Kisalföld, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

* (Folytatás az első oldalról) mert a ma fennálló kettősség, amely szerint az iparban a terme­lés szocialista alapon folyik, ugyanakkor a mezőgazdaságban még ma is a szétaprózott egyéni gazdaságok vannak túlsúlyban, sokáig nem tartható fenn. Ez az állapot már évek óta aka­dályozza a népgazdaság egészsé­ges fejlődését. Ennek ellenére, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése érdekében nem foly­t meg­felelő felvilágosító munka. Saj­nos, nem kevés a száma azoknak a párt- és állami funkcionáriusok­nak, akik ebben a rendkívül fon­tos kérdésben mean látnak világo­, tan, elhallgatják a mezőgazda­ság szocialista átszervezéseinek fontosságát, mert úgy vélik, ha ezekről a kérdésekről beszélnek, zavarják az egyéni parasztok ter­ e­melési biztonságát és elvesz­eét népszerűségüket. Azok, akik így gondolkoznak, mélységesen tévednek." A terme­lési biztonságinak rendkívül fon­tos jelentősége van a termelés fejlesztése szempontjából. Olyan illúziót kelteni a dolgozó­­parasz­toknak, hogy egyéni parcellák örök időkig fennmaradhatnak, nem más, mint a dolgozó paraszt­ság becsapása, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a párt po­litikájával Az a párt-, vagy ál­lami funkcionárius, ak­i erről nem beszél nyáran és őszintén a dol­gozó parasztoknak, és nem tesz meg mindent, ami elősegíti a ter­melőszövetkezetek fejlődését, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését, nem szereti igazán a dol­gozó parasztságot­ , a termelőszövetkezetek fejlesz­tését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését azonban nem kap­kodva, hanem nyugodtan, meg­fontoltan, s nem a dolgozó pa­rasztság akarata ellenére, hanem a vele való megegyezés­­ alapján, vele együtt kell megvalósítani. Fel kell számolni minden bürok­ratikus módszert, amely ellentét­ben áll a lenini önkéntességgel. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat ■lem bízhatjuk a spontaneitásra, mint ahogy azt a revizionisták mondják. A szocializmus építése nem történhet spontán módon, csak­ a párt és az álla­m­­tervszerű befolyásolása és irányítása útján. Ezért olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely segíti a termelő­szövetkezeti gazdaságokat a ter­melési fölény kialakításában , és amelynek alapján a parasztság jövőjét a termelőszövetkezeti gazdálkodásban látja biztosított­nak. Termelőszövetkezeti mozgal­munk gyorsabb ütemű fejlődésé­nek egyik legfontosabb feltétele, hogy a jelenleg működő mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek mi­nél előbb korszerűen felszerelt, sok árut termelő és állandóan nö­vekvő jövedelmezőségű nagyüze­mek legyenek. Azt a célt, kell ki­tűznünk, hogy a termelőszövet­kezeti­­tagok jövedelme a közel­jövőben — néhány éven belül — mintegy 25—30 százalékkal meg­haladja a j­ól­ gazdálkodó középpa­rasztok jövedelmét. Ennek érde­kében biztosítani kell, hogy a­­ter­melőszövetkezetek mind a nö­vénytermesztésiben, mind az ál­lattenyésztésben sokkal jobban használják rá a nagyüzem lehető­ségeit, s nagyüzemi keretek kö­zött tényleg nagyüzemi módsze­rekkel is dolgozzanak. Sokkal tervszerűbbé kell tenni a termelő­szövetkezetek beruházását. Foko­zott figyelmet kell fordítani a sa­ját erőből történő beruházások növelésére, s ezeknél nagy