Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-31 / 75. szám

1951 március 31. Szombati ügetőprogramm — hivatalos Indulókkalb . 60 Iln­és A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Folyik az Ötéves Tervkölcsön második sorsolása Képek az ünnepélyest megnyitásról és beszélgetések az első nyertesekkel így kezdődött Felkérem a technikai személy­zet tagjait, hogy a szerencsekereke­ket helyezzék el a színpadon. Ezt Neményi István, a sorsolási bizottság elnöke mondja a Zene­­akadémia emelvényén. — Felkérem a technikai személy­zet tagjait... — ismétli a hangszóró a teremben, a folyosókon, az utcán, a Liszt Ferenc-téren, ahol az ember­hullámon végigzsong egy szó. Kezdődik, itt óra tizenöt perc. Olt Károly pénzügyminiszter beszéde már el­hangzott. A Zeneakadémia négy sar­kából, mint égő szemek, vakító fé­nyüket a színpad felé vetik a fény­szórók. De a szemek is olyanok itt, mint megannyi apró fénygyűjtő — kicsike tüzek égnek bennük, a vára­kozás, a kíváncsiság, a „talán"*» Min­den hely foglalt. Minden kézben ceruza, papír, kötvény, vagy a fel­­fogyottt számok. S ebben a pillanatban három aranyszőke gyerek három komoly bácsival megfogja a kulccsal lezárt, sötétverős pecsét­­viasszal rögzített,­­üvegfalú, körül aranyozott szerencsekereket, amely­nek belsejében csöndben szunnyadoz­­nak a számlevélkék —­ két és fél­millió dolgozó magyar ember re­ménysége . . . A színpad sarkában a rádió ripor­tere közvetít. A három pirosnyakra- Valós, fehérblúzos úttörő közeledik az emelvény közepéhez... fény­képezőgépek fénye villan minden pil­lanatban­, lassú berregéssel megindul a filmhíradó felvevőgépe, a három szőke gyerek arcán kigyullad az iz­galom édes pírja..., minden szem a színpadra szegül. A színpad­ nyolc piros posztósal letakart asztal, négy középen, négy oldalt. Kétoldalt ülnek a számok fel­jegyzői — összesen tizenhatan. Az emelvény főhelyén a sorsolási bizott­ság tagjai — megvillan mellükön a munka és becsület fénylő jelképe. Sztahanovista jelvények, élmunkás kitüntetések, piros szalagon aranyo­zott munkaérdemrendek. A mi leg­jobbjaink: oldalt Picker Ignácot lá­tom, az ország Kossuth-díjas első gyalusát messziről csak annyit látok ruhája hajtókáján, hogy há­rom kitüntetés is díszíti. Mellette őszbeborult, rózsaszín arcú, mozdu­latlan magyar középparaszt ül, Bat­hén János. De nincs idő szemlélődni, mert közeledik a pillanat, amelyet a teremben vagy ezer ember, az ut­cán még legalább annyi, az ország­ban két és félmillió kötvénytulajdo­nos és azon túl az egész épülő haza népe vár. Csend lesz. — Felkérem a sorsolási bizottság tagjait-----mondja az elnök a nagy csendben —, állapítsák meg, hogy a pecsétek sértetlenek-e és sértetlenség eset­én törjék fel... A szín változik: minden kerék mö­gött egy fehérblúzos lány ül, egy férfi. Minden kerék mellett egy út­törő áll. Pióker Ignác felkel helyé­ről, az első kerékhez lép, megnézi a viaszpecsétet, rendben találja s ebben a pillanatban csattogni kezd egy olló... a pecsét lehull. A következő pillanat:­ felnyitnak egy zárt borítékot, amely az egész éjszakát az Országos Takarékpénz­tár páncélszekrényében töltötte. A zárt borítékból, felbontás után, ki­hull egy kulcs ... az Országos Taka­rékpénztár tisztviselője a szerencse­­kerektéhez lép és sorra kinyitja. — Felkérem a bizottság titkárát, hogy a sorsolást a terv szerint ve­s­ie — Tessék megforgatni a kereket... — Kérem a kereket rögzíteni és az ajtócskákat kinyitni... De kedves pillanat! Mellettem egy öreg nénike felteszi vénséges okulá­­réját. A terem kissé előrehajol, „phű“, mondja mellettem egy egyenruhás leány. Kezdődik a sorsolást Van, aki minden köt­vény számát feljegyezte s a zizegő papírlapot ke­zében szorongatja. Van, aki minden kötvényét elhozta s most füle várja a számokat, szeme lesi kötvényeit. Szabó Margitka, aki alig tízeszten­dős úttörő, fehér