Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-20 / 17. szám

ISS 7. január­­iff., péntek Gyarapodik a Célgépgyár Saját munkásaival új üzem­részt épít a Szerszámgépipari Művek győri célgépgyára. A hegesztők, lángvágók és önt­­vénytiszt­ók eddig télen is a szabad ég alatt dolgoztak. A leghidegebb napokban, a szerelőcsarnokban kerestek menedéket az előkészítő üzemrész munkását, de az öntvénytisztítást­ól származó por kárt tett a kényes hidrau­likus gépekben. Az új előkés­zítőü­zem két és fél millió forintba kerül. Az építkezés még, ebben az év­ben­ befejeződik a 2© munkás­nak a négyszáz négyzetméter nagyságú üzemben jövőre már kényelmes otthona lesz, nem kell még egy telet a szabad­ban tölteniük. Borsócséplő A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár az NDK-tól kapott dokumentáció alapján meg­kezdte a bore­ócséplőgépek üzemszerű gyártását. A gép önműködően felszedi az indát, a borsót kicsépeli és különvá­lasztja, majd a szalmát a ki­jelölt helyre rakja. A gép óránként 606—1000 kiló ma­got csépel, s így a konzerv­ipar számára is igen hasznos. Az idén elkészülő ötven be­rendezésből már a legközeleb­bi idényre kap az élelmi­szer­ipar. (MTI.) A nagyon jó nyolcadik A nyolcadik zárszámadásra készülnek a mosonnszagy­aróvá­­­zi járás kioc fősze­­vetkezetei. Ennek a zárszámadásnak az­­ eredményei elismerést érde­­­­melnek. Ugyanis a várható­­ részesedés az előző évinél 11­­ milllió forinttal, a tervezettnél­­ pedig hétmillió forinttal több.­­ A termelési érték a tervezett 1­1,3 százalék helyett 9,3 száza­lékkal magasabb mint 1965- ben volt. A felvásárlási ter­veket a járás közös gazdasá­gai teljesítették, illetve túl­teljesítették, és a többi között­­ az­ áruértékesítés, növelése, is­­ elősegítette a tagok jövedel­­­­mének a növekedését. Elöregedett a munkaegység A közös gazdálkodás első évében, 1939-ben a munkaegy-­­­ség értéke 30 forint 48 fillér volit a járásban, a legutóbbi felmérés szerint most 42 fo­rint lesz. Viszont a munka­egység értékének növekedésé­nél évről évre jobban emel­kedett — különösen 1962-től — a nem munkaegység sze­rinti részesedés. Ez bizonyít­­­­ja, hogy a járás közös gazda­­­­ságai keresték a jövedelem elosztásának serken­tőbb mód­­■ ja­it. Ezért is indokolt, hogy egyre több szövetkezetben váltsa fel a pénzfizetés az elavult javadalmazási formát, a munkaegység-rendszert. Különösen sok gondot okoz­­­zot­t a múlt évben, a kapás­­ növények termesztésénél a 1 százalékos művelés. Ritkán, de­­ előfordult, hogy a termés 30 százalékát is megkapta a tag munkájáért. Magas termésátlagok A növénytermesztésben reme­keltek tavaly a járás szövet­kezetei. Búzából a járás szö­vetkezetei 14,1 mázsás átlag­termést értek el holdanként. Az országos termésátlag 12,4 volt holdanként, a megyei pe­dig 13,2 mázsa. A közös gaz­daságok 10 000 holdra vetettek tavaly ősszel Bezosztályú bú­zát, a kenyérgabona vetéste­rületnek mintegy 66,7 száza­lékára. Kukoricából májusi morzsol­ban számolva 22,4 mázsát termeltek átlagosan egy holdon a szövetkezetek. Cukorrépából a megye közös gazdaságainak holdanként­ át­­lag termése 200, a mosonma­gyaróvári járásban 247,3 má­zsa cukorrépa termett egy hol­don. Elég a takarmány A növénytermesztés jó ter­mésátlagai mellett az állat­tenyésztés eredményei nem számottevők. Évről évre ki­sebb a mosonmagyaróvári já­rásban az állattenyésztésből adódó bevétel aránya. 