Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-17 / 216. szám

Az Osztálysorsjáték húzása Legújabb Toto-Jelentések Áram fillérM­egnyílt mz­gását* Szombat, 1949 szeptember 17 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Esik a font és az angol állampapírok árfolyama Fokozódnak a válságjelenségek Nyugaton 301 milliárd líra az olasz hadügyi költségvetés Black-nek, a Nemzetközi Pénzalap elnökének a font leértékelését követő nyilatkozata érezteti hatását a nyu­gati pénzpiacokon. Az angol font mind az amerikai, mind a svájci, hol­landi, skandináv és párisi pénzpiaco­kon feltűnően esett. A londoni érték­tőzsdén ismét nagyot zuhantak az angol állampapírok és ugyanakkor jelentősen emelkedett az aranybánya­­részvények árfolyama. A londoni Cityben a font leértékelésének közeli időpontját is tudni vélik. A „Daily Express“ szerint napokon belül sor kerülhet a leértékelésre. Ugyanakkor az amerikai sajtó foly­tatja éles hadjáratát a font ellen. A „New York Herald Tribune“ szerint a washingtoni határozatot a szüksé­ges gyógykezelésnek csak első részét jelentik és Anglia számára hátra van még a feketeleves, a font leértékelése. A newyorki „Journal of Comerce“ értesülése szerint hat hét múlva vár­ható a leértékelés. A „New York Times*­ úgy tudja, hogy a font jelenlegi 4 dollár 3 centes árfolyamát 3 dollár 20 centre fogják leszállítani. Hoffman, a Marshall-igazgatóság vezetője legújabb nyilatkozatában azt mondja: a Nyugat-E­urópát márt mindig gazdasági összeomlás fenyegeti. Vladimir Orlov, a moszkvai rádió szemleírója rámutat arra, hogy a font után a francia frank leértéke­lése következik. Franciaországnak nagymértékű behozatalra van szük­sége nyersanyagokban és ipari cik­kekben. Ez a behozatal a leértékelés mértéke szerint­ megdrágul, a drága­sági hullám átcsap a közfogyasztási cikkekre, a dolgozók reálbére csök­ken és a megdrágított külföldi nyers­anyaggal dolgozó ipar termékei még nehezebben találhatnak elhelyezke­dést a világpiacon, mint most. A „Pravda“ „A kapitalizmus orszá­gai a növekvő ellentétek harapófogó­jában“ című cikkében rámutat arra, hogy a kapitalista rendszer tehetet­lensége és korhadtsága még sohasem ütközött ki olyan kirívóan, mint mostanában. Az imperialista tábor főországa, az Egyesült Államok, a vi­lág reakciós központja, a gazdasági zűrzavar legnagyobb forrása, a poli­tikai bomlás terjesztője minden or­szágban, ahol a burzsoázia van ural­mon. Az USA ipara 1948-tól meg­indult a lejtőn lefelé. A növekvő gaz­dasági válság már férfiak és nők tíz­millióinak hoz súlyos nélkülözéseket s ma már hatmillió teljes munkanél­küli, tizenkétmillió részleges munka­­nélküli van az Egyesült Államokban. Németország nyugati övezeteiben másfélmillió, Olaszországban három­millió, Belgiumban háromszázezer­­ a munkanélküliek száma. A kapitaliz­mus hiába próbál fegyverkezési ver­sennyel védekezni a válság ellen. Newyorki jelentés arról számol be­­hogy a jelek szerint négyszázezer amerikai acélipari munkás sztrájkja elkerülhetetlennek látszik, mert a bé­kéltető tárgyalások eredménytelenek voltak és a gyárosok s a munkások szakszervezete között kötött fegyver­­szünet szeptember 24-én éjfélkor le­jár. Az Egyesült Államok szénbánya­­ipara szintén részleges sztrájk előtt áll, mert egyes bányavállalatok meg­tagadták a bérkiegészítés kifizetését. A skóciai I­anark megyében tizen­két szénbánya m­unkásai béremelési követeléseik elutasítása miatt sztrájk­ba léptek. A gazdasági helyzet teljességéhez hozzátartozik a római jelentés, amely szerint Olaszország 1049/50. évi had­­ügyi