Kis Ujsag, 1989 (67. [1.] évfolyam, 1-31. szám)

1989-06-01 / 1. szám

LXVII. (I.) évf. 1. szám „A REFORM VEZÉRESZME, DE NEM VALÓSÁG...” A Független Kisgazda-, Földmunkás-, és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Pártay Tivadar — Felelős szerkesztő: Ómolnár Miklós Ára: 13.50 Ft Köszöntjük a KISGAZDAPÁRT A4 VV/1 LASZTMÁSKYÁ­TI Az adósságtörlesztés román útját járjuk? ELBARIKÁDOZTA MAGÁT EGY CSALÁD VIRRAD írta: Pártay Tivadar Keleten vékony, fényes csík hasad a fekete ég alján. Hosszú, keserves éjsza­ka után virrad. Az elmúlt 40 év lidérces lázálomnak tűnik fel, ha visszagondo­lok rá. Lassan virrad. A félelem oszladozik, s az emberek kiegyenesednek. Már nem gerincetört, félállattá süllyedt csúszó­mászók, hanem ébredező öntudatú, jo­got, igazságot kereső lelkes emberek. S most, amikor gyengécske fénysu­gár birkózik a sötétség maradványai­val, sorra bújnak elő a sötétség lovag­jai. A demokrácia kerékbetörői, az ártatlanok elárulói, a volt pribékek és kiszolgálóik. Vörös és sokszor véres kö­penyeiket kifordítják és báránybőr felét mutatják, de alattuk farkas szíve dobog és farkastermészet lapul. Besurrannak a fény felé menetelők soraiba. Minde­nütt ott vannak és mindenütt szerepel­nek, nyilatkoznak. Csalhatatlan és gyors szimattal válogatják ki a nihil évei alatt elhitványodott, jellem és karakter nélküli gátlástalan karriervadászokat, mohó törtetőket. Megosztani mindenhol az őszinték, jó szándékúak táborát. Ez a cél! Beve­tik a generációs ellentétek elméletét, a konzervatívok és a reformerek ellenté­tének kitalált fogalmát, az óvatosak és bátrak hamis elméletét, és sok egyebet. Mi, a Független Kisgazdapárt sokat próbált és sokat szenvedett harcosai fia­ink, unokáink, az évezredes harcot folytató magyar parasztság és kispol­gárság leszármazottai, azt akarjuk, hogy terjedjen a világosság, szűnjön meg a sötétség. Soha többé ne legyen ez az ország a rettegés, az elnyomás és szenvedés országa. Ezért harcolunk most és ehhez a harchoz hívunk segítségül Titeket, ma­gyar parasztok és polgárok. Ehhez hí­vunk segítségül minden, hazája becsü­letét féltő, tisztességben és tisz­taság­­ban élni akaró minden magyart. Emlé­kezzetek és jöjjetek! Emlékezzetek, vének­, a nyílt szava­­zásos választásokra, amikor csendőr­­szuronyok közt sorakoztunk és vára­koztunk. A pacsai sortűzre, az endrődi választási gyűlésen eldördült sortűzre és hét halottjára, köztük a gyerekekre és asszonyokra. Emlékezzetek és jöjjetek! Emlékezzetek a zsolcai országútra, ahol 1944. április 4-én tereltek bennünket a csendőrök a miskolci parancsnokságra, bennünket, kisgazdapártiakat. Emlé­kezzetek a szörnyű visszavonulásra, amikor a szörnyű fagyhalál vicsorgott és vágta a jéggé fagyott hószilánkokat az arcunkba. Emlékezzetek a brjanszki erdőben és a Pripet mocsaraiban ha­gyott halott testvéreinkre. Emlékezze­tek és jöjjetek! Emlékezzetek a Buda Déli, a tarcsát internáló táborokra, a recski haláltáborra, 56-os halottainkra, a Fő utcai és más börtönökre és a többi szörnyűségre. Emlékezzetek, hogy mindenütt veletek voltam. Segítsetek megvédeni jussunkat, a Független Kisgazdapártot! Mert jus­sunk van hozzá, és egyedül csak nekünk van jussunk. Mi hívtuk életre és mi tar­tottuk meg ezt a pártot. Vérrel, köny­­nyel, szenvedésekkel, évtizedeken át. Harcoltunk a sötét külső erőkkel, ide­gen nagyhatalmak fegyvereseivel és a belső férgekkel. Mártírjaink, halotta­­ink, megnyomorított, agyonkínzott harcostársaink szent örökségként hagy­ták ránk a pártot. Emlékezzetek rájuk és siessetek, se­gítsetek! Én hívlak titeket, én, a régi harcostárs. A történelem és az idő meg­taposott, a nyolcvan év terhei lehúzzák elvénült vállaimat. Segítsetek, hogy ez a sok vihart átvé­szelt párt megmaradjon a magyar pa­rasztok és kispolgárok pártjának. Ebben a harcban legyen erősségünk a sötétségbe fényt árasztó fáklya, ez a tisztességes múltú lap, a Kisgazdapárt, a magyar kisemberek lapja, a KIS ÚJSÁG! A Kis Újságon keresztül