1963- ban az állattenyésztés bevé­tele 48,1 százaléka volt az összbevételnek, tavaly már csak 41,9 százaléka. De ezzel is túlteljesítették a szövetke­zetek a tervezett bevételt. Csökkent a szarvasmarhák és a sertések száma a járás szö­­­­vetkezetben, a növelt felvá­sárlási ár ellenére is. Tavaly­­ a tervezett szarvasmarha-lét­­­­szám a járásban 10 293, a de­­■­cemberi felmérés szerint a­­ tény 10 200. A tervezett ser­­­­­éslétszám 18 520. A decemberi ,adat szerint 17 000 sertés van , a közös gazdaságokban. Az­­ egy tehénre jutó tejtermelés­­ 1965-ben 2250 liter volt, ta­­­­valy 2218 liter. Sok az abrak­­i felhasználás egy kiló sertés­­t hús előállításához, de nem­­ elég gazdaságos a marhahiz­­­­lalás sem. Viszont tavaly jó­­volt a takarmánytermés a já­­­­rás tsz-eiben, különösen a te­­j­hús és a szálastakarmányok­ból. A legtöbb közös gazda­ságban alkalmazták már a hideglevegős szénaszárítást. Két termelőszövetkezet kivé­telével a járás valamennyi szövetkezetében megvan a szükséges abrak, s­ az idei év az első, hogy nincs számot­tevő takarmányhiány. A biztosabb bevételért Az elegendő takarmány és a tenyésztői munka javulása — csökkent tavaly az állat­­elhullás a járásban — lehető­séget ad az állattenyésztés fej­lesztésére. Sok szövetkezetben a takarmányozás módján kell változtatni, valamint a szállá­sok korszerűsítésével lehet gazdaságosabbá tenni az állat­tenyésztést. A feketeerdei, a puszta­so­morjai közös gazda­ságban, a mosonszentjánosi Előr­e Tsz-ben 4 kilónál keve­sebb abrakot használnak fel egy-egy kiló sertéshús előállí­tásához, a fehérjeigény egyre következetesebb kielégítésével. A máriakálnoki tsz-ben átla­gosan nyolc hónap alatt híz­tak meg a sertések, mivel fö­lözött tejet és lucernalisztet is etettek egész évben. Jó né­hány szövetkezet a járásban már korszerűsítette a szállá­sokat, aminek fontossága el­sősorban a malacelhullás csökkenésével bizonyítható. Megkedvelték a szövetkezetek a mesterséges borjú­nevelőket. Az idén is és jövőre is 5—5 borjúnevelő épül a járásban. A tejtermelés fokozását a jó alaptakarmány összeállításá­val — ami gond volt a múlt évben —, valamint a borja­­zás és az elapasztás közötti időszakok pontos meghatáro­zásával kívánják megvalósí­tani a járás szövetkezetei. Az állattenyésztés javítása­­ végett ajánlatos lenne a jö­­­­vőben növelni a pillangós ta­­­­karmánynövények vetésterü­letét a járásban, mivel jelen­­­­leg a szántóterületnek csak 9 százalékán termelnek pillan­­­­góst a közös gazdaságok.­­ A decemberi hitelrendezés­sel a mosonmagyaróvári já­rás termelőszövetkezeteinek 1­46 330 000 forint tartozását tö­rölte az állam. Ez is segítség lesz már az idei esztendőben a növénytermesztés eredmé­­­­nyeinek további fokozásához, és lehetőséget ad az állat­­tenyésztés erősítésére. gszm A főmérnök tükre — NAPONTA csupán két óra jut munkaidőmből arra a tevékenységre, amire 10 óra is ki a főmérnök. — Foglaljon helyet, itt kényelmesebb lesz. Én a telefon mellé telepszem, így majd kevesebbet kell sé­tálnom, ha csengetnek. Alig ültünk le az alacsony, nikkelezett lábakon álló asz­talka mellé, a fali karon lé­vő telefon megszólalt. — Hogy? — kérdezte a fő­mérnök. — Nem tudnak még mindig dolgozni az üvegesek? Hát ez az, amiről Geiszbühl Mihály, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár főmérnöke be­szélt. Két óra, ennyi ideje jut a főmérnöki munkára. Amíg a beruházási osztállyal beszélt, magára erőszakolt türelemmel, belepillantottam tennivalóit tükröző feljegyzéseibe. HÁNY ÓRÁT IS telefonál naponta a főmérnök? Egy, kettő és három óra között­­vál­takozik. A magánjellegű kéré­seket, a zaklatásszámba menő zavarásokat nem tudta külön­választani