Kisalföld, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

1937. december 1. vasárnap. KISALFÖLD Gondolatok az elvtársiasságról EL­VT­ARS. Mindössze egy széo. És mégis mennyi mindent tartal­maz, milyen sokat is jelent, igaz­, hogy nálunk az utóbbi években nyam­oneikusi használatéval elég­gé megkoptatták. A pártban el­uralkodott rideg, hivatalos légkör, az elvtár­sakkal szembeni gyakori türelmetlenség és kimelelenseg 22 elvtárs szót — ezt az elnyomá­st sötét eveiben is oly araya, szívet-lelket melengetőt — igazi jelentésétől szinte megfosztotta, semmitmondó, csaknem minden­kinek kijáró megszólítássá lefo­kozta. AZ MSZMP UJJÁALAKULÁ­­SÁVAL azonban a partban mele­gebb, emberségesebb légkör hono­sodott meg. nem felejtem el a Lenszovó gyári kommunisták bol­dog örömét, amikor taggyűlésü­kön a megyei pártbizottságnak hozzájuk intézett elismerő levelét felolvasták. Nem elismerésért, kö­szönetért harcoltak ők ez év ele­jén oly hősiesen és önfeláldozóan­ a termelés beindításáért és a párt újjászervezéséért. Kommunista kötelességüket teljesítették. És mégis látni kellett örömüket, s le­vonni belőle a tanulságot: a kom­munista bírálat nemcsak a hibák ostorozása, hanem a becsületes helytállás, a jól végzett munka el­ismerése is legyen! Az elvtársiasságnak ez is egyik fontos tartozéka. AZ IGAZI ELVTÁRSIASSÁG nem huny szemet a hibák felett sem. Nem, mert szereti és félti elvtársát. Ezért meg akarja őt óvni a hibákból eredő következ­ményektől. Ilyen elvtársi köteles­ségét teljesítette a minap az egyik falu kommunista kollektívája, amikor a tanácselnököt egyene­sebb, őszintébb magatartásra in­tette. — Ne ígérgessen senkinek. A hozzáfordulók kéréseit gondostul mérlegelje és annak teljesítését igérje, amelynek lehetőségében biztos. Az emberek tudják, hogy minden keresnek úgysem lehet eleget tenni, de azt elvárják, hogy a nekik tett ígéretet beváltsák­, h­a ennek ellenkezőjét tapasztal­ják, hitük a tanácsban és a párt­­ban megrendül, bizalmukat a ve­zetők iránt is elvesztik. Az embe­rek megbecsülését, a párt és a tanács tekintélyét kockáztatja fe­lelőtlen, be nem váltott ígéretei­vel — hangzott a figyelmeztetés. Számos pártszervezetben a párt­taggyűlés foglalkozott egy-egy elv­társ iszákosságával, erkölcsi bot­lásával. Nem egy esetben sikerült is kommunistákat a zülléstől meg­menteni, vagy családi békéjüket helyreállítani. Ez azonban még nem általános. Sok pártszervezet­ben tudott dolog egy-egy párttag iszákossága, zavaros, tisztázatlan családi élete, a kommunista kol­lektíva mégsem siet segítségére . MUNKÁJÁT JÓL ELLÁTJA, odaadó pártmunkás. A magánéle­tébe nem szolhatunk bele — nyi­­lottam a múltkor egy győri üzem­ben. Egy pártvezetőségi tagról esett szó, akiről mindenki tudja, hogy rendes felesége, szép család­ja mellett szeretőt tart. Úgy vé­lem, a kommunisták családi élete nem teljesen magánügy és ezért nem is lehet közömbös a párt előtt. Azért sem, mivel a párt te­kintélyére nem vet jó fényt egyes tagjainak laza, kispolgári erkölcsi felfogása és élete. A párt erejét, elvi szilárdságát is veszélyeztetik ezek a dolgok. Régi munkásmoz­galmi elvtársaink tanúsíthatják, hogy a volt uralkodó osztály a sztrájktörőket, besúgókat, provo­kátorokat leginkább az iszákosok és tisztázatlan erkölcsi életűek kö­zött keresett és talált. Ma is ne­héz szilárd, következetes és egy­értelmű politikai állásfoglalást és ennek megfelelő cselekvést elvár­ni olyan kommunistától, aki saját ügyeiben nem képes tiszta hely­zetet teremteni, a kommunisták is emoerek. Lenetnek esetukoen uenez, sulyos prouiemak, uegoen­­sooo ugyemoe durva kézzel bele­nyúlni termeszetesen nincs joga senmnek. A kommunista Kollek­tívának azonban meg ken talalnia a moajat, nogy szeretettel es meg­­ertessel az nyen problemák