Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-15 / 215. szám

­ Bartók Béla posthumus műve, a Brácsaverseny hazaérkezett kottájá­ból tavaly zártkörű hangversenyt ren­­dezett a Zeneművészeti Szövetség meghívott hallgatóság előtt. A szak­­közönség Lukács Pál előadásában, zongorak­ísérettel ismerte meg Bartók utolsó művét. A Brácsaversenyt idei évadában be­mutatja a Filharmóniai Társaság, zenekari kísérettel. Filharmonikusaink idén is, mint tavaly, hat koncertet rendeznek az évad során az Operaházban, hétfői napokon. Mindegyik est programján érdekes­ bemutatók szerepelnek, ezek­nek a sorát nyitja meg a Bartók: Brácsaverseny, amely az október kö­zepén rendezendő első hangverse­nyen kerül műsorra. Az évad további érdekes magyar bemutatói között szerepel Kodály Zoltán Kádár Kata című szerzemé­nye, amelynek altszólóját Tiszai Magda énekli. Bemutatja a zenekar a Filharmóniai Kórus közreműködé­sével Sosztakovics: Ének az erdőről című nagyszabású kantátáját Raics István szövegfordításával. A bérleti hangversenyeket Feren­­csik János és Somogyi László, vala­mint a külföldi vendégek: Vittorio Gui, Mario Rossi é­s Cluijtens vezény­lik. S­ZÍNHÁZ Filharmonikusaink bemutatják Bartók brácsaversenyét A FILM a béke és a háború szolgálatában A Sztoronyiki Mira (A béke har­cosai) című szovjet lapban hosszú cikk jelent meg Rogen Boussineau francia szerző tollából, „A film és a béke“ címmel. Boussineau egy raé­­lyenjáró tanulmány széles távlatai között, nagy tanítóerővel dolgozza ki a tárgyat. A közlemény rövid kivona­­tát az alábbiakban ismertetjük: A film az eszmék terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze. Ezért oly veszélyes fegyver az a háborús gyújtogatók kezében, de még sokkal hatalmasabb fegyvere a film a béke­harcnak, mely az igazság szilárd alap­ján áll. Nézzü­k meg, hogy a háborús gyújtogatók hogyan használják fel a filmet. Vannak olyan produkciók, me­lyek minden leplezés nélkül, teljes nyíltsággal szolgálják a háborús uszí­tás ügyét. Ilyen például a „Vas­függöny“. Ezt a filmet, a béke hívei­nek felháborodott tiltakozása folytán, mind a párisi, mind a brüsszeli mozikban rövid időn belül le kel­lett venni a műsorról. Az ilyenféle termékek nyíltan uszíta­nak a Szovjetúnió elleni háborúra, gyalázatosan rágalmazzák a béke hí­veit és meghamisítják egyidejűleg a történelmet. Még veszedelmesebbek azonban azok a produkciók, amelyekről az első pillanatokban nem lehet észre­venni, hogy a háborús gyújtogatás szolgálatában állnak. Ezek semleges hangulatot igyekeznek kelteni, vagy arra pró­bálják befolyásolni a nézőt, hogy törődjék bele a háború elkerülhe­tetlenségébe. Az ilyen filmekben a nyílt provokációt rágalmakkal he­lyettesítik. Jellemző képviselője az effajta készítményeknek „A harma­dik ember" című hírhedt, a szovjet hadsereget gyalázó angol film. Eh­hez a csoporthoz tartoznak a náciz­must és a fasizmust rehabilitálni próbáló filmek, ezek egyben a leg­gyalázatosabb módon törekednek a fajgyűlölet igazolására. Ugyanakkor azonban, mikor a béke ellenségei ily módon próbálkoznak az embereket a háborús uszítók céljának megnyerni, egyre nagyobb számban és egyre nagyobb érdeklődés mellett játszók a