Kis Ujság, 1950. április (4. évfolyam, 77-100. szám)
1950-04-28 / 98. szám
A magyar írók, és zeneművészek felhívása a békéért A magyar írók felhívásban tiltakoztak az imperialista háborús uszítók aljas provokációi ellen s bejelentették, hogy csatlakoznak a stockholmi konferencia határozatához. A felhívás a többi között a következőket mondja: „Immár két, egymást nyomonkövető világháborút szenvedtünk végig. Tudjuk jól, hogy mit jelentenek az idegen mezőkön széjjelszórt és az itthoni sírok. Mit jelentenek az emberi életben a felrobbantott hidak, elhurcolt és halálra kínzott hazafiak, lebombázott gyárak, iskolák, házak, kórházak, rongyos gyermekek, letarolt erdők, gazverte termőföldek. Éppen ezért a világ lelkiismeretéhez küldjük aggódó, tiltakozó szavunkat: ne engedjük, hogy a harmadik háborút is ránk zúdítsák és ránk kényszerítsék. De éppen azért, mert nem akarunk háborút, minden elképzelhető eszközzel, amit csak elő tud állítani az emberi kéz és értelem, szóval, írással s ha kell fegyverrel is harcolunk népünk szabadságának, az emberiség boldog jövőjének, igazi kultúrájának védelmében.“ A felhívást a Magyar Írók Szövetségének vezetői, legkiválóbb íróink és költőink írták alá. A Magyar Zeneművészek Szövetsége a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó bizottságához címzett levelükben csatlakoztak az április 18-i békenagygyűlés felhívásához. „Mi, magyar zeneművészek — írják a levélben —, miként dolgozó népünk milliói, minden erőnkkel becsületesen részt kívánunk venni a béke megvédésének nagy harcában. Művészetünkkel és úgy, mint a béke megvédéséért létrejött társadalmi mozgalmak cselekvő támogatásával azon leszünk, hogy hazánk és az emberiség ezúttal elkerülje azt a szörnyű sorsot, amelybe lelketlen imperialista gonosztevők taszítani akarják. Tudjuk, hogy ügyünk igaz ügy, tudjuk, hogy a békéért való harc fokozásával győzni fogunk!“ A levél aláírói között a magyar zeneélet legkiválóbbjainak neveit olvashatjuk. SZÍNHÁZI ügyelő MÁJUS HATODIKÁN mutatja be az Operettszínház a Szabad szél. A színház idei évadának legnagyobb zenei teljesítménye lesz Dunajevszkij operettjének bemutatása. A nagy szovjet zeneszerző muzsikája nemcsak szépségével, de arányaival is meghaladja az operettzene szokásos vonalát. A magánszámok az előadókészségen kívül nagy énektudást is megkívánnak a szereplőktől. A gyönyörű új dallamok óriási népszerűségre számíthatnak. A hatalmas kórusok, táncjelenetek, zenei részletek bemutatására az Operettszínház megnövelte zenekari és karét szárnál. A Dunajevs.ki/2/perek bemutatója nagyjelentőségű zenei esemény lesz. A „BOLDOG ARATÁS című, szovjet filmvígjáték magyar szinkronját előreláthatólag a hónap végével befejezik. Utána kerül sor a „Berlin eleste“ című, hatalmas, kétrészes szovjet filmalkotás magyar nyelvű hangjának elkészítésére. „A NÉZŐ SZAVA“ címmel rovatot vezet a Szovjetszkoje Iszkusztvo. A művészeti lap hasábjain ebben a rovatban a legváltozatosabb foglalkozási ágakban kitűnt dolgozók nyilatkoznak a szovjet film jelentőségéről és hatásáról. HAZAÉRKEZETT KÜLFÖLDI ÚTJÁRÓL