Kisalföld, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

fi Felháborító!!! E szó után, hogy hangsúlyozzam súlyosságát, fontosságát, rengeteg felkiáltójelet tennék. Kiáltanám e szócskát, hogy hallják meg az illetékesek, akikhez az Eszperantó utca 40. szám alatti lakók hangja a bürokrácia várfalán keresztül még nem juthatott el. Segítségért kiáltanak a ház lakói, hogy a maguk és gyermekeik egészségét megvédjék. Ebben a házban tíz család él, több mint 60 lélek. A ház udvarán lévő kút hosszú hónapok óta ossz, s így a vizet íváshoz és főéshez egyaránt a WC-ben lévő sápból nyerik. Ez lenne a dolog rásebt” baja. A nagyobbik az, hogy a WC levezetője is rossz. Eldugult, s ha a vizet a tisztításhoz meghúzzák, a szenny, a piszok WC padlózatát borítja el. Bűzlik, undorító szagot áraszt. Persze a szenny nemcsak a padlót borítja el, hanem befolyik pincébe is, s innen árad szét a plásokba és a hatalmas udvarra. Felháborító, hogy az egész lakóíz vízellátását alig 15 méter új idő lefektetésével meg lehetne ollni, de az illetékesek nem hajtdók erre. Felháborító, hogy a KIK nem törődik a dolgozók készségével, s ahol az undorító bűz terjeng, onnan kell a hanyagág, nemtörődömség miatt vizet agyasztani. A lakók már nem bírják tovább. A szomszédos utcákba járnak ismerőseikhez vízért s a WC is használhatatlan. Ha ezt ki is bírták eddig, nem bírják majd ki azt a bűzt, amely a jó idő beálltával meglepi lakásukat. Nem bírják majd azt sem, hogy a legyek terjesszék a betegséget, fertőzzék meg az ételeket. Miért nem segítenek?! A tisztiorvosnak talán nincs jogában intézkedni? (Lo gal. Budapestről is jöttek szakemberek s ha mindenki, aki a zsilipnél járt, vitt volna oda egy téglát, vagy egy marék földet, be is tömődött volna a szakadás. Közben a város vette át a területet. A rajta lévő szénát eladták (körülbelül 10 vagonnyi úgyis tönkrement) és megígérték, hogy megcsináltatják a gátat, de az ígéret csak ígéret maradt. A terület most senki földje, szúnyogok tanyája, betegségterjesztő. Városszépítési szempontból sem közömbös ez. Egy szép kis erdőt, amelyet ezen a helyen telepíteni lehetne, bizonyára szívesen vennének a győriek. Arról már volt szó, hogy tervek készülnek a gát elkészítésére. Ennyi idő alatt azok a tervek igazán elkészülhettek volna. Most már az kellene, hogy a tervekből valóság váljék és végre törődjék valaki a senki földjével. Senki földje Győrött Az 1954. évi árvíz elszakította a Püspökerdőnél, a Kis-Duna és a Rábca torkolatánál a zsilipet. Itt van a Kisalföldi Erdőgazdaság 322 hektárnyi erdőterülete 7 hold szántóval, amely a zsilip elszakadása óta használhatatlan a víz beszivárgása miatt. Az utak járhatatlanok, erdősíteni lehetetlen. Az erdőgazdaság megkísérelt ugyan facsemetéket ültetni a területre, de 39 ezer facsemete pusztulása után belátta, hogy kár a csemetékért és a fáradságért. Nem mondhatni, hogy a Vízügyi igazgatóság nem törődött a dolog Magyar szépirodalmi kiállítás Leningrádban Mint a TASZSZ jelenti, magyar szépirodalmi kiállítás nyílt a Szaltikov—Scsedrin közkönyvtárban. Láthatók Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, József Attila, Hidas Antal, Illés Béla és más kiváló magyar írók, költők és drámaírók műveinek magyar- és orosznyelvű kiadásai. Ugyancsak kiállították a szovjet szerzők műveinek magyar kiadásait. Külön üvegszekrényben láthatók a szovjet-magyar barátsággal kapcsolatos anyagok. Itt vannak a Kádár János beszédeit közlő hírlapok, több Budapestről érkezett új napilap példány, köztük a Népszabadság. ! :■( vtr ) r. u Mit vitt magával Győrből India és Nyugat-Németország küldöttje? Mi történik Magyarországon''* Mi történik a nagyvilágban? Két egyformán izgalmas és érdekes kérdés. Nekik ez, nekünk az: egzotikumillatú, kételyízű titok, amelyre az ember legszívesebben a saját tapasztalatai szerint válaszol. Ketten jöttek Győrbe, hogy feleljenek rá: mi történt ebben a kis európai országban és ebben a kis városkában, amelyről kétesértékű hírforrások az idegennek kimondhatatlan neve ellenére anynyit zengedeztek. Az Elba partjára és a tengerre gondol az egyik, ha otthona jut eszébe. Magdaléna Heppstock-Hut Nyugat-Németországból jött, Hamburgból, a »békéért és szabadságért« nevű polgári nőszervezet küldte el. 76 éves, de