Heti Kis Ujság, 1991. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1991-06-14 / 23. szám

12 ______________________________________________________ 1991. június 14. Magyarok a Kárpát-medencében, rész JUGOSZLÁVIAI MAGYARSÁG 1918 decemberében ténylegesen, majd az 1920-as trianoni békeszer­ződéssel jogilag is Jugoszlávia - a két világháború között a szerb-hor­­vát-szlovén királyság - részévé vált a történelmi Magyarország területének 6,5 százaléka mintegy 21 ezer km 2. Ez a terület a Bácskát, a volt Temesi Bánság 1/3-át, a Dráva-szöget és a Muravidéket foglalja magában. E vi­dékek lakosságának mintegy harma­da, közel félmillió ember volt ma­gyar anyanyelvű a század elején. NÉPESSÉG A jelenlegi népmozgalmi adatok igen erős népességfogyást mutat­nak. Az elcsatolt délvidéki terüle­tek mintegy 580 ezer magyar anya­nyelvű lakost mutattak 1910-ben, míg az 1981. évi népszámlálás csu­pán 427 ezret mutatott ki. A fogyás az elmúlt hét évtized alatt 150 ezer lélek, több mint 25 százalékos. Még rosszabb a helyzet akkor, ha a Vajdaság magyarságának a más nemzetiségűekhez viszonyított ará­nyát nézzük. Ez az arány a két idő­pont között 32,6 százalékról 18,9 százalékra csökkent, azaz felére. Egyes magyarországi becslések 480 ezer, más becslések 465 ezer magyarról tudnak Jugoszláviában. Ezek 9/10-e a Szerb Köztársaság­­h­oz tartozó Vajdaságban, 6 százalé­ka Horvátországban, 2 százaléka Szlovénia területén él. A két világháború között erősen rontották az itt élő magyarok élet­esélyeit az elszlávosító telepítések, a diszkriminatív földreform, az egyházi iskolák államosítása, a ma­gyar szervezetek, pártok megszün­­etése, a békeszerződések kisebb­ségvédelmi rendelkezéseinek a meg­sértése. Szemmel láthatóan meg­törték a magyarság korábbi gazda­sági, kulturális, társadalmi erejét. A II. világháború alatt a Délvi­dék jelentős magyarlakta területei tartoztak ismét az anyaországhoz. A délvidéki hadműveletek és az erős partizánmozgalom kölcsönös vérengzésekhez vezettek. Ilyen volt az 1942. januári ún. újvidéki raz­zia, amelynek során legalább 3 ezer ember életét oltották ki a ma­gyar hadsereg és csendőrség alaku­latai. Ide sorolható a partizánmeg­torlás és annak mintegy 40 ezer ál­dozata - ártatlan magyarok. Dél­szláv oldalról a mai napig várat ma­gára a nemzeti önvizsgálat - az ezt szorgalmazó vajdasági magyar kez­deményezést indulatos és a ma­gyarság nemzeti érzését sértő for­májú elutasítás fogadta. VAJDASÁG A Nagy-Szerbia megteremtésére irányuló nacionalista tömegtünteté­sek nyomása alatt vezetőségcsere zajlott le, és alkotmánymódosítás történt 1988 őszén Szerbiában. Ez gyakorlatilag megszüntette Vajda­ság tartomány önállóságát. A bácskai magyar értelmiség legjobbjai 1989 decemberében megalakították a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége (a to­vábbiakban: VMDK) nevű szerve­zet kezdeményező bizottságát. Ez a szervezet a kisebbség egészét átfo­gó politikai érdekképviseleti szerv. Nem kis lökést adott létrejöttükhöz az 1989 közepén nyilvánosságra került szerb oktatási törvényterve­zet, amely a kisebbségi iskolaügyet még hátrányosabb helyzetbe jut­tatta. Programnyilatkozatuk szerint a vajdasági magyarok közösségi ér­dekeit kívánják