Kisalföld, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
1957. május 1. szerda. Termelők! Figyelem! Előnyös feltételek és jó vételár mellett. BIKA, ÚSZŐ és FELNŐTTMARHA hizlalásra szerződés köthető! Szerződés köthető 70—300 kg. közötti bikára és ökörtinóra. Tartási idő 4—18 hónap, súlytól függően kerül a termelő kívánsága szerint megállapításra. KAMATMENTES ELŐLEG 300 forint. Átvételi ár: Súlytól és minőségtől függően kg.-onként 9—14 forint. Üszőhízlalási akcióban leköthető 50—280 kg. súly közötti 18 hónapos korig, hizlalásra alkalmas üsző. Tartási idő azonos a bikahízlalási akcióban foglaltakkal. KAMATMENTES ELŐLEG 300 forint. Átvételi ár: Súlytól és minőségtől függően, kg-onként: 8—12 forint. Amennyiben az üszőt a termelő időközben tenyésztés céljára vissza kívánná tartani, úgy a vállalat az előleg visszafizetése mellett a szerződést felbontja. Felnőttmarha hízlalási akcióban leköthető 300 kg-nál nehezebb súlyú, bármilyen korú, hizlalásra alkalmas ökör, ökörtinó, bika, nem vemhes tehén és üsző. Tartási idő 3—6 hónap. KAMATMENTES ELŐLEG 1000 forint. Átvételi ár: Legalább 450 kg-os súly esetén, minőségi osztályzattól függően, az állami szabad áron felül kg-onként 1—2 forint. Szerződéses marhahízlalás jövedelmező! Szerződés köthető a vállalat körzeti felvásárlójánál Győr-Sopron-Komárom megyei Állatforgalmi Vállalat, Győr, Rózsa F. u. 41. A szerkesztőség közleménye A Ku Klux Klan tagja voltam című regényünk folytatása helyszűke miatt kimaradt mai számunkból. Következő számunkban, pénteken folytatjuk regényünket. Ki" 1 HZ Sopronhorpácson A Sopronhorpácsi Kísérleti Gazdaság területén öt dolgozó a kazal tövében dohányzott, minek következménye: 2650 forint értékű roszlenszalma elégett. A tűz oltására kiszálltak a kísérleti gazdasági és a soproni tűzoltók, akik önfeláldozó munkával 16 000 forint értékű gyúlékony anyagot mentettek meg. Helyreigazítás A Kisalföld április 28-i számában cikk jelent meg »Csengeri Aladár jutalomjátéka a Kisfaludy Színházban« címmel. Ez az előadás nem május 12-én, hanem május 13-án lesz, amelyen a Gyertyafénykeringő című nagyoperett kerül műsorra. * Lapunk vasárnapi számában, a bírósági hírek rovatában közöltük, hogy Funtek Lajos bősárkányi lakost két évi börtönre ítélték. Adminisztrációs hiba folytán téves adatot közöltünk. Helyesen: Funtek Lajos szanyi lakost ítélték két évi börtönre. Megörökítették a hős határőr emlékét A határőrség harcosai, tiszthelyettesei és tisztjei az ellenforradalom sötét napjaiban a dolgozó nép államhatalmának hűséges védelmezői voltak, híven teljesítették esküjüket. Az ellenforradalmárok elleni harcban igen sokan áldozták fiatal életüiket. A hős mártírok emlékének áldozott április 30-án a határőrség Ady-ligeti laktanyájában. A rádió védelménél hősi halált halt Egervári László határőr emléke előtt tisztelegtek elvtársai, harcostársai. Emléktábla örökíti meg a hős határőr emlékét abban a laktanyában, amelyben becsülettel teljesítette katonai szolgálatát. EI 5ALFÖD Április 30-án délelőtt az EPOSZ győri járási intéző bizottsága megtartotta kibővített ülését. Ezen résztvettek a járásban működő KISZ és EPOSZ szervezeteik titkárai, az MSZMP Járási Intéző Bizottságának képviseletében Fadics József elvtárs, Atanaszov György elvtárs, a Győri Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Horváth Zoltán elvtárs, az EPOSZ járási bizottságának tűnőke ismertette az ülés célját. Bevezetőben rövid áttekintést adott azokról a körülményeikről, amelyek között annak idején a magyar ifjúság egységes szervezete, a DISZ létrejött. Feltette a kérdést: helyes volt-e ez a lépés? Mindjárt válaszolt is rá: Helyes, szükséges és megérett dolog volt amikor az ifjúság különböző rétegeinek a DISZ-be való tömörítése. Majd arról beszélt az előadó, hogy az ellenforradalom csapásait erre a szervezetre irányította abból a célból, hogy az ifjúság sorait megbontsa és a fiatalokat sötét politikai céljaira felhasználhassa. Ezt megkönnyítették a DISZ szervezeti módszereinek sokszor bürokratikus vonásai, és a DISZ központi vezetőségében lévő elvi bizonytalanságok is. — El kell utasítanunk azonban minden olyan kísérletet, amely a DISZ-nek csak a hibáit akarja megmutatni. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezekben a módszerekben vannak helyesek, célravezetőek is és ezeket bátran kell továbbra is alkalmazniok — foglalt állást az előadó. Ezután Horváth Zoltán elvtárs arról beszélt, hogy a járásban lévő 17 EPOSZ szervezet nagy része az elmúlt hetekben KISZ szervezetté alakult át. Ennek alapján javasolta, hogy az EPOSZ járási bizottsága is alakuljon át KISZ járási bizottsággá. Végezetül a KISZ szervezeti kérdéseit ismertette. A tájékoztató után érdekes és színvonalas vita alakult ki. — Milyen legyen az MSZMP és a KISZ szervezetek közötti helyes kapcsolat? Kik legyenek a KISZ tagjai, minden fiatal-e, vagy állítsanak-e bizonyos feltételeket? Hogyan politizáljanak a KISZ szervezetek? Ezek voltak a legfontosabb politikai és szervezeti problémák, amelyek nyilvánvalóan széles ifjúsági tömegeket érdekelnek. A jelenlévő fiatalok egymás közti vitában válaszoltak minden kérdésre. Valószínű azonban, hogy ezek a kérdések még sok fiatalt foglalkoztatnak, éppen ezért a lapnak is a közeljövőben választ kell adnia ezekre a problémákra. A vitát Horváth Zoltán elvtáns foglalta össze. Az alapos elvi vita után az értekezlet kimondotta az EPOSZ járási bizottságának a KISZ járási bizottsággá való átalakulását. Megválasztotta az ideiglenes intéző bizottságot, amelyet az EPOSZ szervezetek irányításával is megbízott. HISZ bizottsággá alakult át ás EPOSZ győri járási bizottsága Hová tűntek Mussolini kincsei? Paduában hétfőn per kezdődött Mussolini mesébe illő kincsei titokzatos eltűnésének kiderítésére. A kincseket — aranyrudakat, aranypénzeket, ékszereket, szőrméket és különféle külföldi valutákat — 3—11 milliárd líra értékre becsülik. Ezeket a kincseket a menekülő fasiszta diktátor és miniszterei maguikkal akarták vinni Svájcba, de olasz partizánok a svájci határtól 15 kilométerre megtámadták a konvojt. Az ügyészség most ki akarja deríteni, mi volt a kincsek pontos értésvé és hová tűntek azok. Az előreláthatólag több hónapig tartó tárgyalásra legalább 300 tanút idéznek be. A 35 vádlott közül hétfőn 17-en jelentek meg a bíróság előtt. PROLETÁRÜNNEP Este anyu megfürdetett, a hajamat is megmosta. Apu tréfásan invitált: — Gyere nagylány, ülj a kisszékre. Birkanyírás lesz, hogy szép legyen holnapra a frizurád. Aztán! — mert holnap nagy ünnep lesz. Megyünk Újszegedre a ligetbe. Én csak bámultam, milyen ünnep lesz? — Apu, az iskolában nem mondták, hogy nem lesz tanítás. Leckét is adtak fel holnapra. Meg aztán milyen ünnep lesz, ha még a naptárban síik, piros betűvel nyomtatva? Nagyot kacagott az apám: — Nem baj, kicsim, ha nem is kapott piros betűt a naptárban. Elég vörös az magától is, proliünnep! így már értettem. Hát persze, az urak nem adnak neki piros betűt, mert proliünnep. Azt meg, hogy a proli és vörös egyet jelent, azóta tudom, amióta eszemet tudom. Elég sokat hallottam már aputól és barátaitól büszkén, másoktól meg becsmérelve, vagy gyűlölködve. — Amikor apám a magyarázathoz még azt is hozzátette, hogy az iskolába pedig igazolást viszek majd a mulasztásról, már teljesen megnyugodtam és csak a másnapi ünneppel törődtem. Reggel ragyogó napsütésben, vidáman indultunk hazulról. Mire Kiskundorozsmáról gyalog Szegedre értünk, bizony már nagyon fáradt voltam. És még milyen messze van Újszeged! De sebaj! Apám a nyakába ültetett , már újra vidáman, gyorsan haladtunk. Egyszerre csak olyan sokan lettünk! Amerre csak nézek — pedig messze ellátok — mindenhol rengeteg ember, még a kocsiút is tele van. És mindenki egy irányba megy. Nem, nem volt piroszászlós felvonulás. A gazdasági világválság éveiben, a statárium kihirdetése után voltunk. Nem volt felvonulás, de mit lehet tenni, ha annyi család és szerelmespár megy éppen ezekben a reggeli órákban Újszegedre. S mit lehet tenni, ha egyikmásik csoportban szájharmonikán vagy citerán egymás után játszszák: «Egy asszonynak kilenc lánya...