Kis Ujság, 1948. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-15 / 38. szám

Vasárnap, 1948 február 15 Kicserélik a külföldi dollár-bankjegyeket 60 »u«! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula i moszkvai át­jelentéség. A szovjet-magyar kapcsolatok ki­épülése és megszilárdulása nemcsak azért jelent döntő fordulatot Magyar­­ország történetében, mert egy gyötrel­mes korszak után megtaláltuk végre nemzeti önállóságunk szilárd biztosí­tékait és ráléphettünk arra az útra, amely a Dunavölgy népeinek termé­­szetadta sorsközösségéh­ez vezet, ha­nem azért is, mert évszázadok óta elő­­ször került kapcsolatba Magyarország olyan nagyhatalommal, amely a ha­ladó eszméknek és a szociális gondo­latnak a harcosa. Soha sem voltunk hívei annak a szemléletnek, amely bi­zonyos kézenfekvő történelmi analó­giák alapján „Magyarország új keleti orientációjáról“ beszélt. Ennek a szem­lélésnek szószólói megfeledkeztek arról, hogy Bethlen G­ábor úgynevezett ma­gyar realizmusában csupán az élelmes és gyakorlatias helyezkedés motívu­mai voltak a döntőek, távolabbi per­spektívák azonban nem nyílhattak a magyarság előtt e politikai orientá­cióból, melynek egyetlen törvény rea­lizmusa adóst támaszt: a földrajzi helyzet törvénye. Már­pedig nagyon jól tudjuk, hogy a földrajzi helyzet­ből folyó orientációk realizmusa mennyire szűklátókörű lehet, hogyha az általános világpolitikai és társa­dalmi fejlődés erői nem támogatják. Ezért tartjuk kezdettől fogva felü­letesnek és egyoldalúnak azt a szem­léletet, amely Magyarország új hely­zetét mindenáron bele akarja szorí­tani abba a történelmi képbe, amit meg a magyar nemzeti öncélúság ro­mantikus ecsetjével festettek. Semmi szükségünk arra, hogy hazánk mai helyzetének megértéséhez hamis ana­lógiákhoz folyamodjunk. A demo­kratikus Magyarország kapcsolatai a Szovjetunióval semmihez sem hasonl­íthatók, egész egyszerűen azért nem, mert újabbkori nemzeti történelmünk folyamán még soha nem voltunk ab­ban a helyzetben, hogy egy olyan nagy hat­alom segítségére és barátsá­gára támaszkodhattunk volna, amely élén jár a fejlődésnek, amely új szo­­ciális világrend megalapozásán fára­dozik s amelynek uralkodó eszmei a mai világ legfejlettebb társadalomböl­­cseletéből fakadnak. Ehhez a forra­dalmi erejű változáshoz képest a föld­rajzi helyzet parancsai nyilvánvalóan eltörpülnek. Magyarország egészen a legújabb időkig valójában gyarmata volt csu­pán különböző nyugati törekvések­nek, gazdasági téren csakúgy, mint politikai téren. Ha Széchenyi száz évvel ezelőtt gyarmati Magyar­­országról beszélt, mennyivel több oka volt gyarmati Magyarországról beszélni a közelmúlt korszak fiának, aki saját bőrét tapasztalta a vazal­lusi sors minden megaláztatását De ne legyünk rövidítók, tudnunk kell azt is, hogy nemcsak a német ha­talmi önkény tartott rabságban ben minket,­ nemcsak a fékevesztett náci hódító politika fűzte rabszíjra a ma­gyar népet. Az úgynevezett liberális nyugati hatalmak, amikor az 1919-es békekötés után, sorsunkba alkalmuk volt irányító kézzel belenyúlni, arra használták fel hazánkat, hogy ellen­­forradalmi terveik számára építsenek itt politikai bázisokat, gazdasági té­ren pedig semmivel sem szántak na­gyobb szerepet a „magyar önálló­ságnak“, mint amennyit