meg­oldását is segítse. MAo, Lmor.nl PROBLÉMÁK is adódnak, betegseg, szuretes, há­zasság, naiai, ne ezeken kivul is nokieie, négyén ez is a nagy csa­­taa, a kommunista párt ugye. A felszabadulás előtt uyenkor min­dig ott volt a Vörös Segély. Most, persze mások a viszonyok. Nincs rekerensta, munkanélkülség, nin­csenek keresőtől megfosztott kom­munista családok. A szakszervezet esetenként rendkívüli segélyekkel segít a bajbajutottakon, mégis egy látogatás, kis csomag, érdeklődés sokat jelent. EGYRE TÖBB AZ ILYEN. A győrszentiváni Új Utakon TSZ párttitkára a szoros őszi aologiaé­­pen is időt szakított arra, hogy egy, a győri kórházban betegen fekvő idős elvtársai meglátogas­son. Egy kis málnaszörpöt vitt neki. Milyen kevés és mégis mi­lyen sok! A győr belvárosi párt­­szervezet egy szerencsétlenül járt, hosszas fekvésre kényszerült elv­társ családjának pénzt gyűjtött Percek alatt nagy összeg gyűlt össze, az elvtársak boldog öröm­mel adtak. Másutt pedig a fiata­lok kiházasítását segíti a KISZ SZÉP, MEGHATÓ megnyilvá­nulásai ezek a szeretetnek, az egy­más iránti törődésnek. Csak még nem elég általánosak. Tudatosab­ban kell a pártban az elvtársias­­ságot fejlesztenünk, erősítenünk, hogy melege kisugározzák és a párt köré vonja a becsületes, jó­szándékú embereket. J. L. A közoktatás alacsony szintje miatt az Egyesült Államok végzetesen elmaradt a szakemberképzésben Mass. Eleanor Lowmant­­ nyil­ván „hálából lelkiismeretes mun­kájáért“ elbocsátották állásából. Gazdái bizonyára úgy vélték: ha „kilövik“ az oktatásügyi minisz­tériumból Lowman asszonyt, már félig lelőtték a szputnyikokat. Struccként gondolkodtak: ha fe­jüket a homokba dugják, akkor nem látják a szovjet oktatásügy sikereit — akkor ezek a sikerek nem is léteznek. Mrs. Eleanor Lowmant, a sze­rény tisztviselőnőt könnyű volt kidobni — de ő mégsem hallga­tott el Sajtókonferencián ismer­tette mindazokat az adatokat, amelyeket könyvéből kihúztak — és ezek a számok, tények így sok­kalta több ember előtt váltak is­meretessé, mintha csak a néhány­­ezer példányban megjelent jelen­tésben láttak volna napvilágot. És a probléma feszegetői között van­nak olyanok is, akiket nem ilyen könnyű kidobni, elbocsátani. Ar­nold Beckman, ismert kapitalista a Los Angeles-i kereskedelmi ka­mara elnöke évek óta gyűjti a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok oktatásügyi versenyére vo­natkozó statisztikai adatokat Mr Beckman statisztikájából kiderül, hogy míg 1950-ben még 52 732 mérnöki diplomát osztottak ki Amerikában , ez a szám már 1954-re 22 236-ra zuhant, s 1955 ben sem haladta túl a 23 000-et A Szovjetunióban ezzel szemben így alakultak a számok 1950-ben 23 000 1954-ben 53 000 1955-ben 63 000 mérnöki diplomát állítot­tak ki. A vitában résztvevő amerikai szakemberek véleménye abban megegyezik, hogy a tragédia gó­ca az amerikai középiskolai rend­szer közepes volta. Arthur Bestem, IL az Illinois­ egyetem professzora kijelentette: az amerikai közép­iskolák 50 százalékában nem taní­tanak fizikát, 25 százalékában sem fizikát, sem kémiát nem ok­tatnak. A szakértők véleménye szerint az amerikai középiskolai rendszerben a fegyelem teljes mellőzése, a diák­oknak biztosított szabadság a tantárgyak megvá­lasztására, a természettudomá­nyok szerepének állandó csökken­tése, azt eredményezi, hogy az amerikai diákok 4 éven át elvesz­tegetik legfogékonyabb éveiket A hivatalos adatok alapján vél­hető, hogy az iskolások száma a jelenlegi 41 millióról 1957-re 65 millióra emelkedik. Ehhez 600 000 új pedagógusra és 700 000 új tan­teremre volna szükség „Semmifé­le kilátás nincs ezeknek a köve­telményeknek a kielégítésére" — állapította meg Claude Julien szakíró a párizsi Le Mor­de-ban. Ami pedig a felsőoktatás, a tu­dományos kutatás