Kisalföld, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!­ARA: 80 fillér AZ MSZMP GYOR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYOR, 1969. JÚNIUS 17., KEDD * XXV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM --------------------------------------------------------------------------­A tartalomból: A társadalom­biztosítás számadatai KASTÉLY A KERTBEN „Én már majdnem boldog vagyok" Tudósítások a megye sportjáról . A moszkvai tanácskozás Befejeződött az első napirendi pont vitája Moszkva, Havel József és Pirityi Sándor, az MTI tudó­sítói jelentik. A kommunista és munkás­pártok moszkvai tanácskozá­sának részvevői hétfőn reg­gel, magyar idő szerint 8.00 órakor ismét összeültek a­ nagy Kreml-palota György­­termében. Ezzel az értekez­let 10. munkanapja és 18. ülése kezdődött. A délelőtti ülés lezárta az értekezlet munkájának fon­tos szakaszát: befejeződött az első napi­rendi pont, az antiimpe­­rialista akcióegység kérdé­sének vitája. A moszkvai tanácskozás hétfőn délután, magyar idő szerint 14 órakor folytatta munkáját a Kreml György­­termében. A tanácskozás hétfő dél­előtti ülésén egyébként a részvevők a titkárság javas­latára egyhangúlag elfogad­tak egy nyilatkozatot, amely a Haitiban lezajlott újabb véres események kapcsán megbélyegzi Duvalier terror­rendszerét, és szolidaritásáról biztosítja a haiti kommunis­tákat. Ugyancsak a titkárság elő­terjesztésére a tanácskozás hozzájárult ahhoz, hogy elfo­gadják a „Béke és szocializ­mus” nevű nemzetközi ki­adóvállalat kezdeményezé­sét, amely elhatározta, hogy angol, francia, német, orosz, spanyol, arab és szükség ese­tén más nyelveken is kiadja a moszkvai nemzetközi ta­nácskozás beszédeit és okmá­nyait. A sajtóközpont, amely a tanácskozáson részt vevő kül­döttségek kötetlen hangulatú és oldott légkörű fórumává vált, Kádár János nagy ha­tású, szombati sajtóértekezle­te után hétfőn és kedden to­vábbi, érdekesnek ígérkező sajtókonferenciák színhelyé­vé vált. Hétfőn délután Dan­ge, az Indiai KP elnöke, este Gustav Husák, a CSKP első titkára látogatott el a sajtó­­központba és találkozott a tu­dósítókkal. ★ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első ti­tkára hétfőn délután ellá­togatott a moszkvai magyar nagykövetségre, ahol talál­kozott a szovjet főváros ma­gyar kolóniájának képvise­lőivel. Hétfőn délután a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásának szer­kesztő bizottsága előterjesz­tette a fő dokumentum szö­vegének tervezetét. Az elő­terjesztéshez tizenketten szól­tak hozzá, majd az ülés hosz­­szan tartó taps közepette le­zárta a szerkesztő bizottság előterjesztésének tárgyalását. Ugyancsak hétfőn délután a szerkesztő bizottság előter­jesztette a tanácskozás béke­felhívásának szövegét, ame­lyet a küldöttek egyhangúlag elfogadtak és a soros elnök, John Golland brit pártvezető meleg szavakkal méltatott. Kedden délelőtt a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozása folytat­ja munkáját. Felhívás a béke védelmére Moszkva (TASZSZ) A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának 1969. június 16-i ülé­sén elfogadták az alábbi fel­hívást, amelynek címe: Fel­hívás a béke védelmére! „Mi, kommunista és mun­káspártok képviselői — hang­zik a felhívás —, akik nem­zetközi tanácskozásra ültünk össze Moszkvában, felhívás­sal fordulunk a világ népei­hez, minden emberhez, meg­győződésére és politikai né­zeteire való tekintet nélkül, hogy hajtsanak végre együt­tes akciókat a béke megvédé­sére és megszilárdítására. Harc folyik a legfonto­sabbért: az emberiség jö­vőjéért. Századunk első felében két világháború több mint 70 millió emberéletet ragadott el, sok ezer virágzó várost és falut törölt el a föld színéről. A Hirosima fölött megjelent baljóslatú atomfelhő tragikus figyelmeztetés volt arra, hogy milyen következményekkel járhat a harmadik világhá­ború, ha az imperializmus­nak sikerül azt kirobbanta­nia. A jelenlegi körülmények között, amikor az atombom­bák percek alatt elérhetnek bármely világrészt, és óriási területeket változtathatnak pusztasággá, egy világhábo­rú sok százmillió ember pusztulását vonná maga után, a világ civilizációjának és kultúrájának értékes kincseit döntené romba. (Folytatás