Kisalföld, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
" Arcán feszült figyelem, tekintetével olvassa le a párttitkár ajkáról a szót. Időnként beleolvas a kezében tartott gépelt szövegbe. Milyen sürgős olvasnivalója akadhat ennek a jóvágású, harminc év körüli fiatalembernek, épp a párttaggyűlésen, a beszámoló hallgatása közben? — tűnődik az odatévedt idegen. Majd azon boszszankodik, hogy a fiatalember látható figyelmetlenségén senki sem ütközik meg. Aztán felfedezi, hogy a titkár és a fiatalember kezében lévő papírlapok egészen egyformák, tartalmuk is ugyanaz. Három esztendeje két példányban készülnek az alapszervezet tagsága elé kerülő beszámolók. Az egyiket a fiatalember kapja, mert ő nem hallja, nem hallhatja a szavakat. Erősen koncentrálva, az ajkakról olvasva „szinkronizálja” az előtte fekvő szöveget az ajkak mozgásával, így következtet arra, hogy melyik résznél tartanak. Felszólalását is rendszerint írásban nyújtja be a pártvezetőséghez, mert a folyamatos beszéd is nagyon nehezére esik. A gondolatok, melyeket a papírra vet, mély elmélkedésről, alapos politikai képzettségről tanúskodnak. S a fiatalember, akit egy súlyos betegség még gyermekkorában siketnémává tett, nagyon komolyan veszi a párttagsággal járó jogokat, kötelessége-ket. Mindenről tudni akar, s mindenhez van véleménye, észrevétele, javaslata. Munkatársai, elvtársai ezt magától értetődőnek találják, megszokták tőle, hogy teljes emberként él. Serdülő korában érte a szörnyű betegség, amelytől elvesztette halló- és beszédkészségét. Úgy látszott, hogy az addig kitűnően tanuló, szép reményekre jogosító ifjú élete, jövője összetörik. Mégsem így történt. Elvégezte az általános iskola utolsó két osztályát, technikusi oklevelet, majd felsőfokú képesítést szerzett. Ki tudná csak megközelítően is érzékeltetni, hogy mennyi akaraterő, önbizalom, bizakodás kellett mindehhez? Mi és kik táplálták a fiúban, majd a férfibe azt a meggyőződést, hogy nincs elveszve semmi? A szülők, akiknek hallatlan szeretetéből, lelkierejéből jutott a fiúknak is. Apa, anya, akik szinte beleszugerálták a gyerekükbe, hogy tehetsége megmaradt, s győznie kell akarattal szívóssággal a bizonyítást.. Tanítók, tanárok, akik sok-sok türelemmel, de kemény igényességgel szorították a jó eszű tanítványt a testi fogyatékosság olykor csüggesztő tudatának legyűrésére. Mekkora pedagógiai érzék kellett ahhoz, hogy megértsék, semmi sem árt jobban a tanítványuknak, mint a szánakozás. A fiú semmitől sem irtózott jobban, mint attól a „jószívűségtől”, amely öt ép társaitól megpróbálta különböztetni. S hány, a pedagógiáról keveset tudó ember vizsgázott pedagógiából jelesre? Sporttársak, akik közül ügyességével tűnt ki. Az egyik sporttársból, a leányok legcsinosabbjából élettársa lett. Akinek nemcsak hallása, de szívelelke is ép olyannyira, hogy évek múltán meghitt, derűs harmóniában élnek, immár hármasban. Munkatársak, akiknek dolga megnehezíti, hogy a közlendők továbbítása, megértetése körülményes. A többség tiszteli a fiatalember tudását, s emberfeletti erőfeszítését, amellyel ezt megszerezte, s állandóan gyarapítja. Ám, vannak, akikben ez nemcsak csodálatot, tiszteletet, hanem ingerültséget ébreszt. Ki tudná ennek okát adni? Lehet, ha társuk elesett, szánalomra méltó lenne mindenki egyöntetűen mellé állna. De mivel min kér, s nem fogad el könyörülhet, makacsul kiharcolja magának újból és újból a tartási lehetőséget, vitatkozik, ha úgy érzi, neki van igaza, némelyek szerénytelennek, törtetőnek tartják. Nem értették meg azt sem, miért