Kisalföld, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

­ Mikojan beszéde az XXL kongresszusának ötödik napján Az SZKP XXI. kongresszusa szombaton délelőtt folytatta mun­káját. A délelőtti ülésen felszólalt J. D. Musztafajev, Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Alekszej Kiri­­csenko, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Központi Bi­zottság elnökségének tagja és mások. Beszédet mondott Livero Aguirre is, a Kubai Népi Szocialista Párt országos bizottságának képviselője. A délutáni ülésen többek között felszólalt A. Mikojan, az SZKP Központi­ Bizottsága elnökségének tagja. Az alábbiakban Mikojan elvtárs beszédét ismertetjük. A Hruscsov kongresszusi beszá­molójában felsorolt számok és té­nyek a következő hétéves időszak kommunista építésének nagysze­rűségét jellemzik —­rm­ondotta Mi­kojan, majd kijelentette, hogy a XX. kongresszus óta jelentős bél­és külpolitikai sikerek születtek. A szovjet demokrácia nagyot lé­pett előre — mondotta Mikojan. — A Szovjetunióban politikai okok miatt már nem alkalmaznak megtorló intézkedéseket az ál­lampolgárokkal szemben. Az új szocialista rendszer fej­lődésének egész menete bebi­zonyította, hogy a proletárdik­tatúrában a legfontosabb: a proletárdiktatúra szervező funkciója, az egész nép erejé­nek a szocializmus és a kom­munizmus építésére való össz­pontosítása. Erőszakra csupán a fejlődés bizo­nyos szakaszaiban van szükség. — A hétéves terv — folytatta Mikojan — fokozza a Szovjetunió vonzóerejét, s közvetve abban is érezteti majd hatását, hogy jobb lesz a tőkés országok dolgozóinak élete is. E terv végrehajtása nyo­mán a tőkés országok dolgozói még keményebben harcolnak majd jogaikért, s a tőkések kény­telenek lesznek engedményeket tenni a munkásosztálynak. Hruscsov beszámolójának azok a tételei, amelyekben az SZKP és a testvérpártok kapcsolatairól van szó, tőből elmetszik az állító­lagos szovjet beavatkozásról, Moszkva kezéről stb. szóló rágal­makat. Ez a rágalom arra kell a tőkéseknek, hogy gyengítsék a nemzetközi kommunista és mun­kás­mozgalmat. Mikojan felhívta a küldöttek fi­gyelmét, hogy ma, amikor még inkább a szocializmus javára to­lódtak, el az erőviszonyok, nem­csak létjogosultságot nyert a XX. pártkongresszus ama tétele, hogy a háború nem végzetszerűen elke­rülhetetlen, hanem e tételt mind­azok az erők elfogadták, amelyek síkra szállnak az új háború ellen. Mikojan hangsúlyozta: a Szovjetunió Kommunista Pártja ma egészségesebb, mint valaha. A XXI. kongresszus ragyogóan tanúsítja a Szovjet­uniónak az egész nemzetközi kommunista és munkásmoz­galomnak soha nem látott egységét. A párt által elítélt pártellenes csoportokról szólva Mikojan rá­mutatott, hogy ez a csoport lelep­lezése óta egyetlen emberrel sem gyarapodott. Ezen a kongresszuson csupán azért beszélünk­ róluk, hogy bebizonyítsuk a csoporthoz tartozó személyek álláspontjának helytelenségét, s pártunk lenini Központi Bizottsága politikájának helyességét. Az Egyesült Államokban tett látogatásom idején — folytatta Mikojan — azt kérdezték tőlem, milyenek a kapcsolatok a Szovjet­unió és a Kínai Népkö­ztársaság között. Ezt a kérdést nyilvánvaló­an nem jóakaratú célzattal vetet­ték fel. Megnyilatkozott benne az a kívánság, hogy kifürkésszék, nincs-e valami repedés országaink kapcsolataiban — és ezt Jugosz­láviában folytatott Kína-ellenes propaganda alapján tették. Meg­mondtam nekik, hogy ez csupán álom. A Kínai Kommunista Párt­nak Mao Ce-tung elvtárs által fi'i­i', a kongresszushoz intézet üzenete, valamint Cou En-laj elv­társ kongresszusi beszéde újabb bizonyítéka a megrendíthetetlen szovjet-kínai barátságnak. Úgy vigyázzunk erre a barátság­ra, mint a szemünk fényére, ne nyúljon hozzá mocskos kezével senki, hogy bepiszkítsa ezt a ba­rátságot — hangsúlyozta Mikojan. Mikojan hangsúlyozta: vélemé­nye szerint az Egyesült Államok­ban sok