Kis Ujság, 1951. április (5. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-03 / 77. szám

Kedd, április S Vitamindús gyümölcsöket termesztenek az eszterházai Kísérleti Gazdaságban Bőtermésű battáta-burgonya, somkórócsíra lucernába ojtva, paradicsom és fekete ebszölő keresztezése, új szeder-málzsafajta Háromszáz hold föld, új üveggel fedett melegházak, fedett árkokban ápolt citrom-, narancs- és mandarin­fák s tíz lelkes ember ... ez az esz­­terházas volt hercegi kastélyban be­rendezett Kísérleti Gazdaság. A melegházban, ahol a pára ellepi a friss üveget s még az alsó kabá­tunkat is ledobjuk magunkról, ezt mondja Porpáczy Aladár vezető kutató: — A kísérletek? . . . s széttárja kezét. A legkülönbözőbb kísérletek és keresztezések folynak, hogy jobb legyen a dolgozók táplálkozása, hogy több vitamint szerezzenek a tápanya­gokból, hogy néhány év múlva ma­­gyar földön is bőven teremhessen a magyar citrom, a magyar narancs, a magyar mandarin. — Ez például battáta-krumpli —­ s egy melegágyra mutat; sűrű növésű, sötétzöld növényt látok. — S mi az előnye? — Magasabb a cukortartalma, mint a mi krumplinknak, kiválóan terem homokos területen is, erősen bírja a szárazságot, gumójának ma­gas a szeményítőtartalma és igen bő a termése. Dél-Amerikából rendel­tük, szeretnénk elterjeszteni az egé­sz országban. Fagyálló paradicsom A hattá­ta-krumpli szomszédságá­ban különös frigy született: magyar paradicsomot oltottak össze egy gaz­­fajtával, amelynek fekete ebszölő a neve. — És ennek a kísérletnek mi a gyakorlati célja? — A fekete ebszőlő sok hideget bír, a paradicsom fagykényes. Ezért mi a micsurini biológia alapján olyan paradicsomot akarunk előállítani, amely bírja a hideget, sőt — bírja a fagyot is. Ezt az ebszőlővel keresz­­tezett paradicsomot azután az egész országban el akarjuk terjeszteni. A Kísérleti Gazdaság más szép fel­­adatot is kapott: a mi nehézipari munkásságunknak nagy vitamintar­talmú gyümölcsökre lenne szüksége, sok védőtápanyagra. Ezért az esz­­terházai kutatók a szedett málná­val keresztezték, s ahogy Porpáczy Aladár vezető kutató mondja, „ki­váló új gyümölcsfajtát kaptak“. Az, új gyümölcs bölem­icsű, fagyálló s igen magas a C-vitamin tartalma. — És ez? Kicsiny cserép előtt állunk meg: itt somkórócsírát oltottak lucernába, hogy ezzel elvegyék a lucerna mér­gező kumarin-ta­rtalmát, amely árt­ás állatnak. A cél: a lucernát, mint takarmánynövényt a legnagyobb mér­tékben felhasználni. A soimkóróol­­tás elveszi a lucerna kumarin-tar­­talmát. De a legfontosabb kísérlet, amely Eszterházán folyik, a citrom, na­rancs és mandarin meghonosítása. Baranov biológus, kedves szovjet vendégünk, aki teljes napot töltött az eszterházai kutatók társaságában, megjelölte a fejlődés útját: nem az a fontos, hogy fagyálló citrom elő­állításával kísérletezzünk, hanem termesszük tovább is azokban a cit­­romfajtákat úgy, hogy a téli hóna­pok alatt üvegtetővel és gyékénnyel borítsuk le az árkokat. Üdítő és gyógyító gyümölcs — Számunkra nagyon fontos a magyar citrom, mert dolgozó né­pünk szempontjából felmérhetetlen a tápértéke — mondja Kocsis István kutató. — Nálunk jelenleg ötven­ezer citrommag van elültetve, idén tízezer oltványt állítunk elő, har­mincezer vadcsemetét kapunk és e­zig százezer csemetét nevelünk fel, jövőre, talán ősszel a téeszcsék és állami gazdaságok már annyira el lesznek látva, hogy megkezdhetik a magyar citrom, a magyar narancs nagyüzemi termesztését. — És