Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
1969. október 1., szerda Ivánban a falu apróságai, az óvodás korúak új épületbe költöztek. Régen várták azt a napot, hiszen a kastélyépületben az iskolásokkal osztoztak meg a termeken. — Az óvoda nagyon szép, csak még nem kész teljesen — mondja Mátyás István, a községi tanács titkára. — Vagy ötvenezer forint értékű munka van hátra. A padlást le kell betonozni, a falakat és az ajtókat festeni kell Az óvoda valóban nagyon szép Még így félig kész állapotában is. Térítők, képek, virágok mindenütt. A szorgos, dolgos óvónői kezek igyekeztek megszépíteni az óvodát addig is, amíg a festésre sor kerül. S hogy még így is örömünnep volt az óvodába beköltözni, azt csak azok tudják igazán, akik évek óta várnak az épület elkészülésére. Az óvoda építésére már 1962-ben megkezdték a gyűjtést. Az alapozás hat évvel ezelőtt kezdődött az egész falu összefogásával, a járási tanács anyagi támogatásával. Az épületre addig 1,5 millió forintot költöttek. A falu lakói boldogok, mert apróságaikat egészséges, szép környezetben tudják. A három hatalmas, napfényes teremben hetvenöt óvodás talál otthon-Az óvodán kívül az idén az ivániak másnak is örülnek. Boldogan újságolják, mutogatják a falu Fő utcáján épülő egészségházat • — Az idén év végére bizonyára megnyílik — mondják. Az egészségházat évekkel ezelőtt kezdték építeni. Amikor az alapozásra sor került, a tervek már elavultak A terhes mamák és a kismamák búslakodtak: várni kell a terhes, és csecsemőgondozásra. A tanács építés közben változtatott a terveken. Nagyobbra, korszerűbbre építtette, sőt a védőnőnek is készíttetett ott lakást. Ma már áll az épület. Csupán a villany és a víz bevezetése van hátra. A napokban örömet hozott egy levél. A Győr-Sopron megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya közli: Répceszemeréről Ivánba helyezi a gyógyszertárat. A tanács máris gondoskodott a tervekről és az épület helyéről. A régi iskolát lebontják és annak helyén építik fel a gyógyszertárat. Községfejlesztési alapból 150 000 forintot ad erre a célra. A lakók 30 000 forint értékű társadalmi munkával segítenek A Gyógyszertári Központ 400 000 forintot ígért. A tervek elkészítését Varga István győri tervező mérnök társadalmi munkában vállalta. A parkosítás befejeződött A házak előtt virágágyakat készített a lakosság 50 000 forint értékű társadalmi munkával. A tanács az idén még egy autóbuszváró építését tervezi. Rövidesen az anyagot is megvásárolja hozzá. Iváni változások Készül a játékvár az iváni új óvodában. Világos iskolák Még a múlt iskolaévben több panasz érkezett Győr város Tanácsának művelődésügyi osztályához, hogy egyes iskolákban nem megfelelő a világítás, azonkívül az iskolaorvos nem tudja elvégezni feladatát, mert nincsenek meg a megfelelő feltételek. Az új iskolaév kezdete előtt az osztály intézkedett, hogy minden győri iskolában legyen helyiség, ahol az iskolaorvos a tanulók egészségügyi vizsgálatát elláthatja. A régi iskolák világításának korszerűsítése folyamatosan történik a lámpahelyek számának növelésével és a vezetékek kicserélésével. Ez évben három győri iskolában történtek meg a munkák. A típustervek alapján készült iskolaépületek világítás berendezése megfelel a követelményeknek. A levéltárak területi jogköre Lapunk szeptember 20-i számában cikk jelent meg az új levéltári rendeletről, amely jogalapot nyújt a megyei levéltáraknak az „irattermelő” szervek iratkezelésének és irattározásának ellenőrzésére. Tehát a szervek által termelt dokumentumok törvényes védelem alatt állnak, s a velük kapcsolatos előírások betartását a megyei levéltárak vizsgálják felül. Mivel megyénkben két önálló jogkörű megyei levéltár működik, a vállalatok, intézmények közül sokan érdeklődtek szerkesztőségünkben: melyik levéltár felügyelete alá tartozik iratkezelésük. A kérdéssel dr. Lengyel Alfrédhoz, az I. számú Megyei Levéltár igazgatójához fordultunk, aki a következőket mondotta: — Az iratellenőrzésre jogosult két megyei levéltár illetékességi területe a következő: a Győrött működő I. számú Megyei Levéltár a mosonmagyaróvári részlegével együtt Győrben, a győri járásban, Mosonmagyaróváron és a mosonmagyaróvári járásban végez ellenőrzést. A Sopronban működő II. számú Megyei Levéltár Sopron város, a soproni járás, Kapuvár város és a csornai járás területén végzi az iratkezelés és irattározás ellenőrzésére irányuló munkáját KISALFÖLD Ölveti én nyágok között „özvegy Schöberl Józsefné győri virágkereskedőt, aki öt évtizede folytatja tevékenységét, a Belkereskedelmi Minisztérium elismerésben részesíti.” Ez áll azon az emléklapon, amelyet most kapott a 76 éves asszony, a virágszerető győriek kedves Schöberl nénije. Valami kis tévedés van az emléklapon, mert nemcsak virágkereskedő, Kertész is. A Schöberl család 80 éve termeli a virágot Győrött, de 150 évre visszamenőleg a család minden tagja kertész volt. Anyai ágon Marosvásárhelyről származtak, apai ágon Bruckból, és mindig virágokkal foglalkoztak. Első üzletük Győrött 1924- ben nyílt — addig csak a kertészetük volt. Azután az Árpád út 41. szám alatt építettek egy üvegházat, amelynek az utcai részét virágüzletnek képezték ki. Bement a szerelmes fiatalember az üzletbe, és ott találta magát pompázó szegfűk, rózsák és gladióluszok között az üvegházban. Megmutatta, melyik szál virágot akarja elvinni szíve hölgyének. Csattant a metszőolló, és a kívánság máris teljesült. (Nem lehetne ezt, ma is megvalósítani? ...) Ezt követően a Deák utca 14. szám alatt volt virágboltjuk. Bombatalálat érte. Azután a Deák utcából Aradi vértanuk útja lett, és a 13. szám alatt kapott helyet Schőberlék boltja. Ma pedig az Arany János utcában kötik a koszorúkat, készítik a menyaszszonyi csokrokat és árulják a saját termésű szegfűket. Ott beszélgettem a virágok között ezzel a kedves aszszonnyal, aki egy emberöltőt töltött el a virágok között. — Ó, kedves fiam, sokat tudnék én mesélni! Hány gyönyörű menyasszonyi csokrot kötöttem én már az életemben! Hány boldog fiatalember futott be hozzám, hogy Schöberl néni a legszebb rózsáiból csináljon nekem csokrot, mert fiam született! Vannak törzsvevőim is, akik majdnem mindennap bejönnek, és mindig Télen, nyáron. Ezeket szeretem, igazán, mert ők is szerelmesei a virágoknak. Egyedül maradtam a kislányommal, férjemet 1951-ben temettük el. Egyedül dolgozunk, és mindig sokat. De higgye el, fiam, olyan jó a virágok között élni ... Kérdezném tovább, de szép kék szeméből az öröm és a meghatódottság könnyei patakzanak. Még csak az iránt érdeklődöm, melyik a kedvenc virága? A gyöngyvirág — mondja —, bárcsak egész évben lehetne árulni! Jönnek a vevők,, tudják már Schöberl néni munkásságának elismerését. Dolgos, ráncos kezét szorongatják. Én meg arra a kínai közmondásra gondolok, amely így szól: „Ha egy életen át boldog akarsz lenni, légy kertész." Ahogyan