költségvetése S01 milliárd lírát irányoz elő katonai célokra, az egész állami költségvetés egyharmadát. Csak­ a Sál és a vendégek változtak­. Az Izvesztija a Francánál történt látogatásokról Riklin az Izvesztijában „Jenkik Franco udvarában“ címmel cikket írt és­ foglalkozik azokkal az „ud­variassági látogatásokkal“, amelyek a spanyol fasiszta diktátort érték és érik. Néhány nappal ezelőtt négy amerikai hadihajó futott be a spa­nyolországi El Ferrol kikötőjébe, fe­délzetükön Connolly tengernaggyal és több tábornokkal. Hivatalos je­lentés szerint udvariassági látogatást tettek Francónál, aki azután elvitte őket egy bikaviadalt megszemlélni. Most nyolc amerikai kongresszusi tag érkezését várják. „1942-ben — írja Rikin — Himm­ler érkezett Spanyolországba hasonló udvariassági látogatásra. Őt is bika­viadalra vitték. Most „megtiszteltetésül“ az amerikaiakat ugyanazokra a szé­kekre ültették, amelyeken valamikor Himmler és kísérete ült.“ Megállapítja , a cikkíró, hogy csak a bikák és a vendégek változtak, azonban a mostani vendégek látoga­tásának célja megegyezik Franco 1992-es vendégeinek céljaival. Tito-ellenes újságot és röplapokat terjesztenek Belgrádban A Reuter Iroda jelentése szer­it Belgrádban Tito-ellenes újságokat és röpiratokat terjesztenek. Az újság címoldalán nagybetűkkel ez olvas­ható: „Jugoszláv munkások és minden tisztességes dolgozó! Szabadítsátok meg magatolat a véres Tito-Rankovics-rendszertől. Adenauert egyetlen szótöbbséggel választották meg a nyugatnémet báb­állam kancellárjává A bonni német csonka parlament csütörtökön Adenauert, a Keresztény Demokrata Unió elnökét egyetlen szótöbbséggel választotta meg a báb­állam kancellárjává. A keleti övezetből Brandenburg­­tartomány törvényhozása Adenauer megválasztása után egyhangú határo­zatban tiltakozott a nyugatnémetor­­szági politikai fejlemények ellen, be­jelentette, hogy nem ismeri el a bonni Bundestagot és az általa megalakí­tandó kormányt s német egységkor­mány megalakítását követeli. A párisi Le Monde az új „kancel­lár“ megválasztásával kapcsolatban emlékeztet arra a szerepre, amelyet Adenauer a ruhrvidéki iparmágnások és az általuk uralomra segített hitler­­klikk érdekeinek istápolójában l­­­ töltött. Úr- Rajk és hét bűntársa a nép bírósága előtt Megkezdődött az összeesküvők bűnperének főtárgyalása R­ajk László és összeesküvő bandája ma bíróság elé áll és a legnagyobb bűnökért felel, amit ember hazájával, népével, nemzetével szemben elkövethet. A nép bírósága meg fogja hallgatni a vádlottak védekezését és azután igazságos ítéletet mond. A bűnügyi hatóságok néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozták a vádakat és megismertették a közvéleménnyel a bűnszövetkezet működését és sötét terveit a nyomozás adatai és a hazaárulók beismerése szerint. A vádirat nemcsak itthon keltett óriási visszhangot, hanem külföldön is. Az összeesküvők leleplezése ép­pen olyan nagyjelentőségű világpo­litikai esemény volt, mint ameny­­nyire létérdekeiben érintette volna dolgozó népünket, ha az árulók meg tudják valósítani aljas tervei­ket. És mennyire szükséges, hogy a nép tisztán lássa a belső vesze­delmeket, amelyektől az illetékes hatóságok és a Magyar Dolgozók Pártjának ébersége segítségével sze­rencsésen megmenekült, annyira fontos az összeesküvés külpolitikai hátterének alapja, ismerete is. A vádirat mind a két irányban pon­tos, hiteles és világos felvilágosítá­sokat nyújtott. Miről volt szó belpolitikai vonat­kozásban? A népi demokrácia vív­mányainak és a népköztársaságnak a megdöntéséről, egy elnyomó, ka­pitalista