ingblúzt, kék szok­­nyácskát, szőke hajában piros muslit visel, kövér ki® kacsaival benyúl az első ajtócskán, kiemel egy sorozat­­számot, átadja a bizottság egyik tag­jának: —- 0312 sorozat... A másik szerencsekerék kis úl­­.sürűj* kiemeli­ a számot, a bizottság egyik tagja átveszi, megnézi.. . Csend. Feszült, mély, várakozás — teljes csend. — 0715 szám — hangzik fel las­san, kemény erővel. S e pillanatban a harmadik ke­rékbe benyúl Szilágyi Gézáka úttörő kicsi keze, kiemel egy összeg-számot, átadja s az, akinek átnyújtotta, las­san, de igen hangosan kiáltja: — Nyert tíztíz­ezer forintot. Éljen! — kiáltják a teremben mindenünnét. Zúg a taps. Felgyűl a fényszórók lángja, újra kattogni kezd a filmfelvevő, lobban a fényképezőgépek fényszem­e. A teremben munkások, parasztok, tudósok, művészek, fiatalok, kato­nák, lányok, asszonyok — a dolgozó nép, amely megtakarított filléreiből egy erős ipari országot épít a ma­gyar hazából. — 2019 sorozat... — hallom. — 0667 szám. —­ Nyert öt... ezeezer forintot! S egy ellenőr hangja, kissé hal­kabban: — Rendben ... Az úttörő lánykák haja olyan szőke, mint nyáron a búza. Előttük rózsaszín hortenz­ák. Az arcok már pirosak az izgalomtól. —­ Kérem a kerekeket rögzíteni és néhányszor meglendíteni!... A szerencse aranyozott hajlékait lezárják, meglendítik, hogy össze­keverjék a számleveleket. Két fiatal lány az embergyűrűben nyomul a folyósó felé. Szabó Mária és Szabó Piroska már nyert, százforintos kötvénnyel ezerforintos nyereményt, ők az el­sők, akik megállnak az Országos Ta­karékpénztár helyszínen felállított kifizető pénztára előtt. 5 óra 17 perc. Nagy pillanat. — 1516 sorozat . . . 0211 szám­t... nyert . . . al­ ötvenezer forintot! Mellettem az okulárés nénike csak forgatja két kötvényét ezer ránccal borított kékeres kezével: „Nem nye­rek, fiam .­­. . nem nyerek . . Dehogy is­nem, kedves öreg édes­anyám! És ki, fog a vén csontjaival a budapesti földalattin suhanni? És ki fog tizenöt perc alatt Csepelről a Boráros-térre élni? És kiknek fog dolgozni a Dunai Vasmő,­ Iszola, Ti­­szalök? — Mindenki nyer, néniké ... le­teszi a két ötven forintos kötvényt, leveszi a két helyt törött okulárét, megtörli üvegét, nedves szemealját: „Bizony, fiam... igaza van... az egész Magyarország nyer.“ S a két apró madárszemben felcsillan a mi ragyogó jövőnk. Ruffy Péter Az első ötvenezres Péntek kora délelőttjén a Magyar Nemzeti Ba­nk devizaosztályán járva, idegen, ismeretlen kis­asszonyka a liftben újságolja a nagy hírt: — Képzelje nagy szerencsénket, a mi munkahelyünkről került ki az egyik 50.000 forintos nyeremény nyer­tese­, név szerint Nagy József. Valóban, a tervkölcsönsorsolás csü­törtöki húzása során kisorsolt egyik 50.000 forintos nyeremény boldog tulajdonosa Nagy József, a Magyar Nemzeti Bank devizaosztályának egyik dolgozója, négygyermekes csa­ládapa. Megnyerte a nagy nyere­ményt, mégpedig a 2666—0007 köt­vényével, mely 200 forintos címletű. Meglepte nagyon Nagy Józsefet ez a nagy szerencse. Ez m­ég csütörtökön este történt, hogy az elsőnapi sor­solás után megállapították a nagy nyeremény kötvényének hollétét. Azt, hogy azt a kötvényt akkoriban a deviza-osztály kapta. Azonnal meg­indították a nyomozást a nyertes ki­létének megállapítása érdekében és ebbe a munkába Nagy József is belekapcsolódott. Ő szerette volna a nyertessel először közölni a nagy hírt s egyszerre csak őt hívták tele­fonhoz és megmondták, hogy nála van a nyertes szám. Mit érez Nagy József a nagy sze­rencse után. Ő maga így mondja el: — A tervkölcsön jegyzés idején, mi­kor magam is a jegyzők közt voltam, 2200 forintot jegyeztem. Békeköl­csönből pedig ugyancsak ennyit. Látva, hogy épül az ország, valahogy mindig azt gondoltam: ezt az ösz­­szeget én máris visszakaptam. Azzal, hogy megszépült az étetünk, ’ hogy virágzó ország lett az egykor nyo-WM'bai­ ,szegülök. ..országából, Lát­ usca mi tehetne, lám mint épülnek a hidak, a gyárak, az új üzemek, s éreztem: jó helyre fektettem be én a pénzemet. — S most még ez a nagy szerencse is ért! Nemcsak hogy az eredmé­nyekben kaptam vissza a kölcsönt, hanem igen-igen nagy kamatostól. Őszintén megmondom: eddig is igye­keztem becsülettel teljesíteni a reám­­­bízott feladatot, ezután pedig még fokozottabb mértékben szeretném teljesíteni a kötelességemet. Nagy József munkatársai elmond­ják, hogy valóban jó helyre került ez a nagy nyeremény. Nagy József a múltban hivatalsegéd volt, a népi demokrácia emelte a szel­lemi munkakörbe, ahol nagyon jól megállja a helyét, példát mutat a többi dolgozó társnak. S valóban úgy érzi az egész deviza-igazgatóság, hogy megérdemelt kapja ezt az ösz­­szeget,é­s örömében mindannyian osztoznak. Közben a nyertes egy kedves kis epizódot mond el a családi életéből: — A napokban az egyik gyerekem­ azt mondja, hogy ha nyerek a húzá­son, akkor vegyek neki biciklit. Meg­ígértem neki, nem is gondolva arra, hogy az én kötvényemet ilyen nagy nyereménnyel húzzák ki, fiát most a gyereknek meg lesz a kívánsága. Megkérdem a nyertestől, hogy mire fordítja ezt a nagy összeget: — A nyeremény egy részéből béke­kölcsönt veszek, s a nyeremény leg­nagyobb részét takarékbeté­ten helyeztem el, mert tudom, hogy annál jobb helyen II világ népei harcolnak a békéért A világ minden tájáról érkeznek a jelentések a népek fokozódó béke­­harcáról. Az Angol Békebizottság táviratot intézett a Parisban tárgyaló Davies külügyi államtitkárhoz, nyomatéko­san felszólította, ragadja meg a megegyezés kedvező al­almát, ame­lyet Gromiko szovjet megbízott leg­újabb javaslata nyújt és utasítsa vissza mindazokat a mesterkedése­ket, amelyeknek célja az előrehala­dás megakadályozása újabb vitapon­tok felvetésével. Indiában megkezdődött az aláírás­gyűjtés a Béke Világtanácsnak az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívására. A városokban gyűléseket tartottak, amelyeken megvilágították a felhívás történelmi jelentőségét. Nyugat-Németországban az üzemek dolgozói egymásután létesítenek akcióbizottságokat az újrafel­fegyver­zés elleni küzdelemre és a békeharc megszervezésére. Ausztriában a Béke Világtanács felhívására az amerikai megszábás alatt álló Linzben a vasutasok több mint 80 százaléka adta aláírását. Felső-Ausztriában eddig több mint 32.000, az angol megszá­lási övezet­ben fekvő Stáje­országban több mint 21.000 aláírást gyűjtöttek. Prágában az ifjúság — mint az MTI jelenti — hatalmas béketünte­tésen vett részt. A Szláv Ház nagy­termében tartott békegyűlésen a résztvevők erélyesen tiltakoztak Nyu­­gat-Németország és Japán újrafel­­fegyverzése ellen. Hazaérkezett a magyar küldöttség az Európai Munkáskonferenciáról A Berlinben megtartott munkás­­konferenciáról hazaérkező magyar munkásküldöttséget pénteken reggel ünnepélyesen fogadták a pálya­udvaron. Takács Ferenc, a MÁVAG üzemi bizottságának tagja, az egész magyar dolgozó nép köszönetét fejezte ki a küldöttség tagjainak azért a harcos munkásságért, amelyet a népek bé­kéje érdekében kifejtett. Az üdvözlésre Bozsóki Ferenc, a küldöttség vezetője válaszolt. El­mondta, hogy az Európai Munkás­konferencia történelmi jelentőségű a béke megvédéséért vívott harcban. A konferencián 19 ország dolgozói jöttek össze, hogy félreérthetetlenül kinyilvánítsák az európai dolgozók határozott követelését, hogy megaka­dályozzák Németország újrafelfegy­ Verzését és egy új világháború ki­robbantását. A konferencián pártál­lásra, világnézetre való tekintet nél­kül hatalmas harcos egység nyilvá­nult meg az európai munkások ré­széről az amerikai imperialisták galád terveivel szemben. A ruhr­­vidéki bányászok kijelentették, hogy mindenféle ígérgetések és fenyege­tések ellenére megtagadják a külön műszak végzését, a hamburgi kikötő­­munkások elmondották, hogy meg­tagadják, mint ahogy eddig is meg­tagadták, a hadianyagok kirakását és a párisi vasutasok is arról számoltak be, hogyan akadályozzák meg a hadianyag szállítását. Nam.