Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-31 / 75. szám
1951 március 31. Szombati ügetőprogramm — hivatalos Indulókkalb . 60 Ilnés A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Folyik az Ötéves Tervkölcsön második sorsolása Képek az ünnepélyest megnyitásról és beszélgetések az első nyertesekkel így kezdődött Felkérem a technikai személyzet tagjait, hogy a szerencsekerekeket helyezzék el a színpadon. Ezt Neményi István, a sorsolási bizottság elnöke mondja a Zeneakadémia emelvényén. — Felkérem a technikai személyzet tagjait... — ismétli a hangszóró a teremben, a folyosókon, az utcán, a Liszt Ferenc-téren, ahol az emberhullámon végigzsong egy szó. Kezdődik, itt óra tizenöt perc. Olt Károly pénzügyminiszter beszéde már elhangzott. A Zeneakadémia négy sarkából, mint égő szemek, vakító fényüket a színpad felé vetik a fényszórók. De a szemek is olyanok itt, mint megannyi apró fénygyűjtő — kicsike tüzek égnek bennük, a várakozás, a kíváncsiság, a „talán"*» Minden hely foglalt. Minden kézben ceruza, papír, kötvény, vagy a felfogyottt számok. S ebben a pillanatban három aranyszőke gyerek három komoly bácsival megfogja a kulccsal lezárt, sötétverős pecsétviasszal rögzített,üvegfalú, körül aranyozott szerencsekereket, amelynek belsejében csöndben szunnyadoznak a számlevélkék — két és félmillió dolgozó magyar ember reménysége . . . A színpad sarkában a rádió riportere közvetít. A három pirosnyakra- Valós, fehérblúzos úttörő közeledik az emelvény közepéhez... fényképezőgépek fénye villan minden pillanatban, lassú berregéssel megindul a filmhíradó felvevőgépe, a három szőke gyerek arcán kigyullad az izgalom édes pírja..., minden szem a színpadra szegül. A színpad nyolc piros posztósal letakart asztal, négy középen, négy oldalt. Kétoldalt ülnek a számok feljegyzői — összesen tizenhatan. Az emelvény főhelyén a sorsolási bizottság tagjai — megvillan mellükön a munka és becsület fénylő jelképe. Sztahanovista jelvények, élmunkás kitüntetések, piros szalagon aranyozott munkaérdemrendek. A mi legjobbjaink: oldalt Picker Ignácot látom, az ország Kossuth-díjas első gyalusát messziről csak annyit látok ruhája hajtókáján, hogy három kitüntetés is díszíti. Mellette őszbeborult, rózsaszín arcú, mozdulatlan magyar középparaszt ül, Bathén János. De nincs idő szemlélődni, mert közeledik a pillanat, amelyet a teremben vagy ezer ember, az utcán még legalább annyi, az országban két és félmillió kötvénytulajdonos és azon túl az egész épülő haza népe vár. Csend lesz. — Felkérem a sorsolási bizottság tagjait-----mondja az elnök a nagy csendben —, állapítsák meg, hogy a pecsétek sértetlenek-e és sértetlenség esetén törjék fel... A szín változik: minden kerék mögött egy fehérblúzos lány ül, egy férfi. Minden kerék mellett egy úttörő áll. Pióker Ignác felkel helyéről, az első kerékhez lép, megnézi a viaszpecsétet, rendben találja s ebben a pillanatban csattogni kezd egy olló... a pecsét lehull. A következő pillanat: felnyitnak egy zárt borítékot, amely az egész éjszakát az Országos Takarékpénztár páncélszekrényében töltötte. A zárt borítékból, felbontás után, kihull egy kulcs ... az Országos Takarékpénztár tisztviselője a szerencsekerektéhez lép és sorra kinyitja. — Felkérem a bizottság titkárát, hogy a sorsolást a terv szerint vesie — Tessék megforgatni a kereket... — Kérem a kereket rögzíteni és az ajtócskákat kinyitni... De kedves pillanat! Mellettem egy öreg nénike felteszi vénséges okuláréját. A terem kissé előrehajol, „phű“, mondja mellettem egy egyenruhás leány. Kezdődik a sorsolást Van, aki minden kötvény számát feljegyezte s a zizegő papírlapot kezében szorongatja. Van, aki minden kötvényét elhozta s most füle várja a számokat, szeme lesi kötvényeit. Szabó Margitka, aki alig tízesztendős úttörő, fehér ingblúzt, kék