Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
ISS 7. januáriff., péntek Gyarapodik a Célgépgyár Saját munkásaival új üzemrészt épít a Szerszámgépipari Művek győri célgépgyára. A hegesztők, lángvágók és öntvénytisztók eddig télen is a szabad ég alatt dolgoztak. A leghidegebb napokban, a szerelőcsarnokban kerestek menedéket az előkészítő üzemrész munkását, de az öntvénytisztítástól származó por kárt tett a kényes hidraulikus gépekben. Az új előkészítőüzem két és fél millió forintba kerül. Az építkezés még, ebben az évben befejeződik a 2© munkásnak a négyszáz négyzetméter nagyságú üzemben jövőre már kényelmes otthona lesz, nem kell még egy telet a szabadban tölteniük. Borsócséplő A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár az NDK-tól kapott dokumentáció alapján megkezdte a boreócséplőgépek üzemszerű gyártását. A gép önműködően felszedi az indát, a borsót kicsépeli és különválasztja, majd a szalmát a kijelölt helyre rakja. A gép óránként 606—1000 kiló magot csépel, s így a konzervipar számára is igen hasznos. Az idén elkészülő ötven berendezésből már a legközelebbi idényre kap az élelmiszeripar. (MTI.) A nagyon jó nyolcadik A nyolcadik zárszámadásra készülnek a mosonnszagyaróvázi járás kioc főszevetkezetei. Ennek a zárszámadásnak az eredményei elismerést érdemelnek. Ugyanis a várható részesedés az előző évinél 11 milllió forinttal, a tervezettnél pedig hétmillió forinttal több. A termelési érték a tervezett 11,3 százalék helyett 9,3 százalékkal magasabb mint 1965- ben volt. A felvásárlási terveket a járás közös gazdaságai teljesítették, illetve túlteljesítették, és a többi között az áruértékesítés, növelése, is elősegítette a tagok jövedelmének a növekedését. Elöregedett a munkaegység A közös gazdálkodás első évében, 1939-ben a munkaegy-ség értéke 30 forint 48 fillér volit a járásban, a legutóbbi felmérés szerint most 42 forint lesz. Viszont a munkaegység értékének növekedésénél évről évre jobban emelkedett — különösen 1962-től — a nem munkaegység szerinti részesedés. Ez bizonyítja, hogy a járás közös gazdaságai keresték a jövedelem elosztásának serkentőbb mód■ jait. Ezért is indokolt, hogy egyre több szövetkezetben váltsa fel a pénzfizetés az elavult javadalmazási formát, a munkaegység-rendszert. Különösen sok gondot okozzott a múlt évben, a kapás növények termesztésénél a 1 százalékos művelés. Ritkán, de előfordult, hogy a termés 30 százalékát is megkapta a tag munkájáért. Magas termésátlagok A növénytermesztésben remekeltek tavaly a járás szövetkezetei. Búzából a járás szövetkezetei 14,1 mázsás átlagtermést értek el holdanként. Az országos termésátlag 12,4 volt holdanként, a megyei pedig 13,2 mázsa. A közös gazdaságok 10 000 holdra vetettek tavaly ősszel Bezosztályú búzát, a kenyérgabona vetésterületnek mintegy 66,7 százalékára. Kukoricából májusi morzsolban számolva 22,4 mázsát termeltek átlagosan egy holdon a szövetkezetek. Cukorrépából a megye közös gazdaságainak holdanként átlag termése 200, a mosonmagyaróvári járásban 247,3 mázsa cukorrépa termett egy holdon. Elég a takarmány A növénytermesztés jó termésátlagai mellett az állattenyésztés eredményei nem számottevők. Évről évre kisebb a mosonmagyaróvári járásban az állattenyésztésből adódó bevétel aránya. 