Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-31 / 75. szám
4 A szovjet Népi Együttes látogatása a magyar Népi Együttes próbáján Igor Mojszeev a magyar népi távosról és táncosokról A magyar Állami Népi Együttes április 3-án este, a felszabadulás hatodik emlékünnepének előestéjén mutatkozik be az Operaházban. Szeptember közepén kezdte el a munkát a kórusból, zenekarból és táncosokból álló százhatvan tagú együttes, amely a magasrendű népművézetet akarja elvinni a dolgozó tömegeihez. Az Álami Népi Együttes ezzel is harcolni akar a kozmopolitizmus ellen és így vesz részt a békéért folyó küzdelemben. Az együttes vezetőit, Csenki Imre karnagyot, Csábai Miklós koreográfust és Gulyás Lászlót, a zenekar vezetőjét, de egyben valamennyi tagját is az a vágy ösztökéli, hogy a nép művészetét olyan színvonalon mutathassa be, mint azt az élenjáró szovjet együttesek teszik. Nagy örömet s munkájukhoz egyben nagy segítséget jelentett a Népi Együttes tagjainak, hogy csütörtökön az Otteni Színházban megtartott próbájukon megjelent Igor Mojszejev és együttese. A magyar együttes bemutatta műsorát a nálunk vendégszereplő kiváló szovjet népi együttesnek. Négy táncot adott elő a tánccsoport. A tolnamegyei Leánytáncot, amelynek motívumait letelepedett bukovinai székelyektől gyűjtötték. A Fonó-jelenetet, amely bodrogközi téli estélyet visz a táncszínpadra. A biharmegyében élő magyar és román lakosok táncmotívumaiból épült fel a Sarkantyús, majd az Ecseri lakodalmasra került sor. A szovjet táncosok nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták a magyar együttes bemutatóját, majd felsiettek a színpadra és a magyar táncosok megismertették velük az egyes táncmotívumokat. Igor Mojszejevet a művészeti szakemberek vették körül a színház emeletén, véleményét és tanácsait kérték. A nagy művész készségesen válaszolt a felmerült kérdésekre, tanácsokkal látta el a magyar népi együttest további munkájában. Kifejezte örömét, hogy tanúi lehettek az új népi együttes megszületésének. — Az első benyonásom a megismerés öröme — mondta —, hogy az igazi népi magyar táncművészetet láttuk a színpadon.— A táncoknál különösen a frisseség, az „új“ érzése fogott meg és ugyanez áll a kórusra és a zenekarra is. Elismerően szólt Mojszejev a tánccsoport előadásáról, amelyen látszik, hogy a szívüket adják a táncba. Majd kitűnő tanácsokkal látta el a Népi Együttes vezetőit. — Egészítsétek ki táncaikat egyéni feldolgozó készséggel, a népi elemekhez adott saját tudásukkal. A helyes koreográfia feltárja a tánc lényegét. — Bátrabban fejezzék ki a táncos egyéniségét, egyes szereplők jellemzését. A jó jellemábrázolás gazdagítja a táncot. És a legfontosabb tanács: soha ne szakadjanak el a néptől, hátra merítsenek táncaiból, zenéjéből. Ez a kiragadott néhány mondat csak halvány képet ad abból a tartalmas, sok szempontra kiterjedő tanácsadásból, amellyel Igor Moj-Iszejev, a Szovjetunió Állami Népi Együttesének nagy vezetője segítette és előmozdította a Magyar Állami Népi Együttes jövőbeli munkáját. A szovjet művészek látogatása a