gon­dosságnak, takarék­osságnak kell érvényesülni. Rendet kell terem­teni minden termelőszövetkezet­ben a munkaszervezés és a jöve­delemelosztás terén is. Követke­­zetesen­ kell érvényesíteni a mun­kaegység szerinti elosztás elvét és kedvezőbbé kell tenni az arányt a pénzbeni és a természetbeni jö­vedelem között. Ebben az évben a 40—60 százalékos arány kiala­kítására kell törekedni. A ter­melőszövetkezetek a jó termésű években képezzenek tartalékokat a gyengébb termésű­­évekre. Külön kell beszélni a termelőcsoportokról, emelyeknek száma mintegy 900 területük 250 000 hold. Ezeknek fejlődését a múltban nemcsak az akadályozta, hogy elhanyagoljuk őket, hanem az is, hogy a számuk­ra biztosított kedvezmények nem a­ közös gazdálkodást, hanem egyéni gazdaságaikat­ erősítették. Ebből tanultunk és a feltételeket úgy szabtuk meg, hogy a termelő­csoportok olyanok legyenek, hogy azok a dolgozó parasztok egy ré­szét fokozatosan­­elvezessék a szö­­vetkezeti gazdálkodás legfejlet­tebb formájához. Sem a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, sem a termelőszövetk­e­zeti csoport­ok esetében nem engedjük meg az elmúlt években megtűrt lazaságot. Áttérve a gépállomások munkájára hangsúlyozta a mi­niszter, hogy a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének, a termelő­szövetkezetek megerősítésének és a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének fontos feltétele a gép­állomások rendszerének erősítése, munkájuk állandó javítása. A párt és a kormány világosan tisztázta, hogy a mezőgazdasági termelés gépesítésének fő formája a gépál­lomások rendszere. Az eredmények mellett­­ a leg­főbb hiba abban mutatkozik, hogy a gépállomások nem nyújtanak kellő szakmai és politikai segítsé­get a termelőszövetkezeteknek és nem éreznek kellő felelősséget a termelőszövetkezetekben végzett munkáért. A gépállomásoknak időben és jó minőségben végzett gépi munkán túlmenőleg szakmai­lag és politikailag is segíteniök kell a termelőszövetkezeteket. A gépállomások és termelőszövetke­zetek együttműködésének fontos feltétele a szerződéskötések és a szerződések betartása. Ehhez nagy segítséget nyújt a termelőszövet­kezetek gazdálkodásáról szóló kormányhatározat. Ennek végre­hajtása érdekében a szerződésben a múlt évinél részletesebben elő­írjuk a gépállomások és a terme­lőszövetkezetek jogait és kötele­zettségeit. Progresszív kedvez­ményt biztosítunk azoknak a ter­melőszövetkezeteknek, amelyek időben minél nagyobb gépi mun­kára szerződést kötnek. Szorosabbá kell tenni a terme­lőszövetkezetek és a gépállomások dolgozóinak kapcsolatát. Elő kell segíteni, hogy a termelőszövetke­zetekben dolgozó­ traktorosok mi­előbb belépjenek a termelőszövet­kezetekbe, de az ilyen traktorosok továbbra is a gépállomás teljes jogú dolgozói maradjanak. Az állami gazdaságokról szólva megállapította a miniszter, hogy ezek 1957-ben fennállásuk óta a legjobb eredményt érték el. A gazdaságok mintegy húsz szá­zaléka abszolút nyereséggel zárta az évet. Az 1957. évben a növény­­termelési és állattenyésztési ho­zamok együttes értéke mintegy ötszáz-hatszázmillió forinttal lesz több, mint az előző évben volt. Az elért eredmények mellett azon­ban még sok a javítani való az ál­lami gazdaságok gazdálkodásá­ban, elsősorban a költségek csök­kentése, a jövedelmezőség terén. A legfőbb feladat