nem néznéd 50-nél többnek, pedig már több mint negyven éve dolgozik egyesületében. A Gangesz partjára és a Mahabharáta mesés kincsű országára gondol a másik, amikor bájos arcú kislányának a fényképét veszi elő. Anasuya Gyanechand-ot India küldte, a 400 milliós nép ősi viselete és homlokán a pont, fekete hajkoronája és csokoládészínű arca hirdetik, hogy távoli, ismeretlen világ küldötte. Győr neve ismerős Indiában . Amikor Indiában megtudták, hogy Magyarországra jövök, azt mondták, menj el Győrbe is, aztán majd mondd el, mit láttál. A mi asszonyaink egyszerű asszonyok, alig két százalékuk tudja leírni a nevét, mert az angol gyarmati uralomnak ennyi a kultúrából elég volt. Ezek az egyszerű asszonyok nem értenek a magas politikához. De tudják és értik, mi az emberség — így kezdi a bemutatkozást India lánya. — Emberségről beszél és embertelenségről kérdez, az ellenforradalomról. Az orvos válaszol: — Szemtanúja voltam, amikor fehér köpenyben, vöröskeresztes karszalaggal SS-tiszt állított be Nyugatról. A fehér köpeny jólismert egyenruhát, a vöröskereszt vaskeresztet takart. . . Itt Győr határában dőlt fel a vöröskeresztes kocsi, de gyógyszer helyett fegyver gurult ki a gyomrából. Segélyekről esik szó, a Szovjetunió és Csehszlovákia szívből jövő segítségéről. Köszönő szóval, hálával emlékeznek a győriek a nyugati segítségről is, amely gyógyszerben, élelemben érkezett. — Igen, a nyugati világ sokat beszélt Magyarország megsegítéséről — mosolyog a nyugatnémet küldött — a »magyar szabadságharcosokat« akkor egyesek segíteni akarták minden áron. Aztán minden segítési szándék abbamaradt. . . A be nem fejezett mondat vége ott lebeg a levegőben: az ellenforradalmat szívesen segítik a tőkések, a forradalmat viszont eszük ágában sincs! De mi volt a véleménye Indiának? Mi az igazság ? — A hazugságok gyorsabban értek oda, mint az igazság. India olyan sokat szenvedett az angol megszállástól, hogyha egy indiai azt hallja: egy országot meg akarnak hódítani, akkor az ország mellé áll. De amikor az amerikaiak zavart csináltak Pakisztánban, akkor valamit megértettünk. Ha ők hívás nélkül beavatkozhatnak, miért ne avatkozhatnának be az oroszaik a magyar kormány kérésére? Persze nagyon nehéz volt kikerülni a felhőkből. India meszsze van, nagyon messze. Nem vagyok kommunista, de az igazság barátja vagyok. Most egyik tartományunkban igen nagyválasztási győzelmet arattak a kommunisták. Ez az állam egyébként India legfejlettebb része. Az viszont mindenki előtt bosszantó volt, hogy a kommunisták ellen egyesek úgy agitáltak, hogyha győznek, akkor Indiában az oroszok lesznek az urak. Jellemző, hogy ennek ellenére sem azok a jelöltek győztek, akik mögött valóban egyik másiknagyhatalom állt, hanem a kommunisták. Nagy tanítónk, Gandi hitt az igazság énjében. Az igazságot keresem és viszem el haza innen is és úgy érzem, megtaláltam. Ez az igazság Magyarországon is az, amit Indiában Nehru így fogalmazott meg: »Szocializmus felé tart a világ.« Goa kérdése és Zsukov indiai látogatása kerül szóba. — Egy nap alatt fegyvertelenül is át tudnánk menni Goába. De azt akarjuk, hogy a nép maga határozzon a sorsáról ott, a portugál gyarmati sorban. Zsukovot úgy fogadtuk, mint legjobb barátunk képviselőjét és nem tehetünk róla, hogy ezért néhány más barátunknak rossz éjszakája volt. . . __________________ A beszélgetés annyira közvetlen, hogy a Vagongyár igazgatója megkérdezi, hogyan léphetne a Vagongyár is kereskedelmi kapcsolatba Indiával. — Önök termeljenek olcsó és kitűnő vagonokat, mi pedig megvesszük — hangzik az egyszerű válasz. Hogyan látják nyugaton? A nők, az asszonyok, az édesanyák a béke követei. Európa egyik tűzfészke Nyugat-Németország. •— 1952-ben még arról beszélt dr. Adenauer, hogy nem akarnak újrafelfegyverzést. Ha azt a jelszót, hogy »nélkülünk csinálják meg a fegyverkezést«, a szociáldemokraták jobban kihasználták volna, sok minden másképp történik — mondja a német polgárasszony, aki szereti hazáját és ezért a békét is. — Nem véletlenül egyszerre történt a kommunista párt belutása és a sorozási törvény életbeléptetése. Sajnos vannak emberek, akik magyarosan úgy mondják, hogy három az igazság és a harmadik világháborúra készülődnek. Viszont azok vannak odakint is többségben, akik