kérte felvételét a pártba. A pártszervezet titkára megértette. A sokat tapasztalt munkásember, régi kommunista nem lepődött meg a fiatalember jelentkezésén. S az ellenvetések hallatán felbőszült. Arra a kérdésre, hogy mit nyer vele a pártszervezet, ezt felelte: Embert! Aki mindenkinél inkább érzi, érti a közösség fogalmát. S tudja, hágy más társadalmi rendben, ha még oly okos, tehetséges lenne is, elkallódna. Mi rendkívüli van tehát abban, hogy a párthoz akar tartozni? Igaz, a pártéletben való részvétele nehezebb lesz, mint másoknak. De ha ő vállalja, nekünk sem szabad megriadnunk. S hány év hallású, de csukott fülű ember megnyeréséért kell küzdenünk nap mint nap! Ez talán könnyebb? A pártszervezet kommunistáinak csak ajánló, dicsért szavaik voltak azon a taggyűlésen, ahol a fiatalember felvételéről döntöttek. Ezúttal nemcsak az ajkakról, a tekintetekből olvasott. Melegséget, bátorítást. Azóta készülnek két példányban a beszámolók, jegyzőkönyvek, írásban kapja meg a fiatalember a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének előadásait, így is vizsgázik, nagyon jó eredménnyel. Nem hallja az őt körülvevő világot, de érti. Jakus Lajosné Nem hallja, de érti Veterán Unger József 56, Filipp Győző és Garami József 50 esztendeje tagja a Vasas Szakszervezetnek. A ma már nyugdíjas egykori MOFÉM-dolgozókat szombaton jutalomban részesítette a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervező vasasok te. Jutalmat kapott szombaton a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár jubileumi ünnepségén Ferenczi János, aki részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, Horváth Sándort 40 esztendei párttagsága alkalmával köszöntötték. A pedagógiai pályázat nyertesei : A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Sopron megyei Bizottsága és a megyei tanácsok művelődésügyi osztálya jeligés pedagógiai pályázatot hirdetett. A pályázat témaköre: A szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra nevelés. Tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában Boros Dezső, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője átadta a díjakat Kétezer forintos első díjat kapott az „50 év” jeligéjű pályamű. Szerzője: Bedécs Gyula, Pannonhalma. 1500 forintos második díjban részesült a „Békéért, szocializmusért” jeligéjű pályamű. Szerzője: Somlai Andrásné, Sopron, és a „Testvéreim vannak számos milliók...!” jeligéjű pályamű, szerzője: Farkas Gyuláné, Nagybajcs. Nyolcszáz forintos harmadik díjat kapott a „Szmolnij” jelgéjű pályamunka, szerzője: Pintér István, Győr, az „Aurora 1917” jeligéjű pályamunka, szerzője: Erdei László, Sopron, az „Előre” jeligéjű pályamunka, szerzője: Szőcs Emőke, Halászi. Megosztott harmadik díjban részesült az „Aurora” jeligéjű pályamunka, szerzője: Zadoma Károlyné, Kisbarát, és az „Októberi fény” jeligéjű pályamunka, szerzője: Huszár József, Sopron. GYŐRI RADIO Műsorok (Hullámhossz: 223.88 m* 1340 Ke.) 9.00—10.00: Ünnep előtt. Gyárról gyárra. Riportműsor. Emlékműavatáson. — Október nyomában. — Kitüntetettek között. — Moszkvai pillanatok. — Novemberi köszöntő.KOSSUTH RADIO 3.10: A Szovjet Kultúra Hete. — 3.45: Édes anyanyelvünk. — 8.50: Gyermekkórus. — 9.06: Muromi Hja. Rádiójáték. — 10.05: Szivárvány. — 12.10: Tánczenei koktél. — 12.55: Rádiólexikon. — 13.25: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 14.05: őszi fény. Magyar költőke versei. — 15.20: Benjamino Gigli-hangverseny. — 15.54: Hol vagy Názár? Rádióváltozat. — 16.26: Lemezek közt válogatva ... —17.00: Fjodor Jegorovics Tyitovnak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének ünnepi beszéde. — 17.15: Népzenei Magazin. — 17.55: Díszünnepség az Erkel Színházból, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján. — 19.15: Hanglemez. — 19.20: Szovjet Kultúra Hete. — 20.24: Honfoglalók között. Irodalmi est a stúdióból. 