A HORTOBÁGYI ARTISTACSOPORT és a Fővárosi Népszórakoztató Intézmények vezetősége azonnal leszerződtette őket a Fővárosi Nagycirkusz nyitóműsorára. A városligeti cirkuszt április 29-én nyitják meg egy különleges cirkuszi indulóval, amelyet Szenes Iván szövegére Fényes Szabolcs szerzett és a Heinemann Sándor-zenekar adja elő. A cirkuszi műsor számára nagy artistaprodukciókat szerződtettek le. Fellép a csehszlovák Bécha, a világot járt bűvész, a francia Bunle egy autótaxival, az ugyancsak francia Les Biono zsoké-együttes, két lóval. Max et Brandi holland zenebohócok. A négy Railys belga kerékpáros-akrobaták. A magyar artistákat a már említett Hortobágyi-csoporton kívül a három Alfa és az ő Balázs képviseli. Ibi bemutatja a kutyaidomítás művészetét. Bellák Miklós, a kitűnő komikus, mint énekes bohóc lép fel időszerű strófákkal, Hajdú Péter paródiákkal és harmonika-számokkal szerepel és dr. Hegedűs János fog konferálni. A cirkuszi műsort is arra a színvonalra akarják emelni, amelyet a Fővárosi Népszórakoztató Intézmények a szórakoztatás különböző ágaiban elértek. ELSflRETES MOZIK: * * * * * 6 * * 9 BRIGÁD (v. Adria) XVIII ker. Pestracollerie, Vörös KI . Hadsereg útja 172. Párttitkár Brunsil (partizánfilm) |-js, ‘/«8. v. |Y|nzl VA. - DÓZSA XIII. ker. Róbert Károly-körút 59—61. Az új tűz (dráma) '/?!. 6. */«9. — DUNA (v. Lloyd) Porst Sándor-«tea 7. Csíkos huszárok (zenés vígjáték) 'Iá, 7, 9. — FÁKLYA (v. Décsi) Teréz-körút 2*. A béke legyőzi a háborút (szovjet dokumentfilm) '/»-tol este 11-ig folytatólag. Vasárnap délelőtt kill-töl este 11-ig. — FÓRUM Kossuth Lajos utca 18. Biciklitolvajok (dráma) (prolongálva!) I/,7 9. _ KORZÓ IV. ker. (Újpest) Vpáci-út 57—59. Párttiskár (partizánfilm) 4 6 8 — HÍRADÓ MOZI Erzsébet-körút 13 1 Magyar filmhiradó. 1. Asszonyok a békéért (dokumentfilm). 3. Mezei futás (művészi szovjet sportilm).• Szovjet hiradó.s. Mese a hős katonáról (színes szovjet rajzfilm. — MÁJUS 1. (v. Átrium) Mártírokútja 55. Biciklitolvajok (dráma) (prolongálva!) '/s 5. ‘1,1. 9. — MUNKÁS (v. A fa) Kápolna-n. 3/b. Párttitkár (partizánfilm) «. 8. v. 4. RÁKÓCZI (v. Omnia) Kölcseyutca 3. Biciklitolvajok (dráma) (prolongálva!) 4. V.7. 9. — ROYAL XIX. ker.JKU- west) Vörös Hadsereg-útja 139. Párttikar (partizánfilm) 6, 8, v. 4 — SZIKRA (v. Scala) Teréz-körút 60. Párttikar (partizánfilm) 145. 7. 4410. — TÁNCSICS XXL ker. (Csepel) József-u. 102. Párttitkár (partizánfilm) 446. v.48, v. V.4. — TATRA XX ker. (Pesterzsébet) Török Flórián-ut 46. Parttitkár (partizánfilm) 6. 8, v. 4. — VÖRÖS CSILLAG (v. Royal Apolló) Erzsébet-körút 45. Parttitkár (partizánfilm) 1ő, 7. 9. — ÖTTÖRŐ MOZI (v. City) Bajcsy-Zsilinszky-út 36 Mese a hős katonáról (prolongálva.) 4. 6. vas. VslO, 2, 4. 6. másodhetes mozik ADY Somogyi Béla-út 3. Az új tűz (dráma) 4 6 8 — BÁSTYA Erzsébet körút 8. Az uj tűs ’ (dráma) 11. 1. 3. 5. 7. 9 FLÓRIAN Flórián-tér 3. Az uj tűz (dráma) */15. Vsv. 1A9. — KAMARA Dohány utca 42. Úri muri (magyar film) V*5. %1, 9 Varieté! KOSSUTH Váci-út 14. Az uj tűz. (dráma) 4 */17 9. — OLYMPIA Erzsébet-körút 26. Ludas Matyi (színes magyar film) V3S. */*7, %9. v. Vs3. — PEST (v. Corso) Vaci-u. 3. Az új tűz (dráma) 4. 