Kisalföld, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

De Gaulle program­ja: A szabadság meggyilkolása Az Humanité fő­címében emeli ki Maurice Thoreznek és Jacques Duclosnak a köztársasági elnök­höz intézett levelében tett kije­lentését: nem akarjuk a törvé­nyesség látszatával fedezni az al­gíri és ajaccioi államcsíny előtti kapitulációt. Étienne Fajon a kommunista párt vezetőinek levelét kommen­tálva rámutat, hogy Thoreznek és Duclosnak az Elysée-palotába­n történt látogatása igen nagy szol­gálatot tett volna azoknak, akik a diktatúra felé hajlanak. Pierre Court­ade az Humintében rámutat, hogy a teljhatalmat a parlament szabadságra küldése kíséri. Ez felmentené de Gaulle-t attól, hogy a parlament előtt kell­jen beszámolnia tetteiről. Ugyan­ekkor de Gaulle közli azt a szán­dékát, hogy két évvel meghosz­­szabbítaná a képviselők mandátu­mát, s így a parlamentnek néhány évig­­fizetett szabadságot« biz­tosít." A cikkíró, aki Napóleonnal hasonlítja össze de Gaulle-t, meg­állapítja: Napóleon módjára te­szi ezt is, aki nagyon jól tudta, hogyan kell az egykori jakobinu­sokból a császárság grófjait ki­alakítani. Mindezek betetőzésére népszavazást tervez. A megkötö­zött népnek joga lesz megmonda­ni, hogy meg van elégedve vele. A legégetőbb kérdés az algériai háború problémája. De Gaulle itt bűvös formulát ígér: »­az észak­­i fizikai egészhez társult francia és muzulmán, Franciaország integ­ráns részévé vált Algériát, amely maga is társul Franciaországgal.« Ha ezt a bűvös formulát való­ban meg akarja valósítani, akkor ahhoz az szükséges, hogy az algé­riai felszabadítása iránt csatla­kozzék Massu tábornok integrá­ciós politikájához, s mindezt jó­váhagyja Marokkó királya és Burgida elnök is. De Gaulle pedig tökéletesen tudja azt, hogy Algé­ria függetlenségének elismerése az algériai felszabadít­ási front­­ számára a béke helyreállításának­­ feltétele. Tudja azt is, hogy Tuni­nisz és Marokkó függetlenségének­ tiszteletben tartása akadályozhat-­­ja meg csupán a háború kiter­­­jesztését. A de Gaulle-program csak egy pontban világos: a sza­badság meggyilkolásában, a többi­é pedig tudatos zűrzavar, becsapás­­ és ostobaság — írja Courtade. A CGT kiáltványban hívja fel a francia munkásságot harcra de Gaulle kormány­­alakítása ellen Párizs (AFP) A CGT pénteken este kiáltványt adott ki, amelyben felhívja a francia munkásságot, fokozza harcát de Gaulle kor­mányalakítása ellen. »Folytatni és szélesíteni kell a harcot, mindenütt meg kell sok­szorozni az egységes akciókat, sztrájkokat, munkabeszüntetése­ket, tüntetéseket, választ kell adni a fasisztáknak. Minden ed­diginél hatalmasabb erővel kell megnyilatkoznia a munkásság és a köztársaságpárti erők tiltako­zásának. Nem akarunk diktatú­rát, nem akarjuk de Gaullet a kormányra.« Helyreigazítás Pénteki számunkban a »Csak­nem háromszáz holdon végeztek anyarozs fertőzést a megyében« című cikkünkbe hiba került. Az anyarozs follóját nem 850, hanem 115 forintért váltja be a földmű­­vesszövetkezet. non oooooooooooooooo­o­ooo-í sok­ az Sok! Sí-EH­A C-UlutRISS gyógyvíz Tüntetés és verekedés a Champs-Elysées-n A szombatra virradó éjszakai órákban verekedésre került sor a párizsi Champs-Elysées-n. Az esti órákban néhány száz »úri tüntető« háborítatlanul felvonult a francia főváros legszebb sugárútján. A tüntetők de Gaulle-t éltették, hogy a kiáltásokba azután ilyen is belevegyüljön: »Le a zsidók­kal!« A lot har­ingta! kereszttel a gomblyukakban felvonuló és za­vartalanul tüntető graulteisták el­len az éjszakai órákban baloldali­ fiatalok nagyobb, tömege vonult­ fel. A két tábor összecsapott. A­ verekedésben többen súlyosan­­ megsebesültek. A rohamrendőrség is beavatkozott, de a verekedés­ sebesültjei közé rendőrök is ke­­i­erültek. Egy motorosrendőr jármű- í­vét elégették. Több gépkocsit ös­­­­szetörtek, illetőleg felfordítottak.