további voná­sait illeti arról Mendelsohn an­gol professzor híres fizikus, az oxfordi egyetem tanára aki né­hány hónappal ezelőtt a Szovjet­unióban lárd, így írt az Observer című konzervatív lapban­ ,Ha összeadjuk a létszámot a fizeté­seket, a felszereléseket, úgy meg­állapíthatjuk hogy Oroszország valószínűleg többet költ a tudo­mányra, mint a világ többi része együttesen.. S tallózásunk végén kanyarod­junk vissza ismét ahhoz a lap­hoz, amelynek soraival cikkünket kezdtük, a Weltwoche-hez dr Erich Weiser írásához. Dr. Weiser megállapítja: „A számok világosan beszélnek. Az oroszok ma már évente körülbelül kétszer annyi sarkembert „termelnek“, mint az USA, s az orosz tudósok és mér­nökök szám­a 1960-ra becslés sze­rint már 125—155 000-rel túlszár­nyalja amerikai kollégáik szá­mát .. Dr. Weiser felveti a kérdést: „Hogyan sikerült az oroszoknak ezt a roppant feladatot megoldani ugyanakkor, amikor Amerika és Nyugat-Európa ma jelentős hiányt szenved mérnökökben, atomfizi­kusokban, matematikusokban és különböző fajtájú segéderőkben?" Íme, a svájci cikkíró válasza: „A Szovjetunióban a középiskolák magasabb osztályainak tanterve jóformán felerészt matematikából és természettudományokból tevő­dik össze, s az e tárgyakat tanító tanerők száma a szovjet iskolák­ban a kisebb tanuló létszám elle­nére majdnem háromszor akkora, mint az Egyesült Államokban! S a tanárok nagy része tapasztalt „tehetségkutató“, aki semmiféle képességet nem hagy figyelmen kívül, azonkívül a szovjet isko­lákban nem rostálják meg korai vizsgákkal a gyerekeket, hanem megvárják szellemi kifejlődésü­ket ...“ És a svájci szakíró meg­döbbentőn kiált fel: „Az ered­mény: a műszaki főiskolák közül egyetlen egy a Kalinyin főiskola évente majdnem annyi kohómér­nököt bocsát ki falai közül mint amennyit az Egyesült Államok valamennyi műszaki főiskolája együttvéve!“ Íme így látják a nyugati lapok a „szellem versenyét“ , mely a szocializmus és kapitalizmus ver­sengésének fontos területe. És már kezdik felismerni: a szocializmus már végrehajtotta a döntő front­áttörést, a szellem hatalmas for­radalmát. Most csodálkoznak, ámulnak és kapkodnak. Gimes György. Köszönet az Eszperantó sarok m­egjelen­tetéséért rontó nyelv alapelemeit letár­gyaltuk. A nyelv iránt érdeklő­­dőknek most már folyóiratokat kell beszerezniük, összejövetele­ket kell látogatniok, levelezést kell folytatniuk, s ily módon kell magukat tovább képezniük. Az eszperantó sarok megjele­néséért köszönetemet fejezem ki a Kisalföld szerkesztőségének, nyomdászainak és Kulcsár László gimnáziumi tanulónak, aki össze­állította a nyelvtani anyagot. Nagy örömömre szolgál, hogy az eszperantó nyelv jelentőségé­nek felismerését a Kisalföldben közölt anyagok is alátámasztják A francia, holland, belga, olasz kiadású eszperantó újságok egy­aránt említést tesznek a Kisal­földben megjelent cikksorozatra és lelkesedve írnak a győri Réva­ Gimnáziumban folyó eszperanói munkáról. Mindazok, akik hozzá­járultak az eszperantó sarok megjelenéséhez, fogadják mind a győri eszperan­tisták, mind az Or­szágos Eszperantó Tanács hálás köszönetét. Gander Antal tanár. A Kisalföld olvasói tavasz óta láthatták a lapban az­­Eszperantó sarok­ című rovatot. A rovatban 17 közlemény keretében közölt eszperantó nyelvtant. A rovat most megszűnt, mert az eszpe- Bukarestben aláírták a román-magyar kulturá­lis egyezmény 1958. évi végrehajtási tervét Bukarestben pénteken aláírták a román-magyar kulturális egyez­mény 1956. évi végrehajtásának tervét. A terv szerint a két or­szág művészegyüttesei, előadómű­vészei vendégszerepléseken vesz­nek részt megszervezik a pedagó­gusok és az írók cserelátogatásait Irodalmi műveket fordítanak le és adnak ki, kiállításokat rendeznek valamint a művészeti