Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-15 / 38. szám
4 Reprezentáns filmműsor a pártkongresszus hetében Az MDP II. kongresszusának ideje alatt magas szinromú, változatos filmek szórakoztatják majd a dolgozókat. Közönség elé kerül a Szovjet Filmhéten kimagasló sikert aratott, hatalmas kétrészes szovjet film, „A nagy hazafi“ is. A bemutató időpontja: február 22. Ezenkívül szerepel a mozik vásznán, többek közt: a „Világos út“, „Titkos megbízatás“, „Berlin eleste“ és a „Kővirág“. A magyar filmek sorából a pártkongresszus hetében is láthatja a közönség: a „Kis Katalin házassága“ és a „Különös házasság“ című Mikszáth Kálmán regénye nyomán készült új filmünket melynek most csütörtökön lesz a bemutatója. Szerepel továbbá két kínai dokumentumfilm: „A kínai nép győzelme“ és a ..Felszabadult Kína“, a német demokratikus filmgyártásnak pedig az „Istenei tanácsa“ című alkotása kerül a mozik vásznára. Sugározz ránk, béke! Nagy sikerrel mutatkozott be a Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese a Városi Színházban A Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese kitűnő munkával készült fel bemutatójára. Egy évvel ezelőtt meglátogatta a szakszervezet művészegyüttesét Novikov és Zaharov, a két kiváló szovjet zeneszerző és szakember. A nagy szovjet művészek építő kritikája és a tőlük nyert útmutatások alapján jutottak el a szakszervezet munkásdalosai és táncosai ahhoz a magas színvonalhoz, amelyen most bemutatkoztak, mint az első munkás népi együttes a Városi Színházban. A közelgő kongresszusi ünnepnapokat megelőző nagy munkateljesítmények sorába álltak pompás felkészültségükkel, művészetükkel, kulturális népi hagyományaink ápolásával. Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás képeivel feldíszített vörösdrapériás színpadról aranybetűk ragyogtak a nézőtérre: Sugározz ránk, béke! Az énekkar és a népi zenekar Tardos Bélának és Raics Istvánnak azonos című hatásos új dalával nyitotta meg a műsort, amelyen új magyar szerzemények, s a haladó magyar hagyományokat képviselő s folytató Erkel-, Bartók-, Kodály-művek, népdalok, feldolgozások, jelenetek szerepeltek. Az énekkarban igen sok a kiemelkedően szép hang — ez kitűnt a szólók előadásából is — s a teljes együttes igen magasfokú képzettségét mutatta meg olyan igényes művek tolmácsolásával, mint Kodály Mátrai képek című szerzeménye, vagy Fehér László balladája, Bartók Béla gyűjtéséből. Kiegyensúlyozottan, tömören szóló összhanggal szólaltatták meg a munkásdalosok Erkel férfikarát Petőfi versére: Elvennélek, ha adnának. Teljes szépségében érvényesült a két magyar népdal, amelyet az együttes művészi vezetője, András Béla dolgozott fel és vezényelt hatásos színekkel. Kiemelkedően nagy sikere volt a lakodalmak színes, hangulatos, eleven életerejű szokásait megjelenítő jelenetnek. A népi hagyományokat feldolgozó pompás kép népünk életének derűjét, jókedvét felpezsdítsen tükrözte. A lakodalmi ajándékképpen behozott Rákosi-képet lelkes éljenzéssel, tapssal köszöntötte a telt nézőtér hallgatósága. A Nógrádi lakodalmas a nagysikerű est fénypontja volt. A gazdag műsor változatosságát növelte, hogy olyan pompás népi képek mellett, mint a Nógrádi lakodalmas (Szalay Karola koreográfiájával, András Béla kitűnő zenei összeállításában), vagy Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerzőnk „Tisza partján“ népdalkantátája mellett a mosolyt is felcsillantotta az együttes. Vidám nagy sikere volt néhány tréfás rigmus és két énekes-táncos magyar népdal színes