Kisalföld, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-05 / 130. szám

2 Kérdések és válaszok Kgisi viták a CSKP akcióprogramja megvalósításáért Csehszlovákiában a napi munka befejezése után az üzemekben és intézményekben a kommunista párt vagy a szakszervezet kisebb-nagyobb gyűléseken magyarázza az eseményeket, és választ ad az emberek kérdéseire. A kora délután kezdődő és nem is ritkán éjféltájban végződő eszmecseréken az előadó nagyon sok kérdésre felel. Számos üzemben és intézményben elmondották, hogy 150, sőt 250 kérdésre kellett az előadónak válaszolnia. Az üzemek, a mezőgazdasági és kulturális intézmények dolgozói a teljesen szabaddá vált vitalégkörben csak a nyílt, őszinte és konkrét válaszokat értékelik. A szocialista köztársaság egyik legnagyobb üzemében, a Partizán Cipőgyárban a dolgozók gyűlésén Machacova Dostálová könnyűipari miniszter és Sucharda pénzügyminiszter is részt vett. A miniszterektől egyebek között azt kérdezték, hogy legfontosabb korszerűsítési feladataikhoz milyen anyagi támogatásban részesülhetnek. — Machacova Dostálová — idézték a gyűlési epizódot csehszlovákiai barátaink — általános közgazdasági magyarázatot adott. A Partizán Cipőgyár gyűléseinek résztvevői azonban ezzel nem elégedtek meg. — Mi megértjük — vitatkoztak a könnyűipari miniszterrel a nagy cipőgyár dolgozói —, hogy a legfontosabb kérdésünkre azonnal nem lehet kielégítő választ adni. Ezért azt javasoljuk, hogy meghatározott idő után, amikor már pontosan lehet válaszolni, ismét jöjjön el és adjon konkrét választ. Kedves olvasóink közül talán nem is kevesen feltételezhetően azt hiszik, hogy az említett és más csehszlovákiai gyűlésen gyakoriak a szélsőséges hangú felszólalások. Ilyenek is előfordulnak. A politikailag és szakmailag jól felkészült előadókat azonban sehol sem lehet zavarba hozni. Ellenkezőleg. A nyugodt, érvelő és meggyőző magyarázat mind sikeresebben bizonyítja a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága új politikájának helyességét, fokozódó népszerűségét. Bevallom, engem is meglepett az, hogy a csehszlovák városokban, Pöstyénben, Trencsénben, Nagyszombaton, Pozsonyban az utcai élet, az éttermek, a kávéházak, az üzletek, az üzemek egyaránt a megszokott nyugodt képet mutatják. A munkaidő befejezése után, mint említettem, nem ritkák a hosszan tartó gyűlések. Ez tükröződik az újságok hasábjain is, amelyek a társadalmi problémákról, vitákról rendszeresen beszámolnak. Észrevételeim realitását vagy felületességét a Hlas Ludia főszerkesztőjével, Ján Visváderrel és vezető mun kartársával, Stefán Akáccsal ellenőriztettem. — A városok és falvak dolgozóinak túlnyomó többsége — erősítik meg megjegyzésemet — nagyon is jól tudják, hogy a szocialista társadalmi demokrácia fejlesztésével együtt járó szabad véleménynyilvánítás nem zavarhatja a termelést. A szabad vita, a hosszan tartó, szenvedélyes gyűlések érthetően néhol átmenetileg a termelésre is károsan hatottak. — Tagadhatatlan az, hogy a gyűléseken károsan szélsőséges tartalmú vélemények is hallhatók. Néha az anarchisztikus szólamok — magyarázzák a csehszlovákiai újságíró kollégák — a becsületes emberekre is hatnak. Egyik-másik üzemben, intézményben a szakszervezeti vagy éppen a kommunista párti tagok is a jobb- és baloldali torzulás uszályába kerülnek. Ennek is megvan a magyarázata. A Novotny-féle vezetés annyira visszafojtotta a demokratikus vitát, hogy most, amikor a