Kis Újság, 2002. január-június (5. évfolyam, 1-16. szám)
2002-03-01 / 9. szám
6 Független Női Szövetség KISULSXG 2002. március 1. Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szorulókért A Független Női Szövetség felhívása A Független Női Szövetség tevékenysége során naponta tapasztalja, hogy az elmúlt fél évszázad embertelen berendezkedésű rendszere miként zilálta szét a családok, a helyi közösségek életét. A nagyvárosokban a több generáció együttélését lehetetlenné tevő lakáspolitika, a rohanó élettempó idegenítette el az embereket egymástól, vidéken pedig a fiatalok elvándorlása tette magányossá a szülőket. A rendszerváltozás után a megnövekedett bűnözés nyomán a félelem húzott újabb válaszfalakat az emberek közé. A munkanélküliség, a megélhetésért folytatott küzdelem sem kedvezett az emberi kapcsolatoknak, s a közösségi találkozóhelyek bezárása, a művelődési házak megszüntetése is a magány felé terelt bennünket. Az elmúlt tizenkét esztendőben természetesen pozitív változások is történtek, civil szervezetek sokasága jött létre, ám a mostoha körülmények, a támogatások hiánya miatt legtöbbjük a társadalom többsége számára elérhetetlen, ismeretlen maradt. A Független Női Szövetség évről-évre gyarapodó tagságával, országos ismertségével a ritka kivételek közé tartozik. A Független Női Szövetség új kezdeményezése arra szolgál, hogy lebontsa az emberek közötti falakat, s megmutassa, hogy amennyiben naponta öt-tíz percet áldozunk a környezetünkben élőkre néhány hét vagy néhány hónap alatt egymásra odafigyelő, egymásért felelősséget érző és vállaló közösségek jöhetnek létre. Bizonyára sokan belátják, hogy amennyiben figyelmünkkel, törődésünkkel embertársainkat is megtiszteljük, úgy magunk is teljesebb, boldogabb életet élhetünk, sokkal bízhatunk abban, hogy ha bajba kerülünk nem maradunk magunkra, lesz olyan ember körülöttünk, akire számíthatunk. A Független Női Szövetség országos vezetői és tagjai őszintén remélik, hogy felhívásukhoz szép számmal csatlakoznak fiatalok és idősek egyaránt. Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szorulókért! Asszonyok, Lányok, Nagymamák! Mindannyian lehetünk betegek, vagy kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy jólesne, ha valaki apró szívességekkel segítségünkre lenne. Ismerőseink, barátaink, szeretteink sorsa nem lehetet közömbös számunka, mi úgy gondoljuk, hogy a körülöttünk élőké sem. A női természet meghatározó lényege a szeretet, a gondoskodás. Ezt, a családban élő, istenadta képességünket kérjük hasznosítsátok az otthon falain kívül is! Számtalan olyan feladat kínálkozik az egyedül élő idősek, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a kórházakban, klinikákon, egészségügyi és szociális intézményekben, amely házigondozó szolgálat, ráérő nagymama, nővérhiány következtében szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz. Nem szakképzettséget igénylő feladatok ellátására gondolunk, hanem egyszerű, bárki által különösebb erőfeszítés nélkül elvégezhető dolgokra. Mai rohanó világunkban, amikor a fiatalabb hozzátartozók nem a gondatlanság, hanem a munkahelyféltés következtében kevésbé képesek megfelelni gyermekeik, szüleik, magányos, beteg hozzátartozóik elvárásainak. Ezért sokszor sérülnek a gyermekek, a betegek és az idősek elemi érdekei. Különösen akkor, ha betegségük következtében átmenetileg, vagy végleg elveszítik mozgásképességüket, önállóságukat. Hogy a bajban mégse legyenek egyedül kérjük a Független Női Szövetség tagjait, valamint szimpatizánsait vegyenek részt az „Együtt az elesettekért, a betegekért, a segítségre szorulókért” mozgalmunkban. Felhívjuk helyi szervezeteinket, mérjék fel lakóhelyeiken a környezetükben élők és a helyi egészségügyi, szociális intézmények szükségleteit, s miután feltérképezték, hogy az adott közösségekben a segítségnyújtás milyen formáira lenne legnagyobb igény, majd szervezzék meg, hogy helyre, napra, órára bontva ki mit és hol vállal. Természetesen szándékaikat jelezzék a segítségre szorulókkal, egyeztessék az intézmények osztályainak vezetőivel, beszéljék meg kinek, miben és miként tudnának segíteni. Ügyeljenek arra, hogy az egyes emberek életvitelét, illetve az intézmények munkáját, házirendjét jószándékú segítségükkel semmilyen módon ne zavarják! Elsősorban figyelmetekbe ajánljuk a szomszédságotokban élő idős embereket, kisgyermekes családokat, az elfekvő osztályokat, a szociális otthonokat, gyermekotthonokat