magyar együttes próbáján a Magyar- Szovjet Barátság Hónapjának egyik érdekes és tartalmas eseménye volt, tovább erősítette a magyar-szovjet barátságot és nagy haszonnal járt népi kultúránk további fejlődésére. Apa és fia írta: Holly Jenő Tulajdonképen az Oelil Gyurival kellene kezdenem, akinek leírása nélkül nem is tudnék eljutni beszámolóm végére. Ennek ellenére mégis a „bárónál“ kezdem, Crobeslins-nél, akinek Gyurival együtt köszönhetem, hogy ott tartok, ahol vagyok: a novellaírás szép, de néha igen hálátlan mesterségénél. Szóval, nagyot ugrom most hátrafelé. Körülbelül harminc éves, amikor is egy nap ott láttam a báró urat, a pozsonyi korzón, ahogy hosszú, szabályos, kissé nehézkes lépteivel, magas, szikár alakját mindig előrehajlítva bandukolt valahová, a Dunapart felé. Akkor már csak huszárőrmester volt ez a volt lovásztiszt, és nehéz bakancsban, fehér vászonnadrágban sétálgatott a városban. Szegény ember volt. Elsősorban azért, mert örökségét részben elkártyázta, részben pedig egy parkettáncosnővel kótyavetyélte el. Se birtoka, se kastélya, még csak adósságai sem voltak, mert bárói címére senki sem hitelezett neki. Még a „Fehér ökör“ sünésének tulajdonosa sem. Aki pedig arról volt nevezetes, hogy az első tíz korsó sört, vagy húsz fröccsöt akárkinek felszolgálta, hitelbe. Ez a vendéglős, misit Derschattának hívtak — lehetséges, hogy a tersattói vár egykori tulajdonosaival, a Brangepánokkal volt rokonságban — mégsem adott Crobestinsnek hitelbe semmit. Komor és elutasító magatartását azonban meg is indokolta, mondván: — Ha valaki báró, akkor ne járjon az én söntésembe, hanem menjen a Palugyaihoz, vagy az „Arany szarvashoz“. Nálam, kérem délelőtt a sigetfalusi kisparasztok ülnek, meg a kertészek, akik Oroszvárról jönnek fel retkeikkel, délután pedig az itteni zöldségeskofák. Aides nép ez, mit keres hát ezek között az ilyen báró? A báró mégis ott volt közöttük. Minden délután ott ült a „Fehér ökörben“. Ő volt az egész társaság főszereplője. Ő volt, ahogy ma mondanák, a „sztár". Ő volt az az ember, aki alázattal szolgálta ki kívánságaikat. De még mielőtt erre rátérnék, vissza kell emlékeznem fent említett Gyurira, aki nemcsak jóbarátom volt, hanem szállásadóm is. Az utóbbiért persze nem fizettem neki semmit. Gyuri ugyanis akkoriban egy elhanyagolt, de kifogástalanul berendezett lakásban lakott öccsével és velem. A lakásban minden volt: ebédlő, hálószoba, konyha és mellékhelyiségek. De ezt az egészet, úgy ahogy volt, az ebédlővel és a többivel együtt, minden túlzás nélkül, centiméter magas porréteg lepte be. Az asztalokat, a rajtuk szépen kiterített „slingelt“ terítőket, a székeket, képeket, ágyakat, foteleket, szóval minden tárgyat, amely e lakásnak nevezhető, porkatakombában található volt. S mivel sohasem tisztította, a por annyira felgyülemlett, hogy esti lefekvésünk előtt ruháinkat zsinórra akasztottuk, amely a mennyezetbe vert szögről lógott le. De csak mi ketten, Gyuri és én, öccse ugyanis, mivel éjjeli pincér volt, csak reggel tért haza a szolgálatból. Akkor, amikor én már