Kisalföld, 1967. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
1967. április 1., szombat F. HungáriaGazdasági kapcsolataink MAGUNK KÖZÖTT a Szovjetunióval Kollányi László, a Fertődi Kertészeti, Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutatóintézet tudományos munkatársa nyolc évi munkával kinemesítette az F. Hungária málnát, melyet a Mezőgazdasági Minősítő Tanács előzetes elismerésben részesített. A rendkívül erős növekedésű, korai érésű, nagy gyümölcsű F. Hungária a kísérleti parcellán egy holdra számítva 74 mázsás termést adott. Ez azért is figyelemre méltó, mert az országos átlag málnából holdanként 20 mázsa körül van, s a legjobb termelők is legfeljebb 40 mázsás termést takarítottak be. Az F. Hangárai málnából a megyében Nyalkán, Győrzámolyon és Sokorópátkán összesen négy holdat telepítettek be a termelőszövetkezetek, ez a jövő esztendőben fordul termőre. ÉRDEKES kiállítás nyiik áprilisban Moszkvában. A kezdeményezés is újszerű. A Fiat 124-es személygépkocsi valamennyi alkatrészét bemutatják a KGST országok műszaki és gazdasági szakembereinek, akik majd ajánlataikkal megpályázhatják egyiknek vagy másiknak a gyártását. A szovjet Fiat 124-es nemzetközi gyártási kooperációjában végül is az az ország kap majd megbízást, amely a legkedvezőbb ajánlatot teszi. A Szovjetunió rövid idő alatt évi 600 000, kiváló minőségű személygépkocsi gyártására rendezkedik be a Fiat-licenc alapján. A szovjet—olasz megállapodást nyugaton az évszázad üzletének nevezik. A szovjet személygépkocsi néhány alkatrészének gyártását szívesen vállalják a baráti országok, hiszen igen gazdaságos, nagy sorozatú termelést tesz lehetővé. Hazánk is részt kíván venni ebben a munkában. Pályázunk például gépkocsirádióval, műszerfallal, zárral, autóvillamossági cikkekkel, sőt az épülő új szovjet gépkocsigyár berendezései közül a komplett automata festősor szállítására is ajánlatot készítünk. Kooperációs esélyeink kedvezőek, mivel a szovjet Fiat 124-es biztos vásárlói leszünk, s alkatrész-szállításainkat gépkocsival egyenlítheti ki a szovjet partner. Mint ismeretes, hazánk az európai szocialista országok közül az egyetlen, amely nem kíván személygépkocsi gyártására berendezkedni. A százezres sorozatú alkatrészek és szerelvények hazai gyártása szovjet rendelésre bőségesen fedezheti teljes személygépkocsi-importunkat. Ám a gyorsaság, a kiváló minőség ezúttal az ajánlatok és pályázatok elbírálásánál ugyanolyan versenyfeltétel, mint a legkritikusabb tőkés piacokon. HAZÁNK a világ minden tájával, több mint 120 országgal kereskedik, s köztük első számú partner a Szovjetunió. A magyar—szovjet gazdasági, műszaki kapcsolatok fejlesztése létfontosságú számunkra, hiszen teljes külkereskedelmi forgalmunknak több mint egyharmadát bonyolítjuk az ötvenéves jubileumára készülő első szocialista állammal. Feldolgozó iparunk harmonikus fejlesztését ma már nem képzelhetjük el e kölcsönösen előnyös, elvtársi együttműködés nélkül. Idei szovjet importunknak például több mint 60 százaléka nyers- és fűtőanyag. Egyebek közt 2,8 millió tonna köbméter fenyő fűrészárut, 40 000 tonna gyapotot importálunk a Szovjetunióból 1967-ben. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk — több mint 50 százaléka gép és berendezés — biztosítja viszont a gazdaságos sorozatú hazai gyártást és a dolgozók magas színvonalú foglalkoztatását. Napjaink egyik sajátossága, hogy internacionalista kapcsolataink mind mélyebb közgazdasági és műszaki tartalommal telítődnek, növekvő előnyöket biztosítva a két együttműködő országnak. A hagyományos árulisták egyeztetésén, a nyersanyagok, az élelmiszerek és a kész termékek kölcsönös cseréjén túl növekszik a termelési kooperáció és az összehangolt