­ A késő hajnali órákban ért véget a verekedés. A francia parlamenti csoportok döntése Párizs .(MTI) Az AFP gyorshíre szerint a szocialista párt igazgató bizottsága és parlamenti csoportja 77 szavazattal 74 ellenében úgy döntött, hogy hozzájárul de Gaulle tábornok beiktatásához. Mielőtt a beiktatásokról döntöt­tek volna, úgy határoztak, hogy a szocialista képviselők vasárnap szavazási szabadságot nyernek. Egyidejűleg a de Gaulle kor­mányban való részvétel szabadsá­gát határozták el. De Gaulle beiktatása mellett döntött: a poujadeista parlamenti csoport, az afrikai tömörülés párt­­jának csoportja és a hagyomá­nyos radikálszocialista csoport. A radikálszocialisták körülbelül kétharmados arányban döntöttek de Gaulle beiktatása mellett. A függetlenek és a parasztpár­tiak parlamenti csoportja Isorni kivételével szintén megszavazta de Gaulle beiktatását. A köztársasági szocialisták a baloldali köztársasági tömörülés ■ (RGR) és a demokratikus baloldal­­ (a Queutile-Morice irányzat radi-­­kálisai) parlamenti csoportjai ugyancsak de Gaulle tábornok be-­­iktatása mellett szavaz. A népi köztársasági mozgalom­ (MRP) végrehajtó bizottsága és­ parlamenti csoportja 79 szavazat- 1 tal 7 ellenében és 11 tartózkodás-­­­sal határozta el, hogy megszavaz­­­sa de Gaulle beiktatását. * Párizs (Reuter) A Reuter jelen­tése szerint vasárnap délután ma­gyar idő szerint 3 órára hívták össze a francia nemzetgyűlést. De Gaulle tábornok személye­sen megjelenik, hogy beiktatását kérje a nemzetgyűléstől. « Bizottság a francia demokrácia megsegítésére­­ Londonban London (Reuter) Londonban pénteken este 750 értelmiségi, író, újságíró és tanár gyűlt össze, hogy­ azonnali segítséget és támo­gatást követeljen a de Gaule el­len küzdő erőknek. Az ülést a­­francia demokrácia megsegítésé­re alakult bizottság­ hívta össze, amely nemrég alakult. Felolvasták Jean-Paul Statre és Claude Bourden nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy szoli­daritásra van szükség a diktatúra felé való sodródás ellen. Gyűjtést indítottak, amelynek célja biztosí­tani a Franciaországgal való ösz­­szeköttetés fenntartását és mene­déket­ nyújtani minden franciá­nak, aki a jelenlegi válság­­ kö­vetkeztében Üldözésnek lesz ki­téve. . LAPZÁRTAKOR érkezett Párizs (MTI) A párizsi rádió je­lenti, hogy a szombati nap folya­mán a CGT felszólította tagszer­vezeteit, hogy teljes számban csatlakozzanak az antifasiszta el­lenállási bizottsághoz. A Force Ouvriere részéről meg­cáfolták azt a hírt, amely szerint e szakszervezet főtitkára hajlandó lenne tárcát­­ vállalni de Gaulle kormányában. A CFTC irodája határozott­an cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint vezetőségének egyik tagját felszólították volna a de Gaulle kormányban való rész­vételre. El sum­ t­'p Bonn kapcsolatot keres a keleteurópai országokkal Berlin. (MTI) A bonni kormány egyes keleteurópai országokkal fel akarja venni a hivatalos kapcso­latot. A CDU-CSU parlamenti csoportja legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy helyeselné a Len­gyel Népköztársasággal való kap­csolatok fokozatos felvételét Bon­ni kormánykörökből származó ér­tesülések szerint a külügyi bizott­ság ülésén szóba kerül majd Nyu­­gat-Németország és Jugoszlávia viszonyának kérdése is Bonnban az a benyomás uralkodik,, hogy mindkét ország kormánya érde­kelve van a kapcsolatok norma­lizálásában. Díszünnepség a pedagógusnap alkalmából A VII. pedagógusnap alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkás­párt budapesti bizottsága, a Ha­zafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bi­zottsága és Budapest főváros ta­nácsának végrehajtó bizottsága szombaton este­­ díszünnnepséget rendezett a Néphadsereg Szín­házban. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Kállai Gyula és So­mogyi Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Benite Valéria művelődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi minisz­ter, valamint a politikai, társadal­mi és kulturális élet számos ve­zető személyisége. Az ünnepséget Bencédi József, a Bolyai gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. 1958. ferrdus 1, vasárilap. AZ ELSŐ SZÁMÚ „ATOMKÉM" AVAGY A BEBÖRTÖNZÖTT ATOMTUDÓS A brit titkosszolgálat főéit ügy­nöke nemrég hosszas látogatást tett a wakefieldi börtön egyik cellájában. A cella lakója, egy nemes profilú, erősen rövidlátó, szemüveges férfi, mindennap fél hétkor kel, bemosakszik hi­deg vízzel, kutyafuttában meg­reggelizik és máris leül heve­nyészett íróasztalához. Ő az a dr. Klaus Fux, akit a nyugati 1. számú atomkémnek nevez. 1950-ben a még ma is fiatal atomtudóst 14 évi börtönre ítél­ték. Azzal vádolták, hogy kiad­ta az amerikai atom- és hidro­génbomba titkát. Később 9 év­re csökkentették büntetését, úgyhogy 1959 júliusában sza­badlábra kerül. A biztonsági hatóságok álta­lában többé már nem törődnek azzal, aki letöltötte büntetését és szabadlábra helyezik. Az igaz, hogy a különösen veszé­lyes bűnözőkre továbbra is fel­ügyelnek, de ez nem okoz kü­lönösebb problémát. A brit ha­tóságoknak viszont már most fejfájást okoz, hogy dr. Klaus Fux 14 hónap múlva szabad lesz. A britek és óceánontúli ifjabb, de gazdagabb rokonaik leplezet­len aggodalommal teszik fel a kérdést: hova fog menni dr. Klaus Fux a kiszabadulás után? Hisz ez az ember, akit már a második világháború alatt a vi­lág egyik legtehetségesebb atom­­tudósának tartottak, a börtön­ben sem vesztette el tudomá­nyos érdeklődését. Egyik barát­ja, a Wakefieldből nemrég sza­badult Donald Hume szerint dr. Fox már 1953 óta mestersé­ges holdak szerkesztésén dolgo­zik. Közgazdasági problémákkal is foglalkozik. Jelenleg matema­tikai szemszögből vizsgálja a gazdasági jelenségeket. Cellájá­ban álóságos laboratóriumot és könyvtárat létesített. Egyesek azt állítják, hogy a neves brit atomtudósok is meg szokták látogatni és tanácso­kat kérnek volt kollégájuktól. A brit hatóságok hozzájárultak dr. Fux tudományos könyvtárá­nak gyarapításához. De feltéte­lezték, hogy Nagy-Britaniában fog maradni, s a brit tudomány szolgálatában áll. Dr. Fux azon­ban kijelentette Humenak, hogy mihelyt szabadul, Kelet-Né­­m­etországba utazik, Lipcsébe, ahol 83 éves apja él.­­ Egyesek szerint súlyos csapás lenne a Nyugatra nézve, ha keletre engednék. „Az ő agya tíz hid­rogénbombával ér fel" — jelen­tette ki egy angol vezető. Nagy-Britanniában még nem adták fel a teljes reményt, hogy ott tudják marasztalni dr. Klaus Fuxot. Mint egyes nyugati la­pok írják, éppen ezért kereste fel nemrég a titkos­szolgálat két ügynöke és ajánlatot tett neki, hogy dolgozzék továbbra Nagy- Britanniának. A FRANCIA VÁLSÁG A francia­ reakciós katonai megmozdulás által uralt területek 1958. május 29-én. ^ ...... ,, , ____ Jelmagyarázat: ’ t—- i — L Észak-Algéria, melynek 10 millió lakosából közel egymillió a francia telepes, a többi arab és berber. A helyi lakosság, 120 000 főnyi szabadságharcos csapatai ellen a francia kormányzat a fran­cia hadsereg nagyobb részét, 600 000 katonát vetett be. Ez a had­sereg a reakciós puccsisták támasza. 2. Dél-Algéria (szaharai területek) és Korzika szigete. 3. A fekete négyzetek a francia anyaország és Algéria, lako­sainak arányát érzékeltetik. Míg a 2 224 000 négyzetkilométer nagy­ságú Algériainak, mint fentebb említettük, 10 millió lakosa van, az 551 000 négyzetkilométer, tehát Algériánál, négyszer kisebb te­rületű anyaország lakosainak száma 45 millió fő, azaz négy és fél­szer több mint Algériáé. A francia hadseregből megmaradó 400 000 katona közül 45 000 fő Nyugat-Németország­ban, 40 000 fő Marok­kóban,, 15 000 fő Tuniszban, a többi az anyaország területén állo­másozik. ,­­­­ . . 4. A varsói szerződés tagállamai. ■ . 5. A francia földközi-tengeri flotta mozdulatai .

Next