kiszedelődzködtem az ágyból. Az üres aztán, az egyszerűség kedvéért, abba az ágyba feküdt le, amelyből éppen kifelé igyekeztem. „Így legalább, mondotta Gyuri, kevesebb a dolgom a takarításnál . . Gyuri, aki később újságíró lett s akinek remek, dolgozó fiáról is szó lesz majd, akkoriban tért vissza az Adria kéklő partjairól, nevezetesen Polából és Cattaróból. Ott a tengerészeinél szolgált. Kétcsillagos, kékruhás, fessnek mondható matróz volt. Ott is maradt volna a „Prinz Eugen“ vagy a „Jaguár“ fedélzetén, ha közben nem jöttek volna rá arra, hogy időközönként vért köp, ami akkor sem jó, ha az ember szárazföldön él, de sokkal kevésbbé jó egy ringó hadihajó fedélzetén. Gyurit tehát szépen, csendben hazaküldtek. Egy nap aztán, éppen akkor, amikor már másodszor írtam kérvényt a pozsonyi tölténygyár igen tisztelt igazgatóságához, hogy mint műszaki rajzolót, illetve segédtervezőt állítson be a termelési folyamatba, Gyuri egy budapesti képeslappal tért haza. Meggyujtotta a porlepte konyhában a gyertyát s aztán eliként tette a lapot. — Nézd csak meg — mondotta enyhe büszkeséggel —, találsz ott valamit, ami téged is érdekel! Miután akkoriban szkeptikus voltam és kevés dolog érdekelt a világfájdalmon, szerelmén és az állandóan hiányzó napi öt koronán kivil, megkérdeztem, hogy mi is az, ami érdekelhet. — Csak nézz bele a lapba! — felette Gyuri, így hát bele is néztem és valóban nagy meglepetés ért. Szépen megcímzett cikket találtam benne ezzel az aláírással: „Írta: Oehtl György“. A cikk címe pedig így hangzott: „Egy tengerész naplójából“. — És ezért fizetnek is? — kérdeztem Gyurit most már fokozott érdeklődéssel. — De mennyire! Minden folytatásért ötven koronát kapok! Idenézz — folytatta Gyuri, már kezemben is van az utalvány! Hát ez igen komoly, igen reális, igen megfontolandó dolog, mondottam magamban. Napokon keresztül másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy Gyuri az újságba ír és pénzt is kap érte, míg én állástalanul barangolok naphosszat a városban. Mi sem volt természetesebb tehát, mint az, hogy most már én is próbáltam írni. De miről írjak? Mit éltem át? Mit tudok és milyen témám van? Nem voltam sohasem tengerész és azt se tudom, hogy az Adria kék-e vagy esetleg világoszöld. A „téma“ azonban leselkedett rám A téma utánam suhant, nesztelenül, mint a macska. A „téma“ ott sétált hosszú léptekkel az utcán és nem tudta, nem is sejthette, hogy nekem harminc koronát fog jövedelmezni. A téma tehát akkor született meg, amikor egy délután a „Fehér ökör“ söntésében ott láttam ülni a zöldséges, gyakraan igen meggazdagodott kőink között, — akik közül akadt zsíróéra dagadt telektulajdonos is — Crobestinset, amint a zongora mellett szériás fröccsökért a legfájdalmasabb zenét produkálta megrendelőinek. Belépésemkor éppen Chopin „Nocturnóját“ játszotta a báró úr. Másnap megírtam az egészet. Crobestiassel, a söntéssel, az egész késő délutáni hangulattal. El is vittem egy hetilap szerkesztőségébe s még a megjelenése előtt kifizettek érte harminc korona honoráriumot. Amikor később Gyurinak