Kisalföld, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-18 / 296. szám

­ A közelgő ünnepna­pok zajos emberára­­dattal lepik meg a győri utcákat. Ilyen­kor nemcsak a szívek telnek meg örömöt kí­náló szeretettel, ha­nem megnyílnak a tö­mött pénztárcák, megüresednek a dí­szes tárgyaktól roska­dozó polcok. Mit ve­gyek? Hangzik fel a töprengők sóhaja. Az esténként hosszú me­sét mondó édesanya nem tudja eldönteni, mivel csalhatna leg­jobban boldog kaca­gást gyermeke ajkára. Kedves, szerény aján­dékot keres a fehér­hajú nagymama, s na­pokig lesi a kirakato­kat tanácstalanul a vőlegény. Segítek. Csak egy símalapú jegyzetfüzetet és egy szorgalmas ceruzát küldök felderítő útra, ők belesnek a pultok legmélyébe, föltúrják az ékszerek csillogó hadát és megjegyez­nek mindent. Csak úgy suhog be szoknyájuk a magyar babáknak! Micsoda színpompa! Csillogó gyöngysor a karcsú nyakon, selyemkö­tény, selyemszalag, pici fényes fekete csizma. Azt hinné az ember, rögtön táncra perdülnek. Ha ilyen ajándék színesíti a zöld fenyő környékét, vidáman fog tapsolni a kislány, s megha­tódva nézeget majd a felnőtt. Faragott ci­garetta-készlet, ma­gyaros mintájú fény­képalbumok, s még valami... Vékony pi­ros szálak kígyózó tö­mege, csodaszép virá­gok, lágy szirmokban folytatódva. Terítő. Hódmezővásárhelyi hímzés. Mintha a lel­küket, s minden örömüket, bánatukat öntötték volna a pu­ha anyagba a fürge asszonykezek. Nem hiába Háziipari Szö­vetkezet a bőst neve, méltó is rá gazdag, népies tar­talmával. Mintha az előre megsejtett bol­dogságról dúdolná­nak dalt, úgy csenge­nek sor­baf­űzve az arany karikagyűrűk. Sokan vannak, amennyi csak kell, hogy összefonjanak két életet, s a leg­szebb ajándékként szerepeljenek. Sárgán villannak meg a lán­cok, a fülbevalók, karkötők — szinte megtörik a villany­fény aranyos csillogá­sukon. Az ékszerüz­let üvegtetős fiókjai­ban svájci és Start órák, ötletes formájú bizsu tárgyak, mind­annyi meglepetést rejtenek magukban. Odébb áttetsző likő­­röskészletek, szinte látni már bennük a gyöngyöző likőrt, amint jókedvet szórva szét az ünnepi szobá­ban, megnedvesítik a nevetésre nyíló ajka­kat. Komolyan várják a vásárlókat az ezüst púdertartók, cigaret­tatárcák, láncok. Le­het választani. S te töprengő kismama, olvasd csak el, mit örökített meg szá­modra a vándorló kis füzet, a tarka ceruza. A játéküzletek polcai tömve vannak. Szi­várvány színben ját­szó búgócsigák, lejtőn rohanó autóbusz, selymes szőrű medve­­bocs, szőkefürtös ba­bák, óriás labdák kék alapon fehér pettyek­kel, erős szánkó, kis kerékpár gyorsan sza­ladó kerekekkel... A képeskönyvek ke­mény lapjairól vicsor­gó oroszlán, pajkos majomgyerek, szelíd cica néz a kis lurkóra. A mesevilág minden gazdagsága megtalál­ható a színes köny­vekben. A porcelán­üzletek a legújabban érkezett szép kiállítá­sú polírozott rézkész­letekkel fogadják az ajándékvásárlókat. Üvegfúvott figurák változatos kivitelben kínálkoznak, hogy örömöt szerezzenek a mamának, nagyanyá­nak. S az édességet óhajtó kedvesnek is lehet örömet szerezni a csemege ajándékko­sárral. Tetszés szerinti összeállításban, cso­koládé- és italkülön­legességekkel. Teleíródtak a fehér lapok, megkopott a hegyesvégű ceruza. Segíteni akartak ők is. Segíteni a tanács­talanul bolyongó em­bereknek, a persely­ben rejtegetett pénzű iskolásnak, s minden­kinek, aki csak örö­möt akar szerezni. Ajándékozzatok — ír­ta még a csöppnyi helyre gyenge színnel az elfáradt ceruza. Ajándékozzatok, mert nincs nagyobb bol­dogság, mint mások­nak örömöt szerezni, emléket adni. Szabó Mária AJÁNDÉKOZZATOK! A Győr városi nőtanács karácsonyi meglepetése A Győr városi nőtanács helyiségében szétszórt szövet-, vászon­­hulladék, gyapjas tömőanyag fogad. Nagy munka