mindent eltorzítva látnak a Szovjetunió életéből, de hozzá­fűzte: találkozásaink után levon­hattuk azt a következtetést, hogy az amerikai nép és az üzleti kö­rök képviselői torkig vannak a »hidegháborúval." Az amerikaiak belátják, milyen szörnyű lehet az a háború, amelyet korszerű fegy­verekkel vívnak. E háborúban nemcsak a »Business« lesz lehe­tetlen, hanem végérvényesen el­veszíthetnek mindent, mert a kor­szerű háború mérhetetlen veszte­séget okozna az amerikai népnek. A továbbiakban Mikojan Dul­­lesnek, az Egyesült Államok kül­ügyminiszterének a január 27-i sajtóértekezletén tett legutóbbi ki­jelentéseivel foglalkozott. E kije­lentések éppen a XXI. kongresz­­szus megnyitásának napján hang­zottak el, s belőlük nem tűnt ki, hogy Dul­les hű maradt volna a találko­zások idején tett nyilatkozatai­nak szelleméhez. Mikojan ezután a szovjet-ame­rikai kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozott. A Roosevelt életében kötött szovjet-amerikai kereske­delmi egyezmény 1951-ben történt egyoldalú felbontása a Szovjet­uniót sértő módon megkülönböz­tető helyzetbe hozta más orszá­gokhoz képest. Az Egyesült Álla­moknak meg kell szüntetnie a diszkriminációs vámtarifákat, s a hagyományos szovjet exportcik­kek tilalmát, hogy az Egyesült Ál­lamokkal folytatott kereskedelem révén szerzett dollárokon nagy megrendeléseket tehessünk Ame­rikában — mondotta a szónok. Nem akarunk az Egyesült Álla­moktól fegyvert vásárolni, fegy­verünk nekünk is van bőven, s ezek minősége kitűnő. Mi a békés fogyasztás céljaira szolgáló áruk­ról beszélünk — hangsúlyozta Mi­kojan. Egyes nyugati személyiségek — folytatta —­ azt állítják, hogy a Szovjetunió, amely saját gazda­sági életét fejleszti, semmit sem fog külföldről vásárolni. A tapasz­talat azonban azt mutatj­a, hogy minél fejlettebb egy ország, annál jobban fokozhatja külkereskedel­mét. A hétéves terv azzal a lehető­séggel számol — hangsúlyozta —, hogy kétszeresére növel­hetjük a Szovjetunió külkeres­kedelmét. Most nemcsak a­­ szovjet nép, nem csupán a szocialista országok népei, hanem az emberek világ­szerte egyre inkább meggyőződ­nek róla, hogy helyes a mi külpo­litikánk, amely a háborús veszély ellen vívott harcra, a kapitalista rendszerrel folytatott békés ver­senyre irányul — mondotta Mi­kojan. * A kongresszus február 2-án folytatja munkáját. E­SA|FOLU Az egész emberiség magasztos perspektíváját tárja fel a XXL kongresszus A világsajtó, a rádióállomások és a nagy hírügynökségek nap­nap után újabb és újabb tudósí­tásokban, kommentárokban tár­gyalják, értékelik a Moszkvában tanácskozó kommunisták beszé­deit, megállapításait, a jövő ter­veit. A kongresszus munkájáról szóló kommentárok hangsúlyozzák, hogy az egész emberiség magasz­tos perspektíváját tárja fel az SZKP XXI. kongresszusa. Gro­­miko beszédével kapcsolatban szá­mos kommentár már címében hangoztatja, hogy a szocialista rendszer hatalmas eredményei ré­vén az emberiség történetében elő­ször vált reális lehetőséggé a vi­lágháború kiküszöbölése. ATHÉN Az Avgi című lap bő kivonatok­ban ismerteti Gromiko külügymi­niszter kongresszusi beszédét, majd ezeket írja: a szocialista rendszer hatalmas eredményei ré­vén az emberiség történetében el­ső ízben vált reális lehetőséggé az évszázados vágyálom megvalósí­tása, a világháború kiküszöbölése az emberi társadalom életéből. LONDON Hruscsov ezzel a jelszóval je­lentkezik: „Jó étvágyat, elvtársak“ — írja a New Statesman. Ha megvalósítja könnyebb éle­tet és jómódot ígérő terveit, most, amikor megkezdődött a kommu­nizmus felépítése, a békés versen­gés több lesz a puszta jelszónál. Céljai nagyon ambiciósak, de nem elérhetetlenek. A szovjet gazdaság növekedésének aránya — akár ön­­magában, akár a nyugati iparál­­lamok fejlődéséhez viszonyítva te­kintjük­­ — olyan­­kihívás, amely előtt nem lehet szemet hunyni. A másik ok, a Szovjetunió nö­vekvő