ebből. Ez külön bonyolítaná a dolgot. És nem dönthető el elsőre, nem kama­tozik-e később a magánjellegű beszélgetés a gyár érdekében. — Majd intézkedem — hal­lom még, aztán gyorsan lete­szi a hallgatót. — És még a titkárnőkre pa­naszkodnak — mondja. — Va­jon ők miért tanulták meg a „nincs itthon a főnök”, „há­zon kívül”, „házon belül van”, „majd talán holnap” válaszo­kat? A titkárnők olykor dol­gozni engedik a főnöküket. — Egy hétig minden perce­met jeg­yeztem. Otthon aztán éjfélig elemeztem, mire ment el a munkaidőm. Megdöbben­tett, amikor kijött a végered­mény: naponta csupán két óra jut mérnöki tevékenységre. Talán még öt percig beszél­gettünk, amikor újra csengett a telefon. A titkárnő jelentet­te, hogy pesti vendégek érkez­tek. Ha így megy tovább, nem ismerem ki majd magam sa­ját gyárunkban — mondta most már kicsit türelmét veszt­ve a főmérnök. TAVAL­Y ŐSSZEL találkoz­tam először Geiszbühl Mi­hállyal, amikor főmérnöki be­iktatásának ünnepségéről a gyári főnyomóvezeték törése miatt kihívták. A szakadó esőben mindaddig ott állt, s irányította a munkát, míg a csizmaszárig érő sárban dol­goztak az emberek. — Mi haszna lesz a tükör­nek? — kérdezem. Talán le­hangol­tságot érezhetett han­gomban, mert így válaszolt: — Ki kell terjeszteni s már meg is kezdtem a tükörkészí­­tést gyári méretekre. Annál nem lehet károsabb egy susz­terra, ha maga készíti a sze­geket, a kaptafát és az árt is, amivel dolgozik. Sajnos, ná­lunk gyakran van erre példa. Gondolná valaki, hogy a Tim­­földgyár turbinát javít? Egyet­len gyár sem vállalta el az országban. Még öntödét is be­rendeztünk. Szivattyúkat és egyéb alkatrészeket készítünk­­ benne. — Elforgácsoljuk erőnket­­ ahelyett, hogy a timföld, a vanádium és többi termékünk gazdaságosabb gyártásával tö­­r­lődhetnénk. A turbinagyár­tást és a gépöntést csak elsőd­leges feladatunk rovására vé­gezhetjük. Ezt a gazdaságirá­­­­nyítás új rendje sem fogja egyik napról a másikra meg­­­­szüntetni, de ha mindenki be­lenéz ebbe a megfogyatkozott­­ munkatükörbe, abból csak ha- i szón lehet. KÉT-hÁROM telefonbeszél­­­getés között egy szűkre sza­­­­bott vallomást hallok a mér-­­ nöki elhivatottságról. — Mérnök szeretnék lenni, a gyárunk és az ország javára, azt szeretném csinálni, ami-­­ vel megbíztak. Így gondolkoz­nak a többiek is, és még­ sincs­­ erre mód. Azért szaladgálunk k­i naphosszat, hogy rendben men­­­­jen az erőmű építése. Mi ké­­­­szítettük el a tetőszerkezet''' , mint ahogy jóformán még a­­ téglát is a kezébe adjuk az­­ építőknek. Most mégis meg­akadt a szerelés, mert az épí­tők megkéstek a téliesítéssel.­­ Nyugaton akkor foglal­koznak egy új beruházással, ha már elvonultak az építők, és termelnek a gépek. Itthon is rendet kell teremteni ezek­ben a dolgokban. A Kohó- és Gépipari Minisztérium válla­latai nem tartanak lépést a vegyipar fejlődésével, senki sem vállalja el az egyedi gé­pek gyártását. Pedig orszá­gunk célja most a vegyipar fejlesztése, s a jelenlegi kö­rülmények között nem gyara­podhatunk úgy, ahogy szeret­­nénk. Nem lehet a perspektí­va az önkiszolgáló vegyipar megteremtése .. ENNYIT MUTATOTT he­­tvenyészett szemlélés után a tükör, de a titkárnő sokszor, sürgetésére már abba kellett hagyni a beszélgetést. A vá­rosi vonalon is várt valaki a főmérnökre. — Ferenczi — KlSAlFt|LO SZOVJET MEGRENDELÉSRE KÉSZÍTIK• TELEFONKÖZ­PONTOK • Tetszés szerint bővíthető automatikus telefon­központokat szállít a Beloiannisz Gyár a Szovjetuniónak, öt év alatt 190 000 szovjet előfizető kapott telefont a magyar