Kis Ujság, 1949. május (3. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-07 / 105. szám
Áramfillér A MÍG EURÓPA testén a német seb nyitva van, addig elképzelhetetlen a teljes gyógyulás. A világhelyzetnek ez a már szinte nem is politikai, mint inkább élettani alapigazsága kihat minden európai nép életére s ha semmi mást nem jelent, ébrentartja a veszélyt, hogy e nyitott seben keresztül háborús fertőző elemek kerülhetnek az európai vérkeringésbe. Nem kétséges, hogy természetes úton, a német nép regenerációs erejével a seb már régen behegedt volna, csakhogy kezdettől fogva volt egy irányzat a világpolitikában, amely nem az általános gyógyuláson, a tátongó német seb behegesztésén fáradozott, hanem éppen ellenkezőleg: a seb nyitvatartásán. A nyitott seb politikája az imperializmus szelleméből következik és Európa békeszerető népei kínos megdöbbenéssel tapasztalhatták az elmúlt évek során: milyen elszánt és céltudatos következetességgel akadályoztak meg a nyugati hatalmak agresszív körei minden olyan kísérletet, amely a német seb begyógyítását célozta. Ezekben a körökben a német kérdés rendezetlenségét a háborús politika hatásos eszközének tartották. A háborús veszély ébrentartása volt a céljuk és ennek megfelelően gáncsot vetettek minden olyan lépésnek, amely a német kérdés végleges rendezésére irányult. Közismertek a Szovjetúnió kezdeményező lépései ebben a kérdésben. A világ közvéleménye még élénken emlékszik azokra a javaslatokra, amelyeket Sztálin tett, hogy a német kérdést a világháború szövetségesei a béke érdekében mielőbb rendezzék. Az amerikai imperializmus legerőszakosabb szárnyának, a katonai klikknek azonban elég nagy befolyása volt ahhoz, hogy útját állja a békés megoldásnak. Nem engedhették meg, hogy a háborús politika alól kihúzzák az alapot, nem tűrhették, hogy a veszélyforrás beduguljon, hiszen a háborús veszély hangulata elsősorban ebből a forrásból táplálkozott. VALAMINEK történnie kellett a világpolitika utolsó heteiben, de hogy a nyugati hatalmak újból vesni kezdték a megegyezés lehetőségeit, hogy a provokációk és az erőszakoskodások útjáról a tárgyalások útjára léptek és a Szovjetúnió kezdeményezésének megfelelően valóban el is jutottunk odáig, hogy május 23-án összeül a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácsa. Kétségtelen, hogy a görcsös megmerevedés állapotának enyhülését jelenti maga az a tény, hogy a nagyhatalmak leülnek, a tárgyalóasztalhoz. De ez még nem minden. Sokkal döntőbb azoknak az erőknek győzelme, amelyek rést ütöttek a háborús politika fallankszján és a nyugati hatalmakat tárgyalóasztalhoz kényszerítették. Helyesnek bizonyult az a felfogás, amely a háborús politika sarokbaszorításán keresztül igyekezett eljutni a német kérdés rendezéséig és a világ békés erőinek mozgósításával valóban sikerült is olyan helyzetet teremtenie, amelyben még az amerikai nagykapitalisták számára is érthetővé vált a nyílt agreszszió politikájának tarthatatlansága. AMERIKAI szenátusban folyó vita az Atlanti Egyezménnyel kapcsolatos fegyverszállításokról, felfedi e váratlan engedékenység igazi hátterét. Az amerikai kapitalisták körében kezdik belátni, hogy a világhelyzet nem alakult kedvük szerint, hogy az amerikai külpolitika egy óriási csődtömeg felszámolására kényszerül. A béke erőinek megmozdulása egyre irreálisabbá teszik az amerikai nagytőkések számára a háborús üzletet. Kidobott pénznek tartják európai pátereiknek ígért milliárdos fegyv fzerkezési segélyt. „Micsoda biztosítékokat adhatnak nekünk az európai kormányok hogy a háborús kaland nem végződik-e ugyanúgy Európában, mint ahogy Kínában végződött?“ — kérdik az amerikaiak. Kinek a kezébe kerülnek majd a kapitalizmus drága fegyverei? Mert a francia, olasz, angol nép kezében ezek a fegyverek a kapitalizmusra nézve nem jelentenek kisebb veszélyt, mint a kínai nép kezében. A kínai felszabadul háború tanulságai tehát kezdenek áthatolni legkeményebb angolszász koponyákon. Kezdik megérteni, hogy a világ népei „megbízhatatlanokká“ váltak számukra. Kezdik felfogni a helyzet valódi értelmét, azt tudniillik, hogy a háborús politikának vannak fegyverei, vannak becsvágyó tábornokai és van reménytelen pénze, de katonái nincsenek. A fointenbleau-i szövetséges vezérkar most már hónapok óta azt a játékot