közös fejlesztések és kutatások aránya. Az idén megkezdtük a magyar—szovjet timföld—alumínium egyezmény gyakorlati végrehajtását. Évről évre növekvő mennyiségű, 1980-ban már 330 000 tonna timföldet szállítunk kohósításra a Szovjetunióba, így lehetővé válik a gazdag bauxitvagyonunk és nyomasztó energiaszegénységünk közötti ellentmondás műszaki-gazdasági áthidalása. A Szovjetunióban a volgai vízierőművek olcsó energiájával kohósítják a magyar timföldet, majd az előállított alumíniumot tömb alakban maradéktalanul visszakapjuk, és értékes kész termékekké dolgozzuk fel idehaza. Ez a megállapodás tehát előnyös számunkra, mert lehetővé válik hazai erőforrásaink, bauxitvagyonunk hasznosítása, alumínium-feldolgozó iparunk fejlesztése. De előnyös a Szovjetunió számára is, hiszen a volgai óriás vízierőművek a világpiaci ár töredékéért termelik az áramot, amit mi tömbalumínium formájában világpiaci áron vásárolunk meg a Szovjetuniótól. A KOOPERÁCIÓ a szovjet Fiatnál még csak terv és ajánlati stádiumban van, a tehergépkocsi és autóbusz gyártásában már valóság. Győrben sorozatban készülnek a magyar és szovjet közúti járművekbe egyaránt beépítésre kerülő hátsó hidak. A mellső hidak, laprugókötegek stb. gyártását viszont a Szovjetunió a magyar járműgyártás részére is vállalta. A formálódó magyar—szovjet kétoldalú járműipari kooperációba most kapcsolódik bele Lengyelország. E nemzetközi együttműködéssel nemcsak a kész autóbuszok és speciális tehergépkocsik, hanem azok fődarabjai is egyre gazdaságosabb világszínvonalú sorozatnagyságban készülhetnek. A Ganz-MÁVAG és a rigiai szovjet testvérgyár a motorvonatok közös fejlesztésében és gyártásában állapodott meg. A Szovjetunió északi hidegebb vidékeire a rigiai, a déli, melegebb tájakra a magyar gyár készít motorvonatokat méghozzá úgy, hogy kölcsönösen biztosítják a nemzetközileg szakosított típusok fődarabjainak csereszavatosságát. A kibontakozó együttműködés nyomán lehetővé válik a két ország szellemi erőinek és anyagi eszközeinek hatékony összpontosítása, a műszaki haladás meggyorsítása a legfontosabb témákban. Tízmillió lakosú országunk sem önerejéből, sem nagyarányú licencvásárlásokkal nem lenne képes a világszínvonal elérésére és tartására az adott területeken. A közös kutatás és fejlesztés egyben a kétoldalú, és magas színvonalú gyártásmegosztás kiindulópontjául is szolgál. A közös fejlesztőmunka során természetszerűleg kialakulnak a nemzetközi együttműködés fejlettebb formáinál nélkülözhetetlen szabványok és más alapok. És nem utolsósorban az együttes kutatások olyan magas műszaki színvonalat biztosítanak, amelyre bizton épülhet később az alkatrészek a szerelési egységek, a kész termékek kölcsönösen előnyös és tartós két, illetve többoldalú nemzetközi szakosítása. A magyar—szovjet gazdasági és műszaki kapcsolatok elmélyítésével meggyorsítjuk népgazdaságunk fejlesztését, s egyben országunk szerény adottságaihoz mérten hozzájárulunk a kommunizmus építéséhez is a Szovjetunióban. Most a jubileumi készülődés jegyében a szovjet párt és kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a lakosság ellátásának javítására, így többek között hazánk 15 millió rubel értékű közfogyasztási cikkek exportját vállalta 1967- ben az eredeti előirányzatokon felül. A szovjet emberek tehát még több közkedvelt magyar cipőt, ruhát, kozmetikai cikket, motorkerékpárt, kempingfelszerelést, élelmiszert stb.