szoknyácskát, szőke hajában piros muslit visel, kövér ki® kacsaival benyúl az első ajtócskán, kiemel egy sorozatszámot, átadja a bizottság egyik tagjának: —- 0312 sorozat... A másik szerencsekerék kis úl.sürűj* kiemeli a számot, a bizottság egyik tagja átveszi, megnézi.. . Csend. Feszült, mély, várakozás — teljes csend. — 0715 szám — hangzik fel lassan, kemény erővel. S e pillanatban a harmadik kerékbe benyúl Szilágyi Gézáka úttörő kicsi keze, kiemel egy összeg-számot, átadja s az, akinek átnyújtotta, lassan, de igen hangosan kiáltja: — Nyert tíztízezer forintot. Éljen! — kiáltják a teremben mindenünnét. Zúg a taps. Felgyűl a fényszórók lángja, újra kattogni kezd a filmfelvevő, lobban a fényképezőgépek fényszeme. A teremben munkások, parasztok, tudósok, művészek, fiatalok, katonák, lányok, asszonyok — a dolgozó nép, amely megtakarított filléreiből egy erős ipari országot épít a magyar hazából. — 2019 sorozat... — hallom. — 0667 szám. — Nyert öt... ezeezer forintot! S egy ellenőr hangja, kissé halkabban: — Rendben ... Az úttörő lánykák haja olyan szőke, mint nyáron a búza. Előttük rózsaszín hortenzák. Az arcok már pirosak az izgalomtól. — Kérem a kerekeket rögzíteni és néhányszor meglendíteni!... A szerencse aranyozott hajlékait lezárják, meglendítik, hogy összekeverjék a számleveleket. Két fiatal lány az embergyűrűben nyomul a folyósó felé. Szabó Mária és Szabó Piroska már nyert, százforintos kötvénnyel ezerforintos nyereményt, ők az elsők, akik megállnak az Országos Takarékpénztár helyszínen felállított kifizető pénztára előtt. 5 óra 17 perc. Nagy pillanat. — 1516 sorozat . . . 0211 számt... nyert . . . al ötvenezer forintot! Mellettem az okulárés nénike csak forgatja két kötvényét ezer ránccal borított kékeres kezével: „Nem nyerek, fiam .. . nem nyerek . . Dehogy isnem, kedves öreg édesanyám! És ki, fog a vén csontjaival a budapesti földalattin suhanni? És ki fog tizenöt perc alatt Csepelről a Boráros-térre élni? És kiknek fog dolgozni a Dunai Vasmő, Iszola, Tiszalök? — Mindenki nyer, néniké ... leteszi a két ötven forintos kötvényt, leveszi a két helyt törött okulárét, megtörli üvegét, nedves szemealját: „Bizony, fiam... igaza van... az egész Magyarország nyer.“ S a két apró madárszemben felcsillan a mi ragyogó jövőnk. Ruffy Péter Az első ötvenezres Péntek kora délelőttjén a Magyar Nemzeti Bank devizaosztályán járva, idegen, ismeretlen kisasszonyka a liftben újságolja a nagy hírt: — Képzelje nagy szerencsénket, a mi munkahelyünkről került ki az egyik 50.000 forintos nyeremény nyertese, név szerint Nagy József. Valóban, a tervkölcsönsorsolás csütörtöki húzása során kisorsolt egyik 50.000 forintos nyeremény boldog tulajdonosa Nagy József, a Magyar Nemzeti Bank devizaosztályának egyik dolgozója, négygyermekes családapa. Megnyerte a nagy nyereményt, mégpedig a 2666—0007 kötvényével, mely 200 forintos címletű. Meglepte nagyon Nagy Józsefet ez a nagy szerencse. Ez még csütörtökön este történt, hogy az elsőnapi sorsolás után megállapították a nagy nyeremény kötvényének hollétét. Azt, hogy azt a kötvényt akkoriban a deviza-osztály kapta. Azonnal megindították a nyomozást a nyertes kilétének megállapítása érdekében és ebbe a munkába Nagy József is belekapcsolódott. Ő szerette volna a nyertessel először közölni a nagy hírt s egyszerre csak őt hívták telefonhoz és megmondták, hogy nála van a nyertes szám. Mit érez Nagy József a nagy szerencse után. Ő maga így mondja el: — A tervkölcsön jegyzés idején, mikor magam is a jegyzők közt voltam, 2200 forintot jegyeztem. Békekölcsönből pedig ugyancsak ennyit. Látva, hogy épül az ország, valahogy mindig azt gondoltam: ezt az öszszeget én máris visszakaptam. Azzal, hogy megszépült az étetünk, ’ hogy virágzó ország lett az egykor nyo-WM'bai ,szegülök. ..országából, Lát