Kisalföld, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-16 / 64. szám
Aláírták Lengyelország és az NDK barátsági szerződését VARSÓ (TASZSZ) Szerdán Varsóban ünnepélyes külsőségek között írták alá a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Lengyel részről Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, Edward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, valamint Jozef Cyrankie■wicz miniszterelnök, német részről a hivatalos látogatáson Varsóban tartózkodó Walter Ulbacht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, Willi Stoph miniszterelnök írta alá ezt a fontos dokumentumot. Wladyslaw Gomulka és Walter Ulbricht beszédében méltatta az új szerződést. A húsz esztendőre szóló szerződés egyik alapvető cikkelye kimondja az Odera-Neisse határ, valamint az NDK és az NSZK közötti határok sérthetetlenségét. A két fél leszögezi: eltökélt szándéka, hogy minden eszközzel meghiúsítja a revansvágyó és militarista nyugatnémet erők esetleges agresszióját. KISALFÖLD Súlyos válság jegyében ült össze az Arab Liga tanácsülése KAIRÓ (MTI) Az Arab Liga minisztertanácsának 47. ülésszaka egységre szóló felhívásokkal kezdődött, majd újabb válság kirobbanásával folytatódott. A küldöttek kedden este ültek öszsze a liga kairói székházának nagy tanácstermében. Hasszuna, a liga főtitkára rámutatott arra, hogy a liga jelenleg válságban van ugyan, de az arab országok közös akcióira szükség van az imperialista összeesküvéssel szemben. A gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítésére, az ománi nép felszabadulásának támogatására. A nyilvános ülésen egymással szemben ült Medhat Dzsoma Jordánia képviselője és Ahmde Sukeiri a Palesztíniai Felszabadítási Szervezet elnöke, akit megfigyelőként hívtak meg. Jelen volt Taher Radww,a Szaud Arábia képviselője is. Csupán Tunézia bojkottálta az ülést. Amikor az elnök elrendelte a zárt ülést Dzsoma jordán küldött nyomban szót, kér és hosszú vádbeszédet tartott a PFSZ elnöke ellen. Azzal vádolta, hogy nem képviseli a palesztíniai nép érdekeit. Kijelentette, Jordánia nem az Arab Ligát bojkottálja, hanem a Palesztinai Felszabadítási Szervezet jelenlegi elnökének jelenléte ellen tiltakozik, amikor kivonul az ülésről. A jordán képviselő kivonulása utána tanácsteremben heves vita kezdődött. A jordán vádakra válaszolva Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere javasolta, hogy a rágalmak elutasítása jegyében a tanács törölje a jegyzőkönyvből a jordán felszólalás szövegét és nyilvánítsa ki bizalmát Sukeiri iránt. A jordán küldöttet az arab nemzet árulójának nevezte és hangsúlyozta, hogy az áruló távozása nem gyengíti meg az arabok közösségét. Az EAK javaslata felett megindult vitában Szaud Arábia kivételével valamennyi arab ország küldötte helytelenítette vagy elítélte Jordánia magatartását. Diáktüntetés, éhségsztrájk Londonban London (MTI) Az angol közvélemény érdeklődésének középpontjába került a londoni közgazdasági főiskola LSE diákjainak napok óta tartó tüntetése. A szerdára virradó éjjel több diák éhségsztrájkba lépett, 400 hallgató testével barrikádozta el a főiskola bejáratát, az előadásokat bojkottálják. A főiskola egyik épületének, a Connaught House-nak a bejáratát bútorokkal torlaszolták el. Itt szerdán reggel a rendőrség is beavatkozott. A tüntetések eredeti oka az, hogy a Rhodesiából hazatért dr. Walter Adamst nevezték ki a főiskola következő igazgatójává. Az LSE, amelyet Anglia leghaladóbb, legharcosabb egyetemének ismernek, természetesen tiltakozott a kinevezés ellen, hiszen dr. Adam annak idején Rhodesiában maga is alkalmazta a faji megkülönböztetést és támogatta a Smithrezsim intézkedéseit. A 22 éves Bloom és a 20 éves Adelstein nemcsak a rhodesiai igazgatójelölt, hanem az amerikaiak vietnami agressziója ellen is több tüntetést szervezett. Sir Sydney Caine, a főiskola jelenlegi igazgatója éppen ezért hevesen szembeszállt a demokratikus érzelmű diáksággal és több tucat vagy — „ha kell” — többszáz diák kizárásával fenyegetőzött. A legfrissebb jelentések szerint szerdán reggel a kizárt diákok száma: 102. 