Kisalföld, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

A TASZSZ jelentés szerint Hrus­csov vasárnap, felesége és leánya társaságában Solohov neves író meghívására Sztanyica Veneszka­­jába (Rosztov terület) érkezett. A minisztertanács elnökét Solohov és a helyi pártszervezet, továbbá a hatóságok és a rosztovi, vala­mint a sztálingrádi dolgozók kép­viselői fogadták A fogadtatás után gyűlést tar­tottak, amelyen társadalmi szer­vezetek vezetői, továbbá Solohov és Hruscsov mondott beszédet. Hruscsov beszédének nagy ré­szét a nemzetközi helyzetnek, a békés együttélésnek, a szovjet és­ az amerikai kormányfő közelgő találkozásainak szentelte. Hang­súlyozta, hogy jó szándékokkal utazik az Egyesült Államokba, az­zal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdulását . Hajlandók vagyunk olyan in­­ézkedéseikre — mondotta —, ame­lyeknek segítségével fel lehet ol­vasztani a hidegháború jegét és amelyek lehetővé teszik, hogy a népek fellélegezzenek. Reméljük, az Egyesült Államok kormányát szintén hasonló elgondolások ve­hetik. Hruscsov a továbbiakban rámu­­atott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő dolgot, a béke fenntar­tásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mond­hatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer nyu­gatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő aug­utlis 18-i üzene­tére adott válaszáról is. — Első olvasásra — mondotta Hruscsov — ez a válasz kedvező benyomást kelt. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tartózkodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen kü­lönbözik a bonni kormány doku­mentumainak eddigi stílusától. Adenauer üzenete igen fontos­ kérdéseket­­érint. Kifejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb megér­tésre e kérdésekről országaink együttműködésének fejlődése cél­jából. Ha e szavakat tettek köve­tik, akkor feltehető, hogy átlép­hetjük majd azt az elválasztóvo­nalat, amely közöttünk a nemzet­közi helyzet megoldást sürgető, kérdéseinek megítélésében fenn­áll, s lépéseket tehetünk a nem­zetközi feszültség enyhítésének, a Szovjetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság közötti viszony megjavításának útján.­­ Szeretnők, ha a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya rész­letesebben kifejtené javaslatait olyan fontos kérdések megoldását illetően, mint a leszerelés, a hábo­rú maradványainak felszámolása, országaink együttműködésének fejlesztése. Véleményünk szerint, ha a másik fél is úgy akarja, ezek a kérdések nem megoldhatatla­­nok, megoldhatók, ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtják az égető nemzetközi problémák bé­kés rendezését. Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya a maga részéről valóban elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta Hruscsov és megígérte, hogy vá­laszolni fog Adanauer üzenetére. Beszédében Hruscsov a Szovjet­unió gazdasági és kulturális fej­lődésének kérdéseivel, a hétéves terv feladataival is foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszíté­sek történnek az SZKP XXI. kongresszusán, valamint a párt Központi Bizottságának júniusi plénumán hozott határozatok vég­rehajtására, milyen széleskörű mozgalom fejlődött le a szovjet városokban és falvakban a hét­éves terv határidő előtti teljesíté­séért. — Sikeresen teljesítjük és túl­szárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongresz­­szuson megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. Hruscsov ezután Mihail Alek­­szandrovics Solohov írói munkás­ságát méltatta. — Az utóbbi években ■— mon­dotta — Mihail Alekszandrovics nem egyszer tett utazást külföl­dön. Mindenütt, mint a legna­gyobb szovjet