képviselni politikai és szervezeti formában, a nemzeti­ségi egyenjogúság megvalósításá­ért. Céljuk a választott közhatalmi szervekben való arányos képvise­let, a saját nyelv közéleti használa­ta, nemzetiségi szervezetek, intéz­mények létesítése, minden fokú anyanyelvű oktatás, tájékoztatás és művészeti alkotómunka, saját hely­zetük kutatása, a kisebbségi anyagi kultúra tárgyainak megőrzése, az anyanemzettel való kapcsolattartás, nem utolsósorban pedig a kisebb­ségek nemzetközi szervezeteibe va­ló bekapcsolódás. A VMDK „ke­mény magja” 1990. március 31-én Doroszlón formálisan is megalakí­totta a szervezetet. Bejegyzésük hi­vatalosan 1990. augusztus 21-én történt meg. A szervezet tagjainak a száma napjainkban lényegesen meghaladja a 27 ezer főt, inkább 30 ezer felé közelít. Ezt a számot lé­nyegesen meghaladja a rokonszen­­vezők köre. A Vajdaságban élő kisebbségek nyelve az általános és középisko­lákban csak választható. Az újvi­déki magyar tanszék feladata első­sorban a tanárképzés. Eddig mint­egy 230 rendes és 85 levelező hall­gató szerzett diplomát. Egyes főiskolákon­­ Szabadkán a Műszaki Egyetemen és a Pedagógi­ai Akadémián, ahol a tanítóképzés folyik (óvónőket középfokon Újvi­déken képeznek)­­ és egyes karo­kon részben magyar nyelven folyik az oktatás. A Szabadkai Közgazda­­sági és Építészeti, valamint az Új­vidéki Jogi és Bölcsészettudományi Karon is csak néhány tárgyat hall­gathatnak anyanyelvükön a magyar egyetemisták. A jogi karon műkö­dik egy magyar lektorátus is. Az Újvidéki Orvostudományi Egyete­men időnként történnek kísérletek bizonyos tárgyak magyar nyelvű előadására, illetve ilyen vizsgázta­tásra, de ezek nem intézményes megoldások, hanem csupán a taná­rokon múló magánkezdeménye­zések. Meg kell említeni a Jugoszlá­viai Magyar Művelődési Társaság (JMMT) működését, mint jelentős közösség- és kultúraformáló ténye­zőt. Míg a VMDK elsősorban poli­tikai érdekképviseletet lát el, addig a JMMT a magyar anyanyelvű ér­telmiségi alkotó tevékenységet se­gíti, felismerve az országos szerve­ződés lehetőségeit. A társaság tevékenysége kiterjed egész Jugoszláviára, azaz a másik két magyarlakta köztársaságra. Működése a humán és természettu­dományos szakembereket, pedagó­gusokat, népművelőket tömöríti. A szervezet az egyetemes magyar kultúra jelentős tényezőjévé válhat csakúgy, mint az újvidéki Hunga­rológiai Intézet. HORVÁTORSZÁG Amint az ismeretes, Horvátor­szágban, ezen belül Baranyában és a Dráva-Száva között lévő Szlavó­niában mintegy 25 ezer, becslések szerint 45-50 ezer magyar él. A szám, mint az előbbiekben is lát­tuk, erős hanyatlást mutat. A horvátországi magyarok kultu­rális és politikai képviseletét a Hor­vátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) és a Horvátországi Ma­gyar Néppárt látja el. A szövetség elnöke és egyben a Néppárt orszá­gos választmányának elnöke Csör­­gits József, míg a Néppárt országos választmányának elnöke Ruzsicska Mária. A HMSZ székhelye Eszék (Osijek), a HMNP-é pedig a bara­nyai Vörösmart. Horvátország legjelentősebb ki­sebbsége az egyre fogyó magyar­ság. Egyik része a dél-baranyai Dráva-szögben él viszonylagos tömbhelyzetben, a többiek pedig a magyar határ közelében és a nagy városokban, szórvány