elnézem ezt az egyszerű néniket a virágai között, figyelem kiegyensúlyozott beszédét, megelégedett örömét, azt gondolom, igaz lehet a kínai bölcsesség ... * . Anyaság vagy kenyér? Talán lesznek olvasók, akik e címet hatásvadászónak találják. Hogy nálunk, a mi társadalmunkban kelljen választani az anyaság és a kenyér között? — Képtelen kérdésfeltevés — mondhatják soka. E sokak közé azonban nem tartozik Halász Vincéné, aki szíve alatt a kicsinyével, hónapok óta nem kap munkát. Nemrég a középiskolai érettségire készülve, ő se hitte volna, hogy kilépve az Életbe, ekkora ellentmondást lel a sokat hallott elvek és tettek között. Sorsa úgy adódott, hogy érettségi után rövidesen férjhez ment, s egy kis jövevény is jelezte érkezését. Kicsit korán, de a fiatalok ragaszkodtak hozzá. Kétszeresen fontossá, sürgőssé vált a fiatalasszonynak az elhelyezkedés. Jóformán semmi nélkül kerültek mindketten a házasságba, a kicsi születéséig is égetően kell a fiatalasszony keresete. Munkaalkalomban nincs hiány, Halászné állást is kapott a Rövid- és Kötöttárunagykereskedelmi Vállalatnál. De a próbaideje alatt kitudódott a terhessége. Ezt senki sem említette ugyan Halásznénak a végleges alkalmaztatása megtagadásának indokolásául. Felettese szerint a beosztásában nem felelt meg. Azóta is álláskereséssel foglalkozik Halász Vincéné. A munkaközvetítő hivatalban sok állást ajánlottak ugyan, a jelentkezőt örömmel is fogadták, de amikor áldott állapotáról tudomást szereztek, különböző indokokkal kitértek az alkalmaztatása elől Az idő telik, a fiatalasszony terhességének félidejébe lépett, s a fiatal házasokat anyagi gondok nyomasztják. El lehet-e képzelni, hogy szerelmüket, vonzalmuk gyümölcsének érkezése miatti örömüket nem károsítja-e meg csalódás? Aligha! Ha a fiatalasszony a terhességét megszakíttatja, mint annyi sokan teszik, elhelyezkedésének mi sem állhatná útját. A fiatalok azonban vállalták a gyermeket, dolgozni, küzdeni készek érte. Arra nem számítottak, hogy a munkavállalásnál kizáró ok az anyaság, hogy a fiatalasszonyt — törvényt sehol sem sértve — elutasítják. E sorok írója jól tudja: a gyárakban, vállalatoknál, intézményeknél gondot okoz, hogy a gyermekgondozási segély bevezetése óta jelentősen megnőtt a gyermeket váró, nevelő nők száma. Szülés előtt könnyebb munkára való helyezésük, utána a helyettesítésük nem kis gond. Ez szaporodna eggyel Halászné alkalmazásával. Pusztán termelési, gazdasági szemszögből talán érthető is lenne, hogy inkább az olyan jelentkezőket válasszák, akiknél nem mutatkozik ilyen probléma. A tőkések általában így gondolkodnak, cselekszenek. De mi szocializmust építünk! Törvényeink egész sora védi az anyát, születendő gyermekét. Törvény tiltja, hogy a terhes nők alkalmazását állapota miatt megtagadják. Arra azonban nem alkottak jogszabályt, hogy emiatt, de más ürüggyel ne vonják el a kenyeret előle. Hogy a vállalati érdekre való hivatkozással ne sértsenek alapvető társadalmi érdeket, erkölcsöt. A becsület, a családvédelem elemi törvénye azt diktálja, hogy Halászék (s nemcsak ők) ne fosztassanak meg attól a lehetőségtől, ami országunk minden állampolgárának kijár, hogy mindketten dolgozhassanak. Egymásért s születendő gyermekükért, családi boldogságuk megtartásáért. Van-e fontosabb közösségi érdek ennél? JL-né Segítenek a rábasebesi tsz-en! Az „Asztalra kívánkozik, nem a Dunába” című, szeptember 26-i számunkban megjelent cikk