megjelenítésének, a remekül, vidáman, találóan előadott Kiházasítónak, s a Táncnótának, amelyeket megismételtetett a színházat megtöltő hallgatóság. De man is a műsor részletezése a fontos, amelyben arányosan elosztva szerepelt vers, jelenet, tánc, ének, hanem az összhatás. Az első magyar munkás népi együttes, a szovjet népi művészet példaadását követve, a haladó hagyományokat és az új szerzeményeket azzal a magasrend művészettel szólaltatta meg, amely formájában nemzeti, tartalmában szocialista. Azon az útán, amelyet Erkel, Bartók, Kodály életműve kijelölt, elindultak, hogy együttesük — amelyben van énekkar, tánckar, színjátszó csoport, népi és szimfonikus zenekar — megszólaltassa a dolgozó nép hagyományait és dalos-táncos lelkét, amely a muzsikában, a népi táncokban, jelenetekben, magabízó, derűlátó, izmos jókedvében a művészettel is építi a jövőt, fokozza a kultúrát és védi a békét. Őszinte elismerés illeti meg karnagyaikat, András Bélát, Vétek Istvánt, Somlai Ferencet, szólistáikat, táncosaikat, az együttest, a kórus és a tánckar minden egyes tagját s a zenekarokat. A Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese igen jó művészi munkát végez, s bemutatkozó estjük, amelyet a SZOT kultúrnevelési osztálya rendezett, megérdemelt nagy sikerrel járt. kis Újság A februári hangversenyek kiemelkedő estéi A Musikallangversenyrendező Vállalat februári műsortervében a Fővárosi Zenekar szerepel a leggyakrabban. Emellett több fiatal művész fellépését is hirdeti a zenei naptár. A Fővárosi Zenekar február 11-én adja elő „Romantikus estjét“. Műsorán Liszt: Tassom, Csajkovszkij: Rokoko-variációk és Belloz: Fantasztikus szimfóniája szerepel. A Fővárosi Zeneikar negyedik Beethoven-estjére február 16-án kerül sor, a Városi Színházban. Az est műsora az Esz-dúr zongoraverseny és a 111. szimfónia, valamint Visky: Enigma-ja. A Városi Színházban tartják meg az ifjúsági matinésorozat második előadását. Dénes Vera, Hegedűs- Dallos Éva, Cser József és a Fővárosi Zenekar előadásában Bach, Haydn és Mozart-művek kerülnek műsorra. Február 28-án Hernádi Lajos közreműködésével Mendelssohnestet ad a Fővárosi Zenekar. A MÁV szimfónikusok negyedik bérleti hangversenyére február 16-án kerül sor „Orosz szimfónias est“ címmel. Műsoron Csajkovszki: Romeo és Julia nyitánya, Glazunov hegedűversenye és Sosztakovics IX. szimfóniája szerepel. Zenei életünk eseménye lesz Zahureczky Ede és Petri Endre „Beethoven szonátaestje“, amit február 27-én, a Bartók Béla-teremben tartanak. 14 JÁTÉKFILM, 10 báb- és rajzfilm, továbbá 210 dokumentumfilm készítését tervezi a lengyel filmgyártás 1955-re, a lengyel hatéves terv befejezésének időpontjára. 0»Mért«k, február IB Pavlenko,, Boldogság“-ával készül a Pártkongresszusra a miskolci Nemzeti Színház „Igaz, hogy magát Kirov elvtársat is tóttal — kérdi a nagyszemű, szőkésbarna lány a kerti ágyat jelképező két egymás mellé tolt padon fekvő férfitól. A másik férfi, aki mindkettőjük munkáját figyeli és irányítja, közbeszól: „Ne így mondd. Tudod te, ki volt Kirov elvtársi . A leány lesüti szemét, bevallja: „nem“. Valaki halk füttyszót hallat, mintegy jelezve: ejnye! Ezt ma már a vidéki színésznőnek is tudnia kell! A leánynak pár szóval megmagyarázzák, ki volt Kirov. „Értem“ – mondja felvillanó értelemmel a színésznő — a jelenetei újra próbálják. Most már jó . . . Pavlenko „Boldogság“-ának próbáján vagyunk a miskolci Nemzeti Színházban. Nagy igyekezettel, szorgalommal és lelkesedéssel készítik elő a darabot, amelyet a Kongresszus