stratégiai hatalma. E ter­vek megvalósítása vitathatatlanull a nemzetközi f­eszültség csökkenté­sét és a fegyverkezési versenyre fordított anyagi eszközök korláto­zását követeli. Nagy ostobaság lenne Dulles részéről, ha elutasít­ja a Szovjetunió jelenlegi békeof­­fenzíváját. RÓMA Az olasz sajtó továbbra is élénk figyelemmel kíséri a kongresszus munkáját. A Paese Gromiko beszédéről ezeket írja: „A háború most már nem elke­rülhetetlen. A Szovjetunió hét­éves tervének és a szocialista or­szágok gazdasági fejlődésének si­kere újabb tényező lesz a világ­­helyzetben. Az erőviszony már most megváltozott és ez az alapja a békés együttélésnek. MONTEVIDEO Az uruguayi sajtó változatlan érdeklődéssel kíséri az SZKP kongresszusának munkáját. Az El Popular című lap óriási történelmi jelentőségű eseményként jellemzi a kongresszust. Még az amerikai propaganda sem hagyhatja fi­gyelmen kívül azt a tényt — írja a lap —, hogy a kongresszus tel­jesen reális feladatokat tűz ki a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közötti gazdasági verseny­ben. Lapzártakor érkezett: Dulles a jövő héten rövid láto­gatásra Európába érkezik. (Ang­liába, Franciaországba és Nyugat- Németországba látogat el.) 1959. február 1. vasárnap. (Folytatás az első oldalról) Árutermelés és közös értékesítés A termelőszövetkezetek összter­melésének és árutermelésének nö­velése, valamint a munkaegység­­részesedés pénzbeli arányának emelése útján jelentősen fokozni kell a közös értékesítést, elsősor­ban a központi árualapok számá­ra. Ennek érdekében termelési szerződést elsősorban a termelő­­szövetkezetekkel kell kötni. Már az 1958—59-es gazdasági évben meg kell határozni azokat a növé­nyeket és vetőmagvakat, amelye­ket szerződés alapján kizárólag az állami gazdaságok és a termelő­­szövetkezetek termelhetnek. Az 1959—1960-as gazdasági év­től kezdődően a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kötött termelési és terményértékesítési szerződések alapján járó pénzbeli előlegeket a szerződtető vállala­tok helyett a Magyar Nemzeti Bank folyósítja. Arra a többlettermelésre, ame­lyet a termelőszövetkezet a zöld­ségfélékből szerződéssel lekötött mennyiségen felül a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló válla­lat köteles pótszerződést kötni és a többlettermést a szerződés fel­tételei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség- és gyümölcsellátásának biztosítása, illetőleg javítása érdekében széle­sebb körben lehetővé kell tenni a termelőszövetkezetek számára a zöldség és a gyümölcs árusítását és azt, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közvetlenül kössenek áruértékesítési szerző­dést a kiskereskedelmi vállalatok­kal, a földművesszövetkezetekkel, valamint a felhasználó állami vál­lalatokkal és intézményekkel. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek abban az esetben, ha áru­­értékesítésben elérik, vagy túlha­ladják a meghatározott egységnyi területre megállapított szintet, kedvezményben részesülnek. A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzák a feldolgozó üzemi tevékenység körének szé­lesítésével is. Ennek érdekében segíteni kell, hogy a termelőszö­vetkezetek végezzék saját terme­lésű terményeik és termékeik el­sődleges feldolgozását, árutermelésüket az állami, vagy szövetkezeti felvásárló szervek út­­­ján értékesítik és az egy holdra eső állóeszközeik értéke legalább 4000 forint, kombájn és cséplőgép kivételével minden mezőgazdasági gépet vásárolhatnak. A termelő­szövetkezeti csoportok egytenge­lyes traktor­okat és legfeljebb 15 lóerős motorokat, valamint az azokhoz szükséges munkagépeket vásárolhatnak. A szakszövetkeze­tek és a termelői szakcsoportok részére lehetővé kell tenni saját erőforrásaikból kis traktorok, kü­lönleges mezőgazdasági gépek vá­sárlását. Gépi munkák A termelőszövetkezeteket a gép­­állormási díjkedvezmény