szocialista társadalmi demokráciával szabadon élhetnek a polgárok, egy kis részük, mint a kiéhezett ember, nemcsak az egészséges ételt, hanem a közéje került romlottat is könnyen elfogadja. A kommunista újságírók a Hlas Luda szerkesztőségében is természetesen világosan látják, hogy a demokráciával visszaélők az egész társadalomra veszélyesek. — Ezért nagyon igyekszünk odafigyelni — magyarázzák —, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése, a párt központi bizottságának határozatai és a programnyilatkozat a politikában, a kultúrában és természetesen a termelésben is győzedelmeskedjenek. Az 1968. januárjában hozott, nagy jelentőségű párthatározatok és az akcióprogram a társadalom minden részére nagy hatással vannak. Ez érezhető az állami életben is. Készségesen adott erről alapos tájékoztatást prof. Karol Pichler, a Nyugat-Szlovákiai Területi Nemzeti Bizottság elnökhelyettese. A szocialista társadalmi demokrácia fejlesztéséért hozott közismert határozatok a nemzeti bizottságok számára — mondotta Pichler elvtárs — szerteágazó feladatokat adnak. Jelenleg az állam választott hatalmi szervei azon fáradoznak, hogy az akcióprogram legfontosabb részei közül mit lehet a leggyorsabban megvalósítani. E célból a lakossággal széles körű tanácskozásokat tartunk. Kollektív tudással próbálkozunk a legjobb javaslatokat megtalálni. A sokoldalú észrevételeket szakbizottságok dolgozzák fel. Az üzemi, a kereskedelmi és hivatali dolgozók észrevételei alapján a Területi Nemzeti Bizottság is igyekszik megváltoztatni munkamódszerét. A legutóbbi időkig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti bizottságai legfontosabb feladatuknak a helyi szolgáltatóipar és a kereskedelmi vállalatok irányítását tartották. E feladatot követte a dolgozók szociális és kulturális ügyeinek intézése. A jövőben a nemzeti bizottságok a szolgáltató üzemeknek és a kereskedelmi vállalatoknak teljes önállóságot adnak. A nemzeti bizottságok mindennapi tevékenységében az első helyre a dolgozók ügyeinek intézése, javaslatainak megvalósítása kerül. A második helyet a szociális és kulturális feladatok kapják. Természetesen a gazdasági jellegű intézmények eszmeirányításáról a jövőben sem feledkezhetünk meg. A beszélgetés során Pichler elvtárs arra is kitért, hogy az új feladatok megoldásához nagy szükség van a választópolgárok növekvő aktivizálódására. Ez nagyon sok helyen máris kialakult. De véglegessé bizonyosan akkor válik, amikor az akcióprogram alapján a teljesen demokratikus választási rendszerrel újjáalakulnak a nemzeti bizottságok. aljul Bármerre járok is, mindenütt készséggel, teljes nyíltsággal válaszolnak kérdéseimre. Nagyon érdekes az is, hogy az üzemi pártszervezetek s a gyári dolgozók miként tevékenykednek a Csehszlovák Kommunista Párt határozatainak megvalósításáért. Legközelebb erről igyekszem olvasóinkat tájékoztatni. Lónyai Sándor Bodrogi Sándor: „Német modell! Vendégek lakáson történő fogadására felkészülten várja látogatóját. Lakásán teljes komfort, alkalmi műterem, teljes diszkréció. Kalandmeritesen! Panzerstrasse 13.” Ez a hirdetés az orvosra váratlan hatást gyakorolt. Mindenekelőtt bezárta a pihenőszoba ajtaját, és asztalát az ablaktól a szoba belsejébe vonszolta. Úgy helyezkedett el, hogy a szemközti épületszárnyból senki se láthasson be hozzá. Ekkor jegyzőkönyvet vett elő, és ott ütötte fel, ahol ez a két szó volt olvasható: „német modell”. Alatta egy