Kisalföld, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-20 / 298. szám

i A pernek es a ***£ iga, a szabályos sorokban sora 5ó betűk a tónak, a Borokba indolatok, az olvaeasinak a szeete nem velünk «iVste« -ig. Gyermekeveink sorfán meg ■ rzett tulajdonság, Wszség ez, elv részbeni közvetlenül kornyeztnek, a szülőd ház, az ^0^ Misének részben maganak az 33ffiSrS w-a-* * '■■■■**%£%££ SE^WSESwirsssss ít^látáS változatos oldalaiforgatása már akkor nagyxcímöt jelentett számunkra.Ez a Sválckor csakjáték voM ■520 S’hÄÄÄ Ä XSSfef STS • ^ S megtanuljuk a vnk arra, hogy »»ívesen IÄ« jiem CTWda3rfv»16 ,j°j^ A kön,"V ug^aiwe a ’ ,p^ iatsz0rzésin€!ll, a világ megismerésének gazdag eszköze. , WM1V mér az öt-hat éves ISaBssi Ä 5 V-t?* “l •pteket szerez magának. »az ö ^ Ä T»«SS és a még ismeretlen szöveg között. „ az »iskolai halódik életev, az ,,, a yj «gSf J2SS535K Ä Ktthn az aranytollú ^ dí" átszeld «*»«££ is nigeri, megtalálta már az elesett idrályleányt, s a mika-torii tündérmesék helyébe érdekes, ta [Túlságos, velős olvasmányok ke , amelyek már a mintátnapok szemmel látha^ k«^_r ésszel felfogható jelenségeit, eredményeit tárjait fel. _nssá Megindult és mindennapossá válik gyermekeinkben az olvasási kedv ebresztgetése Csodálatos élmény a 78 éves annak számára, amikor értékesen, élvezetesen olvasott me... e, olvasmányaira a szülők is, nagyapáék is gondosan felfigyeltek, s örömmel fedezd fel fejdését amikor ő maga vált már egykoriellátóinak felovasásává Persze készsége ezután sem fejlődik magától A tudatos olvaaást, a szépre, hasznosra tanul odaírni művek megszerettetésev ■ ak gondos, előrelátó nevelői ..inkával biztosíthatjuk. igaz hogy a folyékony, értelmes, kifejező olvasási készség nég csak technikai készség, bár ez is alkalmas arra, hogy emre magasabb irodalmi igényesre inspiráljon. Ezt az igényeset itt mindenkor hozzáértő teógiai segítséggel kell íranul- nuk, táplálnunk. Bizony ma 6—10 éves gyermeket is nevelnünk kel az irodalmi alkotások tudatos megismerésére. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy bizonyos korban milyen témák érdeklik gyermekeinket. Ezután egészen közelről meg kell mentetnünk vele néhány művet azok központjába helyezve nevelési értéküket, társadalmi mondanivalóikat. A művek olvasása, olvastatása közben fokozatosan kell rávezetnünk azok tartalmi és formai elemzésére, értékelésére. A művek tanításait, erkölcsi tanulságait feltétlenül összefüggésbe kell hoznunk a gyermek sajátos körülményeivel, közvetlen környezetének az életével. Soha meg ne szűnjünk a költők műveiben feltárni anyanyelvünk szépségeit, gazdagságát. Ezzel is növeltük gyermekünk esztétikai ízlését. Gyermekeink 9—10 éves korukban érkeznek el az önálló olvasás fokához. Itt már nem szorulnak rá mások felolvasásaira, egyedül olvasnak, sőt tankönyveik mellett erősen érdeklődnek más könyvek mondanivalói iránt is. Ez az önállóság azonban még erősen relatív. Gyermekünk ott áll a »kiteljesedett gyermekkor« küszöbén, most van igazán szüksége szülei, nevelői tájékoztatására olvasmányainak a megválasztásában is. Itt már a jó készség, egy sereg ismeret birtokában a könyvet szerető gyermek érdeklődése mohó aktivitásba lendül, nem akarja letenni a kezéből a könyvet és szeretné egyszerre megismerni az egész világot. Almában a prériken jár, rézbőrű indiánusok társaságában, a Vádoló, az utolsó mohikán, vagy éppenséggel Robinson nyomdokain. Tetszik neki a regényhősök kötelességtudása, helytállása, ugyanakkor kiszélesedik, megszínesedik a saját fantáziája is. Ezen