Kisalföld, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MAI SZÁMUNK 12 OLDAL­­ ÁRA 80 FILLÉR ÉVFOLYAM, 257. IV. SZÁM Győr, 1959. november 1., vasárnap A MAG­YAR SZOCIALISTA MI­NK 4 SPART ____________ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Nincs szebb feladat, mint a nép ügyét szolgálni“ M­egkezdődött a megyei pártértekezlet Tegnap délután két órakor megkezdődött Győrött, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának nagytermében a Győr-Sopron megyei kommunisták küldötteinek kétnapos tanácskozása. A párt­értekezlet Bittmann Ernő elvtárs, a Győri városi pártbizottság első titkárának megnyitó sza­vaival kezdődött. Ezutám a küldöttek megválasztották az elnökséget. Ebben helyet foglalt töb­bek között Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságána­k titkára, és a megye számos párt-, állami- és tömegszervezeti vezetője. Az üzemek, falvak legjobb dolgozói is az elnökség tagjai között voltak: Fekete József, a Győri Öntöde- és Kovácsológyár sxtsöntője, Mészáros De­zsőné, a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár munkásnője, Világi József a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó gyárból, Nagy István a Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárból, Varga And­­rásné a kapuvári Vörös Csillag, Oláh Józsefné a rábacsécsényi Kossuth és Kovács Mihály a peresztegi Szabadság Tsz-ben végzett kiváló munkájával vált méltóvá arra, hogy a pártértekez­let elnökségébe válasszák. Halász József, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság traktorosa is ebben a megtiszteltetésben részesült. A pártértekezlet küldöttei az elnökségbe meghívták Porpáczy Aladárt, a Fertődi Kutatóintézet Kossuth-díjas, pártonkívüli igazgatóját, a Hazafias Népfront megyei elnökét is. R­észt vett a pártértekezleten mint vendég, a pártonkívüli dr. Székely Ferenc, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa, Fekete József, a Wilhelm Pieck Vagongyár fő­mérnöke, dr. Kávai Zoltán, a Megyei Minőségvizsgáló Intézet igazgatója is. A tanácskozás el­nökéül Takács Andrást, a MESZÖV elnökét választották. Ezt követően a megyei párt-végre­hajtó bizottság beszámolóját Lombos Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára terjesz­tette a pártértekezlet elé. A beszámolót kivonatosan az alábbiakban közöljük: A Megyei Pártbizottság beszámolója Lombos Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt pártérte­­kezlet! Elvtársitok! Elvtársak! — Az az időszak, amely bennünket az 1957 márciusában tartott megyei párt­értekezlettől elvá­laszt, nem nagyon hosszú, mindössze kett év és hét hónap. Ha azonban a párt által végzett munka ará­nyait és eredményeit nézzük, szerénytelen­ség nélkül állíthat­juk, hogy ez pártunk történetében az egyik legfontosabb időszak volt. A beszámolási időszakiban a pár­t az egész nép és elsősor­ban a munkásosztály érdekeiből kiindulva megvédte és megszi­lárdította a m­unkás­­hatalmat, számos in­tézkedést léptetett életbe a népgazdaság belső fe­szültségeinek megszüntetésére, hogy aztán újabb nagy lépéssel menjünk előbbre országunk szo­cialista fejlődésében.­­ A Központi Bizottság útmu­tatásai nyomán a megyei pártbi­zottság legfontosabb feladatának a tömegek megnyerését és mozgó­sítását, a gazdasági és államhatal­mi szervek munkájának egybe­hangolását és irányítását látta. Ma már mindenki előtt, még a túlzott aggályoskodók előtt is­iilágos, hogy a párt in­tézkedései és útmutatásai helye­sek és időszerűek voltak. — Most új helyzetben vagyunk, elvtársak! Az előző pártértekez­leten még sok szó esett az ellen­­forradalmi helyzet kialakulásáról. Arra a pártértekezletre a szemé­lyi ügyek és nem ritka esetben az intrika nyomta rá a bélyegét. Ezek ma már döntő többségükben ,a múlté. A megyei pártbizottság határozott kézzel rendet terem­tett és meggyőző munkával elérte, hogy ma már megyénk becsületes lakossága világosan látja az ellen­­fy­rtási három kirobbanásának okait.