Kis Újság, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-07 / 1. szám
Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszéde (2. o.) Beszélgetés Szokolay Sándorral (11. o.) 0 W Ára: 58 Ft Oszd meg és uralkodj? Gyimóthy Géza nyilatkozik a Lehel piacról Már csak azért is célszerű lenne legalább az uniós csatlakozásig meghosszabbítani az őstermelői piaci árusítás engedélyezését az évenkénti eljárás helyett, mert az Európai Unió tagállamaiban hagyományosan rendkívül népszerűek és jól működnek az úgynevezett parasztpiacok. A Lehel piac ráadásul évek óta nem csupán kínálatánál, hanem közlekedési szempontból rendkívül előnyös fekvésénél fogva is Magyarország egyik legnépszerűbb őstermelői piaca, ezért a Független Kisgazdapárt szerint bűn volna annak megszüntetése - jelentette ki a Kis Újságnak Gyimóthy Géza, a Független Kisgazdapárt országos alelnöke. Mint lapunknak elmondta a kisgazdák örömmel fogadták, hogy a termelők benyújtották a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz a kerületi önkormányzat döntésének felülvizsgálatára vonatkozó indítványukat, hiszen az FKGP álláspontja szerint az építkezés, illetve a piac megszüntetése, vagy akár kitelepítése, lehetetlen állapotokat teremtene. Gyimóthy Géza úgy vélte, hogy az önkormányzat és az építtetők által megálmodott City Center árai megfizethetetlenek lennének a nem extraprofitért, hanem pusztán a biztos megélhetésért dolgozó őstermelőknek, és az utóbbiak termékeit kereső lakosságnak egyaránt. Senki sem vitatja, hogy a jelenlegi higiénés körülményeket javítani kell, ám úgy véljük, hogy ezt a problémát nem a City Center oldja majd meg. A meglévő épületek és árusítóhelyek korszerűsítésével ugyanúgy a szigorú köz- és állat-egészségügyi előírásoknak megfelelővé lehet tenni a piac helyiségeit - hangoztatta a kisgazdapárti politikus. Nyilatkozatában elítélte a kerületi önkormányzat azon törekvését, hogy az „oszd meg és uralkodj” elvéhez tartva magát, külön-külön és nem közös fórumon tárgyal a termelőkkel, éppen ezért értenek egyet az érdekképviselet azon törekvésével is, hogy amíg nincs meg az érvényes építési engedély, addig ne lehessen hozzákezdeni az építkezéshez. Mindezt a Független Kisgazdapárt még azzal is kiegészítené, hogy amennyiben mégis új piac épülne, az csak a termelők teljes egyetértésével és beleegyezésével történhet meg. Fontos megemlíteni azt is, hogy az FKGP immáron nem az első parlamenti hivatali időszak alatt védi felszólalásaival és törvénymódosító indítványaival eltökélten az őstermelők piaci árusításának jogát és lehetőségét - szögezte le Gyimóthy Géza, az Országgyűlés kisgazdapárti alelnöke. Jeney Évtizedeket léptünk előre Újévi beszélgetés Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel A nemzeti földalappal való gazdálkodást csak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyeletével tudjuk elképzelni. E nélkül nem valósíthatjuk meg a mezőgazdaság szerkezetátalakítását, amely hozzávetőleg egymillió hektár termőföldet érinthet - mondotta Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, akit az új év alkalmából arra kértünk: vonjon mérleget a hivatalba lépése óta eltelt időszakról, illetve vázolja a magyar mezőgazdaság jövőjével kapcsolatos elképzeléseit.Az elmúlt esztendő sem telt gondtalanul a mezőgazdaság és a tárca számára, gondolok mindenekelőtt a belvízkárokra, a sertésválságra, a 413 milliárd forinttal kapcsolatos vitákra. Ugyanakkor kiugró sikerekről is lehet beszélni, hiszen sikerült ellensúlyozni a sertésválságot, amit az export-import arány imponáló számadatai is tükröznek, megszületett az agrárbéke, amelynek megteremtése az ön nevéhez fűződik, és fontos lépések történtek az EU- csatlakozás előkészítése érdekében. Miniszter úr miként értékeli a tavalyi esztendőt az FVM, illetve a mezőgazdaság szempontjából? 1999 az agrárium szempontjából a katasztrófa évének volt tekinthető, hiszen évtizedek óta nem volt olyan mérvű bel- és árvíz, mint amilyen 1998 őszétől tavaly novemberig sújtotta a magyar mezőgazdaságot. Meg kell említenem az orosz pénzügyi válság hatásait is, amelyek az agráriumot és a konzervipart súlyosan érintette, de a koszovói válság sem hagyható figyelmen kívül, nemcsak az elmaradt hasznok, hanem a dunai hajózás ellehetetlenülése miatt is, ami mind a mai napig károkat okoz a mezőgazdaságnak, az exporttevékenységnek. Emellett szólni kell az egész világot sújtó ázsiai pénzügyi válságról, valamint a mezőgazdasági termékeknél bekövetkezett negatív árrobbanásról, ami miatt az agrárolló