6, 8. PATRIA Népszínház-utca 13. Gazdag menyasszony (vígjáték) 4. 6, 8. SAVOY Üllöi-út 4. Úri mari (motivar film) (prolongálva.) ‘/sn. 9. — STÚDIÓ Akácfa-utca 4. Táncosnő (balettfilm) 4, 6. 8. — SZABADSÁG Bartók Béla-út 64. Úri muri (magyar film) 4. m. 9. v. 2. — TINÓDI Nagymező-utca 8. Gazdag menyasszony (vígjáték) VI5. táj, 109, v. 143. — UGOCSA Ugocsa-utca 10. Matyi (szinet zaagyar film) A. Színházak csütörtöki műsora Operaház: Kováts Nóra és Rab István táncestje (Takács—Perotti-bérlet, 7). — Nemzeti: Jövedelmező állás (Laborfalvi-bérlet, 7). — Városi: Fővárosi Zenekar (8). — Magyar: Bányászok (Kassay-bérlet, 7). —Madách: Villa a mellékutcában (Rákosi Szidi-bérlet, 7). Belvárosi: Mélyszántás (Hubay-bérlet, 7). — Fővárosi Operett: Gerolsteini nagyhercegnő (7). — Vidám: Vadnyugat (fél 8). — Ifjúsági: Legény a talpán (7). — Úttörő: Tamás bátya kunyhója (fél 6). — Bábszínház: Tavaszi mesék (Ludas Matyi-bérlet, 3.-Kiskakasbérlet, 7). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Kamara Varieté: Értekezletünk tárgya... (8). — Optimisták: Tavaszi tarka-barka (9). Kliment Timirjazov K. Timirjazov professzor, a nagy orosz biológus, aki 1843-ban született, 39 évvel ezelőtt, 1926 április 20-án halt meg. A tudományos világ már több mint félszázad előtt is nagy csodálattal tekintett Timirjazov profeszszorra és kutatómunkájára. Felszabadításunk óta a magyar közönség a színpadról és a filmről is megismerte a „Viharos alkonyat“-ból Timirjazov professzort, mint azt az értelmiségi embert, aki a forradalomban megtalálja helyét a bolsevikok oldalán. A Szovjetunió egyik legjelentősebb tudósa már a szülői házból magával hozta meggyőződéses forradalmi eszméit. „Tudomány és demokrácia“ című munkája első oldalán a következőket írta: „Alighogy eszmélni kezdtem, már az igazság határtalan szeretetét és izzó gyűlöletet plántáltak belém minden — de legfőképpen a társadalmi igazságtalanság ellen, abban a sötét korban, mikor — a költő szavaival élve — szülőhazám földjére még magja sem hullott a tiszta, emberi életnek.“ Timirjazov Szentpétervárott született. Apja „politikailag megbízhatatlan“ volt, éppen akkor bocsátották el állásából, mikor Kliment fia elérte 16. évét. A jövedelem nélkül maradt családban a természettudományok és a társadalmi kérdések iránti érdeklődés szelleme élt. Mikor 1860-ban az uralkodó világszemléletet forradalmasította a darwinizmus és a színelemzés felfedezése, az ifjú Timirjazov maga is részt vett mindkét mozgalomban. „Öt évvel Darwin könyvének megjelenése után szilárdan álltam elmélete mögött“ — írja erről. 1861-ben iratkozott be Timirjazov a pétervári egyetem természettudományi karára. Diákévei alatt tudományos munkája mellett újságírással is foglalkozott, a 60-as évek társadalmi eszméit és mozgalmait taglalta figyelemreméltó cikkeiben. Timirjazov volt a legkiválóbb orosz darwinista. Élesen szembefordult minden olyan kísérlettel, amely Mendel elméletét szögezte a darwinizmus ellen. Maró gúnnyal írta a nagy hűhót csapó mendeliánusok felé, akik Mendel „igazi német“ elméletére esküdtek: „A tudomány jövendő története sajnálkozással fogja nézni a klerikális és nacionalista elemek behatolását az emberi törekvések e legtisztább területére, melynek egyetlen célja az igazság felderítése.