és feudális államrend visz­­szaállításáról. Megtudtuk, hogy akadtak, akik a haladás fáklyavívői­­nek álcázták magukat, a valóság­ban a fejlődésnek, a demokráciá­nak esküdt és megfizetett ellenségei voltak. Aljas rendőrügynökök, pro­vokátorok és árulók 1945 előtt, egy nehéz korszakban, amikor a demo­krácia, a szocializmus legjobb har­cosai minden órában újra és újra kockáztatták szabadságukat és éle­tüket a hatalommal, az elnyomás, a fasizmus erőivel vívott küzdelem­ben. A felszabadulás után vezető állásokban ülnek Az egyik miniszter és népvezéri vágyai vannak, nem is túlságosan takargatja őket. A másik tábornok, nagyhatalmú katona és valami pesti jampecbe oltott kis­ napoleon. A harmadik... De minek sorol­juk fel őket? Tekintélyes közszerep­­lők, de most is árulók, megfizetett ügynökök, mint 1945 előtt voltak és nem is akartak mások lenni.­­ A vádiratban leírt ocsmány szövetke­zésük történetének minden betűje bizonyítja, hogy nem akartak má­sok lenni Előbb a fasizmus cse­lédjei voltak és az a földalatti­­„cselédszerző“, aki számontartotta egyiknek a múltbeli aljasságát, má­­siknak-harmadiknak a féktelen becsvágyát, hitvány lelkiismeretlen­ségét, Hitler és Horthy szolgálatá­ból átszegődtette őket az imperia­lizmus zsoldjába, Tito és Bankovics alá osztotta be. V­ISSZA AKARTÁK fordítani a történelem kerekét. A reakció és a fasizmus összes hazai és kül­földi erőire számítottak, politiku­sokra, bankárokra, kalandorokra és véreskezű csavargó csendőrökre egyaránt, amikor kitervelték a pa­rancsoló gazdáik kedve szerint való „Nagy Reformot“, a magyarországi államosítások, a földreform, a sza­badságjogok megsemmisítését, az Esterházyak, a Chorinok és a zerge­­tollas, bikacsökös főszolgabírók uralmának helyreállítását. Meg kel­lett volna, itt változnia mindennek, ami ezt az országot szabaddá és függetlenné, dolgozó népét boldoggá és a hatalom urává tette. Azonban a puccsterv elbukott, s a vérfürdő, amelynek el kellett volna pusztíta­nia a nemzet legjobbjait, amelybe bele akarták fojtani demokratikus államrendünket, becstelen és soha meg nem valósítható terve maradt Rajk Lászlónak és Pálffy György­nek. K­ülpolitikai értelemben Rajk és Tito leleplezett szö­vetsége része volt annak a nagy összeesküvésnek, amely a nemzet­közi reakció, a fasizmus, az impe­rializmus és a nagytőke erőit fogta össze a haladás és a Szovjetunió által vezetett béketábor ellen. A Nagy összeesküvés következtében a világ két részre szakadt. Nyuga­ton a háborús fenyegetés, a hódító és kizsákmányoló vágy és a leküzd­hetetlen gazdasági válság lázai ráz­zák a népeket. A másik táborban a béke védelmére gyülekezik min­den erő és az újjáépítésnek, a ter­melő munka folytonos fokozódásá­nak, a közjólét növekedésének örö­me tölti el milliók és százmilliók lelkét és gondolkozását. Hit a jövő­ben, a munka és a munkás meg­becsülése, a haladásnak, a szocia­lizmus nagyszerű eszméinek szolgá­lata az egyik oldalon, a vér és az arany bódulata, lelkiismeretlenség és romboló, gonosz tervek a mási­kon. A magyar nép a tartós béke tá­borát, a felszabadító Szovjetunió iránti feltétlen hűség és barátság politikáját választotta és nemcsak belső átalakulásunk csodálatos eredményein, hanem külpolitikai helyzetünk szilárdságán és orszá­gunknak a népi demokráciák csa­ládjában élvezett megbecsült hely­zetén keresztül is naponta újabb és újabb bizonyítékait kapja válasz­­■­­ tása helyességének Rajkék a másik tábort választották és elvetve ma­guktól a nemzethűséget és a poli­i­­kai becsület minden parányi mara­dékát, az imperialisták