Kisalföld, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

1957. május 1. szerda. Termelők! Figyelem! Előnyös feltételek és jó vételár mellett. BIKA, ÚSZŐ és FELNŐTTMARHA hizlalásra szerződés köthető! Szerződés köthető 70—300 kg. közötti bikára és ökör­­tinóra. Tartási id­ő 4—18 hónap, súlytól függően kerül a termelő kívánsága szerint megállapításra. KAMATMENTES ELŐLEG 300 forint. Átvételi ár: Súlytól és minőségtől függően kg.-onként 9—14 forint. Üszőhízlalási akcióban leköthető 50—280 kg. súly kö­zötti 18 hónapos korig, hizlalásra alkalmas üsző. Tar­tási idő azonos a bikahízlalási akcióban foglaltakkal. KAMATMENTES ELŐLEG 300 forint. Átvételi ár: Súlytól és minőségtől függően, kg-onként: 8—12 forint. Amennyiben az üszőt a termelő időközben tenyészt­és céljára vissza kívánná tartani, úgy a vállalat az elő­leg visszafizetése mellett a szerződést felbontja. Felnőttmarha hízlalási akcióban leköthető 300 kg­-nál nehezebb súlyú, bármilyen korú, hizlalásra alkalmas ökör, ökörtinó, bika, nem vemhes tehén és üsző. Tar­tási idő 3—6 hónap. KAMATMENTES ELŐLEG 1000 forint. Átvételi ár: Legalább 450 kg-os súly esetén, minőségi osztályzattól függően, az állami szabad áron felül kg-onként 1—2 forint. Szerződéses marhahízlalás jövedelmező! Szerződés köthető a vállalat körzeti felvásárlójánál Győr-Sopron-Komárom megyei Állatforgalmi Vállalat, Győr, Rózsa F. u. 41. A szerkesztőség közleménye A Ku Klux Klan tagja voltam cí­mű regényünk folytatása helyszű­ke miatt kimaradt mai számunkból. Következő számunkban, pénteken folytatjuk regényünket. K­i" 1 HZ Sopronhorpácson A Sopronh­orpácsi Kísérleti Gaz­daság területén öt dolgozó a kazal tövében dohányzott, minek követ­kezménye: 2650 forint értékű rosz­­lenszalma elégett. A tűz oltására kiszálltak a kísérleti gazdasági és a soproni tűzoltók, akik önfeláldozó munkával 16 000 forint értékű gyú­lékony anyagot mentettek meg. Helyreigazítás A Kisalföld április 28-i számá­ban cikk jelent meg »Csengeri Aladár jutalomjátéka a Kisfaludy Színházban­« címmel. Ez az elő­adás nem május 12-én, hanem május 13-án lesz, amelyen a Gyertyafénykeringő című nagy­operett kerül műsorra. * Lapunk vasárnapi számában, a bírósági hírek rovatában közöl­tük, hogy Funtek Lajos bősárká­­nyi lakost két évi börtönre ítél­ték. Adminisztrációs hiba foly­tán téves adatot közöltünk. He­lyesen: Funtek Lajos szanyi lakost ítélték két évi börtönre. Megörökítették a hős határőr emlékét A határőrség harcosai, tiszthe­lyettesei és tisztjei az ellenforra­dalom sötét napjaiban a dolgozó nép államhatalmának hűséges vé­delmezői voltak, híven teljesítet­ték esküjüket. Az ellenforradal­márok elleni harcban igen sokan áldozták fiatal életüiket. A hős mártírok emlékének áldozott áp­rilis 30-án a határőrség Ady-li­geti laktanyájában. A rádió vé­delménél hősi halált halt Egervári L­­ászló határőr emléke előtt tiszte­legtek elvtársai, harcostársai. Emléktábla örökíti meg a hős ha­tárőr emlékét abban a laktanyá­ban, amelyben becsülettel teljesí­tette katonai szolgálatát. EI 5­A­L­F­Ö­­­D ­ Április 30-án délelőtt az EPOSZ győri járási intéző bizottsága meg­tartotta kibővített ülését. Ezen résztvettek a járásban működő KISZ és EPOSZ szervezeteik tit­kárai, az MSZMP Járási Intéző Bizottságának képviseletében F­a­­dics József elvtárs, Atanaszov György elvtárs, a Győri Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Horváth Zoltán elvtárs, az EPOSZ járási bizottságának tű­nőke ismertette az ülés célját. Be­vezetőben rövid áttekintést adott azokról a körülményeikről, ame­lyek között annak idején a magyar ifjúság egységes szervezete, a DISZ létrejött. Feltette a kérdést: helyes volt-e ez a lépés? Mindjárt válaszolt is rá: Helyes, szükséges és megérett dolog volt amikor az ifjúság különböző rétegeinek a DISZ-be való tömörítése. Majd arról beszélt az előadó, hogy