Kisalföld, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
2. KISALFÖLD A MSZMP Győr-Sopron megyei aktivaülése (Folytatás az első oldalról.) lesz a vállalat. Ez ellen határozottan fel kell lépni. Vannak üzemeink, különösen a textiliparban, ahol az első negyedévben a minőség javításával lényeges anyagmegtakarítást értek el. A Győri Gyapjúfonóban és a Győri Textilben 98 százalékra emelkedett az elsőosztályú áruk részaránya. A Mosonmagyaróvári Mezőgépgyárban és a Soproni Öntödében csökkent a selejt, viszont az Öntöde- és Kovácsológyárban továbbra is igen rossz a helyzet. Ezután Lombos elvtárs megállapította, hogy a második negyedév első hónapjában tovább emelkedett a termelékenység megyénk üzemeiben. — Vannak tehát kezdeti eredmények — mondotta. — A mi feladatunk az, és minden becsületes dolgozóé is, hogy ezeket az eredményeket tovább növeljük, javítsuk a munkafegyelmet, mert ez jólétünk további emelkedésének előfeltétele. Az elmúlt hetekben kormányunk egyes iparcikkeknél áremelést hajtott végre. A dolgozók többsége megértette ennek szükségességét, mert ők is látják a kormány erőfeszítését, hogy az eben forradalom okozta húszmildárdos veszteséget a lehető legkisebb megrázkódtatással küszöböljük ki. Az áremelésnél a kormány messzemenően figyelembevette, hogy az minél kisebb mértékben érintse az üzemek dolgozóit. Az üzemekben, főleg a bor és a sor árának felemelése okozott egyeseknek problémát. Azonban, amikor pártszervezeteink őszintén elmondták, hogy miért vált ez szükségessé, valamint azt, hogy sehol a világon ilyen olcsón nem lehet bort inni, mint nálunk, amikor a legtöbben elismerték, hogy igazunk van. Pártunk politikája nem az árak emelése, hanem az árak csökkentése az elkövetkezendő években, de most szükséges volt ilyen átmeneti intézkedés a népgazdaság egyensúlyának helyreállítására. Támogatjuk a termelőszövetkezeti mozgalmat A beszámoló ezután a mezőgazdaság kérdéseire tért át. — Elmondhatjuk — folytatta Lombos elvtárs —, hogy a dolgozó parasztság döntő többsége megyénkben sem támogatta az ellenzét radóimat, mert látta, hogy olyan elemek kerültek felszínre, akik visszaszöveteltek, a földet dolgozó parasztságtól és elkergették a szegény porosztókat az államhatalmi szervekből. Az ellenforradalmi napokban különösen szilárdan állt kormányunk melett a termelőszövetkezeti parasztság és általában a szegényparasztság, bizonyítva, hogy ők a munkaosztály leghűbb szövetségesei. Elmondotta Lombos elvtárs, "tonya megyében a kenyérgabona vetésterülete némileg csökkent, viszont a kukorica vetésterülete növekedett, ami népgazdasági szempontból hasznos dolog. Nagy segítséget kapott az idén megyénk kormányzatunktól a minőségi vetőmag-juttatásokkal. A tavalyi 10 000 métermázsa helyett az idén 18 700 mázsa tavaszi kalászos minőségi vetőmagot osztottak ki a termelők között. .Sikerült ellátni aprómaggal is a termelőket és az annyira keresett lucernamagból a tavalyi húsz mázsával szemben, az idén 95 mázsa állt rendelkezésre. Lényegesen javult a nitrogén-műtrágyaellátás is. Indokolatlanul nagy lemaradás mutatkozik a cukorrépa termesztésnél, amelynek egyébként megyénkben hagyományai vannak. Az előző évi 10 000 holddal szemben az idén mindössze 9000 holdra kötöttek szerződést a termelők. A terméskilátások — bár nehéz előre jósolni — a szakemberek becslése szerint jobbak, mint az elmúlt évben és kalászosokból általában két mázsával nagyobb termésre lehet számítani holdanként. Az egyénileg dolgozó parasztok támogatása azonban nem jelenti azt, hogy mi olyasféle álláspontot foglalunk el, mint annakidején Nagy Imre és konzerválni akarjuk a kisárutermelést. — Nem véletlen, hogy az ellenforradalom vad dühvel támadta meg megyénk lennelőszövetkezeti parasztságát. A durva támadás ellenére, a szövetkezetek egy része együttmaradt, bár sok esetben fegyverrel támadtak a termelőszövetkezetekre. Ez azt mutatja, hogy nem igaz az ellenségnek az a híresztelése, amely szerint a szövetkezeteket általában erőszakos módszerekkel hozták létre. Az élet éppen az ellenkezőjét igazolta, mert sok helyen az ellenforradalmatok még fegyverrel sem tudták szétverni a szövetkezeteket. 