“ A kilencvenes években a reakció egyre élesebben támadta a Mezőgazdasági Akadémia forradalmi gondolkodású diákjait és radikális tanárait E támadások következtében Timirjazovot 1892-ben megfosztották tanári állásától. A tudományos munkától azonban nem tilthatták el. 1909 júniusában a cambridgei egyetem Darwin „A fajok eredete“ című munkáját ünnepelte. Timirjazov is részt vett az ünnepségeken és a cambridgei egyetem díszdoktorává avatta. 1917 tavaszán Timirjazov a „Pravdádban olvasta Lenin áprilisi téziseit és lelkes széljegyzeteket fűzött hozzá. Látta, hogy Lenin és Sztálin pártjának harca a termelőerők, a tudomány és kulturális értékek soha nem látott emelkedésének nyit utat. A forradalom győzelme után, amelyet a legaktívabban támogatott, Timirjazov minden erejét a szovjet állam építésének szentelte. Éjt nappá tevő munkájának 1920 április 28-án tüdőgyulladás vetett véget. Halálos ágyán e szavakkal fordult orvosához: — Mindig az emberiséget igyekeztem szolgálni és boldog vagyok, hogy e számomra oly válságos napokban ön ápol, az emberiség javára törekvő párt képviselője. Kérem, mondja meg Vladimír Iljicsnek, hogy mélységesen csodálom a világ problémáinak elméleti és gyakorlati megoldásáért. Boldog vagyok, hogy kortársa és dicsőséges munkájának tanúja lehettem. Adja át valamennyi elvtársamnak szívélyes üdvözletemet és legjobb kívánságaimat az emberiség jobb jövőjéért folytatott eredményes munkájukhoz. A moszkvai Mezőgazdasági Akadémiát Timirjazovról nevezték el. Moszkva központjában szobor hirdeti emlékét. kis Ujság Borisz Andrejev Borisz Andrejev nevét jól ismeri a magyar közönség. Egyike ő a legkitűnőbb és legkedveltebb szovjet filmszínészeknek nálunk is, éppen úgy, mint hazájában. Készségesen vállalja a legkisebb alakításokat is, hogy ezzel a szovjet filmművészet területén a népet szolgálhassa. Andrejev a Szibériai rapszódiában lett ismert Magyarországon. A jól megtermett, közvetlen humorú, nyíltarcú színész a film Burmák sofőrjének alakjában egyszerre beférkőzött a nézők szívébe. Egy Volga melletti városkában végezte iskoláit, majd a helyi mezőgazdasági gépgyárban dolgozott, mint lakatos. Tevékenyen vett részt az üzem kultúréletében. Szabadidejének legnagyobb részét a gyár klubjában töltötte, ott fejlődött az üzemielőadások egyik legfoglalkoztatottabb műkedvelő színészévé. Az egyik klubnap jelentős változást hozott a fiatal Andrejev életébe: pompás alakítására felfigyelt Ivan Slonov, a helyi Állami Színház művészeti vezetője. Andrejevben meglátta a rendkívüli tehetséget és rábeszélte, hogy napi munkája után tanuljon színművészetet. Andrejev négyévi szorgalmas tanulás után a színház tagja lett. A további fejlődésre egy moszkvai vendégszereplés adott alkalmat. A színház társulata a fővárosba ment játszani, ekkor