a 2. oldalon.) Kapuváron karcsún áll a víztorony Idős asszony áll az utcai vízcsapnál. A vödre már meg­telt, de még vár. A tanács­elnököt látja közeledni. Nem állhatja meg szó nélkül: — Nem is tudja, elnök elv­társ, milyen nagy jót tett velünk. Az elnök csak mosolyog, aztán ő sem állhatja meg szó nélkül. — Emlékszik még az évek­kel ezelőtti állapotra, Teréz néni? Tíz évvel ezelőtt, sőt még jóval később is sokat szid­ták a víz miatt Kamenár Fe­rencet, a községi tanács vb elnökét Kapuváron. Az idő­sebbek váltig hangoztatták: „Öregapámnak is jó volt ez a víz, nekem is jó lesz. A ke­rékvágásból is megiszom a vizet!” Ma már hallani sem akar­nak erről a kapuváriak. El­feledték a rossz vizet, a fer­tőzött kútvizet, nem emlé­keznek arra a bizonyos, so­kat emlegetett kerékvágás­ban megálló vízre. Pedig érdemes rá vissza­emlékezni! A tanács dolgo­zói, a tanácstagok, a nép­front aktivistái de sok bosz­­szúságot, meg nem értést, szi­dalmazást nyertek abban az időben! Hiszen a tanács már 1959-ben elhatározta: meg­oldja a kapuvári vízgondot, egészséges ivóvizet juttat a lakosságnak. Csakhogy ki-ki a maga kis pénzét féltette. Nem akart hozzájárulni a vízmű megépítéséhez. Pedig az összeg nem volt nagy. Csa­ládonként 2400 forint. Ezt sem „tudták” megfizetni. In­kább kilométereket gyalogol­tak naponta a jó ivóvízért. A tanács mégsem mondott le a tervről: Kapuvárnak víz­mű, vízvezeték, jó ivóvíz kell. 1963-ban elkészítették a ta­nulmánytervet. A Vízmű Tár­sulat csak 1966. május 30-án, hatéves szervező munka után alakult meg. Megkezdődhe­tett a vízmű építése. Tavaly aztán kicsobbant az első lit­­ter kitűnő ivóvíz az utcai vízvezetékekből. Örömünnep volt ez a községben. A víztorony a községtől észak-keletre már karcsún magasodik. A faluban 25 ki­lométer hosszú vezeték viszi a jó ivóvizet. A vízmű ez év december 31-én készül el teljesen. Ak­korra már összesen 39 kilo­méter hosszú lesz a vízveze­ték-hálózat. A költség tete­mes: 18 millió forint. S a ta­nács dicséretére szóljon: még nem kért hitelt! Pedig a szo­ciális helyzetet is figyelembe vette az öregebbeknél. A köz­gyűlés beleegyezésével elen­gedett a lakosság befizetésé­ből 272 814 forintot. Kamenár Ferencet nemrég Budapestre hívták a vízgaz­dálkodási társulások országos választmányi ülésére. Ott ér­te az erkölcsi megtiszteltetés. A közösség érdekeiért évek hosszú során át végzett kitar­tó, nagyszerű munkáért „A vízgazdálkodás kiváló dolgo­zója” kitüntetést kapta. S az elnök mégsem ennek örül igazán, hanem annak, hogy Kapuvárott győzött a józan ész: a lakosság végül is összefogott és akarta, hogy jó ivóvize legyen. (ksa) Készülődés az országgyűlésre Ülésezett a megyei képviselőcsoport Megyénk országgyűlési képviselőinek csoportja ta­nácskozott tegnap Győrött. Az ülést dr. Révay Zoltán csoportvezető nyitotta meg, majd Kovács Sándor képvi­selő tájékoztatót adott a cso­portvezetői értekezleten el­hangzottakról, amelyet a na­pokban tartottak meg Buda­pesten. Közeleg az országgyűlés következő ülésszaka, és a cso­port tanácskozása is az or­szággyűlésre való készülés je­gyében zajlott le. Kovács Sándor elmondotta, hogy a Parlamentben a következő ülésszakon a tavalyi állami költségvetés végrehajtásáról és az ország vízgazdálkodásá­ról tanácskoznak Az új gaz­dasági mechanizmus beveze­tése óta először történik, hogy országgyűlésen megvi­tatják a költségvetés végre­hajtását, elemzik a gyakor­­­­lat új módszereit, az élet­­színvonal alakulását. Ami a második napirendi pontot il­leti, megyénkben vonatkozá­sú ügyet is tárgyal ezen be­lül az országgyűlés: a Han­ság öntözésének tervezetét. Megyénk képviselői közül Tóth László szól hozzá az or­szággyűlésen a második na­pirendi ponthoz, elemezve megyénk vízgazdálkodását, árvízvédelmi helyzetét. Var­ga Ferenc képviselő pedig in­terpellál: milyen ösztönző módszereket dolgoznak ki a felsőbb szervek a szarvas­marha-nevelés fellendítésé­ért, hogyan kívánják segíteni a háztáji gazdaságokban levő selejt, illetve a meddő szarvasmarhák értékesítését. Befejezésül a megyei kép­viselőcsoport tanácskozásán Zámbó József országgyűlési képviselő tájékoztatta társait azokról a határozatokról, amelyeket a megye illetékes szervei hoztak