Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-15 / 215. szám
Bartók Béla posthumus műve, a Brácsaverseny hazaérkezett kottájából tavaly zártkörű hangversenyt rendezett a Zeneművészeti Szövetség meghívott hallgatóság előtt. A szakközönség Lukács Pál előadásában, zongorakísérettel ismerte meg Bartók utolsó művét. A Brácsaversenyt idei évadában bemutatja a Filharmóniai Társaság, zenekari kísérettel. Filharmonikusaink idén is, mint tavaly, hat koncertet rendeznek az évad során az Operaházban, hétfői napokon. Mindegyik est programján érdekes bemutatók szerepelnek, ezeknek a sorát nyitja meg a Bartók: Brácsaverseny, amely az október közepén rendezendő első hangversenyen kerül műsorra. Az évad további érdekes magyar bemutatói között szerepel Kodály Zoltán Kádár Kata című szerzeménye, amelynek altszólóját Tiszai Magda énekli. Bemutatja a zenekar a Filharmóniai Kórus közreműködésével Sosztakovics: Ének az erdőről című nagyszabású kantátáját Raics István szövegfordításával. A bérleti hangversenyeket Ferencsik János és Somogyi László, valamint a külföldi vendégek: Vittorio Gui, Mario Rossi és Cluijtens vezénylik. SZÍNHÁZ Filharmonikusaink bemutatják Bartók brácsaversenyét A FILM a béke és a háború szolgálatában A Sztoronyiki Mira (A béke harcosai) című szovjet lapban hosszú cikk jelent meg Rogen Boussineau francia szerző tollából, „A film és a béke“ címmel. Boussineau egy raélyenjáró tanulmány széles távlatai között, nagy tanítóerővel dolgozza ki a tárgyat. A közlemény rövid kivonatát az alábbiakban ismertetjük: A film az eszmék terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze. Ezért oly veszélyes fegyver az a háborús gyújtogatók kezében, de még sokkal hatalmasabb fegyvere a film a békeharcnak, mely az igazság szilárd alapján áll. Nézzük meg, hogy a háborús gyújtogatók hogyan használják fel a filmet. Vannak olyan produkciók, melyek minden leplezés nélkül, teljes nyíltsággal szolgálják a háborús uszítás ügyét. Ilyen például a „Vasfüggöny“. Ezt a filmet, a béke híveinek felháborodott tiltakozása folytán, mind a párisi, mind a brüsszeli mozikban rövid időn belül le kellett venni a műsorról. Az ilyenféle termékek nyíltan uszítanak a Szovjetúnió elleni háborúra, gyalázatosan rágalmazzák a béke híveit és meghamisítják egyidejűleg a történelmet. Még veszedelmesebbek azonban azok a produkciók, amelyekről az első pillanatokban nem lehet észrevenni, hogy a háborús gyújtogatás szolgálatában állnak. Ezek semleges hangulatot igyekeznek kelteni, vagy arra próbálják befolyásolni a nézőt, hogy törődjék bele a háború elkerülhetetlenségébe. Az ilyen filmekben a nyílt provokációt rágalmakkal helyettesítik. Jellemző képviselője az effajta készítményeknek „A harmadik ember" című hírhedt, a szovjet hadsereget gyalázó angol film. Ehhez a csoporthoz tartoznak a nácizmust és a fasizmust rehabilitálni próbáló filmek, ezek egyben a leggyalázatosabb módon törekednek a fajgyűlölet igazolására. Ugyanakkor azonban, mikor a béke ellenségei ily módon próbálkoznak az embereket a háborús uszítók céljának megnyerni, egyre nagyobb számban és egyre nagyobb érdeklődés mellett játszók a világon azokat a filmeket, melyek a béke ügyét szolgálják. Hiábavaló az imperialista országok rendőri intézkedése, hogy megakadályozzák ezeknek az alkotásoknak a bemutatását, a tömegek érdeklődése egyre teljesebben az olyanfajta filmek felé fordul, mint például „Az élet csatája“, melyet a Béke Hívei Világkongresszusának szenteltek. Ez a film bizonyítja, hogy az ember nincs magára hagyva, az ember egyáltalában nem a halált hozó bomba alakjába öltözött „sors“ játékszere; utolsó jeleneteit abban a Buffalo-stadionban vették fel, ahol hatalmas tömegek tettek hitet a béke ügye mellett. Ilyen film a „Hajnal“ című alkotás is, mely megvilágítja