­­ Az eltelt majdnem három esztendő alatt lezártuk a vitát a régi megyebizottság egyes vezetői­vel Itt a fő baj Petrovics Károly elvtárs személye volt, aki vélemé­nyünk szerint szervezője volt a jelenlegi vezetés elleni intriká­nak. Mi a mag­unk részéről ezt az ügyet is lezártnak tekintjük és csak annyit tudunk mondani, hogy ne­ki is tanulnia kell az ellenforra­dalomból és egy kicsit kritikusan kell néznie az akkori munkáját. — A megyei pártbizottság arra törekedett, hogy minden tudását latba vetve a szerénység, becsü­letesség és nyílt kiállás alkal­mazásával tovább öregbítse sze­retett pártunk tekintélyét. — Ma elmondhatjuk, hogy me­gyénk dolgozói előtt tisztán ra­gyog pántunk becsülete. Felvet­tük a harcot a kezdetben erőseb­ben, de még ma is jelentkező jobboldali elhajlók, s a baloldali túlzók ellen is. Az eltelt három esztendő munkájáról jogosan mondhatjuk el, hogy megyénk történelmi változáson ment ke­resztül, hiszen nemcsak az ipar­ban hanem a mezőgazdaságban is megteremtettük az alapjait a vi­rágzó nagyüzemi gazdálkodásnak. — Elvtársak! Pártunk VII. kong­resszusára készül az egész ország. Előzőleg újraválasztottuk me­gyénkben is a pártvezetőségeket, a pártbizottságokat. Ezeken a ta­nácskozásokon nyílt, őszinte vi­ták voltak a végzett munkáról és ezeken személyre való tekintet nélkül sok jogos bírálatot kaptak az alapszervi vezetőségek, de a megyei pártbizottság is. Ezt a szellemet kell tovább erősíteni, hiszen ez a további előrehaladá­sunk kulcsa. — Az élet igazolta be azt a tényt, hogy most kevesebben va­gyunk ugyan, mint az ellenforra­dalom előtt, de a párttagok kiál­lása sokkal jobb, mint akkor volt. Ma kevesebb kommunistának nemcsak ugyanazt a munkát kell elvégeznie, mint az ellenforrada­lom előtt, hanem többet kell dol­goznia, hogy az elkövetett hibák meg ne ismétlődjenek. Ezt a fel­adatot csak akkor lehet megol­dani, ha a tömegek alkotóerejére támaszkodunk és minden párttag érzi azt a felelősséget, amellyel a a szocializmus ügye iránt tarto­zik. AZ IPAR FEJLŐDÉSE ÉS HELYZETE Lombos elvtárs a továbbiakban áttért a megye ipari helyzetének részletes ismertetésére. Rámuta­tott a felszabadulás óta elért nagy fejlődésre. Beszélt az 1956 előtt elkövetett gazdaságpolitikai hi­bákról, majd az ellenforradalom okozta, károkról. , , Mint ismeretes — mondotta Lombos elvtárs — az ellenforra­dalom megyénkben 300 millió fo­rint kárt okozott, nem számolva azt az összeget, ami a lecsökkent termelésből állott elő. Ma már a kijózanodott dolgozók arcát szé­gyenpír önti el, ha emlékeztetjük őket arra, amikor a munkáshata­lom élet-halál harcát vívta és ők sztrájkoltak, ugyanakkor a Szov­jetunióban és a népi demokráci­ ákban a munkások vasárnap is dolgoztak a mi munkáshatalmink megmentéséért. Mindezt nem szemrehányásként, csupán emlé­keztetőül mondjuk el. Nem felejt­jük el, hogy barátaink, köztük a szomszédos csehszlovák elvtársak a sztrájk alatt energiahordozók­kal, géppel, alap- és segédanya­gokkal segítették megyénk üze­meit. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a megyei pártbizott­ság intézkedéseivel, amelyekkel fokról-fokra megteremtette a ren­det az ellenforradalom által fel­bolygatott üzemekben, majd így folytatta: " A beszámolási időszakiban pártszervezeteink munkájában fontos helyet foglalt el a társadalmi tulajdon védelme. A politikailag megvert ellenfor­radalmárok és a velük szimpati­zálók nagy támadást indítottak a társadalmi tulajdon ellen. Elsza­porodtak az üzemekben és intéz­ményekben a lopások, sikkasztá­sok, megvesztegetések. A becsü­letes dolgozók jogosan tették szó­vá, hogy miért tűrjük a nép va­gyonának herdálását és miért nem teremtünk rendet. Mi láttuk, bár kissé késve, hogy az ellenség jobban felismerte a társadalmi tulajdon jelentőségét, mint egyes párt, vagy állami funkcionáriu­sok, ezért a politikai munkán túl kemény, de igazságos adminiszt­ratív intézkedések megtételét ja­vasoltuk gazdasági vezetőinknek és bűnüldöző szerveinknek. Csak elismeréssel beszélhetünk azok­nak az elvtársaknak az erőfeszí­téseiről, akik kezdeményezően léptek fel a néptulajdon herdáló­ ellen.