Kisalföld, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-07 / 286. (287.) szám

1957. decetgper 7. spamtet. Visrebocsátották a szovjet atomjégtorőt Leningrád (TASZSZ) December­b-én Leningrádban vízrebocsátot­­tak a Lenin atom­jégtörő hajót. A szovjet jégtörő flotta zászlós hajójú, 16 000 tonna vízfel­­szorítású. Hossza 134­­ méter, szélessége 27,6, merülése pedig 4,2 méter. Jégmentes vízben az atommeghajtá­tt hajó óránként 32 kilométeres sebességet is elérhet.­­ Menet közben két méter vastag­ságú jégréteget is könnyedén át­tör. A hajó berendezésének és­ haj­tóműveinek elkészítésében mint­egy félezer szovjet vállalat mű­ködik közre. Az atom-,jégtörő főmotorjai összesen 44 000 lóerősek. Meg kell jegyezni, hogy a legna­gyobb amerikai jégtörő hajó, a Gleicher motorja 22 000 ló­erős. Az atom­jégtörő hónapokon át hajózhat a sarki vizeken anélkül, hogy üzemanyagot kellene felven­nie. A korszerű jégtörők hosszabb út esetén több mint 2000 tonna üzemanyagot vesznek fel és még­sem maradhatnak távol támasz­pontjaiktól, egy hónapnál tovább. Az atom­jégtörő naponta mind­össze néhány tizedgramm nukleá­ris üzemenyagot fogyaszt majd. A hajó atomreaktorában előállí­tott hőenergia a gőzgenerátor be­rendezésében a vizet nagynyomá­sú gőzzé alakítja át. A gőz turbó­­generátorokat hoz mozgásba, s az ily módon előállított áram nagy­teljesítményű villanymotorokon keresztül forgatja a hajócsavaro­kat. A kapitány automatikus beren­dezéssel irányíthatja a hajót, adhatja meg a szükséges se­bességet és a fordulatokat. Ily módon lényegesen növekszik a jégtörő mozgékonysága bonyo­lult jégviszonyok között. Az atom-jégtörő fedélzetén, s belsejében mintegy ezer külön­böző helyiség lesz. A személyzet egy- és kétszemélyes kar­ütőkben helyezkedik el. A hajó berende­zései megbízható védelmet nyúj­tanak mindenféle sugárzó hatás­sal szemben. Nem lesz szénszünet az iskolákban Néhány év óta szokásban volt, hogy az iskoláknál télen hosszabb rövidebb szénszünetet rendelnek el. Az előző évekkel ellentétben, az idén már minden győri iskola teljes fűtési idényre megkapta a szükséges szénmennyiséget. A Vá­rosi Tanácstól nyert értesülésünk szerint, a győri iskolákban ezért ebben a tanévben szénsziány miatt szünet nem lesz. A szokásos téli szünet termé­szetesen ebben az évben sem ma­rad el, de csak a Rendtartás sze­rint megszabott időre adják ki, tehát előreláthatólag december 23-tól január 19-ig tart majd. A nőkonferencia soproni küldötteinek beszámolója Sopron nőtanácsának 4 küldötte vett részt a Budapesten tartott országos nőkon­fer­encián. Decem­ber 4-én este jól sikerült ismer­tető és beszámoló összejövetelt tartottak, Schreitter Tiborné vá­rosi nőtitkár vezetésével, a sopro­ni Liszt Ferenc Kultúrház kister­mében. A nagy számban megje­lent nőmozgalomi aktívák és ér­deklődők élénk figyelemmel kí­sérték a közvetlen élményszerű beszámolót. A helyi és országos problémák­­megbeszélésével kap­csolatosan előtérbe került a neve­lés kérdésének, valamint a nő­mozgalom jelenlegi és jövő fel­adatainak vázolása. Mindenki helyeselte, hogy gyer­mekeink jövője érdekében, a ne­velés három tényezője: a család, az iskola és a társadalom fokozot­tabb összefogása szükséges. Konk­rét példákon bebizonyosodott azonban, hogy a nők nevelésének kérdése is fő feladatnak számít. 92-re emelkedett a londoni vasúti szerencsétlenség halottainak száma Tegnap jelentettük, hogy Lon­don területén két, utasokkal zsú­folt vonat összeütközött. A men­tés azóta is szakadatlanul és nagy erőfeszítéssel folyik, de ezt rend­kívül megnehezíti, hogy továbbra is roppant sűrű ködtakaró borul az angol fővárosra. A jelentések szerint a szeren­csétlenséget még súlyosabbá tet­te, hogy az összeütközés következ­tébe­n az egymásra futó vasúti kocsik közül néhány olyan ma­gasságba emelkedett, hogy rázu­hant a pályatest fölött lévő vasúti hídra, s a híd hatalmas acélívei és betonoszlopai lezuhantak. Csütörtökön a késő esti órák­ban kiadott jelentés szerint, a sze­­­rencsétlenségnek már 92 halottja­ van, 177 a sebesültek száma. 