a munkások, bányászok és dokkmunkások közös törekvésének jelentőségét és rámutat a kapitalista rendszer bűneire. De mindennél inkább a béke ügyét szolgálja az élenjáró szovjet alkotások hoszszú sora, köztük a „Találkozás az Elbán“, vagy a békés munkát dicsőítő „Micsurin “, „Pavlov“ és sok egyéb film. Ragyogó választ adnak ezek az olyan fércművekre, mint amilyen a „Vasfüggöny“, „A harmadik ember“, vagy az imperialista országok filmgyárosainak hasznát s a háborús propaganda ügyét szolgáló egyéb filmtákolmányok. A békét, a teremtő munka ügyét szolgáló filmek mögé sorakozik fel a béke híveinek sokszázmilliós tömege, mely aláírásával is hitet tett a béke megvédése mellett — fejezi be érdekes cikkét a francia szerző. Zenés, magyar filmvígjáték napsugaras, szabad, boldog életünkről Főszereplők: SOÓS IMRE. LATABÁR KAIRMAN. FERRARI VIOLETTA. LADÁNYI, BALÁZS SAMU MA BEMUTATÓ! VÖRÖS CSILLAG. CORVIN, DÓZSA, MÁJUS J, TÁNCSICS. BRIGÁD. ROYAL (Kispest), TATRA (Pesterzsébet), KORZÓ (Újpest) Magyar lajitúrcsoport Szlovákiában A Magyar-Szovjet Társaság salgótarjáni szervezete a magyar-csehszlovák barátság jegyében a múlt hónapban vendégül látta a Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetsége füleki kultúrcsoportját. A szlovák kultúrcsoport nagy sikerrel szerepelt Nógrád megye több községében és üzemében. Ennek a látogatásnak a viszonzására most Fülekre utazott a Magyar-Szovjet Társaság salgótarjáni szervezetének 45 tagú kultúrcsoportja. A kultúrcsoport megérkezésekor tartott üdvözlőbeszédekben kihangsúlyozták a magyar és szlovák nép közötti barátság jelentőségét és a béke megvédése érdekében folyó közös harcot. A salgótarjáni kultúrcsoport bemutatkozása a füleki sporttéren, mintegy 5000 ember előtt folyt be nagy sikerrel. A magyar kultúrcsoport fellép több szlovák városban. A Szovjetszkoje Iszluissztvo a magyar bábszínházakról A Szovjetszkoje Iszkussztvo cikket közöl a magyar bábszínházak múltjáról és mai munkásságáról. Rámutat a cikk, hogy Magyarországon már a XIX. században megjelentek a bábszínházak színpadain a népi hősök alakjai: Vitéz László és Ludas Matyi. Ezek a bábuk szegény embereket ábrázoltak, akik mindig segítettek az elnyomottaknak és megbüntették az elnyomókat. A bábszínházakban kifejezésre jutottak a magyar nép szabadságszerető álmai. Éppen ezért a reakció sötét éveiben kegyetlenül elnyomták a népi bábszínházakat. Csak miután a hősies szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot, indult meg a színpadművészet e fontos ágának fejlődése, amely már az ország újjáépítését és a haladó erők reakcióellenes harcát mutatta be. A bábszínház népszerűsítése terén hatalmas munkát végez a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. A bábszínházmozgalom napról-napra nagyobb méreteket ölt. Megszületett az „Okos Kata“ nevű bábú, a szabad, bátor, öntudatos asszonyok ábrázolására. Vele ellentétben áll Szatyor néni, az elmaradott, babonás öregasszony álszent alakja. Az új eseményekkel együtt született meg Traktor Ferke, a bátor traktorista, Okos Kata méltó partnere. A magyar bábszínház különösen nagy fejlődésnek indult az Obrazcov-bábszínház látogatása óta. Korán mentél el édesapám, tűik órán roppantál össze a rettentő súly alatt, amit már gyerekkorodban rakott válladra a sorsod. Korán mentél el édesapám, így új világunk születése rajtad már nem segíthetett. A nyárvégi ég kékségében a te mélyen ülő szemed acélos tekintetét látom, ahogy mosolytalan arcodból ránk világított, amíg éltél. Az utcán gyerekcsoportok jönnek, iskolaszagú a levegő, a szél is.. Behunyt szemmel magam elé idézlek és úgy látlak téged, mint utoljára azon a sárgafényű szeptemberi reggelen, amikor a tanítónk értem jött, hogy elvigyen a városba diáknak. Kis bátyámat a kezemben szorongattam, egyetlen