oly mértékben szétnyílt, hogy évente akár 200 milliárd forint kárt is okozhatott a magyar mezőgazdaságnak. (Folytatás az 5. oldalon) Ary Krisztina felvétele Szent relikvia, élő valóság 2000. január 1-jét majd úgy fogja bejegyezni a modern kor, Kézai Simonja, mint a magyar összefogás szép példáját. Aki ott volt az év első napja délutánján, a Kossuth téren, az örömmel állapíthatta meg, hogy „szívünkben félelem nem áll”. Százezres tömeg tolongott a Múzeum körúttól a Kossuth térig, a járdán tűt sem lehetett leejteni és a fáklyák melegébe kapaszkodva szorongva várták a koronát szállító Mercedest. Mikor föltűnt az autó, a telkekből fakadó üdvrivalgás kísérte a legfelsőbb magyar „törvényhatóságot”. A nemzeti ereklyéket az egyetlen, itthon élő koronaőr, vitéz Vitéz József nyugalmazott főhadnagy adta át a Köztársasági Őrezred Koronaőrző Alosztálya parancsnokának. Még a Múzeumban. Aztán elindult a királykék színű autó és a magyarok éljeneztek. Ilyen bekiáltások hangzottak el: „Éljen a Korona!”, „Éljen a magyar!”, „Éljen Szent István!”. A vajmi kevés disszonáns hangot elnyomta az ujjongó, örvendező tömeg lelkes hangja. Közben a Parlament előtt a katonai parádé és a történelmi magyar zászlók felvonulása után megtörtént a millenniumi évnyitó. (Folytatás a 2. oldalon) --------------------------------------------------------------------------a Juhász Gyula Arany nyomában A nagykőrösi magyar éjszakában *így bandukoltál akkor, mint ma én, Rossz csillagok jártak szegény hazádra S te voltál itt a biztos, méla fény. Elnézem a szobát, hol gyertya mellett A balladák és penzumok között *Éltél szelíden az emlékezetnek, Siratva egy elzúgott üstököst. Magyar magány ez, alacsony gerendák, De kinn az éjben véges végtelen Titkával az alföldi menny dereng ránk S a kútgém darvadozik az egen. Ó, mennyi kútgém, kék magasba lengő S bús mélybe néző példázod neked, Ki a borús jelenben víg jövendő Hitével mondtál örök éneket. Lábad nyomába lépek elmerengve A magyar éjben, ahogy ballagok , lenéznek rám biztatva, messze, messze, Kik téged láttak itt, a csillagok. V_______________________________________________________/ Új év, új remények Gimnazista korom óta tudom, hogy a Jóreménység foka egy földrajzi hely Afrika déli csücskében. Mégis, mindig szívesen merengtem el azon, hogy vajon óhajainknak, vágyainknak, az újrakezdés hitének létezik-e alapfoka? Vajon fokozható-e a jó remény? Efféle gondolatokkal bíbelődtem most, legaktuálisabb jövőnk, 2000 kezdetén is. - Már hogyne lenne fokozható - játék a következtetésre. - Csak táplálni kell a reményt, s olyakkorára nő, mint a mesebéli kisgömböc. Mert miféle batyuval is vágtunk neki családommal a jövőnek bő tíz esztendeje, ’89 első napjaiban, amikor Erdélyből Magyarországra settenkedtünk? Bizony legnagyobb terünk - szárnyunk is egyben - felfokozott reményeink voltak. De már a két ország határán, a senki földjén, Csengersima felé gyalogolva utolért a kétségek rejtélyes üzenete. A vízzel telt nejlontasak, amelyben lánykánk kedvenc aranyhalait akarta átmenekíteni az új hazába, kipukkant. Öntudatlan, virgonc, szépszínű gyermekreményei még ideérkezésünk előtt sárban vergődve múltak ki. Jó ideje már én is koplalóra fogtam reményeimet, de vajon otthonosaim amott a Királyhágón túl, s még odébb, vajon ők miként táplálják a magukét? Az új esztendő, amikor ránk nyitja az ajtót, mindenikünket egy-egy teli zsákkal ajándékoz meg. Aztán, csak ahogyan a napok telnek derül ki, hogy egyikében dió van és mogyoró, másikában bíz csak rühes macska. Az egyikében pénz csörög, a másikéban fületlen pitykék sokasága. De azért valamennyien reménykedünk. Kivált az ínségesek, a szükséget szenvedők. S mert mi vagyunk a legtöbben, sokasodnak reményeink. Reménykedőn kérünk ezért. Új esztendő, ne légy kicsinyes hozzánk, légy bőkezű adakozó, adj nekünk. Új esztendő bort, búzát, békességet, adj újabb munkakedvet s hozzá egészséget meg erőt. Reménykedünk, nem balgán és vakon, miként Vörösmarty írta. Nem is hóra fektetve vagy nádnak támasztva, ahogyan a népi bölcsesség int, de hittel és bizakodva, mert hiszen ez sokszorozza meg korunk erejét, ez fényesíti elménk élét, ez tesz bennünket jóravalóvá. Márpedig ebben a nagy szükségben, amikor itthoni ezreket a primitív gőg, túlnani tízezreket az elemek haragja, milliókat a kisebbségi lét alázott porba, mi sem kell jobban, mint ész, erő és akarat és akkor talán minden jóra fordul. Akit csak a remény éltet, az bizton belehal, de akit reménye is elhagyott, ha létezik sem él. Paizs Tibor