szövetségek tájékoztató anyagait és az állami könyvtárak könyvanyagát is köl­csönösen cserélik. ­ A soproni ünnepi hét kiállítá­sán találkoztam először az Autó­­alkatrészgyár készítményeivel. A SOTEX kultúrház nagytermének sok látnivalója között már-már tovább akartam sietni, egy kis csoport vitája mégis megállított. Kíváncsiságuk engem is kiváncsi­vá tett: vajon csak alkatrészeket gyártanak-e továbbra is ebben az üzemben, vagy igaz lesz a soproni szél hátán olyan könnyen terjedő mende­monda, s talán a jövő év­ben kész kocsik is kigördülnek majd a GYSEV vasút sorompója mellett lévő gyári kapun? A gyár igazgatója, Peterdi elv­­társ mosolyog a kérdésen. — A soproni szél - mondja — csak félfüllel hallott valamit a gyár készülő terveiből és azt nem sok szak­értelemmel dudorászta szerteszét, így hát talán nem lesz hiábavaló, ha ezekről a tervekről egy sds tájékoztatást kap a­­kö­zönség. A most GYSEV-műhely épüle­tében lévő Soproni Autóalkatrész­­gyár tulajdonképpen a cimkotai hasonló nevű anyavállalat rész­lege. Ketten együtt igen fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági életében, mivel több hasonló rendeltetésű gyár nincs is az országban. Az üzem felada­ta: az ország területén futó sze­mélygépkocsik pótalkatrészeinek gyártása. A személygépkocsik ál­talában külföldi gyártmányúak és eddig alkatrészeik pótlásánál is importra szorultank. Minthogy erre súlyos valutaöszegeket kel­lett fordítani, országunk iparve­zetése az 1958. évi terv keretében fokozni akarja az alkatrészek ha­zai gyártását. A hazai alkatrészgyártás fej­lesztése rendkívül nagy jelentősé­gű, azonban józan számítás sze­rint, egyelőre még elég korláto­zott a lehetősége. Jellemző példa erre éppen a soproni üzem esete A gyár olyan szakmai törzsgár­dával rendelkezik, hogy eredmé­nyeinek hírét már országszerte ismerik. A munkaerő pótlásával sincs baj, mert az MTH keretében saját iparitanuló-mírhelyük van, 17 elsőéves és 23 másodéves ta­nulóval. Hogy a fejlődés üteme mégsem igazodhatni teljesen a kitűzött célhoz, annak oka nem más, mint a helyszűke. Nagyobb és korszerűbb üzem kellene, mint a mostani! Jelenleg Cinkota és Sopron együttes kapacitása­ jóval alacsonyabb, mint ahogy az igé­nyek kielégítése szükségessé ten­né. A népi demokratikus álla­mokkal most folyó tárgyalások alapján a lehetőségek további nö­vekedésével is számolni kell. Egyelőre Csehszlovákiával és Lengyelországgal, a későbbiekben pedig Bulgária és Románia vezető ipari szerveivel folynak tárgya­­lások az egyes autótípusok pót­­alkatrészei gyártásának közös, terv szerinti profitírozásáról. Ez­zel biztosíthatjuk, hogy nálunk, vagy a többi népi demokratikus államban nem lesz sem felesleg sem komoly hiány a pótalkatré­szekből. Nagy vonalakban mind­ez összefüggésben van és kihatás­sal lesz a Soproni Autóalkatrész gyár jövő évi és távolabbi ter­veire Jelenleg azonban törekvései­ főképp arra irányulnak, hogy az ellenforradalom előtti termelés szintet elérjék, sőt, még túl is szárnyalják. A harmadik negyed­évben a termelékenység bizony még 2 százalékkal elmaradt a ta­valyi azonos időszak eredménye mögött. Meg kell azonban tárgyi­lagosan állapítani, hogy az akkor­­eredmény nem átlagos, hanem ki­magasló volt. Mégis, Peterdi elv­­társ, a gyár igazgatója és Oláh Jenő elvtárs, az üzem párt­titkára bíznak abban, hogy ez év negye­dik negyede olyan eredményeket fog hozni, amilyenek ebben az üzemben még eddig sohasem vol­tak. í­­ Kovács Klára. A Soproni Autóalkatrész-gyár terveiről Szekfű magyar-tarka kosztrom­ai keresztezés, a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Kísérleti Intézet állattenyésztésének ki­váló tehene. Négyéves, Bilimmel Lajos feje jelenleg 21 és fél li­ter, 44 zsírfokú tejet fej tőle. Rigó János felvétele

Next