látta meg Andrejevet Pirjev rendező és megbízta a „Traktoristák című film egyik nagy szerepének eljátszásával. A vállalkozást hatalmas siker követte, így indult el Andrejev a film útján. A színészt sok filmben láthattuk Magyarországon is. Minden hősét a becsületesség, egyenesség, a mélyről fakadó derű jellemzi. Kissé esetlen, széles mozdulatai külseje meleg szívet takar; mindig kész feláldozni magát az igazságtalanság ellen vívott harcban és élete kockáztatásával kel a gyengébbek védelmére. A munkában fáradhatatlan. Egyaránt a legnagyobb gonddal dolgozza ki szerepeit, legyen az a legkisebb alakítás is. Pályafutásának főbb állomásai a „Találkozás az Elbán" című film, jó humorú Jegorkin őrmestere, a „Végzetes éjszaka“ partizánja és sok más filmalkotás. A május elsején bemutatásra kerülő Pirjev új színes, zenés film vígjátéka, a „Vidám vásár“ néhány jelenetben ismét megmutatja őt. Ezek a jelenetek újra emlékezetesek maradnak. Egy kolhozistát személyesít meg, aki jó munkája mellett a sportolásban is kitűnik és díjat nyer mint súlyemelő. Andrejev azonban csak egyike a film népszerű együttesének. Ebben az együttesben Marina Ladinyina, Klara Lucsko és Lukjanov az ő társai. ODNOPOSOFF szerdára hirdetett hegedűestjét szombaton este tartja meg a Zeneakadémián, egy nappal a hét másik vendége, Monique Hass zongoraestje után, aki pénteken este játszik ugyancsak a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. . * LÁNYI SAROLTA és Lányi Viktor testvérbátyja ifj. Lányi Ernő zeneszerző, munkáskórusok nagytudású karnagya 63 éves korában meghalt. Kedden temették el a rákoskeresztúri temetőben, nagy részvét mellett. •RÖVIDFIL.MIGYÁRTÁSUNK hamarosan hozzáfog „Az építőipar új utakon“ című film forgatásához. Péntek, április 28 Budapesti Képeslapok: ÜNNEP AZ USZODÁBAN Az uszoda Budán terül el, év________százados topolyafáktól, valamint salétromsárga falak mögé rejtett gyógy- és gőzfürdőktől fély, ahová csupán az egészség és edzettség avatott papjai tehetik be a lábukat Az ünnepség, amelyről számot kell adnom, afféle meghitt háziünnepség, őrségváltás. Az uszoda ugyanis egész évben üzemben van, dacolva a téli hóförgeteggel és fagyokkal, mivel a vize semmiféle fagyhullámnak nem engedelmeskedik, földszinti kabinsorát elüvegezik télvíz idejére, padmalya alatt pedig forróvízzel töltik meg a ravasz elhelyezésű csöveket, miáltal az üvegfalon belül kellemes üvegházi légkör uralkodik, azon túl pediglen jégcsapok és hóborította fák keretében a víztükör gőzölög. Ez a helyzet télen. Most természetesen a vén topolyák is becsülettel megfejeltek a tavaszi üzemnyitásnak és megható módon gondoskodtak arról, hogy a medence fölé lecsüngő legkisebb ágaik is tele legyenek viaszzöld, gyöngéd rajzolatú levélkékkel. Az üvegfalat leszerelik, kikapcsolják a fűtést és ezzel az uszoda készen is áll nyári hivatásának betöltésére. ▲ természetesen nem ilyen változás egyszerűen zajlik le. A téli vendégek az utolsó órát töltik itt, mint valami komor és elszánt védősereg, közvetlenül a kapituláció előtt. A kivonulást egy íratlan szertartásrend