telefonszám állt. Bonyolult számításokba kezdett. Tíz-tizenöt perc múlva már pontosan tudta, milyen feladat vár rá. Érkezni fog valaki, aki parancsot hoz magával, és a közvetített utasítást vonakodás nélkül teljesítenie kell. A hirdetés alján látható lakáscím azt jelenti, hogy nemcsak engedelmeskednie kell, de feladatai közé tartozik az érkező személy elhelyezése, magyarországi legalizálása is. Dr. Gömöry — mert ő volt az újságárus udvarias vendége — ezután visszarendezte irodáját, kinyitotta az ajtót és a házitelefonon az osztály vezető nővérét hívta. — Sajnos, hőemelkedésem van — közölte —, nem vehetek részt a viziten. Az igazgató úrnál beteget jelentek, kérem, a lakásomon senki se keressen, szeretnék meggyógyulni. Gömöri doktor néhány perc múlva hazaérkezett. Mindenekelőtt a háziasszonyát, házvezetőnőjét kellett eltávolítania. Ezt könnyen megoldotta, a balatoni víkendházába küldte néhány napra, takarítson, festessen, hozza rendbe a kertet. Amikor a lakása végre csendes volt, a pincébe ment, ahonnan — az ócska kacatok alól — két pisztolyt szedett elő. A fegyvereket szétszedte és kitisztogatta. A hirdetésből azt is megállapította, hogy öt napon belül megérkezik a várt személy, öt nap ... Gömöry-Gemner azt hitte, róla egészen megfeledkeztek. Nemcsak hitte — remélte is. Százszor megbánta már, hogy elrejtőzésére a Gömöry-féle megoldást vette igénybe. Attól nem félt, hogy lelepleződik, hiszen időben gondoskodott arról, hogy a Csik megyei orvos Pesten élő hozzátartozói mind egy szálig elpusz- tuljanak. Igen ám, de ily módon öt gyilkosság terheli még akkor is, ha az áldozatok közül csak egyet lőtt le saját kezűig. Régebben sokszor fontolgatta, nem kellene-e a magyar elhárító szerveknél jelentkeznie, de mindannyiszor meghátrált. Úgy gondolta, hogy a bűnüldöző szervek a félmegoldással — azzal, hogy ő iS katona volt és Gömöry neve alatt bujkál — nem elégednek meg. Nyomozni kezdenek, és akkor sok mindenre fény derülhet, a Pripet-mocsarak vidékén végrehajtott partizánvadászatokra is, a Gömöry-féle család likvidálására, és semmi sem menti meg őt a kötéltől. Ráadásul eseménytelen esztendők követték egymást, az ODESSZA 1945- ben jelentkezett ugyan nála, de azóta sem zaklatta. Voltaképpen a bécsi lapot is csak megszokásból vásárolta meg, hiszen az elmúlt évek alatt mindössze két üzenet érkezett a számára, de egyik sem volt fontos. Annál váratlanabb ez a mosdani. Parancsnok érkezik és parancsot hoz. Gömöry-Gemner a heverőjén feküdt és egyik cigarettát szívta a másik után. A harmadik napon inni kezdett, mert víziók gyötörték. ... A vetett ágyon feküdt és víziók gyötörték Rudolf Schirmbaumot is, a Bécs melletti Szigeten. Nehéz álmai voltak. A testét veríték verte ki, a fogát csikorgatta. A következő nap délutánján azután felszívódtak a rémes álomképek és üdítő, csendes alvásba merült. Este volt, amikor felébredt. A sószobában szédelegve tápászkodott fel. Nem tudta, hol van. Abban a pillanatban, hogy lelépett ágyáról, felragyogtak a világítótestek. Schirmbaum ablakot szeretett volna nyitni. És most vette észre, hogy a szobákon nincsenek ablakok. A fürdőszobába ment, borotválkozott, fürdött. Mire kijött, már ketten ültek a középső helyiség asztalánál. Csak egyiküket ismerte, a „pátert”. A másik fehér orvosi köpenyt viselt, a belgyógyászok fülhallgatóját hanyagul a nyakába akasztva. — Sajnos, nem maradhat Bécsben — tért a tárgyra azonnal a „páter”. — Megpróbáltuk