az ellenforradalom csapásait erre a szervezetre irányította ab­ból a célból, hogy az ifjúság so­rait megbontsa és a fiatalokat sö­­tét politikai céljaira felhasznál­hassa. Ezt megkönnyítették a DISZ szervezeti módszereinek sokszor bürokratikus vonásai, és a DISZ központi vezetőségében lévő elvi bizonytalanságok is. — El kell utasítanunk azonban minden olyan kísérletet, amely a­­ DISZ-nek csak a hibáit akarja megmutatni. Nyíltan meg kell­­ mondani, hogy ezekben a módsze­rekben vannak helyesek, célrave­­zetőek is és ezeket bátran kell továbbra is alkalmazniok — fog­lalt állást az előadó. Ezután Horváth Zoltán elvtárs arról beszélt, hogy a járásban lé­vő 17 EPOSZ szervezet nagy ré­sze az elmúlt hetek­­ben KISZ szervezetté alakult át. Ennek alapján javasolta, hogy az EPOSZ járási bizottsága is alakuljon át KISZ járási bizottsággá. Végeze­tül a KISZ szervezeti kérdéseit is­mertette. A tájékoztató után érdekes és színvonalas vita alakult ki. — Milyen legyen az MSZMP és a KISZ szervezetek közötti helyes kapcsolat? Kik legyenek a KISZ tagjai, minden fiatal-e, vagy ál­­lítsanak-e bizonyos feltételeket? Hogyan politizáljanak a KISZ szervezetek? Ezek voltak a leg­fontosabb politikai és szervezeti problémák, amelyek nyilván­valóan széles ifjúsági tömegeket érdekelnek. A jelenlévő fiatalok egymás közti vitában válaszoltak minden kérdésre. Valószínű azon­ban, hogy ezek a kérdések még sok fiatalt foglalkoztatnak, éppen ezért a lapnak is a közeljövőben választ kell adnia ezekre a prob­lémákra. A vitát Horváth Zoltán elvtáns foglalta össze. Az alapos elvi vita után az ér­tekezlet kimondotta az EPOSZ járási bizottságának a KISZ járási bizottsággá való átalakulását. Megválasztotta az ideiglenes in­téző bizottságot, amelyet az EPOSZ szervezetek irányításával is megbízott. H­ISZ bizottsággá alakult át á­s EPOSZ győri járási bizottsága Hová tűntek Mussolini kincsei? Paduában hétfőn per kezdődött Mussolini mesébe illő kincsei ti­tokzatos eltűnésének kiderítésére. A kincseket — aranyrudakat, aranypénzeket, ékszereket, szőr­méket és különféle külföldi valu­tákat — 3—11 milliárd líra érték­re becsülik. Ezeket a kincseket a menekülő fasiszta diktátor és mi­niszterei maguikkal akarták vinni Svájcba, de olasz partizánok a svájci határtól 15 kilométerre megtámadták a konvojt. Az ügyészség most ki akarja deríteni, mi volt a kincsek pontos értésvé és hová tűntek azok. Az előreláthatólag több hónapig tartó tárgyalásra legalább 300 ta­nút idéznek be. A 35 vádlott kö­zül hétfőn 17-en jelentek meg a bíróság előtt.­­ PROLETÁRÜNNEP Este anyu megfürde­tett, a hajamat is meg­mosta. Apu tréfásan in­vitált: — Gyere nagylány, ülj a k­isszékre. Birka­nyírás lesz, hogy szép legyen holnapra a frizu­rád. Aztán! — mert hol­nap nagy ünnep lesz. Megyünk Újszegedre a ligetbe. Én csak bámultam, milyen ünnep lesz? — Apu, az iskolában nem mondták, hogy nem lesz tanítás. Leckét is adtak fel holnapra. Meg aztán milyen ün­nep lesz, ha még a nap­tárban síik, piros betű­vel nyomtatva? Nagyot kacagott az apám: — Nem baj, kicsim, ha nem is kapott piros betűt a naptárban. Elég vörös az magától is, proliünnep! így már értettem. Hát persze, az urak nem adnak neki piros betűt, mert proliünnep. Azt meg, hogy a proli és vörös egyet jelent, azó­ta tudom, amióta esze­met tudom. Elég sokat hallottam már aputól és barátaitól büszkén, má­soktól meg becsmérelve, vagy gyűlölködve. — Amikor apám a ma­gyarázathoz még azt is hozzátette, hogy az is­kolába pedig igazolást viszek majd a mulasz­tásról, már teljesen megnyugodtam és csak a másnapi ünneppel tö­rődtem. Reggel ragyogó napsü­tésben, vidáman indul­tunk hazulról. Mire Kis­­kundorozsmáról gyalog Szegedre értünk, bizony már nagyon fáradt vol­tam. És még milyen messze van Újszeged! De sebaj! Apám a nya­kába ültetett , már újra vidáman, gyorsan ha­ladtunk. Egyszerre csak olyan sokan lettünk! Amerre csak nézek — pedig messze ellátok — min­denhol rengeteg ember, még a kocsiút is tele van. És mindenki egy irányba megy. Nem, nem volt piros­zászlós felvonulás. A gazdasági világválság éveiben, a statárium ki­hirdetése után voltunk. Nem volt felvonulás, de mit lehet tenni, ha annyi család és szerel­mespár megy éppen ezekben a reggeli órák­ban Újszegedre. S mit lehet tenni, ha egyik­másik csoportban száj­­harmonikán vagy cite­­rán egymás után játsz­­szák: «Egy asszonynak kilenc lánya...