Kisalföld, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

A Nagyszabású dalosüzniepség színhelye volt vasárnap a fertődi, egykori hercegi kastély. Több mint ezer Győr-Sopron megyei dalos adott hangversenyt Haydn József, a százötven esztendeje elhunyt nagy zeneköltő emlékére. A d­alostalálkozón megjelentek­ a megyei párt-, állami és kulturális szervek képviselői, a Művelődés­­ügyi Minisztérium kiküldötte és a budapesti zenei élet több kima­gasló egyénisége. Eljött Kodály Zoltán, az idős, háromszoros Kos­­suth-díjas zeneművész is, megjele­nésével nyilvánítván a Haydn em­lékére rendezet fertődi dalostalál­kozónak az országos Haydn-ün­­nepségek között viselt rangját. A dalostalálkozó délben a fer­tődi, a kapuvári és a soproni gyer­mekkarok, valamint két (győri és östevényi) tánccsoport szereplésé­vel kezdődött. Délután három óra­kor nedrg az ezernyi dalos felvo­nult ahhoz a házhoz, amelyben hajdan a zeneköltő lakott Megko­szorúzták Haydn emléktábláját. Ezután a kastély udvarán, mint­egy 1300—1400 főnyi közönség előtt ár. Porpáczi Aladár, a Kísér­leti Intézet Kossuth-díjas igazga­tója beszélt, majd megkezdték mű­sorukat Győr-Sopron megye leg­jobb kórusai Először az összkar állt föl a főépület előtti hatal­mas dobogóra, hogy Kodály monu­mentális, Magyarokhoz című mű­vével köszöntse a közönséget. A karmesteri emelvényen Kodály Zoltán állt. S amikor a sokszóla­mú mű már teljesen betöltötte a kastély udvarát és az utolsó szó is elröppent a dalosok ajkáról, a kö­zönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte Kodály Zoltánt és az énekkarokat. Gyönyörű virágcsok­rokat nyújtottak át a zenetudós­nak. A közönség hálás tapssal jutal­mazta az egymás után dobogóra lépő énekkarokat, amelyek kitű­nő, kulturált előadásiban tolmá­csolták Haydn, Kodály, Bárdos, Csajkovszkij, Novikov, Handel, Halmos és mások műveit. S egy­aránt megérdemelték a tapsot va­lamennyien, hiszen nagyszerű él­ményt nyújtottak, s egyben ízelí­tőt is adtak Győr-Sopron megye magas színvonalú daloskultúrájá­ból. Elismerés illeti valamennyi kórust . . . Az öttevényi Földmű­vesszövetkezet Éneklő Családját, a Mosonmagyaróvári Városi Tanács énekkarát, a Soproni Ruhagyár kórusát, a győri Vagongyár ének­karát, a Hegykői Földművesszö­vetkezet énekkarát, a soproni kis­ipari szövetkezetek kórusát, a Ka­puvári Népi Együttes énekkarát, a megyei tanács kórusát, a soproni Liszt Ferenc pedagógus kórust és a fertődi Haydn kórust. Kitűnő együttest ismerhettünk meg az egyetlen vendégszereplőben, a Szé­kesfehérvári MÁV vegyeskarban is. S végül: elismerés illeti a nagy­szabású dalostalálkozó előkészí­tőit a kitűnő rendezésért ... A da­lostalálkozó méltó megemlékezés volt Haydn Józsefről. Méltó ahhoz az ünnepségsorozathoz, amelyet ez évben rendeznek meg országszer­te a halhatatlan zeneóriás tisztele­tére. H. J. Dalostalálkozó volt Fertődön Haydn emlékére — RÉSZT VETTEK A MEGYE LEGJOBB KÓRUSAI — — AZ ÖSSZKART KODÁLY ZOLTÁN VEZÉNYELTE — Virágcsokrokkal köszöntik Kodály Zoltánt az összkari mű előadása után. A Hegykői Földművesszövetkezet énekkarát Komlós Zsuzsa dirigálta. A Soproni Ruhagyár kórusa Kovács Sándor vezényletével adta elő Vecchi, Novikov, Ád­ám és Smetana műveit. KISALFÖLD Napkelte a Jangce partján Vincze Lajos, az ismert festő­művész a közelmúltban néhány hó­napot a Kínai Népköztársaságban töltött, Sanghaj és Kanton környé­kén. Élményeit a toll és az ecset eszközeivel örökítette meg, Nap­kelte a Jangce partján címmel. Vincze könyve nemcsak egyszerű útleírás, hanem ugyanakkor gaz­dag tárháza a Kínára vonatkozó általános ismereteknek is. Az ér­dekes naplót a művész fekete és színes tusrajzai díszítik. (Gondolat Könyvkiadó.) Ilusztráció Vincze T­ajos: Napkelte a Jangce pandán című útleírásából. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A SOPRONI VÁROSI TANÁCS VB. IPARI ÉS MŰSZAKI OSZ­TÁLYA pályázatot hirdet a fel­ügyelete alatt álló SOPRONI IN­GATLANKEZELŐ VÁLLALAT­NÁL megüresedett FŐMÉRNÖKI (MŰSZAKI VEZETŐI) ÁLLÁSRA. Jelentkezhetnek azok a személyek, akik mérnöki oklevéllel rendelkez­nek, vagy többéves gyakorlatot igazoló techontina végzettségük van. A pályázatot legkésőb­bI. ha­lá­ig taert a Soproni Ingatlanke­zelő Válalatnál leadná. A pályázat­hoz csatolni kell a végzettség iga­zolását és önéletrajzot.. Fizetési fel­tételek az ,,E“ kategóriájú válla­latra meghatározott összeg szerint. 