gyár szállítmányai után. Képünkön: Korszerű szalagon sze­relik a kereteket. (MTI fotó : Bara István felvétele) Haszonlesés álarcban J kispolgári gon-­­­­dolkodás, a haszonlesés­­ J az önző anyagiassan J t szelleme. Ez idegen a­­ J szocializmustól, ez ellen J , megalkuvás nélküli, elvi 0 J harcot kell folytatni. . • – hangzott el az MSZMP X­IX. kongresszusán. Mindennapi életünkben nem­ kell sokáig keresni a haszon­leső, önző, anyagias szellemet. A kicsi vagy nagyobb munka­­csoportok, ha jó a kollektív szellem, küzdenek is ellene,­­ kisebb-nagyobb eredménnyel. De hogyan kell harcolni elle­ne ott, ahol a haszonlesés, az önző anyagiasság képviselője álarcot visel? Hogyan, mikor és ki fosztja meg az álarctól azokat, akik viselik? A minap egy szellemi mun­kát végző kollektívában vita kerekedett. A csoport főnöke, az egy órával azelőtti ékes­­szólását a másik szobában­­ hagyva, odalépett egyik beosz­tottjához: „Látom, itt a ko­csid. Gyere, elmegyünk Mór­­s ra egy kis békáért” — „Ho­gyan? — kérdezte a beosztott ! — Most? Munkaidő alatt?” — „Ugyan, ne légy már ilyen naiv.” Ebből még nem kerekedett volna vita. A baj az volt, hogy a beosztott nemet mondott fő­nökének. S bár a főnök egye­dül volt véleményével, a be­osztottak húszan, mégsem mer­ték pártját fogni társuknak. Miért? Mert féltek! Mitől? Apróság az egész, mégis nagy hatalom a főnök kezében: a prémiumot ő osztja szét. S ki I nem szereti a pénzt? !! JJ ... „növelni akarjuk a I­­ 0 dolgozók anyagi érde­­k J J költségét, azt, hogy aki 0 * munkájával többet ad a J • társadalomnak, az a ja- 0 0 vakból is jobban része­• * sedjék ...” A javak elosztása társadal­munkban csakis így igazságos,­­ de az anyagi érdekeltség és az í anyagiasság merőben más fo­­­­­galom. Az anyagi érdekeltség összeegyeztethető a szocialis­ta felfogással, az anyagiasság­­ nem. Visszatérve az előbbi­­ történetre: nem a beszélgetés­­ a vita, hanem ezek reakciója­­ miatt érdemel szót. Amennyi­­­­re rövid és egyszerű a törté­­­­net, olyan hosszú és bonyolult­­ a reakciója. A főnök, a neki nemet mondó dolgozójában at­tól a perctől kezdve mindig ta­lált kifogást. Végül a nemet mondó dolgozó jobbnak lát­ta, ha állást változtat. Az ál-­­­arcos önzés, no meg a hata­lomféltés arra ösztönözte a­­ főnököt, hogy rövidnek bizon­­­nyuló karját megtoldja egy te­­­­lefonbeszélgetéssel. Akciója­­ sikeres volt. Pár hónappal ké­sőbb a dolgozónak újabb mun­kahelyéről is távoznia kellett. Mi késztethette a főnököt­­ ilyen magatartásra? Indivi­­r­duális felfogása, kétszínűsége­­ és nagyon rosszul értelmezett . ..önérzete”. Már hogy is ne? Hiszen megsértette, megszé­gyenítette egy beosztott. Ha erre képes volt, képes lesz másra is. Ezt meg kell aka­dályozni, így a saját pozíciója is biztonságosabb lesz! Más­nak n­em lesz erkölcsi fölénye vele szemben — legalábbis látszólag. J t ... „Türelemmel és la­­s­s pintattal vagyunk min­•­­­denki iránt, de sohasem 0 J alkudhatunk meg azzal • • a kispolgári szemlélet­ 0 J tel, amelyet útipoggyász­o­k­ként magukkal hoztak.." Munkaügyi viták sokasága bizonyítja, hogy a fenti eset nem egyedülálló. Gyakran elő­fordul más változatban. Néha sikerül bebizonyítani az iga­zat, néha nem. Az esetek jó része azonban ki sem derül, vagy ha igen, hallgatunk, mert ha nem tudjuk is, de érezzük, hogy az ilyen főnök keze na­gyon is hosszúra tud nyúlni mert az ilyen emberek kifino­multan „dolgoznak” a saját egyéni céljaik, haszonleső, po­­zícióhajhászó érdekeikért, s­­ mindehhez nagyon jó álarcot viselnek. Igazságtalanság lenne min­den főnököt a fentivel és a­­ hozzá hasonlóval azonosítani.