megmutattam a megjelent tárcácskát, meg a pénzt és éreztettem vele az ezzel járó dicsőséget, csak annyit felett: Most már te is el vagy veszve. Most tudom csak, milyen igaza volt. Mert nem csak ő lett újságíró, hanem én is. Crobeslinsről még csak ennyit: Már régen ismertük egymást, és ittuk néha közösen a reggeli kávét a „Központibban, amikor egy nap bizalmasan megkérdezte tőlem, az újságíró-tanoncból: „Te, öregem, nem tudod, ki idja ezeket a bitang dolgokat az újságba „H. J.“ szignum alatt? Mecht ez a fickó, kétlek szépen, egyszer hálam is mecht írni valamit.“ — Ebbe sincsen semmi — feleltem fölénnyel. A fontos az, hogy nem írta ki a nevedet . . . Crobestins is, Gyuri is rég eltávoztak az élők sorából. Meg se írtam volna a dolgot, ha nem láttam volna meg a napokban a Gyuri fiát, aki itt él, Pesten. Derék, jóképű, szélesvállú, kitűnő fiú. Nem „bohém“, mint szegény édesapja volt. Nem mereng naphosszat a kávéházakban „feketék“ mellett, azért, hogy aztán, körülbelül éjfélkor megírja aznapi cikkét. Nem is csinál adósságokat és nem tervez soha meg nem írott regényeket. Ez az újságíróivadék már egészen más fából van, annak ellenére, hogy őt is Gyurinak hívják. Az ifjabb Gyuri ugyanis dolgozott. Keményen, öntudatosan és vidáman. Ott van reggeltől estig a Rákosi művekben és így fogja megtudni, hogy elhunyt édesapjának, meg egy levitézlet bárónak köszönhetem mesterségemet. FELSZABADULT FÖLD: (új magyar film) SZIKRA (I.civn-körút 120) 4, l/:7, 9 (prolongálva 3. heti). — MÁJUS 1. (Mártírok útja 56) 445. sz, 9. — MUNKÁS (Kápolna u. 3/b) 5. 148. v. 443. — KORZÓ (Újpest) 4, V:7. kíl. — BRIGÁD (Pestszentlőrinci) 116. 448. v. 444. — DÓZSA (Róbert K.-körút 61) 445, */17, 9, v. Vt3. A KÖLTŐ IFJÚSÁGA: (Pussin ifjúsága filmen) TÁTRA (Pesterzsébet) %6, 8, v. 3. ZSUKOVSZKIJ: (magyarul beszélő szovjet film) FÓRUM (Kossuth L.utca 18) 4, Vi7, 1)9. FELSZABADULÁS (Flóriántér 3) 4, 6, 8, vas. 2. KÜLÖNÖS HÁZASSÁG: (Mikszáth Kálmán regénye színes filmen) VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt 45) 445, 8/:7, Vllo, v. 443 (prof. 7. hétre!) — UGOCSA (Ugocsautca 10) 4, ‘/c7, V.9. HATALMAS ERŐ: (magyarul beszélő szovjet film) SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) 4. 417, ,/*6. — SAVOY (Üllői-út 4) ‘/:4,V. 8. — KOSSUTH (Pesterzsébet) %6, V.9, v. VG. — STEFÁNIA (Kispest) 4,6, %8, V. */*4. BÁTOR EMBEREK: DUNA (Först S.-u. 7) */*7, 9. v. Vt3 (prol. 6. béke!). — TÁNCSICS (Csepel) 5, 1/*8, v. 443 (prolongálva!) — ROYAL (Kispest) 6. 149, v. %4. — BÁSTYA (Lenin-körút 8) 10, 12. ‘/c3. */*5, s/*7. 9. — ZUGLÓI (Angolutca 26) 4, ‘/c7. */:9. HAMUPIPŐKE: (mesefilm) ÚTTÖRŐ (Bajcsy-Zsilinszky út 33) 4, 6. vas. 10, 2, 4, 6 (prolongálval). MAGYAR DOKUMENTUM FILMHÉT: 1. Magyar és szovjet híradó. 2. A PÁRT LAPJA. 3. GYAPOT. 4. VASUTAS SZTAHANOVISTÁK. 5. EGY KERECSENYSÓLYOM TÖRTÉNETE: FÁKLYA (Lenin-körút 88) délután V- től este 11-ig és vas. d. e. 1411-től este 11-ig folytatólag. — FÉNY (Újpest) délután 5-tól este ‘/:10-ig és vas. d. e.11-kor és d. u. 144-től este ‘/:10-ig folytatólag. GYORSVÁGÁS: Kísérőfilm a Táncsicsmoziban. A MUNKA HŐSE: Kísérőfilm a Royalmoziban (Kispest). hódítsátok meg a levegőt. Kisérőfilm a Partizán-moziban. A nagy hazafi, I.