Kisalföld, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
A TASZSZ jelentés szerint Hruscsov vasárnap, felesége és leánya társaságában Solohov neves író meghívására Sztanyica Veneszkajába (Rosztov terület) érkezett. A minisztertanács elnökét Solohov és a helyi pártszervezet, továbbá a hatóságok és a rosztovi, valamint a sztálingrádi dolgozók képviselői fogadták A fogadtatás után gyűlést tartottak, amelyen társadalmi szervezetek vezetői, továbbá Solohov és Hruscsov mondott beszédet. Hruscsov beszédének nagy részét a nemzetközi helyzetnek, a békés együttélésnek, a szovjet és az amerikai kormányfő közelgő találkozásainak szentelte. Hangsúlyozta, hogy jó szándékokkal utazik az Egyesült Államokba, azzal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdulását . Hajlandók vagyunk olyan inézkedéseikre — mondotta —, amelyeknek segítségével fel lehet olvasztani a hidegháború jegét és amelyek lehetővé teszik, hogy a népek fellélegezzenek. Reméljük, az Egyesült Államok kormányát szintén hasonló elgondolások vehetik. Hruscsov a továbbiakban rámuatott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő dolgot, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer nyugatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő augutlis 18-i üzenetére adott válaszáról is. — Első olvasásra — mondotta Hruscsov — ez a válasz kedvező benyomást kelt. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tartózkodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen különbözik a bonni kormány dokumentumainak eddigi stílusától. Adenauer üzenete igen fontos kérdéseketérint. Kifejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb megértésre e kérdésekről országaink együttműködésének fejlődése céljából. Ha e szavakat tettek követik, akkor feltehető, hogy átléphetjük majd azt az elválasztóvonalat, amely közöttünk a nemzetközi helyzet megoldást sürgető, kérdéseinek megítélésében fennáll, s lépéseket tehetünk a nemzetközi feszültség enyhítésének, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony megjavításának útján. Szeretnők, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya részletesebben kifejtené javaslatait olyan fontos kérdések megoldását illetően, mint a leszerelés, a háború maradványainak felszámolása, országaink együttműködésének fejlesztése. Véleményünk szerint, ha a másik fél is úgy akarja, ezek a kérdések nem megoldhatatlanok, megoldhatók, ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtják az égető nemzetközi problémák békés rendezését. Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a maga részéről valóban elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta Hruscsov és megígérte, hogy válaszolni fog Adanauer üzenetére. Beszédében Hruscsov a Szovjetunió gazdasági és kulturális fejlődésének kérdéseivel, a hétéves terv feladataival is foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszítések történnek az SZKP XXI. kongresszusán, valamint a párt Központi Bizottságának júniusi plénumán hozott határozatok végrehajtására, milyen széleskörű mozgalom fejlődött le a szovjet városokban és falvakban a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. — Sikeresen teljesítjük és túlszárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongreszszuson megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. Hruscsov ezután Mihail Alekszandrovics Solohov írói munkásságát méltatta. — Az utóbbi években ■— mondotta — Mihail Alekszandrovics nem egyszer tett utazást külföldön. Mindenütt, mint a legnagyobb szovjet írót, mint a szovjet kultúra képviselőjét fogadták. Önök tudják, hogy Eisenhower elnök