Heti Kis Ujság, 1991. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1991-07-05 / 26. szám

„A KÁROSULTAK VALÓBAN KAPJÁK VISSZA TULAJDONUKAT!” Ára: 18,50 Ft~! Politikai hetilap Főszerkesztő: Pártay Tivadar Kunhegyesi fűbérurak HARMINCHAT KISGAZDA-KÉPVISELŐ ELHATÁROLÓDÓ NYILATKOZATA A NAGY HITEGETŐ Indul az iszapbirkózás Mennyi idő kell ahhoz, hogy levonuljon az ár? S mekkora ára lesz a homok öncélú felkaparásának, a zavarosban halászók mi mindent lopnak el, vágnak zsebre az örvénylő sötétségben? Az ígéretekkel, pártpozíciókkal, miniszterséggel, államtitkársággal kábítottak mikor döbbennek rá, hogy önző hiszékenységüket használták ki náluk sokkal önzőbbek és rafináltabbak... No és mikor kapnak hajba, mikor kezdenek iszonytató iszapbirkó­zásba a becsapottak, kik már régen megszabadultak saját becsületük vékonyka védőburkától? Bizony rövidesen húsra-vérre, életre-halálra megy majd a játék, a Nagy Hitegető mindenekelőtt azokat ugrasztja egymásnak, akiknek ígért valamit. Eközben pedig kénytelen-kelletlen azokat jutalmazza majd, akik őt finanszírozták. Nem nehéz megjósolni, hogy percek, napok alatt új „kisgazdák” jönnek elő a homályból, ha kell, évekre visszadátumozott, amúgy friss tagsági igazolványokkal. Hangos kórusban követelnek majd - a Nagy­ Hitegetővel az élen­­ miniszterséget, pozíciót bankokban, hivatalok­ban, de még tán az Állami Vagyonügynökségben is. Vak, aki nem látja, hogy ez az igazi cél! A Független Kisgazdapárt nagypolitikában járatlan, amúgy ambiciózus megyei vezetőinek támo­gatásával, a gyors változásokat óhajtó, de a politika színfalai mögé be nem látó tömegek - a világnak ezen a felén sajnos szokásosnak mond­ható - megtévesztésével ismét hatalomhoz juttatni azokat, akik az el­múlt években szorultak ki a politikából. Igen, éppen ők azok, akiket a Nagy Hitegető annyit ostorozott: a va­­gyonátmentők, a kommunista tolvajok, akik pártpozícióikat, KISZ KB-s apparatcsik állásaikat a legszemérmetlenebb vagyonszerzésre használták föl. Történelmi tragédiája a Független Kisgazdapártnak, hogy kialakulatlan belső viszonyait és politikai súlyát egyaránt fölis­merve, e sötét erők éppen benne találták meg az új magyar demokrá­cia „lágy altestét”. Az átszakadó gát recsegését-ropogását hallva mindez ma már nem­csak az FKgP, de minden jelentős magyar demokrata gondja is. Mek­kora a zúduló ár, mit sodor magával, s gyorsan eltűnik-e a kanális­ban? Avagy alámos az ócska fészerek mellett fontos épületeket is, meg­ingatva mindazt, amit felemás, békés forradalmunk óta úgy-ahogy si­került felfalaznunk? Sokan várnak erre kárörvendve. Sajnos, néme­lyek kisgazda álruhában... ATYHA LÁSZLÓ Isten Önnel, Elnök Úr! Őszintén gratulálok Önnek! Nem az el­ért eredményhez, hanem a történelemben ritkán található kitűnő munkához, mel­­­lyel azt elérte. Emberfeletti szívóssággal gyűjtötte össze a mezei hadakat - Kübek­­házától Szolnokon át a Dunántúlig -, me­lyek a győzelem esetére beígért zsoldért minden szemérmet, szégyent félretéve ir­tották ki gátlástalanul a régebbi megyei vezetőket, a nagyválasztmányi küldötte­ket, ha kellett, ötször számolták meg a ki tudja honnan verbuvált és az ott maradt naiv tagokat, hogy a főügyészi, főtitkári s elnöki aspiráció bukása után legalább so­ha nem létezett „társelnök” lehessen. A kitartás és gátlástalanság elnyerte ju­talmát. És én - aki 60 éven át építettem azt a házat, melyet Ön és zsoldosai megszáll- PÁRTAY TIVADAR­ nak - most elhagyom szeretett hajléko­mat, pártomat. De nehogy azt higgye, odahagytam az FKgP-t! Nem. A történelmi, a gerinces, az egyenes útról soha le nem fért PÁRT is kivonult a Szoboszlai úti tanyáról. Ami ott maradt - Önnel együtt -, már nem az FKgP. Áldás sem lesz ott már, mert már­tírjaink, elment nagyjaink szelleme ott fog kísérteni és számon kéri állandóan, milyen címen orozták el egy-két éve