Kis Ujsag, 1989 (67. [1.] évfolyam, 1-31. szám)
1989-06-01 / 1. szám
LXVII. (I.) évf. 1. szám „A REFORM VEZÉRESZME, DE NEM VALÓSÁG...” A Független Kisgazda-, Földmunkás-, és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Pártay Tivadar — Felelős szerkesztő: Ómolnár Miklós Ára: 13.50 Ft Köszöntjük a KISGAZDAPÁRT A4 VV/1 LASZTMÁSKYÁTI Az adósságtörlesztés román útját járjuk? ELBARIKÁDOZTA MAGÁT EGY CSALÁD VIRRAD írta: Pártay Tivadar Keleten vékony, fényes csík hasad a fekete ég alján. Hosszú, keserves éjszaka után virrad. Az elmúlt 40 év lidérces lázálomnak tűnik fel, ha visszagondolok rá. Lassan virrad. A félelem oszladozik, s az emberek kiegyenesednek. Már nem gerincetört, félállattá süllyedt csúszómászók, hanem ébredező öntudatú, jogot, igazságot kereső lelkes emberek. S most, amikor gyengécske fénysugár birkózik a sötétség maradványaival, sorra bújnak elő a sötétség lovagjai. A demokrácia kerékbetörői, az ártatlanok elárulói, a volt pribékek és kiszolgálóik. Vörös és sokszor véres köpenyeiket kifordítják és báránybőr felét mutatják, de alattuk farkas szíve dobog és farkastermészet lapul. Besurrannak a fény felé menetelők soraiba. Mindenütt ott vannak és mindenütt szerepelnek, nyilatkoznak. Csalhatatlan és gyors szimattal válogatják ki a nihil évei alatt elhitványodott, jellem és karakter nélküli gátlástalan karriervadászokat, mohó törtetőket. Megosztani mindenhol az őszinték, jó szándékúak táborát. Ez a cél! Bevetik a generációs ellentétek elméletét, a konzervatívok és a reformerek ellentétének kitalált fogalmát, az óvatosak és bátrak hamis elméletét, és sok egyebet. Mi, a Független Kisgazdapárt sokat próbált és sokat szenvedett harcosai fiaink, unokáink, az évezredes harcot folytató magyar parasztság és kispolgárság leszármazottai, azt akarjuk, hogy terjedjen a világosság, szűnjön meg a sötétség. Soha többé ne legyen ez az ország a rettegés, az elnyomás és szenvedés országa. Ezért harcolunk most és ehhez a harchoz hívunk segítségül Titeket, magyar parasztok és polgárok. Ehhez hívunk segítségül minden, hazája becsületét féltő, tisztességben és tisztaságban élni akaró minden magyart. Emlékezzetek és jöjjetek! Emlékezzetek, vének, a nyílt szavazásos választásokra, amikor csendőrszuronyok közt sorakoztunk és várakoztunk. A pacsai sortűzre, az endrődi választási gyűlésen eldördült sortűzre és hét halottjára, köztük a gyerekekre és asszonyokra. Emlékezzetek és jöjjetek! Emlékezzetek a zsolcai országútra, ahol 1944. április 4-én tereltek bennünket a csendőrök a miskolci parancsnokságra, bennünket, kisgazdapártiakat. Emlékezzetek a szörnyű visszavonulásra, amikor a szörnyű fagyhalál vicsorgott és vágta a jéggé fagyott hószilánkokat az arcunkba. Emlékezzetek a brjanszki erdőben és a Pripet mocsaraiban hagyott halott testvéreinkre. Emlékezzetek és jöjjetek! Emlékezzetek a Buda Déli, a tarcsát internáló táborokra, a recski haláltáborra, 56-os halottainkra, a Fő utcai és más börtönökre és a többi szörnyűségre. Emlékezzetek, hogy mindenütt veletek voltam. Segítsetek megvédeni jussunkat, a Független Kisgazdapártot! Mert jussunk van hozzá, és egyedül csak nekünk van jussunk. Mi hívtuk életre és mi tartottuk meg ezt a pártot. Vérrel, könynyel, szenvedésekkel, évtizedeken át. Harcoltunk a sötét külső erőkkel, idegen nagyhatalmak fegyvereseivel és a belső férgekkel. Mártírjaink, halottaink, megnyomorított, agyonkínzott harcostársaink szent örökségként hagyták ránk a pártot. Emlékezzetek rájuk és siessetek, segítsetek! Én hívlak titeket, én, a régi harcostárs. A történelem és az idő megtaposott, a nyolcvan év terhei lehúzzák elvénült vállaimat. Segítsetek, hogy ez a sok vihart átvészelt párt megmaradjon a magyar parasztok és kispolgárok pártjának. Ebben a harcban legyen erősségünk a sötétségbe fényt árasztó fáklya, ez a tisztességes múltú lap, a Kisgazdapárt, a magyar kisemberek lapja, a KIS ÚJSÁG! A Kis Újságon