kémeinek, előretolt romboló osztagának szere­pére vállalkoztak Tito és Ranko­­vics, a szocializmus táborának má­sik két hitvány szökevénye oldalán. Elbuktak a maguk szennyes vállal­kozásában éppen úgy, amint meg­bízóik, a Nagy összeesküvés moz­gató erői is el fognak bukni a béke és a háború, az építés és a rombo­lás világra szóló küzdelmében. Rankovics „lángeszűnek“ nevezte Tito tervét, amivel a jugoszláv né­pet át akarta vinni a­ nyugati impe­rialisták táborába, szembe akarta állítani a Szovjetunióval, azzal a szocialista országgal, amely Jugo­szláviának is elvitte a felszabadulást a fasiszta elnyomás alól. A terv lángeszűnek éppen nem mondható. Átlátszó becstelen játék volt, amit Tito elkezdett és a mai napig is folytat. A teme a Kominform lelep­lező közleménye mérte az első csa­pást és azóta kommunista vezető államférfiak megnyilatkozásai, dip­lomáciai jegyzékek és újságcikkek nap mint nap megvilágítják Tito manővereinek minden mozzanatát. M­I VOLT TITO TERVE? Ran­kovics elmondta Rajknak, de a tervet különben is figyelemmel lehetett kísérni a jugoszláviai ese­mények tükrében. Először csak bí­rálattal illetik a Kominform hatá­rozatát — így mondta el Rankovics — utána rágalomnak minősítik a határozatot. Ebben a periódusban semmiesetre sem bírálják a Szovjet­­úniót és vezetőit, sőt kiemelik a Szovjetunió iránt érzett barátságot. Utána fokozatosan, de egyre erőtel­jesebben arról kezdenek beszélni, hogy a Szovjetúnió miatt nem tud­ják megvalósítani az ötéves tervet, a szocialista építés terveit és a nép­tömegek életszínvonalának meg­ígért növelését. A propaganda ha­tása alatt a jugoszláv népnek a Szovjetúnió iránt érzett barátsága gyűlöletté alakul át és „a nép meg­érti“, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahe­lyett, hogy a Szovjetúnióra venné az irányt. Ez volt Tito „lángeszű“ terve, amelyet a jugoszláv nép árulója azért dolgozott ki, hogy kiérdemelje imperialista patrónusainak elisme­rését, akiktől pénzt és támogatást kap és akikkel — szocialista jel­szavak hangoztatása közben — a szocializmus ellen szövetséget kö­tött. Tito tervébe beillesztették vol­na a magyarországi puccsot, a ma­gyar nép vezetőinek meggyilkolását, jobboldali kormány megalakítását, a köztársaság megdöntését, az or­,­szág szembefordítását a Szovjet­­únióval és a népi demokráciákkal, a magyar kül és belpolitika „össze­hangolását Jugoszlávia érdekeivel“. Magyarország pontosan kiszámított ütemterv szerint vesztette volna el szabadságát és függetlenségét és be­sorozták volna azok közé a szolga­népek közé, amelyeket a nyugati imperializmus esetről esetre zsold­jába szokott fogadni, öngyilkossá­gig menő véráldozataikat elfogadja tőlük, s aztán könnyű szívvel veszni hagyja őket. Ez volt Tito tervének Magyarországot illető része. Rajk elfogadta Magyarország szá­mára ezt a szörnyű, vészthozó sze­repet és ha megteheti, kétségtelenül hajlandó lett volna vágóhídra vinni népünket. Vállalta, hogy gyilkossá­gok, puccs és politikai hamisjáték útján Magyarországot is megszerzi Tito és imperialista megbízói szá­mára hadműveleti támaszpontnak. A MAGYAR összeesküvők tervei ** elbuknak és el fognak bukni Tito tervei, de el fognak bukni azok a remények is, amelyeket az imperialisták Tito szövetségéhez fűztek. A jugoszláv népre, áruló vezetője miatt, mérhetetlen szenve­dés, nyomor, nélkülözés, kiszolgált­­tatottság és szolgasors szakadt Ez a szabadságszerető büszke nép egy napon lerázza magáról a bilincseket és megszabadul zsarnokaitól, hátat fordít rabtartóinak. Rajkók szerve­­kedésének bukása súlyos csapás az

Next