—II. rész: (magyarul beszélő szovjet film) ELIT (Szt. Istvánkörút 16) csak 446-kor, v. 2. ‘/:7. — ÚJLAKI (Bécsi-út 09) csak 6-kor, v.2 és 6-kor. Tűz és fergeteg: (történelmi film) ÓBUDA (Selmeci-u. 14) 4, 447, ‘/*9. v. */12. Kárhozoltak összeesküvése: (magyarul beszélő színes szovjet film) TÁTRA (Clici-át 63) 'Ita, 147, 449. v. ’/13. ADMIRAL (Mártírok útja 5) ‘/:5. ‘/:7, V.9. v. 443. — ALKOTÁS (Alkotás-u. 11) 'la, †/:7, 449. v. 443. Titkos megbízatás: (magyarul beszélő szovjet film) ELŐRE (Delej-u. 41) 6, 7, v. 4 (csütörtökön szünnap!) — K.UTÓ (Kerepesi-út 44) 4, 6, 8, v. 2. Potyomkin-páncélos: (a szovjet filmművészet halhatatlan alkotása) PARTIZÁN (Üllőiút 101) ’ 447, 449, v. 2.3. Vihar Grúziában, I. rész: (történelmi film) ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) 4. 6. 8. v. 2. — HUNNIA (Bartók B.-út 130) 4. 0. 8. Vihar Grúziában. II. rész: BODOGRÁF (József-körút 63) ‘/:1. '/:0. 448. — BÉKE Szent László-út 48) 4. 6. 8. Világos út: (vidám zenés szovjet film) ROXY (Rákóczi-út 82) 4411, dól, 443,hő, V:7, 449. Ordigszakadék: PÁTRIA (Népszínház-u. 13) ■!!!, 6, Vc9 (prolongálva!). HÍRADÓ MOZI (Lenin-körút 13): 1. Magyar és szovjet híradó. 2. MAKSZIMENKOBRIGÁI (magyar dokumentumfilm). 3. MOTOROS TEREPVERSENY (magyar dokumentumfilm). 4. TAVASZ ÉBREDÉSE (színes szovjet rajzfilm). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. MOZIVARIETÉ MATINÉ minden vasárnap új műsorral, d. e. 11 órai kezdettel a SZIKRA filmszínházban (Lenin krt. 120). kis Újság Szabó Zsuzsa és Kmcs Dénes szonítaestje A Bartók-teremnek egyik komoly feladata, hogy arra érdemes fiatal tehetségeket szereplési illetőséghez juttasson, így ismert meg közönségünk e szezon folyamán olyan kitűnő muzsikusokat, mint Víg Judit, Stupel Péter, Deák Ágnes, Bakonyi Klára, a Hidy-vonósnégyes együttest és még másokat is, akiket egy szűk szakmai réteg számon tartott ugyan (Hidyék külföldön is szenteltek), de a nagyobb nyilvánosság előtt nem mutathatták me, hogy mit tudnak. Szabó Zsuzsa zongoraművésznő és Kovács Dénes hegedűművész is ilyen fiatal tehetségek. Szonátaestét adtak. Mesterségbeli tudásuk tanáraikat, Zathureczky Edét és Sólymos Pétert dicsérik. Mozartban, Beethovenben, Schubertben, de Bartók—Gertler Szonatinájában is feltétlen alárendelik magukat a kamarajáték szellemének s együttműködésük mintaszerű. Nagyon szépen sikerült Beethoven D-dúr szonátája, a Schubert-szonátából a befejező Allegrot emeljük ki. • B. M. Volin: Statisztika és politika. A „Szocialista Statisztikus Könyvtára“ című kiadványsorozat tizedik könyveként jelent meg B. M. Volin szovjet professzor „Statisztika és politika“ című művének magyar fordítása. Eme kiadványnak jelentős hangsúlyt ad a megjelenési idő is — a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. A másfélszáz évvel ezelőtt magyar földön is szépen kifejlődő tudományos igényű statisztika igazában most érkezett el oda, hogy az egész