1963- ban az állattenyésztés bevétele 48,1 százaléka volt az összbevételnek, tavaly már csak 41,9 százaléka. De ezzel is túlteljesítették a szövetkezetek a tervezett bevételt. Csökkent a szarvasmarhák és a sertések száma a járás szövetkezetben, a növelt felvásárlási ár ellenére is. Tavaly a tervezett szarvasmarha-létszám a járásban 10 293, a de■cemberi felmérés szerint a tény 10 200. A tervezett seréslétszám 18 520. A decemberi ,adat szerint 17 000 sertés van , a közös gazdaságokban. Az egy tehénre jutó tejtermelés 1965-ben 2250 liter volt, tavaly 2218 liter. Sok az abraki felhasználás egy kiló sertést hús előállításához, de nem elég gazdaságos a marhahizlalás sem. Viszont tavaly jóvolt a takarmánytermés a járás tsz-eiben, különösen a tejhús és a szálastakarmányokból. A legtöbb közös gazdaságban alkalmazták már a hideglevegős szénaszárítást. Két termelőszövetkezet kivételével a járás valamennyi szövetkezetében megvan a szükséges abrak, s az idei év az első, hogy nincs számottevő takarmányhiány. A biztosabb bevételért Az elegendő takarmány és a tenyésztői munka javulása — csökkent tavaly az állatelhullás a járásban — lehetőséget ad az állattenyésztés fejlesztésére. Sok szövetkezetben a takarmányozás módján kell változtatni, valamint a szállások korszerűsítésével lehet gazdaságosabbá tenni az állattenyésztést. A feketeerdei, a pusztasomorjai közös gazdaságban, a mosonszentjánosi Előre Tsz-ben 4 kilónál kevesebb abrakot használnak fel egy-egy kiló sertéshús előállításához, a fehérjeigény egyre következetesebb kielégítésével. A máriakálnoki tsz-ben átlagosan nyolc hónap alatt híztak meg a sertések, mivel fölözött tejet és lucernalisztet is etettek egész évben. Jó néhány szövetkezet a járásban már korszerűsítette a szállásokat, aminek fontossága elsősorban a malacelhullás csökkenésével bizonyítható. Megkedvelték a szövetkezetek a mesterséges borjúnevelőket. Az idén is és jövőre is 5—5 borjúnevelő épül a járásban. A tejtermelés fokozását a jó alaptakarmány összeállításával — ami gond volt a múlt évben —, valamint a borjazás és az elapasztás közötti időszakok pontos meghatározásával kívánják megvalósítani a járás szövetkezetei. Az állattenyésztés javítása végett ajánlatos lenne a jövőben növelni a pillangós takarmánynövények vetésterületét a járásban, mivel jelenleg a szántóterületnek csak 9 százalékán termelnek pillangóst a közös gazdaságok. A decemberi hitelrendezéssel a mosonmagyaróvári járás termelőszövetkezeteinek 146 330 000 forint tartozását törölte az állam. Ez is segítség lesz már az idei esztendőben a növénytermesztés eredményeinek további fokozásához, és lehetőséget ad az állattenyésztés erősítésére. gszm A főmérnök tükre — NAPONTA csupán két óra jut munkaidőmből arra a tevékenységre, amire 10 óra is ki a főmérnök. — Foglaljon helyet, itt kényelmesebb lesz. Én a telefon mellé telepszem, így majd kevesebbet kell sétálnom, ha csengetnek. Alig ültünk le az alacsony, nikkelezett lábakon álló asztalka mellé, a fali karon lévő telefon megszólalt. — Hogy? — kérdezte a főmérnök. — Nem tudnak még mindig dolgozni az üvegesek? Hát ez az, amiről Geiszbühl Mihály, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár főmérnöke beszélt. Két óra, ennyi ideje jut a főmérnöki munkára. Amíg a beruházási osztállyal beszélt, magára erőszakolt türelemmel, belepillantottam tennivalóit tükröző feljegyzéseibe. HÁNY ÓRÁT IS telefonál naponta a főmérnök? Egy, kettő és három óra közöttváltakozik. A magánjellegű kéréseket, a zaklatásszámba menő zavarásokat nem tudta különválasztani ebből. Ez külön