1967. március 16., csütörtök Az Akahata válasza Pekingnek kínai baráti társaságból kilépett személyek rendeztek a társaság központjában. Az Akahata rámutat: Kína hivatalos szervei a pekingi rádióban támadták a Japán Kommunista Pártot, s támadásra bujtogattak a párt és a japán—kínai baráti társaság ellen. A Kínai Kommunista Párt vezetősége szerint, — jegyzi meg az Akahata — az igazi marxista—leninista pártot az különbözteti meg a revizionista pártoktól, hogy a marxizmus—leninizmus csúcsának ismeri-e el, Mao Ce-tung eszméit, vagy sem. Ha egy bizonyos párt vezetőjének álláspontját rá akarják erőszakolni egy másik ország pártjára, az nem egyéb, mint a nagyhatalmi sovinizmus, amely lábbal tiporja a testvérpártok közötti kapcsolatok szabályait — mutat rá az Akahata. japán—kínai baráti társaság sajtóorgánumában „nem emelte az egekig Mao Ce-tung kínai elnököt és nem fejezte ki feltétel nélküli elragadtatását a nagy proletár kulturális forradalom és a vörösgárdisták iránt. Talán ezért mondják, hogy a társaság rágalmazza Mao elnököt, támadja a kulturális forradalmat és a vörösgárdistákat? — teszi fel a kérdést a lap. (MTI) Tokió (TASZSZ) Az Akahata, a Japán Kommunista Párt lapja szerdán válaszolt a pekingi rádiónak, amely teljesen eltorzított formában számolt be azokról a szervezett huligán-támadásokról, amelyeket Japánban tanuló kínai diákok és a japán. A tudományos és műszaki forradalom vívmányai a lipcsei tavaszi vásáron (Tudósítónktól:) Az idei lipcsei tavaszi vásár teljesen a tudományos és műszaki forradalom jegyében zajlott le. Soha ilyen nívós vásár nem volt még Lipcsében. Hetven országból összesen 10 330 cég állította ki a termékeit, és a vásár igazgatósága különösen azon iparágakat részesítette előnyben a kiállítási terület növelése során, amelyek jelentősége ma növekvőben van: az elektronikus, vegyi felszerelési és gépipari termékek előállítóit. A szocialista világrendszer 11 országa állította ki legkiválóbb termékeit, és bizonyította növekvő színvonalát. A Szovjetunió kiállított termékeinek 50 százaléka először szerepelt a vásáron. A többi szocialista ország is élvonalbeli cikket állított ki, így pl. Magyarország elektronikus számológépet, Jugoszlávia atomkutatási berendezéseket, stb. A tőkés országok szintén növelték kiállítási területüket, főleg Ausztria, Olaszország, Svájc, Belgium, Finnország és Svédország. A vásár alkalmával nemzetközi értekezletet tartottak a számológépek alkalmazására vonatkozólag 700 kül- és belföldi szakember részvételével. Magyar szakemberek is részt vettek ezen az értekezleten. Magyarország részéről 17 külkereskedelmi cég állította ki 3500-féle termékét. A vásárral kapcsolatban Magyarország és az NDK között közvetlen kooperációs kapcsolatok is létrejöttek. Erre vonatkozólag kötöttek szerződést Horgos Gyula és Gerhard Zimmermann miniszterek. A két ország megfelelő iparigazgatóságai az elektrotechnika, elektronika, gépipar, járműipar és bányaipar területén kooperálnak, és közvetlenül együttműködnek, koordinálják beruházási tevékenységüket, szakosítják kutató- és fejlesztési munkájukat, szakember- és tapasztalatcserét folytatnak. Ami az üzletkötéseket illeti, magyar S NDK viszonylatban igen széles skálában történt, s olyan nagy értékben, mint eddig még egyetlen lipcsei vásáron sem. Dr. Nagy Ivor ! LIEGE-I KÉPESLAPOK A La Meuse folyó és mellékága által határolt szigeten a modern, 16—18 emeletes paloták sora között nehéz a tájékozódás. Azonsem lehet csodálkozni, hogy a Liege-be érkező idegen az első napokban úgy kézzel-lábbal irányíttatja magát a hazaiakkal. Küldöttségünktől senki sem kérdezte, hogy a megérkezés után mégis mit szeretnének csinálni. Szerencsére az edzett magyar vezetők már jó előre összeállították az ott-tartózkodás menetrendjét, és így helyet kapott a programban egy mozilátogatás is. La Professionels Chaudfontaine-ből a 31-es jelzésű autóbusz vitt be bennünket Liegevárosközpontjába. Valóban ez lehet a központ, mert az autóbusz végállomása mellett a liege-i opera szép épülete magasodott. Az operától balra egy nagy áruház, jobbra pedig a Grandbazár és Liege főtere vonta magára érdeklődésünket. Néhány szeszélyes útkereszteződésen átkeltünk szerencsésen. Mi tagadás, a rendkívül nagy autóforgalom mellett is fegyelmezettek a járókelők és a gépkocsivezetők. Egymást kölcsönösen udvarias gesztusokkal halmozzák el. A volán mellől nekünk is széles taglejtéssel szabad utat engedtek, mégis Inkább az autóknak adtunk elsőbbséget saját biztonságunk kedvéért Az esti világításban még érdekesebb a városkép. A neonreklámok erdejében rendkívül nehéz a tájékozódás. A liege-i belváros, szűk utcáival alaposan próbára teszi az embert, mert a gépkocsik fél kerékkel még a gyalogjáróra is felkapaszkodnak, hogy parkolóhelyet találjanak maguknak. Ezzel nagyon akadályozzák a gyalogos közlekedést. Végre mi is elérkeztünk a keskeny utca jól megvilágított bejáratához. Kicsit furcsállóan ártunk a mozireklámok előtt, bár Belgiumiban már a második napon hozzászoktunk ahhoz, hogy itt a lakások bejárata az utcáról nyílik. . A moziban nem az előcsarnokban kell megváltani a jegyet, hanem a bejárat előtt félkör alakú pénztárfülkében ül a pénztáros, és a jegyellenőrzés csak az előcsarnokból a terembe lépve a jegykezelőnél történik. Este fél hatkor kezdődött az előadás, s mi jó szokáshoz híven előtte talán három perccel értünk a terembe. A világosról a sötétbe érve, nehezen tájékozódik az ember. De eligazított a jegykezelő zseblámpája, s amikor megszokta a szemem a sötétséget, meglepődve láttam, hogy üres a nézőtér, pontosabban nem egészen volt üres, mert küldöttességünk már helyet foglalt, és elvétve itt-ott a félhomályban emberi alakokat fedeztem fel. — Korán van még- Úgy látszik, a belga közönség ráér — mondotta mellettem az ismerősöm. . — Hát fél hatkor kell kezdeni a játékfilmet. — Ugyan, nem kell csodálkozni. Fél hatkor elkezdődik a film, addigra megtelik a nézőtér. Fél hatkor valóban elkezdődött a film, a La Professionels, de küldöttségünkön kívül még 12 embert számoltam meg a nézőtéren. Pedig szélesvásznú, színes, nagyszerű filmalkotást láthattunk. Nem kisebb filmművészek szereplésével, mint Burt Lancaster és Claudia Cardinale. A mozi nem üzlet A film, amelyet végignéztünk, dióhéjban azt a harcot ábrázolta, amely Amerikában játszódott le, s amelynek lényege, hogy az igazságtalan és embertelen célokért harcba küldött embereket is megtörte, megváltoztatta a szabadságukért küzdő hősök nemes egyszerűsége, becsületes élete és embersége. A film kitűnő művészi alkotás. Számos igazán nagy jelenettel A rendezői szándék tiszteletre méltó, hihetővé tudta tenni, hogy a szabadság után vágyódó emberek győzedelmeskednek a pénz hatalma felett. Ha régebben arról hallott az ember, hogy különböző országok filmfesztiváljain a közönség ezt vagy azt a filmet nagy érdeklődéssel nézte, befelé mindig kételkedtem egy kicsit. Az jutott eszembe, hogy a képi kifejezésmód tökéletes-e annyira, hogy pótolni tudja-e a szövegbeli értelmezést. Örömmel láttam, hogy küldöttségünk tagjai jól megértették f e téma alapképletét, és együtt lelkesedtek a szabadságukért küzdő emberek győzelmével. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, ma már Nyugaton még a nagy filmeknek sincs közönsége. Az üresen tátongó nézőtér bizonyította, hogy a mozi nem üzlet már. A közönséget elcsalta a televízió, és még azzal sem tudnak segíteni a nehézségeken a mozitulajdonosok, hogy folyamatosan vetítik a különböző filmeket, néhány perces szünetekkel. A moziba bárki bármikor bemehet. De ha megunta a filmet, ott is hagyhatja a nézőteret. Egyszóval, mindent tehet a néző, amit csak akar. Csak hagyja ott a pénztárnál a jegy árát. Amikor este fél 9-kor kijöttünk a moziból, egymásra néztünk, s mindegyikünk arcán érződött a kérdés: hát, ez meg mi? Ez a film nem érdekli a belga közönséget? Ilyen kitűnő alkotás nem vonzza az érdeklődőiket? A választ talán így fogalmazhatnám meg. Érdekli, csak sajnálja érte a pénzt. Mert ha vannak valahol szinte már a zsugoriságig takarékos emberek, akkor Belgiumban vannak. Ennek érzékeltetésére ellestem az alábbi párbeszédet. Drága itt az élet Mint minden külföldi ütünk alkalmával, hazánk fiai felkerestek bennünket. Így történt ez Liege-ben is. Az egyik — a nevét nem írom le — nagy hangon arról tartott előadást nekünk, hogy havi 10 000 frank a fizetése, már két kocsit „elnyűtt”, és most éppen egy kis villára kuporgat Chaudfontaine-ben. Hallgattuk a szóáradatot, s egyszer csak valaki így szólt: — Igazán megtehetné, hogy hazavinne innen bennünket szálláshelyünkre. — Sajnos, most nem lehet, mert a kocsi, amelyikkel vagyok, az a barátomé, az enyém javítás alatt áll. A másik őszintébb volt. Az arról beszélt, hogy túlórázással, mellékmunkával együtt 12 000 frankot keres, de így is nehéz az élet, mert nagy a drágaság. — Amikor idejöttem Belgiumba, még nem tudtam, hogy milyen drága itt az élet. De hamar rájöttem, amikor egy adag bifszekért 200 frankot fizettem. No, de ez csak az élet, és nem kell mindenkinek bifszeket enni. De nagyon drágák a lakások, az öltözködés és a ruházkodás is. S azok, akik itt autóra vágytak, arra is rájöttek, hogy milyen költséges a fenntartásuk. Ipar egy igazságot fogadjon el tőlem. Itt, legtöbb esetben szükséglet az autó. Az árakról magunk is meggyőződhettünk. Valóban drága az élet. Drága a ruhanemű, drága a lakbér. De kint rekedt honfitársaink életét a következő beszélgetés világítja meg: — Mi újság otthon? — Így szólt a kérdés. — Rá sem ismerne Nádorvárosra. A Bartók Béla út sarkán, a volt László kocsmától egészen a Hermann Ottó utcáig új városrész épült. Tágas, levegős, modern, rendezett, tiszta városrész. Ismerősöm valósággal itta a szavaimat. — Meséljen tovább! És én elmondtam, a Zöldfa vendéglőtől a szigeti lakótömbig mindazt, amire oly jó külföldön büszkének lenni. — Nyáron hazamegyek. Mindenképpen hazamegyek. És én folytattam tovább. Jó fél órája meséltem már, amikor valaki ismerősöm mellé állt, és a fülébe súgott valamit. — Ne zavarj, nem megyek sehova! — csattant az ismerősöm szava. — Végre hadd beszélgessek egy kicsit. Hiába sajátítottam el az itteniek nyelvét, hiába dolgozom becsülettel nekik, minden érintkezésnél érzem, hogy csak megtűrt ember vagyok. Nem is tudom elmondani, mikor beszéltem ilyen őszintén, és mikor hallgattam ennyi szépet. Folytassuk! Mondja még tovább . .. (Folytatjuk.) Pintér István Kennedy elnök holttestét végleges nyugathelyére szállították WASHINGTON (MTI) John F. Kennedy elnök koporsóját a Washington közelében fekvő arlingtoni katonai temetőben kedd este kiemelték az ideiglenes sírból és az onnan néhány méternyire lévő végleges új sírboltban helyezték el. Az átszállítást semmiféle ünnepélyes ceremónia sem kísérte. Még arról sem tudnak, hogy a család tagjai jelen voltak e a második temetésen. Az elnöki sírboltban nyugszik Kennedy két korán elhunyt gyermeke is. A sírra helyezett gránit emlékművön a volt elnök neve, születési és halálozási évszáma alatt idézetek vannak bevésve Kennedy 1961. januárjában elmondott beiktatási beszédéből.