magyar népet, nemzeti kultúránkat és népgazdasági életünket hasznosan előbbrevivő valódi tudománnyá váljék. A Berzeviczy Gergelyek, Fényes Elekek, Haraszti Ágostonok s megannyi más reformkorszakbeli hazánkfiának kitűnő statisztikai kezdeményezéseit megcsúfolták a későbbi hivatalos statisztikusok, akik számzsonglőrségeikkel a kései feudalizmust, a tőkésmonopóliumokat és a gyermekpolitikát kívánták hű lakájok módján igazolni. Persze, nemcsak Magyarorságon tért tévutakra, görbe utakra a statisztika. A kizsákmányoló társadalom szinte önmagában rejti az okot, aminél fogva a hivatalos statisztikusok akarva-akaratlan a tudományos életszerű igazság egyenes útjától eltérő számfetisista férfiakká válnak valódi tudósok helyett. Az első szocialista országban újjászületett statisztika tehát nemcsak a magyar statisztikát segíti a legjobb egyenesbe, de általában világviszonylatban magát a statisztikát. Polin professzor munkájából kitűnik, hogy lényegében a kizsákmányolásmentes társadalmi rendben válhat a statisztika igazán tudományossá s egyben kultúrát és társadalmi termelést mozgató erővé. A mű a tények argumentális erejével bizonyítja, milyen fegyvere a szocialista építésnek a népgazdaság szervezésében, irányításában a statisztika a szovjet nép hazájában. A statisztika megalapozott adatokat szolgáltat a szocialista gazdaság és kultúra emelkedéséről, a rendelkezésre álló anyagi forrásokról, az új technika fejlődéséről és a műszakigazdasági normák teljesítéséről. Hatalmas segítséget nyújt a tervteljesítés ellenőrzésére, feltárja a termelőeszközök jobb kihasználására, a munkatermelékenység fokozására, a nyers- és tüzelőanyag gazdaságos felhasználására is szolgáló tartalékokat Az elvi rész nyomán gyakorlati példákban mutatja be a szocialista statisztika helyes alkalmazását. Számok és példák egész régióit vonultatja fel, hogy megláttassa, miként kell a statisztikát biztos iránytűként használni a politikaigazdasági kérdésekben való tájékozódásra. Behatóan ismerteti az úgynevezett korrigált átlagok, a csoportosítások, a kombinációs táblák, az index-számok, az elemzés és értékelés s annyi más statisztikai fogalom lenini-sztálini módszereit Volin professzor munkája a kizsákmányolásmentes magyar társadalmi rend valamennyi tudós építőjének — politikusnak, történésznek, filozófusnak, közgazdásznak, mezőgazdászoknak, publicistáknak, pedagógusoknak — nélkülözhetetlen segédeszköze, feladataik jó elvégzéséhez. A matematikusok a tudományos statisztika módszereivel és eszközeivel szállhatnak le az „egyetlen idális tudomány elefántcsont tornyából“ Az alkalmazott matematika, vagyis a statisztika erejével válik a matematika a tömegeket inkább érintő és érdeklő valóságtudománnyá , hogy minél tökéletesebben váljék nemcsak életszerű, de életformáló tudományonyit is Magyarroszágon a statisztika, ehhez segít B. M. Volin professzor „Statisztika és politika“ című műve. (n. t.) Haralan Russzev: Hegyek között. (Révai kiadás.) Bulgária felszabadulásának napja 1944. szeptember 19-e volt. Amikor a Szovjet Hadsereg diadalmas