játssza, amit Molnár Ferenc oly szépen megírt „A Pál utcai fiúk“-ban, hogy ki legyen a közlegény? Megbízóik, az amerikai nagytőke urai, azonban jól tudják, hogy a közlegénykérdést nem lehet többé a molnárferenci jóságos és tehetetlen kisember-romantikával megoldani. Nincsenek többé Nemecsekek — a kis Nemecsek közben felnőtt, erős, öntudatos, kemény legény lett belőle, aki tudja, hova kell ütni, ha sor kerül rá. S ezt a kínai Nemecsek éppen úgy tudja, mint a francia vagy az angol. Ami a német kérdéssel kapcsolatban eddig fektént, az a háború és a béke politikájának hatalmas nyílt színi mérkőzése volt a világ népei előtt. S a világ népeinek hatalmas demonstrációja mellett a háborús politika vereséget szenvedett. Ez a legfőbb jelentősége a május 23-ára kitűzött négyhatalmi konferenciának. Ma-gyarország népe is kivette részét abból a küzdelemből: ott volt mindenütt, ahol a békéért küzdeni kellett, a maga erejével szilárdan áll a békefronton és így a sikerből a magyar demokrácia is kiveheti a részét. Kiveszi a részét azonban a háborús politika súlyos kudarcából a magyar reakció is. A négyhatalmi konferenciáról szóló hírnek igen egészséges hatása volt magyar reakcós körökben. Szertefoszlotta legvakmerőbb reményeiket és a közeli háború rémével együtt elszálltak azok az édes álmok is, amelyek Endre László birodalmának feltámadását és a vele összefüggő bikacsökös úri szórakozások feléledését ígérték. „A hosszú kések éjszakája helyett“, aminek eljöveteléért oly buzgón imádkoztak e sótét lelkek — a hosszú orrok dél-elettje jött el számukra. A kiábrándulás, a csalódottság és a letörtség. Most már csak a kijózanodásnak kell eljönnie mindazok számára, akik eddig ezekkel, a gonosz és ostoba reményekkel játszadoztak. P. F. A háborús politika veresége Szombat, 1949 május 7 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Győzött a Szovjetunió békepolitikája állapítja meg a nyugati sajtó Nagy megnyugvást keltett az egész világon a négyhatalmi megegyezés híte Moszkvában Washingtonban, Londonban és Parisban A csütörtökön délután kiadták a newyorki megállapodásról szóló hivatalos közleményt, amely megállapítja, hogy a négy nagyhatalom megegyezőre jutott a Németországgal kapcsolatos kérdésekben. A megegyezés első pontja kimondja, hogy május 12-én megszűnnek mindazok a közlekedési, szállítási és kereskedelmi korlátozások, amelyeket a Szovjetúnió kormánya 1948 március elseje óta Berlin és Németország nyugati övezetei között, illetve a keleti és nyugati övezetek között létesített. A megegyezés második pontja kimondja, hogy ugyancsak május 12-én megszűnnek azok a közlekedési, szállítási és kereskedelmi korlátozások is, amelyeket 1948 március elseje óta a nyugati megszálló hatalmak létesítőttek Berlin és a keleti övezet, illetőleg Németország nyugati övezetei és keleti övezete között. A harmadik pont kimondja, hogy 11 nappal a korlátozások megszűnte után, vagyis május 23-án Párisban összehívják a külügyminiszterek tanácsának ülését, hogy megvitassák a Németországgal kapcsolatos kérdéseket, azokat a problémákat, amelyek a berlini kérdésből keletkeztek, beleértve a berlini valutakérdést is. A négy nagyhatalom megegyezését világszerte ürömmel és megkönnyebbüléssel fogadták. A világsajtó megállapítja, hogy a megegyezés annak a tervszerű és következetes békepolitikának az eredménye, amelynek élén a Szovjetúnió kormánya áll. A nyugati országok demokratikus sajtója, valamint az utca embere Ney- Yorkban, Londonban és Parisban egyaránt megállapítja, hogy a kedvező fordulat a Szovjetúnió fáradhatatlan béketörekvéseinek köszönhető. Sztálin javaslata a Szovjetúnió és az Egyesült Államok képviselőinek találkozójáról ismét az általános figyelem homlokterébe kerültek világszerte. A Telepress newyorki tudósítója rámutat, hogy a lapok és a rádiók hírmagyarázói a megegyezésről szóló közlemény nyilvánosságra hozatala után ismét átolvasták ezeket a javaslatokat és most megtalálták a szovjet nyilatkozatok és általába® a szovjetpolitika kellő értelmezését. Az angol sajtóban tapasztalható megkönnyebbülés egyik tényezője az óriási kiadásokkal járó berlini légihíd megszűnése. London népe leplezetlen örömmel fogadta a newyorki megállapodást, amelytől az angol és a szovjet nép baráti kötelékeinek megszilárdulását reméli. Irevin