világon azokat a filmeket, melyek a béke ügyét szolgálják. Hiábavaló az imperialista országok rendőri intézkedése, hogy megakadá­lyozzák ezeknek az alkotásoknak a bemutatását, a tömegek érdeklődése egyre teljesebben az olyanfajta filmek felé fordul, mint például „Az élet csatája“­, melyet a Béke Hívei Világ­­kongresszusának szenteltek. Ez a film bizonyítja, hogy az ember nincs ma­­gára hagyva, az ember egyáltalában nem a halált hozó bomba alakjába öltözött „sors“ játékszere; utolsó je­leneteit abban a Buffalo-stadionban vették fel, ahol hatalmas tömegek tet­tek hitet a béke ügye mellett. Ilyen film a „Hajnal“ című alkotás is, mely megvilágítja a munkások, bá­nyászok és dokkmunkások közös tö­rekvésének jelentőségét és rámutat a kapitalista rendszer bűneire. De min­dennél inkább a béke ügyét szolgálja az élenjáró szovjet alkotások hosz­­szú sora, köztük a „Találkozás az Elbán“, vagy a békés munkát dicsőítő „Mi­csurin “, „Pavlov“ és sok egyéb film. Ragyogó választ adnak ezek az olyan fércművekre, mint amilyen a „Vas­függöny“, „A harmadik ember“, vagy az imperialista országok film­gyárosainak hasznát s a háborús pro­paganda ügyét szolgáló egyéb film­tákolmányok. A békét, a teremtő munka ügyét szolgáló filmek mögé sorakozik fel a béke híveinek sokszázmilliós tömege, mely aláírásával is hitet tett a béke megvédése mellett — fejezi be érde­kes cikkét a francia szerző. Zenés, magyar filmvígjáték napsugaras, szabad, boldog életünkről Főszereplők: SOÓS IMRE. LATABÁR KAIR­MAN. FERRARI VIOLETTA. LADÁNYI, BALÁZS SAMU MA BEMUTATÓ! VÖRÖS CSILLAG. CORVIN, DÓZSA, MÁ­­JUS J, TÁNCSICS. BRIGÁD. ROYAL (Kis­pest), TATRA (Pesterzsébet), KORZÓ (Újpest) Magyar lajitúrcsoport Szlovákiában A Magyar-Szovjet Társaság salgó­tarjáni szervezete a magyar-cseh­szlovák barátság jegyében a múlt hó­napban vendégül látta a Csehszlová­kiai Szovjet Barátok Szövetsége fü­­leki kultúrcsoportját. A szlovák kul­­túrcsoport nagy sikerrel szerepelt Nógrád megye több községében és üzemében. Ennek a látogatásnak a viszonzására most Fülekre utazott a Magyar-Szovjet Társaság salgótarjáni szervezetének 45 tagú kultúrcsoportja. A kultúrcsoport megérkezésekor tar­tott üdvözlőbeszédekben kihangsú­lyozták a magyar és szlovák nép kö­zötti barátság jelentőségét és a béke megvédése érdekében folyó közös harcot. A salgótarjáni kultúrcsoport bemutatkozása a füleki sporttéren, mintegy 5000 ember előtt folyt be nagy sikerrel. A magyar kultúrcso­port fellép több szlovák városban. ­ A Szovjetszkoje Iszluissztvo a magyar bábszínházakról A Szovjetszkoje Iszkussztvo cikket közöl a magyar bábszínházak múlt­járól és mai munkásságáról. Rámutat a cikk, hogy Magyarországon már a XIX. században megjelentek a báb­színházak színpadain a népi hősök alakjai: Vitéz László és Ludas Matyi. Ezek a bábuk szegény embereket áb­rázoltak, akik mindig segítettek az elnyomottaknak és megbüntették az elnyomókat. A bábszínházakban ki­fejezésre jutottak a magyar nép sza­badságszerető álmai. Éppen ezért a reakció sötét éveiben kegyetlenül el­nyomták a népi bábszínházakat. Csak miután a hősies szovjet hadsereg fel­szabadította Magyarországot, indult meg a színpadművészet e fontos ágá­nak