keresztül szólunk most, és fogunk szólni ezután is hozzátok. Gyertek, segítsetek! Segítsetek terjeszteni a világosságot, védeni az igazságot, ápolni a tisztességet! Segítsen meg ebben a munkában mindnyájunkat a magyarok Istene! MAGYAROK! Régi székházunkban (Semmelweis u. 1.) megkezdte működését a Független Kisgazdapárt Országos Központja. Várjuk mindazokat, akik eszméinkhez mindvégig hűek maradtak. Budapest, 1956. okt. 30. Kleif'irms Inlexelii Rolling Röpcédula 1956-ból A világra tekintünk, s önmagunkra gondolunk. Okkal, joggal, hiszen remélhetően világraszóló változásokat él át napjaink magyarsága, szemlélje bár sorsának alakulását a határokon belül, vagy pillantson az óhazára a távolból. Tudnunk kell: mindaz, ami az egyre áttekinthetőbb Földgolyón történik, hatással van ránk is. Ezért hát értjük, s nem is bánjuk, ha sokat foglalkoznak velünk mostanában. A nemzetközi sajtó okos, értő elemzéseinek, a tárgyilagos vizsgálódásnak örülünk is, de nem mulaszthatjuk el, hogy magunk is kitekintsünk a világra. Hitünk szerint bocsánatos vétekben vagyunk csak elmarasztalhatóak, ha szemlélődésünk hátterében minduntalan felfedezhető a sajátos, magyar nézőszög, legyen szó a NATO, az Északatlanti Szövetség csúcsértekezletéről, az amerikai elnök nyugat-európai körútjáról, a távoli Kínában történtekről, avagy a moszkvai folyamatokról. A NATO jubileumi csúcsértekezlete több okból is figyelmet érdemel. A hét elején lezajlott eseményhez kapcsolódóan az Egyesült Államok januárban hivatalba lépett elnöke, George Bush nyugat-európai körutat bonyolít le. Ennek keretében Rómából érkezett a csúcs helyszínére, Brüsszelbe. Minthogy Itália ismét csak kormányválsággal küzd, a jelenleg ügyvezető miniszterelnökként működő Ciriaco De Mita volt az elnök partnere. Feltehetően az „átmeneti” állapot számlájára is írható, hogy a tudósítások a szokásosnál nagyobb teret szenteltek a vatikáni vizitnek, ahol a Szentatyával, II. János Pál pápával tárgyalt a washingtoni vendég. Már ekkor érzékelhető volt, ami aztán Brüsszelben plasztikusabban rajzolódott ki: Bush nagy figyelmet fordít az európai folyamatokra, az új amerikai kormányzat külpolitikájában az eddiginél nagyobb súllyal szerepel az „öreg kontinens” jelenének és főként jövőjének a formálása. „Európa megosztottságának a felszámolására” jó esélyek állnak rendelkezésre, s ehhez nagy lendületet adhatnak a kelet-európai országokban kibontakozó folyamatok — fejtegette az elnök, aki már a Szentatyának is értésére adta, hogy a maga részéről, első lépésként ehhez azzal kíván hozzájárulni, hogy csökkenti Európában állomásozó haderejét. Bár közben még hazautazik — említette Bush — készül a júliusban esedékes keleteurópai útjára, a varsói és a budapesti látogatásra. Ez is magyarázza, hogy az amerikai elnök mozgását és szavait mostanában megkülönböztetett figyelemmel követi és idézi a lengyel és a magyar sajtó. A nagy hírügynökségek, az AP, a Reuter és mások, egybehangzóan mutatnak rá, hogy Lengyelország a választás után is csak jelentős nyugati segítséggel képes a válság felszámolására. Vonatkozik ez a magyar helyzetre is, amely ugyan bonyolultabb, minthogy „a többpártrendszer bevezetése polarizálta az erőket”. Az sem világos még, hogy „a negyven éven át egyeduralkodóként működő MSZMP sorsa miként alakul Nem tudható, hogy a „jelenlegi törékeny egysége megőrizhető-e”, avagy éppen a kibontakozást szolgálná, ha a „reformerek megszabadulhatnának a fundamentalistáktól” — veti fel a kérdést a Bush-utazás tervét taglaló hírügynökségi elemzés. A Kínában történtek, ha nem is vonták el a figyelmet a brüsszeli NATO- ülésről, de mindenképpen megosztották. A hatalmas ázsiai ország belső viszonyai, valamint külkapcsolatainak az alakulása aligha hatástalan a világhelyzetre. Feltehetően nem járnak messze az igazságtól azok a megfigyelők, akik a most levonuló válsághullám kezdete, kibontakozása és a május közepén lezajlott