meghívására hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba utazom. Meghívom erre az útra Mihail Alekszandrovicsot. Azt hiszem neki is hasznos lesz, ha közelebbről megismeri a mai Amerika életét. Hruscsov látogatása Solohovnál Links, rechts, links.TM Links, ein, zwei.... Durva facipők talpa koppan a nagy Appel Platzen. Több ezer ember lépte dobban. Fúvószenekar náci indulókat játszik. Érdes hang kiáltja a vezényszavakat, sa kapuban halálfejes SS-katona számolja a halálraítélt élőhalottakat. Munkára indulnak, mert pusztulásuk előtt még kisajtolják belőlük az erőt, amelyért egy rab után három birodalmi márkát fizetnek az SS-nek a gyárosok, a halál vámszedői. Mielőtt íráshoz fogtam, tömérdek korabeli hírlapot, képes újságot lapoztam át s eközben valami belső fájdalom mardosott. Úgy, éreztem, mintha a borzalom, a halál és az iszonyat ülne velem egy asztalnál. A gyötrelem, a szenvedések és megaláztatások oly szégyenteljes propagálása — ahogyan azt a lapok hasábjain tették —, összeszorították bensőmet. A fasiszta lapok hivalkodó képei, a szörnyű valóságot dokumentáló sorok megrázó erővel telepedtek a szívemre és felidézték a szörnyű tragédiát.TM Az egyik képről Hitler vigyorog rám, a másikon lángoló falvak rommá lőtt házai között törnek előre „diadalmasan” a halálfejes SS-osztagok. Horogkeresztek erdeje közepette ülnek diadalünnepet a fasiszta hordák, s feltartott kezekkel várják a gyilkos sortűz dördülését Ukrajna egyik falucskájában és Párizs külvárosában... A párizsi diadalív árnyékában náci tankok dübörögnek, és stukákvijjognak Anglia városai felett... ■ Új képek tárulnak elém.... Az országúton deportáltak menete kígyózik és Speer hadfelszerelésügyi miniszter munkába állításukról tárgyal a birodalom hadiipari megbízottjaival. Keitel tábornok lovagkeresztet akaszt egy burgenlandi suttyó nyakába, mert „kitüntette magát az ukrajnai harcokban...” . ..felsőbbrendű faj” platinaszőke Mädchenjei pucérságukkal szórakoztatják a „győztes” katonákat. Göbbels pezsgős vacsorát ad a Führer tiszteletére, és Himmler megszemléli a koncentrációs táborokat-Szörnyű képek. Kiöltözött tábornokok fogadáson, s emitt barakkok, szögesdrót-kerítés, amelyeken túl emberek milliói számlálják a napokat, hiszen minden nappal rövidebb lesz az élet s közelebb kerül a korai, jogtalan halál. Valaha pedig álmodtak, terveztek, s az élettől sokat reméltek ezek az emberek. Most rogyadozó léptekkel viszik széttépett álmaikat, vágyaikat a krematórium felé, ahol éjjel-nappal füstöl a kémény... Emberség, logika és értelem megtorpan. Nem tudja felfogni a szörnyű tragédiát. Miért? Miért?! „Ein Volk, ein. Reich, ein Führer...” — ordította a Göbbels vezette náci propagandagépezet és „Gott mit uns” — isten velünk — jelszóval halálfejes SS-legények Mi történjék Németországgal, amely egy emberöltő alatt két világháborút zúdított az emberiségre ? — ez volt az alapvető kérdés a második világháború győzelmes befejezésének előestéjén. Németország sorsáról először 1944 szeptemberében folyt tanácskozás Londonban, a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia s Franciaország képviselői között. Németország megszállásáról és ellenőrzéséről véglegesen az 1945 februárjában megtartott jaltai értekezleten döntöttek, megerősítve a londoni tanácskozás Az Egyesült Államok demokrata pártjának ifjúsági klubjai hétfőn értekezletet tartottak. Az értekezleten határozatot fogadtak el, amely követeli, hogy az Egyesült gyilkolták halomra az embereket! Sok-sok millió embert, akinek az volt csupán a vétke, hogy érző ember volt, szerette az életet s hű maradt önmagáihoz. Majdnem