tiszteletére akarnak bemutatni. A színház kollektív kongresszusi felajánlása, hogy egésznapos, délelőtti és délutáni próbákkal dolgozik a „Boldogság“ színrehozatalán. A próba szünetében megkérdezzük Vas Károlyt, a rendezőt, hogy iőt látják ők maguk színházuk eddigi munkáját, az évad közepén túllépve? — Az 1950/51-es színházi évadban műsorpolitikánk arra törekedett, hogy művészi vonalon alátámassza Pártunk politikáját, még jobban megvilágítsa a döntő politikai kérdéseket. Központi problémánk most — és még sokáig az lesz — a falu szocialista fejlődése. Mi, Földes Mihály ,,Mélyszántás“-ával igyekeztünk hozzájárulni a kérdés előbbreviteléhez, a darabot tájszínházi előadáson csaknem minden községben játszottuk. A békeharc fokozására mutattuk be — Budapestet is megelőzve — Lavrenyov „Amerika hangja“ című színművét. Amikor ismét előtérbe lépett a széncsata kérdése, Komejcsuk „Csillagtámá“-tal tűztük műsorunkra, most pedig Davidoglu „Bányászok“-tal adjuk. Ezek mellett gondot fordítottunk haladó hagyományaink ápolására; a „János vitéz“-t és a ,,Liliomfi“ t mutattuk be, adtunk klasszikust (Beaumarchais: Figaro házasságát), Gyakonov vígjátékát, a „Házasság hozománnyal“ -t, Budapest után először játszottuk az „Aranycsillag“-ot. Bemutattuk Gorkij „Ellenségek“-rel is. Hadd mondjam még el, hogy eddig 176 tájszínházi előadásunk volt, bent a színházban pedig 740 százalékra teljesítettük első félévi bevételi előirányzatunkat. — Ez a szám azt mutatja, hogy a dolgozók szívesen látogatják a színházat. Mit tesznek a művészek a dolgozókkal való kapcsolat elmélyítésére? — Minden 16mutató után összejövetelt tartunk, amelyre a közönség más-más rétegét hívjuk meg, hogy itt meghallgassuk véleményüket, bírálataikból tanuljunk, a hibák feltárása segítsen bennünket a további előadások színvonalának javításában. A „Csillagtárna“ premierje után például sztahanovista bányászokkal jöttünk össze, a Lavrenyov darab bemutatójának estéjén a diósgyőri Vasgyár DISZ-eseit láttuk vendégül. Ez a találkozás különben kétszeresen hasznos volt számunkra. Nemcsak az előadásra vonatkozólag tanultunk a diósgyőri ifjúmunkásoktól, de sok értékes javaslatot, tapasztalatot vettünk át tőlük színházunk DISZ-szervezete munkájának megjavítása érdekében. — A dolgozókkal való kapcsolatunk másik oldala a patronáló mozgalom. A miskolci kultúrcsoportok csaknem mindegyikét segíti, irányítja színházunk valamennyi tagja. Vidékre is járunk patronálni, segíteni a kultúrmunkát, a mezőkövesdi tszcs-be, a sajóbábonyi építkezéshez, a sajószentpéteri bányászok közé. Barta Mária például a diósgyőri Vasgyár kultúrcsoportját patronálja, Sármássy Miklós a perecesi bányászokat, maga a Csillagharangod tanyaközpont kultúrcsoportját. BT Az új írók színdarabjait Lengyelország különböző városaiban mutatják be •Az új színdarabokra kiírt pályázat során sok tehetséges író tűnt fel. Ezeknek a színművei sorra bemutatásra kerülnek és a közönség lelkesen fogadja az új szerzők új darabjait. Az ősbemutatókat Lengyelország különböző városaiban tartják meg. Andrzej Wydryski „Klementyna asszony szalonja“ című vígjátéka egy burzsoá és egy munkacsalád életének ábrázolásával mutatja be a két osztály erkölcsiségének különbségét. A sikkasztó igazgató az államtól lopott pénzzel családostól Amerikába akar szökni. Lakásukba beutalnak egy élmunkás-házaspárt. A két család együttélése kapcsán felmerülő problémák leleplezik az osztályharcból fakadó áthidalhatatlan ellentétetek. Az igazgató fia Spanyolországban gaztetteket, gyilkosságokat