szem­pontjából három csoportba kell sorolni. Az első csoportba a meg­szilárdult termelőszövetkezetek, a másodikba az 1958. január 1-e előtt alakult, de még gyenge ter­melőszövetkezetek, a harmadikba az 1958. január 1-e után alakult új termelőszövetkezetek és a fej­lődő termelőszövetkezetek tartoz­nak. A termelőszövetkezeteket az érvényben lévő legnagyobb gép­állomási díjkedvezmény abban az esetben illeti meg, ha a gépállo­mással március 10-éig szerződést kötnek — egy hold szántóra szá­mítva — az első csoportba tartozó termelőszövetkezeteknél 4,5, a második csoportban 3,5, a harma­dik csoportban 2 normál hold gépi munka elvégzésére. Azok a jól működő mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek, ame­lyek 1000 holdon, vagy ennél na­gyobb területen gazdálkodnak. Beruházás Az 1959. évben mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelő­szövetkezeti csoportok saját erő­ből végzendő 165 millió forint ér­tékű beruházásait az állam hosz­­szúlejáratú hitellel jelentős mér­tékben kiegészíti. A termelőszö­vetkezetek építkezéseihez, felújí­tási és tatarozási munkáihoz, mintegy 43 millió téglát, 19 500 tonna cementet, 5700 tonna me­­szet 189 000 folyóméter vasbeton­gerendát, 364 000 négyzetméter palát, 3,1 millió darab cserepet, 9700 köbméter épületfát és 6000 köbméter egyéb, az építkezéshez felhasználható fát, valamint te­hergépkocsira való 5400 gumiab­roncsot és személygépkocsihoz való 1675 gumiabroncsot, 2200 tonna eternit nyomócsövet, vala­mint szivattyúkat, szórófejeket kell biztosítani. A termelőszövetkezetek halte­­nyésztésének­­ előmozdítására az Országos Vízügyi Főigazgatóság 500 hold tógazdasági területen vé­gezze el a tervezési és az építési munkákat. A műszakilag igényesebb ter­melőszövetkezeti magasépítkezé­­sek kivitelezéséhez 1959-ben az Építésügyi Minisztérium 77 millió, a tanácsi építőipari vállalat 32 millió, az OKISZ 81 millió forint vállalati kapacitást biztosítson. Az 1959. évben 505 kilométer hosz­­szúságú távvezetékeket és 270 transzformátort kell megépíteni, illetőleg a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátani. A ter­­melőszövetkezetek részére 1969- ben 100 kilométer bekötőutat kell építeni A határozat a továbbiakban ve­­gyes rendelkezéseket tartalmaz. Elmondja többek között, hogy a megyei tanácsok végrehajtó bi­zottságai az­ állami beruházások kommunális létesítményeit (be­kötőút, kórház, villamosítás, mű­velődési otthon stb.) elsősorban azoknak a községeknek biztosít­sák, amelyekben a dolgozó pa­rasztság többsége a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért. Az ilyen községeket vagy járásokat nem­csak gépekkel, hanem tenyészál­latokkal, műtrágyával, építő­­anyaggal is el kell látni nagy­ob mértékben annak érdekében, hogy ezzel megalapozzák a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a megyei tanács végrehajtó bizott­sága csökkentheti, vagy megvon­hatja a kedvezményeket az olyan termelőszövetkezettől, amely az alapszabályt, vagy a termelőszö­vetkezetek működésére vonatkozó jogszabályokat megsérti. Kétmillió rádió Tizenhatezer televízió előfizető van az országban A posta adatai alapján a múlt évben több mint 190 000-rel növe­kedett a rádióelőfizetők száma. Budapesten 36 000 új készüléket jelentettek be. A növekedést és a 247 628 vezetékes rádiót figyelem­be véve jelenleg 1 944 351 rádió­előfizetője van az országnak. Egyedül Budapesten 525 000 rádió­készüléket tartanak nyilván. A televíziónál 16 038 előfizetőt tart nyilván a posta. Az NDK-ban olcsóbb lett a cukor és a margarin BERLIN (MTI) A Német De­mokratikus Köztársaságban feb­ruár 1-től kezdve olcsóbb lett a cukor és a margarin. Az árcsökke­nés kihatással van a pék és cuk­rászati árukra is. Ezzel az intéz­kedéssel a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának vásár­lóereje évente újabb 250 millió márkával növekszik.

Next