írót, mint a szovjet kultúra képviselőjét fogadták. Önök tudják, hogy Eisenhower elnök meghívására hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba uta­zom. Meghívom erre az útra Mi­hail Alekszandrovicsot. Azt hi­szem neki is hasznos lesz, ha kö­zelebbről megismeri a mai Ame­rika életét. Hruscsov látogatása Soloh­ovnál Links, rechts, links.TM Links, ein, zwei.... Durva facipők talpa koppan a­ nagy Appel Platzen. Több ezer ember lépte dobban. Fúvószene­kar náci indulókat játszik. Érdes hang kiáltja a vezényszavakat, s­­a kapuban halálfejes SS-katona számolja a halálraítélt élőhalot­takat. Munkára indulnak, mert pusztulásuk előtt még kisajtolják belőlük az erőt, amelyért egy rab után három birodalmi márkát fi­zetnek az SS-nek a gyárosok, a halál vámszedői. Mielőtt íráshoz fogtam, tömér­dek korabeli hírlapot, képes újsá­got lapoztam át s eközben valami belső fájdalom mardosott. Úgy, éreztem, mintha a borzalom,­ a halál és az iszonyat ülne velem egy asztalnál. A gyötrelem, a szenvedések és megaláztatások oly szégyenteljes propagálása — ahogyan azt a lapok hasábjain tették —, összeszorították benső­met. A fasiszta lapok hivalkodó k­épei, a szörnyű valóságot doku­mentáló sorok megrázó erővel te­lepedtek a szívemre és felidézték a szörnyű tragédiát.TM Az egyik képről Hitler vigyorog rám, a másikon lángoló falvak rommá lőtt házai között törnek előre „diadalmasan” a halálfejes SS-osztagok. Horogkeresztek er­deje közepette ülnek diadalünne­pet a fasiszta hordák, s feltartott kezekkel várják a gyilkos sortűz dördülését Ukrajna egyik falucs­kájában és Párizs külvárosában... A párizsi diadalív árnyékában náci tankok dübörögnek, és stu­­kák­­vijjognak Anglia városai fe­lett... ■ Új képek tárulnak elém.... Az országúton deportáltak menete kígyózik­ és Speer hadfelszerelés­­ügyi miniszter munkába állítá­sukról­ tárgyal a birodalom hadi­ipari megbízottjaival. Keitel tá­bornok lovagkeresztet akaszt egy burgenlandi suttyó nyakába, mert „kitüntette magát az ukrajnai harcokban...” . ..felsőbbrendű faj” platina­szőke Mädchenjei pucérságukkal szórakoztatják a „győztes” kato­nákat. Göbbels pezsgős vacsorát ad a Führer tiszteletére, és Himmler megszemléli a koncent­rációs táborokat-Szörnyű képek. Kiöltözött tá­bornokok fogadáson, s emitt ba­rakkok, szögesdrót-kerítés, ame­lyeken túl emberek milliói szám­lálják a napokat, hiszen minden nappal rövidebb lesz az élet s kö­zelebb kerül a korai, jogtalan ha­lál. Valaha pedig álmodtak, ter­veztek, s az élettől sokat remél­tek ezek az emberek. Most ro­gyadozó léptekkel viszik szétté­pett álmaikat, vágyaikat a kre­matórium felé, ahol éjjel-nappal füstöl a kémény... Emberség, logika és értelem megtorpan. Nem tudja felfogni a szörnyű tragédiát. Miért? Miért?! „Ein Volk, ein. Reich, ein Füh­rer...” — ordította a Göbbels ve­zette náci propagandagépezet és „Gott mit uns” — isten velünk — jelszóval halálfejes SS-legények Mi történjék Németországgal, amely egy emberöltő alatt két világháborút zúdított az emberi­ségre ? — ez volt az alapvető kér­dés a második világháború győ­zelmes befejezésének előestéjén. Németország sorsáról először 1944 szeptemberében folyt ta­nácskozás Londonban, a­ négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britan­­nia s Franciaország képviselői kö­zött. Németország megszállásáról és ellenőrzéséről véglegesen az 1945 februárjában megtartott jal­tai értekezleten döntöttek, meg­erősítve a londoni tanácskozás Az Egyesült Államok demokrata pártjának ifjúsági klubjai­­ hétfőn értekezletet tartottak. Az érte­kezleten határozatot fogadtak el, amely követeli, hogy az Egyesült gyilkolták halomra az embereket! Sok-sok millió embert, akinek az volt csupán a