usca mi tehetne, lám mint épülnek a hidak, a gyárak, az új üzemek, s éreztem: jó helyre fektettem be én a pénzemet. — S most még ez a nagy szerencse is ért! Nemcsak hogy az eredményekben kaptam vissza a kölcsönt, hanem igen-igen nagy kamatostól. Őszintén megmondom: eddig is igyekeztem becsülettel teljesíteni a reámbízott feladatot, ezután pedig még fokozottabb mértékben szeretném teljesíteni a kötelességemet. Nagy József munkatársai elmondják, hogy valóban jó helyre került ez a nagy nyeremény. Nagy József a múltban hivatalsegéd volt, a népi demokrácia emelte a szellemi munkakörbe, ahol nagyon jól megállja a helyét, példát mutat a többi dolgozó társnak. S valóban úgy érzi az egész deviza-igazgatóság, hogy megérdemelt kapja ezt az öszszeget,és örömében mindannyian osztoznak. Közben a nyertes egy kedves kis epizódot mond el a családi életéből: — A napokban az egyik gyerekem azt mondja, hogy ha nyerek a húzáson, akkor vegyek neki biciklit. Megígértem neki, nem is gondolva arra, hogy az én kötvényemet ilyen nagy nyereménnyel húzzák ki, fiát most a gyereknek meg lesz a kívánsága. Megkérdem a nyertestől, hogy mire fordítja ezt a nagy összeget: — A nyeremény egy részéből békekölcsönt veszek, s a nyeremény legnagyobb részét takarékbetéten helyeztem el, mert tudom, hogy annál jobb helyen II világ népei harcolnak a békéért A világ minden tájáról érkeznek a jelentések a népek fokozódó békeharcáról. Az Angol Békebizottság táviratot intézett a Parisban tárgyaló Davies külügyi államtitkárhoz, nyomatékosan felszólította, ragadja meg a megegyezés kedvező alalmát, amelyet Gromiko szovjet megbízott legújabb javaslata nyújt és utasítsa vissza mindazokat a mesterkedéseket, amelyeknek célja az előrehaladás megakadályozása újabb vitapontok felvetésével. Indiában megkezdődött az aláírásgyűjtés a Béke Világtanácsnak az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívására. A városokban gyűléseket tartottak, amelyeken megvilágították a felhívás történelmi jelentőségét. Nyugat-Németországban az üzemek dolgozói egymásután létesítenek akcióbizottságokat az újrafelfegyverzés elleni küzdelemre és a békeharc megszervezésére. Ausztriában a Béke Világtanács felhívására az amerikai megszábás alatt álló Linzben a vasutasok több mint 80 százaléka adta aláírását. Felső-Ausztriában eddig több mint 32.000, az angol megszálási övezetben fekvő Stájeországban több mint 21.000 aláírást gyűjtöttek. Prágában az ifjúság — mint az MTI jelenti — hatalmas béketüntetésen vett részt. A Szláv Ház nagytermében tartott békegyűlésen a résztvevők erélyesen tiltakoztak Nyugat-Németország és Japán újrafelfegyverzése ellen. Hazaérkezett a magyar küldöttség az Európai Munkáskonferenciáról A Berlinben megtartott munkáskonferenciáról hazaérkező magyar munkásküldöttséget pénteken reggel ünnepélyesen fogadták a pályaudvaron. Takács Ferenc, a MÁVAG üzemi bizottságának tagja, az egész magyar dolgozó nép köszönetét fejezte ki a küldöttség tagjainak azért a harcos munkásságért, amelyet a népek békéje érdekében kifejtett. Az üdvözlésre Bozsóki Ferenc, a küldöttség vezetője válaszolt. Elmondta, hogy az Európai Munkáskonferencia történelmi jelentőségű a béke megvédéséért vívott harcban. A konferencián 19 ország dolgozói jöttek össze, hogy félreérthetetlenül kinyilvánítsák az európai dolgozók határozott követelését, hogy megakadályozzák Németország újrafelfegy Verzését és egy új világháború kirobbantását. A konferencián pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül hatalmas harcos egység nyilvánult meg az európai munkások részéről az amerikai imperialisták galád terveivel szemben. A ruhrvidéki bányászok kijelentették, hogy mindenféle ígérgetések és fenyegetések ellenére megtagadják a külön műszak végzését, a hamburgi kikötőmunkások elmondották, hogy megtagadják, mint