a nagy nyu­gati tőkeközpontok vazallusai élvez­tek. Kapcsolataink azokkal a nyu­gati országokkal, amelyek a tőkés fejlődésben évszázadokkal megelőz­tek bennünket, a dolgok természeté­nél fogva nem fejlődhettek túl a gyarmati sors tényleges keretein Csak egy pillantást kell vetni a ma­gyar liberális korszak idején kelet­kezett magyar gazdasági intézmé­nyek, bankok, nagyipari vállalatok történetének lapjaira és nyomban világossá válik előttünk, hogy meny­nyire gyarmata voltunk csupán az angol, francia és német nagytőkének. Ebből a helyzetből csak az a tör­­ténelmi fordulat szabadítható l­ ki bennünket, amely a második világ­háború során az egész világ képét gyökeresen megváltoztatta. A Szovjetunió az egyedüli nagyha­talma a világnak, amely biztosíthatja Magyarország tényleges önállóságát úgy gazdasági, mind politikai téren s csakis a Szovjetunió tálalán érhettük el azoknak a szociális vívmányoknak sikerét, amelyek nélkül nem teremt­hettünk volna Magyarországon valódi demokráciát. A szociális Magyarország egész programja, a mi sajátos viszo­nyainkból folyó forradalmi követelé­sei ellentmondanak azoknak a ha­talmi érdekeknek, amelyek akár az angol, akár az amerikai politika euró­pai hadmozdulatait irányítják Tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy úgyne­vezett nyugati segítséggel, ilyen vagy amolyan jelszavak alatt, de lényegé­ben csakis a reakciót lehetett volna Magyarországon konzerválni és soha nem kerülhetett volna sor például a földbirtokreformra, de egyetlen olyan forradalmi vívmányára sem a magyar demokráciának, amely nélkül pedig a kiszikkadt magyar földön nem te­remhet új élet. Világosan áll előttünk, hogy a vi­lágtörténelem e döntő fordulata tette szabaddá Magyarországon azokat az erőket, amelyek megvalósíthatják a nép uralmát s végleg felszámolják azt az elavult és eresztékeiben korhadt társadalmi rendszert, amelyben eddig éltünk. Mi abban az értelemben való­ban realisták vagyunk, hogy úgyneve­zett jelszó-demokrácia helyett, valódi demokráciát akarunk ebben az or­szágban. Üres és hazug társadalmi illúzionizmus helyett kiegyensúlyozott és életképes társadalmi rendszert épí­tünk. De realisták vagyunk sa­ját erőink felmérésében is s tudjuk, hogy olyan kis nép, mint a magyar, az int­­erializmusnak ebben az előrehaladott állapotában, saját erejéből képtelen lenne sorsán változatni és soha nem szabadult volna ki a gyarmati sorból, soha nem valósíthatta volna meg azo­kat a társadalmi és politikai reformo­kat, amelyeknek megvalósítása nélkül egyetlen nemzet sem mondhatja sza­badnak magát. Ezeket a vívmányokat csakis a Szovjetunió oldalán vívhat­tuk ki, csakis egy olyan nagyhulajdon segítségével léphettünk a fejlődés út­jára, amely maga is a haladás esz­méit hirdeti, amely a szociális állam felé vezeli a világ népeit. Ez a felis­merés jelöli ki helyünket a történe­lemben a Szovjetunió oldalán. Ennek a felismerésnek világosságánál mér­hetjük fel teljes történelmi nagyságá­ban annak a fordulatnak jelentőségét, amely sorsunkat a Szovjetunióhoz kö­tött«. (P. F.) ­ Moszkvába utazott Tildy Zoltán köztársasági elnök és a magyar kormm­ány­küldöttség Dinnyés Lajos, Rákosi Mátyás, Szakosíts Árpád, Dobi István, Molnár Er­ik és Jeves Péter a kormányküldöttség tagjai Pénteken