bonyolítaná a dolgot. És nem dönthető el elsőre, nem kamatozik-e később a magánjellegű beszélgetés a gyár érdekében. — Majd intézkedem — hallom még, aztán gyorsan leteszi a hallgatót. — És még a titkárnőkre panaszkodnak — mondja. — Vajon ők miért tanulták meg a „nincs itthon a főnök”, „házon kívül”, „házon belül van”, „majd talán holnap” válaszokat? A titkárnők olykor dolgozni engedik a főnöküket. — Egy hétig minden percemet jegyeztem. Otthon aztán éjfélig elemeztem, mire ment el a munkaidőm. Megdöbbentett, amikor kijött a végeredmény: naponta csupán két óra jut mérnöki tevékenységre. Talán még öt percig beszélgettünk, amikor újra csengett a telefon. A titkárnő jelentette, hogy pesti vendégek érkeztek. Ha így megy tovább, nem ismerem ki majd magam saját gyárunkban — mondta most már kicsit türelmét vesztve a főmérnök. TAVALY ŐSSZEL találkoztam először Geiszbühl Mihállyal, amikor főmérnöki beiktatásának ünnepségéről a gyári főnyomóvezeték törése miatt kihívták. A szakadó esőben mindaddig ott állt, s irányította a munkát, míg a csizmaszárig érő sárban dolgoztak az emberek. — Mi haszna lesz a tükörnek? — kérdezem. Talán lehangoltságot érezhetett hangomban, mert így válaszolt: — Ki kell terjeszteni s már meg is kezdtem a tükörkészítést gyári méretekre. Annál nem lehet károsabb egy suszterra, ha maga készíti a szegeket, a kaptafát és az árt is, amivel dolgozik. Sajnos, nálunk gyakran van erre példa. Gondolná valaki, hogy a Timföldgyár turbinát javít? Egyetlen gyár sem vállalta el az országban. Még öntödét is berendeztünk. Szivattyúkat és egyéb alkatrészeket készítünk benne. — Elforgácsoljuk erőnket ahelyett, hogy a timföld, a vanádium és többi termékünk gazdaságosabb gyártásával törlődhetnénk. A turbinagyártást és a gépöntést csak elsődleges feladatunk rovására végezhetjük. Ezt a gazdaságirányítás új rendje sem fogja egyik napról a másikra megszüntetni, de ha mindenki belenéz ebbe a megfogyatkozott munkatükörbe, abból csak ha- i szón lehet. KÉT-hÁROM telefonbeszélgetés között egy szűkre szabott vallomást hallok a mér- nöki elhivatottságról. — Mérnök szeretnék lenni, a gyárunk és az ország javára, azt szeretném csinálni, ami- vel megbíztak. Így gondolkoznak a többiek is, és még sincs erre mód. Azért szaladgálunk ki naphosszat, hogy rendben menjen az erőmű építése. Mi készítettük el a tetőszerkezet''' , mint ahogy jóformán még a téglát is a kezébe adjuk az építőknek. Most mégis megakadt a szerelés, mert az építők megkéstek a téliesítéssel. Nyugaton akkor foglalkoznak egy új beruházással, ha már elvonultak az építők, és termelnek a gépek. Itthon is rendet kell teremteni ezekben a dolgokban. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai nem tartanak lépést a vegyipar fejlődésével, senki sem vállalja el az egyedi gépek gyártását. Pedig országunk célja most a vegyipar fejlesztése, s a jelenlegi körülmények között nem gyarapodhatunk úgy, ahogy szeretnénk. Nem lehet a perspektíva az önkiszolgáló vegyipar megteremtése .. ENNYIT MUTATOTT hetvenyészett szemlélés után a tükör, de a titkárnő sokszor, sürgetésére már abba kellett hagyni a beszélgetést. A városi vonalon is várt valaki a főmérnökre. — Ferenczi — KlSAlFt|LO SZOVJET MEGRENDELÉSRE KÉSZÍTIK• TELEFONKÖZPONTOK • Tetszés szerint bővíthető automatikus telefonközpontokat szállít a Beloiannisz Gyár a Szovjetuniónak, öt év alatt 190 000 szovjet előfizető kapott telefont a magyar gyár