-t vásárolhatnak. Az idén először 25 000 televízió-készüléket is exportálunk a Szovjetunióba AZ ORSZÁGSZERTE kibontakozó jubileumi munkaverseny jó alkalmat teremt arra, hogy még gondosabban, kiváló minőségben és minden szempontból tervszerűen teljesítsük szovjet exportkötelezettségeinket. A szovjet kereskedelmi szervek elsősorban a fogyasztási cikkek szállításának meggyorsítását szorgalmazzák, s lehetőség is van arra, hogy minden vállalat november 7-éig teljesítse ilyen irányú feladatait. Az eredményes exportmunkával egyébként országunk jó hírnevét öregbítjük, a termékeink jövő piacait bővítjük. S a munka közvetlen hasznát lakosságunk majd saját ellátásán is mérheti: a szovjet—magyar belkereskedelmi választékcsere az idén 70 százalékkal nagyobb lesz a tavalyinál, s a belkereskedelmi árualapokat import útján terven felül összesen 300 millió devizaforinttal növeljük, így gazdagodik az áruválaszték, szűkül a hiánycikkek köre, és egyebek között több építőanyagot vásárolhatnak a fészekrakó lakásépítők. Kovács József Kórusfesztivál Pécsett Megyénkből két kórus vesz részt a fesztiválon A III. országos pedagógus kórusfesztivál megrendezésére április 1-én és 2-án kerül sor Pécsett. A kiemelkedő jelentőségű kulturális rendezvényen megyénkből a Pedagógus-szakszervezet győri kórusa és a soproni Liszt Ferenc Pedagógus-énekkar vesz részt. A győri kórust Szabó Miklós vezényli, műsorán Lassus, Mozart, Bárdos, Sosztakovics, Hindemith művei szerepelnek. A Liszt Ferenc énekkar Nagy Alpár vezényletével Monteverdi, Kassier, Händel, Kodály, Hrisztov műveiből ad elő. A fesztiválon huszonegy együttes ad egymásnak találkozót az ország minden részéből. A tizenkilenc éve működő győri kórus eddig mindegyik fesztiválon szerepelt. A győriek ma reggel indulnak autóbusszal Pécsre, és 2-án, vasárnap este 7 órakor lépnek fel. A soproniak 1-én, szombaton este 7 órakor szerepelnek. Cser-export Tizennégyezer köbméter fát dolgoz fel az idén a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság fűrészüzeme. A tölgytől az égerig szinte valamennyi fafajta megtalálható a telepen. A fa jó részét a Szovjetunióból kapja a soproni fűrészüzem. Az importálók az idén először exportálnak is: osztrák cégek 800 köbméter fűrészelt cserfát rendeltek tőlük. Öt megye versmondói Kapuváron rendezik meg a kisipari szövetkezetek VIII. országos szavalóversenyének területi középdöntőjét. Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megyéből harminc fiatal lép a bíráló bizottság elé. A verseny résztvevői ma este érkeznek meg Kapuvárra, a bemutatók holnap délelőtt kilenc órakor kezdődtek a járási könyvtárban. Az eredményhirdetés után este 7 órai kezdettel díszünnepség lesz hazánk felszabadulásának emlékére. A műsorban fellépnek a Szakszervezetek Rába Művelődési Házának ,,Kiváló együttes” címmel kitüntetett Ifjúsági Irodalmi Színpada, a Kapuvári Szövetkezeti Bizottság művészegyüttese és a szavalóverseny legjobbjai. KISALFÖLD A hiba a szemléletben van A sok megállapítás, biztatás, kritika és önkritika ellenére is csökken a háztáji gazdaságok árutermelése a megyében. Tavaly például sertéshúsból és baromfiból, tojásból meg tejből is lényegesen kevesebbet adtak, mint amennyit a népgazdaság várt. A megye háztáji gazdaságaiból felvásárolt sertések száma egyik évről a másikra negyedére csökkent. A tojásfelvásárlási terv mindössze 70 százalékos teljesítése is csak részben magyarázható azzal, hogy a hús drágulása miatt több tojást fogyaszt a parasztember. Sok más szám, tény is mutatja, hogy fogy az állatállomány a háztájiban és egyre kevesebb értéket tesz a „nagy asztalra". A termelőszövetkezetek első megyei küldöttértekezletén is nyomatékosan szóba került, hogy a közös gazdaságok gyors ütemben növekvő árutermelése sem képes pótolni az említett csökkenést. Sajnos, az okok alapos megbeszélésére ott sem jutott elég idő. A tények öszszegezése legfeljebb azt az elhatározást erősítette meg a küldöttekben, szövetkezeti vezetőkben, hogy a közösben kell még gyorsabban növelni az árutermelést. Talán