Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-31 / 75. szám

4 A szovjet Népi Együttes látogatása a magyar Népi Együttes próbáján Igor Mojsze­ev a magyar népi tá­vosról és táncosokról A magyar Állami Népi Együttes április 3-án este, a felszab­adulás ha­­todik emlékünnepének előestéjén mu­tatkozik be az Operaházban. Szeptember közepén kezdte el a munkát a kórusból, zenekarból és táncosokból álló százhatvan tagú együttes, amely a magasrendű nép­­művé­zetet akarja elvinni a dolg­ozó tömegeihez. Az Á­lami Népi Együttes ezzel is harcolni akar a kozmopoli­­tizmus ellen és így vesz részt a bé­kéért folyó küzdelemben. Az együttes vezetőit, Csenki Imre karnagyot, Csábai Miklós koreográ­fust és Gulyás Lászlót, a zenekar ve­zetőjét, de egyben valamennyi tagját is az a vágy ösztökéli, hogy a nép művészetét olyan színvonalon mutat­hassa be, mint azt az élenjáró szov­jet együttesek teszik. Nagy örömet s munkájukhoz egy­ben nagy segítséget jelentett a Népi Együttes tagjainak, hogy csütörtö­kön az Otteni Színházban megtar­tott próbájukon megjelent Igor Moj­­szejev és együttese. A magyar együttes bemutatta mű­sorát a nálunk vendégszereplő ki­váló szovjet népi együttesnek. Négy táncot adott elő a tánccsoport. A tolnamegyei Leánytánc­ot, amelynek motívumait letelepedett bukovinai székelyektől gyűjtötték. A Fonó-je­lenetet, amely bodrogközi téli esté­lyet visz a táncszínpadra. A bih­ar­­megyében élő magyar és román la­kosok táncmotívumaiból épült fel a Sarkantyús, majd az Ecseri lakodal­­mas­ra került sor. A szovjet táncosok nagy érdeklő­déssel és szeretettel fogadták a ma­gyar együttes bemutatóját, majd fel­siettek a színpadra és a magyar tán­­cosok megismertették velük az egyes táncmotívumokat. Igor Mojszejevet a művészeti szak­emberek vették körül a színház eme­letén, véleményét és tanácsait kérték. A nagy művész készségesen válaszolt a felmerült kérdésekre, tanácsokkal látta el a magyar népi együttest to­vábbi munkájában. Kifejezte örömét, hogy tanúi lehettek az új népi együt­tes megszületésének. — Az első benyon­ásom a meg­ismerés öröme — mondta —, hogy az igazi népi magyar táncművészetet láttuk a színpadon.­­— A táncoknál különösen a fris­seség, az „új“ érzése fogott meg és ugyanez áll a kórusra és a zene­karra is. Elismerően szólt Mojszejev a tánccsoport előadásáról, amelyen látszik, hogy a szívüket adják a táncba. Majd kitűnő tanácsokkal látta el a Népi Együttes vezetőit. — Egészítsétek ki táncaikat egyéni feldolgozó készséggel, a népi ele­mekhez adott saját tudásukkal. A helyes koreográfia feltárja a tánc lényegét. — Bátrabban fejezzék ki a táncos egyéniségét, egyes szereplők jellem­zését. A jó jellemábrázolás gazda­gítja a táncot.