szállítmányai után. Képünkön: Korszerű szalagon szerelik a kereteket. (MTI fotó : Bara István felvétele) Haszonlesés álarcban J kispolgári gon-dolkodás, a haszonlesés J az önző anyagiassan J t szelleme. Ez idegen a J szocializmustól, ez ellen J , megalkuvás nélküli, elvi 0 J harcot kell folytatni. . • – hangzott el az MSZMP XIX. kongresszusán. Mindennapi életünkben nem kell sokáig keresni a haszonleső, önző, anyagias szellemet. A kicsi vagy nagyobb munkacsoportok, ha jó a kollektív szellem, küzdenek is ellene, kisebb-nagyobb eredménnyel. De hogyan kell harcolni ellene ott, ahol a haszonlesés, az önző anyagiasság képviselője álarcot visel? Hogyan, mikor és ki fosztja meg az álarctól azokat, akik viselik? A minap egy szellemi munkát végző kollektívában vita kerekedett. A csoport főnöke, az egy órával azelőtti ékesszólását a másik szobában hagyva, odalépett egyik beosztottjához: „Látom, itt a kocsid. Gyere, elmegyünk Mórs ra egy kis békáért” — „Hogyan? — kérdezte a beosztott ! — Most? Munkaidő alatt?” — „Ugyan, ne légy már ilyen naiv.” Ebből még nem kerekedett volna vita. A baj az volt, hogy a beosztott nemet mondott főnökének. S bár a főnök egyedül volt véleményével, a beosztottak húszan, mégsem merték pártját fogni társuknak. Miért? Mert féltek! Mitől? Apróság az egész, mégis nagy hatalom a főnök kezében: a prémiumot ő osztja szét. S ki I nem szereti a pénzt? !! JJ ... „növelni akarjuk a I 0 dolgozók anyagi érdek J J költségét, azt, hogy aki 0 * munkájával többet ad a J • társadalomnak, az a ja- 0 0 vakból is jobban része• * sedjék ...” A javak elosztása társadalmunkban csakis így igazságos, de az anyagi érdekeltség és az í anyagiasság merőben más fogalom. Az anyagi érdekeltség összeegyeztethető a szocialista felfogással, az anyagiasság nem. Visszatérve az előbbi történetre: nem a beszélgetés a vita, hanem ezek reakciója miatt érdemel szót. Amennyire rövid és egyszerű a történet, olyan hosszú és bonyolult a reakciója. A főnök, a neki nemet mondó dolgozójában attól a perctől kezdve mindig talált kifogást. Végül a nemet mondó dolgozó jobbnak látta, ha állást változtat. Az ál-arcos önzés, no meg a hatalomféltés arra ösztönözte a főnököt, hogy rövidnek bizonnyuló karját megtoldja egy telefonbeszélgetéssel. Akciója sikeres volt. Pár hónappal később a dolgozónak újabb munkahelyéről is távoznia kellett. Mi késztethette a főnököt ilyen magatartásra? Indivirduális felfogása, kétszínűsége és nagyon rosszul értelmezett . ..önérzete”. Már hogy is ne? Hiszen megsértette, megszégyenítette egy beosztott. Ha erre képes volt, képes lesz másra is. Ezt meg kell akadályozni, így a saját pozíciója is biztonságosabb lesz! Másnak nem lesz erkölcsi fölénye vele szemben — legalábbis látszólag. J t ... „Türelemmel és lass pintattal vagyunk min•denki iránt, de sohasem 0 J alkudhatunk meg azzal • • a kispolgári szemlélet 0 J tel, amelyet útipoggyászokként magukkal hoztak.." Munkaügyi viták sokasága bizonyítja, hogy a fenti eset nem egyedülálló. Gyakran előfordul más változatban. Néha sikerül bebizonyítani az igazat, néha nem. Az esetek jó része azonban ki sem derül, vagy ha igen, hallgatunk, mert ha nem tudjuk is, de érezzük, hogy az ilyen főnök keze nagyon is hosszúra tud nyúlni mert az ilyen emberek kifinomultan „dolgoznak” a saját egyéni céljaik, haszonleső, pozícióhajhászó érdekeikért, s mindehhez nagyon jó álarcot viselnek. Igazságtalanság lenne minden