folyik itt már hetek óta. Az asszonyok szép terv megvalósításán dolgoznak. Mű­bőrt, tömőanyagot kértek a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyártói. Feh­ér vásznat adott a Győri Textilgyár. Szabtak, varrtak az asz­­szonyok. Hihetetlen gyorsasággal születtek meg a formás babák, hosszúnyakú zsiráfok, buksifejű mackók. S most már, ha kinyitod a szekrényhaj­tót, mosolyt csal arcodra a látvány. A babákon tarka szoknyák, pettyes kendők díszlenek. A színes műbőr­ kacsának, ka­kasnak, Paprika Jancsinak feldolgozva, vár az apró kis kezekre. Utazni készülnek a játékok. A nyolcvan baba Sopronba megy, de Csornán megállnak egy pillanatra, amíg melléjük teszik a kis ágyakat, amelyeket a határőrök készítettek és asszonyaik varrták bele a puha paplant, így indulnak tovább, a Soproni Állami Gyer­mekotthonba. A műbőrjátékok a győri anyás csecsemőotthon apró­ságait örvendeztetik meg. Megható és szép cselekedet ez. S a hála érte azoknak, akik fáradoztak napokon át? A hála lesz a sok kis árva gyermek öröme. Tizennégy­ezren nézték már meg a Győrről készült színes dia-film vetítéseket Az év elején készült el Győr műemlékeit és városképi szépsé­geit bemutató, színes dia-sorozat. A többszáz képet Győrött, Sopron­ban és a megye két-három közsé­gében mutatták be több esetben, magyarázó előadás kíséretében. Ezideig 14 000-en hallgatták vé­gig ezeket az előadás-sorozatokat és nézték meg a dia-vetítéseket, csupán decemberben 4000 látoga­tója volt a vetítéseknek. Nagy az érdeklődés falun is egy-egy ilyen előadásnak. Olyan kis községekben, mint Nagybajcs, vagy Kisbácsa. 250—300-an voltak kíváncsiak a megye székhelyének műemlékeire, a róluk szóló előadásra.­­. Tanulnak, szórakoznak a hegyeshalmi fiatalok Minden este vidám beszélgetés­től hangos a hegyeshalmi kultúr­otthon. Ping-pongoznak, biliárdoz­­nak, beszélgetnek a fiatalok. Az egyik sarokban a színjátszók áll­nak, s nagy érdeklődéssel hajol­nak a színdarabos könyv fölé. Azon tanakodnak, hogy melyik darabot válasszák ki, melyiket ta­nulják meg, amely nevelő is, szó­rakoztató is. A terem másik felében erős, vállas fiúik és mozgékony lányok beszélgetnek. Feladatuk az, hogy megalakítsák a sportköröket. A többség a sakk, az atlétika, a vízi sport és a tenisz mellett szavaz. Jelentkező van elég, sőt olyan fia­tal is akad, aki mindegyiknek tagja lesz. A kultúrotthon másik termé­ben a tánccsoport és az énekkar próbál. A határőrség katonáival közösen készülnek a szilveszteri kabaréműsorra. KISALFÖLD ÚJ RÁDIÓK Rádiógyáraink ki­tettek magu­­kért, hogy karácsony előtt sok­ szép készüléket hozhassanak­ forgalomba. Az igyekezet meg is­ hozta eredményét: megérkeztek a­ Győri Kiskereskedelmi Vállalat­ boltjaiba is a szebbnél-szebb­­ rádiókészülékek. Az Orion-gyér AR 303-as, AR 602-es és AR 702-­­ es feritantennnás rádiója bizonyá-­ ra kedvelt lesz a rádióvásárlók­­ körében. Ugyancsak népszerűek, lesznek a gyár olcsóbb készülékei is. A Vadásztöltény gyár Diadal­­­nevű rádiót, a Beloiannisz-gyár / Delta 426-os rádiót hozott forga- ,­lomba. A sok szép új rádió meg-­­ könnyíti a karácsonyi ajándéko­zást, hiszen a rádió nemcsak kel­­­lemesen szórakoztat, hanem szép­ lakásdísz is. Családi kiscukrászda nyílik meg ma délelőtt Győrött Ma délelőtt 10 órakor Győrött,­ az Árpád út 30. szám alatt csa­ládi kiscukrászda nyílik meg. Tíz­­ órától kezdve a cukrászda ven­­­­dégei már válogathatnak Baugar­­ner József országos hírű cukrász-­­ mester remekebből. Az édessége­­­­ket a helyszínen készítik és fris­­­­sen fogyaszthatják a vendégek. A családi cukrászda régi olasz cuk-­­­rászda helyén nyílik meg, de új­­ színben és átalakítva várja a ven­­dégeket. " Mégegyszer a győri pedagógiai akadémiáról Nagy érdeklődéssel olvastam