« s úgy cifrázzák, mintha induló volna. Arra pedig egyszerre kell lépni. Tudták, vagy csak sejtették a kivontkardú lovasrendőrök, hogy a dallam mellett milyen szöveg igazítja a lábakat ütemes lépésre? Hogy a »kilenc lány«« helyett ezt dúdolja még az apja nyakában ülő gyerek is: »Még azt mondja — a szegedi bíró — magamra vigyázzak. Piros szekfűt — a kai wor mellé,— ne fűzzék viágnak. Mi gondja van rája — nem a kend virágja! Tűzzön kend meg — kövér libacombot — a zsíros kalapjába.« Nem volt piros zászló, de mit lehetett tenni, ha a kislányok halába kötött piros szalagokat mint apró vörös zászlókat lebegteti a szellő —— ahogy az apjuk nyakában trónolnak. Mit lehetett tenni, ha minden asszony és lány pirosbabos kendőt kötött a fejére, ha a férfiak kopott kabátján piros szekfű díszelgett. Mikor a ligetbe értünk, már rengetegen voltak, de még egyre jöttek. Ennyi ember és mind ismeri egymást — ámuldoztam. Mert senki nem ment el mások mellett közömbösen. — Tréfálkoznak, beszélgetnek, néhol már vitatkoznak is. Aput faggatom:, — Honnét ismersz mindenkit? A válasz meglepő. A szokott ugratás helyett szokatlanul komoly: — Látod, kislányom, mi prolik nagyon sokan vagyunk és összetartunk, mint a testvérek. Ez a proletárszolidarítás. Ennek az ünnepe van ma. Nemcsak nálunk, hanem Pesten is, az egész országban, meg az egész világon. Még kérdeztem volna — egy első elemista mindig talál valami kérdezni valót —, de valahonnét feltűnt egy igazi, gyönyörű pirospettyes gumilabda, s rohantam játszani. A máskor örökké éhes gyerekbanda még az ünnepi falatokat is kutyafuttában kapta be, s már szaladt is a labda után. Hogyne, hiszen ez igazi, nem harisnyaszárból mesterkedett utánzat. Mire a nap lement, a gyerekek is elhányadtak. Mégis, amikor anyu elkezdett összecsomagolni, csak nyűgösködtem: ne menjünk még haza. De a felnőttek már holnap újra kezdődő robotra gondoltak, s itt is, ott is kisebb csoportok indultak haza. Menni kell! Hazafelé már azonnal apu nyakában ülve kezdtem meg az utat. Elbóbiskolok, s csak arra ébredek fel, hogy már az országúton vagyunk. A sok kis csoport pedig, egy nagy, zárt csoportban lépked. Sötétség. Csönd. Aztán mintha egy láthatatlan karmester adná meg a jelt, egyszerre hangzik fel halkan, lefojtott erővel : »Nem lesz a tőke úr mirajtunk ...« — A befejezés olyan, mint egy fogadalom: »Szabad lesz majd a nép. Halk, remegő női hang folytatja: »Ezer a népnek gondja, baja...», de máris dace», erőteljes férfihangok veszik át a vezetést: »...a pap butítja, a tőke nyomja.. .« A város szélén búcsúzkodás — hiszen mindenki hazaérkezett. Itt a város pereme ... Mind gyakrabban hangzik: Minden jót. Viszontlátásra elvtársk! Félálomban hallom még apu hangját: írok egy igazolást, hogy rokoni látogatáson voltál. Ez igaz is, mert testvérek találkozója volt ma. ★ Mondhatták nekem a későbbi években az iskolában, hogy máius elseje a madarak és fák ünnepe. Énekelhették az unalomig, hogy »Árnyas erdőben szeretnék lakni ...« A fülemben mégis egyre tisztábban csengett: »Nem lesz a tőke úr mirajtunk». .«« S azt is tudtam, hogy nem a madarak és a fák miatt viszik el aput éppen máius elseje előtt a csendőrök, hanem azért, mert félnek az igazi május elsejétől... Dóczi Roberta*