­­ És a legfontosabb tanács: soha ne szakadjanak el a néptől, hátra merítsenek táncaiból, zenéjéből. Ez a kiragadott néhány mondat csak halvány képet ad abból a tar­talmas, sok szempontra kiterjedő tanácsadásból, amellyel Igor Moj-I­szejev, a Szovjetunió Állami Népi Együttesének nagy vezetője segítette és előmozdította a Magyar Állami Népi Együttes jövőbeli munkáját. A szovjet művészek látogatása a magyar együttes próbáján a Magyar- Szovjet Barátság Hónapjának egyik érdekes és tartalmas eseménye volt, tovább erősítette a magyar-szovjet barátságot és nagy haszonnal járt népi kultúránk további fejlődésére. Apa és fia írta: Holly Jenő Tulajdonképen az Oelil Gyurival kellene kezdenem, akinek leírása nélkül nem is tudnék eljutni beszá­molóm végére. Ennek ellenére mégis a „bárónál“ kezdem, Crobeslins-nél, akinek Gyurival együtt köszönhe­tem, hogy ott tartok, ahol vagyok: a novellaírás szép, de néha igen há­látlan mesterségénél. Szóval, nagyot ugrom most hátra­felé. Körülbelül harminc éves, ami­kor is egy nap ott láttam a báró urat, a pozsonyi korzón, ahogy hosszú, szabályos, kissé nehézkes lépteivel, magas, szikár alakját min­dig előrehajlítva bandukolt vala­hová, a Dunapart felé. Akkor már csak huszárőrmester volt ez a volt lovásztiszt, és nehéz bakancsban, fehér vászonnadrágban sétálgatott a városban. Szegény ember volt. Első­sorban az­ért, mert örökségét részben elkártyázta, részben pedig egy par­­kettáncosnővel kótyavetyélte el. Se birtoka, se kastélya, még csak adós­ságai sem voltak, mert bárói címére senki sem­ hitelezett neki. Még a „Fehér ökör“ sün­­ésének tulajdo­nosa sem. Aki pedig arról volt ne­vezetes, hogy az első tíz korsó sört, vagy húsz fröccsöt akárkinek fel­szolgálta, hitelbe. Ez a vendéglős, misit Derschattá­nak hívtak — lehet­séges, hogy­ a tersattói vár egykori tulajdonosaival, a Brangepánokkal volt rokonságban — mégsem adott Crobestinsnek hitelbe semmit. Ko­mor és elutasító magatartását azon­ban meg is indokolta, mondván: — Ha valaki báró, akkor ne jár­jon az én söntésembe, hanem men­jen a Palugyaihoz, vagy az „Arany szarvashoz“. Nálam, kérem délelőtt a sigetfalusi kisparasztok ülnek, meg a kertészek, akik Oroszvárról jön­nek fel retkeikkel, délután pedig az itt­eni­­ zöldségeskofák. A­­ides nép ez, mit keres hát ezek között az ilyen báró? A báró mégis ott volt közöttük. Minden délután ott ült a „Fehér ökörben“. Ő volt az egész társaság főszereplője. Ő volt, ahogy ma mon­danák, a „sztár". Ő volt az az ember, aki alázattal szolgálta ki kívánságai­kat. De még mielőtt erre rátérnék, vissza kell emlékeznem fent említett Gyurira, aki nemcsak jóbarátom volt, hanem szállásadóm is. Az utóbbiért persze nem fizettem neki semmit. Gyuri ugyanis akkoriban egy elhanya­golt, de kifogástalanul berendezett lakásban lakott öccsével és velem. A lakásban minden volt: ebédlő, háló­szoba, konyha és mellékhelyiségek. De ezt az egészet, úgy ahogy volt, az ebédlővel és a többivel együtt, min­den túlzás nélkül, centiméter magas porréteg lepte be. Az asztalokat, a rajtuk szépen kiterített „slingelt“ te­­rítőket, a székeket, képeket, ágyakat, foteleket, szóval minden tárgyat, amely e lakásnak nevezhető, porkata­­kombában található volt. S mivel sohasem tisztította, a por annyira felgyülemlett, hogy esti lefekvésünk előtt ruháinkat zsinórra akasztottuk, amely a mennyezetbe vert szögről lógott le. De csak mi ketten, Gyuri és én, öccse ugyanis, mivel éjjeli pincér volt, csak reggel tért haza a szolgálatból. Akkor, amikor én már