22.35: Tánczene. 8.00: Mit hallunk a jövő héten? — 8.30: Miska bácsi lemezesládája. Gyermekrádió. — 9.00: Operakalauz. — 10.00: Népi muzsika. — 10.31: Szép magyar novella. — 10.47: Szimfonikus zenekari hangverseny. — 12.20: Új kor idején. — 12.50: Táskarádió. Ifjúsági Rádió zenés műsora. — 14.03: Zongoraművek. — 15.00: A magyar költészet századai. — 15.15: Tánczene. — 15.55: Barokk muzsika.— 16.35: Oly korban éltem én... — 16.50: Éva. Operettrészletek. — 17.20: A hét előadóművésze, Emil Gilelsz. — 1755: Forradalmi tábortűz. — 18.00: Szimfonikus könnyűzene. — 18.43: Nagy költők megzenésített versei, Heine. — 19.15: A magyar irodalom kincsesháza. — 20.23: Baráti népek dalaiból. — 20.48: Beethoven: Fidelio. Opera. URH 18.05: Tánczenei koktél. — 18.50: Verdi-kettősök. — 19.33: Két. Beethoven vonósnégyes. — 20.30: Mahler: VI. szimfónia. — 2151: A jazz kedvelőinek. — 22.07: Sárai Tibor: Változatok a béke témájára. Oratórium. PETŐFI RADIO KISALFÖLD Vörös szalag a vendéglőn Tegnap délelőtt 10 órakor átadták a forgalomnak Halásziban az 1 600 000 forint költséggel épített kisvendéglőpresszót. Az épület a megye egyik legmodernebb vendéglátó létesítménye, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára adtak át. Kiss István, a fogyasztási és értékesítő szövetkezet elnöke megnyitó beszédében méltatta a szövetkezet, valamint a Mosonmagyaróvári Építő- és Vasipari Ktsz munkáját, s a többi között elmondta, hogy az új vendéglő helyén — az egykori korszerűtlen kocsmában — alapították meg 1947-ben a földművesszövetkezetet. Az új vendéglő ajtaját elzáró piros szalagot Takács András, a MESZÖV igazgatósági elnöke vágta el, s ezzel megnyitotta az üzletet a fogyasztók előtt. BUDAPESTI TV 8.15: Iskola-tv. Felsőfokú matematika. — 9.00: Orosz nyelv. — 9.25: Belle és Sébastien. Magyarul beszélő francia kisjátékfilmsorozat (ism.). — 10.20: Hétmérföldes kamera. Úttörőhíradó (ism.) — 10.35—12.05: Ki mit tud a Szovjetunióról? — 15.55: Utazás jegy nélkül. — 16.20: Fele-fele. A moszkvai és a budapesti televízió közös szórakoztató műsora (ism.). — 17.35: Esti mese. — 17.50: ötven éve történt. — 18.00: Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának díszünnepsége, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján, az Erkel Színházban. — 20.30: Apa. Magyar film. — 21.55: Tvhíradó. H.BRATISLAVAI TV 17.45: Beszélgetés a zenéről. — 18.15: Filmriport. — 19.00: Tv-híradó. — 19.45: Viharok, szenvedé- sek és győzelmek évei. Dokumen-tumok. — 20.40: Satrov: Július hatodika. Tv-játék. — 22.00: Sosz- ■ Jakovics: Styenka Razin. HOL SZÓRAKOZZUNK? Győr. Rába, de.: A tettes elrejti íj arcát, széles (csehszlovák), 10. Du.: Csendőrök New Yorkban, 1 széles (francia), fél 2. — A tettes í elrejti arcát, széles (csehszlovák), fél 4, háromnegyed 6, 8, csak 16 éven felülieknek. Gyárszabadhegy: Viva, Maria!, széles (francia), 7, csak 16 éven felülieknek! — Matiné: Szerelem csütörtök (magyar), 10 óra. Móvár, Kossuth: Enyém, tied, széles (angol), 4, 6, 8. Móvár, Dózsa: A domb, széles (angol), fél 6, fél 8, csak 16 éven felülieknek. Sopron: Szabadság: Diplomaták összeesküvése, széles (szovjet), 3, negyed 6, fél 8. Csorna: Ki ölte meg Jessyt?, széles (csehszlovák), 6, 8. Kapuvár: Csapajev (szovjet), 6, 8. Gönyü: Ünnepnapok, széles (magyar), 7. Győrszentiván: A nevük azonos, széles (szovjet), 7. Hegyeshalom: Bumeráng, széles (lengyel), 7. Mosonszentjános: Szólítson ügyvédnek, széles (francia), fél 8. Rajka: Az özvegy és a százados, széles (magyar), 7. Pannonhalma: A múmia közbeszól, széles (magyar), 6. Pér: Optimista tragédia, széles (szovjet), forradalmi film. 6. hétfő: CSILLAGOK. Ünnepi előadás, 5 órakor. 