ez a megoldás az egyszerűbb, de csak félmegoldás. Míg az egyik oldalon előállított többlet a másik oldalon mutatkozó csökkenést pótolja, egészében nem jutunk előbbre. Ezért lenne már az is szép siker, ha a szövetkezetek árutermelésének valóban dicséretes növekedése mellett legalább ne esne vissza a háztáji gazdaságok termelése. Sokak szerint a tavalyi nagy visszalépés a háztáji árutermelésben csak kivételes eset volt, amit az előző vizes esztendő nagyrészt indokol. Emlékszünk, milyen nagy gond volt a szükséges takarmány előteremtése. A gyenge szénáért, sőt szalmáért is húsz-harminc kilométereket „kocsizott” némely szövetkezet. Néhol a közös állatállomány megmentése is csak a kevesebb kárt szenvedett szomszédok önzetlen segítségével sikerült. Az állam száz vagonszám küldte az ablakot, hogy a legszükségesebb meglegyen. A kevésből különösen kevés jutott a háztáji gazdaságoknak. A közös nem segíthetett többet, éppen elég volt a maga gondja, baja. A szűkös takarmányhelyzet, a sok utánjárás, a drágaság sok szövetkezeti gazda kedvét elvette attól, hogy állatot tartson, hizlaljon otthon a háztájiban. A kivételesen rossz esztendő valóban igen nagy kárt okozott a háztáji gazdaságoknak is. De csak meggyorsította az árutermelés évek óta tartó visszaesését, és nem ez váltotta ki. A kivételességre való hivatkozás tehát bizonyos mértékben az igazi okról tereli el a figyelmet. Arról, hogy alapvetően a szemlélettel, a háztáji gazdaságok szerepének megítélésével van még mindig baj jó néhány termelőszövetkezetben. Arról, hogy elvben, szavakban elismerik a háztáji jelentőségét, sőt pótolhatatlanságát, de a gyakorlatoím csak „szükséges rossznak” tartják, amit egy jó ideig még tűrni kell. És amit csak eltűr az ember, az más, mint amit kedvesnek tart. Bármennyire vigyáz is, hogy más legyen a látszat. Érdekes megfogalmazást hallottam a múltkor: „még elég sokáig nem lesz időszerű a háztáji gazdaságok visszafejlesztése”. Mi minden van ebben a megfogalmazásban? Természetesen az, hogy a háztájira szükség van, termékeit nem nélkülözheti a népgazdaság. De benne van az is, hogy egyszer majd időszerű lesz a visszafejlesztés, csak ki kell várni. A „halálos ítélet?” megvan, csak a végrehajtás időpontja bizonytalan még. Kár lenne jósolgatni, hogy mikor jön el, és valóban eljön-e az az „egyszer", de még nagyobb kár mostani helyzetünkben egyáltalán emlegetni a visszafejlesztést. Akarva és akaratlanul is zavarja ez az „elméletieskedés” a szövetkezeti vezetőket abban, hogy a háztájit a szövetkezeti gazdálkodás egészének egyenrangú részeként tekintsék, és így számoljanak létével, jövőjével. A már említett termelőszövetkezeti küldöttértekezleten mondta Moharos József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa: az a jó vezető, akinek e fogalom, hogy szövetkezet, eleve azt jelenti, közös és háztáji együtt. Senki ne vegye sértésnek, de nálunk még az ilyen szövetkezeti vezetők vannak kisebbségben. Nem jó, nem egészséges dolog, hogy a háztáji gazdaságokban rejlő nagyon számottevő lehetőségeket sok helyen csak részben és egyre csökkenő mértékben használják ki. Mert népgazdaságunknak a közös által adott egyre több áru mellett is szüksége van a háztáji gazdaságok termékeire. Pótolhatatlanul szüksége van. A háztáji viszont csak akkor adhatja, ami tőle telik, ha szerepét, jelentőségét igazán megértik és őszintén elfogadják azok, akiknek támogatását nem nélkülözheti. Fábián Ferenc MINDIG ÜTÖM KÖRÜLBELÜL meghatározható, hogy hány éves korától kezd fáradni az ember, s aztán egyre kevesebbet bír. Akit én kerestem Beleden, kivétel. Mert 66 éves korban kilométereket kerékpározni a sártól zopogó utakon... De hát minek, miért? Nyugdíja van, szép kis háza