kiszedelődzködtem az ágyból. Az üres aztán, az egyszerűség kedvéért, abba az ágyba feküdt le, amelyből éppen kifelé igyekeztem. „Így leg­alább, mondotta Gyuri, kevesebb a dolgom a takarításnál . . Gyuri, aki később újságíró lett s akinek remek, dolgozó fiáról is szó lesz majd, akkoriban tért vissza az Adria kéklő partjairól, nevezetesen Polából és Cattaróból. Ott a tenge­részeinél szolgált. Kétcsillagos, kék­ruhás, fessnek mondható matróz volt. Ott is maradt volna a „Prinz Eugen“ vagy a „Jaguár“ fedélzetén, h­a köz­ben nem jöttek volna rá arra, hogy időközönként vért köp, ami akkor sem jó, ha az ember szárazföldön él, de sokkal kevésbbé jó egy ringó hadihajó fedélzetén. Gyurit tehát szépen, csendben hazaküldtek. Egy nap aztán, éppen ak­kor, ami­­kor már másodszor írtam kérvényt a pozsonyi tölténygyár igen tisztelt igazgatóságához, hogy mint műszaki rajzolót, illetve segédtervezőt állítson be a termelési folyamatba, Gyuri egy budapesti képeslappal tért haza. Meggyujtotta a porlepte konyhában a gyertyát s aztán eliként tette a lapot. — Nézd csak meg — mondotta enyhe büszkeséggel —, találsz ott valamit, ami téged is érdekel! Miután akkoriban szkeptikus vol­tam és kevés dolog érdekelt a világ­­fájdalmon, szerelmén és az állandóan hiányzó napi öt koronán kivil, meg­kérdeztem, hogy mi is az, ami érde­kelhet. — Csak nézz bele a lapba! — fe­lette Gyuri, így hát bele is néztem és valóban nagy meglepetés ért. Szé­pen megcímzett cikket találtam ben­ne ezzel az aláírással: „Írta: Oehtl György“. A cikk címe pedig így hangzott: „Egy tengerész naplójá­ból“. — És ezért fizetnek is? — kér­deztem Gyurit most már fokozott ér­deklődéssel. — De mennyire! Min­den folytatásért ötven koronát ka­pok! Idenézz — folytatta Gyuri, már kezemben is van az utalvány! Hát ez igen komoly, igen reális, igen megfontolandó dolog, mondot­tam magamban. Napokon keresztül másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy Gyuri az újságba ír és pénzt is kap érte, míg én állástala­nul barangolok naphosszat a város­ban. Mi sem volt természetesebb tehát, mint az, hogy most már én is próbáltam írni. De miről írjak? Mit éltem át? Mit tudok és milyen té­mám van? Nem voltam sohasem tengerész és azt se tudom, hogy az Adria kék-e vagy esetleg világoszöld. A „téma“ azonban leselkedett rám A téma utánam suhant, nesztelenül, mint a macska. A „téma“ ott sétált hosszú léptekkel az utcán és nem tudta, nem is sejthette, hogy nekem harminc koronát fog jövedelmezni. A téma tehát akkor született meg, amikor egy délután a „Fehér ökör“ söntésében ott láttam­ ülni a zöldsé­ges, gyakraan igen meggazdagodott kőink között, — akik közül akadt zsí­róéra dagadt telektulajdonos is — Crobestinset, amint a zongora mel­lett szériás fröccsökért a legfájdal­masabb zenét produkálta megren­delőinek. Belépésemkor éppen Cho­pin „Nocturnóját“ játszotta a báró úr. Másnap megírtam az egészet. Cro­­bestiassel, a söntéssel, az egész késő délutáni hangulattal. El is vittem egy hetilap szerkesztőségébe s még a megjelenése előtt kifizettek érte harminc korona honoráriumot. Amikor később Gyurinak megmu­tattam