767 1959 június^JL^Jcedd írók és olvasók találkozója A könyvhét első napja Győrött és a megyében Vasárnapi számunkban már hírt adtunk az ünnepi könyvhét pénteken tartott soproni megnyi­tójáról. A megye többi helységé­ben vasárnap nyitották meg a könyvhetet. Győrött a városi tanács épülete előtt felállított könyvsátorban délelőtt fél tíz órakor Bándy Miklósné vb. elnökhelyettes nyi­totta meg az ünnepi könyvhetet, majd BERK­ESI ANDRÁS ÍRÓ ÜDVÖZÖLTE A GYŐRI OLVASÓKAT A nap folyamán a könyvhét al­kalmából megyénkbe érkezett írók közül Berkesi András Győ­rött, Molnár Géza Csornán és Szanyban, Földeák János Kapu­­várott látogatta meg a könyvsát­rakat és dedikálta a könyveit. Az első nap esős időjárása elle­nére biztatóan indult a forgalom a könyvsátrakban és a boltokban. Győrött a Könyvterjesztő Válla­lat boltjában és a központi könyv­sátorban több száz könyv kelt el, és összesen mintegy 5500 forint volt a forgalosa. Szép forgalmat bonyolítottak le a megye többi helységében is. Mosonmagyaróvárott például AZ ELSŐ VEVŐ 400 FORINTÉRT VÁSÁROLT KÖNYVET s a nap folyamán 3000 forintos forgalmat bonyolított le a városi könyvesbolt. Győrött este 9 órakor írók és olvasók találkozóját tartották a vagongyár József Attila Kultúr­­ott­honában. Berkesi András, Mol­nár Géza és Földeák János írók válaszoltak az olvasók kérdéseire. A felszólalók megállapították, hogy Berkesi András Októberi vihar és a Vihar után című regé­nyei értékes szerepet játszottak abban, hogy az ellenforradalom után az emberek lelkében tisz­tázzák a problémákat. Jó volna, ha még egy harmadik kötetben is lenne folytatása. Szóba került a máról szóló irodalom kérdése is és a jelenlévőknek az volt a vé­leménye, hogy minél több olyan jó könyv kellene, amely mai éle­tünkkel foglalkozik. Megkérdez­ték az írókat, hogy hogyan tart­ják fenn a kapcsolatot az élettel, az olvasóközönséggel. Berkesi András válaszában kö­zölte, hogy MÁR DOLGOZ® HARMADIK REGÉNYÉN, amely az első kettőnek folytatása lesz. A második kötetből film ké­szül. Ezenkívül még egy regény témájával foglalkozik. Aztán pá­rizsi élményeiről beszélt, Párizsban jónevű festők a flasz­terre rajzolt pasztelképeik előtt kalappal járnak körül, s az utcá­kon költőket lehet látni, akik ké­zinyomdán sokszorosított versei­ket árulják. Egymilliókétszáz­ezer autó van a fény városában, éjjel azonban megjelennek az ut­cákon a munkanélküliek kis cso­portjai és a meleget adó kanális­­nyílások fölé terített újságpapí­ron alusznak. A mai téma kérdé­séhez szólva elmondotta kínai ta­pasztalatait. Ott állandóan járják az üzemeket és a falvakat az írók, egyik híres kínai filmszínésznő elment egy termelőszövetkezetbe dolgozni, hogy megismerje a fizi­kai munkát. De megbízásokkal, előlegekkel is segítik a fiatal író­kat és művészeket. Nálunk is jó lenne NAGYOBB BIZALOM A FIATAL ÍRÓK IRÁNT és nem ártana, ha nemcsak az írók, de a színészek, sőt a lekto­rok és dramaturgok is közelebb­ről ismernék a való élet minden­napi problémáit. Földeák János a Szovjetunió­ban szerzett élményeiről beszélt, majd elmondotta, hogy gyakran jár a Csepeli Papírgyárban, és az üzem munkája nem egyszer vers­re ihlette. Egyik alkalommal, mi­kor egy fiatal szobrásszal együtt volt ott, éppen egy korszerű, ha­talmas új gépet szereltek fel. Az egyik osztrák cég szállította. A külföldi vállalat főmérnöke, aki a szerelési munkálatokat vezette, csodálkozott azon, hogy az író és a szobrász élményszerzés céljából visszatér ide, ahol valaha munká­sok voltak. Molnár Géza válaszolt a Hul­lámverés című regényével kap­csolatban feltett kérdésekre, majd hangoztatta, hogy bár sok­kal könnyebb a múltról írni, amelynek értékelése kialakult, ő és jelenlévő írótársai azért fog­lalkoznak mégis a mával, mert az sokkal izgalmasabb, forróbb és közelebbről érinti az embereket És NAGYOBBAT LEHET ALKOTNI MAI TÉMA FELDOLGOZÁSÁVAL. A különböző korok nagy irodal­mai mindig a maguk korának áb­rázolásából születtek. A­z írónak a közönséggel való kapcsolat­a rendkívül bonyolult kérdés. Van­nak akik állandóan az üzemeket bújják, mégse tudnák jólt írni. Nagy Lajos a kávéházi ablak mö­gül jobban látta az életet, mint ezek. Az élettel való jó kapcso­lathoz kell életismeret is, tehet­ség is, jól látó szem és felismerő készség, a szocializmus mellett álló szív és az élet szeretete.

Next