kerttel, felnőtt gyerekek... Élete így mégsem kerek. Kell az az örökös cselekvés a saját portán kívül, még ha kevesebb is, mint évekkel ezelőtt. De kell, mert szinte mindenből kirekesztettnek érzi magát az ember. Szalai Béla küldött lesz a MESZÖV választmányának ülésén. Utazik, és a felesége már nem kérdezi, mert megszokta: megint? Mert bizony nagyon sokszor riasztotta őt embere örökös nyugtalansága. Ezerkilencszáznegyvenhat telén a környék majorjait járta, meg a falut. Beledet, hogy földművesszövetkezetet kellene alakítani, összeszedni a szétszórt, uraságtól elhagyott gépeket. Pontosan emlékszik rá, február 11-ét írtak, akkor este 25 taggal megalakult a földművesszövetkezet. A tagdíj 50 kiló búza volt. Aztán öten-hatan kimentek a majorokba, s amire nem mondta a volt cselédember, hogy az övé, az a földművesszövetkezeté lett. A mai fiatal megmosolyogja azt a vagyonkát, amivel ez a kis közösség kezdett. Nyárra gyűlt össze annyi pénze a szövetkezetnek, hogy tizenkét bakancsot vehettek, meg Kapuvárról hoztak egy szekér sót — aztán lehetett árulni. FEBRUÁRBAN történt, hogy értesítették: Budapestre kell utaznia, megalakul a földművesszövetkezetek országos vezetősége is. Budapestre? Miből? Abban az időben valóban sok kellett abból a bizonyos öntudatból. Mert senki sem biztatta a Béla bácsit, hogy kiszállási díjat kap, útiköltséget térítenek, és ingyen ebéd várja. Vett két liter olajat, aztán egy liter árából utazott Pestre, a másikéból pedig vissza. Persze Győrig gyalog ment. Egy iskolában aludtak, rossz ajtók, kitört ablakok mögött. Olyan teremben tanácskoztak, ahol szinte két egyforma széket nem lehetett találni, s mindenki az otthonról hozott kenyeret, szalonnát ette, csak úgy az öléből... . De sokan voltak alföldi parasztok, mint a leglelkesebbek, Béla bácsi jól emlékszik még Veres Péterre is, közel állt hozzá, az asztal mellett. Jól emlékszik az éhes fővárosra, arra az asszonyra is, aki félénken megszólította a romos úton: „Nincs egy falatka kenyere, de nem tudom most megfizetni”. EZUTÁN MÉG tizenkétszer ment Szalai Béla Budapestre, gyűlésekre, tizenkétszer gyalog Győrig, tízszer gyalog Cellből haza. Hónapokig fizetést sem kapott. Miből is fizették volna? Négy gyereket nevelt. Hát azért mondom, hogy abban az időben sok kellett az öntudatból, önzetlenségből. Mondta is a felesége: ki látott már ilyent, hónapokig ingyort dolgozni? Mikor 1946 decemberében titkára lett a Kommunista Pártnak, azzal bízták meg a megye vezetői: úgy erősödjön itta Kommunista Párt, mint ahogy a földművesszövetkezet. Egy év múlva 170 tagja volt a pártnak, egykori cselédek, napszámosok, aratók, olyanok, mint a Szalai Béla. Bíztak benne, és mentek utána . .. Hogy melyik volt a legnehezebb év? Sok kitartást kívánt mindegyik. Az a negyvenkilences is, legelső jegyző lett a járásban, mégpedig Szilban választották annak. Akkor alakítottak termelőszövetkezetet is, a beledit meg a szilit. Forró volt a levegő Beleden, mikor az iskolát államosították. Emlékek ezek már. MOST MIT TESZ mégis? Úgy mondják, három kis falu földművesszövetkezeti ügyintézője. Ezekben a kis falvakban (Edve, Vásárosfalu, Vica) kilenc földművesszövetkezeti egység van ma már. A 260 lelket számláló Vásárosfaluból a szövetkezeti felvásárló 107 000 tojást és 12 mázsa baromfihúst vett meg a múlt évben. Hasonló jót lehetne sorolni a másik két községről is. Hetente kétszer látogatja meg mindegyiket Szalai Béla. Mint az elején említettem, kerékpárral. Ha másért nem, hát azért, hogy a letört kilincset, az elromlott zárat javíttassa valamelyik bolton, raktáron, vagy a tekepályához gondoskodjék cementről. Békebeli gondok, tennivalók — egy küzdelmes, élményekben gazdag élet gyümölcsérlelő hétköznapjai. gszm