a megye, a városok és a falvak fejlesz­tésére. A tanácskozás azt mutatta, hogy megyénk képviselői is­merik a lakosság kívánságait, és választóik érdekében or­szágos érdekeket figyelembe véve dolgoznak. Megyei dalostalálkozó a fertőrákosi kőfejtőben Gyönyörű napsütésben, pat­togó indulók hangjai mellett érkeztek a külön­ au­tóbuszok a fertőrákosi kőfejtő elé a megye dalosaival. A külön­böző megyei szervek közös rendezésében került sor va­sárnap délelőtt a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból a megye kórusainak ün­nepi szemléjére. Tizenegy kórus mintegy 600 dalosa a Sopron váro­si Tanács fúvószenekarának közreműködésével, Monosto­ri Ferenc vezetésével a Him­nuszt, majd az Internacioná­­lét énekelte el. Nagy Miklós, a megyei ze­nei szakbizottság vezetője üd­vözölte a megjelent vendé­geket. Köztük Bedő Ottót, a megyei pártbizottság osztály­­vezetőjét, Fasang Árpádot, a kiváló zeneszerzőt és kar­nagyot, továbbá a tanácsok képviselőit. Bedő Ottó megnyitó beszé­dében visszapillantott a mun­­kás-da­losmozgalom múltjá­ra. Győrött már 1946-ban mű­ködött munkáskórus, később Sopronban és a megye más helységeiben is felcsendült a munkások ajkán a dal. A Ta­nácsköztársaság ideje alatt még a kisebb üzemekben is alakultak kórusok, amelyek az ünnepségek fényét emel­ték. A Horthy-korszakban a munkáskórusok nagyobb ré­sze illegalitásba vonult, és különböző fedőnevek alatt működött. Hazánk egyik leg­híresebb munkásegyüttese a Vándor Kórus volt, amely­nek vezetője Sopron közelé­ben halt mártírhalált. „Őriz­zék híven a forradalmi da­loshagyományokat!” — fejez­te be beszédét Bedő elvtárs. Minden dalostalálkozó legna­gyobb élménye a közös ének­lés. Ezúttal is feledhetetlen marad a dalosok és a hall­gatók számára a hatalmas oszlopcsarnokban felcsendülő két dal: Fasang—Zsolnai: Bé­két a világnak! és Lendvai: Dal a Tanácsköztársaságról. Fasang Árpád vezényelte a dalosok sokaságát. Ünnepi pillanatok voltak ezek. Ezután sorjában énekeltek a kórusok. A Soproni Kisipa­ri Szövetkezetek Testvériség Énekkara két első számát zenekari kísérettel, a követ­kezőket anélkül énekelte. A Kapuvári Szövetkezeti Ének­kar gyönyörű népviselete, nagyszerűen előadott műsora egyaránt sikert aratott. A kőnyrétalapi, a csornai, a győ­ri Pedagógus-, a Győri Tex­tilipari Vállalat, a győri Liszt Ferenc Kórus, a kónyi együt­tes, a mosonszentmiklósi szö­vetkezeti kórus, a győri Vasas Énekkar, a mecséri női kar minden számát megemlíteni, azokról külön-külön dicsére­tet mondani lehetetlen. Va­lamennyiről közös jellemző­ként hadd szóljunk: megyénk kóruskultúrája magas szintű. Az újabban megalapozott, vagy a mostohább körülmé­nyek között működő énekka­rok lelkesdése, ügyes műsor­választása ugyanúgy dicsé­retre méltó, mint az élen já­ró kórusok ragyogó szereplé­se. A kitűnő akusztikájú csar­nokban gyönyörűen csendül­tek meg a leghalkabb pianók­ is. Befejezésül a kórusok Kő­halmi János vezetésével 1919-es katonadalokat éne­keltek. A dalos találkozó be­fejezése után egyöntetű volt a vélemény: szép és mara­dandó élményt nyújtott ez az idényzáró seregszemle. (1.) Vadőrök helytállása Június 13-án, pénteken dél­után nagyszerű helytállásról tett tanúságot Kollár Sándor vadőr és Gosztola Tibor vad­őrtanuló. Két vadásszal együtt őzre és vaddisznóra lestek a csermajori fiatal telepítésű fenyőerdőben. Négy órakor eső nélküli vihar vonult át felettük. A villám belevágott az egyik fenyőfába és meg­gyújtotta. Pillanatok alatt öt fenyőfa kapott lángra. A két vadőr és a két vadász bo­zóikkal és a náluk lévő hol­mival csapkodta a tüzet, hogy a lángok terjedését megaka­dályozza. Sikerült. A 150 hol­das fenyőerdőből csupán négy fa és 10 négyzetméter aydl égett el. Nagyszerű és gyors mun­kájuknak köszönhető, hogy­­ az erdőt megmentették a pusz- I­­ulástól. A megmentett érték becslések szerint 500 000 fo­rint. A „győri nyár” eseménys­orozatából: Vasárnap délelőtti térzene a Tanácsházánál. Meghalt Zalka Máté özvegye Moszkva (MTI­) Hosszas betegség után 72 éves korában, vasárnap Moszkvában elhunyt Vera Ivanovna Zalka, Zalka Má­ténak, az oroszországi és a spanyol polgárháború legen­dás hősének özvegye. Teme­téséről később történik intéz­kedés.

Next