a gazdálkodás korszerűsítésével a helyes üzemi arányok és üzemágtársítások ki­alakítása, valamint a komplex­ gé­pesítés megteremtésével a kézi munka ráfordítás csökkentése. Az állami gazdaságok korszerű gaz­dálkodásukkal mutassanak utat a termelőszövetkezeteknek és tegyék szorosabbá a kapcsolatokat a kör­nyező termelőszövetkezetekkel. Ebben az évben — mondotta be­fejezésül —­ a mezőgazdasági ter­melés össztermelési értékét az 1957. évihez mérten 4,7 százalék­kal kell növelni. A növényter­mesztésben biztosítani kell leg­alább az 1957. évi színvonal tar­tását, az állattenyésztésben pedig az elmúlt évivel szemben 11,4 szá­zalékos termésnövekedést kell el­érni­. Nagy gondot kell fordítani az állami gazdaságok korszerű fejlesztésére, a termelőszövetkeze­tek gazdasági megerősítésére,­­a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésére és a gép­állomások munkájának megjaví­tására. KISALFÖLD Incze Jenő külkereskedelmi miniszter nyilatkozata a magyar-szovjet gazdasági tárgyalásokról Incze Jenő külkereskedelmi mi­niszter a magyar-szovjet gazdasá­gi kapcsolatok további fejlődésé­ről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatár-SZLTK­lk. Nemzetközi egyezményeink kö­zül — volumenét és jelentőségét is tekintve — legfontosabbak a Szovjetunióval kötött megállapo­dásaink. E megállapodások köte­lező erővel bírnak és úgy mindkét ország tervezésének szilárd alap­ját adják. Az 1957. november végétől 1958. január 13-ig — mindvégig igen baráti légkörben folyt magyar­szovjet kormány tárgyalások célja — éppen az volt, hogy a kormá­nyok közötti egyezményekkel is biztosítsuk a terveink megvalósí­tásához szükséges előfeltételeket. — Mit tartalmaz a hároméves árucsereforgalmi egyezmény? Az egyezmény kötelező formá­ban meghatározta a mindkét or­szág szempontjából fontos kiviteli és behozatali áruk mennyiségét és minőségét.A behozatali cikkek sorában megállapodás, történt a bányászat és vaskohászat, a gép- és finom­­mechanikai ipar­, olajipar, textil­ipar, papíripar, vegyipar, nyomda­ipar, gumiipar, a közlekedés, va­lamint a mezőgazdaság sok alap­vető fontosságú nyersanyagának és félkészárujának mennyiségére, így például gyapot, vasérc, nyers­vas, hengereltáru, kohókoksz, nyersolaj, faféleségek, rotációs papír, színesfémek, az alumínium­­termelés segédanyagai, stb. Az olajbányászat, az építőipar, a gépipar, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára gépeket, továbbá személy és tehergépkocsi­kat is vásárolunk, ezek ellenében is magyar árukat szállítunk.­­ Milyen megállapodás jött létre az ez évi árucsereforgalmat illetően? Az 1958. évi magyar-szovjet árucsereforgalmat szabályozó jegyzőkönyv a hosszúlejáratú megállapodásban biztosított im­portáruk mennyiségét további mintegy tizenöt százalékkal kibő­víti és szabályozza a kevésbé alapvető nyersanyagok, félkész­­áruk és készáruk — utóbbiba be­leértve a lakosság ellátását szol­gáló közvetlen fogyasztási cikkek (hűtőszekrény, mosógép, padlóke­félő, porszívó, motorkerékpár, órák, stb.) szállítását. Az 1958. évre előirányzott be­hozatal volumene az 1957. évi be-­­hozatal volumenét nem számítva a korábbi évekhez viszonyítva erőteljesen megnőtt, mert például 20 százalékkal nagyobb, mint az 1954. évi és mintegy hetven-het­­venöt százalékkal nagyobb, mint akár az 1955., vagy 1956. évi