fejlődése, amely már az ország újjáépítését és a haladó erők reakció­­ellenes harcát mutatta be. A bábszínház népszerűsítése terén hatalmas munkát végez a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. A bábszínházmozgalom napról-napra na­gyobb méreteket ölt. Megszületett az „Okos Kata“ nevű bábú, a szabad, bátor, öntudatos asszonyok ábrázolá­sára. Vele ellentétben áll Szatyor néni­, az elmaradott, babonás öreg­asszony álszent alakja. Az új esemé­nyekkel együtt született meg Traktor Ferke, a bátor traktorista, Okos Kata méltó partnere. A magyar báb­színház különösen nagy fejlődésnek indult az Obrazcov-bábszínház láto­gatása óta. Korán mentél el édesapám, tűik órán roppantál össze a rettentő súly alatt, amit már gyerekkorodban rakott válladra a sorsod. Korán mentél el édesapám, így új világunk születése rajtad már nem segíthetett. A nyárvégi ég kékségében a te mé­­lyen ülő szemed acélos tekintetét lá­tom, ahogy mosolytalan arcodból ránk világított, amíg éltél. Az utcán gyerekcsoportok jönnek, iskolaszagú a levegő, a szél is­­.. Behunyt szemmel magam elé idézlek és úgy látlak téged, mint utoljára azon a sárgafényű szeptemberi reg­gelen, amikor a tanítónk értem jött, hogy elvigyen a városba diáknak. Kis bátyámat a kezemben szoron­gattam, egyetlen ruhám rajtam volt, a lábamon meg a Pista bátyám nagy cipője. Ott álltatok mind a kocsi mellett, édesanyám köténye sarkával törül­­gette a szemét, a kis Anna is sírt, csak te pipáztál nyugodtan és nem szóltál egy szót sem. Már kocsin ül­tem, amikor hozzám léptél és azt mondtad: — Nagy útra mész fiam. Te már nem leszel mások cselédje. Becsüld meg magad és sohase felejtsd el, hogy béres volt az apád. — Isten veled! — nyújtottad ne­kem a kezed. Kezet fogtál velem, édesapám, kezet fogtál velem, tizen­­kétéves fiaddal, mint férfi a férfival. Ó, hogy szerettelek akkor, édesapám, szerettem volna kezedre borulni és összecsókolni, de túláradó szeretetem fuldokló zokogásban tört ki a szá­mon. Még visszanéztem, amikor a kocsi kifordult a köves útra. Ott álltál anyám mellett fedetlen fővel, fehér homlokod furcsán elütött naptól, széltől barnára cserzett arcodtól..­Aztán városi diák tett belőlem. Tanulni vittek s hamar megtanul­tam, hol van az én helyem abban az iskolában. Sohase tudtam neked el­mondani, mennyi megaláztatás ért az első évek alatt Szégyeltem ma­gam kopott ruhám miatt, falusi be­szédem miatt, az evésem miatt Osz­tálytársaim nagy része szép ruha- Te már nem láthatod... ban, jó cipőben járt és mellém se akartak ülni. Többet tudtam náluk és mégse lehettem sehol az első. Ó apám, te tudod, mennyire szeret­tem a verset — hiszen a tanyai isko­lában is erre figyeltek fel — de a gimnázium iskolai ünnepélyén sohase szavalhattam, mert nem volt ruhám. Nem volt, aki mellémálljon, nem volt, aki átsegítsen első nehézségei­men. Aki lett volna, a tanító, a ta­nyán maradt. Mondta, hogy írjak neki, hogy forduljak hozzá minden bajommal, de a magunkfajta béres­gyerekek szíve nehezen tárulkozott. Így a leveleim a leggyötrőbb napok, kínzó problémák után is csak ennyi­ből álltak: „Jól vagyok, egészséges vagyok, tisztelem a tanító urat.