és a gyógyíthatatlan betegeket gondozó intézményeket. Bizonyára lesznek, akik a beteg gyermekek gondozását vállalják majd szívesen. Tapasztalatból tudjuk, milyen jól esik egy beszélgetés, egy látogatás, a felénk áradó törődő figyelem, ha nehéz helyzetben vagyunk. Az irgalom és az oltalom igénye bennünk van, mint ahogyan minden nőben ott él, az ezt nyújtani képes anya. A mogalomba ügyes kezű édesapák, férjek, fiúk is bekapcsolódhatnak, hisz kevés olyan háztartás akad, ahol nincs egy-egy elromlott zár, csöpögő vízcsap, vagy más apró javítani való. Ha csak egy zárat, vagy széket tesznek használhatóvá, már sokat segítettek. Legyen ez a mozgalom szervezett, karitatív és a maga nemében produktív! A Független Női Szövetség minden tagjára, minden együttérző asszonyra, lányra, nagymamára számít. Járjunk a világban nyitott szemmel és nyitott szívvel! Független Női Szövetség A csatlakozni kívánó magánszemélyek és civil szervezetek további információkat a Független Női Szövetség budapesti központjában kaphatnak. • Í*r- jm*. ASI; A beregszászi 6. számú magyar iskolába járnak a város szegény gyerekei. Egy őszvégi reggelen végig kérdeztem a gyerekeket, hogy ki mit reggelizett. Bizony visszatérő válasz volt, hogy olajos kenyeret. Sokan tízóraira is ezt hozták magukkal, mint nálunk a háború után. Aztán volt 25-30 gyerek, aki nem reggelizett, de tízórait sem hozott magával. Ők déli egy óráig ellen - szomjan ülnek az iskolapadban. Rajtuk szerettem volna segíteni a tízórai akcióval. Adományokból összegyűjtöttem 20 ezer forintot. Margarint, májkrémet vettünk, hozzá mindennap friss kenyeret, főztünk hozzá teát is. Micsoda örömmel vonultak le a nagyszünetben tízóraizni! S még utána is meghúzódott egy-egy gyerek a tanári ajtaja mellett, s szerényen érdeklődött, nem maradt-e még egy szelet kenyér. A Simon gyerekek fent laknak a Beregszász melletti hegyen, Kuklyában. Naponta 12 kilométert gyalogolnak. Délután négykor meglátogattak a beregszászi szállásomon, s kiderült, aznap még semmit nem ettek az iskolai tízórain kívül. Édesanyjuk elment a piacra árulni, s a mára főzött ebéd már tegnap este elfogyott. Kenyér sem volt otthon, sajt, szalámi számukra megfizethetetlen. így nyelték az éhkoppot, majd este esznek, ha édesanyjuk elkészíti a hústalan, káposztából vagy krumpliból, babból álló ebédet. Ebéd éhező kárpátaljai gyerekeknek! 1994 Egy édesanya úja Nagyborzsováról: Gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz négy gyermekkel, de hogy ennyire leszegényedünk, azt azért nem hittem volna. Sajnos, odáig jutottunk, hogy még kenyérre sem jut. Most, hogy három iskolásunk van, majdnem egész kenyér kell nekik a táskába, nem beszélve a zsírozóról. Azért bátorkodtam írni, mert szeretném, ha a gyerekek eljutnának Magyarországra. Nagyon szégyellem, hogy ilyen koldulásra kényszerültünk, de ez sokat segítene rajtunk. (A karitászban felöltöztetjük a gyerekeket.) Itt a tél, se meleg ruhánk nincs még, se tüzelőnk, de a jó Isten segítségével csak alakul majd és jobbra fordul a sorsunk. A férjem már ötödik hónapja, hogy távol van tőlünk, bent Ukrajnában dolgozik, s csak novemberben jön haza. Munkájukért terményt és olajat fognak kapni. Pénzt nem tud fizetni a kolhoz. Elnézést a csúnya írásért, de gyertyafénynél írok. Mostanában kikapcsolják a villanyt este és reggel is. Másnap meglátogatott az édesanya Beregszászon. Reggel már nem volt kenyerük. A gyerekek egy kis káposztalevest ettek. Tízórai nélkül ülték végig a hat órát az iskolában. Ebédre megint az üres káposztaleves maradéka várta őket. Nem üres, mondja az édesanya, ha nem is hús, krumpli van benne. Kárpátalján nagyon sok éhező magyar gyerek van. Megpróbálok minél több gyereknek ebédet befizetni az iskolában, már ahol van főzés. A Los Angeles-i 103. számú Tollas Tibor Felnőttcserkész Csapat 1000 dollárt küldött. Ebből a beregszászi 6-os magyar iskolában 40 gyereknek befizettem az ebédjét egészen az iskolaév végéig. Más adományokból a kígyósi iskolában 10 gyereknek, a mezőkasszonyi iskolában pedig tízórait készítenek a legszegényebb gyerekeknek az adományokból. Egy gyerek havi ebédje ezer forint. Aki tudná vállalni 2-3 gyerek havi ebédjének befizetését, azt kérjük, küldje el adományát a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára: 10201006- 50015676, ezt a Kereskedelmi és Hitelbanknál vezetik. Isten áldása kísérje minden támogatónkat! Átányi László tanár Budapest Átányi László beregszászi gyerekekkel