1967. november 6., hétfő Mélységes bizakodás jellemzi az új magyar filmet Szubjektív jegyzetek a III. magyar játékfilmszemléről Egy vallomással kell kezdenem. Úgy adódott, hogy az elmúlt esztendő magyar filmterméséből egyetlen alkotást sem láttam. Az új magyar film nemzetközi sikereit, nemzetközi visszhangját a sajtóból s egyéb híradásokból ismertem csupán. S amikor meghívást kaptam Pécsre, a III. magyar játékfilmszemlére, érthető izgalommal készültem az új magyar filmmel való találkozásra, az élmények záporozására, befogadására. A pécsi filmszemle valóban alkalmas volt arra, hogy plasztikus képet adjon a magyar filmművészet legnemesebb törekvéseiről. A pécsi filmszemle páratlan randevú volt a magyar film történetében. Olyan filmek szerepeltek a nemzeti szemlén, amelyek már erős nemzetközi mezőnyben szereztek elismerést a magyar filmművészetnek. A magyar alkotók a film gyermekkora óta ott voltak a nemzetközi élmezőnyben, s a megtett utat olyan mérföldkövek, olyan alkotások példázzák, mint az Emberek a havason, a Valahol Európában, Fejős Pál filmjei, a Körhinta stb. Olyan egyértelmű érdeklődés, elismerés azonban sohasem kísérte még a magyar filmgyártást, mint a legutóbbi esztendőben, vagy éppen napjainkban. Rendkívül kecsegtető és hízelgő a kép ránk nézve, ha csak egyetlen öszszehasonlítást teszek is. Az angolok évi nyolcvan filmet gyártanak, mi körülbelül 18— 20-at. S ebből a húszból olyan alkotásokat tudunk felmutatni a világnak, amelyek a nemzetközi vetélkedőkön, filmfesztiválokon öt értékes djat kaptak. Mi a magyar filmek varázsa ma, mivel sikerült felkeltenünk az érdeklődést magunk iránt? Milyen szerepet visz ma a magyar film a nemzetközi filmművészetben? Ezekre a kérdésekre próbáltam magam is választ keresni a szemlefilmek, az ősbemutatókon s más nemzetek fesztiváljain díjat nyert filmjeink pergetése közben. Ezekre a kérdésekre próbált választ keresni a kétnapos vita is, ennek szellemében hangzottak el a legkiválóbb külföldi és hazai szakemberek észrevételei, reflexiói. Filmművészetünk kilépett abból az izoláltságból, amelyből például irodalmunk a nyelvi kötöttségek miatt csak rendkívül nehezen találta meg az utat Európa vagy a világ más népeihez. Ludmilla Pogozseva, az Iszkusztvo Kino főszerkesztője, Philippe Haudiquet francia esztéta és filmkritikus, Robert Schär svájci kritikus is utalt arra felszólalásában, hogy a magyar filmgyártás gazdag és sokszínű rendezőegyéniségekkel dicsekedhet. Nekik jelentős részük van abban, hogy a magyar film megtalálta sajátos arculatát. Való igaz azonban, hogy Nyugaton más eredői is vannak az érdeklődésnek, hogy úgy mondjam , amiért egy kicsit a kirakatba kerültünk. A mai magyar élet, a mai sajátos magyar problémák prizmaként mutatják más népek számára is az átalakulás útját, az új rend születését, az új emberi törvények gyökeresedését. A világ haladó művészei mindenütt harcolnak az elidegenedés ellen, s a filmművészet sajátos eszközeivel törekszenek az elidegenedés problémáit feltárni. Kétségtelen, az elidegenedés a mi társadalmunkban is fellelhető, s filmművészeink ugyancsak nyitott szemmel