pekingi Goroncsov-látogatás összefüggéseit vizsgálják. A kínai diákok tüntetéssorozatuk középpontjába állították a szovjet vezető, pontosabban annak reformpolitikája iránti rokonszenvüket. A külső szemlélő számára akár paradoxnak is feltűnő módon, hiszen Kínában a gazdasági reform jóval nagyobb sikereket ért el, mint a szomszédos Szovjetunióban. Ha általános jólétről nem is beszélhetünk, de a gazdasági felemelkedés útján megtett fontos lépésekről, a létbiztonság fejlődéséről mindenképpen. A kínai diákok — akárcsak a keleteurópai értelmiségiek — a politikai intézményrendszer reformját, „a demokrácia és a nagyobb szabadság” követelését tűzték tömegmegmozdulásaik zászlajára. A jelek szerint sikertelenül. Akciójuknak éppen azok a politikusok, élükön Csao Ce-janggal, estek az áldozatául, akikben megvolt a készség arra, hogy szinkronba hozzák a gazdasági és a politikai struktúra reformját. Pekingben azonban — és senki nem tudhatja valójában mi történt a zárt ajtók, a politikai kulisszák mögött, csak a végeredmény ismert — a „kemény vonal” képviselői kerekedtek felül. A Li Peng vezette csoport feltehetően változatlanul síkra száll majd a gazdasági reform folytatása mellett, miközben elzárkózik a politikai természetű követelések teljesítése elől. A világsajtót most az foglalkoztatja, milyen hatással lehet mindez a Szovjetunió belső helyzetére. Az új módon megválasztott népi küldöttek Moszkvában is csalódást okoztak a gyors kibontakozásban és fejlődésben reménykedőknek, amikor kialakították az új Legfelső Tanács összetételét. Ez ugyanis inkább a bürokratikus, visszahúzó erőt képviselőknek látszik kedvezni, miközben jónéhány ismert reformer kimaradt a testületből. A reform gyorsításának a hívei a szovjet fővárosban estéről estére tömeggyűléseken adnak kifejezést elégedetlenségüknek. Új jelenség, hogy ezekről beszámol a televízió. (Folytatás a 2. oldalon.) Mit akar a Kis Újság? Talán többet, mint akarhat. Valóságként fogadja el a meghirdetett sajtószabadságot. Gyakorolni akarja, de nem a reformretorikai közmegegyezés alapján. Jogokkal, nem engedményekkel kíván élni. A Kis Újság tényekre kíváncsi, hogy fest Magyarország valósága most, napra pontosan. A mi kíváncsiságunk a kisember kíváncsisága: mikor léphetünk túl a szólamokon és mit kell tennünk annak érdekében, hogy jobban élhessünk. Számunkra csakis az a fontos, miként akar, szeretne élni a magyar kisember, s nem az hogy milyen sorsot szánnak neki. „... még nem tudni mi van a felszín alatt. A társadalom egésze, mint szakmák, érdekek és várakozások összessége még nem jelent meg” — mondta Komoróczy Géza történész, a magyar helyzetet elemezve a La Reppublicának. A hallgató többséget szeretnénk szóra bírni, túllépünk tehát az elit vitakörökön. Elsősorban a falvak és kisvárosok csendjét kell megtörnünk, hadd halljuk végre a „másik” Magyarország hangját. Nehogy az eljövendő, remélhetőleg valóban szabad választásokon a vörös kiskirályok, a visszahúzódott, ám valójában háborítatlanul uralkodó káderek a megalázottak és megszomorítottak voksaival koronázhassák meg magukat. A Kis Újság nem pártpénzekből tartja el magát, gazdasági vállalkozásként is talpon kell maradnia. A Kisgazdapárt újságja vagyunk, de remélhetőleg sohasem lesz belőlünk pártközlöny, nyomtak már ebben az országban elég brosúrát az emberek kezébe... Olvasóink közé várjuk a lassan talán föltápászkodó magyar falu lakóit éppúgy, mint azokat akik velünk együtt vallják: haza nemcsak ott van, ahol jog, hanem ahol tulajdon is van. A Kis Újság a Kisgazdapárttal egyetemben a kereskedők, az iparosok, a vállalkozók politikai képviseletét is föl kívánja vállalni. Néplap óhajtunk lenni a szó eredeti, le nem járatott értelmében. Ott teremni bárhol, ahol valakit megaláztatás, sérelem ér. Az agyunkba ültetett kopasz cenzor óvatossága nélkül: rákérdezni, firtatni, megvilágítani, kibogozni. KIS ÚJSÁG A KISEMBER MÉLTÓSÁGÁÉRT