főnököt a fentivel és a hozzá hasonlóval azonosítani. Az előbbi eset fordítottja a kapzsiság, az önzés, a haszonlesés miatt talán még gyakoribb, mint az előző. Az álarc mögé bújt kapzsi beosztott módszere még kifinomultabb. Az elkövetés stílusát tekintve sokkal ravaszabb, körmönfontabb és hosszadalmasabb. Neki időre van szüksége, sok időre, hogy tervét észrevétlenül , a főnök szemében mosolyogva, a háta mögött farkasábrázattal valóra válthassa. Voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik a rosszul értelmezett bátorság, igazmondás fényében szeretnek tetszelegni munkatársaik előtt. Váltig mondogatják bizalmas körökben. ..Majd én megmutatom, majd én teszek róla! Majd én igazságot szolgáltatok. Vállalom, mert van hozzá bátorságom. A főnök nem igazságos, a főnök . .tt ...„Véleményünk szertt fiát itt különböző kérződésekről van szó, közös J J tűk két olyan jelenség- 0 0 TŐI, amelyek közül az J J egyik káros és leküzdődendő . ..” Ők az álarcos bátrak! Még hétköznapjaikon is így politizálnak: „A lét határozza meg a tudatot”. Haszonleső nyelvükre fordítva: „Aszerint vélekedem a főnökömről, hogy mennyi prémiumot adott, mennyivel emelte a fizetésemet, és milyen jövőt várhatok tőle...” — Nem, többlet munkavégzésről nem beszélnek. Ez nem egyeztethető össze felfogásukkal. Kapzsiságuk elvakítja őket. Az alábbi történet szintén szellemi munkát végző kollektívában fordult elő. Az egyik, magát hősnek hitt férfi valóban „bátorrá” vált egy időre néhány ember szemében, mert termelési tanácskozáson alaposan odamondogatott a főnöknek: „Itt van ez a szegény Kovács. Nagy család. Kevés pénz. Miért nem adnak neki többet?” — Módfelett furcsa az főként akkor, ha az ember a hátteret is ismeri. A főnök ugyanis évek óta elismerte Kovács jó munkáját, s miután fizetésemelésre nem volt módi prémiummal akarta kárpótolni. Hogy ezt mégsem kapta meg Kovács, kinek köszönhette? Jóságos szószólójának, aki magából kikelve vitatkozott a főnökkel, mondván: „őrültség a Kovács munkáját túlbecsülni! Minek annak annyi pénz?’ J J ... „Magunkat csapnánk 0 i be, ha lebecsülnénk a J J hosszú időn keresztül 0 t meggyökeresedett kis-J J polgári szemlélet és szótakosok szívósságát... Miért beszélt a szószóló akkor úgy? Mert akkor Kovács nem volt jelen. Nem tudhatta, hogy szószólója miként vélekedik róla a háta mögött. Az álarc végleg csak akkor hullott le a szószólóról, amikor kiderült, hogy Kovács kétezer, ő pedig csak ötszáz forint prémiumot kapott. A kapzsi ember rádöbbent, hogy az a pénz esetleg az övé lehetett volna — mert hiszen hol van Kovács munkája az ő munkájához?!.., és különben is, nem gondolta a haszonleső ember komolyan azt a felszólalást. Azzal is csak saját személyét akarta nagyítani, előtérbe helyezni. Ki tud az ilyen „bátor, igazságos” emberek kedvére tenni? Ha a főnök földre szállt angyal lenne, az ilyen haszonleső, önző emberek akkor is egyeduralkodónak neveznék. Pénzből él az ember. Nem róható fel senkinek sem, ha bővíteni igyekszik léte alapját, amíg azzala közösség érdekeit meg nem sérti. De az ilyen álarcos haszonlesők megsértik — saját, egyéni érdekeikért. Felfogásukat, cselekedetüket, bármilyen formában nyilvánuljon is meg, el kell ítélni, le kell leplezni. A közvélemény ítélkezzék felettük — szigorúan. Se a kicsi, se a nagy kollektívák ne tűrjék meg a közösség érdekeit sértő önzést akkor se, ha az nem ütközik írott törvényekbe. Sindulár Arm