1957. május elsején 103 termelőszövetkezet működött megyénkben, 2982 családdal, 35 539 hold földterülettel. Megyéinkben most általában az a jellemző, hogy a meglévő szövetkezetitagság bizonyos mértékig elzárkózik a kívülálló dolgozó parasztok felvételétől. Pártszervezeteink és a tanácsok feladata, hogy többen, foglalkozzanak a felvilágosító munkával a szövetkezeti tagok között, mert a szektám elzárkózás nem segíti a szövetkezetek erősödését. * — A szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok kapcsolata általában jó. Ezzel csak ott van probléma, ahol a falu nagy része szövetkezetben volt, de az ellenforradalom idején kilépett és elvitte az állatokat és a gazdasági felszereléseket. Most, miután a szövetkezeti tagok egy része újra megalakította a termelőszövetkezetet, az állatokat visszaviszik és a kilépők ezért állat nélkül maradnak. Meg kell azonban mondani, hogy akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, a széthordott állatokat minden esetben visszaviszik. Világosan és nyíltan meg kell mondanunk, hogy az elkövetkező időszakban tovább kívánjuk folytatni a tsz-szervezést, agitálni fogunk, hogy új termelőszövetkezeteket hozzunt létre, minden erővel támogatjuk a szövetkezeti mozgalmat, de nem erőszakos eszközökkel. Mi legyen a szövetkezeti fejlesztés iránya az elkövetkező időben? Sokan azon a téves állásponton vannak, hogy a felvilágosító munka a középparasztság megnyeréséért napjainkban felesleges és nincs szükség rá a szövetkezetben. Ez az álláspont szemben áll a marxizmussal. A középparasztságra szükség van és ezért nem hanyagolható el közöttük a felvilágosító munka. Emellett azonban ma pártunk és kormányunk politikájához legközelebb a szegényparasztok állnak, ezért mindenekelőtt közülük kell keresni azokat, akik hajlandók a szövetkezeti gazdálkodás útját választani. A pártszervezti munka eredményei és a pártélet alakulása — Nagyon nehéz körülmények között kezdett hozzá az intéző bizottság a párt szervezéséhez — folytatta Lombos elvtárs. — De az első pillanattól kezdve megvolt az az egészséges mag megyénkben, amely nem riadt viszsza a nehézségektől. Csak az ő segítségükkel voltunk képesek arra, hogy a pártszervezésben mutatkozó problémákat sikerrel megoldjuk. Jo ,segítőtanú volt a megyei intéző bizottság lapja a Kisalföld, amelynek cikkei közvetlen segítséget adtak a szervező és felvilágosító munkához. — A megye kommunistái és becsületes dolgozói soha nem fogják elfelejteni azt a segítséget, amelyet a szovjet elvtársaktól kaptunk. Mindannyian visszaenlékszünk november-decemberre, amikor a pártszervezetek létrehozásában is segítséget nyújtottak, sok hasznos tanácsot adtak, figyelembe véve saját pártjuk gazdag történelmi, tapasztalatait. — A mi megyénk szerencsés helyzetben van, mert itt van mellettünk a baráti Csehszlovákia, ahol a kommunista párt szilárd vezető ereje az épülő szocializmusnak. Az első perctől itt voltak mellettünk, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is segítették üzemeinket, szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat, gépállomásainkat. Hónapokon keresztül tőlük kaptuk a papírt lapunk kiadásához. Győzött a proletárinternacionalizmus és ez a munkáshatalom győzelmét jelentette. Köszönet a Győr megyében dolgozó szovjet elvtársaknak és a szomszédos Csehszlovákia Pozsony kerületi kommunistáinak eddigi segítségükért. Nehezítette a pártszervező munkát az ellenséges elemek fenyegető propagandája és a munkástanácsok ellenforradalmi tevékenysége. A becsületes kommunista gazdasági vezetők elkergetése után olyanok kerültek felszínre, akik gátolták a pártszervező munkát. Végül nehezítette a pártszervezést a sok személyi vita is. Márciustól kezdődően a pártszervező munkával párosult a politikai felvilágosító munka is a nyilvános pártnapokon, egyéni és csoportos beszélgetéseken. Ettől