1 ats­a info Nagy exportlehetőségek a Mosonmagyaróvári Fémf­eldolgozó Vállalat elüt­ t Mit gyárt 1958-ban a MOFÉM? Éi van előttem Európa térképe. Nézegetem az országokat, a váro­sokat. Bár nem látom, de tudom, hogy emberek élnek ott is. Em­berek, akiknek szükségük van az ajtózárakra, öngyújtókra, kávé­­darálók­ra, kávéfőzőkre, öröknap­­táros asztali órákra, búzás órás­­lámpákra, stb. S mivel szükséges, ezért gyártani is kell. Gyártását pedig a Mosonmagyaróvári Fém­­feldolgozó Vállalat vállalta. S most gondolatban elkísérem az egyes gyártmányokat. Angliában egy család éppen most készül London valamelyik szórakozóhelyére. Éjszakára aján­latos bezárni az ajtót. Lehet. A Mosonmagyaróvárott gyártott Úgynevezett Union-zár biztonsá­got jelent. Csehszlovákiában az egyik férfi tűzzel kínálja partne­rét. Hiába fúj az őszi szél, a MOFÉM öngyújtó tüzet ad. Jugo­szláviában járok. A Belgrád esz­presszóban halkan duruzsol egy gép. Ez a kávéőrlő. A pulttól kel­lemes szag árad, s a gőz vékony »fütyülése« figyelmezteti a ven­déget: készül a feketekávé. Ol­vasom a készítő gyár nevét: MOFÉM. Hallom, hogy a Szovjet­unióban valamelyik lakásban csö­rög az óra. A szovjet polgár fel­ébred. Még álmosan nyúl a lámpa felé, s felkapcsolja a villanyt. Ami­kor rátekint az órára, nemcsak az időt olvassa el, hanem mind­járt arról is meggyőződik, me­lyik hónapban járunk, hányadika is van, s valóban péntek reggel lenne? Milyen kényelem ez. A MOFÉM dolgozói gondoskodtak erről. Hiszen a gyártmányok keletesítsék a meglévőket. Az ér­deklődés nagy, s 1958-ban bővül az exportlehetőség. S hogy ezt ki­használják, így készítették el az 1958-as termelési tervet is. Dolgoznak a tervezők, az alko­tók. Sikerrel. A jövő évben az új gyártmányok egész sorával topák meg a keres­kedelmet, külföldet. Ha sorjába vennénk, akkor a legjelentősebb­nek azt a hűtőkompresszort tar­tanánk, amelynek a kísérleti szé­riagyártását máris megkezdték. Wodnyánszky Rudolf és Fogl Győző szakmunkások úgy készí­tették el a háztartási hűtőkomp­resszor első példányát, hogy az az összes külföldi gépek jó tulajdon­ságait — kevés áramfogyasztás, jó hatásfok, olcsó üzemeltetés — magában foglalja. Éppen az elő­nyét figyelembe véve, nagy ex­portlehetőséget biztosít a gyár­nak. Bár ez a hűtőkompresszor még csak 100 kalóriás, de még 1958-ban egy egész családot kí­vánnak kialakítani — 1000 kaló­riáig. Úgy tervezik, hogy 1958-ban 3000 darabot gyártanak le hűtő­­kompresszorból a háztartások, a hentes- és csemegeüzletek ré­szére. , Új típusú, úgynevezett MOFÉM Meteor öngyújtók sorozatgyártá­sát is megkezdik, főleg exportcél­ra. Völgyi Károly, Németh György technikusok, Weintrager József szakmunkás új kávéfőzőgép ki­alakításánál értek el nagyszerű eredményt. Sorozatban gyártják a­ hatszemélyes kávéfőzőgépet, de még 1958 elejére elkészül egy új, kétszemélyes kávéfőzőgép minta­­példánya is, amelyből még jövőre szeretnének exportálni. Új esz­presszógép kialakításán is fára­doznak. Már dolgoznak a minta­darabon, amelyet a brüsszeli vi­lágkiállításra készítenek. Biztosra veszik, hogy ezzel a géppel meghódítják a világpiacot új területekre tudnak majd ex­portálni. »Én csak dicsérni tudok. . .