a jelentős állomásunkon meg kell szívlelnünk egy kiáltó figyelmeztetést. A betű, a gondolat, a mondanivaló, a könyv nemcsak jóra nevelhet, építhet, hanem ölni, pusztítani, rombolni is képes. Szülőknek, nevelőknek kétszeres a felelőssége e téren, hogy a kalandok barátja, a serdülő korba lépő 10—18 éves gyermekünk kezeü ügyébe milyen könyvek kerülnek. Ebben a korban ugyanis a gyermek, az ifjú olvasmányai már döntően befolyásolják jellemének, magatartásának kialakítását. A történeti tárgyi olvasmányok hőseinek élete bepillantást enged a korabeli társadalom életének fonákságaiba, de ugyanakkor felsorakoztatják a haladás erőit is. Ezek hatására a serdülő ifjú figyelme befelé terelődik, jövőjének kiépítésére gondol, eszményi példaképet keres a maga számára. Könyveiben keres választ a maga kicsi életének sajátos problémáira, ugyanakkor szűkebb társadalma, az ifjúság életének öszszefüggéseire is. A történeti regények mellett a 10—18 éves korban előtérbe kerülnek az életrajz-regények, a társadalmi korrajzok, a természettudomány és technika érdekfeszítő mondanivalói. Itt már az ifjú számára döntővé válik a munka és alkotások nyomán a példamutatás, az érzelem, s egyre tudatává lesz a maga ítélete, meggyőződése, állásfoglalása Karácsony közeledik. Elmaradhatatlan velejárója, ősi szokásunk: az ajándékozás. A féltő, gondos szeretettel nevelő szülő ilyenkor arra gondol, milyen ajándékot vegyen gyermekének, amivel legjobban tudná szolgálni annak helyes irányú fejlődését. Kétségtelen, hogy a jó könyv maradandó, nevelő hatású ajándék. Ne legyünk restek, türelmesen felkutatni a gyermekeinknek legmegfelelőbb könyveket. A 6—10 évesek könyvei: Benedek: Világszép Nádszálkisasszony, Kolozsvári Grandpierre: A csodafurulya, Illyés: Hetvenhét magyar népmese. Tolsztoj: A kérkedő nyúl, Török: Csilicsala csodái, Móra: Dióbéltirályfi, Móricz: A nehéz kétgarasos, Erdős: A kínai császár elefántjai című művek. A 10—14 éves gyermekeknek a következő műveket ajánljuk: Geréb: Galamb Miska kalandjai, Krúdy: Komáromi fiúk, Lengyel : A szebeni fiúk, Mikszáth: Két koldusdiák, Móra: Rab ember fiai, Hugó: A párizsi gyermek, Hevesi: Jeli András kalandjai, Hegedűs: Az óceán vándora, Mark Twain: Utazás a világ körül, Wedding: Hajótörés a Jeges-tengeren, Barabás: Rákóczi hadnagya, Eötvös: Százhetvenöt huszár. A 14—18 éves ifjak közkedvelt, hasznos olvasmányai: Gárdonyi: Egri csillagok, A láthatatlan ember, Szántó: Esze Tamás talpasai, Jókai: A nagyenyedi két fűzfa, Tamási: Hazai tükör, Móricz: Légy jó mindhalálig, Szabó: Uj föld, Isten malmai, Veres: Pályamunkások, Illés: Fegyvert, s vitézt éneklek, Kárpáti rapszódia, Móricz: Rózsa Sándor regénytrilógiája, Móra: Aranykoporsó, Polevoj: Egy igaz ember, Verne: Utazás a holdba, H. Fast: Spartacus, Gogol: Holt lelkek, Gorkij: Éjjeli menedékhely, Puskin: A kapitány lánya, Dickens: Copperfield Dávid, Tolsztoj: Háború és béke című művei. Serkentsük gyermekeinket szívesen a rendszeres olvasásra, de ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk egyéb iskolai kötelességeik mellett az egészségügyi követelményeket sem. A 10—14 éves gyermek számára a napi egy, a 14—18 éves ifjak számára a napi egy és fél, kétórás szorgalmi olvasás megengedhető. Minden erőnkkel óvjuk gyermekeinket a ponyvairodalomtól. A cowboyos, detektív- és légdósregények, a rózsaszín, szentimentális és szexuális ponyvák az ember alantas ösztöneihez szólnak. Mi nem akarjuk vadságra, kegyetlenségre, erkölcstelenségre és embertelenségre nevelni gyermekeinket. A szocialista