figyelnek, hogy „tetten érjék” az elidegenedést, feltárják az okokat, s harcba hívjanak ellene. Az idei szemlefilmek: Az Utószezon, a Hideg napok, az Apa, a Szevasz, Vera, a Tízezer nap s a Hogy szaladnak a fák című alkotások mind a magyar élet egyegy sajátos vonását ragadták meg. Kása Ferenc széles áradású történelmi tablója, vagy Kovács András oknyomozó, Fábri Zoltán lélekanalizáló módszere, Szabó István lírai attitűdje a mai magyar filmművészet sajátos éghajlatát teremtik meg. Voltak esztendők, amikor filmművészetben, irodalomban s a többi társművészetben is mindig az általános, az „egyetemes” ember kifejezésére törekedtünk. Az utóbbi év filmtermése is ékesen bizonyítja, hogy éppen a sajátos nemzeti problémáinkkal, azok őszinte és kendőzetlen feltárásával, művészi megragadásával tudjuk leginkább hírünket szétküldeni a világba. Persze ezeknek az alkotásoknak nemcsak az a varázsa, hogy jellegzetesen magyar atmoszférájú alkotások, hanem egyszersmind általános emberi problémákat boncolgatnak, s korszerű nyelven szólalnak meg, a kor problémáinak szintézisét adják. Illyés Gyula így fogalmazta ezt meg: „Az igazi magyar az, akinek jellemzésére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondolunk”. Filmeseink is ezt igyekeznek lefordítani a film sajátos nyelvére. Ez a bartóki és József Attila-i egyetemesség, ez a mérték észlelhető Jancsó Miklós „Csillagosok, katonák” című filmjében. Az internacionalistáknak akar emléket állítani, köztük azoknak a magyaroknak is, akik felismerték a történelmi és társadalmi szükségszerűséget, s ennek szolgálatába álltak, s áldozták életüket Az új rend születése sosem történik vér nélkül, áldozatfájdalom nélkül — ezt példázza egyebek között a Tízezer nap, a Hogy szaladnak a fák stb. A vitában egyesek a magyar film „aranykoráról”, mások „ezüstkoráról” beszéltek. Szeretnénk hinni, hogy sem egyik, sem másik nem fokmérője, kizárólagos és lehatárolt értékmérője az új magyar filmnek. Szeretnénk, ha a magyar film hajnalát jeleznék ezek a nemzetközi fesztivál-díjas filmjeink. Napilapok, folyóiratok hasábjain, nyilvános vitákban, egyéni beszélgetéseken s természetesen a pécsi szemlén is gyakran szóba került a közönség nevelése, a filmértő közönség kialakítása. Kétségtelenül ezért még sokat kell tennünk, hogy nagykorúvá nőhessen a magyar mozilátogató közönség. Filmrendezők, szakemberek panaszkodnak arról, hogy kitűnő filmalkotások fúlnak közönybe, vagy éppen nem kapják meg azt a közönségsikert, azt a nézőszámot, amit méltán megérdemelnének. A szovjet Ludmilla Pogozseva fejtette ki azt a véleményt, hogy ne kívánjunk mindent a közönségsikerrel mérni, a nézők számával. Ne akarjuk a közönséget fetisizálni. Ehelyett lássuk be őszintén, hogy a közönség is differenciált, s ne várjuk tőle, hogy minden filmre mindig egyformán reagáljon. A sajtó, a színház, a különböző intézmények s nem utolsósorban a film is sokat tehet azért, hogy az igényeket, az ízlést közelítsük, hogy megtanítsuk „látni” a mozilátogató közönséget. Filmművészeink rendkívül bátran nyúlnak a legkényesebbnek látszó témához, s valóban az élet legkülönbözőbb szöveteit a legkülönbözőbb mélységekből hozzák. Lázas izgalommal keresik, kutatják az egyén helyét, felelősségét a társadalomban, a történelmi és társadalmi cselekvés folyamatában. Mélységes optimizmus, életigenlés jellemzi az új magyar filmet, pozitív feleletet keresnek az élet nagy kérdéseire. (Folytatjuk.) Hamar smre Tamási Eszter interjút kér Krystyna Mikolajewskajától, a filmszemle népszerű sztárját)»! (Erb János felvétele)