­­ .. Közben a kartársak közül egyre többen keresik fel Nagy Józsefet, hogy jókívánságukat fejezzék ki. S mintha mindegyiküknek a szíve dik­tálná a mondatot: — A dolgozók országa kamatos­kamatostul fizeti vissza a dolgozók kölcsönét. Szombaton kezdődik a Szabadságharcos Szövetség Kongresszusa Szombaton reggel az Építőipari Dolgozók Szakszervezete kongresszusi termében megkezdődnek a Magyar Szabadságharcos Szövetség I. Orszá­gos Kongresszusának tanácskozásai. A Kongresszus, am­elyen a Szövetség üzemi­, falusi, hivatali szervezeteiben megválasztott küldöttek vesznek részt, két napig tart. Szombaton Kenéz István alezredes, főtitkár tart beszá­molót a Szövetség eddig végzett mun­kájáról, jövő feladatairól. Gubis Ádám, a Szövetség szervezési osztá­lyának vezetője, a szervezési kérdé­sekről számol be. Szombaton este a Városi Színház­ban díszelőadást rendeznek a Kon­gresszus tiszteletére. Boldog emberek Nagyban folyik a sorsolás a Zene­akadémia nagytermében s már az első napi húzás után sokan lobogtat­ják a nyertes kötvényeiket s igyek­szenek a pénztár felé, hogy fel­vegyék a ropogós százasokat s a tíz­forintosokat. A nyertesek közt van Janocs­ Gyula is, a­­tépai­ nyomda művezetőhelyettese, aki elmondja, hogy a 2400—3 számú kötvényével nyert 500 forintot, s mert kötvénye 100 forintos címletű, 250 forintot kap. Azt mondja: , , Boldogan jöttem el a húzásra, mert ezeken a sorsolásokon az ál­lamnak nyújtott kölcsönt nemcsak hogy visszakapják a dolgozók mil­liói, hanem kamatosan kapják vissza, gondoltam, h­a már megnézem, hogy mint f­oly­­t­ a húzás, akkor a kötvényeimet is magammal hozom, hátha nyerek én is. S lám érdemes volt. Van egy kis leánykám, három­éves, kerül ebből a pénzből neki is ajándék. Tudom azonban azt, hogy legjobb helyen akkor van a pénzem, hogyha takarékbetétbe fektetem, ép­pen ezért a nyereményemből rögtön veszek 100 forint értékű takarékbé­lyeget , ha már erről esik szó, meg kell mondanom azt is, hogy a dolgo­zók országának ezt az ajándékát igyekszem azzal is meghálálni, hogy eddiginél is jobb munkát végzek. Április 4 tiszteletére felajánlottam munkatársaimmal együtt, hogy a nyomdánk kisgéptermében a gépál­lást 30 százalékkal csökkentem. Felveszi a nyertes a nyereményt s már újabb nyertes kötvényt helyez­nek a pénztár elé. Weiss Gyula,­ Szopdli-utca ,9. szzám alatti lakos a tulajdonosa, aki 300 forintot nyert az elsőnapi húzás alkalmával. 100 fo­rintért ő is takarékbélyeget kér, mert, mint megjegyzi, jó pénz az nagyon. Hamarosan a nyertesek egész sora sorakozik a pénztár előtt. Rubin Ber­­nát Tükör-tisztviselő is köztük van, aki mikor meghallotta, hogy az ő köt­vényét is kihúzták a húzás során, hazaszaladt érte és most ki is váltja. Hogyne örülne, mikor ez a szerencse érte. Nemcsak visszakapja a dolgo­zók országának nyújtott kölcsönt, ha­nem kamatostól jut vissza hozzá a befizetett összeg s láthatja közben azt is, mennyire épül-szénül az ország. Kiss Mihály nehézipari könyvelő valóban szerencsés ember. Már a szeptemberi húzás alkalmával is nyert 500 forintot és most is 300 forintot. Megjegyzi: — Nem azért érzem magamat sze­rencsésnek, mert nyertem, hanem mert én is építhettem és építhetem az országot. Az én pénzem segítségé­vel is szépül az­ ország Tervkölcsönt is jegyeztem szépen, békekölcsönt is, mégpedig 1000 forintot. Látom, hogy érdemes volt. Nemcsak azért, mert nyertem, hanem mert tudom, hogy nyertes itt az egész ország. Az egész dolgozó nép. Érdemes volt kölcsönt jegyezni, mert mindenki visszakapja a pénzét, kamatostól, közben pedig olyant fejlődik az országunk, amilyen fejlődésről a múltban soha nem it mondhattunk volna. Horváth B. Jenő (A nyerő számokat a 2. oldalon kö­zöljeUj

Next