délelőtt tizenegy órára írja elő, amikor majd bevonulnak a nyári hadak és birtokba veszik az uszodát. Mindenekelőtt számoljunk tehát be a maroknyi várőrségről. Többnyire a lépcsőkön ülnél, és a vizet szemlélik bizonyos rajongó pillantással, a kicsiny, márványos erezetű lükről, amely most frissen és csípősen hat. Itt van például a Vívómester, akiről így levetkezett állapotban is meg lehet állapítani, hogy kardforgatásban öregedett meg. Holló... Mi az, hogy megöregedett? A nyugalmazott spadassin alighanem villás bajsza hegyére tűzné azt a vakmerőt, aki testi mivoltával kapcsolatban ilyesmit merne emlegetni. Most éppen a lépcső tetején foglal helyet, harci állásban. Hatalmas mellkasát tritonként domborítja ki s két vaskos izomzatú karját abban a helyzetben tárja szét, ahogy azt a milleniumkori képeslapokban hirdetett svéd tornamódszerek rajzos reklámja előírja ... Továbbá itt látható a Nagypapa, aki fiú unokái előtt egy gyönge pillanatában azt a merész kijelentést ejtette el, miszerint boldogult ifjúkorában olyan vakmerő híve volt a téli fürdőzésnek, hogy a Rácvárosban ünnepelni szokott rendhagyó karácsonykor maga is levetkőzött és segített a fakeresztet kihalászni a Duna jegéből vágott léken. Az ádáz unokák ezért karácsonyi ajándékként téli bérlettel lepték meg a Nagypapát, aki azóta hősiesen kitart, különben is az ádáz unokák minden délben, érte jönnek, szende ellenőrzést gyakorolván. Nagypapa ott áll az oszlop mellett és bal vállát jólesően sütteti a nappal, miután abba a vállperecbe menthetetlenül bevette magát a csúz. üveg alatt néhány fénykép mutatja be a téli bajnokok csoportját, amint éppen térdig állnak a hóban mezítláb és közös akarattal a hóba nyomnak valakit, akiből csak tekintélyes nagyságú csíkos fürdőnadrágja látszik. Az elszánt tréfacsinálók vidor arcot öltöttek ehhez a művelethez, mindössze a kép balsarkában gyürkőző téli fürdővendég feledkezett meg a fényképész barátságos felhívásáról, mert egyik lábát ijedt gólyaként emeli a magasba és zavartan néz körüli, hogy hol is lenne egy jó meleg komótcipő, amelyben a fagycsípett talpat sürgősen el lehetne helyezni. A kép előtt két hasban vállas dalra emlékezik tűnődő mosollyal, akárcsak az idősebb hajadonok, amikor a régi táncrendeket böngészik. És ilyet mondanak: — Emlékszel, micsoda tél volt huszonkilencben, pajtikám? Karcsinak megfagyott a füle, amíg a folyosóról a vízbe vetette magát. És rosszabb fejcsóválással néznek fel a tavaszi ég kis kockájára, amelyen sehogysem akar felbukkanni egy kiadós zimankóra utaló hófelhő. Itt van azután az örökifjú Hírlapíró sudáran és teljes kétméteres testi terjedelmében, amint éppen a gőzfürdőből áthívott gyúrómesterre folytat beható eszmecserét, mialatt több ízben és jelentősen a saját hasára mutat, ahol is — noshát igen — némi túltengés mutatkozik. A mester szakszerűen megragadja hatalmas, vörös praclijával az engedetlen anyagot és fölényesen legyint: — Ajaj, tessen csak idebízni... Két-három kezelés és úgy levakartuk azt a vacak kis zsiradékot, mint a pinty... azonban kegyetlenül múlik. Az úszómester, aki