az időtől kezdve határozottan megindult az ellenforradalmárok tevékenységének leleplezése és törvényes felelősségrevonása. Ma elmondhatjuk, hogy az MSZMP a megyében magába tömöríti a munkások, parasztok és értelmiségiek legjobbjait, akik ha kell, életük árán is készek megvédeni a pártot és a proletárhatalmat. A továbbiakban Lombos elvtárs közölte, hogy május 20-ig 11890 tag lépett az MSZMP-be a megyében. Elemezte az egyes járások, városok tagfelvételi munkájának tapasztalatait. Megállapította,hogy különösen április második felében nagy számban jöttek a pártba fizikai dolgozók, de mellettük karrilistáknak is sikerült ebben az időben a pártba furakodniok. — Most arra van szükség — folytatta —, hogy tovább erősítsük sorainkat a legjobb fizikai és szellemi dolgozókkal, másrészt távolítsuk el sorainkból azokat, akik valamilyen módon becsúsztak pártunkba, de nem közénk valók. Ezután a partélet jelenlegi helyzetével foglalkozott Lombos elvtárs. Megállapította, hogy az átigazolás lezárásáig a pártszervezetek erejük nagyobbik részét a tagszervezésre fordították. Ennek ellenére a taggyűléseket rendszeresen megtartják és ezekre általában a harcosság a jellemző, amit a továbbiakban is támogatni kell. Szót emelt a beszámoló az utóbbi időben elharapódzott rengeteg értekezlet ellen, majd azzal foglalkozott, hogy a párt,szervezetekben javítania kell a munka tartalmát. El kell érni,hogy minden párttag végezzen pártmunkát, minden párttag legyen népnevelő, de ehhez az is kell, hogy rendszeresen tájékoztassák őket a gazdasági és politikai kérdésekről. Végezetül a pártegységről szó lett Lombos elvtárs. — Nem mondhatjuk, hogy e tekintetben megyénk területén rend van, jóllehet, az intéző bizottságonbelül szilárd az egység. A megyében és főleg Győrött azonban még elég sok a személyi vita és az intrika, amely fékezője a pártmunkának. A személyi kérdéseket sokszor az utcáin vitatják meg, ami nem helyes. Eddig az intéző bizottság nem lépett fel megfelelően az intrikák ellen, de a jövőben ha arra szükség lesz, a leghatározottabban lép fel mindazok ellen, akik a kispolgári csámcsogásban élik ki magukat Egyesek a demokratikus centralizmus elvéből a centralizmust nem veszik tudomásul és elfeledkeznek arról, hogy soha nem volt arra olyan szükség, mint éppen napjainkban. — A pártszervezési munkához szorosan kapcsolódik a KISZ szervezetek munkája — folytatta Lombos elvtárs. — Megyénkben jelenleg 141 KISZ alapszervezetben 3714 tag dolgozik. Ez azt bizonyítja, hogy az ifjúság, mindenekelőtt a munkásifjúság, egyre inkább támogatja pártunk politikáját. A pártszervezetek is többet foglalkoznak most az ifjúság problémáival, mint azelőtt. Ez feltétlenül helyes, azonban most már itt is tovább kell lépni és elsősorban a tartalmi munka megjavítására van szükség. Befejezésül Lombos elvtárs öszszefoglalta a beszámolóban felvetett problémákat és azok alapján meghatározta a Győr-Sopron megyei sportszervezetek előtt álló legközelebbi feladatokat. A beszámolót követő vitában -is,amelyre legközelebbi számunkban visszatérünk — húsz elvtárs vett részt, majd Lombos elvtárs zárszava után az aktívaértekezlet résztvevői tizenegy küldöttet választottak meg, a júniusban sorra kerülő országos pártértekezletre. Úgy adom közre, ahogy történt. Orosz óra a hatodik osztályban. Tizenkét éves gyerekek, elevenek, vidámak, egyesek szerint rosszak, tanulják az oroszt. A tanár őszfejű anya. Két gyermek anyja. Kicsit sajátjának érzi ezt a harminckét gyermeket itt a hatodikban. Orosz nyelvet tanít. Nehéz a nyelv. Meg kell szerettetni, égeti a gondolat a tanárt. — Gyerekek, ha figyeltek és végzünk az anyaggal, óra végén szakítók időt arra, hogy beszéljek nektek. — De jó lesz! Peregnek a percek, hullik a mag a televényre. S amikor visszakérdezi a tanárnő az anyagot, megmaradnak a szavak, tudnak a gyerekek, ati tudnak, hogy otthon már szinte át sem kell nézni Sikerülni fog a felelés. Aztán jön a mese. . . Csupa figyelem az osztály. Ezek a rossz gyermekek