“ Nem tudtam még akkor, hogy a toll és a papír is vigasztaló bárét, nem tudtam, hogy amit bánatunkból papírra vetünk, annak súlya nem nyomja már úgy a lelkünket. Hányszor kimentem az országútra, hogy hazamegyek gyalog. Itthagyom örökre ezt az idegen, kegyetlen, ellen­séges világot, de visszahívtak a köny­vek. Tanulni szerettem és akartam. És összeszorított foggal, befelé folyó könnyekkel, mindig éhesen, tanul­tam. Te mindezt nem tudtad édesapám, csak arra gondoltál, hogy négy gyer­meked közül egy kiszabadult a zsel­lérsors igájából, ezt az egy gyerme­kedet már nem fogja pofozni a vö­rösképű ispán. Semmit sem tudtál meg az én nélkülözéses, csalódással teli diák­éveimből, mert még csak az első osztály vége felé jártunk, amikor egy reggel levelet hozott a tejesko­csis. Pista bátyám írta egy kitépett irkalapra: — Édesapánk meghalt. Gyere haza. Először fel se tudtam fogni, mit jelent, hogy nem vagy többé. De mikor ott álltunk mind együtt a ho­mokdomb mellett, akkor éles késsel szívembe hasított a fájdalom, hogy már az első bizonyítványomat se lát­hatod. Nem tudtam neked már ezt az örömet megszerezni. Nem hallottuk többé fojtó köhögé­sedet, romló tüdőd iszonyú hang­jait. Anyánk vette magára itthagyott terheid. Meg a gyerekek. Fejlődő életük ifjú erejét más földjén téko­­zolták ... Aztán egyszer csak történt valami. Mintha a föld rázkódott volna egyet, hogy leszórja hátáról a sok élőskö­dőt. Milliónyi zárkózott szív egyszerre dobbant, milliók visszafojtott szabad­ságvágya feltört, utat talált és meg­áradó folyóként hömpölygőn végig országon, országokon. Ó, édesapám, látnod kellett volna, hogy tárultak ki a földes szobák ajtajai, hogy egyenesedtek ki meg­­görnyedt cselédek, milyen mosoly szépítette meg az asszonyok arcát. Minden ember egyforma jogú em­berré lett. És a föld, a véres verej­tékkel megmunkált föld, most már nekünk terem. Azért kellett ezt neked elmonda­nom ezen a szelídfényű nyárvégi na­pon, mert a két kisebbik gyermeked most városi iskolába megy. Te már nem állhatsz mellettük, őket nem kíséri a te elbocsátó szavad, de nézz rájuk, édesapám, és örüljön a lelked, rájuk már egy egész ország vigyáz, ők nem fognak éhezve, fázva, sírva ta­nulni. Mert ma fényes út a tehetsé­gesek és szorgalmasok útja. Pista fiad is elengedte már a lovak gyeplőjét. Katona lett, a Néphadsereg katonája. És szelíd, Je édesanyánk se cseléd­­asszony már. Öntudatos tagja a szö­vetkezetnek. Így élünk édesapám. .. .Úgy érzem most, mintha az al­­konyuló égből fölém hajolnál, óri­ásira nőve és olvasnád a levelem. A feltámadó szélben rég elhangzott hangodra ismerek. És az égbolt alján megvillanó piros sugár — amit élő arcodon sohse lát­tam — talán a 1e megelégedett mo­solyod, Ujfalusi Mária KIS Ú­JSÁG Zenei ünnepségeken mutat­ák be az új lengyel muzsika alkotásait A haladó lengyel zeneszerzők fel­ismerték azokat a feladatokat, ame­lyek a jobb társadalmi rendszer ki­alakításában várnak rájuk. A forma­lista irányzatok ellen folyt küzdelem jelentős állomása volt az 1949. évi zeneszerző-kongresszus. A viták ha­tása alatt írta lVogtowicz a „Munka dicsőségének kantátáját“. A kon­gresszus legnagyobb eredménye há­rom fiatal zeneszerző — Baird, Krenz és Serocki — feltűnése volt, akik új