szólunk most, és fogunk szólni ezután is hozzá­tok. Gyertek, segítsetek! Segítsetek ter­jeszteni a világosságot, védeni az igaz­ságot, ápolni a tisztességet! Segítsen meg ebben a munkában mindnyájunkat a magyarok Istene! MAGYAROK! Régi székházunkban (Semmelweis u. 1.) megkezdte működését a Független Kisgazdapárt Országos Központja. Várjuk mindazokat, akik eszméinkhez mindvégig hűek maradtak. Budapest, 1956. okt. 30. Kleif'irm­s Inlexelii Rolling Röpcédula 1956-ból A világra tekintünk, s önmagunkra gondolunk. Okkal, joggal, hiszen re­mélhetően világraszóló változásokat él át napjaink magyarsága, szemlélje bár sorsának alakulását a határokon belül, vagy pillantson az óhazára a távolból. Tudnunk kell: mindaz, ami az egyre át­tekinthetőbb Földgolyón történik, ha­tással van ránk is. Ezért hát értjük, s nem is bánjuk, ha sokat foglalkoznak velünk mostanában. A nemzetközi saj­tó okos, értő elemzéseinek, a tárgyila­gos vizsgálódásnak örülünk is, de nem mulaszthatjuk el, hogy magunk is kite­kintsünk a világra. Hitünk szerint bo­csánatos vétekben vagyunk csak elma­­rasztalhatóak, ha szemlélődésünk hát­terében minduntalan felfedezhető a sa­játos, magyar nézőszög, legyen szó a NATO, az Északatlanti Szövetség csúcsértekezletéről, az amerikai elnök nyugat-európai körútjáról, a távoli Kí­nában történtekről, avagy a moszkvai folyamatokról. A NATO jubileumi csúcsértekezlete több okból is figyelmet érdemel. A hét elején lezajlott eseményhez kapcsoló­dóan az Egyesült Államok januárban hivatalba lépett elnöke, George Bush nyugat-európai körutat bonyolít le. En­nek keretében Rómából érkezett a csúcs helyszínére, Brüsszelbe. Minthogy Itá­lia ismét csak kormányválsággal küzd, a jelenleg ügyvezető miniszterelnökként működő Ciriaco De Mita volt az elnök partnere. Feltehetően az „átmeneti” ál­lapot számlájára is írható, hogy a tudó­sítások a szokásosnál nagyobb teret szenteltek a vatikáni vizitnek, ahol a Szentatyával, II. János Pál pápával tár­gyalt a washingtoni vendég. Már ekkor érzékelhető volt, ami aztán Brüsszelben plasztikusabban rajzolódott ki: Bush nagy figyelmet fordít az európai folyamatokra, az új amerikai kormány­zat külpolitikájában az eddiginél na­gyobb súllyal szerepel az „öreg konti­nens” jelenének és főként jövőjének a formálása. „Európa megosztottságának a felszámolására” jó esélyek állnak ren­delkezésre, s ehhez nagy lendületet adhat­nak a kelet-európai országokban kibon­takozó folyamatok — fejtegette az elnök, aki már a Szentatyának is értésére adta, hogy a maga részéről, első lépésként eh­hez azzal kíván hozzájárulni, hogy csök­kenti Európában állomásozó haderejét. Bár közben még hazautazik — említette Bush — készül a júliusban esedékes kelet­európai útjára, a varsói és a budapesti lá­togatásra. Ez is magyarázza, hogy az amerikai elnök mozgását és szavait mostanában megkülönböztetett figyelemmel követi és idézi a lengyel és a magyar sajtó. A nagy hírügynökségek, az AP, a Reuter és mások, egybehangzóan mutatnak rá, hogy Lengyelország a választás után is csak jelentős nyugati segítséggel képes a válság felszámolására. Vonatkozik ez a magyar helyzetre is, amely ugyan bo­nyolultabb, minthogy „a többpárt­rendszer bevezetése polarizálta az erő­ket”. Az sem világos még, hogy „a negyven éven át egyeduralkodóként működő MSZMP sorsa miként ala­kul Nem tudható, hogy a „jelenlegi törékeny egysége megőrizhető-e”, avagy éppen a kibontakozást szolgálná, ha a „reformerek megszabadulhatná­­nak a fundamentalistáktól” — veti fel a kérdést a Bush-utazás tervét taglaló hírügynökségi elemzés. A Kínában történtek, ha nem is von­ták el a figyelmet a brüsszeli NATO- ülésről, de mindenképpen megosztot­ták. A hatalmas ázsiai ország belső vi­szonyai, valamint külkapcsolatainak az alakulása aligha hatástalan a világhely­zetre. Feltehetően nem járnak messze az igazságtól azok a megfigyelők, akik a most levonuló válsághullám kezdete, kibontakozása és a május közepén le­zajlott pekingi