Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-10 / 158. szám
ADO-NAPLÓ Az együttes kereseti és jövedelemadónak, a társulati adónak és a számlailletéknek a termelői forgalmiadóba való beolvasztása folytán, az új kulccsal megállapított termelői forgalmi adót a vevőre át lehet hárítani. A termelői forgalmi adót tehát az eladási árba be lehet számítani, de azt jogában áll az adózónak a beleszámítás helyett külön felszámítani. Vigyázni kell azonban arra, hogy a Gazdasági Főtanács főtitkárának a rendelete értelmében, az új ár a termelői forgalmi adóval együtt ne haladja meg a június 30-án érvényben volt árat.* Az általános jövedelemadót a folyó évre a múlt évi jövedelem alapján vetik ki. Ha tehát a jövedelem az idén évközben megszűnik, a csonka idei évre külön adóvallomást kell beadni, hogy arra is kivethesse az adóhivatal az adót. Ha azért nem szűnt meg a jövedelem, mert az adózó meghalt, az örökösöknek vagy a hagyatéki vagyon kezelőjének kell a vallomást beadni. A kivetésre kerülő adó és a hátralékos adó a hagyatékot terheli és azt csak akkor lehet átadni az örökösöknek, ha az adófizetést igazolják. Ha üzletmegszűnés folytán állott elő a jövedelem megszűnése, a már kivetett teljes évi adót és a csonka évre beadott vallomás alapján kivetett adót azonnal meg kell fizetni.* A tiszta jövedelmi kiszámításánál az adóhivatal a nyers bevételből indul ki és abból levonja a rendeletek szerint megengedett kiadásokat. A kiadások között az épületek és a felszerelési tárgyak kopását is figyelembe veszik, ha a kereskedő és az iparos mérleggel és eredményszámlával igazolja üzleti jövedelmét. A leírás rendes körülmények között épületeknél 2 százalékot, felszerelési tárgyaknál 2,5 százalékot nem haladhat meg. Ha azonban hatósági szakértővel igazolja az adózó, hogy a kopás ezeknél a százalékoknál magasabb volt, úgy az igazolt magasabb százalékot is elfogadja az adóhivatal. (b. b.) Ha egyszer mégis eljön a nyár... Minél hosszabb ideig késik a nyár, annál biztosabb, hogy az a bizonyos kutya nem eszi meg. Ezért tehát ideje, hogy soká halogatott fürdőruha-beszerzésünket elintézzük. Szerencsénk van ha vártunk vele. Az idei fürdőruhadivat sokkal szebb, hízelgőbb és változatosabb, mint az utóbbi évek bármelyike volt. A túlzott meztelenséget nem viselik az idén s ez nem is olyan nagy baj, valljuk be. Nem mindenki tökéletes szépség, viszont mindenki megérdemli a napsütés s a zöld-arany víz semmihez sem hasonlítható pihentető áldását. Még az is, aki elmúlt 60 kiló... Ha ez a kilótöbblet csípőben mutatkozik leginkább, elsőszámú rajzmunkát ajánljuk, mely oly szorosan tartja viselője alakját, mintha csak fűző lenne. Második rajzunk az aprótermetű női „nyújtja" rövid, szellemes szabású, lábakat hosszító nadrágocskájával, míg a hármas számú modell tulajdonképpen inkább evező, mint fürdőruha. Nadrágszoknyája alá szoros kis nadrág kötelező, viszont, ha a felsőrészt végig gombolt szoknya felé vesszük fel, tökéletes nyaralóruhánk van. Ez a végiggombolt, sőt két részből álló szoknya az idei nyár kedves ajándéka. Egyetlen ilyen sötétkék vagy négypettyes szoknyát viselhetünk délelőtt egyszerű zefirblúzzal, délután a fürdőruha testhez álló felsőrészével pedig (akár az egyes, akár a hármas számú rajz alkalmas erre) nyári estékre csinos ruhánk van. Milyen remek megoldás ez a szoknya dunai sikendeken, mikor csak strandtáskát viszünk magunkkal, de egész nap csinosak akarunk lenni. A négyes számú fürdőruharajzunk azoknak a hölgyeknek kedvence lesz, akiknek felső teste karcsú ugyan, de lábacskáik vonala nem kifogástalan. A bő szoknya előnyös optikai csalódást okoz. Nagy divat mindezen kívül a vállpántnélküli fürdőruha. Vigyázat! Csak nagyon kevés élen és kilón adottak számára! Megkönnyítik a dolgozó nő háztartási pasijait „A dolgozó nő háztartási problémái“ címen igen érdekes ankétet rendezett pénteken délután a MNDSz nagybudapesti szervezete. Benke Valéria országgyűlési képviselő, a MNDSz nagybudapesti szervezeti titkára bevezető előadásában bejelentette, hogy az MNDSz kezdeményezésére az iparügyi