Kis Ujság, 1951. április (5. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-03 / 77. szám
Kedd, április S Vitamindús gyümölcsöket termesztenek az eszterházai Kísérleti Gazdaságban Bőtermésű battáta-burgonya, somkórócsíra lucernába ojtva, paradicsom és fekete ebszölő keresztezése, új szeder-málzsafajta Háromszáz hold föld, új üveggel fedett melegházak, fedett árkokban ápolt citrom-, narancs- és mandarinfák s tíz lelkes ember ... ez az eszterházas volt hercegi kastélyban berendezett Kísérleti Gazdaság. A melegházban, ahol a pára ellepi a friss üveget s még az alsó kabátunkat is ledobjuk magunkról, ezt mondja Porpáczy Aladár vezető kutató: — A kísérletek? . . . s széttárja kezét. A legkülönbözőbb kísérletek és keresztezések folynak, hogy jobb legyen a dolgozók táplálkozása, hogy több vitamint szerezzenek a tápanyagokból, hogy néhány év múlva magyar földön is bőven teremhessen a magyar citrom, a magyar narancs, a magyar mandarin. — Ez például battáta-krumpli — s egy melegágyra mutat; sűrű növésű, sötétzöld növényt látok. — S mi az előnye? — Magasabb a cukortartalma, mint a mi krumplinknak, kiválóan terem homokos területen is, erősen bírja a szárazságot, gumójának magas a szeményítőtartalma és igen bő a termése. Dél-Amerikából rendeltük, szeretnénk elterjeszteni az egész országban. Fagyálló paradicsom A hattáta-krumpli szomszédságában különös frigy született: magyar paradicsomot oltottak össze egy gazfajtával, amelynek fekete ebszölő a neve. — És ennek a kísérletnek mi a gyakorlati célja? — A fekete ebszőlő sok hideget bír, a paradicsom fagykényes. Ezért mi a micsurini biológia alapján olyan paradicsomot akarunk előállítani, amely bírja a hideget, sőt — bírja a fagyot is. Ezt az ebszőlővel keresztezett paradicsomot azután az egész országban el akarjuk terjeszteni. A Kísérleti Gazdaság más szép feladatot is kapott: a mi nehézipari munkásságunknak nagy vitamintartalmú gyümölcsökre lenne szüksége, sok védőtápanyagra. Ezért az eszterházai kutatók a szedett málnával keresztezték, s ahogy Porpáczy Aladár vezető kutató mondja, „kiváló új gyümölcsfajtát kaptak“. Az, új gyümölcs bölemicsű, fagyálló s igen magas a C-vitamin tartalma. — És ez? Kicsiny cserép előtt állunk meg: itt somkórócsírát oltottak lucernába, hogy ezzel elvegyék a lucerna mérgező kumarin-tartalmát, amely ártás állatnak. A cél: a lucernát, mint takarmánynövényt a legnagyobb mértékben felhasználni. A soimkóróoltás elveszi a lucerna kumarin-tartalmát. De a legfontosabb kísérlet, amely Eszterházán folyik, a citrom, narancs és mandarin meghonosítása. Baranov biológus, kedves szovjet vendégünk, aki teljes napot töltött az eszterházai kutatók társaságában, megjelölte a fejlődés útját: nem az a fontos, hogy fagyálló citrom előállításával kísérletezzünk, hanem termesszük tovább is azokban a citromfajtákat úgy, hogy a téli hónapok alatt üvegtetővel és gyékénnyel borítsuk le az árkokat. Üdítő és gyógyító gyümölcs — Számunkra nagyon fontos a magyar citrom, mert dolgozó népünk szempontjából felmérhetetlen a tápértéke — mondja Kocsis István kutató. — Nálunk jelenleg ötvenezer citrommag van elültetve, idén tízezer oltványt állítunk elő, harmincezer vadcsemetét kapunk és ezig százezer csemetét nevelünk fel, jövőre, talán ősszel a téeszcsék és állami gazdaságok már annyira el lesznek látva, hogy megkezdhetik a magyar citrom, a magyar narancs