előnyomulása lehetővé tette a nép felszabadulását, a hegyek kötül lelkes partizánseregek özönlöttek le a falvakba és városokba. Haralpiliszev regénye azt mondja el, hogyan alakultak meg ezek a partizánseregek a hegy között, az erdők tisztásain és tanyahelyein, hogyan csatlakoztak hozzájuk mind többen és többen a népből s hogyan kovácsolódtak egybe a náci megszállók és a velük szövetséges fasiszták, kizsákmányoló kapitalisták ellen. Történelmi és társadalmi képet rajzol Ruszén. Széles, és változatos sorát adja a legkülönbözőbb alakoknak, amelyek oly jellegzetesek voltak a felszabadulás előtti időkben. Szeretettel formálja meg a kialakuló bolgár Hazafias Arcvonal, az Otecsesztvéhi Front hőseit s gyűlölettel leplezi le az ellenséggel cimborátokat, a neghunyászkodókat, az üzletelőket. Könyve ide van mozgalmas, izgalmas fordulatokkal, feszült jelenetekkel. Sok olyan mozzanattal is, amelyeket borzongva, elrettenve olvas az ember, mert kemény, véres realizmussal idézik fel a náci megszállók kíméletlenségét, könyörtelen módszereit A bolgár történelem döntő szakaszának életízű képei megragadó erővel elevenednek meg a regény során. Ruszev színes stílussal, erőteljesen és érezhető hitelességgel ír. Könyve nemcsak regény, hanem szinte történelmi dokumentum is, amelyből közvetlenül megismerhetjük a bolgár testvérnemzet sorsdöntő korszakát, Bulgária szabadságának születését. I. V. E. MAGYAR DOKUMENTUMFILM HÉT MÁRCIUS 29-TŐL ÁPRILIS 7-IG Benntakásra kerítenek: A párt lapja Vasutas sztahanovisták Egy kerecsen sólyom története (Színes film) Gyapot Fáklya (Lenin-körút 88) Fény (Újpest, Árpád-utca 77) Szombat, március 31 A „DALOLVA SZÉP"AZ ÉLET** című zenés filmvígjátékunkat zártkörű előadáson bemutatták Milánóban.* „AZ ÉLET HÍDJA“ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN. Zsúfolt nézőtér előtt mutatták be a szegedi Nemzeti Színházban Háy Gyula „Az élet hídja“ című színdarabját. Annak érdekében, hogy a színészek emberábrázolása hű legyen, a színdarab szereplői a próbák megkezdése előtt a hídépítésről, a hídépítők hősi munkájáról szóló előadásokon vettek részt. A színház dolgozói a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja alatt tizenhárom tájelőadást tartanak, amelyeken a ,,Házasság hozománnyal“ és az „Aranycsillag“ című darabot mutatják be Csongrád megye városaiban és községeiben. AZ ELSŐ BOLGÁR RAJZFILM elkészült. Egy népmeséből meríti tárgyát. * Színházak pénteki műsora Operaház: Borisz Godunov (Oroszciklus 2. előadás, 7). — Nemzeti: Harcban nőtt fel (bemutató-előadás, Császár-bérlet, 11). — Városi: Szovjet vendégművészek hangversenye (8). — Magyar: Ármány és szerelem (7). — Madách: Rokonok (Mikszáth— Ady-bérlet, 7). — Belvárosi: Üzenet az elöknek (7). — Fővárosi Operett: Palotaszálló (Küiy Klára—Varsányibérlet, 7). — Vidám: Zűrzavaros éjszaka (7). — Ifjúsági: Sérelem (Porzsolttbérlet, 7). — Úttörő: Erős János (4) — Állami Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5), Sztárparádé (fél 8). — Fővárosi Operett: Nincs előadás. — Kamara Variolé: Akinek nem inge . . . (7).