követett el, provokátor volt. Az élmunkás fia a spanyol szabadságharcosok oldalán esett el. Az igazgató fia és az élmunkás lánya között induló kapcsolat meghiúsul, mert a köztük lévő szakadék áthidalhatatlan. A sikkasztó igazgatót elfogják, a burzsoá család teljes csődbe jut, az élmunkás család pedig a napi nehézségek leküzdése után egyre szépülő, javuló élet belé halad tovább. Krzysztof Gruszczycki: „Jó ember“ című darabja a tehergépkocsigyárban játszódik. Főszereplője az igazgató, aki engedékeny „régi szakember“ és eszközzé válik az ellenség kezében. Jan Rojewski „Ezer bátor harcos“ című színdarabja a mai Varsó egyik legégetőbb problémájával, a hatalmas lendületű építkezésekkel foglalkozik. Adam Tarn „Szokott ügy“ című drámája a fasizálódó Amerika áldemokráciájának kulisszatitkait leplezi le. Jerzy Lutowski „Erőpróba“ című drámája kórház-környezetben játszódik, bemutatja az ellenséges, a közömbös és a haladó értelmiség típusait. Leon Kruczkowski „Németek“ című drámája középpontjában az apolitikus német tudós áll, aki kutatómunkájával akaratán kívül szolgálja a hitleri fasiszták háborúját. A MŰVÉSZETI SZÖVETSÉGEK HÁZÁBAN a Zeneművészek Szövetsége vasárnap délelőtt bemutatja Sándor Frigyes, Járdányi Pál, Szervánszky Endre új Hegedűiskolájának második kötetét. A bevezetőt Sándor Frigyes tartja, a darabokat Tátrai Vilmos és Rényi Albert adja elő. dmfMeximvmm .... komédiás, Ki egy órahoszi—i -— ------- szánt tombol és dühöng. Azzal lelép s szava se hallatik —* írja Shakespeare a színész alkotásáról, mely a semmibe foszlik a szó elhangzása, a játék lepergése után. Csak az marad meg belőle, amit az emlékezet megőriz: néhány mondat egy-egy igazi színibírálatból és — színlapok, jelmezek, emléktárgyak, levelek és följegyzések. Pataky József, a Nemzeti Színház érdemes művésze és színészettörténeti író, kezdte gyűjteni az 1920-as évek elején a magyar színháztörténelem ereklyéit, hogy a magyar játékszín múltjából megmaradjanak a Nemzeti Színház házi „múzeuma“ számára. A múltban az állam a nemzet színházát is elhanyagolta, hogyan jutott volna hely a költségvetésben az inkább csak névleg létező színháztörténeti „múzeum“ számára, amelynek gyűjteménye úgyszólva ismeretlenül rejtőzött egy körúti bérház IV. eme,leli lakásában. A nyilas rémuralom idején az ereklyék egy részét Pannonhalmára hurcolták, de jobbára visszakerültek. A körúti bérházat bombatalálat érte. A felszabadulás után Major Tamás igazgató kérésére az illetékes szervek a Nemzeti Színház muzeális gyűjteményét és régi könyvtárát — Arany János Shakespeare-fordításainak és nagy színműírónk kézirataival — 1946- ban átadták örök letétként az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Színészettörténetünk sok kéziratát és a Fáncsy-féle színlapgyűjteményt addig is a Széchenyi Könyvtár őrizte. Népköztársaságunk RO 19 j«TM* — — "-'.11 -én az alapvető munkák után létrehozta az Országos Széchenyi Könyvtár Színészettörténeti Osztályát. Vezetésével Dénes Tibor jeles színházesztétát bízták meg, aki 1946-ban Moszkvában tanulmányozhatta a szovjet Színháztörténelmi Múzeumot és Színészettörténeti Könyvtárat. — A szovjet példa lebegett a párt előtt — mondja a népi demokrácia fiatal intézményének vezetője —, amikor 1949-ben megvetette a Színészettörténeti Osztály alapját, fölismerve azt a nagy népművelő és felvilágosító hivatást, amelyet a Színészettörténeti Osztálynak a szocializmus kultúrájának építésében be kell töltenie. A kongresszusra készülő pártnak köszönhetjük, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár Színészettörténeti Osztálya most a legjobb helyen, a Nemzeti Múzeumban van. Ez egyrészt azért fontos, mert a történelmi épület növeli kiállításaink látogatottságát, vonzóerejét, másrészt, mert az anyaintézet, a Széchenyi Könyvtár közvetlen közelségében megvan a munkánk elvégzéséhez feltétlen szükséges szoros kapcsolat lehetősége. Eleinte ugyanis a Bródy Sándor-----a utcai volt Törley-palota II. emeleti két helyiségében húzódott meg az osztály, ott is rendezte első kiállítását. A ládákba zárt, meglévő anyag rendszerezésével és kiegészítésével kezdődött a munka. Az osztály vezetői igyekeztek összegyűjteni a közönség körében föllelhető emléktárgyakat, amik a háború pusztításai után még megmaradtak. Egy régesrégi fénykép függ az új helyiség falán, egy Dones-festményről, amely Moór Annát, Kelemen László első magyar színjátszó társaságának drámai hősnőjét ábrázolja. Óbudán egy öregasszony őrizte a XVIII. századi festményt. Izgalommal kutattak, hogy megtalálják Kantorné, Laborfalvi Róza, Jászai Mari úttörő elődjének arcképét. Sajnos, az ostrom után eltűnt az óbudai öregasszony, de eltűnt a régi festmény is . . . Nagyértékű új szerzemények gyarapították azonban már ekkor is az osztály ritkaságainak gyűjteményét, így a tatai Esterházy-kastély színházi és zenetörténeti anyagát szerezték meg, amelyet az Esterházyak a múltban nem engedtek feldolgozni. Ezidőben jutott az osztály birtokába a Festetich-hagyaték keszthelyi Helikon-könyvtárának színlap- és műsorgyűjteménye, valamint zenetörténeti anyaga. Ebben leltek rá Haydn ismeretlen és kiadatlan hangjegy-kézirataira is. A SzínésTcUHrt^n^íi Osz’íly céljairól vezetője a következőket mondja: — Három fő célunkat igyekszünk megvalósítani. Folytatni színészet- és drámatörténeti emlékeink gyűjtését és megkezdeni az anyag tudományos feldolgozását. Minden erőnkkel elő akarjuk segíteni a Horthy-fasizmus idején érvényre jutni nem tudó színháztörténetei kutatást és végül a házi kiállítások keretében, alkalomhoz kötve, a dolgozók széles rétegeinek figyelmét ráirányítani a magyar színház és dráma múltjának haladó jelenségeire. Törekvésünk lényege tehát a marxi-lenini színháztörténetírást megelőző kutatások támogatása és a tömegek nevelése a haladó hagyományok segítségével. A párt irányításának köszönhetjük, hogy — ha egyelőre szerény keretek közt is — kezdjük betölteni hivatásunkat. Megnyilatkozik ez abban, hogy egyre több színház fordul hozzánk bemutatók előtt dramaturgiai, darabválasztási, rendezői, szcenikai, sőt technikai kérdésekkel kapcsolatban is. Igyekezünk egyre jobban kielégíteni e kívánságokat. Egyre bővülő szakkönyvtárat állíthattunk fel és folyton gyarapíthatjuk a működésünkhöz szükséges anyagot: a műsorkönyvtárat, rendezői és súgópéldányok, valamint kéziratok és színlapok gyűjteményét. A Színház és a néző régi, forró ----- kapcsolata helyezi a Színészettörténeti Osztály működését az érdeklődés előterébe. A dolgozó népet is mindig vonzotta a színház, csak a múltban gyakorta még a karzatra sem juthatott el. A színészeti gyűjtemény ugyan elsősorban színészek, rendezők, kutatók számára készül, a muzeális anyag azonban időnként a nagy nyilvánosság elé kerül a kiállításokon. Az osztály tehát egyaránt szolgálja a haladó színművészet és a színházrajongó közönség érdeklődésének kielégítését. A látogatók maguk is meggyőződhetnek arról, hogy az új intézmény mennyiben segíti elő a népművelést, milyen kapcsolatot tart fenn a néppel, a tömegekkel. Imitől, az előszobában