nagyüzemi termesztését. — És honnan szerzik be a nagymennyiségű magot? — Az egészségügyi minisztérium elrendelte valamennyi magyarországi kórházban a citrommagok gyűjtését; csak idén öt kilónyi magot kaptunk már a kórházakban használt citromokból. Mint drága gyermeket, úgy melengetik az eszterházai kutatók a kis citromfákat, csemetéket. — Pjatnyickij szovjet orvosprofeszszor mutatta ki, micsoda óriási érték a citrom. Gyógyítja a gennyes torosdobot, elősegíti az emésztést, kiváló védőtápanyag a nehézipar dolgozóinak, nagy jelentősége van mandulagyulladás gyógyításánál, az érelmeszesedés megakadályozásában. Gyógyítja a skorbutot (bár ez a betegség már sem a Szovjetunióban, sem nálunk nem fordul elő, csak a régi cári Oroszországban ismerték), sietteti a sebek és a csontok hegedését is. Elősegíti a csontok fejlődését, lázcsillapító s az 1938-ban felfedő- — kis Újság — zett P-vitamintartalma gátolja a vérömlést. Citromszüret novemberben A magyar citrom — s ez a legfontosabb — ötven százalékkal nagyobb C-vitamint tartalmaz, mint az exportcitrom, mert az olasz citromot például zöld állapotban szedik, a magyart meg éretten szüretelik s így tovább éri a nap. A magyar citrom csak a három téli hónap alatt alszik az üveg- és gyékénytakaró alatt, tél elmúltával kitakarják az árkokat s a citromfák szabadban élnek tovább a szüretelésig. Áprilisban borulnak világba, termésük novemberre érik be. De van még egy fővirágzása: a nyár végén. Az ebből származó termés áttelel, tavasszal tovább növekszik, nyár elején érik be, de akár őszig is a fán hagyható. A hercegi parkban járunk már s arra gondolunk, hogy volt itt Eszterházán régen is egy „pranzseri“, egy pálmaház, amelynek négy narancsfája alatt jól lehetett hűsölni. Négy narancsfa . . . ez volt a régi Eszterháza. S narancs-, citrom, mandarin-termelés az egész dolgozó országnak; ez a mi Eszterházánk. (r. p.) „ígérjük, hogy híven ápoljuk haladó nemzeti hagyományainkat, megőrizzük nemzeti hőseink emlékét“ A Szabadságharcos Szövetség távirata Rákosi Mátyáshoz A Szabadságharcos Szövetség II. Országos Kongresszusa ünnepélyes keretek között folyt le a MÉMOSZ- székház nagytermében. Nógrádi Sándor, a Szövetség elnöke megnyitóbeszédében a küldöttek lelkes tapsa között tolmácsolta az MDP Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás üdvözletét. Viharos lelkesedés közben választották meg a díszelnökségbe a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait, élükön Rákosi Mátyással, valamint Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét. Kenéz István, a Szabadságharcos Szövetség főtitkára tartotta meg ezután beszámolóját és a külpolitikai események tükrében világi lőtt rá a háborúra készülő imperialisták gaztetteire, valamint a Szovjetunió vezette béketábor egyre növekvő erejére. ■— Mi, a mai magyar szabadságharcosok igaz úton járunk, mert a magyar szabadságharc legszebb hagyományait követjük — mondotta. — Büszkén valljuk magunkat az 1848-as szabadságharcosok követőinek. Eszményképeink az 1919 proletár hősei és a dicsőséges magyar Vörös Hadsereg katonái. Tudjuk, hazafinak lenni ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés szocialista építő munkánk lehetőségeit. Vasárnap, a kongresszus második napján Pavel Ciochirca, a román szabadságharcos szervezet képviselője adta át a román testvérszervezet üdvözletét, majd Kádas István, a DISZ központi