Goroncsov-látogatás összefüggéseit vizsgálják. A kínai diá­kok tüntetéssorozatuk középpontjába állították a szovjet vezető, pontosab­ban annak reformpolitikája iránti ro­­konszenvüket. A külső szemlélő számá­ra akár paradoxnak is feltűnő módon, hiszen Kínában a gazdasági reform jó­val nagyobb sikereket ért el, mint a szomszédos Szovjetunióban. Ha általá­nos jólétről nem is beszélhetünk, de a gazdasági felemelkedés útján megtett fontos lépésekről, a létbiztonság fejlő­déséről mindenképpen. A kínai diákok — akárcsak a kelet­európai értelmiségiek — a politikai in­tézményrendszer reformját, „a demok­rácia és a nagyobb szabadság” követe­lését tűzték tömegmegmozdulásaik zászlajára. A jelek szerint sikertelenül. Akciójuknak éppen azok a politikusok, élükön Csao Ce-janggal, estek az áldo­zatául, akikben meg­volt a készség arra, hogy szinkronba hozzák a gazdasági és a politikai struktúra reformját. Peking­­ben azonban — és senki nem tudhatja valójában mi történt a zárt ajtók, a po­litikai kulisszák mögött, csak a végered­mény ismert — a „kemény vonal” kép­viselői kerekedtek felül. A Li Peng vezette csoport feltehetően változatla­nul síkra száll majd a gazdasági reform folytatása mellett, miközben elzárkózik a politikai természetű követelések telje­sítése elől. A világsajtót most az foglalkoztatja, milyen hatással lehet mindez a Szovjet­unió belső helyzetére. Az új módon megválasztott népi küldöttek Moszkvá­ban is csalódást okoztak a gyors kibon­takozásban és fejlődésben reményke­dőknek, amikor kialakították az új Legfelső Tanács összetételét. Ez ugyan­is inkább a bürokratikus, visszahúzó erőt képviselőknek látszik kedvezni, miközben jónéhány ismert reformer ki­maradt a testületből. A reform gyorsí­tásának a hívei a szovjet fővárosban es­téről estére tömeggyűléseken adnak kifejezést elégedetlenségüknek. Új je­lenség, hogy ezekről beszámol a te­levízió. (Folytatás a 2. oldalon.) Mit akar a Kis Újság? Talán többet, mint akarhat. Va­lóságként fogadja el a meghirdetett sajtószabadságot. Gyakorolni akar­ja, de nem a reformretorikai köz­­megegyezés alapján. Jogokkal, nem engedményekkel kíván élni. A Kis Újság tényekre kíváncsi, hogy fest Magyarország valósága most, napra pontosan. A mi kíván­csiságunk a kisember kíváncsisága: mikor léphetünk túl a szólamokon és mit kell tennünk annak érdeké­ben, hogy jobban élhessünk. Szá­munkra csakis az a fontos, miként akar, szeretne élni a magyar kisem­ber, s nem az hogy milyen sorsot szánnak neki. „... még nem tudni mi van a fel­szín alatt. A társadalom egésze, mint szakmák, érdekek és várako­zások összessége még nem jelent meg” — mondta Komoróczy Géza történész, a magyar helyzetet ele­mezve a La Reppublicának. A hallgató többséget szeretnénk szóra bírni, túllépünk tehát az elit vitakörökön. Elsősorban a falvak és kisvárosok csendjét kell megtör­nünk, hadd halljuk végre a „má­sik” Magyarország hangját. Ne­hogy az eljövendő, remélhetőleg valóban szabad választásokon a vörös kiskirályok, a visszahúzó­dott, ám valójában háborítatlanul uralkodó káderek a megalázottak és megszomorítottak voksaival ko­ronázhassák meg magukat. A Kis Újság nem pártpénzekből tartja el magát, gazdasági vállalko­zásként is talpon kell maradnia. A Kisgazdapárt újságja vagyunk, de remélhetőleg sohasem lesz belő­lünk pártközlöny, nyomtak már ebben az országban elég brosúrát az emberek kezébe... Olvasóink közé várjuk a lassan talán föltápászkodó magyar falu lakóit éppúgy, mint azokat akik ve­lünk együtt vallják: haza nemcsak ott van, ahol jog, hanem ahol tulaj­don is van. A Kis Újság a Kisgazda­­párttal egyetemben a kereskedők, az iparosok, a vállalkozók politikai képviseletét is föl kívánja vállalni. Néplap óhajtunk lenni a szó ere­deti, le nem járatott értelmében. Ott teremni bárhol, ahol valakit megaláztatás, sérelem ér. Az agyunkba ültetett kopasz cenzor óvatossága nélkül: rákérdezni, fir­tatni, megvilágítani, kibogozni. KIS ÚJSÁG A KISEMBER MÉLTÓSÁGÁÉRT

Next