« — mondotta még a beszélgetés ele­jén Újvári János elvtáns, a gyár igazgatója. Az eredmények valót­ban dicséretre méltóak, mert nem­csak hogy teljesítették exportter­vüket, hanem új gyártmányok ki­alakításán is munkálkodtak a n/r/~vir»Ti«Ti?r .j „ i ___tz / c__________­ • v sok országba eljut Angliától Jugoszláviáig, Csehszlo­vákiától a Szovjetunióig expor­tálnak csaknem százharminc féle közszükségleti cikket. Az öngyúj­tókat huszonöt-harmincezres téte­lekben küldik külföldre. A Szov­jetunió 5000 óráslámpát, Lengyel­­ország 2000 naptáros­ óráslám­pát vásárolt ebben az évben a Fém­­feldolgozó Vállalattól. S a kávés őrlőik, főzőgépek? Nagy a keres­let, s amit vállaltak, azt teljesí­tették is. Mivel a jó bornak nem kell cé­gér, nem kell a MOFÉM gyárt­mányainak sem reklám. Jó híre van annak szerte Európában. Ez pedig arra kötelezi a gyár valam­i­­­mennyi dolgozóját, hogy újabb gyártmányokat készítsenek és tö­ Pillanatképek a péri úttörők életéből NEM IS HINNÉ A LÁTOGATÓ, hogy olyan időben érkezett az iskolába, amikor nincs taní­tás. A tantermek, a folyosók zajosaik, fiatal lányok és fiúk, úttörők zsibonganak. Az egyik terembe­n vidám zene hallatszik. Ide nézünk be először. A padokat már széttolták. A falak mellé raktál őket. Az egész tanteremre szükség van most is annyi különbséggel, hogy ezen az órán nem a számtanról, fizikáról,a történelemről tart előadás Bugát Magda, a fiatal tanítónő, az úttörők veze­tője, hanem a tangó, keringő és csárdás lépései magyarázza az apró emberkéknek. — Kettőt balra, kettőt jobbra ... — hangzik , vezényszó. A gramofon hangszórójából pedig amelyet egyébként az ügyes Becsák Feri kezel, vi­dám csárdás hallatszik. S a kis csizmás legény­kék megindulnak, ropják a csárdást. — Most tovább megyünk, a »sasszéikra« vigyáz­zunk — mondja az úttörők kedvence, a tanító néni. — Tessék tangóhoz felsorakozni. S a­­tamgót talán sokkal jobban, sikkesebben, bá­josabban lejtik ezek az apró emberkék és lánykái mint a felnőttek. És érdekes. Itt is megtaláljál egymást a fiatalok. Ki-ki a maga párjával Feket Rozi, Uj Aranka —­ az iskola legjobb énekese — aztán Szálkai Imre, Pusztai Laci — az iskola leg­jobb tanulója és zenésze — egymásra találva csal úgy mint a "nagyok", vígan táncolnak. Karneválra készülnek a gyerekek, s nehogy­ szé­gyent hozzanak az úttörők becsületére, a számtar biológia mellett a tánc lépéseit is megtanulják.­­ PEREN IS CSAK ÚGY, mint megyénk sok más­­ községében, a községfejlesztési alapból autóbusz­­- megállót építtetett a tanács. Sokat jelent ez, hi-­­­szen nem kell a falusiaknak esőben, sárban, hó­ban szabad ég alatt ácsorogniok. Az autóbuszmeg­­­állót ennek ellenére sem kímélték meg. Voltak lel­­e­ketlenek — talán fiatalok, talán idősebbek —, akik­­ ízléstelen rajzokkal, írásokkal "díszítették" a fa­­l­­akat. Az úttörők pedig szeretik a rendet, a tisztasá­­­­got. S hogy ne "díszelegjen" a falu szégyenére ez az autóbuszmegálló, a nyolcadikosok védnökséget­­ vállaltak felette. Közös erővel, fiatalos hévvel lát­­tak a munkához. Kimeszelték a falakat, felsorol­­­tá­­ a padlózatot. Most rendes, tiszta lett az épület.­­ S hogy többet ne legyen piszkos, rendetlen, arról az úttörők gondoskodnak. * AZ ÚTTÖRŐK ÉRDEKLŐDÉSI KÖRE szerte­ágazó. Az egyiket a tánc, a másikat a társadalmi­­ munka, a harmadikat pedig a könyvtár vonzza. . Így van ez Péren is. A népkönyvtárban 210, az­­ iskolai könyvtárban 170 könyv áll az olvasók ren­­­­delkezésére. Ez tevés. Könyvéhesek az úttörők is, , meg a falu lakói is. Buzgón keresik az úttörők az­­ ifjúsági és szépirodalmi könyveket. A 380 könyvből­­ sohasem lehet többet a könyvtárban találni, mint 80—90-et. Az úttörők »túlteljesítették a tervet.