a megjelent tárcácskát, meg a pénzt és éreztettem vele az ezzel járó dicsőséget, csak annyit felett: Most már te is el vagy veszve. Most tudom csak, milyen igaza volt. Mert nem csak ő lett újságíró, hanem én is. Crobeslinsről még csak ennyit: Már régen ismertük egymást, és ittuk néha közösen a reggeli kávét a „Központibban, amikor egy nap bizalmasan megkérdezte tőlem, az újságíró-tanoncból: „Te, öregem, nem tudod, ki id­ja ezeket a bitang dol­gokat az újságba „H. J.“ szignum alatt? Mecht ez a fickó, két­lek szépen, egyszer h­álam is mecht írni valamit.“ — Ebbe sincsen semmi — feleltem fölénnyel. A fontos az, hogy nem írta ki a nevedet . . . Crobestins is, Gyuri is rég eltá­voztak az élők sorából. Meg se írtam volna a dolgot, ha nem láttam volna meg a napokban a Gyuri fiát, aki itt él, Pesten. Derék, jóképű, szélesvállú, kitűnő fiú. Nem „bohém“, mint sze­gény édesapja volt. Nem mereng naphosszat a kávéházakban „feketék“ mellett, azért, hogy aztán, körülbelül éjfélkor megírja aznapi cikkét. Nem is csinál adósságokat és nem tervez soha meg nem írott regényeket. Ez az újságíróivadék már egészen más fából van, annak ellenére, hogy őt is Gyurinak hívják. Az ifjabb Gyuri ugyanis dolgozott. Keményen, öntu­datosan és vidáman. Ott van reggel­től estig a Rákosi művekben és így fogja megtudni, hogy elhunyt édes­apjának, meg egy levitézlet bárónak köszönhetem mesterségemet. FELSZABADULT FÖLD: (új magyar film) SZIKRA (I.civn-körút 120) 4, l/:7, 9 (prolongálva 3. heti). — MÁJUS 1. (Mártírok útja 56) 445. sz, 9. — MUN­KÁS (Kápolna­ u. 3/b) 5. 148. v. 443. — KORZÓ (Újpest) 4, V:7. k­íl. — BRIGÁD (Pest­szentlőrinci) 11­6. 448. v. 444. — DÓZSA (Róbert K.-körút 61) 445, */17, 9, v. Vt3. A KÖLTŐ IFJÚSÁGA: (Pussin ifjúsága fil­men) TÁTRA (Pesterzsébet) %6, 8, v. 3. ZSUKOVSZKIJ: (magyarul beszélő szovjet film) FÓRUM (Kossuth L.­utca 18) 4, Vi7, 1)9. FELSZABADULÁS (Flórián­­tér 3) 4, 6, 8, vas. 2. KÜLÖNÖS HÁZASSÁG: (Mikszáth Kálmán regénye színes filmen) VÖRÖS CSIL­LAG (Lenin-krt 45) 445, 8/:7, Vllo, v. 443 (prof. 7. hétre!) — UGOCSA (Ugocsa­­utca 10) 4, ‘/c7, V.9. HATALMAS ERŐ: (magyarul beszélő szov­jet film) SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) 4. 417, ,/*6. — SAVOY (Üllői-út 4) ‘/:4,V­. 8. — KOSSUTH (Pesterzsébet) %6, V.9, v. VG. — STEFÁNIA (Kis­pest) 4,6, %8, V. */*4. BÁTOR EMBEREK: DUNA (Först S.-u. 7) */*7, 9. v. Vt3 (prol. 6. bék­e!). — TÁNCSICS (Csepel) 5, 1/*8, v. 443 (pro­longálva!) — ROYAL (Kispest) 6. 149, v. %4. — BÁSTYA (Lenin-körút 8) 10, 12. ‘/c3. */*5, s/*7. 9. — ZUGLÓI (Angol­­utca 26) 4, ‘/c7. */:9. HAMUPIPŐKE: (mesefilm) ÚTTÖRŐ (Baj­csy-Zsilinszky­ út 33) 4, 6. vas. 10, 2, 4, 6 (prolongálval). MAGYAR DOKUMENTUM FILMHÉT: 1. Ma­gyar és szovjet híradó. 2. A PÁRT LAPJA. 3. GYAPOT. 4. VASUTAS SZTAHANOVISTÁK. 5. EGY KERE­­CSENYSÓLYOM TÖRTÉNETE: FÁKLYA (Lenin-körút 88) délután V-­ től este 11-ig és vas. d. e. 1411-től este 11-ig folytatólag. — FÉNY (Újpest) délután 5-tól este ‘/:10-ig és vas. d. e.­­11-kor és d. u. 144-től este ‘/:10-ig folytatólag. GYORSVÁGÁS: Kísérőfilm a Táncsics­moziban. A MUNKA HŐSE: Kísérőfilm a Royal­­moziban (Kispest). hódítsátok meg a levegőt. Kisérő­film a Partizán-moziban. A nagy hazafi, I.