« s úgy cifrázzák, mintha induló volna. Arra pedig egy­szerre kell lépni. Tud­ták, vagy csak sejtették a kivontkardú lovas­rendőrök, hogy a dallam mellett milyen szöveg igazítja a lábakat üte­mes lépésre? Hogy a »kilenc lány«« helyett ezt dúdolja még az apja nyakában ülő gyerek is: »Még azt mondja — a szegedi bíró — magamra vigyázzak. Piros szekfűt — a kai wor­ mellé,— ne fűzzék vi­ágnak. Mi gondja van rája — nem a kend virágja! Tűzzön kend meg — kövér libacombot — a zsíros kalapjába.« Nem volt piros zászló, de mit lehetett tenni, ha a kislányok halába kö­tött piros szalagokat mint apró vörös zászló­kat lebegteti a szellő —— ahogy az apjuk nyaká­­ban trónolnak. Mit le­hetett tenni, ha minden asszony és lány piros­­babos kendőt kötött a fejére, ha a férfiak ko­pott kabátján piros szek­­fű díszelgett. Mikor a ligetbe ér­tünk, már rengetegen voltak, de még egyre jöttek. Ennyi ember és mind ismeri egymást — ámuldoztam. Mert sen­ki nem ment el mások mellett közömbösen. — Tréfálkoznak, beszélget­nek, néhol már vitat­koznak is. Aput fagga­tom:, — Honnét ismersz mindenkit? A válasz meglepő. A szokott ugratás helyett szokatlanul komoly: — Látod, kislányom, mi prolik nagyon sokan vagyunk és összetar­tunk, mint a testvérek. Ez a proletárszolidarí­­tás. Ennek az ünnepe van ma. Nemcsak ná­lunk, hanem Pesten is, az egész országban, meg az egész világon. Még kérdeztem vol­na — egy első elemista mindig talál valami kér­dezni valót —, de vala­­honnét feltűnt egy igazi, gyönyörű pirospettyes gumilabda, s rohantam játszani. A máskor örökké éhes gyerekbanda még az ünnepi falatokat is ku­tyafuttában kapta be, s már szaladt is a labda után. Hogyne, hiszen ez igazi, nem harisnyaszár­ból mesterkedett után­zat. Mire a nap lement, a gyerekek is elhányad­­tak. Mégis, amikor anyu elkezdett összecsoma­golni, csak nyűgösköd­­tem: ne menjünk még haza. De a felnőttek már holnap újra kezdődő robotra gondoltak, s itt is, ott is kisebb csopor­tok indultak haza. Men­ni kell! Hazafelé már azonnal apu nyakában ülve kezdtem meg az utat. Elbóbiskolok, s csak­ arra ébredek fel, hogy már az országúton va­gyunk. A sok kis cso­port pedig, egy nagy, zárt csoportban lépked. Sötétség. Csönd. Aztán mintha egy láthatatlan karmester adná meg a jelt, egyszerre hangzik fel halkan, lefojtott erő­vel : »Nem lesz a tőke úr mirajtunk ...« — A befejezés olyan, mint egy fogadalom: »Szabad lesz majd a nép­. Halk, remegő női hang folytat­ja: »Ezer a népnek gondja, baja...», de máris dace», erőteljes férfihangok veszik át a vezetést: »...a pap bu­títja, a tőke nyomja.. .« A város szélén bú­csúzkodás — hiszen mindenki hazaérkezett. Itt a város pereme ... Mind gyakrabban hang­zik: Minden jót. Vi­szontlátásra elvtársk! Félálomban hallom még apu hangját: írok egy igazolást, hogy ro­koni látogatáson voltál. Ez igaz is, mert testvé­rek találkozója volt ma. ★ Mondhatták nekem a későbbi években az is­­kolában, hogy má­ius el­seje a madarak és fák ünnepe. Énekelhették az unalomig, hogy »Árnyas erdőben szeretnék lak­ni ...« A fülemben mé­gis egyre tisztábban csengett: »Nem lesz a tőke úr mirajtunk». .«« S azt is tudtam, hogy nem a madarak és a fák miatt viszik el aput ép­pen má­ius elseje előtt a csendőrök, hanem azért, mert félnek az igazi má­jus elsejétől... Dóczi Roberta*

Next