este Tód­y Zoltán, a magyar köztársaság elnöke, hitvese társaságában a szovjet kormány m­i'.ghtvá­i'ra Moszkv­a u utazott. Kísére­tében volt tH­. Mihályi I­lin­d miniszter, a kabinetiroda főnöke. Egy dejlámi Dinnyés l.ajos miniszterelnök vezetésével magyar kor­­mánykü'dülhég utazott Moszkváim magyar-szovjet barátsági, együttmír-Sküdési és kölc-sörös segélynyújtási egyezmény meghillésére. A kormány­­küldöttség tagjai: tsákeai Mátyás és Szakasics Árpád miniszterelnökhelyet­tesek, «dr. Molnár Erik Uillu­gymisil r.ter. Veres Péter honvédelmi minisz­ter és Zsol­t István volt állam­im­iniszter, a Független Kisgazda Párt or­szágos elnöke, valamint szakértőkből álló kíséret. A köztársasági elnököt és a kormány küldői­séget pénteken este a Nyugi, ns­poly mid­varon ünnepélyesen búcsúztatták. A kormány­küldöttség moszkvai sora alatt — a m­inisztertanács hatá­rozata értelmében — a miniszterelnököt és a külügyminisztert távolléte alatt Gsíkó Ernő köz­epők­ísü­gyi miniszter, a honvédelmi minisztert Dar­vas­­József építés- és közmunkaü­gyi miniszter helyettesíti. A Nyugati pályaudvar érkezési ol­dalán a külön váróterem előtt már este 8 óra után felvonult a honvéd­ség és a rendőrség díszszázada zene­­karral. A budapesti utca járókelői érdeklődéssel nézték a felvonulást és néhány pillanat alatt elterjedt a hír, hogy a köztársaság elnöke és kor­mányküldöttség utaznak Mosz­kvába. A pályaudvar érkezési oldalán már­­indulásra készen állott a különvonat: három termeskocsi, hálókocsi, ét­­kezőkocsi, egy személykocsi a kísé­ret részére és két poggyászkocsi. A pályaudvar falait nagy piros-fehér- zölél és vörös lobogók borították. A külön váróteremben már készen ál­lanak a fényképészek lámpái, sőt a rádió mikrofonja is ott áll a váró­­terem közepén, bár nem lesz rá szükség, mert a búcsúzáskor nem fognak beszédek elhangzani Elsőnek Rákosi Mátyás miniszter­­elnökhelyettes felesége érkezik aki azonnal beszáll az egyik szalonkocsi­ba, utána néhány perccel Dinnyés Lajos miniszterelnök felesége érkezik meg, bájos fiatal unokahúga és Ma­jor Béla miniszteri osztályfőnök tár­­­­saságában. Dinnyésné mosolyogva búc­­ c­súzik el az Újságíróktól és ugytvn- 1 csak azonnal beszáll a vonatba. Ki­­­­lenc óra előtt már 8 sík­on érkeznek a búcsúztatásra meghívott vendégek. Boldizsár Iván államtitkár után érke­zik meg a diplomáciai kar első kép­viselője, Démoni olasz kővel. Utána haji­ László belügyminiszter jön. "Sáléffy Géza a Közellátási Hivatal elnöke, azután egyszerre ér­keznek meg dr. Diós István igazságügymi­­niszter. Rónai Sándor kereskedelmi miniszter és Róka László kultusz­ai-I.cim­cl­ár. Dr. Ed­­sst budapesti svájci követ és Oltványi Imre Magyarország berni követe együ­tt érkeznek meg a búcsúztatásra Aj­­áradt­ Miklós pénz­ügyminiszter társaságában, mert a pénzügyminiszternél voltak vacsorán. A kormányküldöttség tagjai közül elsőnek Dobi István, a Független Kisgazda Párt országos el­nöke érkezik, majd Molnár Erik kül­ügyminiszter a feleségével. Utánuk jön hatalmas fekete autón Péter Gá­bor altábornagy, az államvédelmi osz­tály vezetője. Untassa Gyula rendőr altábornagy és Pálffiy György altábor­nagy, akit most neveztek ki a hon­védség felügyelőjévé és aki ugyan­csak tagja a kormányküldöttségnek. Oroitay Gyula