embertípus sajátja: az öröm, a szépség, a tisztaság, az összefogás, az alkotás. A mi erkölcsi irodalmunk világát Arany, Petőfi, Ady, József Attila, Puskin, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Gorkij és ma is élő, kávár költőink, íróink ábrázolják és szólaltatják meg. Forduljunk szívesen könyveik felé, s irányítsuk azokra bátran gyermekeink figyelmét is! Gerencsér József. KISALFÖLD Mosonmagyaróváron december 13. napján országos állat és kirakodóvásár lesz A szülők is bele akarnak szólni Hozzászólás a győri pedagógiai akadémia ügyéhez Több mint tízezer óvodás és általános iskola tanuló szülői nevében szólunk hozzá a győri pedagógiai akadémia ügyéhez, mint a győri iskolák, óvodák és napközi otthonok szülői munkaközösségi elnökei. A művelődésügyi állandó bizottság felhívásához egymás után szóltak hozzá idáig a pedagógusok. Igen örülünk neki, hogy a győri nevelők szívügyüknek tekintik azt, hogy hol létesül és kikkel népesítik be a pedagógiai akadémiát. Mi szüleik, közel húszezer győri dolgozó nevében szintén amellett foglalunk állást, hogy a pedagógiai akadémia Győrött létesüljön, kapjon végre a városunk felsőoktatási intézményt. Ha ennek az ügynek nehézségei lennének, forduljanak az illetékesek bizalommal a dolgozókhoz és a nehézségeket közös erővel le tudjuk győzni. De mi azt akarjuk, hogy ebben a városban, munkáskörnyezetben létesüljön az akadémia és majd a mi gyerekeink is bekerülhessenek ahallgatók közé. Bedők Kálmánná, Kiss Surányi Sándorné, Laszk Istvánná, Petrovics Istvánná, Készt Lajosné, Nagy Imréné, Nagy Józsefné, Kovács Lajosné, Major Józsefné, Takács Andrásné, Segovics Álkaimé, Koumpáli Sándorné, Mesonka Alajosné, Keszei Károlyné, Véghelyi Ferencné, Keller Antalné, Pártos Tiborné, Kulcsár Endréné, Szanyó Ferencné, Knausz Istvánná, Marksz Gézáné, Szilágyi Lajosné, Szűcs Béláné, Baán Jenőné, Magyar Józsefné, Gaskó Lajosné, Jaksi Lászlóné, Fülöp Józsefné, Tóth Mihályné, Takács Zoltánná, Fördas Andrásné. s Közös megbeszélést tartottak Győr általános és középiskoláinak igazgatói Tegnap, csütörtökön délelőtt Győrött a városi tanácsház kistanácstermében közös megbeszélést tartottak a város általános- és középiskoláinak igazgatói. A megbeszélés résztvevői két kérdéssel foglalkoztak, hogyan segítsék egymás munkáját az egyes iskolatípusok és a győri iskolások szereplésével a „győri napok“-on. Csaba József, a Közgazdasági Technikum igazgatója javasolta, hogy az általános iskolákban ne engedjék használni a töltőtollat, ugyanis ezzel nem tudnak szépen írni a középiskolába kerülő diákok. A javaslatot elfogadták. Bálint Géza, a Vörös Hadsereg úti Általános Iskola igazgatója is értékes javaslatot tett: az általános iskolák nyolcadik osztályaiban tanító tanárok tapasztalatcsere céljából időközönként látogassanakel a középiskolák első osztályaiba, és viszont. A megbeszélésen szóba került, hogy mi történjék azokkal a lányokkal, akik az általános iskolát elvégezték, középiskolába pedig nem járnak. Az igazgatók egyöntetű véleménye szerint egy olyan iskolát kellene létesíteni, ahol ezek a lányok megtanulnak szübni, varrni és a háztartási tennivalókkal is megismerkednek. Előreláthatólag a következő évben ez a javaslat is megvalósul. A diákoknak a „győri napok“-on való részvételével kapcsolatban az igazgatók megállapodtak abban, hogy irodalmi pályázatot kell hirdetni és biztosítani kell, hogy a»győri napok«-on a diákszakkörök kiállíthassák tárgyaikat. Négyszázötven békegyűlést tartottak az utóbbi hetekben Győr megyében Győr megye