­­ Véget vetettünk annak a helytelen szemléletnek is, hogy az állam pénzén okkal, vagy ok nélkül eszem-iszommal összekötött ünnepelgetéseket tartanak. Akkor is és ma is az az álláspontunk, aki enni és inni akar, azt az ne az állam számlájára tegye.­­ A megyei pártbizottság ha­tározatában világosan kimondta, hogy ne tegyenek kivételt vezető vagy beosztott, párttag vagy pár­tonkívüli között, ha a népgazdaság érdekeit súlyosan sértő cseleke­detre vetemedik valaki. A beszámoló ezután a takaré­kossági mozgalom eredményeivel foglalkozott és megállapította, hogy 1958-ban megyénk üzemei a tervezett 138 millió forint ön­költségcsökkentés helyett 260 mil­lió forint értékűt teljesítettek. Ezután Lombos elvtárs a gazdasági vezetés kérdéséről beszélt s erről többek között a következőket mondotta: — Igazgatóink többsége nyolc­tíz éve van már vállalata élén. Az ellenforradalom után igazgatói munkakörbe helyezett elvtársak, szinte kivétel nélkül megállták a helyüket, sőt nem egy közülük az átlagosnál jobb vezetési képes­séggel rendelkezik, mint például Róka, Jankovich, Marton elvtár­sak. — Sajnos, egynéhány igazgató egymáshoz való kapcsolata kriti­káin aluli. Egyszer és mindenkorra megmondjuk, hogy energiájukat ne egymás ellen, hanem a terme­lési problémák megoldására for­dítsák. Gondolunk ismét elsősorban Lakatos Albert és Horváth Ede elvtársak viszonyára, Glück és Lakatos elvtárs viszonyára, Ta­kács és Jankovich elvtársak vi­szonyára. Ne adjanak ezek az elv­­társak táptalajt arra, hogy nevető harmadikként az ellenséges ele­mek végezhessék el munkájukat, míg ők egymással marakodnak.­­ A megyei pártbizottságnak a leghatározottabban fel kell lép­nie olyan nyugtalanító körülmé­nyek ellen, amelyek egyes igazga­tók és párttitkárok részéről elő­fordulnak. A Soproni Húsüzem­ben és a győri Útfenntartó Válla­latnál véget vetettünk az igazgató és a pártszervezet közötti áldat­lan állapotnak, ők nem tanultak az 1956 előtti efayita hibákból. A Húsüzem párt titkára, Kovács elv­társ nemcsak az üzem igazgatóját terrorizálta, hanem a vállalat dol­gozóit is. Az Útfenntartó Vállalat igazgatója pedig útszéli hangon beszélt a pártról Gálla, a volt igazgató, bár tagsági könyv volt a zsebében, nem sokat törődött a párttal. Nem tűrtük azt sem, hogy a Vasi­ Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat volt igazgatója bűnös ha­nyagsággal vezesse a vállalatot, aminek következtében 380 ezer forint leltárhiány következett. — Van néhány embernél erköl­csi kisiklás is. A Gyógyszertár Vállalat igazgatója megkövetelte női beosztottjaitól, hogy azok egyben szeretői is legyenek. — Egyes vezetők válni akarnak a feleségüktől, éppen a fent emlí­­tett okok miatt. Ezeket az embe­reket figyelmeztettük helyzetük tarthatatlanságára és a kérdést úgy tettük fel nekik, hogy akar­nak-e beosztásukban maradni, vagy visszamennek a termelő munkáiba, s akkor jobban el lesz­nek foglalva annál, hogy nőügyek­kel foglalkozzanak. Ezután a beszámoló rátért a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről hozott határozatának végrehajtá­sára. — E határozat végrehajtása so­rán — mondotta Lombos elvtárs — ügyeltünk arra, hogy a mun­kásokban ne keltsünk olyan re­ményeket, miszerint összes gond­jaik, bajaik egyszerre megoldód­nak. Ahogy a Központi Bizottság, mi is ugyan olyan őszintén be­széltünk nehézségeinkről, nem ígérgettünk, de amit megígértünk, azt eddig be is tartottuk. Fellép­tünk a párttagok és pártonkívü­­liek megkülönböztetése ellen. A határozat nyomán funnkcioná­­riusaiink többet foglalkoznak a munkások problémáival, bár még itt nincs minden rendben. Eze­ken túlmenően gazdasági jellegű intézkedéseket is tettünk, illetve javasoltunk a munkások helyze­tének megjavítására. A piacon az árak letörésére a környező álla­mi gazdaságokból­­gyümölcsöt és (Folytatás a 2. oldalon.)

Next