ennek megakadályozására törekszenek. Erős áramlat van a szociáldemokrata párton belül is, amely nem ért egyet a vezetéssel. Hamburgban megjelenik egy hetilap, amelynek szerkesztőjét kizárták a szociáldemokrata pártból, mert Magyarországról állandóan az igazságot írta. A lapot viszont még eddig nem merték betiltani, mert nagyon népszerű. Általában, nem mernek minden ellenzéki hangot megsemmisíteni. Sajnos nem adhatok Nyugat-Németországról olyan optimista. .. — Mi optimisták vagyunk a német egység ügyében is — szólt közbe türelmetlenül az egyik győri. — Ha az ember Bonn közelében él, nem olyan könnyű optimistának lenni. Ezután két tényt említ: először történt, hogy Bulganyin nagyon népszerű levelére barátságosan válaszoltak és a józan kapitalista berkek is látják, hogy a békés egyesítés Németország felemelkedésének útja. A győriek udvariasan abbahagyják a kérdezgetést, külföldi vendégeink kérdeznek tovább. A múlt hibái kerülnek elő. Közösen megállapítják, hogy nem a rendszer volt rossz, hanem a vezetés, amely például nem eleget törődött az életszínvonal megfelelő emelésével. Csodálkoznak a külföldiek Magyarország november óta megtett útján. Megtudjuk, hogy a Szabad Európa rádiót Nyugat-Németországban is »hazug Európa hangjának« tartják. Mosonmagyaróvár eseményei, a nyugati határ megnyitásának gonosz szándéka is bekerül az igazság tarsolyába. Aztán elmennek a vendégek a Nyugatról hazatérő magyarok gyűjtőállomására, elbeszélgetnek a hazatértekkel. Orvossal, ügyvéddel, munkással, igazgatóval, férfiakkal és nőkkel, pártonkívüliekkel és párttagokkal találkoztak Győrött. Az igazságot viszik magukkal és az igazság hatalmas erő. — Az igazság az önök oldalán áll — mondták a búcsúzáskor a párt képviselőinek, ifjú Gárdonyi Géza. Nyugdíjasok búcsúja Engedjék meg, hogy a Kisalföldien keresztül mondjak köszönetet üzemem, a Víz- és Csatornaművek vezetőinek és dolgozóinak azért a felejthetetlen búcsúztatásért, melyben bennünket, öreg nyugdíjasokat március 23-án részesítettek. Könnyeket csalt a szemünkbe az a meleg szeretet, amellyel körülvettek bennünket. Nehéz leírni, hogy mit jelent máról-holnapra a mindennapi megszokott munkától távolmaradni. Nehéz a hirtelen jött kényelemhez hozzászokni, amikor hatvan évig a mindennapi munka, a helytállás volt a legfőbb feladat. Az én fiatalkoromban még nem volt időhöz kötve, hogy a fiataloknak csak bizonyos életkor eltelte után és a kijelölt helyen szabad dolgozniok. Nekem bizony már 10 éves koromban segíteni kellett anyámnak ahhoz, hogy a mindennapit megkeressük. Nehéz, küzdelmes volt az élet. De boldog vagyok, mert megélhettem azt a kort, amikor a kiöregedett munkástól nem úgy búcsúznak el, hogy a sorsára hagyják — éljen ahogy tud —, hanem a nyugdíjjal kormányunk lehetővé tette az öregek megélhetését is. Jóleső érzés, hogy nem örökre búcsúztak tőlünk vezetőink és munkatársaink. Továbbra is közéjük tartozónak tekintenek bennünket. Orom nekem, hogy 70 éves koromban megérhettem azt a megbecsülést, amelyben bennünket részesítenek. Kívánom az üzem összes dolgozóinak és vezetőinek, hogy ők is érjék meg ezt a kort és sikeres, boldog életük legyen. Takács Károly és még tíz nyugdíjazott. NAPOSCSIBÉT Forint 3.50-ért törzstenyészetből származó NAPOSKACSÁT Forint 10.-os áron szállít a GYŐRI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT . Megrendelhető a helyi földművesszövetkezeti baromfigyűjtőnél. Földművesszövetkezetek az összegyűjtött igényeket jelentsék a Győri Baromfifeldolgozó Vállalatnak, Győr, Kandó u. 9., írásban, vagy a 35—66-os telefonon. NAPOSÁLLATOK SZÁLLÍTÁSI FUVARJA: CSIBÉNÉL 20 fillér, KACSÁNÁL 30 fillér darabonként. Földművesszövetkezetek a naposállat értékesítésért a szokott kezelési költségtérítést kapják. Győri vevőinket a HELYI PIACON szolgáljuk ki piacnapokon. 1957. március 26. kedd. Elutazott az Alekszandrov együttes Egyhónapos nagysikerű magyarországi vendégszereplése után a szovjet hadsereg Vörös zászló érdemrenddel kitüntetett Alekszandrov ének- és táncegyüttese vasárnap reggel elutazott Budapestről. Indulás előtt Péter János a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke mondott beszéde amelyre Borisz Alekszandrov, az IOSZSZSZK népművésze, az együtttes művészi vezetője válaszolt.