«­­ Ugyanis azt tervezték a »felnőttek«, hogy a könyv­­­­tár részére negyedévenként legalább 250 olvasót kell szervezni. Az úttörők ezt a »tervszámot« egy hónap alatt telj­esí­tették. Szegényparasztokkal erősödött Bősárkányban a pártszervezet Párttag gyűlés volt a napok­ban Bősárkányban. A kommu­nisták három tagjelöltfelvétel felett döntöttek. Vita nem igen volt, ismerik és becsülik azo­kat, akik most hozzájuk csat­lakoztak. E három embert ed­dig is hozzájuk tartozónak könyvelték el a bősárkányi kommunisták. Kiss Ferenc hovatartozását tavaly ősszel mutatta meg leg­inkább. Addig nem igen poli­tizált. Tette a dolgát, nyaranta eljárt a gazdákhoz aratni, csé­pelni, egyéb munkában segíte­ni, de nem „pártoskodott”. Azonban már szó nélkül nem hallgathatta Horváth Gyula plébános uszító beszédét. — „Pusztuljanak a népelnyomók“. Hangzott a szentatya szájából a kenetteljes szózat. A népel­nyomók pusztulása ellen Kiss­­nek nem volt különösebb ki­fogása, csak mint­ később ki­derült, abban, hogy ki kit ítél népelnyomónak, véleménye a plébános úrétól lényegesen el­tért. Kiss, a hajdani urasági cseléd a volt uraságra, intézők­re, kulákokra és egyéb, a nép zsírján sokáig élőkre, a plébá­nos úr pedig a falu kommunis­ta vezetőire gondolt. Kiss Ferenc szemei előtt vil­lámgyorsan megjelent az új­telep, amely a volt cselédek összkomfortos házaiból léte­sült. Ezeket az elmúlt tizenkét esztendő alatt építették, ő is épít, pedig alig három eszten­dős házas. A régi világban egy élet gürcölése kellett ahhoz, hogy egy kis viskót összehoz­zanak, nemhogy ilyeneket. Akármelyik újtelepi házat a Balaton mellé nyaralónak is el lehetne képzelni... Amíg mindez megfordult a fejében, a szentatya által fel­izgatott néhány hangoskodó a párttitkárt, Andorka elvtársat a párthelyiséghez taszigálta. Fegyvert és titkos iratokat ke­restek rajta. „Hozzá ne nyúl­jatok, mert megkeserülitek’’ — ordította el magát Kiss Ferenc, s amikor a plébános úr az úgy­nevezett nemzeti bizottságot akarta összetákolni, Kiss meg­jegyezte: „a falu vezetésében a szegényembernek is helye van. Uraknak, nincs ott helyük, van nekünk saját fejünk, nem kell senkinek helyettünk, gondol­kodnia!” Ferde szemmel is néz­tek rá a bősárkányi „nemzet­mentők”. A pünkösdi király­ságnak hamar végeszakadt. De Kiss Ferenc már nem tud csak a munkával törődni. Jól kinyi­totta a szemét és fülét. És dön­tött: ott a helye, ahol az urak, az igazi népelnyomók ellen harcolnak — a kommunisták között. Felvételét kérte a párt­ba és a kommunisták örömmel fogadták be maguk közé. Baranyai Jenő, huszonhét­éves parasztembert is ugyan­ilyen szeretettel fogadták. Ő apja 9 hold juttatott földjén gazdálkodik. A cselédsorsot apja, anyja jól ismerte, s még nem felejtette. Vissza se kíván­ja. Hogy az urak és semmire­­kelők többé soha fel ne emel­hessék kezüket új életükre — ezért csatlakozott Baranyai Jenő a párthoz. Marics Lászlót is jól ismerik a kommunisták. Itt nőtt fel szemük előtt. Apja 7 évig volt a község párttitkára. Idős Ma­ncs elvtárs súlyosan megrok­kant, megbénult. A zászlót, amelyért élt, küzdött, harcolt, most kiszolgált katonaija vette át az elgyengült kézből. Erre tett fogadalmat Márics László ezen a taggyűlésen, amelyen­ felvették őt a pártba. Megfo­gadta, hogy minden erejét, tu­dását az ifjúság szocialista ne­velésére fordítja. Ilyen emberek ők hárman. Egyszerűek, dolgosak. Osztály­helyzetük, szívük, meggyőződé­sük hozta őket a pártba. Bősár­kányi elvtársak! Segítsétek őket, hogy kommunistákká, a szocializmus öntudatos harco­saivá váljanak. J. Ei. Koszorúzás József Attila sírjánál Pénteken a Kerepesi temetőben József Attila halálának­­38 évfordulója alkalmából a párt-, az állami szerveik, valamint a tár­­u­sad­almi és tömegszervezetek képviselői megkoszorúztá­k a kiJÉVi, sírják a­­­­v. .

Next