helyzetben. Szövetségük 41 éve működik folya­matosan, míg párt alapítására csu­pán tavaly nyílott lehetőségük. Ma­gyarságtudatuk szélsőségektől mentes, az összeütközést kerülő. A magyarok kiegyenlítő, nyugtató szerepet töltenek be Baranyában a lakosság 1/3-1/3-át kitevő horvátok és szerbek között. Mivel a Horvát­országi Magyarok Szövetségének működéséhez szükséges anyagiakat eddig a Horvát Szábor (Parlament) Nemzetiségi Bizottsága biztosítot­ta, és ezt a bizottságot az új parla­mentben sokáig nem állították fel, a szövetség létalapja bizonytalanná vált. Az elmúlt év végén a bizottság megkezdte munkáját, tagjai közé magyart is behívtak, s a szövet­ség pénzügyi helyzete egyelőre megszilárdult. A szövetség igényel­né, hogy név szerint említsék meg az államközi kulturális egyezmé­nyekben. SZLOVÉNIA Szlovéniában az 1981-es nép­­számlálás adatai szerint 9496 ma­gyar él, míg a becslések szerint a magyarok tényleges száma elérheti a 10 ezer főt. Ez így is lényegesen kevesebb az 1921-es 14 489-es lét­számnál. A szlovéniai magyarság zöme Lendva térségében és a határ né­hány km-es övezetében él. Lendva község 27 ezer lakosának mintegy negyede magyar. Az ottani nyelv­­használatban a község a magyar já­rásnak felel meg. A többségi és ki­sebbségi közösségek érdekeit egy­aránt szolgálja egy új típusú állam­közi vegyesbizottság: a magyar­­horvát szakértői munkacsoport. A magyar a szlovén mellett hivatalos nyelv. A muraszombati község la­kosságának csupán 2,5 százaléka vallja magát magyarnak, de az itte­ni falvak lakói is élhetnek a nemze­tiségi jogokkal. Az alkotmányosan őshonosnak nyilvánított magyar kisebbség több mint másfél évtizede politikai ér­dekképviseleti szervezettel rendel­kezik. Ez a szervezet ez év tavaszá­tól a Muravidéki Magyar Nemze­tiségű Önigazgatási Közösség el­nevezést viseli. Ez a közösség mintegy közigazgatási autonómiát gyakorol. Tisztségviselői a magyar kisebbség választott képviselői. A helyi tanácsok mellett a községi tanács szervezetébe beépült módon működik a magyar nemzetiségi közösség, igen komoly jogosítvá­nyokkal. Ily módon a község négy tanácsból álló testület irányítása alatt működik. Ezek: helyi közös­ségek tanácsa, társult munka taná­csa, a társadalmi-politikai tanács és a magyar nemzetiségi közösség. A közösséget vétójog illeti meg a leg­fontosabb kérdésekben. Az 1990-es év vívmánya, hogy ez a jog most már káder- és gazdasági kérdések­ben is megilleti őket. A szlovén képviselőháznak külön nemzetiségi bizottsága működik 1974 óta. Egyenlő arányban 3-3 olasz, szlovén és magyar képviselő vesz részt munkájában. A nemzeti­ségi különjogok (egyenrangú anya­nyelvhasználat, kisebbségi érdek­­képviseleti szervek, anyanyelvű oktatás, művelődés, tájékoztatás, anyanemzeti kapcsolatok, újabban: gazdasági jogalanyként való fellé­pés) megvalósításának biztosítéka az, hogy a parlament a nemzetiségi bizottság egyetértő hozzájárulása nélkül nem hozhat kisebbségeket érintő határozatot. (Összeállításunk dr. Zétényi Zsolt tanulmánya alapján készült) ^ 75­/­ 50-74,9% 25-49,9 m 57, 100 fő - 24,9 £ államhatár Jugoszláv Köztár­saság határa autonóm tartomány határa ^ a;< ^^á 9_ A magyar nemzetiségűek aránya Jugoszláviában 1981-ben

Next