—II. rész: (magyarul be­szélő szovjet film) ELIT (Szt. István­­körút 16) csak 446-kor, v. 2. ‘/:7. — ÚJLAKI (Bécsi-út 09) csak 6-kor, v.­­2 és 6-kor. Tűz és fergeteg: (történelmi film) ÓBUDA (Selmeci-u. 14) 4, 447, ‘/*9. v. */12. Kárhozoltak összeesküvése: (magyarul be­szélő színes szovjet film) TÁTRA (Clici-át 63) 'Ita, 147, 449. v. ’/13.­­ ADMIRAL (Mártírok útja 5) ‘/:5. ‘/:7, V.9. v. 443. — ALKOTÁS (Alkotás-u. 11) 'la, †/:7, 449. v. 443. Titkos megbízatás: (magyarul beszélő szov­jet film) ELŐRE (Delej-u. 41) 6, 7, v. 4 (csütörtökön szünnap!) — K­.UTÓ (Ke­­repesi-út 44) 4, 6, 8, v. 2. Potyomkin-páncélos: (a szovjet filmművészet halhatatlan alkotása) PARTIZÁN (Üllői­út 101) ’ 447, 449, v. 2­.3. Vihar Grúziában, I. rész: (történelmi film) ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) 4. 6. 8. v. 2. — HUNNIA (Bartók B.-út 130) 4. 0. 8. Vihar Grúziában. II. rész: BODOGRÁF (József-körút 63) ‘/:1. '/:0. 448. — BÉKE Szent László-út 48) 4. 6. 8. Világos út: (vidám zenés szovjet film) ROXY (Rákóczi-út 82) 4411, dól, 443,­­hő, V:7, 449. Ordi­gszakadék: PÁTRIA (Népszínház-u. 13) ■!!!, 6, Vc9 (prolongálva!). HÍRADÓ MOZI (Lenin-körút 13): 1. Magyar és szovjet híradó. 2. MAKSZIMENKO­­BRIGÁI­ (magyar dokumentumfilm). 3. MOTOROS TEREPVERSENY (magyar dokumentumfilm). 4. TAVASZ ÉBRE­DÉSE (színes szovjet rajzfilm). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. MOZIVARIETÉ MATINÉ minden vasárnap új műsorral, d. e. 11 órai kezdettel a SZIKRA filmszínházban (Lenin krt. 120). kis Újság Szabó Zsuzsa és K­mcs Dénes szonítaestje A Bartók-teremnek egyik komoly feladata, hogy arra érdemes fiatal tehetségeket szereplési illetőséghez juttasson, így ismert meg közönsé­günk e szezon folyamán olyan ki­tűnő muzsikusokat, mint Víg Ju­dit, Stupel Pét­er, Deák Ágnes, Bakonyi Klára, a Hidy-vonós­­négyes együttest és még máso­kat is, akiket egy szűk szakmai ré­teg számon tartott ugyan (Hidyék külföldön is szenteltek), de a na­gyobb nyilvánosság előtt nem mu­tathatták m­e, hogy mit tudnak. Szabó Zsuzsa zongoraművésznő és Kovács Dénes hegedűművész is ilyen fiatal tehetségek. Szonátaestét adtak. Mesterségbeli tudásuk tanáraikat, Zathureczky Edét és Sólymos Pé­tert dicsérik. Mozartban, Beethoven­ben, Schubertben, de Bartók—Gert­­ler Szonatinájában is feltétlen alá­rendelik magukat a kamarajáték szellemének s együttműködésük mintaszerű. Nagyon szépen sikerült Beethoven D-dúr szonátája, a Schu­­bert-szonátából a befejező Allegrot emeljük ki. • B. M. Volin: Statisztika és poli­tika. A „Szocialista Statisztikus Könyvtára“ című kiadványsorozat tizedik könyveként jelent meg B. M. Volin szovjet professzor „Statisztika és politika“ című művének magyar fordítása. Eme kiadványnak jelentős hangsúlyt ad a megjelenési idő is — a Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja. A másfélszáz évvel ezelőtt magyar földön is szépen kifejlődő tudományos igényű statisztika igazá­ban most érkezett el oda, hogy az egész magyar népet, nemzeti kultú­ránkat