eltussolni az ügyét, de hasztalan, a bécsi rendőrség mindenütt keresi. A házak falán a maga fényképei virítanak. — Jana? — A „felesége” őnagysága az üzleti ügyeit intézi. A csőcselék megtámadta a boltot, bezúzta a kirakatot, kész csatatér az az üzlethelyiség. Most Jana felszámolja, egy kis summát átutal a maga svájci bankszámlájára, és azután eltűnik. KISALFÖLD A TIT országos titkárának látogatása Tegnap fejezte be kétnapos győri tartózkodását Kiss István, a TIT országos elnökségének titkára. Látogatásának első napján a szervezet Győr-Sopron megyei vezetőivel beszélgetett a TIT V. kongresszus előkészítésének feladatairól, tájékoztatták az üzemekben és megyében folyó ismeretterjesztő munka eredményeiről. A város műemlékeinek megtekintése fejezte be a programot, majd Győr környékére, falvakba látogatott el a szervezet országos elnökségének titkára. 1908. június 51., szerda Pályaválasztás számítógép segítségével Országos jelentőségű, hogy a középiskolát befejező fiatalok a népgazdaság szükségletének és saját hajlamuknak, képességeiknek megfelelően tanuljanak tovább, illetve álljanak munkába. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a fiataloknak — szüleik, tanáraik segítségével — alkalmuk van képességeiket a lehetőségekkel összehangolni, illetve a pályaválasztást segítő, irányító szervek tudomást szereznek az ifjúság szándékáról. A középiskolások döntése a harmadik év vége felé kezd kialakulni, ez azonban még nem végleges, az utolsó évben módosítható. Ezért bízta meg a Művelődésügyi Minisztérium 1967- ben az Egyetemi Számítóközpontot, hogy gyűjtse öszsze az 1966/67-ben harmadéves, tehát ezekben a napokban érettségiző diákok pályaválasztására vonatkozó adatokat. S minimális pontszám A kérdőívet 55 252 tanuló töltötte ki, a harmadévesek 97,5 százaléka, a felmérés adatai tehát általános érvényűnek mondhatók — az egy év alatt bekövetkezett módosulásokat figyelembe véve. A kérdőívek, a pályaválasztási szándékok adatait elektronikus számítógépek feldolgozták, és összevetették a népgazdaság lehetőségeivel. S bár e pillanatban már túlvannak a tanulók a döntésen, érdemes idézni a statisztika néhány számát. Egyetemen, főiskolán, felsőfokú technikumban a felmérés szerint 26 443 tanuló akar továbbtanulni, s ez több mint háromszorosa annak, amennyit a felsőoktatási intézmények első évfolyamai fogadni tudnak. Az egyes szakokon azonban erősen különbözik a jelentkezők száma. Több mint tízszeres túljelentkezés látszott például az ELTE biológus, nyelvi szakjain, a tanárképző főiskolák humán szakjain, míg átlagon aluli a műszaki és orvostudományi egyetemeken, a felsőfokú mezőgazdasági és iparitechnikumokban. A túljelentkezést nemcsak a gyenge tanulók okozzák. A kitűnő, jeles és jó eredményű jelentkezők (a felvételi vizsgák tárgyaiból) másfélszer annyian vannak, mint az összes hely. Mindazoknak a jelentkezése tehát, akiknek az átlagos osztályzatuk a választott szak felvételi tárgyaiból közepes vagy annál rosszabb, irreálisnak látszik. (Meglepő adatot is olvashatunk: a 2,7—2,0 átlageredményű tanulók közül 18, a bukott tanulók közül 14 százalék szeretne továbbtanulni.) Az elektronikus számológép kiszámította azt is, mennyi a minimálisan szükséges pontszám egy-egy felvételihez. A táblázatból más adatokkal együtt kiolvasható, körülbelül milyen esélyei vannak egy-egy helyre pályázó érettségizettnek. Hét helyre 137 Ezek a számok sokat