ruhám rajtam volt, a lábamon meg a Pista bátyám nagy cipője. Ott álltatok mind a kocsi mellett, édesanyám köténye sarkával törülgette a szemét, a kis Anna is sírt, csak te pipáztál nyugodtan és nem szóltál egy szót sem. Már kocsin ültem, amikor hozzám léptél és azt mondtad: — Nagy útra mész fiam. Te már nem leszel mások cselédje. Becsüld meg magad és sohase felejtsd el, hogy béres volt az apád. — Isten veled! — nyújtottad nekem a kezed. Kezet fogtál velem, édesapám, kezet fogtál velem, tizenkétéves fiaddal, mint férfi a férfival. Ó, hogy szerettelek akkor, édesapám, szerettem volna kezedre borulni és összecsókolni, de túláradó szeretetem fuldokló zokogásban tört ki a számon. Még visszanéztem, amikor a kocsi kifordult a köves útra. Ott álltál anyám mellett fedetlen fővel, fehér homlokod furcsán elütött naptól, széltől barnára cserzett arcodtól..Aztán városi diák tett belőlem. Tanulni vittek s hamar megtanultam, hol van az én helyem abban az iskolában. Sohase tudtam neked elmondani, mennyi megaláztatás ért az első évek alatt Szégyeltem magam kopott ruhám miatt, falusi beszédem miatt, az evésem miatt Osztálytársaim nagy része szép ruha- Te már nem láthatod... ban, jó cipőben járt és mellém se akartak ülni. Többet tudtam náluk és mégse lehettem sehol az első. Ó apám, te tudod, mennyire szerettem a verset — hiszen a tanyai iskolában is erre figyeltek fel — de a gimnázium iskolai ünnepélyén sohase szavalhattam, mert nem volt ruhám. Nem volt, aki mellémálljon, nem volt, aki átsegítsen első nehézségeimen. Aki lett volna, a tanító, a tanyán maradt. Mondta, hogy írjak neki, hogy forduljak hozzá minden bajommal, de a magunkfajta béresgyerekek szíve nehezen tárulkozott. Így a leveleim a leggyötrőbb napok, kínzó problémák után is csak ennyiből álltak: „Jól vagyok, egészséges vagyok, tisztelem a tanító urat.“ Nem tudtam még akkor, hogy a toll és a papír is vigasztaló bárét, nem tudtam, hogy amit bánatunkból papírra vetünk, annak súlya nem nyomja már úgy a lelkünket. Hányszor kimentem az országútra, hogy hazamegyek gyalog. Itthagyom örökre ezt az idegen, kegyetlen, ellenséges világot, de visszahívtak a könyvek. Tanulni szerettem és akartam. És összeszorított foggal, befelé folyó könnyekkel, mindig éhesen, tanultam. Te mindezt nem tudtad édesapám, csak arra gondoltál, hogy négy gyermeked közül egy kiszabadult a zsellérsors igájából, ezt az egy gyermekedet már nem fogja pofozni a vörösképű ispán. Semmit sem tudtál meg az én nélkülözéses, csalódással teli diákéveimből, mert még csak az első osztály vége felé jártunk, amikor egy reggel levelet hozott a tejeskocsis. Pista bátyám írta egy kitépett irkalapra: — Édesapánk meghalt. Gyere haza. Először fel se tudtam fogni, mit jelent, hogy nem vagy többé. De mikor ott álltunk mind együtt a homokdomb mellett, akkor éles késsel szívembe hasított a fájdalom, hogy már az első bizonyítványomat se láthatod. Nem tudtam neked már ezt az örömet megszerezni. Nem hallottuk többé fojtó köhögésedet, romló tüdőd iszonyú hangjait. Anyánk vette magára itthagyott terheid. Meg a gyerekek. Fejlődő életük ifjú erejét más földjén tékozolták ... Aztán egyszer csak történt valami. Mintha a föld rázkódott volna egyet, hogy leszórja hátáról a sok élősködőt. Milliónyi zárkózott szív egyszerre dobbant, milliók visszafojtott szabadságvágya feltört, utat talált és megáradó folyóként hömpölygőn végig országon, országokon. Ó, édesapám, látnod kellett volna, hogy tárultak ki a földes szobák ajtajai, hogy egyenesedtek ki meggörnyedt cselédek, milyen mosoly szépítette meg az asszonyok arcát. Minden ember egyforma jogú emberré lett. És a föld, a véres verejtékkel megmunkált föld, most már nekünk terem. Azért kellett ezt neked elmondanom ezen a szelídfényű nyárvégi napon, mert a két kisebbik gyermeked most városi iskolába megy. Te már nem állhatsz mellettük, őket nem kíséri a te elbocsátó szavad, de nézz rájuk, édesapám, és örüljön a lelked, rájuk már egy egész ország vigyáz, ők nem fognak éhezve, fázva, sírva tanulni. Mert ma fényes út a tehetségesek és szorgalmasok útja. Pista fiad is elengedte már a lovak gyeplőjét. Katona lett, a Néphadsereg katonája. És szelíd, Je édesanyánk se cselédasszony már. Öntudatos tagja a szövetkezetnek. Így élünk édesapám. .. .