kormányzat a Tervhivatallal karöltve Nemzeti vállalatot alapít, amelynek üzemei a város különböző helyein igen olcsón mossák és tisztítják ki a dohinzó házaspárok ruhaneműit. A felállítandó mosodák javarésze a munkáslakta városrészekben fog működni. Az érdekes előadást több hozzászólás követte. Korsós Bálintné, a csepeli asszonyok képviseletében javasolta, hogy a mosás problémáin kívül a dolgozó nők élelmiszervásárlását is könnyítsék meg. Több más felszólalás után Benke Valéria, MNDSZ-titkár bejelentette, hogy a dolgozó nők háztartásának megkönnyítését szolgáló állami mosodákban helyenként varró- és foltozó brigádok is működnének. Azt is bejelentené, hogy a Háztartási Alkalmazónak Szabad Szervezete takarító brigádokat szervez, amelyek igen olcsón, alaposan és megbízhatóan elvégeznék a dolgozó házaspárok munkaideje alatt a takarítást. (4) Vasárnap, 1911. július 10 A szenvedések köz érte írta: Hargitay István A költő, aki hatvan év előtt halt meg s akinek két évtizeddel ezelőtt a Kerepesi temető előkelő parcellájába helyezték át hamvait, még nem volna százesztendős, ha élne. A múlt századbeli embereknél úgy szokásban volt a hosszú vidám élet, mint az őszi vásáron a meggondolt csizmavétel, Reviczky Gyula azonban kivétel volt: harmicnégyéves korában befejezte a természet által kirótt feladatát A Kerepesi-temetőben mellszobra bronzba öntve úgy bukkan fel a járókelők előtt, amint szívéhez szorítja édesanyja imakönyvét, a megmaradt örökséget, amiről legmeghatóbb versét írta. Életére azt mondják, hogy furcsa és hányatott volt, de ezt szinte ő kereste és ő akarta, hogy így legyen. Ennek az életnek hangulata tette naggyá még életében. Az anyátlan gyereket édesapja először nagynénjéhez,, Meskó Lajosné Koroda Klementinhez vitte. Később másik rokonához, Boronkay Pál családjához. Tízéves koráig volt itt, akkor édesapja, Reviczky Kálmán magához vette s neki is része volt, hogy fia élete az övéhez simult. A gyerek megkedvelte az egykori gárdatiszt életét és olyanformát álmodott önmagának is. Este mennyei gondossági őrangyalok nem vigyáztak rá, ehelyett ágya szélére hetyke gárdisták telepedtek, akiknek hangos beszélgetése, éles koccintgatása, sarkantyúpengetéssel kísért dalolása ringatta el. Félálomban hallgatta azokat a csodálatos történeteket, amelyeket csak ők tudtak, senki más. ők, akiket az élethez legfeljebb még csak egy-egy női hajszál kötött és a rég elsuhant, de felejthetetlennagol^öröl^ei^ Majd vadászok vonultak csengős szánnal az erdő felé, ahol a vadőrök már megtalálták a tegnap hullott havon a farkascsorda nyomát. Bolthajtásos ódon teremben nehéz diófaasztal mellett s zárt ablaktáblák illegett vagy fenyérelette pincegádorban földbeásott lábú asztal körül különös alakok üldögéltek s olykor megszólalt egyik-másik és könyökéről felemelte lázongó, bozontos fejét ... így vívódott a költő gyerekkorában és egyetlen reménye volt, hogy egykor ő is sarkantyús csizmában járhat, télvíz idején a hegyek alatt hajtók várják a vastalpú szánt és megéri, hogy majd titkos összejöveteleken kiöntheti szíve bánatát és megvalósíthatja álonait. Hát, amikor a költő édesapja viszszatért Bécsbe és itthonmaradt fiának külön szállást fogadott! A gyerek ekkor igazán jól érezte magát. Ez az időszak a korlátlan szabadságot jelentette. De nem sokáig tartott Ismét rokoncsaládhoz került, ezúttal Korodáékhoz Garamiújfalura itt volt csaknem húszéves koráig és unokatestvérével, Koroda Pállal együtt nőtt fel. Innen került ki az életbe és egész atyafiságából csak unokatestvérévelártotta meg a változatlan barátságot Kevesen ismerték úgy a költő életét, mint Koroda Pál, aki nemcsak sokat írt róla, hanem abban a belvárosi bormérésben, ahová egykor a költő és Felekért is jártak, sokat beszélt unokabátyjáról A költő, aki csupa ábrándozás volt és az élet nyerseségét alig ismerte, amikor édesapja, az örökké vidám gárdista meghalt, elhatározta, hogy olyan elfoglaltságot vállal, ami mellett irodalmi terveivel is törődhetik. Így került Lipthay László családjához nevelőnek, ahol jóbarátnak tekintették a fiatal