im­port mennyiség. Természetese­n már nem tartalmazza azokat a nagymennyiségű árukat, amelyen­ket az ellenforradalom okozta ter­melés-kiesés miatt 1957-ben átme­netileg behoztunk, de tartalmaz­za mindazokat a Mag­yarországon nem termelt — vagy nem kellő mennyiségben termelt árukat, — amelyeket tradicionálisan koráb­ban is importáltunk. — Milyen cikkeket szállítunk mi a Szovjetuniónak? Ami a Szovjetuniónak irányuló kivitelünket illeg annak hosszú­­lejáratú részét az jellemzi, hogy mintegy hetvenöt százalékát a gép- és finommechanikai iparunk gyártmányai teszik ki, a fenn­maradó huszonöt százalékban döntően közszükségleti cikkek sze­repelnek. A korábbi évekhez ké­pest tehát az exportban jelentő­sen megnő a gép- és finommecha­nika részesedési aránya és csök­ken az anyag- és a mezőgazda­­sági termékek aránya. Külön sa­játossága, hogy a gép- és finom­­mechanikai kategóriáin belül erő­sen megnő a munkaigényesebb híradástechnikai cikkek, valamint komplett berendezések volumene. Egyébként a megállapodásban egy sor eddig is szállított tradicio­nális áru szerepel, így igen­­nagy részt foglalnak el a tengeri- és folyami hajók, daruk, felvonóik, szerszámgépek. Új vonása a meg­állapodásnak, hogy kontingentál­tunk eddig nem szólított gépeket és berendezéseket, mint például Diesel-mozdony, konzervgyár, pa­radicsompüré gyár, hús és ba­­­­romfi feldolgozó berendezés, vala­mint egy sor híradástechnikai cikk. Az 1958. évi kivitelben például gázgenerátorok, egyes műszerfaj­ták, malomipari berendezések, nyomdaipari gépek, pneumatikus szerszámok, varrógépek, fénycsö­vek, stadion-berendezés, garázsbe­rendezés, palackozott bor,­­konyak­­félék, zöldség, gyümölcs, nyomda­termékek, stb- szerepelnek. A magyar áruk mennyisége az 1957. évi kivitellel összehasonlít­va lényegesen megnőtt, de még nem éri el a korábbi évek volu­menét. — Milyen beruházásokhoz nyújt gazdasági és műszaki segítséget a Szovjetunió? Aláírásra került a Magyar Nép­­köztársaság részére ipari üzemeik építése és rekonstrukciója, vala­mint a közlekedés fejlesztése cél­jából nyújtott gazdasági és mű­szaki segítségről szóló egyezmény is. Ez az egyezmény az 1958- 1963. éveket öleli fel Tervezési munkák elvégzése és­­gépi beren­­­dezések szállítása útján lehetővé teszi a Dun­ai Vasmű hengermű­vének megépítését, a gördülő­csapágy- és Diesel-gyártás, a mű­szer, a híradástechnikai, az erős­áramú, az aluminium, az építő­anyag, a textil, a papír és a mű­trágyaipar, valamint a mezőgaz­­daság egyes ágainak (például hib­ridkukorica) termelés fejlesztését. A Szovjetunió kormánya 300 millió rubel hitelt bocsátott ren­delkezésre, évi 2 százalékos ka­mat mellett, s ennek törlesztése az igénybevételt követő évtől kez­dődő tíz év alatt, évi egyenlő részletekben magyar árukkal tör­ténik. Megállapodás történt az ipari kooperáció elmélyítésére és új eszközeinek bevezetésére is. A Szovjetunió teljes mértékű mű­szaki dokumentációkat rendelke­zésünkre bocsátja, és az export­képesség növeléséhez szükséges és a modern technikának megfe­lelő alapok megteremtéséhez se­gítséget nyújt. A Szovjetunióval kötött megál­lapodások a tőkés országokkal is tovább fejlesztendő kapcsola­tainkkal együ­tt a külkereskedelmi vonatkozásban megadják­­a Ma­gyarország gazdasági fejlődését, szolgáló biztos alapokat, . Ismét elhalasztották az