nem mocorognak. Csodálatos, de a tolltartó is a helyén marad. Papírgombóc se repül a Sügér fejéhez, s a Dagi nem böki meg gombostűvel a hajóst. Megszólal a csengő, vége az órának. A tanár feláll, s mosolyogva lelép a katedráról, az ajtó felé tart. — Köszönjük szépen, tanárnéni, — zeng a kórus. — Milyen óra lesz? — kérdi a Varga. (Az év elején írt egy órarendet, de azóta hatszor változott és ő nem követte az eseményeket.) — Orosz — süvölti az osztály. — Mese lesz! Lassan elcsitul a zaj, s a kedvesarcú tanárnénit csendes osztály fogadja. Ő pedig feláll, lelép a bűvös dobogó magasságából a gyerekek közé. —■ No, ma ismét úgy, mint a múlt órán, jó? Ha készültetek és végzünk az anyaggal, akkor mesélek. — Hurrá! Ferelnek a gyerekek, értelmesen, okosan- A fordítással sincs semmi baj. , — Kovács, te is készültél? — Igen, tanár néni . — Na gyere. Felelj. S a felelet közben, amikor pillanatnyi csak a csend, mert Kovács gondolkodik, akkor elhangzik egy... Micsoda is? ... Egy csettenés. Mintha pattant volna valami. — Ki volt az? Néma csend. Végre feláll valaki. Uramfia, a Kecskés, a legjobb tanuló. Az őszfejű édesanya nézi a falfehér arcú gyereket. Megtört szemét, arcizmainak játékát, vadul doboló ütőerét a nyakán és nem érti, hogy épnél a legjobb tanuló... — Hát kisfiam, te ma nem hallgathatod meg a mesét. Kimész az osztályból. Folytassuk tovább a felelést. Kecskés leül- Ötésbe hull a feje, s keservesen zokog. •— Miért sírsz Kecskés? A gyerek nem szól, csak a vállát rázza a zokogás. Vörös áll fel, a padszomszédja. — Tanár néni, azért sír, mert nem ő volt. — Gyerekek, nagyon jellemtelen dolog, ha az igazi tettes nem jelentkezik. Fáj ez nekem nagyon. —■ Folytassuk. Ólomlábakon cammognak a percek, a gyermekfejek a pad felé hajlanak. Befejezték az anyagot, már az összefoglaló is megvolt. Most rettenetes csend van az osztályban. Belül a lelkeitben dobol valami. S végül megszólal a szelíd, kedves anyai hang: • — Akkor most mesélek nektek. Tudjátok ... !Nem mondhatja tovább, mert a hátsó padból feláll a Fóti és lábujjhegyen megy az ajtó felé... Pintér ütvén 1957. június 1. a felnőtt. Év végi vizsgák előtt a Soproni Egyetemen Ismét elmúlt egy esztendő. Vizsgára készülnek az egyetem hallgatói. Az öreg épület falai között az új értelmiség ad számot, mit tanultak, hogyan tanultak az elmúlt évben. Vizsgára készülnek úgy, mintha év elején mi sem történt volna. Igaz, hogy néhány évfolyamon kevesebben állnak most év végén a vizsgáztató tanár elé, mint ahányan év elején kezdték, mert az októberi kivándorlási láz a soproni egyetemistákból is sokat elsodort. Vannak nagy számban olyanok, akik már visszajöttek nyugatról, de vannak olyanok is, akiknek a helye még mindig üres. Az évvégi vizsgák hat nappal tolódtak el az egyetemen az előző évek megszokott időpontjától. Utolsó tanítási nap június 8-a és június 10-től július 10-ig lesznek az évvégi vizsgák. A vizsgamódszer a félévkor bevált egyéni beszámoló lesz. Ez a módszer a következő: az egyetemi hallgatók egyénenként, saját maguk határozhatják meg, hogy a vizsgaidőszak melyik napján, milyen tantárgyból akarnak vizsgázni. Persze vannak olyan évfolyamok is, mint például a bányászoké, ahol a csoportos tanulást és a csoportvizsgát előnyösebbnek tartják az egyéni vizsgánál. A bányamérnökhallgatók körében már kialakultak a vizsgacsoportok. Nyolcan-tizen tanulnak együtt .Ha akad még homályos, vagy tisztázatlan rész a vizsgaanyagban, akkor azt konzultációs órán az adjunktusokkal, vagy az egyetemi tanárokkal beszélik meg. A készülődéssel egy időben történik a nyári gyakorlatok meghatározása. Szalonka László, az alkalmazott geodéziai tanszék adjunktusa a III. és IV éves földmérőtan-hallgatók nyári gyakorlati tervét már elkészítette. Közülük többen Budapestre és Pécsre mennek egyhónapos nyári gyakorlatra. Természetesen ez az idő is tanulással telik el. A nyári gyakorlaton is vizsgáznak, ha nem is a szó szoros értelmében a tanári katedra előtt, hanem kint a gyakorlati munkában.