falvaiban, városaiban 450 kisgyűlésen beszélték meg az utóbbi hetekben a kommunista és munkáspártok moszkvai békefelhívását. A kisgyűléseken a soproni járásban a résztvevők felvetették, hogy a béke megvédése érdekében nemcsak több és jó munkát kell végezni, hanem legalább ilyen fontos a felvilágosító szó is. Éppen ezért többet kell arról beszélni az embereknek, hogy mit jelentene egy újabb háború, a kétkedőknek el kellene mondani, milyen hatalmas erőt képvisel a békéért harcoló szocialista tábor. Emberiesség ez? Győrött, a Bácsai út 119. számú házban lakik Husvéth István a feleségével. Egy szobájuk és egy kamrájuk van, azaz csak volt december 16-ig, mert ekkor a következő eset történt: Mialatt a család nem tartózkodott otthon, feltörték a lakást és Orbán József, aki a ház melletti kertet bérli, behurcolkodott egy talicskával és néhány kerti szerszámmal Husvéthék kamrájába, mondván, hogy neki arra a helyiségre szüksége van zöldségeskamrának. A Husvéth család holmiját kitették az udvar közepére. Az asszonynak most nincs hol főznie súlyos beteg, gyomorműtéten keresztülment rokkant férjére, mert a kamrát használta konyhának. Vajon milyen alapon lehetett így eljárni Husvéthékkal szemben? Önkényes beköltözők voltak talán? Szó se róla. A Győr Városi Tanács városgazdálkodási osztálya 1957. január hó 14-én kelt 8091—Hu—5—4/1956. VII. számú véghatározatával utalta ki számukra az egy szobát és kamrát azzal az indokolással, hogy »az igénylő igényjogosult, mert lakással nem rendelkezett, a 8091—Hu—5—4 XII. 10. számú határozatot hatályon kívül helyezem, mert megállapítást nyert, hogy a kerti kamra fölös és még azonkívül pincehelyisége is van Orbán Józsefnek. Csaknem egy évig jó volt ez a határozat. Aztán nyilván rosszá vált, mert a Megyei Tanács igazgatási osztályának határozata alapján a Győr Városi Tanács lakásügyi csoportja hatálytalanította előző határozatát és így került sor december 16-án arra, amire sor került: Orbán József megkapta a kamrát. Hogy milyen alapon, arról Husvéthéknak fogalmuk sincs, mert nekik senki sem indokolt, nem magyarázott meg semmit, csak a motyójukat télvíz idején kirakták az udvar közepére. Csoda-e, ha a Husvéth család azt kérdezi: milyen alapon lehet embereket kitenni a saját kuckójukból akkor, amikor a hivatalos kiutalás alapján az övék volt egy évig? És még egyet kérdeznek. Ez a kérdés még súlyosabb, mint az előbbi: mi a fontosabb: a talicska, vagy az ember? Orbán József arra hivatkozik, hogy szerződése van Hámori Pál tulajdonossal, aki időközben disszidált. Szól pedig a szerződés aképpen, hogy neki, mármint Orbánnak, 1953-tól 1961-ig joga van a kamrára. Hm. . . Ha joga van 1953-tól, miért éppen 1957 telén érvényesíti a jogát? Hol volt ez a szerződés akkor, amikor a lakáshivatal megállapította, hogy nem jár neki a kamra? És még ha a papír ezerszer mellette szólna is, talán mégis figyelembe kellett volna venni, hogy Orbán Józsefnek a Bácsai út 19. szám alatt saját háza van, tehát nem a világ másik végén, hanem ugyanabban az utcában, ahol a kert van és ott bizonyára akad a talicska számára hely. Husvéth István becsületes, munkában eltöltött élete nem ilyen bánásmódot érdemelt Túl a rideg paragrafusokon, vagy ha úgy tetszik, azok mellett is, hej, de figyelembe kellene és lehetne is venni, hogy az emberiesség olyan törvény, amely elsősorban és nagyon-nagyon kötelező. Emberies volt, ahogy Husvéthékkal szemben eljártak? Csak egy lehet rá a felelet: Nem! Orvosolni kell a sérelmüket? Csak egy lehet rá a felelet: Igen! (várnagyné)