Úgy érzem most, mintha az alkonyuló égből fölém hajolnál, óriásira nőve és olvasnád a levelem. A feltámadó szélben rég elhangzott hangodra ismerek. És az égbolt alján megvillanó piros sugár — amit élő arcodon sohse láttam — talán a 1e megelégedett mosolyod, Ujfalusi Mária KIS ÚJSÁG Zenei ünnepségeken mutaták be az új lengyel muzsika alkotásait A haladó lengyel zeneszerzők felismerték azokat a feladatokat, amelyek a jobb társadalmi rendszer kialakításában várnak rájuk. A formalista irányzatok ellen folyt küzdelem jelentős állomása volt az 1949. évi zeneszerző-kongresszus. A viták hatása alatt írta lVogtowicz a „Munka dicsőségének kantátáját“. A kongresszus legnagyobb eredménye három fiatal zeneszerző — Baird, Krenz és Serocki — feltűnése volt, akik új szocialista irányzat megteremtését tűzték ki célul maguk elé. Egyre több zeneszerző szentelte tehetségét olyan művek megalkotásának, amelyek a népi zenéből erednek. A Lengyel Zeneszerzők Szövetségének idei nagygyűlése utat mutatott a további munkához. A jövő évben zenei ünnepségeken mutatják be a legújabb zenei alkotásokat. A zeneművek bemutatásának és megvitatásának példamutató rendszere, amelyet a Szovjetunióban évek óta széles területen alkalmaznak, a lengyel zenei életben is érezteti jótékony hatását Ma már nincs Lengyelországban olyan zeneszerző, aki ne fogná föl az új zene megteremtéséért vívott küzdelem célját és szükségességét. A mai lengyel zenei élet a Szovjetúnió példáját követve új utakon halad. ft •Öt éve kallódnak Amerikában pótolhatatlan bécsi műkincsek Az österreichische Zeitung írja: A háború utolsó napjaiban a nácik a bécsi Művészettörténeti Múzeum valamennyi értékes képét, az európai múzeumokból elrabolt műremekekkel együtt egy nyugatausztriai bánya aknájában rejtették el. Fel is akarták robbantani ezt az aknát, azzal a barbár szándékkal, hogy Európa műkincseinek egy részét megsemmisítsék. Osztrák szabadságharcosok akadályozták meg ezt a gaztettet. Öt év telt el azóta s az osztrák nép még mindig nem kapta vissza műkincseit, amelyek Amerikába kerültek. . Velasquez, Tizian, Rembrandt és más mesterek alkotásai mellett az osztrák koronaékszereket és az ötvösművészet felbecsülhetetlen értékű remekműveit is hadihajón Amerikába vitték. Sem a szállítás alatt, sem az osztrák műkincsek amerikai „vendégszereplése“ során nem sokat törődtek azzal, hogy a műtárgyakat megóvják a károktól. Az osztrák kormány, nem törődve az osztrák nép és a művészi körök tiltakozásával, továbbra is engedélyezi, hogy amerikai vándorkiállításokon rongálják a pótolhatatlan műkincseket, mert így véli letörleszteni annak a hatalmas adósságnak egy részét, amellyel az Egyesült Államoknak tartozik. Amerika pedig — írja az osztrák lap — a régi mesterek pótolhatatlan remekműveiért férges halkonzervvel és avas zsírral fizet. Színházi ügyelő A KULTÚRKAPCSOLATOK INTÉZETE szerdán este a Művészeti Szövetségek Házában fogadást rendezett a Magyarországon vendégszereplő bolgár plovdivi Városi Kórus és az Albán Filharmónia Táncegyüttese részére. A fogadáson megjelent Mihályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, az albán táncegyüttes vezetője, Bak Konguli és Georgi Parkun szovjet balettmester, Ivan Petrov, a bolgár együttes vezetője, Diamandiev Ászán művészeti irányító és a bolgár követség