kultuszminiszter fia­tal felesége kíséretében érkezik és nyomban élénk beszélgetőbe kezd Gyöngyösi Jánossal, a Független Kis­gazda Párt országos főtitkárával, míg Nógrády Sándor és J’c­sta László államtitkárok Szakosíts Árpád minisz­terelnök-helyettessel és Veres Péter honvédelmi miniszterrel beszélgetnek Kilenc óra után néhány perccel már a külön váróteremben gyülekez­nek a búcsúztatásra megjelent szemé­lyiségek K­ajk László­­, a belügy­miniszter felesége, nagy csokor virá­­got hoz az elnök­ asszonynak, aki meg­érkezése után nyomban felszáll a vonalba. Megérkezik Rákosi Mátyás miniszterelnök,helyettes könnyű téli felöltőben és mosolyogva állítj a fotó­riporterek pergőtüzét. A küldöttség tagjai általában úgy látszik nem félnek a moszkvai tél hidegétől, mert majd­nem mindegyik egyszerű télik a hál­ban étkezik, bundát és kucsmát nem lehet látni. Megérkeztek már a diplomáciai kö­r képviselői is, Chopin amerikai követ, Helm angol követ, Arfved­se,a svéd ügyvivő, Ayah Akxel lőréiz követ és Gauguier francia követ, valamint Puskin szovjetorosz követ, aki elkíséri a kormányküldött­séget Moszkvába, Tu­tkov követségi tanácsos kíséretében. Megérkezik Leró­ Ernő közlekedésügyi miniszter is, aki Dinnyés Lajos miniszterelnököt távol­létiben helyettesíti, Vas Zoltánnal. Utána Nagy Imre, az országgyűlés el­nöke érkezik, aki a magyaar alkotmány értelmében a köztársaság elnökét távolléte alatt helyettesíti. Hét perccel fél 10 elött felharsan a kürtjei, a katonazenekar a Slim­nuszt játssza — Tild­r Zoltán köztársasági elnök érkezik Dinnyés Lajos miniszter­elnök és Mihályi­ Ernő minisz­ter kíséretében. Kilép a díszszázadok sorfala elött, majd búcsút vesz a kormány Buda­pesten uuiauU. 1 ■*V j ‘sAmI é,i 'J­­'btől*­máliai kar képviselőitől. Néhány szót vált az elnök Nagy Imrével, m­íg Dinnyés Lajos miniszterelnök Gerő Ernővel beszélget, azután a köztár­saság elnöke beszáll a sza­lonkocsiba. Dinnyés Lajos miniszterelnök és Rá­­kosi Mátyás mosolyogva intenek a szalonkocsi ablakából, míg a vonat pont 1­ óra ."0 perckor elindul és las­san bigin­d­itl a pályaudvarról­­ ,Moszkva felé. A köztársasági elnök és a kor­mányküldöttség különvonata szom­baton hajnalban 6 órakor érkezett meg a határállomásra, ahol a köz-­ társasági elnök és a kormánykül­döttség tagjai átszálltak a magyar különvonatról az eléjük küldött szovjetorosz kü­lönvon­alra, amely reggel 6 óra után indult útnak Lvo­­ven és Kieven át Moszkva felé. Sz. J. lud­apsi! felszabadításának harmadik évfordu­lója Budapest székesfőváros közönsége és a Budapesti Nemzeti Bizottság a magyar főváros felszabadításának harmadik évfordulója alkalmából február 15 én, vasárnap déli 12 órakor ünnepélyes külsőségek között koszorúzza meg a Szabadság­ téri szovjet hősi emlékművet. Bognár Jó­zsef polgármester felhívja a főváros közönségét hogy az ünnepélyen má­r,és nagyobb számban vegyen részt. Ugyancsak vasárnap délelőtt a kerü­leti Nemzeti Bizottságok és a hatóságok megkoszorúzzák a főváros te­rületén lévő szovjet hősi emlékműveket. Vasárnap este a főváros és a Budapesti Nemzeti Bizottság a Vá­rosi Színházban díszhangversenyt rendez. A magyar és a szovjet Himnusz eléneklése után az ünnepi beszédet a főváros közönsége nevében Bognár József polgármester mondja.

Next