írót, aki minden szabadidejét az udvarház hatalmas könyvtárában töltötte. Füss és Garamújfalu között oszlott meg az esztendő. Itt írt „A humorról“, ez a tanulmány Falreform című napilapban jelent meg. Itt érte Vadnay Károly levele, hogy írjon a Fővárosi Lapok-ba is. A szerkesztőnél azonban eleinte nem volt sikere. Tréfás beszélyeire azt mondották, hogy nem mulatságosak, annyira, hogy az olvasókat dél ebéd után megnöveltethetnék. A verseket közölték volna, de fizetség nélkül. A Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti Ede, csak egy sort olvasott el Nero császár című színdarabvázlatából s gyors búcsúszóval nyújtotta vissza a kéziratot, mert éppen egy császárellenes lazító soron akadt meg a szeme. Ekkor írta a költő Sátán című versét, a nyomorúság himnuszát. Go volt ér nom; kévéig vagyok s ügyetlen. Majom és róka lenni nem tudok. Kincsnek pedig hatalma nincs felettem. Az a kincsem, mit érzek, gondolok! Vigasztalom az édes dal zenéje, Ez balzsamom, hitem, ha szenvedek, S dalolva hágok a Sátán fejére: Aranyad nem kell! Én koldus leszek! Bizony, a költő fővárosi szenvedésekkel teli élete és a füssi és a garamújfalusi udvarház nyugodalmas hangulata között áthidalhatatlan különbség volt. Ezen úgy segített, hogy ismét nevelőnek állott. Ezúttal Zentán tanított. Itt bontakozott ki szerelmi költészete. És itt fogott neki egy regénynek, amelynek címélei is megijedtek, amikor két év múlva ismét a fővárosba került. Új bűnök, új erények a cím és csak jó emberekről írt volna. A költészete is innen kezdve egyirányú, a szenvedések költőjét ezerféle bánat gyötörte. Pályámnak vége, hazatérek És terhetekre nem leszek, S búcsúmban én csak egyre kériek: Anyám mellé temessetek. Se hiszen ti nem tudhatjátok. Hogy az ő sírja merre van.. Én sem, — nekem a sír is átok. Magam leszek ott is, magam! Annyi könnyebbség mégis volt most már a költő életében, hogy írásai gyakrabban jelentek meg, szívesebben közölték. Három baráti társasága is volt. Az egyik a Kis Pipában, ahová Szabó Endre, Inczédy László, Komjáthy Jenő járt, a másik a Koronában, itt Ambrus Zoltánt, Mikszáth Kálmánt, Szana Tamást kereste fel. Szikszaynál Batthyány Gézával és Justh Zsigmonddal találkozott. Hármuknak több terve volt, mint az akkori összes íróknak együttvéve és mind a hárman fiatalon tértek le az élet útjáról. A költő a Pesti Napló, majd A hon munkatársa lett s a Petőfi Társaság kiadta első verskötetét. Megjelenhetett Apai örökség című regénye is, amelyért igen támadták. Ezzel a támadással egyidőben szűnt meg Jókai lapja. A hon és az új alakulásnál, a Nemzetnél a költőnek nem jutott hely. Ismét vidékre ment, de nemsokára visszatért Pestre. Alig találta meg barátait Barátod is volt szebb időkbe? Rábíztad minden titkodat. Karod, szived megnyílt előtte. Ismerte minden álmodat. S kisült, hogy önző, irigy, álnok, örül, ha bajt okoz neked... Kickoc, ne legyen más barátod, Mint aki bort iszik veled. A költő újabb nélkülözések közé jutott és ehhez járult hányatott életrendjének következménye: folyton gyengült, beteg volt. Megvizsgálták és akiről még egy-két év előtt azt mondották, hogy elpusztíthatatlan, most azt állapították meg, hogy vége. Hamar elterjedt ez a hír, hogy a szenvedések költőjének már nem sok van hátra. A Pesti Hírlap szerződtette, megjelent a Magány második verskötete. Ekkor aztán, tekintettel vigasztalan állapotára, csak dicséretet, elismerést kapott mindenütt. Aztán leküldték délre, a tenger mellé, hogy gyógyuljon. Hiába volt ott. Amikor másodszor visszatért, egyenesen kórházba vitték, itt még írt néhány költeményt. Számlálgatom, találgatom, hogy hány hetem, vagy hány napom van hátra még... aztán egyik nyári hajnalon az örök Keletbe költözött. Olyan nagy és szép temetése volt, amint megjósolta. Síremlékére rávésték köztudatba átment verssorát. A világ csak a hangulat, holott a szenvedések költője megírta idő előtti sírversét és sokszor mondotta, hogy ezek a sorok valók a fejfájára, Éneklő koldus volt címem. Éltem kenyéren és vizen, S azt hittem, hogy király vagyok. Bolondok közt a legnagyobb. Elestem