angol külügyminiszter az alsóházban csütörtökön délután azt a reményét fejezte ki, hogy a megegyezéssel sikerül lefektetni a tartós béke alapjait Németországban. A berlini sajtó egyértelműen nagy megelégedéssel üdvözli a megegyezést. Berlin nyugati övezeteinek lakossága is nagy megkönnyebbülést érez, abban a reményben, hogy az élelmiszerhelyzet most megjavul és a már-már tűrhetetlenné váló munkanélküliség is csökkenni fog a megegyezés következtében. Az általános iskolák tízezernél törpre tanulója kapott segélyt Ötezer diákot látnak el ingyen a kollégiumok A felszabadulás óta népi demokrá, ‘A •Λ«' VY • diánk hatalmas eredményeket ért el, nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is. A magyar nép életnívójával együtt kulturális színvonala is emelkedett Az iskolapolitika egyik legjelentősebb eredménye az általános iskola megjavítása, amelynek révén minden magyar fiatal 11-tól 14 éves koráig azonos alapműveltséget kap. Az ez évi költségvetésnek több, mint egyharmadát az általános iskola fejlesztésére fordítja a kultuszkormányzat. Ez a beruházási keret több, mint 10 ezer helyreállított új tantermet jelent. Fokozatosan csökkentjük a kéthárom tanerőt foglalkoztató iskolák számát. Ezzel szemben a nyolcosztályos általános iskolák számát — az 1038-as adatokat véve alapul — ötszörösére neveltük. Jelenleg több, mint háromezer nyolc osztállyal működő általános iskola van az országban. Ezekben az iskolákban tandíjat nem kell fizetni. Az állam a munkásosztály és dolgozó parasztok gyermekei számára az iskolázást ingyen tankönyvvel, ösztöndíjak és kollégiumok létesítésével segíti elő. Ebben az esztendőben 200 ezer tankönyv kerül kiosztásra az általános iskolák munkás- és szegényparasztszármazású tanulói közt, mintegy egymillószázezer forint értékben. 1918 karácsonya előtt 2800 általános iskolai tanuló lmP°tt ösztöndíjat, akiknek 94 százaléka ipari munkás-származású. 1919 áprilisában több mint tízezer általános iskolai tanuló részesült 40, illetve 80 forintos segélyben. A munkás- és szegényparaszt-származású fiatalok továbbtanulását szolgálja 148 általános iskolai kollégium is, ahol ötezer diákot látnak el ingyenesen. Ezeken kívül a diákok számára szánt segély összege meghaladja a két és félmillió forintot. Iskolabővítéssel, helyreállítással és új iskolák építésével az általános iskolák száma az ötéves terv folyamán mintegy kétezerrel gyarapszik. Ugyanakkor az általános iskolai tanulók száma 1954-re másfélmillióra emelkedik. 74 millió forint jutott eddig közmunkákra Nemcsak a lakóházak, üzemek, gyárépületek kulturális és szociális építmények helyreállítása, valamint a dolgozók lelkes munkája biztosította a hároméves terv építési programjának sikerét, hanem az építésügyi minisztérium hasznos beruházásai is. Darvas miniszter hónapról hónapra, még a téli hónapokban is, biztosította a közmunkákra kiutalt összegek egyenletes elosztását a vidéki dolgozók célszerű foglalkoztatása érdekében a hároméves terv feladatainak végrehajtása során. A múlt hónapban megindított tavaszi közmunkák pedig már jórészt az ötéves terv beruházásait is szolgálják. Az építésügyi minisztérium 1947 augusztus elsejétől 1949 április végéig közel 74 millió forintot utalt ki közmunkák munkadíjaira. Ebből az összegből több mint 41 millió forint esett öntözés, ár- és belvízmentesítési vízszabályozás s egyéb vízmunkálatokra. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a tavalyi árvíz rengeteg töltést és egyéb vízművet pusztított el vagy rongált meg és a közmunkakeretben azóta valamennyit helyreállították, sőt új vízműveket is építettek. Töltésemelési munkálatokat végeztek az árvízveszély csökkentésére. Elépítésre és útfenntartási munkadíjra több mint 23 millió forint jutott, vasút és kisvasút közmunkásokkal történt építési munkadíjára, kertészeti, erdősítési, fásítási, továbbá romeltakarítási munkálatok munkadíjára több mint 11 millió forintot fordítottak. A foglalkozásnélküliek átképzését tette lehetővé az építésügyi minisztérium különböző háziipari tanfolyamokkal, amelyek több ezer munkanélkülit kapcsolnak be az országépítés munkájába. A tanfolyamok rendezésére,legelőjavításokra, a városok csatornázási munkálataira és házhelyek rendezésére közel 3 millió forint munkadíjat fizettek ki a terv megindulása óta.