ahogy eddig is megtagadták, a hadianyagok kirakását és a párisi vasutasok is arról számoltak be, hogyan akadályozzák meg a hadianyag szállítását. Nam. .. Közben a kartársak közül egyre többen keresik fel Nagy Józsefet, hogy jókívánságukat fejezzék ki. S mintha mindegyiküknek a szíve diktálná a mondatot: — A dolgozók országa kamatoskamatostul fizeti vissza a dolgozók kölcsönét. Szombaton kezdődik a Szabadságharcos Szövetség Kongresszusa Szombaton reggel az Építőipari Dolgozók Szakszervezete kongresszusi termében megkezdődnek a Magyar Szabadságharcos Szövetség I. Országos Kongresszusának tanácskozásai. A Kongresszus, amelyen a Szövetség üzemi, falusi, hivatali szervezeteiben megválasztott küldöttek vesznek részt, két napig tart. Szombaton Kenéz István alezredes, főtitkár tart beszámolót a Szövetség eddig végzett munkájáról, jövő feladatairól. Gubis Ádám, a Szövetség szervezési osztályának vezetője, a szervezési kérdésekről számol be. Szombaton este a Városi Színházban díszelőadást rendeznek a Kongresszus tiszteletére. Boldog emberek Nagyban folyik a sorsolás a Zeneakadémia nagytermében s már az első napi húzás után sokan lobogtatják a nyertes kötvényeiket s igyekszenek a pénztár felé, hogy felvegyék a ropogós százasokat s a tízforintosokat. A nyertesek közt van Janocs Gyula is, atépai nyomda művezetőhelyettese, aki elmondja, hogy a 2400—3 számú kötvényével nyert 500 forintot, s mert kötvénye 100 forintos címletű, 250 forintot kap. Azt mondja: , , Boldogan jöttem el a húzásra, mert ezeken a sorsolásokon az államnak nyújtott kölcsönt nemcsak hogy visszakapják a dolgozók milliói, hanem kamatosan kapják vissza, gondoltam, ha már megnézem, hogy mint folyt a húzás, akkor a kötvényeimet is magammal hozom, hátha nyerek én is. S lám érdemes volt. Van egy kis leánykám, hároméves, kerül ebből a pénzből neki is ajándék. Tudom azonban azt, hogy legjobb helyen akkor van a pénzem, hogyha takarékbetétbe fektetem, éppen ezért a nyereményemből rögtön veszek 100 forint értékű takarékbélyeget , ha már erről esik szó, meg kell mondanom azt is, hogy a dolgozók országának ezt az ajándékát igyekszem azzal is meghálálni, hogy eddiginél is jobb munkát végzek. Április 4 tiszteletére felajánlottam munkatársaimmal együtt, hogy a nyomdánk kisgéptermében a gépállást 30 százalékkal csökkentem. Felveszi a nyertes a nyereményt s már újabb nyertes kötvényt helyeznek a pénztár elé. Weiss Gyula, Szopdli-utca ,9. szzám alatti lakos a tulajdonosa, aki 300 forintot nyert az elsőnapi húzás alkalmával. 100 forintért ő is takarékbélyeget kér, mert, mint megjegyzi, jó pénz az nagyon. Hamarosan a nyertesek egész sora sorakozik a pénztár előtt. Rubin Bernát Tükör-tisztviselő is köztük van, aki mikor meghallotta, hogy az ő kötvényét is kihúzták a húzás során, hazaszaladt érte és most ki is váltja. Hogyne örülne, mikor ez a szerencse érte. Nemcsak visszakapja a dolgozók országának nyújtott kölcsönt, hanem kamatostól jut vissza hozzá a befizetett összeg s láthatja közben azt is, mennyire épül-szénül az ország. Kiss Mihály nehézipari könyvelő valóban szerencsés ember. Már a szeptemberi húzás alkalmával is nyert 500 forintot és most is 300 forintot. Megjegyzi: — Nem azért érzem magamat szerencsésnek, mert nyertem, hanem mert én is építhettem és építhetem az országot. Az én pénzem segítségével is szépül az ország Tervkölcsönt is jegyeztem szépen, békekölcsönt is, mégpedig 1000 forintot. Látom, hogy érdemes volt. Nemcsak azért, mert nyertem, hanem mert tudom, hogy nyertes itt az egész ország. Az egész dolgozó nép. Érdemes volt kölcsönt jegyezni, mert mindenki visszakapja a pénzét, kamatostól, közben pedig olyant fejlődik az országunk, amilyen fejlődésről a múltban soha nem it mondhattunk volna. Horváth B. Jenő (A nyerő számokat a 2. oldalon közöljeUj