti Népbíróság által halálraítélt dr. Balassa Bálint büntetését kegyelemből életfogytig tartó kényszermunkára változtatta át.

Next