amerikai mesterséges hold kilövését Az AFP jelentése szerint csü­törtökön a kora esti órákban még azt mondták, jó kilátások vannak arra, hogy a péntekre virradó éj­szaka kilövik az amerikai mester­séges holdat. Emlékezetes, hogy a kísérletet szerdára virradó éjszaka a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt elhalasztották. Az AFP pén­teken hajnali hírében már arról számolt be, hogy a hadsereg mes­terséges holdjának kilövését ismét elhalasztották. A hírügynökség szerint nagyon valószínű, hogy a mesterséges holdat hordozó Jupi­­ter-C rakétát a közeljövőben kilö­vik. Jelenleg a légkör felső réte­gében urakodó heves szélvihar gá­tolja a kísérletet. Jóllehet, a saj­tónak semmiféle tájékoztatást nem adtak, feltehető, hogy még néhány napig eltart, amíg a lég­köri viszonyok annyira megjavul­nak, hogy a kísérlet lehetővé vá­lik. (MTI.) Elítélték áss Humanité felelős kiadóját Az Humanité felelős kiadója és egy újságírója, Alain Guerin ellen a független szakszervezetek szö­vetsége bűnügyi eljárást indított amiatt, hogy a magyarországi események idején a francia kom­munista párt székházának fel­­gyújtását követően az Humanité a jobboldali szakszervezetek tag­jait vádolta meg a gyújtogatással. A szakszervezeten kívül hat, név­ szerint megnevezett fasiszta is rá­­galmazási pert indított az Huma­nité ellen. A párizsi bíróság elítélte az Hu­manité kiadóját és a fasisztákat „megrágalmazó” újságírót, egyen­­kint százezer frankos pénzbünte­téssel sújtva őket, a hat fasisztá­nak pedig ugyancsak fejenkint százezer frank kártérítést ítélt meg. (MTI.) Magyar-mongol kereskedelmi egyezmény Budapesten a teljes egyetértés szellemében megtartott tárgyalá­sok eredményeképpen január 31- én aláírták a Magyar Népköztár­saság és a Mongol Népköztársaság közötti 1958—1960. évi árucsere­­forgalmi és fizetési megállapodást, valamint jegyzőkönyvet az 1958-ra vonatkozó árucsereforgalomról és fizetésről. Az aláírt jegyzőkönyv értelmé­ben 1958-ban a Magyar Népköz­­társaság különböző fúróberende­zéseket és a hozzá szükséges al­katrészeket, kész szőrmeárut, kon­­fekcióárut, szöveteket, gyógyszert és egyéb cikket szállít a Mongol Népköztársaságnak gyapjú, nyers­bőr, szőrme és egyéb állati termé­kek ellenében. (MTI.) Vasárnap: Ünnepségek lesznek Győrött és Téten Kisfaludy Károly születésének 170. évfordulója alkalmából A Hazafias Népfront Győr vá­rosi és járási bizottsága Kisfaludy Károly születésének 170. évfor­dulója alkalmából emlékünnep­séget rendez Győrött és a költő szülőfalujában, Téten. A győri ünnepsége­­ vasárnap, február 2-án délelőtt fél 11 órakor veszik kezdetüket. A Kamaraszín­házban dr. Bay Ferenc, a Kisfa­ludy Károly Megyei Könyvtár ve­zetője tart ünnepi beszédet. A be­széd után ünnepi műsor követke­zik, amelyben részt vesz a Zrínyi Ilona Tanítónőképző és Gimnázi­um énekkara, Pető Kálmán ve­zényletével. Kiss Ferenc, a Kisfa­ludy Színház művésze a költő ver­seiből ad elő-Téten délután 2 órakor kezdő­dik az ünnepély a község kultúr­­házában. Itt is ünnepi műsort ren­deznek a költő tiszteletére. Az ünnepség után a résztvevők megkoszorúzzák a Kisfaludy em­lékművet, megemlékezést mond Környei Jenő, a Hazafias Nép­front helyi elnöke. A téti ünnep­ségeken résztvesz a Megyei Ta­nács kórusa is Kőhalmi János ve­­zetésével. 1958. febru­ár .. szemitnt.

Next