szocialista irányzat megteremtését tűzték ki célul maguk elé. Egyre több zeneszerző szentelte tehetségét olyan művek megalkotásának, amelyek a népi zenéből erednek. A Lengyel Zeneszerzők Szövetségé­nek idei nagygyűlése utat mutatott a további munkához. A jövő évben zenei ünnepségeken mutatják be a legújabb zenei alkotásokat. A zeneművek bemutatásának és megvitatásának példamutató rendsze­re, amelyet a Szovjetunióban évek óta széles területen alkalmaznak, a lengyel zenei életben is érezteti jóté­kony hatását Ma már nincs Len­gyelországban olyan zeneszerző, aki ne fogná föl az új zene megteremté­séért vívott küzdelem célját és szük­ségességét. A mai lengyel zenei élet a Szovjetúnió példáját követve új uta­kon halad. ft •Öt éve kallódnak Amerikában pótolhatatlan bécsi műkincsek Az österreichische Zeitung írja: A háború utolsó napjaiban a nácik a bécsi Művészettörténeti Múzeum valamennyi értékes képét, az európai múzeumokból elrabolt műremekekkel együtt egy nyugatausztriai bánya akná­jában rejtették el. Fel is akarták robbantani ezt az ak­nát, azzal a barbár szándékkal, hogy Európa műkincseinek egy részét meg­semmisítsék. Osztrák szabadságharco­sok akadályozták meg ezt a gaztettet. Öt év telt el azóta s az osztrák nép még mindig nem kapta vissza mű­kincseit, amelyek Amerikába kerültek. . Velasquez, Tizian, Rembrandt és más mesterek alkotásai mellett az osztrák koronaékszereket és az ötvösművé­szet felbecsülhetetlen értékű remek­műveit is hadihajón Amerikába vitték. Sem a szállítás alatt, sem az osztrák műkincsek amerikai „vendégszerep­lése“ során nem sokat törődtek azzal, hogy a műtárgyakat megóvják a ká­roktól. Az osztrák kormány, nem törődve az osztrák nép és a művészi körök tiltakozásával, továbbra is engedé­lyezi, hogy amerikai vándorkiállításo­kon rongálják a pótolhatatlan műkin­cseket, mert így véli letörleszteni annak a hatalmas adósságnak egy részét, amellyel az Egyesült Államoknak tar­tozik. Amerika pedig — írja az osztrák lap — a régi mesterek pótol­­hatatlan remekműveiért férges hal­konzervvel és avas zsírral fizet. Színházi ügyelő A KULTÚRKAPCSOLATOK INTÉ­ZETE szerdán este a Művészeti Szö­vetségek Házában fogadást rendezett a Magyarországon vendégszereplő bolgár plovdivi Városi Kórus és az Albán Filharmónia Táncegyüttese ré­szére. A fogadáson megjelent Mi­­hályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok In­tézetének elnöke, az albán táncegyüt­tes vezetője, Bak Konguli és Georgi Parkun szovjet balettmester, Ivan Petrov, a bolgár együttes vezetője, Diamandiev Ászán művészeti irányító és a bolgár követség több tagja, a magyar művészeti élet számos kiváló­sága. * TEKINTETTEL A NAGY ÉR­DEKLŐDÉSRE, a „Kína harcol“ című dokumentumfilmet második hétre is meghosszabbít­ja a Fáklya. • „HAZA AKAROK MENNI“ ez a címe N. Mihajlov színművének, ame­lyet az Úttörő Színház fog bemu­tatni. Horvai István és Horváth Jenő rendezik a darabot, amelynek Beres­ Kató főiskolai növendék a főszerep­lője. Nagy szerepe van a darabban Sallay Kornéliának, Halassy Maris­kának, Pogány Margitnak, Berki Jó­zsefnek, Greguss Zoltánnak, Szabó Sándornak, Komlós Vilmosnak és Gáti Józsefnek. • RENDSZERESÍTIK A VASÁRNAP DÉLELŐTTI