veztősége üdvözletét tolmácsolta, Érdi Lászlóné pedig az MNDSZ nevében üdvözölte a kongresszust. Krompári István, a szikszói „Vörös Csillag“-tszes küldötte a dolgozó parasztság lelkes csatlakozásáról szólt. Devecseri Gábor, a Magyar Írók Szövetségének titkára, Szöczei Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsa és mások felszólalása után Kenéz főtitkár válaszolt a vita szónokainak, majd egyhangúan megválasztották a Szövetség 51 tagú országos választmányát és megszavazták a határozati javaslatot. Eszerint a Szövetség földadata soraiba hívni a becsületes, új hazafiságtól áthatolt dolgozók százezreit, elsősorban az ifjakat és a nőket. Percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadta a kongresszus annak a táviratnak a szövegét, amelyet Rákosi Mátyásnak küldtek. „Megfogadjuk, hogy a Pártkongresszus határozatai szellemében, a Párt vezetésével, a Párt útmutatásait követve végezzük munkánkat — hangzik a távirat. — Megfogadjuk, hogy hazánkat igazán szerető, az ellenéget gyűlölő, bátor, áldozatkész szabadságharcosok újabb tízezreivel erősítjük a Szovjetunió-vezette hatalmas béketábor magyar szakaszát, ígérjük, hogy híven ápoljuk haladó nemzeti hagyományainkat, megőrizzük nemzeti hőseink emlékét. Helytállónk a termelésben és a szabadságharcos munkában, békénk, szabadságunk, függelenségünk biztosításáért és megvédéséért.“ Nógrádi Sándor, a Szövetség elnöke mondott záróbeszédet: — Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Kongresszus munkája eredményes volt — mondotta. — A Kongresszuson nagy erővel mutatkozott meg a szabadságharcosok szeretete Pártunk és a mi bölcs tanítónk és vezérünk, Rákosi elvtárs iránt. A Kongresszus visszatükrözte azt a forrószeretetét, amelyet a magyar szabadságharcosok és az egész magyar nép táplál a felszabadító Szovjetunió és népünk igaz barátja, segítője, a béketábor lángeszű vezére, a nagy Sztálin iránt. — A Kongresszus megmutatta az utat, amelyen haladva a Szövetség dolgozó népünk által szeretett, hatalmas tömegszervezetté fejlődhet. Legyenek a Szövetség tagjai fáradhatatlan előharcosai a szocializmus építésének, az üzemeikben, a bányákban, a mezőgazdaságban. Legyenek motorja az egész magyar nép mozgósításának a békeharcos megvédésére. 7960 millió dollárt kerestett 1960-ben az amerikai halálgyárosok New York, március 29. (TASZSZ) Ugyanakkor, amikor az USA-ban a monopóliumok profitja mind gyorsabb ütemben emelkedik, a lakosság széles rétegeinek életszínvonala szüntelen csökken. A Wall Street Journal jelentése szerint 730 amerikai vállalat 1950-ben 7960 millió dollár óriási profitot zsebelt be az előző évi 5990 millió dollár nyereséggel szemben. Nem szabad megfeledkezni arról a fontos tényről sem, hogy a monopóliumok minden elképzelhető fogást alkalmaznak a nyereség tényleges összegének eltitkolására. A legnagyobb nyereségeket azok a monopóliumok mutatták ki, amelyek hadimegrendeléseknek tesznek eleget. Így például 28 kohóipari vállalat 1950-re 728 millió 683.000 dollár nyereséget mutatott ki az előző évi , 508 millió 430.000 dollár nyereséggel szemben. Mi hisszük, hogy a világ minden problémája vérontás és pusztítás nélkül is elrendezhető Kodály Zoltán beszéde a művészek és írók békegyűlésén Kodály Zoltán a magyar művészek és írók békegyűlésén elhangzott megnyitóbeszédéből. A művészeknek éltető eleme a béke s mindnyájan tudjuk, hogy a háború