honnan szerzik be a nagy­mennyiségű magot? — Az egészségügyi minisztérium elrendelte valamennyi magyarországi kórházban a citrommagok gyűjtését; csak idén öt kilónyi magot kaptunk már a kórházakban használt citro­mokból. Mint drága gyermeket, úgy melen­getik az eszterházai kutatók a kis citromfákat, csemetéket. — Pjatnyickij szovjet orvosprofesz­­szor mutatta ki, micsoda óriási ér­ték a citrom. Gyógyítja a gennyes to­­rosdobot, elősegíti az emésztést, ki­váló védőtápanyag a nehézipar dol­gozóinak, nagy jelentősége van man­­dulagyulladás gyógyításánál, az ér­elmeszesedés megakadályozásában. Gyógyítja a skorbutot (bár ez a be­tegség már sem a Szovjetunióban, sem nálunk nem fordul elő, csak a régi cári Oroszországban ismerték), sietteti a sebek és a csontok hegedé­sét is. Elősegíti a csontok fejlődését, lázcsillapító s az 1938-ban felfedő- — kis Újság — zett P-vitamintartalma gátolja a vér­ömlést. Citromszüret novemberben A magyar citrom — s ez a legfon­tosabb — ötven százalékkal nagyobb C-vitamint tartalmaz, mint az export­citrom, mert az olasz citromot pél­dául zöld állapotban szedik, a ma­gyart meg éretten szüretelik s így tovább éri a nap. A magyar citrom csak a három téli hónap alatt al­szik az üveg- és gyékénytakaró alatt, tél elmúltával kitakarják az árkokat s a citromfák szabadban él­nek tovább a szüretelésig. Április­ban borulnak világba, termésük no­vemberre érik be. De van még egy fővirágzása: a nyár végén. Az ebből származó termés áttelel, tavasszal tovább növekszik, nyár elején érik be, de akár őszig is a fán hagyható. A hercegi parkban járunk már s arra gondolunk, hogy volt itt Esz­terházán régen is egy „pranzseri“, egy pálmaház, amelynek négy na­rancsfája alatt jól lehetett hűsölni. Négy narancsfa . . . ez volt a régi Eszterháza. S narancs-, citrom, man­­darin-termelés az egész dolgozó or­szágnak; ez a mi Eszterházánk. (r. p.) „ígérjük, hogy híven ápoljuk haladó nemzeti hagyományainkat, megőrizzük nemzeti hőseink emlékét“ A Szabadságharcos Szövetség távirata Rákosi Mátyáshoz A Szabadságharcos Szövetség II. Országos Kongresszusa ünnepélyes keretek között folyt le a MÉMOSZ- székház nagytermében. Nógrádi Sán­dor, a Szövetség elnöke megnyitó­­beszédében a küldöttek lelkes tapsa között tolmácsolta az MDP Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás üdvöz­letét. Viharos lelkesedés közben vá­lasztották meg a díszelnökségbe a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait, élükön Rákosi Mátyással, valamint Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét. Kenéz István, a Szabadságharcos Szövetség főtitkára tartotta meg ez­után beszámolóját és a külpolitikai események tükrében világi lőtt rá a háborúra készülő imperialisták gaz­tetteire, valamint a Szovjetunió ve­zette béketábor egyre növekvő ere­jére. ■— Mi, a mai magyar szabadság­harcosok igaz úton járunk, mert a magyar szabadságharc legszebb ha­gyományait követjük — mondotta. — Büszkén valljuk magunkat az 1848-as szabadságharcosok követői­nek. Eszményképeink az 1919 prole­tár hősei és a dicsőséges magyar Vörös Hadsereg katonái. Tudjuk, hazafinak lenni ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatal­mát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés szocialista építő munkánk lehetőségeit. Vasárnap, a kongresszus második napján Pavel Ciochirca, a román szabadságharcos szervezet képvise­lője adta át a román testvérszervezet üdvözletét, majd Kádas István, a