és népgazdasági életünket hasznosan előbbrevivő valódi tudo­mánnyá váljék. A Berzeviczy Gerge­lyek, Fényes Elekek, Haraszti Ágos­tonok s megannyi más reformkor­­szakbeli hazánkfiának kitűnő sta­tisztikai kezdeményezéseit megcsúfol­ták a későbbi hivatalos statisztiku­sok, akik számzsonglőrségeikkel a kései feudalizmust, a tőkésmonopó­­liumokat és a gyermekpolitikát kí­vánták hű lakájok módján igazolni. Persze, nemcsak Magyarorságon tért tévutakra, görbe utakra a statiszti­ka. A kizsákmányoló társadalom szinte önmagában rejti az okot, ami­nél fogva a hivatalos statisztikusok akarva-akaratlan a tudományos élet­szerű igazság egyenes útjától eltérő számfetisista férfiakká válnak va­lódi tudósok helyett. Az első szo­cialista országban újjászületett sta­tisztika tehát nemcsak a magyar sta­tisztikát segíti a legjobb egyenesbe, de általában világviszonylatban ma­gát a statisztikát. Polin professzor munkájából kitűnik, hogy lényegé­ben a kizsákmányolásmentes társa­dalmi rendben válhat a statisztika igazán tudományossá s egyben kul­túrát és társadalmi termelést moz­gató erővé. A mű a tények argumentális ere­jével bizonyítja, milyen fegyvere a szocialista építésnek a népgazdaság szervezésében, irányításában a sta­tisztika a szovjet nép hazájában. A statisztika megalapozott adatokat szolgáltat a szocialista gazdaság és kultúra emelkedéséről, a rendelke­zésre álló anyagi forrásokról, az új technika fejlődéséről és a műszaki­gazdasági normák teljesítéséről. Ha­talmas segítséget nyújt a tervtelje­­sítés ellenőrzésére, feltárja a ter­melőeszközök jobb kihasználására, a munkatermelékenység fokozására, a nyers- és tüzelőanyag gazdaságos fel­­használására is szolgáló tartaléko­kat Az elvi rész nyomán gyakorlati példákban mutatja be a szocialista statisztika helyes alkalmazását. Számok és példák egész régióit vonultatja fel, hogy m­egláttassa, miként kell a statisztikát biztos iránytűként használni a politikai­gazdasági kérdésekben való tájéko­zódásra. Behatóan ismerteti az úgy­nevezett korrigált átlagok, a cso­portosítások, a kombinációs táblák, az index-számok, az elemzés és ér­tékelés s annyi más statisztikai fo­galom lenini-sztálini módszereit Vo­lin professzor munkája a kizsákmá­nyolásmentes magyar társadalmi rend valamennyi tudós építőjének — politikusnak, történésznek, filozófus­nak, közgazdásznak, mezőgazdászok­nak, publicistáknak, pedagógusoknak —­ nélkülözhetetlen segédeszköze, feladataik jó elvégzéséhez. A mate­matikusok a tudományos statisztika módszereivel és eszközeivel szállhat­nak le az „egyetlen id­ális tudo­mány elefántcsont tornyából“ Az al­kalmazott matematika, vagyis a sta­tisztika erejével válik a matematika a tömegeket inkább érintő és ér­deklő valóságtudománnyá , hogy minél tökéletesebben váljék nemcsak életszerű, de életformáló tudományo­nyit is Magyarroszágon a statisztika, ehhez segít B. M. Volin professzor „Statisztika és politika“ című műve. (n. t.) Haralan Russzev: Hegyek között. (Révai kiadás.) Bulgária felszabadu­lásának napja 1944. szeptember 19-e volt. Amikor a Szovjet Hadsereg diadalmas előnyomulása lehetővé