változtak, változhatnak, tehát csak tájékoztató jellegűek. Mégis segítséget nyújthatnak a diákoknak a pályaválasztásban. Hiszen, ha idejekorán tudomására jut egy negyedikesnek, hogy például a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar—történelem szakának hét helyére 137 jelentkező várható, s közülük 35-en elérik a felvételhez szükséges minimális pontszámot, a lehetőségek láttán módosíthatja elhatározását. A középiskolák időben megkapták e vizsgálat anyagát. De vajon forgatták-e a füzet lapjait, ha igen, milyen haszonnal? Légrádi Imrével, a soproni Széchenyi Gimnázium igazgatóhelyettesével beszélgettünk erről. — Negyedikeseink kívánságai, törekvésük bizonyos pályákra nem egyezik meg pontosan a lehetőségekkel, a népgazdaság igényeivel. Talán sohasem fog a kettő egybeesni, de már közelednek egymáshoz, s úgy érezzük, évről évre reálisabban tudják mérlegelni az esélyeket. Ez persze nem csupán ennek a felmérésnek köszönhető. Egyetlen, még oly alapos és meggyőző statisztika sem „beszélhet le” minden gyereket, szülőt arról, hogy ha kicsi is a valószínűsége, megpróbálja rég dédelgetett álmát megvalósítani. A nevelésnek, mégpedig az első évtől a negyedikig tartó rendszeres és átgondolt nevelésnek kell olyan légkört teremtenie, hogy a valóságtól túlságosan ne rugaszkodjanak el a vágyak. És ebben segíthet a statisztika. — Hányan jelentkeztek egyetemre, főiskolára? — Kilencvenen érettségiznek, a felsőfokú technikumokkal együtt 58-an szeretnének továbbtanulni. Ez valamivel több, mint az országos átlag. Magasabb azonban a tanulmányi eredményük is. Legtöbben a matematikai,fizikai és a nyelvi osztályból jelentkeztek. S ha egyéni képességeiket összevetjük a táblázat adataival, nagyjából reálisnak értékelhetjük tervüket. — Miben segített ez a felmérés? — Alapvetően nem tudtuk megváltoztatni a diákok terveit, nem is akartuk, de a módosításban, a reális szemlélet kialakításában segítségünkre volt. Ismertettük az osztályfőnöki órán és a szülői értekezleten (meghívtuk a városi munkaügyi osztály vezetőjét is, tájékozhasson a soproni munkaalkalmakról). Több gyerek keresett meg ilyen kéréssel: műszaki pályára akar menni, de kicsi az esélye tanulmányi eredménye miatt, keressünk egy olytani felsőfokú technikumot amelyre nagyobb valószínűségvel pályázhat. A füzet kitűnő tájékoztatást adott. — A Széchenyiből jelentkezettek közül hányat vesznek fel évente? — Hullámzó az arány: 20—80 százalékig. Tavaly például 45 százalékuk felelt meg. — És akiket nem vesznek fel? — Szeptemberig tudjuk, mi van velük, aztán elvesznek a szemünk elől. Egy-két hónap után általában mindenki el tud helyezkedni. Keressük a módját annak, hogy kapcsolatot tarthassunk velük, ismerjük munkahelyüket, és segíteni, tudjunk rajtuk — már amennyire az iskola erejéből telik. 1íz iskola tükre Az említett felmérés a termelőmunkába igyekvők adatait is közli. Ez másik cikk témája lehet. Mindenesetre az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőkről újabb „elektronikus” statisztika készült „Felvételi vizsgák a felsőoktatási intézményekben 1967” címmel. Ez feldolgozza valamennyi középiskola vizsgát tett tanulójának írásbeli és szóbeli felvételi eredményét, és elemzi a siker és sikertelenség okait. A vaskos kötetté növekedett statisztika nemcsak a közép, és felsőfokú intézmények követelményrendszerének különbözőségére hívja fel a figyelmet, hanem mintegy tükröt is tart valamennyi középiskola elé. G. B.