FILMMATINÉKAt. Szeptember 17-től számos fővárosi moziban vasárnaponként matinét ren­deznek, így még több dolgozó lát­­hatja a szovjet és magyar filmalko­tásokat. Csoportos látogatások részére a legolcsóbb helyárakat biztosítják. * RÖVID IDŐ ALATT NÉPSZERŰ LETT A VÁROSLIGETI NÉPVA­RIETÉ, amelyben egyforintos hely­árak mellett színvonalas műsorral szórakoztatják a közönséget. A Nép­varieté új műsorának egyik atrak­­ciója Vadas Zsuzsa, az ismert előadó­­művésznő, aki bebizonyítja, hogy minden ritmusrángatódzás nélkül is lehet művészi eszközökkel sámánt előadni. Két száma van. Az egyik „Suli- Juli“. Egy úttörő története. Szenes Iván verseire Vécsei Ernő szerezte a muzsikát. A másik: „Kedves szak­­társ“, ennek is Szenes­ Iván írta az ötletes szövegét, míg dallamos zené­jét Lantos Olivér szerezte. Nagy si­kere van a Népvarietében egy fiatal színésznek, akiről még sokat fogunk hallani. Neve: Sugár Lajos. Kiválik egy artistaszám, amely Kacagó bri­gádként szerepel. • ÚJ SZEREPLŐK A HUNYADI LÁSZLÓBAN. Megírtuk, hogy az Ope­raház szeptember 16-án a Hunyadi Lászlóval kezdi el új évadját. A meg­nyitó előadáson több új szereplő énekel Erkel Ferenc dalművében. A címszerepet az új hős­enor, Joviczky József énekli először, Szilágyi Erzsé­bet Takács Paula lesz, Czib­el Ulrikot Mellis György énekli, Rozgonyit pe­dig Radnai György. Az előadást Ko­mor Vilmos vezényli. JÖVŐ HÉTRE HALASZTOTTÁK A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ MEGNYITÁSÁT. A Szabad széllel szeptember 21-én kezdi el az évadját a népszerű Operettszínház . AZ OPERAHÁZ TAGJAI részére rendezett Bach-verseny döntőjét szep­tember 18-én délután tartják meg az Állami Operaházban. • AZ INGYENÉLŐK bérletszünetben megy a jövő héten is a Vidám Szín­házban. Péntek, szeptember 15 * ÚJÍTÓT AVATTAK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Ifjú Marton István, a színház asztalosa kézi szegezőgépet talált fel. Az újítás elsősorban arra jó, hogy nincs szükség a zajos kala­pálásra. Ég meggyorsítja a szegelést. * A ZENESZERZŐK ÉS SZÖVEG­ÍRÓK MUNKAKÖZÖSSÉGÉT ÁT­SZERVEZIK. Újabb munkáskádereket kapcsolnak a Zeneszerzők és Szöveg­írók Munkaközösségébe A munkakö­zösség öttagú vezetősége: Gyöngy Pál, Romhányi József, Szenes Iván, For­rai György és Breitner Jenő. * KÉT BÉKE-DÍJAS SZOVJET FILM: a „Találkozás az Elbán“ (1940) és a „Kárhozottak összeesküvése* 1950) magyar szinkronizálását befe­jezték a Hunniában. Ugyanekkor megkezdték két már bemutatott él­vonalbeli szovjet film: az „Orosz kér­­dés“ és az „Akiket nem lehet le­rázni“ magyar hangfelvételeit. A Hunnia új szinkron-műterme pedig elsőnek Popovról, majd Zsukov­­szkij, a nagy orosz repülő életéről készült filmet szinkronizálja. Színházad csütörtöki műsora Nemzeti: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (7). — Magyar: Donna Juana (7). — Madách: Liliomfi (7). — Bel­városi: Mélyszántás (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Rádió: Bánk bán (Petőfi 19.45). — Fővárosi Nagycir­kusz: Szeptemberi vidám műsor (4, 8). „Egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna, vagy fehér . . Az Óceán vándora Főszereplők: KIRILOV, ASZTANGOV Mától ismét műsoron: DUNA, FORUAI

Next