be­furakodottak a párt nevét, űzték el kalan­dor hadakkal a régi harcosokat. Mert nem hiszem, hogy a haszonlesőkön, a jel­lembeli lecsúszottakon kívül marad közü­lük egy is a törtetők között. S ne higgye, hogy irigylem vagy nehez­telek. Istenemre, nem! A történelem mal­mai - lehet, hogy lassan, de - biztosan őrölnek! Most kíváncsian várom, mikor dobja sutba június 22-ei fogadkozását (Kapu c. lap), miszerint „viszolygok a hatalom­tól”, vagy a június 26-ait (Magyar Hír­lap), hogy nem akar miniszterelnök len­ni. Dehogynem, hisz már egy évvel előbb is bejelentette ebbeli szándékát (Reform, Mai Nap)! „Évtizedes barátjának” (akit tán már 2 éve ismer) fog még fejfájást okozni és fé­lek, hogy a szegény magyar népnek sok­sok keserűséget. Isten adja, ne így le­gyen! LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Az FKgP képviselőcsoportjának 36 tagja egyhangúlag írta alá az alábbi nyilatkozatot: „Alulírottak, az FKgP országgyűlési képviselői, kinyilvánítjuk, hogy politi­kai tevékenységünket a párt több mint hat évtizedes hagyományainak Nagy Ferenc, Kovács Béla, Bajcsy-Zsilinszky Endre jobb- és baloldali szélsőségektől egyaránt mentes kisgazdapolitikájá­nak szellemében kívánjuk folytatni. Mindent megteszünk azért, hogy az FKgP józan radikalizmussal jellemez­hető középpárt maradjon, mentesen a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali de­magóg megnyilvánulásoktól. Alakuljon bárhogy az FKgP jövője, a történelmi Kisgazdapárt eszményeihez méltó politikát kívánunk képviselni." A nyilatkozat közzétételével egy idő­ben máris több kisgazdaszervezet ér­deklődött szerkesztőségünknél, hol és miképp lehetne csatlakozni az abban kinyilvánítottakhoz. A szerkesztősé­günk címére érkező állásfoglalásokat továbbítjuk az FKgP parlamenti képvi­selőcsoportjához . ...................nmmti ti Az új kárpótlási törvényről A tárgyilagos vizsgálat megállapít­hatja, hogy elsősorban a licitálás intéz­ménye váltja ki a legtöbb ellenszenvet. Mivel sok a félreértés, rágalmazás, nem árthat leszögezni, hogy az FKgP parla­menti képviselőcsoportja mindvégig az árverés intézménye ellen szavazott. Az egész törvény elutasítását azonban a legtöbben nem vállalták, attól a felelős­ségtudattól vezérelve, hogy így a tulaj­donrendezés, a tulajdoni rehabilitáció ügye újabb hosszú hónapokra, esetleg örökre ellehetetlenül. Az alapos elemző azonban észre kell hogy vegye, milyen jelentős eredmé­nyeket ért el néhány fontos ponton az év első felében a kisgazdapárti tárgya­lóküldöttség, elsősorban Oláh Sándor vezetésével. A decemberben benyúj­tott eredeti kormányjavaslat csupán a békekölcsönhöz vagy a háborús balet­téhoz hasonló kárpótlási jegyekkel akarta „rendezni" a kérdést. Az újab­ban módosított törvényben, az Alkot­mánybíróság kifogásait remélhetőleg mindörökre kikerülve, sikerült 1000 aranykorona értékig biztosítani a ter­mészetbeni földvisszaadást, s most a földre válthatóság általánossá tételével más tulajdonosok kárvallottjai is méltá­­nyosabb elégtételt kaphatnak. Szidhatjuk teljes joggal a licitálás in­tézményét, de minél előbb érdemes szembenézni a tényekkel. A Heti Kis Új­ság már ezen a héten közzéteszi a vo­natkozó jogszabályokat, majd az elkö­vetkezendő hetektől folyamatosan köz­li azokat a jogi tanácsokat, melyek ré­vén a lehető legkisebbre csökkenthető az árverés intézményében rejlő veszély, s esetenként akár az egykor elvesztett földtulajdon kétszerese is visszaszerez­hető. A kárpótlási törvény módosított pa­ragrafusainak szövegét a 3. oldalon kö­zöljük, s ugyanott olvashatják néhány kisgazda-képviselő véleményét magá­ról a törvényről. SORSDÖNTŐ NAGYVÁLASZTMÁNY UTÁN Hogy merre, milyen irányban dőlt el a Kisgazdapárt sorsa, csak a jövő döntheti el. Őszintén reméljük, hogy hosszabb távon az FKgP nem lesz méltatlan önmaga hagyományaihoz (Fotók: Kiss Árpád)

Next