a látogatókönyv. Bárki lapozhat benne — egy hónap alatt megkétszereződött a látogatók száma. Rtig kezdte meg működését a Színészettörténeti Osztály, Abonyi Géza halála alkalmából máris emlékkiállítást rendezett. Második kiállítását Jászai Mari születésének emlékére, a felszabadulás ünnepén már a Nemzeti Múzeumban nyithatta meg. A kiállítás, amely a színész és az ember emlékeit és a nagy tragika művészetének haladó szellemét mutatta meg, szokatlanul nagy érdeklődést keltett. A Blaha Lujza születésének századik évfordulójára rendezett kiállításra, amelyet meg kellett hosszabbítani, még vidékről is utaztak érdeklődők Budapestre. A mostani, Fordsmarty-kiállítást csupán januárban 3300-an látogatták. A színház és a színészet szerele --------... , etét, kapcsolatát a néppel meghatóan bizonyítja a dolgozók közösségi együttérzése. Minduntalan megtörténik, hogy egyszerű és szegény emberek fényképeket, apró tárgyakat ajándékoznak a gyűjtemény gazdagítására, holott ezek féltve őrzött, kedves emlékeik voltak. Lassankint meggyökerezik a köztudatban, hogy itt a helye minden színészettörténeti ereklyének. A színészettörténeti gyűjtemény a közönség támogatásával máris közel jutott az egymilliós tételszámhoz. Az Ötáver terv második tervévének egyik eseménye lesz a márciusi Gorkij és a magyar színház kiállítás. Drámatörténetünk haladó hagyományát és társadalomfejlődési kapcsolatait a Csiky Gerpep-kiállítás szemlélteti. Az idén rendezik a Shaw és a magyar színház kiállítást is a haladó szellemű angol író halála alkalmából. A magyar dráma és színészettörténeti bibliográfia nagy munkájának megkezdése is szerepel az idei tervben, mert ez minden idevágó kutatás alapja. Az osztály munkatársai tudományos munkákon dolgoznak. Tanulmányt írnak: A magyar színházi rendezés története, Vörösmarty drámái a színpadon, Justh Zsigmond paraszt-színháza, Csehov és a magyar színház, Górij a magyar színpadon címmel. A múlt évben a magyar dráma haladó hagyományainak kutatásába mélyedtek el. Ezzel kapcsolatban a mágnás és földesúri tőkésvilág Nemzeti Színházi műsorpolitikájának jelenségeit világítják meg, mert a színháztörténet különösen alkalmas a társadalmi viszonyok művelődési kialakulásának szemléltetésére. — A szovjet példa az, amit ko, ■ — r vetni akarunk — mondja Dénes Tibor, amint moszkvai tanulmányai felől érdeklődünk. — A moszkvai Színháztöréneti Múzeumnak csak egyik célja az ereklyék, emlékek gyűjtése. A másik célja az, hogy a múzeum anyagával a tudományos kutatás eredményeit, a szocializmus kulturális építését és kiállításaival a klasszikus realizmust a nép elé vigye. A szovjet színész, mielőtt szerepét kidolgozza, a múzeumban tanulmányokba mélyed el. A könyvtár díszes kiadványokkal monográfiákkal támogatja a színész és a kutatók munkáját. Moszkvai tanulmányaimat és tapasztalataimat igyekszem itthon felhasználni és legyőzni színészeinkben azt a polgári csökevényt, hogy csak otthon készülnek szerepükre, holott itt rendelkezésükre áll a sok tanulmányi anyag. A helyzet azonban ebben a tekintetben is javul, mert csak januárban ,mintegy 200 kutató dolgozott nálunk ... A Színészettörténeti Osztály működése — mint láttuk — lelkes és nagyarányú munkával, tervszerűen viszi előre színháztörténelmünk adatainak tudományos feldolgozását, kiállításai pedig mind nagyobb mértékben ismertetik meg a dolgozó néppel a magyar színészet haladó hagyományait. Tamás Ernő Színészetünk és színműirodalmunk haladó hagyományai a Színészettörténeti Osztály pártkongresszusi felajánlásaiban