télen halinacsizmában és kötött matrózszvetterben látta el hivatalát, most enyhe restelkedéssel fehér nadrágban és csikós trikóban búvik elő. A téli törzsvendégek megütközéssel veszik tudomásul a mester pálfordulását és mindössze megvető pillantásokkal bélyegzik meg árulását. A napozón ezalatt bizalmas perceket csíphetünk el. Itt a téli garnitúra egyik kompromisszumos egyénisége napozik, szélesen elnyújtózva a deszkapriccsen, ami a jeges uszoda hívei körében félig az ellenséggel való paktálást jelenti. Miután kellő mennyiségű napfényt gyűjtött össze, feláll és rugalmas léptekkel a tus alá vonul. Megcsavarja a kis kerekes szerkezetet, mire a tus csöve azt mondja, hogy krrr... ssszzz... majd éles kis vízből való pengék ugranak elő a rózsából és a napimádó karját végig-, freccentik. Erre viszont a napimádó» tesz úgy, hogy: brrr... kssszz... Az újabb kísérletnél a tus megembereli magát és ravasz oldalvágással az óvatos duhaj mellkasán is elhelyez kéthárom keskeny patakocskát. Harmadik kísérlet után a napimádó elkeni magán a vízcseppeket, azután daliásamn hintázó léptekkel alászáll a csigalépcsőn, mialatt arckifejezésén ez olvasható: Khm... khm... hát igen, ez vagyunk mi, régi generáció... amit képletesen kell érteni, mert a villanyórának esze ágában sincs ütni, csupáncsak ráfordul a nagymutató a tizenegyesre és az ajtóban felbukkan egy feltűnően csinos fiatal leányzó. Piros kulikabátja éppen csak meglebben, már el is tűnik egy kabinban, aztán kiperdül onnan is és a korláton keresztül, téli törzsvendégeknek fenntartott szabálytalansággal a vízbe fejesei. A vívómester gálánsan behorpasztja a pocakját és olyan tartással sétál, mint egy vadgalamb, a nagypapa pedig nyugtalanul kémlel az ajtó felé, nem bukkantak-e még fel azok az ádáz unokák. A tető magános lovagja, akinek a tussal vívott párviadalát alkalmunk volt megörökíteni, egy ideig szemmel látható kísértésben szemléli a vizet, aztán könynyedén megborzong és megelégszik azzal, hogy kétszer keményen és férfiasan megköszöniti a torkát. Ezzel az aktussal a nyáriak beözönlése megkezdődik és a téliek mogorván visszahúzódnak, hogy átadják az uszodát a csiborként fel- és alámerülő gyerkőcöknek, a szép számban érkező sellőknek és más avatatlanoknak. Negyedóra múlva felöltözve gyülekeznek a kijáratnál, ahol is meg lehet állapítani, hogy a vívómester szép szarvasagancs-fejű botot csap a hóna alá és fehér pikémellényt visel, a nagypapának pedig nemcsak a válla csúzos, de az egyik lába is, amit azonban az uszodában még ügyesen leplezett. Együtt lépnek ki a topolyák alá, ahol már rengeteg gyerek élvezi a tavaszt, ám a jeges fürdő hadastyánjai gondterhelten húznak át közöttük. Az utcai kapuban még megállnak, a vivómester feszesen keüszeleg a szarvasagancsnyelű bottal és némi habozás után, mert a megfontoltság régi sajátja e századvégi embereknek, így vigasztalja osztályos társait, akik vele együtt űzettek ki a paradicsomból: itt az óra — Oda se neki, pár hét és újra itt a november... És puszta megszokásból megfújja a körmét... ▲ vészterhes idő Az öltözőfolyosón