a Győri Városi Tanács okta­tási állandó bizottságának felhívását a Kisalföldben. Pedagógiai akadémiát Győrnek — szól az a felhívás, amely engem is, mun­katársaimat is annyira megfogott. Két érvet látok én a felhívás megvalósítása mellett. Az egyik az, hogy végre lesz — legalábbis én ebben reménykedem — főiskolája Győrnek, a másik pedig, hogy olyan kult­úrközpon­t lé­tesülne, amely tovább emelné városunk kulturális fejlődését. Nagyon kell ez már nekünk. Kell, mert ha volt is valamikor jogakadémia a városban, a város régi urai nem sokat törődtek megszűnésével. Nem gondoltak arra, hogy ennek a városnak dolgozó népe is szeretne tanulni, művelődni. Ezzel ők nem törőd­tek. Miért fájt volna a fejük azért, hogy a munkások gyermekei is művelődjenek. Nekik az volt a lényeg, hogy legyen elég mun­kás a gyárakban. Ne tudjanak sokat, mert még a végén átlát­nak a szitám Persze ezt nem tudták elkerülni, de ez volt a céljuk. A másik a város kulturális fejlődése. Emlékszem még rá, amikor csak egy-egy énekkar, vagy egy-egy elszórt kis színjátszó csoport jelentette a város kultúráját. Az elmúlt évek alatt, a fel­­szabadulás óta sok történt ezen a téren is, de még nem minden. Ezért segítene rendkívül sokat városunkon az akadémia. Mert a dolgozók művelődésének kiterebélyesedését nemcsak a színház, a fejlődő zenekultúra jelenti, így legalább alkalmunk nyílna több tudományos probléma megismerésére is, és ez­t az abban a tudományágban elismert tanároktól, szakemberektől maguktól kaphatnánk meg. Talán ma még nem is tudjuk megmondani, mi minden várunk mi dolgozók a pedagógiai akadémia felállításától. Azt kérem a Városi Tanácstól, a pártszervezetektől és a szakszervezetektől, a KISZ-től, hogy folytassák a megkezdett harcot. Folytassák, mert ebben mindig maguk mögött érezhetik az egész városi, a munkásokat és az értelmiségi dolgozókat egy­aránt. Szeressük végre mi is úgy, ahogy kell városunkat. Szittyái László, W. P. Vagon- és Gépgyár. EGY ÜGYÉSZ NYOMÁBAN ... Senki sem tudná megmon­dani, hányszor" történt meg, hogy miután a bíró befejezte a vádlott és a tanuk kihallgatását, az ügyész emelkedett szólásra és a Magyar Népköztársaság nevében vádat emelt. Gyilkos, betörő, csaló, sik­kasztó, szélhámos, ellenforradal­­már és ki tudja még milyen bű­nös elítélését kérte a bíróságtól. Vádat képviselni nem népszerű dolog. Sok ember képzeletében az ügyész különleges ember. Kegyet­len, kemény és kérlelhetetlen, aki csak amellett kardoskodik, hogy minél több évre ítéljék el azokat, akik a vádlottak padján ülnek. És most szegődjünk egy ügyész nyomába, mit csinál, amikor munkája végeztével ráfordítja a bűnügyi aktákkal teli íróasztalára a zárat és másnap reggelig búcsút mond a bűnüldözésnek. Dr. Nesztor Iván ügyész lesz az, akit így megfigyelünk. Évek óta él Győrött, sokan ismerik szemé­lyesen és még többen a tárgyaló­teremből. Emberünk ezen a napon kivételesen pontosan délután fél ötkor csukja rá a zárt a bűnügyi aktákra. A kabátját magára teríti, úgy lép ki a szobájából. Két szo­bával arrébb már hárman várják. A kabát a fogasra kerül és Nesz­tor Iván már passzolja is a mak­kot, mert a hetes nem jött be. Ultiznak tízfilléres alapon. A pi­ros dupla. — Csak egy félórára ülök le. — mondja a kollégáknak. — Az asz­­szony ma iskolában van, sietni kell haza, nehogy a srácok szét­szedjék a lakást. Ha félóra múlva nem is, de egy óra eltelte után az egyik partner ultijának elfogása miatt jó hangulatban indul hazafelé. Nádorvárosban, a Corvin utca 29. számú ház egyik egyszerűen, de ízlésesen berendezett kétszobás lakásában lakik a család. A há­rom fiú: Péter, Iván és Tamás hangos „csókolom“ köszöntéssel fogadják a hazatérő apukát. Iván azonnal előhozakodik az igazga­tói dicsérettel, amelyet