semmit sem alkotot, ellenben igen sokat elpusztított. Egy optikai csalódásról kell mégis szólanom. Azok, akiknek legfontosabb a művészet, hajlandók azt hinni, hogy mindenkinek ez a legfontosabb. Az első világháború után, amikor még farkasszemet nézett egymással a világ két frontja, Salzburgban már gyülekeztek a zenészek, hogy kezet fogjanak volt ellenségeikkel. Ott azután kiderült, hogy sohasem voltak ellenségek. Szovjet kollegáink Sosztakovics vezetésével éppen mostanában hangoztatják a nemzetközi egyesülés szükségességét, mutatva ezzel, hogy a művészek nemzetközi összefogása szintén a béke ügyének egyik előmozdítója. Látnivaló, hogy a zenészek rendületlen bíznak az emberiség testvériségi hajlamában. A Salzburgban gyülekező zenészeknek az volt a kívánságuk, hogy helyreüssék azt, amit a politikusok elrontottak. De tévedtek, mert újra felülkerekedett a hatalomvágy, az irigység, a rablóösztön és minden egyéb szülőoka a háborúnak. A művészek nem segítettek. Orpheus megszelídítette a vadállatokat, de azok nyilván feleve szelídebbek voltak az embereknél. Kapott ugyan az ember néhány egyszerű aksziómát, például: „amit nem akarsz magadnak, azt ne tedd másoknak sem.“ Ezek azonban új eszmék, mindössze még csak kétezer évesek, nem volt idő arra, hogy átmenjenek a világ köztudatába és nincs is remény arra, hogy egyhamar átmennek a köztudatba. De mi hisszük, hogy elrendezhető a világ minden problémája vérontás és pusztítás nékül is. A XIX. század óta egyre sűrűbben és egyre embertelenebbül jelentkező háborúk megállást parancsolnak. Be kell látni józan ésszel, hogy a háború céltalan, az erőszakos hódítás nem tartós. A lelkeket nem lehet annektálni. Az első világháború újra akarta rendezni Európát Az eredmény az volt, hogy sokkal nagyobb rendetlenséget csinált, mint ami volt. A második világháború a revans revansaként indult. Hitlertől megszabadultunk ugyan, de a hídra levágott fejéből új fejek kezdenek nőni. Kicsiny pont vagyunk mi a nagyvilágban, de nem közömbös, hogy hová állunk, hová tartozunk. Kétezer év óta a magyar nép kiismerte az irtóhadjáratok ezerféle formáját, megtanult védekezni ellenük, a tatárjárástól Kollonitsig, a török hódoltságtól József császárig. Ha most a német fasiszták kezébe megint fegyvert adnának s azok újra ránk törnének, most már hátunkat a Szovjetuniónak vetve, nemcsak szellemileg, de fizikailag is meg tudnánk védeni magunkat. A Szovjetunióban minden nemzetiség nyelvén, köztük nyelvrokonaink nyelvén is milliószámra nyomatnak könyveket, köztük olyan nemzetiségek nyelvén is, amelyeknek azelőtt írásaik sem voltak. Nekünk is van még el nem mondott szavunk, van még el nem énekelt dalunk, amivel Sztálin szavai szerint a legkisebb nép is hozzájárulhat az emberiség közös kincséhez. Hisszük, hogy ezeket az értékeket lesz is még módunk letenni az emberiség közös asztalára. Petőfi egy kevéssé ismert versében, amelyet szerettem volna jobban megzenésíteni, mint tudtam, azt mondja: „Emberségünkből álljon fel hazánk“’, nem úgy mint eddig, csodakép. Ezt az emberiességet keveselte és ébresztgette kortársaiban. Én meg vagyok győződve róla, hogy ez az emberiesség ma is él, sőt mennél több magyart sikerül kiemelnünk tudatlanságából és nyomorúságából, annál jobban szaporodik. Magyarok, igen sokan sohasem leszünk, de ha szabad egyszer nekem is idéznem ezt a már közhellyé koptatott sort: „Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat.“ „ A 0215 sorozat-, 0369 sorszámú kötvény nyerte a 100.000 forintos főnyereményt Vasárnap délelőtt fejezték be az Ötéves Tervkölcsön második sorsolását a Zeneakadémia nagytermében. Zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség a termet. A 100.000 forintos főnyereményt a 0215 sorozat-, 0369 sorszámú kötvény tulajdonosa nyerte meg. Az utolsó nyeremény kihúzása után Neményi István, a sorsolási bizottság elnöke a következőket mondotta: — A második sorsolás alkalmával 76.816 nyeremény került húzásra 30.782.000 forint összértékben és körülbelül 140—150.000-re tehető azoknak a száma, akik nyereményt mondhatnak magukénak. Ezzel az — az első húzást is számítva — hat hónap alatt több mint 61 millió forint került kifizetésre. Ebben az évben szeptemberben kerül sor az ötéves Tervkölcsön harmadik húzására és ugyancsak az év végén, kb. decemberben rendezzük meg a békekölcsön első nyereménysorsolását. Nyerteseik mondják : Együtt élek a munkámmal! Mindig előre megyünk — Rámosolyogtam a szerencsére és ő visszamosolygott rám— ezt mondja a Zeneakadémia előcsarnokában 5000 forintos nyereményének átvétele közben Rosenzweig Zelma, a Wekerle Sándor utcai Játékértékesítő Vállalat dolgozója. — Harminc éve dolgozom — mondja. — Harminc éve vagyok önálló kenyérkereső, de még soha nem nyertem semmit, mikor sorsjegyem volt, még a sorsjegy árát sem. Pedig de sokszor reménykedtem! A múltban nem volt semmi örömöm a munkában. Nem is ismertük a bolttulajdonosokat, csak a mi rovásunkra jól megfizetett janicsárjaikat. Ők évente 2—3 hónapot drága külföldi luxushelyeken töltöttek, nekünk még egy hét szabadság sem jutott. Ma együtt élek a munkámmal és tudom, hogy boldogulásom útja egyet jelent az egész dolgozó nép felemelkedésével. — Mikor megjelent a kölcsönjegyzési felhívás, túljegyeztem a fizetésemet. Mindennél többet jelent számomra, hogy szabad országban élhetünk, hogy az én forintjaim is segítik megépíteni a Földalatti Gyorsvasútat, az Inotai Erőművet, a Dunavölgyi Timföldgyárat és mindnyájunk büszkeségét, Dunapentelét, az új szocialista várost. — S most mire fordítja a pénzt? — Rendbehozatom a lakásomat, de 500 forintért takarékbélyeget vásárolok. Tettekkel szeretném megmutatni, hogyan értem a takarékosságra vonatkozó felhívást. Bozsik Alajos villanyszerelősegéd, a Sloiherr-traktorgyár alkalmazottja 1000 forintot nyert. Kispesten lakik, két kislánya van, felesége a Siemensgyárban kábelszövőnő. — Ha nem nyertem volna, akkor is győztesnek érezném magam — kiáltja örömmel —, mert mint szabadságharcos alapszervi titkár, felajánlottam, hogy terven felül 5 motorvédő kapcsolót készítek s e vállalásomat teljesítettem Műhelyátlagom 132 százalék. Segítségére voltam Tapolczai művezetőnek egy olyan akkumulátortöltő állomás létesítésében, amely évi 160.000 forint megtakarítást jelent az év végére e megtakarítás már mutatkozni is fog. Azért fog mutatkozni, mert előremegyünk, mindig előremegyünk. Bozsik Alajos kezeihez leszámolják a pénzt. Utána ahhoz az ablakhoz megy, ahol a takarékbetétekkel foglalkoznak. — Kétszázötven forintot betennék — mondja és szinte elpirul. — Tudom, hogy nem sok, de lesz még több is! Helytállók a szavamért! (remete)’ v'apj’" :'2 x-éi -------a _ vhmnH v,zd,dlí ! Me finz.dj MÁR Mii PÉT dmimm AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÁTUTALÁSA