Kisalföld, 1967. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
1967. június 1., csütörtök Utcákra terülő illata van a győri ecetgyárnak. (Hivatalosan a Szeszipari Országos Vállalat 717. számú Ecetüzeme a neve, a szigetiek hagyományosan ecetgyárnak titulálják. Majdnem egy évszázados) N apjainkban annyian sem dolgoznak az ecetgyárban, mint ahány évtizedes. Tavaly még hat fővel működött az üzem, aztán ketten nyugdíjba mentek onnan. Ma már csak négyen vannak a falai között, három munkás és az üzemvezető. A város legcsöndesebb ipari létesítménye. Gépi berendezése az ecetszivattyún kívül nincs. A sok milliárd ecetbacilus szorgalmasan savanyítja az óriás kádak tartalmát. Olyan hangot adnak a„bacik”, mint az ósdi bútorban neszező szó éjjelente ... sok a szellővel sodródó ecetszag árulkodik róla: működik még, él még az öreg üzem, kilencvenöt esztendős hirdetője a győri iparnak. M a Semmelweis utca a valamikori Kohn utca az olaj gyár mögött. (A múlt századi utcanév is ipari emléket őriz: a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat győri Növényolajgyára Kohn-alapítvány.) Se nem földszintes, se nem emeletes, omladozó vakolatú épület a nyolcas számú ház. A belépő az őt fogadó kép láttán bizony savanyú arcot vág. Odagyökerezett családok otthonai, asztalosműhely és ecetüzem osztozkodnak a nagy udvaron meg az épületszárnyakon. Április—májusban csupán öt vagon ecetet sikerült eladni, ötvenezer litert. A jövő hónapban hatszáz hektoliter a termelési terv előírása. Háromszáz hektoliter ecet nyugszik tartalékként. Az ecetgyáriak szerint mind a kilencszáz hektó elfogy júniusban. Szerencse, hogy így eláll az ecet, és nem savanyodik. Az országos ecetüzemi muntaversenyben a győrieket csak nagykanizsai ecetgyártók előzték meg. A nagykanizsai gyárat azóta már lebontották, legközelebb nem állhat a mieink elé. A fajlagos anyagfelhasználásban — ipari szeszből készül itt az ecet — viszont a tizennégy ecetgyár közül a győri vezet, s most a palackokról. Egykor szó volt róla, hogy a megyei tanács szívesen átvenné az ecetgyárat, általa egy objektummal gazdagodna a helyi ipar. A Szeszipari Országos Vállalat azonban nem adja, mondván: az ecet- és szeszgyártás monopólium. (Viszont léteznek tanácsi szeszfőzdék!) Ha a tanácsé lenne a gyár, talán még palackozóra is futná a megyei iparfejlesztési keretből. Jó néhány munkaalkalom nyílna elsősorban nőknek és az eddigi módszernél tisztábban, higiénikusabban kerülne a boltokba a győri ecetgyár elsőrendű terméke. Üvegben szívesebben vásárolnák a háziasszonyok. Palackozó kellene tehát, hogy kiszabadulhasson majd százesztendős gúzsából a győri ecetgyár. A kitöréshez pedig egy kis rugalmasság. (Kulcsár) Savanyú kedv az ecetgyárban Egy palackozó felderítené A MODERN JASSY — Jassy, a moldvai tartomány székhelye, a Román Népköztársaság egyik legnagyobb városa. Egyetemét 1860-ban alapították, főiskolák, tudományos intézetek a város magas színvonalú kulturális életéről tanúskodnak. A város fontos szerepet tölt be Románia iparában is. Itt van az ország legnagyobb gyógyszergyára, nagy vegyi, fémfeldolgozó, fa-, textil- és élelmiszeripari üzemei vannak. Képünk Jassy egyik korszerű iparnegyedét ábrázolja. (mti Külföldi Képszolgálat, ks.) Levelek az elnökről Hosszú, panaszos levél készül ismét S nagybarátára, nagyon sok aláírással, de azt nyár Budapestre küldik. Mert — mondják — a megyében már senki sem törődik, a szövetkezet bajával. Baj egyik évben a szárazság, másik évben a víz. Szával valami: mindig van, ami magyarázat lehet az alacsony munkaegység-értékre. Az utóbbi három évben: 1984-ben 21 forintot, 65-ben 17 forint, 50 fillért, 88-ban 22 forint 60 fillért ért a munkaegység. A legutóbbi zárszámadás már elég hangos volt, az elnök személye miatt. „Le akartuk váltani, de a járás nem engedte”, Els azóta nem csitul el a zaj. Levél ment — olyan emberek aláírásával, akik rendszeresen részt vesznek a közös munkában, néhányat közülük párttagok — a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, s a győri Járási és Városi Rendőrkapitánysághoz, a megyei pártbizottságra. Személyesen jártak a győri járási pártbizottságok, és ígérettel mentek haza: „kimegyünk a termelőszövetkezetbe”. Miért a panasz? A nagybaráti tsz-elnök az elmúlt három évben többször állíttatott ki sertésekről járlatlevelet saját tenyésztés jogcímén, holott nem volt anyakocája. Legutóbb 1567. február 28-án három sertést adott el, s ezeket február 24-én vetette nyilvántartásba, szintén saját tenyésztés jogcímén. Teljesen tisztázatlan még több más járlatlevél sorsa is. A jelenleg még érvényben lévő rendelkezések szerint ugyancsak szabálytalan, hogy az elnökkel közös háztartásban élő édesanyja is bír egy hold háztáji földdel, így az elnök 2 hold háztáji földet használ. Több más dologban sem járt el az elnök a tsz szabályainak és rendjének megfelelően. Elad önkényesen a tsz közös vagyonából trágyát, fát, szénát. Például a tsz készletéből kapott szerfát tsz italbolt. A fából mintegy hat mázsát az italbolt vezetőjének adott, bizonyos szolgáltatásokért. Csak egy barázda A traktorosok megjegyzik: „Már az asszony sem hiszi el, hogy mennyit kerestünk, mert olyan az elszámolás”. Aztán panaszolják, hogy az irodán nem mutatják ki pontosait, mit miért vontak le. Ha valaki reklamál, megsértődnek. A tagoktól hallottam, hogy nagyon kell figyelni, s otthon is írni mindent, ami levonható a keresetből, mert előfordul, hogy kétszer vonják le a társadalombiztosítási járulékot. Sokszor megjegyzik, túl sokat keres az elnök! Irigylik a pénzét? Nem, de kifogásolják, hogy nincs mögötte eredményesebb munka. Hétfőn elment a mezőgazdász Sopronba továbbképzésre. Az elnök viszont nem tud rendet tartani. Mondják sorban az emberek, ma reggel ki, hányféle beosztást kapott. Egyiküket elküldték a silóhoz, de még el sem indult, már a homokért kellett volna mennie. Ami a legjobban fáj: egy barázda távolság a győrszabadhegyi termelőszövetkezet határától a nagybaráti. És az eredmények a két szövetkezetben? Szinte összehasonlíthatatlanok! A munkáért háromszor annyit fizet a Búzakalász, mint a nagybaráti tsz. Jó példának tekintik az erőre kapó ménfőcsanaki közös gazdaságot is, mert látják, hogy próbálkoznak, vállalkoznak a több jövedelemért. Elnökök Mikor Szilágyi Lajos vét az elnök négy évig (győri lakos), mondják, próbálkozott az a seprűkötéssel, málnafeldolgozással, még néhány olyan segédüzemmel, ami könnyített volna a szövetkezet időjárás okozta gondjain. Két évvel ezelőtt rendkívüli közgyűlésen Szilágyi Lajosnak — bizonyos anyagi ügyek miatt — le kellett mondania az elnöki tisztségről. Különben Szilágyi „ártatlanságát” ma is bizonygatják a szövetkezetben, még a mostani elnök is. Szántó Jenő először 1959-ben volt elnök, egy évig. Másodszor a már említett 1965-ös választáson bízták meg. — Nem akartam elvállalni, a járás kért rá — mondja. — És a tagok? — Rám szavaztak. Szántó Jenő inkább Écs, Nyúl példájával érvel, hogy azok se jobbak, mint a nagybaráti tsz. Törvényszerű talán, hogy ebben a néhány tsz-ben csak 20 forint értéke lehet a munkaegységnek? Arra, hogy goromba az emberekkel, azt mondja: „Kivel? Kevéssel tárgyalok, mert ez“ az agronómus dolga”. Mennyi a rágalom? Tehát már hónapok óta mennek a panaszos levelek a szövetkezetből, de az érdemleges válasz még mindig késik. Tény, hogy a szövetkezet elnöke nehezen birkózik meg az egyre növekvő feladatokkal, és nem képes összefogni a gazdaságot. De az is igaz, hogy hónapok óta nagyon megszaporodott az elnök elleni szóbeszéd, és bizony akad közte jó néhány alaptalan is. Árt ez az elnöknek, mint embernek, s még jobban megnehezíti hétköznapjait. De árt a szövetkezetnek is, mert elvonja a figyelmet a tisztességes munkától Miért nem lehetett már eddig is alapos kivizsgálást tartani a levél nyomán, majd közgyűlésen tisztázni a panaszokat, megállítani ezzel a további szóbeszédet: miért, és mennyiért felelős az elnök, mi a rágalom, rossz indulatú beszéd? Ezután pedig határozzon a közgyűlés, de azokkal a tagokkal, akiknek nemcsak hangjuk, hanem munkával szerzett érdemük is van a szövetkezetben. gszm KISALFÖLD Eszter és Ari hétköznapja Eszter és Ari győri születésű, és őket is ünnepelték néhány napja még a BNV-n. De róluk hallgatott a krafiika. Szerényen meghúzódtak a könnyűipari pavilonban, a lenszövőipari vállalatok termékei között. Eszter a legszebb termék díját kapta, Ari miniszteri dicséretben részesült. Pamut, len és műszál keverékéből álló két nagyszerű anyagot takarnak a fantázianevek. Mindkettő tökéletesen színtartó, lágy, esésű, szellős, női ruhaanyag. Győrött készültek a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat gyáregységében. Mielőtt a BNV-re kerültek, az üzletekben is megjelentek. Eszter és Ari már újra hétköznapjukat élik. Ezer méterekben kerülnek le a gépekről. Üzemről üzemre jártam, s az orsózótól a szövőteremig kísértem a sokszínű anyag útját. Szövőasszonyokkal és lányokkal beszélgettem, akik nem tudták, hogy „legszebb terméket” gyártanak. Azt mondták, úgy készítik Esztert is, mint a sok tucat más anyagot. Pedig az első díj az ő kezük munkáját dicséri. — Az ország tucatnyi pamutipari vállalatával voltunk versenyben. — mondja a gyár igazgatója. — Tíz első díjat ítéltek oda, s mi abból hoztunk haza egyet. Nagyon örülünk az elismerésnek, de legalább annyira annak, hogy az Eszter nem csupán reklámanyag. A vásáron azt felelhettük az érdeklődőknek, hogy megtalálhatják az üzletekben. Ma már elmosódnak a határok, a lengyárak nem csupán lenanyagot állítanak elő, mint ahogy a gyapjúgyárakban is foglalkoznak más termékek előállításával is. A mi iparágunkban is bevonult a műszál, s jóval bővebb az anyagok variálhatósága. Ezzel csak a fogyasztó jár jól. Mi is ezen az úton haladunk. * Új nyersanyagokat keresnek a textilgyárak, s a leniparban is erre törekednek, de a színtiszta len most reneszánszát éli. A vásárlók újra felfedezték. A műszálak mellett a nedvszívó hatású len újra divatanyag lett. Természetesen ma már műszállal keverve állítják elő, s ezáltal az évezredes hagyományú anyag új tulajdonságokkal gazdagodik. A Győri Lenszövőgyár főmérnöke a gyár terveiről beszél. Jövőre nagyszabású szintetikus program megvalósításába kezdenek. A külkereskedelmi vállalat segítségével 15—20 millió forintot költenek gépek vásárlására, s a gyártócsarnokot is növelik. A győriek 1968-ban olyan új anyaggal jelentkeznek majd, amely valószínűleg a szakembereknek is meglepetés lesz. Szintetikus szállal kevert lenanyag gyártását tervezik, amely magán viseli ugyan a len jellegzetességét, de az eddigieknél változatosabban felhasználható, és nagyszerű tulajdonságokkal rendelkezik. A gyár főmérnöke elmondta: nemrég Beirutban járt, tanúja volt annak, ahogy külföldön „hamisítják” a lent. Műszálból készült anyagokat len gyanánt adnak el, mert záltal nagyobb jövedelemhez juthatnak. A győri gyár új programjával a gazdaságirányítás új rendjére készül, igyekszik bővíteni áruválasztékát. Ám ilyen fogásra nincs szükségük. A szintetikus programmal egyformán szolgálják a vásárlók és a saját maguk érdekeit. — Ferenczi — Bevált a postai csomagküldő szolgálat A Győr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat nemrég bevezette a postai csomagküldő szolgálatot műszaki cikkekre ésalkatrészekre. A vásárló levelezőlapon közli kívánságát a bolttal, amely az alkatrészt utánvéttel elküldi a vevő címére. Nemrég Érdre jutott el a vállalat postai csomagküldő szolgálata. Egy érd-parkvárosi lakos hetekig járt Budapesten Berva motorjához kuplunglamelláért, de sehol sem kapott. Végülis a Győr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat győri kerékpár-, motorkerékpár-alkatrészboltjához fordult — ahogy írja, a siker minden reménye nélkül. Legnagyobb örömére postafordultává, megkapta a kért alkatrészt. Erről szóló elismerő levelét a magyar rádióhoz juttatta el, az pedig elküldte a vállalatnak, ahol örömmel értesültek róla, hogy a csomagküldő szolgálat a megye határain túl is segíti a vásárlók igényeinek kielégítését. Két tétel között _ ____________________________________________________ Kedves Fej! — két tétel között figyelsz egy kicsit ? Értelmes tanulási és sikeres vizsgát szeretnék kívánni. Az érettségihez, amelyről évekig vitáztunk, megy-e, marad-e. Végül itt van, és mit bánod már a vitákat! Sorra veszed az akadályokat. Megy minden, mint a karikacsapás. Már magad sem hiszed, hogy kiborulsz, ugyan, ne csinálj arénát, egy állati ismétlés az egész, semmi egyéb, és olyan nincs, hogy valami keveset ne tudjon az ember, hanem éppen tök hülye. Négy év alatt azért ragadt a fejbe valami! Szóval így nézed, se mumus, se gyerekjáték, olyan, mint a többi felelet, csak nagyobb, és egyszer van. Érettségi, na, bumm. Gondolom, nem téveszt meg a neve. Sokkal reálisabb vagy, semhogy elhinnéd, amit ez az ásatag kifejezés sugalmaz, tudniillik, hogy befejezett folyamatot, az emberré érés végállomását, érettséget jelent az érettségi. Igazad van, ha nem hiszed, hamis ez a szó. Hamis volt évtizedekkel ezelőtt is, a mai öregek idejében, csakhogy akkor segített neki hazudni a társadalom. A formaságoknak, nem mondom, majdnem mindnyájan bedőltünk. (Nevetnem kell akkori magunkon.) Egyenpipát szívtunk banketten, és azon a nyáron esténként apám kampósbotjával poroszkáltam végig a falut. Éppen mint az uraságok. Néhány jelenség némi realitást azonban adott a szónak Az érettségizettek tudásban akkor tényleg maguk mögött hagyták a tömeget, amely nem részesülhetett a tanulás áldásaiban. Bűvölete is volt a szónak. Az úriházak ajtaja kinyílt előtte, s a volt régi játszótársak szíve becsukódott. Hányszor kellett bizonyítanom, hogy ugyanúgy ugrok a Rábába, ugyanúgy négerré kenem magamat iszappal, mint azelőtt, ugyanúgy odaállok apám kis boltjába a pult mögé — legfeljebb a kézi szegények kéréseire voltam sokkal készségesebb, mint a gazdag rokonok és a méltóságos asszony parancsaira. De hányszor fájt, hogy ezt is, más is, egész változatlan valómat külön bizonyítanom kellett már! Sokszor haragudtam arra a nagy hazugságra, amit a papír sugalmazott, hogy: más lettem, tudok valamit. De keveset tudtam még, de rosszul! Ti mai diákok többet tudtok és jobban. De azért ennek a régi világból örökölt szónak ti se higgyetek egészen. Azt már nem sugallhatja, hogy kiváltál és föléje kerekedtél a tömegnek. Rengetegen érettségiznek, és iskola után is még sokkal többen gyűjtjük a tudást, mert enélkül semmire sem mennénk. Azt is hiába hazudná, hogy a nagy Életbe szóló bűvöletes kiváltságlevél birtokába kerültél — korunk követelményének csak szerény középfoka az a tudás, amit nyertél. Körülnézhetsz, hogy mit lehet kezdened. Reális vagy, értékeled, mint népek vívmányát, és hozzákezdesz egy szakma megtanulásához alap-, közép- vagy egyetemi fokon. Ha jól tanultál eddig, érezni fogod, hogy tovább is könnyen megy. Kicsiszolódott az agyad, megtöltekeztél alapismerettel, építhetsz rá majd, örülsz neki, hálás vagy érte, de nem szédülsz meg tőle. Hanem azt esetleg még el próbálja hitetni veled vagy szüleiddel, hogy érettséged okmánya az érettségi bizonyítvány. Meg ne tévesszen a szó! Olvasd a tantárgyakat figyelmesen: megállapíthatod, hogy gyér kivonata csak az általános emberi tudásnak is. Arról pedig alig van jelzés is benne, ami igazán éretté, közösség-éretté, emberré teszi az embert. Lehet, hogy tűnődtél már ezen. Talán ballagás után, mikor kissé üresen, fáradtan és szomorúan egyedül maradtál, és elalvás előtt magad elé idézted a családi albumból ismert csecsemőképedet meg a tablóra ragasztottat. Ami eddig történt pólyáskorodtól fogva, csak szerény előkészület. Édes szüleiden kívül is hadseregnyi sok-sok ember nyúlt hozzád tevőlegesen. Százan a gyermekkocsid anyagát rakták össze ércből, fából, gumiból. Mások a pelenkádat, ruhácskádat szőtték. Cipőiddel, ágyaddal és kerépáraddal vesződtek néhány ezren, könyveiddel, irkád anyagával, tollaiddal sem kevesebben. Iskoláidat egy egész ország szorgos erőfeszítése tartotta üzemben, s el sem tudnád sorolni nevelőidet, akik tudásodat, jellemedet alapozták, formálták, edzették. Közben, ugye, táplálkoztál is, fel sem mérhető, mennyi munka van minden falat kenyérben. No, nem akarlak fárasztani, minden jobban kell most, mint a lelkizés. De a részletek között jó egy-egy áttekintő pillantást vetni az egészre. Ez is egy tétel: A közösség teremtménye vagy. Az előzmény: az életed. A folytatás: permanens vizsga az emberség érettségije. Mindig valamivel több és nagyszerűbb. A csillagokig. A szív fenekéig. És most vedd elő a következőt... Jó vizsgát! Szevasz! Bálint Géza