DISZ központi veztősége üdvözletét tolmácsolta, Érdi Lászlóné pedig az MNDSZ nevében üdvözölte a kon­gresszust. K­rompári István, a szik­szói „Vörös Csillag“-tszes küldötte a dolgozó parasztság lelkes csatlakozá­sáról szólt. Devecseri Gábor, a Magyar Írók Szövetségének titkára, Szöczei Sán­dor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztaha­­novista kovácsa és mások felszólalása után Kenéz főtitkár válaszolt a vita szónokainak, majd egyhangúan meg­választották a Szövetség 51 tagú or­szágos választmányát és megszavaz­ták a határozati javaslatot. Eszerint a Szövetség föld­adata soraiba hívni a becsületes, új hazafiságtól áthatolt dolgozók százezreit, elsősorban az ifjakat és a nőket. Percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadta a kongresszus annak a táv­iratnak a szövegét, amelyet Rákosi Mátyásnak küldtek. „Megfogadjuk, hogy a Pártkon­gresszus határozatai szellemében, a Párt vezetésével, a Párt útmutatásait követve végezzük munkánkat — hangzik a távirat. — Megfogadjuk, hogy hazánkat igazán szerető, az el­lenéget gyűlölő­, bátor, áldozatkész szabadságharcosok újabb tízezreivel erősítjük a Szovjetunió-vezette hatal­mas béketábor magyar szakaszát, ígérjük, hogy híven ápoljuk haladó nemzeti hagyományainkat, megőriz­zük nemzeti hőseink emlékét. Helyt­állónk a termelésben és a szabadság­­harcos munkában, békénk, szabadsá­gunk, függelenségünk biztosításáért és megvédéséért.“ Nógrádi Sándor, a Szövetség el­nöke mondott záróbeszédet: — Azt hiszem, nyugodtan elmond­hatjuk, hogy a Kongresszus munkája eredményes volt — mondotta. — A Kongresszuson nagy erővel mutatko­zott meg a szabadságharcosok szere­­tete Pártunk és a mi bölcs tanítónk és vezérünk, Rákosi elvtárs iránt. A Kongresszus visszatükrözte azt a forró­­szeretetét, amelyet a magyar szabadságharcosok és az egész ma­gyar nép táplál a felszabadító Szov­jetunió és népünk igaz barátja, se­­gítője, a béketábor lángeszű vezére, a nagy Sztálin iránt. — A Kongresszus megmutatta az utat, amelyen haladva a Szövetség dolgozó népünk által szeretett, hatal­mas tömegszervezetté fejlődhet. Le­gyenek a Szövetség tagjai fáradha­tatlan előharcosai a szocializmus építésének, az üzemeikben, a bányák­ban, a mezőgazdaságban. Legyenek motorja az egész magyar nép mozgó­sításának a béke­harcos megvédé­sére. 7960 millió dollárt kerestett 1960-ben az amerikai halálgyárosok New­ York, március 29. (TASZSZ) Ugyanakkor, amikor az USA-ban a monopóliumok profit­ja mind gyor­sabb ütemben emelkedik, a lakosság széles rétegeinek életszínvonala szün­telen csökken. A Wall Street Journal jelentése szerint 730 amerikai vállalat 1950-ben 7960 millió dollár óriási profitot zse­belt be az előző évi 5990 millió dollár nyereséggel szemben. Nem szabad megfeledkezni arról a fontos tényről sem, hogy a monopóliumok minden elképzelhető fogást alkalmaznak a nyereség tényleges összegének eltitko­lására. A legnagyobb nyereségeket azok a monopóliumok mutatták ki, ame­lyek hadimegrendeléseknek tesznek eleget. Így például 28 kohóipari vál­lalat 1950-re 728 millió 683.000 dol­lár nyereséget mutatott ki az előző évi , 508 millió 430.000 dollár nyere­séggel szemben. Mi hisszük, hogy a világ minden problémája vérontás és pusztítás nélkül is elrendezhető Kodály Zoltán beszéde a művészek és írók békegyűlésén Kodály Zoltán a magyar művé­szek és írók békegyűlésén elhang­zott megnyitóbeszédéből. A művészeknek éltető eleme a béke s mindnyájan tudjuk, hogy