ma kapott. A kis Tamáska is ott ugrándozik a papa körül, csak­­Péter húzó­dott félre. A papa figyelmét ez nem kerüli el és Péter néhány kérdés után bevallja, hogy ma délután az iskola napközijében bizony rossz fát tett a tűzre. Még az ellenőrző könyvbe is beírt a nevelő néni. A lakás tele van könyvekkel. A kisebbik szoba a három gyere­ké, nekik is van már külön könyvtáruk. A gyerekek elvonultak a szobá­jukba, kisebb-nagyobb zajjal és veszekedéssel „csapd le csacsit“ játszanak. Az ügyész pedig, aki egész nap bűnügyi iratokat tanul­mányozott, a bélyeggyűjteményét rendezgeti. Szigorúan amatőr ala­pon gyűjti a bélyegeket az egész család. Csak cserélni lehet bélye­geket, eladni, venni nem, nehogy a gyerekek üzletelést tanuljanak. Ez az este csendesen telik el. Bélyeggyűjtés, olvasás, foglalko­zás a gyerekekkel. Természetesen nem mindegyik estének ez a prog­ramja Nesztoroknál. Férj és fele­ség lelkes színház és mozilátoga­tó. Megnéznek minden új darabot a színházban és minden új filmet a moziban. Szeretik az operát, kedvelik a könnyű zenét. Beülnek egy feketére a Rába, vagy a Vö­rös Csillag presszóba. Nem győ­riek, de nagyon szeretik a várost és havonként nagy sétákat tesz­nek a gyerekekkel és újra, meg újra megcsodálják a műemléke­ket. Péntek estéig, egész évre fog­laltaik. Nagy bridzspartik színhe­lye ilyenkor a Corvin utcai kis lakás. A igazságszolgáltatás területén tíz éve dolgozik Nesztor Iván. Hatezerötszáz ügyben indult harc­ba az igazság kiderítéséért.­­ Az embereikre jellemző, hogy a bűnö­zőt sajnálják és pártolják. A meg­történt eseményekre pedig egy idő eltelte után különbözősképpen em­lékeznek vissza, — mondja. A családban tradíció már, hogy utódaik a bűnüldözők tábo­rába lépnek. A nagyapa bíró és ügyvéd volt, az apa pedig ügyész és bíró. Nesztor Iván sem mint ügyész kezdte, hanem mint bíró­sági fogalmazó. Néha esténkénti szűk baráti társaságban elmeséli, hogyan lett Nesztor Iván bírósá­gi fogalmazóból dr. Nesztor Iván ügyész. Abban az időben Szombathe­lyen dolgozott. A vizsgálóbírónak volt a fogalmazója. Egyszer egy összeégett asszonyi holttestet ta­láltak az egyik Vas megyei falu­ban. Az orvos szerencsétlenséget állapított meg. És akkor, csak úgy műkedvelésből, a vizsgálóbíró fogalmazója is nyomozni kezdett. Észrevette, hogy a holttest fejbő­rének egy része nem égett meg és azon ütés nyoma látható. Tehát nem szerencsétlenség, hanem gyil­kosság történt. A bírósági fogal­mazó most már lázasan nyomozott tovább. Újabb bűnjeleket talált és rövidesen elfogták a gyilkost. Nesztor Ivánra felfigyeltek és egy év múlva kinevezték ügyésznek. Ügyészi pályafutása alatt már mindenféle bűnössel találko­zott. Halálos ítéletet három em­berre kért. Nem bánta meg később? — Nem. Kettő rablógyilkos volt, a harmadik egy győri férfi, a fe­leségét gyilkolta meg baltával. Életet oltottak ki és ezért élettel kell fizetni. Különben is mind­hárman kegyelmet kaptak, a bör­tönt azonban egész életükben nem hagyhatják el. Mi volt ügyészi munkájának legérdekesebb esete? — Egyszer veseműtét következ­tében meghalt a beteg. A műté­tet egy neves orvos végezte. Ne­kem kellett megtudni, követett-e el hibát. Egész sor boncolást vé­gignéztem és könyvből megtanul­tam, hogyan kell egy veseműtétet elvégezni. Ilyen hát egy ügyész, mint ma­gánember. Művelt, kedves, köz­vetlen. Úgy él, mint sokan má­sok. Félni csak azoknak kell tőle, akik hamis úton járnak. És ez így is van rendjén. Cseresznyák István. A GYŐRI SZERSZÁMGÉPGYÁR (Puskás Tivadar u. 8 sz.) felvesz ERŐSÁRAMÚ VILLAMOSFORGÓ­­GÉPEK ISMERETÉBEN JÁRTAS ELEKTRÓ MÉRNÖKÖT, TECHNIKUST, valamint több éves gyakorlattal rendelkező GÉPÉSZ­­MÉRNÖKÖT és TECHNIKUST. Jelentkezés:­­ a vállalat munkaügyi osztályán.

Next