több tagja, a magyar művészeti élet számos kiválósága. * TEKINTETTEL A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE, a „Kína harcol“ című dokumentumfilmet második hétre is meghosszabbítja a Fáklya. • „HAZA AKAROK MENNI“ ez a címe N. Mihajlov színművének, amelyet az Úttörő Színház fog bemutatni. Horvai István és Horváth Jenő rendezik a darabot, amelynek Beres Kató főiskolai növendék a főszereplője. Nagy szerepe van a darabban Sallay Kornéliának, Halassy Mariskának, Pogány Margitnak, Berki Józsefnek, Greguss Zoltánnak, Szabó Sándornak, Komlós Vilmosnak és Gáti Józsefnek. • RENDSZERESÍTIK A VASÁRNAP DÉLELŐTTI FILMMATINÉKAt. Szeptember 17-től számos fővárosi moziban vasárnaponként matinét rendeznek, így még több dolgozó láthatja a szovjet és magyar filmalkotásokat. Csoportos látogatások részére a legolcsóbb helyárakat biztosítják. * RÖVID IDŐ ALATT NÉPSZERŰ LETT A VÁROSLIGETI NÉPVARIETÉ, amelyben egyforintos helyárak mellett színvonalas műsorral szórakoztatják a közönséget. A Népvarieté új műsorának egyik atrakciója Vadas Zsuzsa, az ismert előadóművésznő, aki bebizonyítja, hogy minden ritmusrángatódzás nélkül is lehet művészi eszközökkel sámánt előadni. Két száma van. Az egyik „Suli- Juli“. Egy úttörő története. Szenes Iván verseire Vécsei Ernő szerezte a muzsikát. A másik: „Kedves szaktárs“, ennek is Szenes Iván írta az ötletes szövegét, míg dallamos zenéjét Lantos Olivér szerezte. Nagy sikere van a Népvarietében egy fiatal színésznek, akiről még sokat fogunk hallani. Neve: Sugár Lajos. Kiválik egy artistaszám, amely Kacagó brigádként szerepel. • ÚJ SZEREPLŐK A HUNYADI LÁSZLÓBAN. Megírtuk, hogy az Operaház szeptember 16-án a Hunyadi Lászlóval kezdi el új évadját. A megnyitó előadáson több új szereplő énekel Erkel Ferenc dalművében. A címszerepet az új hősenor, Joviczky József énekli először, Szilágyi Erzsébet Takács Paula lesz, Czibel Ulrikot Mellis György énekli, Rozgonyit pedig Radnai György. Az előadást Komor Vilmos vezényli. JÖVŐ HÉTRE HALASZTOTTÁK A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ MEGNYITÁSÁT. A Szabad széllel szeptember 21-én kezdi el az évadját a népszerű Operettszínház . AZ OPERAHÁZ TAGJAI részére rendezett Bach-verseny döntőjét szeptember 18-én délután tartják meg az Állami Operaházban. • AZ INGYENÉLŐK bérletszünetben megy a jövő héten is a Vidám Színházban. Péntek, szeptember 15 * ÚJÍTÓT AVATTAK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Ifjú Marton István, a színház asztalosa kézi szegezőgépet talált fel. Az újítás elsősorban arra jó, hogy nincs szükség a zajos kalapálásra. Ég meggyorsítja a szegelést. * A ZENESZERZŐK ÉS SZÖVEGÍRÓK MUNKAKÖZÖSSÉGÉT ÁTSZERVEZIK. Újabb munkáskádereket kapcsolnak a Zeneszerzők és Szövegírók Munkaközösségébe A munkaközösség öttagú vezetősége: Gyöngy Pál, Romhányi József, Szenes Iván, Forrai György és Breitner Jenő. * KÉT BÉKE-DÍJAS SZOVJET FILM: a „Találkozás az Elbán“ (1940) és a „Kárhozottak összeesküvése* 1950) magyar szinkronizálását befejezték a Hunniában. Ugyanekkor megkezdték két már bemutatott élvonalbeli szovjet film: az „Orosz kérdés“ és az „Akiket nem lehet lerázni“ magyar hangfelvételeit. A Hunnia új szinkron-műterme pedig elsőnek Popovról, majd Zsukovszkij, a nagy orosz repülő életéről készült filmet szinkronizálja. Színházad csütörtöki műsora Nemzeti: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (7). — Magyar: Donna Juana (7). — Madách: Liliomfi (7). — Belvárosi: Mélyszántás (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Rádió: Bánk bán (Petőfi 19.45). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi vidám műsor (4, 8). „Egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna, vagy fehér . . Az Óceán vándora Főszereplők: KIRILOV, ASZTANGOV Mától ismét műsoron: DUNA, FORUAI