másfél évtized telt el azóta, hogy nem zúg fülünkbe a zuhanóbombázók észbontó sivítása. Háborúban megfáradt elmék és kezek új életet teremtettek. Új városok születtek és kinőttek a virágok a sírok felett. Ezek az évek elegendőnek bizonyultak arra, hogy a háború okozta károkat helyrehozzák, de túl kevésnek ahhoz, hogy begyógyítsák a sebeket, mert behegedtek ugyan, de egy-egy dal,egy-egy fénykép nyomán sajognak még, s könybelábadnak a szemek... Örök és mély az emberi emlékezet, mint a kiapadhatatlan forrás. Ezért dobolnak riadót a szívek, amikor újra masíroznak a kárhozottak, akiknek más ugyan az egyenruhájuk, de a nyakukban régi lovagkereszt fityegti határozatát. A második világháborúban győztes szövetséges hatalmak 1945. augusztus 2-án Potsdam melletti Ceciliehhofban ünnepélyesen aláírták azt a szerződést, amely potsdami egyezmény néven vonult be a történelembe. Az egyezmény feladata az volt, hogy megszabja a német kérdés, rendezésének útját. A szövetséges nagyhatalmak egyetértettek abban, hogy az agresszív, fegyverzajos Németországnak el kell tűnnie, helyette fel kell építeni egy új, demokratikus és békeszerető Németország Államok rövid időn belül teremtse meg a diplomáciai kapcsolatokat a népi Kínával és keresse a két ország közötti ellentétek megoldási módozatát, got! Ezt kívánták a népek, ez volt a fasizmus elleni harcban elesett hősök végrendelete. A potsdami egyezmény meghatározta, hogy: „....Németországot a megszállás ideje alatt gazdasági egységként kell kezelni...” Ez a megállapodás azt volt , hivatva szolgálni, hogy a megszálló hatalmak igazgatási tevékenysége ne vezethessen sem Németország területi, sem pedig gazdasági megosztására. A nyugati hatalmak azonban vállalt kötelezettségeiket megszegve, már 1948-ban megkezdték Németország egységének megbontását, az úgynevezett kétféle övezet megteremtésével és a külön pénznem bevezetésével. A potsdami egyezmény aláírása után három évvel bekövetkezett Németország kettészakítottsága, s ezzel a nyugati nagyhatalmak megindították azt a folyamatot, amely a potsdami egyezmény megállapodásainak sorozatos megszegéséhez vezetett. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország megszegték a potsdami egyezményt és az NSZK-ban Adenauer vezetésével létrejött egy olyan kormány, amely az imperializmus zsoldjába szegődött, a revánsvágytól eltelve, féktelen háborús előkészületeket folytat, ismét veszélyezteti szomszédait és a világbékét. A Szovjetunió maradéktalanul végrehajtotta az egyezményben vállalt kötelezettségeit, és a Német Demokratikus Köztársaság területén felszámolták a náci militarizmust, a fasizmust, a monopóliumokat és létrejött egy demokratikus, békszerető állam, amely nem fenyegeti sem szomszédait, sem a világbékét. (Folytatjuk.) A POTSDAMI EGYEZMÉNY SORSA KISALFÖLD Eisenhower a spanyol külügyminiszterrel tárgyalt Londonban Nyugati, hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök Chequersben folytatott kétnapos tanácskozásait befejezve, hétfőn reggel Macmillan miniszterelnök társaságában gépkocsin visszautazott Londonba. Az angol fővárosba érkező Eisenhower rövid látogatást tett a Szent Pál székesegyház kápolnájában, amelyet a második világháborúban elesett amerikai katonák emlékére építettek. A Reuters és az AP jelenti, hogy Castiella spanyol külügyminiszter hétfőn ézésben felkereste Eisenhower elnököt és átadta neki Franco tábornok levelét. Castiella valamivel több, mint egyórás megbeszélést folytatott előbb Eisenhower elnökkel, majd Herter külügyminiszterrel. Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára újságíróknak kijelentette, hogy a Spanyolországnak, nyújtott amerikai segély és támogatás kérdését vitatták meg. Az AP jelentése szerint Castiella a segély növelését kérte Eisenhowertől, hangoztatta továbbá, hogy Franco a legteljesebb bizalommal viseltetik Eisenhower nyugateurópai körútja iránt. Eisenhower elnök hétfőn a Winfieldhausban az Egyesült Államok londoni nagykövetének házában ebéden látta vendégül azokat az angol politikusokat és magasrangú katonákat, akikkel a második világháború alatt együttműködött, köztük Churchill volt miniszterelnököt és Montgomery tábornagyot. Hétfőn délután magyar idő szerint 18 óra 30 perckor Macmillan miniszterelnökkel együtt interjút adott az angol televízió részére az angol miniszterelnök dolgozószobájában. 1959 szeptember 1 kedd Adenauer kancellár válaszüzenete i¥. Sz. Hruscsovhoz A Pravda augusztus 31-iki száma közli annak az üzenetnek szövegét, melyet Adenauer kancellár intézett N. Sz. Hruscsovhoz, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökéhez. Adenauer elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy N. Sz. Hruscsov hozzá intézett üzenetét a szovjet sajtó a megállapodással ellentétben nyilvánosságra hozta. A kancellár azonban hallgat arról, hogy ez csak azután történt, hogy a nyugatnémet sajtóban az üzenettel kapcsolatban különféle híresztelések láttak napvilágot. A szovjet lapok N. Sz. Hruscsov üzenetének szövegét azért tették közzé, hogy elejét vegyék a félreértéseknek. Adenauer válaszüzenetében foglalkozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak alakulásával Moszkvában tett látogatása, óta és kijelenti, hogy e kapcsolatok nem javultak annyira, amennyire várni lehetett volna. ” „Miért történt így — írja — nehéz megmondani. Még nehezebb lenne megállapítani, hogy ki a felelős ezért. Úgy gondolom azonban, hogy sohasem késő valamit jóvátenni, s hiszem, hogy ezt jó lenne megtenni országaink érdekében, mindenki érdekében.” N. Sz. Hruscsovnak arra a véleményére válaszul, hogy a kancellár „gyűlölete a szocializmussal és a kommunizmussal szemben szemmel láthatóan zavarja őt abban, hogy helyesen ítélje meg a történelmi eseményeket, amelyek nemzedékünk szeme előtt játszódnak le”, Adenauer azt állítja, hogy „nem revansiszta és soha nem is volt az,* — „Kormányomban — írja Adenauer — hihes egyetlen revansiszta, s magam nem tűrtem volna egyetlen olyan minisztert sem, aki revansiszta.” Adenauer kifejezi azt a véleményét, hogy „a valóban döntő kérdés, amely meghatározza mindnyájunk jövőjét, a végsőkig vitt felfegyverzés mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverkezésben. Ez olyan feszült légkört teremt, amilyen a természetben megelőzi a pusztító vihar kitörését”. — Véleményem szerint — folytatja Adenauer — minden egyes állami vezető politikája legfőbb céljának kell lennie az ellenőrzött leszerelés megvalósításának a nukleáris és hagyományos fegyverzetek területén, vagyis ismét folytatnunk kell ott, ahol 1957 augusztusában az ENSZ albizottsága Londonban abbahagyta , és eredményesen be kell fejezni azokat a tárgyalásokat, amelyek úgy látszott, nem vettek rossz fordulatot A nemzetközi feszültség enyhítésének kérdése Adenauer véleménye szerint „annyira összefügg az ellenőrzött leszerelés egyedül döntő kérdésével, hogy ha a leszerelés kérdésében számottevő haladás mutatkoznék, ez megkönnyítené más kérdéseknek a megoldását is és teljesen új légkört teremtene”. — Az ideológiai különbségek — állapítja meg befejezésül Adenauer — nem jelenthetnek akadályt, különösen ami a gazdasági együttműködést illeti. Amerikai fiatalok a diplomáciai kapcsolatok felvételét követelik a népi Kínával