­­ Az előbbi eset fordítottja a kapzsiság, az önzés, a haszon­lesés miatt talán még gyako­ribb, mint az előző. Az álarc mögé bújt kapzsi beosztott módszere még kifinomultabb. Az elkövetés stílusát tekintve sokkal ravaszabb, körmönfon­tabb és hosszadalmasabb. Ne­ki időre van szüksége, sok időre, hogy tervét észrevétle­nül , a főnök szemében mo­solyogva, a háta mögött far­­kasábrázattal valóra válthas­sa. Voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik a rosszul értelmezett bátorság, igazmon­dás fényében szeretnek tet­szelegni munkatársaik előtt. Váltig mondogatják bizalmas körökben. ..Majd én megmu­tatom, majd én teszek róla! Majd én igazságot szolgálta­tok. Vállalom, mert van hoz­zá bátorságom. A főnök nem igazságos, a főnök . .­tt ...„Véleményünk szer­t­t fiát itt különböző kér­­z­ő­désekről van szó, közös­ J J tűk két olyan jelenség- 0 0 TŐI, amelyek közül az J J egyik káros és leküz­­d­ő­dendő . ..” Ők az álarcos bátrak! Még hétköznapjaikon is így politi­zálnak: „A lét határozza meg a tudatot”. Haszonleső nyel­vükre fordítva: „Aszerint vé­lekedem a főnökömről, hogy mennyi prémiumot adott, mennyivel emelte a fizetése­met, és milyen jövőt várhatok tőle...” — Nem, többlet mun­kavégzésről nem beszélnek. Ez nem egyeztethető össze felfo­gásukkal. Kapzsiságuk elva­kítja őket. Az alábbi történet szintén szellemi munkát végző kollek­tívában fordult elő. Az egyik, magát hősnek hitt férfi való­ban „bátorrá” vált egy időre néhány ember szemében, mert termelési tanácskozáson ala­posan odamondogatott a fő­nöknek: „Itt van ez a szegény Kovács. Nagy család. Kevés pénz. Miért nem adnak neki többet?” — Módfelett furcsa az főként akkor, ha az ember a hátteret is ismeri. A főnök ugyanis évek óta elismerte Ko­vács jó munkáját, s miután fi­zetésemelésre nem volt módi prémiummal akarta kárpótol­­ni. Hogy ezt mégsem kapta meg Kovács, kinek köszönhet­te? Jóságos szószólójának, aki magából kikelve vitatkozott a főnökkel, mondván: „őrültség a Kovács munkáját túlbecsül­ni! Minek annak annyi pénz?’ J J ... „Magunkat csapnánk 0 i be, ha lebecsülnénk a J J hosszú időn keresztül 0 t meggyökeresedett kis-J J polgári szemlélet és szó­­t­a­kosok szívósságát... Miért beszélt a szószóló ak­kor úgy? Mert akkor Kovács nem volt jelen. Nem tudhatta, hogy szószólója miként véle­kedik róla a háta mögött. Az álarc végleg csak akkor hul­lott le a szószólóról, amikor kiderült, hogy Kovács kétezer, ő pedig csak ötszáz forint pré­miumot kapott. A kapzsi em­ber rádöbbent, hogy az a pénz esetleg az övé lehetett volna — mert hiszen hol van Kovács munkája az ő munkájához?!.., és különben is, nem gondolta a haszonleső ember komolyan azt a felszólalást. Azzal is csak saját személyét akarta nagyí­tani, előtérbe helyezni. Ki tud az ilyen „bátor, igaz­ságos” emberek kedvére tenni? Ha a főnök földre szállt an­gyal lenne, az ilyen haszonle­ső, önző emberek akkor is egyeduralkodónak neveznék. Pénzből él az ember. Nem róható fel senkinek sem, ha bővíteni igyekszik léte alap­ját, amíg azzal­­a közösség ér­dekeit meg nem sérti. De az ilyen álarcos haszonlesők meg­sértik — saját, egyéni érde­keikért. Felfogásukat, csele­kedetüket, bármilyen formá­ban nyilvánuljon is meg, el kell ítélni, le kell leplezni. A közvélemény ítélkezzék felet­tük — szigorúan. Se a kicsi, se a nagy kollektívák ne tűrjék meg a közösség érdekeit sértő önzést akkor se, ha az nem ütközik írott törvényekbe. Sindulár Arm

Next

/
Thumbnails
Contents