mindentől, ami Embert tud boldogítani. Egy vágyam volt: a nyugalom, Megadta egy kis sirhalom. Büntesd uram, sújtsd égi kar. Ki föld alatt is megzavar, S ha sírját ő is megleli: Nehéz legyen a föld neki. Dehát a szenvedések költőjének halála után sem adatott meg a nyugalom. Húsz év előtt az előkelő parcellába sorozták és felbontották az első sírját. A hivatalos személyeken kívül ketten voltunk ott (Koroda Pali bátyánk már nem élt), s csak mi láttuk a költő negyven év múlva előkerült földi maradványait. Egy csontdarab kihullott s tán elkeveredett volna, de az egyik hivatalos férfiú, a sírásó észrevette. — Ez a Reviczkyé! — kiáltotta és odatette, ahová tartozott. Gyorsan mentünk az új sírhoz, ahol talán nyugalmat talált a szenvedések költője. több mint ezer üzemben tartotta tt tervértekkezletet Az üzemi tervértekeletek befejeződnek, J.nkans Béla a Szakszervezeti Tanács trmelési osztályának vezetője nyilatkozott a tervértekezletek eredményéről • Több, mint ezer nagy- és kisüzemben tartották meg a vállalatvezetők a hároméves terv utolsó hat hónapjára vonatkozó terv megismertetését. A tervismertető értekezletek mind- mint a dolgozók rendkívül nagy éreeklődése mellett folytak le. Szinte megszámlálhatatlan javaslatot tettek a dolgozók, melyek a termelés fejlesztését, a korszerű üzemszervezést, a szocialista munkamódszerek bevezetését és elterjesztését szolgálják. Újítók a mezőgazdaságban Az államosítás után az újítómozgalom Magyarországon is a nép széles rétegeinek mozgalma lett. Az ipari munkásság számtalan újítással és találmánnyal állt elő, de újabban a mezőgazdaságban is egyre több újítási ötlettel jelentkeznek dolgozó parasztjaink. Megértette a parasztság, hogy a mezőgazdaság területén megvalósított minden újítással nemcsak saját helyzetüket javítják, de hasznára vannak egész nemzetgazdaságunknak is. A mezőgazdasági újítók tömeges jelentkezése és az újító eljárások rendkívül nagy jelentősége arra indította az ország mezőgazdasági népi szerveit, valamint a földművelésügyi kormányzatot, hogy kormányrendeletet dolgozzanak ki a mezőgazdaságban előforduló újítások elbírálására és a jutalmazások módjára. A földművelésügyi minisztériumban máris megkezdte munkáját az újítási alosztály, amely a népi szervek és a legkiválóbb szakemberek bevonásával most dolgozik ennek a kormányrendeletnek megszövegezésén. A rendelet intézkedik majd az újítás kikísérletezésének módjáról és arról, hogy milyen módon könnyítsék meg az újítás népszerűsítését, valamint más gazdaságokban való alkalmazását. Aki jövedéki kihágást követ el A hivatalos lap mai számában kormányrendelet jelent meg, amely szerint ha a borkészlet tulajdonosa vagy az, aki a borkészletek felett rendelkezni jogosult, jövedéki kihágást követ el, a meglévő egész borkészletet a pénzügyminiszter zár alá veheti. A rendelkezést az 1948. szeptember 1. után elkövetett és még folyamatban levő jövedéki kihágások esetében is alkalmazni kell. A dolgozók kétheti pihenésre a Magas Tátrába utazhatnak Csehszlovákia és Magyarország barátsági szerződése lehetővé teszi, hogy a két ország dolgozói kölcsönösen üdülhessenek egymás legszebb üdülőhelyen. A csehszlovák munkások immár tömegesen látogatják a Balaton vidékét. Most a prágai kormány előzékenysége folytán a magyar munkások és dolgozók számára is megnyílt a lehetőség, hogy kétheti pihenésre a Magas Tátrába utazzanak. A kölcsönös üdültetést az IBUSZ munkásutazási osztálya (V., Vigadó u. 1.3.) bonyolítja le s a népi demokrácia szellemének megfelelően, az üzemek élmunkásait, brigádvezetőit, vállalatvezetőit előnyben kívánja részesíteni. Az üdülés költsége III. osztályú vasúti jegygyel, kollektív útlevéllel, poggyászbiztosítással, útközbeni étkezéssel együtt a legmagasabb kategóriában 1331, a középső csoportban 1172, s a legolcsóbb kategóriában 91 forintba kerül. Mint értesülünk, az első csoport augusztus 6-án indul. A jelentkezőknek 2 drb rendőrség által láttamozott fényképet, születési bizonyítványt, házaspároknak és asszonyoknak házassági anyakönyvi kivonatot kell felmutatniuk.