a háború semmit sem alkotot, ellen­ben igen sokat elpusztított. Egy opti­kai csalódásról kell mégis szólanom. Azok, akiknek legfontosabb a művé­szet, hajlandók azt hinni, hogy min­denkinek ez a legfontosabb. Az első világháború után, amikor még far­kasszemet nézett egymással a világ két frontja, Salzburgban már gyüle­keztek a zenészek, hogy kezet fogja­nak volt ellenségeikkel. Ott azután kiderült, hogy sohasem voltak ellen­ségek. Szovjet kollegáink Sosztakovics vezetésével éppen mostanában han­goztatják a nemzetközi egyesülés szükségességét, mutatva ezzel, hogy a művészek nemzetközi összefogása szintén a béke ügyének egyik előmoz­dítója. Látnivaló, hogy a zenészek rendü­letlen bíznak az emberiség testvéri­ségi hajlamában. A Salzburgban gyü­lekező zenészeknek az volt a kíván­ságuk, hogy helyreüssék azt, amit a politikusok elrontottak. De tévedtek, mert újra felülkerekedett a hatalom­vágy, az irigység, a rablóösztön és minden egyéb szülőoka a háborúnak. A művészek nem segítettek. Orpheus megszelídítette a vadállato­kat, de azok nyilván feleve szelídebbek voltak az embereknél. Kapott ugyan az ember néhány egyszerű aksziómát, például: „amit nem akarsz magadnak, azt ne tedd másoknak sem.“ Ezek azonban új eszmék, mindössze még csak kétezer évesek, nem volt idő arra, hogy átmenjenek a világ köz­tudatába és nincs is remény arra, hogy egyhamar átmennek a köz­tudatba. De mi hisszük, hogy elrendezhető a világ minden problémája vérontás és pusztítás nékül is. A XIX. század óta egyre sűrűbben és egyre ember­­telenebbül jelentkező háborúk meg­­állást parancsolnak. Be kell látni józan ésszel, hogy a háború céltalan, az erőszakos hódítás nem tartós. A lelkeket nem lehet annektálni. Az első világháború újra akarta ren­­dezni Európát Az eredmény az volt, hogy sokkal nagyobb rendetlenséget csinált, mint ami volt. A második világháború a revans revansaként in­dult. Hitlertől megszabadultunk ugyan, de a hídra levágott fejéből új fejek kezdenek nőni. Kicsiny pont vagyunk mi a nagyvilágban, de nem közömbös, hogy hová állunk, hová tartozunk. Kétezer év óta a magyar nép ki­ismerte az irtóhadjáratok ezerféle for­máját, megtanult védekezni ellenük, a tatárjárástól Kollonitsig, a török hódoltságtól József császárig. Ha most a német fasiszták kezébe megint fegyvert adnának s azok újra ránk törnének, most már hátunkat a Szovjetuniónak vetve, nemcsak szel­lemileg, de fizikailag is meg tudnánk védeni magunkat. A Szovjetunióban minden nemzetiség nyelvén, köztük nyelvrokonaink nyel­­vén is milliószámra nyomatnak köny­veket, köztük olyan nemzetiségek nyelvén is, amelyeknek azelőtt írá­saik sem voltak. Nekünk is van még el nem mondott szavunk, van még el nem énekelt dalunk, amivel Sztá­lin szavai szerint a legkisebb nép is hozzájárulhat az emberiség közös kincséhez. Hisszük, hogy ezeket az értékeket lesz is még módunk le­tenni az emberiség közös asztalára. Petőfi egy kevéssé ismert versé­ben, amelyet szerettem volna job­ban megzenésíteni, mint tudtam, azt mondja: „Emberségünkből álljon fel hazánk“’, nem úgy mint eddig, cso­dakép. Ezt az emberiességet keve­­selte és ébresztgette kortársaiban. Én meg vagyok győződve róla, hogy ez az emberiesség ma is él, sőt mennél több magyart sikerül kiemelnünk tudatlanságából és nyomorúságából, annál jobban szaporodik. Magyarok, igen sokan sohasem leszünk, de ha szabad egyszer ne­kem is idéznem ezt a már közhellyé koptatott sort: „Nem sokaság, ha­nem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat.“ „ A 0215 sorozat-, 0369 sorszámú kötvény nyerte a 100.000 forintos főnyereményt Vasárnap délelőtt fejezték be az Ötéves Tervkölcsön második sorsolá­sát a Zeneakadémia nagytermében. Zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség a termet. A 100.000 forin­tos főnyereményt a 0215 sorozat-, 0369 sorszámú kötvény tulajdonosa nyerte meg. Az utolsó nyeremény kihúzása után Neményi István, a sorsolási bi­zottság elnöke a következőket mon­dotta: — A második sorsolás alkalmával 76.816 nyeremény került húzásra 30.782.000 forint összértékben és kö­rülbelül 140—150.000-re tehető azoknak a száma, akik nyereményt mondhatnak m­agukénak. Ezzel az — az első húzást is számítva — hat hónap alatt több mint 61 millió fo­rint került kifizetésre. Ebben az év­ben szeptemberben kerül sor az öt­éves Tervkölcsön harmadik húzására és ugyancsak az év végén, kb. decem­berben rendezzük meg a békekölcsön első nyereménysorsolását. Nyerteseik mondják : Együtt élek a munkámmal! Mindig előre megyünk — Rámosolyogtam a szerencsére és ő visszamosolygott rám­­— ezt mond­ja a Zeneakadémia előcsarnokában 5000 forintos nyereményének át­vétele közben Rosenzweig Zelma, a Wekerle Sándor­ utcai Játékértékesítő Vállalat dolgozója. — Harminc éve dolgozom — mondja. — Harminc éve vagyok ön­álló kenyérkereső, de még soha nem nyertem semmit, mikor sorsjegyem volt, még a sorsjegy árát sem. Pedig de sokszor reménykedtem! A múlt­ban nem volt semmi örömöm a munkában. Nem is ismertük a bolt­tulajdonosokat, csak a mi rovásunkra jól megfizetett jani­csárjaikat. Ők évente 2—3 hónapot drága külföldi luxushelyeken töl­töt­tek, nekünk még egy hét szabadság sem jutott. Ma együtt élek a mun­kámmal és tudom, hogy boldogulá­som útja egyet jelent az egész dol­gozó nép felemelkedésével. — Mikor megjelent a kölcsönjegy­­zési felhívás, túljegyeztem a fizetése­met. Mindennél többet jelent szá­momra, hogy szabad országban él­­hetü­nk, hogy az én forintjaim is se­gítik megépíteni a Földalatti Gyors­­vasútat, az Inotai Erőművet, a Duna­­völgyi Timföldgyárat és mindnyájunk büszkeségét, Dunapentelét, az új szo­cialista várost. — S most mire fordítja a pénzt? — Rendbehozatom a lakásomat, de 500 forintért takarékbélyeget vá­sárolok. Tettekkel szeretném meg­mutatni, hogyan értem a takarékos­ságra vonatkozó felhívást. Bozsik Alajos villanyszerelősegéd, a Sloiherr-traktorgyár alkalmazottja 1000 forintot nyert. Kispesten lakik, két kislánya van, felesége a Siemens­­gyárban kábelszövőnő. — Ha nem nyertem volna, akkor is győztesnek érezném magam — kiáltja örömmel —, mert mint sza­badságharcos alapszervi titkár, fel­ajánlottam, hogy terven felül 5 mo­torvédő kapcsolót készítek s e vál­lalásomat teljesítettem Műhelyátla­­gom 132 százalék. Segítségére vol­tam Tapolczai művezetőnek egy olyan akkumulátortöltő állomás lé­tesítésében, amely évi 160.000 forint megtakarítást jelent az év végére e megtakarítás már mutatkozni is fog. Az­ért fog mutatkozni, mert előre­­megyünk, mindig előremegyünk. Bozsik Alajos kezeihez leszámolják a pénzt. Utána ahhoz az ablakhoz megy, ahol a takarékbetétekkel fog­lalkoznak. — Kétszázötven forintot betennék — mondja és szinte elpirul. — Tu­dom, hogy nem sok, de lesz még több is! Helytállók a szavamért! (remete)’ v'apj’" :'2 x-éi -------a _ vhmnH v,zd,d­lí ! Me finz.dj MÁR Mii PÉT dmimm AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÁTUTALÁSA

Next