vétke, hogy érző ember volt, szerette az életet s hű maradt önmagáihoz. Majdnem másfél évtized telt el azóta, hogy nem zúg fülünkbe a zuhanóbombázók észbontó siví­­tása. Háborúban megfáradt el­mék és kezek új életet teremtet­tek. Új városok születtek és ki­nőttek a virágok a sírok felett. Ezek az évek elegendőnek bizo­nyultak arra, hogy a háború okozta károkat helyrehozzák, de túl kevésnek ahhoz, hogy begyó­gyítsák a sebeket, mert beheged­tek ugyan, de egy-egy dal,egy-egy fénykép nyomán sajognak még, s könybelábadnak a szemek... Örök és mély az emberi emlé­kezet, mint a kiapadhatatlan forrás. Ezért dobolnak riadót a szívek, amikor újra masíroznak a kárhozottak, akiknek más ugyan az egyenruhájuk, de a nyakukban régi lovagkereszt fityeg­­t­i határozatát. A második világháborúban győztes szövetséges hatalmak 1945. augusztus 2-án Potsdam melletti Ceciliehhofban ünnepé­lyesen aláírták azt a szerződést, amely potsdami egyezmény né­ven vonult be a történelembe. Az egyezmény feladata az volt, hogy megszabja a német kérdés, rende­zésének útját. A szövetséges nagyhatalmak egyetértettek abban, hogy az ag­resszív, fegyverzajos Németor­szágnak el kell tűnnie, helyette fel kell építeni egy új, demokra­tikus és békeszerető Németország Államok rövid időn belül teremt­se meg a diplomáciai kapcsola­tokat a népi Kínával és keresse a két ország közötti ellentétek meg­oldási módozatát, got! Ezt kívánták a népek, ez volt a fasizmus elleni harcban elesett hősök végrendelete. A potsdami egyezmény megha­tározta, hogy: „....Németországot a megszállás ideje alatt gazdasági egységként kell kezelni...” Ez a megállapodás azt volt , hi­vatva szolgálni, hogy a megszálló hatalmak igazgatási tevékenysége ne vezethessen sem Németország területi, sem pedig gazdasági megosztására. A nyugati hatal­mak azonban vállalt kötelezettsé­geiket megszegve, már 1948-ban megkezdték Németország egysé­gének megbontását, az úgyneve­zett kétféle övezet megteremtésé­vel és a külön pénznem bevezeté­sével. A potsdami egyezmény alá­írása után három évvel bekövet­kezett Németország kettészakí­tottsága, s ezzel a nyugati nagy­hatalmak megindították azt a folyamatot, amely a potsdami egyezmény megállapodásainak sorozatos megszegéséhez vezetett. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország megszeg­ték a potsdami egyezményt és az NSZK-ban Adenauer vezetésével létrejött egy olyan kormány, amely az imperializmus zsoldjá­­ba szegődött, a revánsvágytól el­telve, féktelen háborús előkészü­leteket folytat, ismét veszélyezteti szomszédait és a világbékét. A Szovjetunió maradéktalanul végrehajtotta az egyezményben vállalt kötelezettségeit, és a Né­met Demokratikus Köztársaság területén felszámolták a náci mi­­litar­izmust, a fasizmust, a mono­póliumokat és létrejött egy de­mokratikus, békszerető állam, amely nem fenyegeti sem szom­szédait, sem a világbékét. (Folytatjuk.) A POTSDAMI EGYEZMÉNY SORSA KISALFÖLD Eisenhower a spanyol külügyminiszterrel tárgyalt Londonban Nyugati, hírügynökségek jelen­tik, hogy Eisenhower elnök Chequersben folytatott kétnapos tanácskozásait befejezve, hétfőn reggel Macmillan miniszterelnök társaságában gépkocsin visszauta­zott Londonba. Az angol főváros­ba érkező Eisenhower rövid láto­gatást­ tett a Szent Pál székesegy­ház kápolnájában, amelyet a má­sodik világháborúban elesett ame­rikai katonák emlékére építettek. A Reut­ers és az AP jelenti, hogy Castiella spanyol külügyminisz­ter hétfőn ézésben felkereste Eisen­hower elnököt és átadta neki Franco tábornok levelét. Castiella valamivel több, mint egyórás meg­beszélést folytatott előbb Eisen­hower elnökkel, majd Herter kül­ügyminiszterrel. Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára újságíróknak ki­jelentette, hogy a Spanyolország­nak, nyújtott amerikai segély és támogatás kérdését vitatták meg. Az AP jelentése szerint Castiella a segély növelését kérte Eisenho­­wertől, hangoztatta továbbá, hogy Franco a legteljesebb bizalommal viseltetik Eisenhower nyugateuró­­pai körútja iránt. Eisenhower elnök hétfőn a Win­­fieldhausban az Egyesült Államok londoni nagykövetének házában ebéden látta vendégül azokat az angol politikusokat és magasran­gú katonákat, akikkel a második világháború alatt együttműködött, köztük Churchill volt miniszter­elnököt és Montgomery táborna­gyot. Hétfőn délután magyar idő szerint 18 óra 30 perckor Mac­millan miniszterelnökkel együtt interjút adott az angol televízió részére az angol miniszterelnök dolgozó­szobájában. 1959 szeptember 1 kedd Adenauer kancellár válaszüzenete i¥. Sz. Hruscsovhoz A Pravda augusztus 31-iki szá­ma közli annak az üzenetnek szö­vegét, melyet Adenauer kancel­lár intézett N. Sz.­ Hruscsovhoz, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökéhez. Adenauer elégedetlenségét fe­jezi ki amiatt, hogy N. Sz. Hrus­csov hozzá intézett üzenetét a szovjet sajtó a megállapodással ellentétben nyilvánosságra hozta. A kancellár azonban hallgat ar­ról, hogy ez csak azután történt, hogy a nyugatnémet sajtóban az üzenettel kapcsolatban különféle híresztelések láttak napvilágot. A szovjet lapok N. Sz. Hruscsov üzenetének szövegét azért tették közzé, hogy elejét vegyék a fél­reértéseknek. Adenauer válaszüzenetében foglalkozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak alakulásával Moszkvában tett látogatása, óta és kijelenti, hogy e kapcsolatok nem javultak annyira, amennyire várni lehetett volna. ” „Miért történt így — írja — nehéz meg­mondani. Még nehezebb lenne megállapítani, hogy ki a felelős ezért. Úgy gondolom azonban, hogy sohasem késő valamit jóvá­tenni, s hiszem, hogy ezt jó lenne megtenni országaink érdekében, mindenki érdekében.” N. Sz. Hruscsovnak arra a­ vé­leményére válaszul, hogy a kan­cellár „gyűlölete a szocializmus­sal és a kommunizmussal szem­ben szemmel láthatóan zavarja őt abban, hogy helyesen ítélje meg a történelmi eseményeket, amelyek nemzedékünk szeme előtt játszódnak le”, Adenauer azt állítja, hogy „nem revansisz­ta és soha nem is volt az,* — „Kormányomban — írja Adenauer — hihes egyetlen re­­vansiszta, s magam nem tűrtem volna egyetlen olyan minisztert sem, aki revansiszta.” Adenauer kifejezi azt a véle­ményét, hogy „a valóban döntő kérdés, amely meghatározza mindnyájunk jövőjét, a végsőkig vitt felfegyverzés mind a hagyo­mányos, mind a nukleáris fegy­verkezésben. Ez olyan feszült lég­kört teremt, amilyen a természet­ben megelőzi a pusztító vihar ki­törését”. — Véleményem szerint — foly­tatja Adenauer — minden egyes állami vezető politikája legfőbb céljának kell lennie az ellenőrzött leszerelés megvalósításának a nukleáris és hagyományos fegy­verzetek területén, vagyis ismét folytatnunk kell ott, ahol 1957 augusztusában az ENSZ albizott­sága Londonban abbahagyta , és eredményesen be kell fejezni azo­kat a tárgyalásokat, amelyek úgy látszott, nem vettek rossz fordu­latot A nemzetközi feszültség enyhí­tésének kérdése Adenauer véle­ménye szerint „annyira összefügg az ellenőrzött leszerelés egyedül döntő kérdésével, hogy ha a le­szerelés kérdésében számottevő haladás mutatkoznék, ez meg­könnyítené más kérdéseknek a megoldását is és teljesen új lég­kört teremtene”. — Az ideológiai különbségek — állapítja meg befejezésül Ade­nauer — nem jelenthetnek aka­dályt, különösen ami a gazdasági együttműködést illeti. Amerikai fiatalok a diplomáciai kapcsolatok felvételét követelik a népi Kínával

Next