tette a nép felszabadulását, a he­gyek kö­tü­l lelkes partizánseregek özönlöttek­ le a falvakba és váro­sokba. Haralpi­­l­iszev regénye azt mondja el, hogyan alakultak meg ezek a partizánseregek a hegy­­ kö­zött, az erdők tisztásain és tanya­helyein, hogyan csatlakoztak hozzá­juk mind többen és többen a nép­ből s hogyan kovácsolódtak egybe a náci megszállók és a velük szövet­séges fasiszták, kizsákmányoló ka­pitalisták ellen. Történelmi és tár­sadalmi képet rajzol Ruszén. Széles, és változatos sorát adja a legkülön­bözőbb alakoknak, amelyek oly jel­legzetesek voltak a felszabadulás előtti időkben. Szeretettel formálja meg a kialakuló bolgár Hazafias Arcvonal, az­ Otecsesztvéhi Front hő­seit s gyűlölettel leplezi le az ellen­séggel cimborátokat, a neghunyász­­kodókat, az üzletelőket. Könyve ide van mozgalmas, izgalmas fordulatok­kal, feszült jelenetekkel. Sok olyan mozzanattal is, amelyeket borzongva, elrettenve olvas az ember, mert ke­mény, véres realizmussal idézik fel a náci megszállók kíméletlenségét, könyörtelen módszereit A bolgár történelem döntő sza­kaszának élet­­ízű képei megragadó erővel eleve­nednek meg a regény során. Ruszev színes stílussal, erőteljesen és érez­hető hitelességgel ír. Könyve nem­csak regény, hanem szinte történel­mi dokumentum is, amelyből köz­vetlenül megismerhetjük a bolgár testvérnemzet sorsdöntő korszakát, Bulgária szabadságának születését. I. V. E. MAGYAR DOKUMENTUMFILM HÉT MÁRCIUS 29-TŐL ÁPRILIS 7-IG Benn­ta­kásra kerít­enek: A párt lapja Vasutas sztahanovisták Egy kerecsen sólyom története (Színes film) Gyapot Fáklya (Lenin-körút 88) Fény (Újpest, Árpád-utca 77) Szombat, március 31 A „DALOLVA SZÉP"AZ ÉLET** című zenés filmvígjátékunkat zárt­körű előadáson bemutatták Milá­nóban.* „AZ ÉLET HÍDJA“ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Zsúfolt nézőtér előtt mutatták be a szegedi Nemzeti Színházban Háy Gyula „Az élet hídja“ című színdarabját. An­nak érdekében, hogy a színészek emberábrázolása hű legyen, a szín­darab szereplői a próbák megkez­dése előtt a hídépítésről, a hídépítők hősi munkájáról szóló előadásokon vettek részt. A színház dolgozói a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja alatt tizen­három tájelőadást tartanak, amelye­ken a ,,Házasság hozománnyal“ és az „Aranycsillag“ című darabot mu­tatják be Csongrád megye városai­ban és községeiben. AZ ELSŐ BOLGÁR RAJZFILM el­készült. Egy népmeséből meríti tár­gyát. * Színházak pénteki műsora Operaház: Borisz Godunov (Orosz­ciklus 2. előadás, 7). — Nemzeti: Harcban nőtt fel (bemutató-előadás, Császár-bérlet, 11).­­ — Városi: Szovjet vendégművészek hangversenye (8). — Magyar: Ármány és szerelem (7). — Madách: Rokonok (Mikszáth— Ady-bérlet, 7). — Belvárosi: Üzenet az elöknek (7). — Fővárosi Operett: Palota­szálló (Kü­iy Klára—Varsányi­bérlet, 7). — Vidám: Zűrzavaros éj­szaka (7). — Ifjúsági: Sérelem (Porzsolttbérlet, 7). — Úttörő: Erős János (4) — Állami Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5), Sztárparádé (fél 8). — Fővárosi Operett: Nincs elő­adás. — Kamara Variolé: Akinek nem inge . . . (7).

Next