olvasóinkat egy szerződésről tájékoztatta, amelyet a rábasebesi termelőszövetkezet kötött a Győr- Sopron megyei MÉK-kel. A szerződés hat vagon közte értékesítéséről szólt ár megjelölése nélkül. A körte kilóját 1 forint 80 fillérért számlázták, de a szövetkezethez visszaérkezett számlán „túlbuzgó ember jóhiszemű tévedése” áthúzta az eredeti árat, és 80 fillért írt fölibe a szövetkezet kárára. Hat vagon eladatlan körte maradt a rábasebesi szövetkezet portáján. A Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat „tudva a rábasebesi gazdák gondját, ígéretet tett, hogy felveszi a kapcsolatot a szövetkezettel.” A vállalat felhívta tegnap délelőtt szerkesztőségünket, és közölte, hogy 66 mázsa körtét vásárolt a napokban a rábasebesi tsz-től, s október elején hasonló mennyiséget akar vásároli. Tegnap délelőtt a győri üzletekben megjelent a rábasebesi körte. A háziasszonyok véleménye szerint: ízletes, finom, olcsó. 3 Sütőipar - megelégedésre Közgond a megye falvaiban a kenyérellátás. A megifjodott községekben egyre kevesebb kemencét építenek, kimegy a divatból a házi sütés, és a falusi lakosság java része boltban veszi meg napi kenyerét. Sok helyre azonban vagy nem érkezik meg a szállítmány, vagy a boltok óvatos rendelése miatt kevés érkezik. A napokban a mosonmagyaróvári járásban jártam: vajon van-e elegendő kenyér, általános-e a megyei helyzet? Nos, találtam gondokat, de ami lényeges: találkoztam felelősségteljes törődéssel, az ipar és az áfészek együttműködésével. Panaszszal kevésbé. Szervezett szállítás A várost és a mosonmagyaróvári járást a Mosonmagyaróvár és Vidéke Sütőipari Vállalat látja el kenyérrel, péksüteménnyel. Mintegy 70 000 ember mindennapijáról gondoskodik: naponta csak a vidéket számítva 36 helység 84 boltjába jutnak el rakománnyal a vállalat gépkocsijai. A boltok vezetői és a lakosság sem panaszkodnak. A 160—180 mázsa kenyér és a 40 000 péksütemény naponta kikerül az üzletekbe. Még oda is szállítanak kenyeret, mint például Várbalogra, ahol naponta 100 kilónál kevesebb kenyeret kérnek. A vállalat 10 gépkocsija szállítja a péksüteményt és a kenyeret. Kora délelőtt természetesen nem jutnak el minden boltba, de délután négy órára már befejezik a szállítást. A falusi boltok vezetői, a lakosság elégedettek a kenyér minőségével, a kései szállításnak nem örülnek, de belátják, hogy a 10 gépkocsi nem képes egyszerre mindenüvé eljutni. Ami viszont a vállalatnál levő jó szervezést dicséri: egy-egy bolt naponta ugyanabban az időben kapja meg az árut, tehát a lakosság is igazodhat a kenyér érkezéséhez, nem kell feleslegesen órákat tölteni kenyérre várva a boltokban. Épül az új gyár A vállalat tizenöt városi, illetve vidéki üzemében állítja elő a napi kenyeret, péksüteményt. Gond az üzemek ellenőrzése, a termelés összefogása. A gond megszűnik, ha a kenyérgyár felépül. Már építik, majdnem 24 millió forintba kerül, és a tervek szerint a jövő év elejére már termel. Ekkor átszervezhetik a meglévő kisebb üzemeket finom sütemény gyártására, a vidéki kenyérsütödék pedig továbbra is termelhetnek. A gyár felépítése után gazdagszik a vállalat kocsiparkja is: jövőre két új gépkocsi kapcsolódik be a túrajáratokba. Ami viszont a vállalat panasza: Mosonmagyaróváron a kiskereskedelmi boltok alig vállalnak kockázatot, rendszerint kevés árut kérnek, és félnek a választéktól. Az áfész-ek boltvezetői rugalmasabbak, az igényeknek megfelelően rendelik a péksüteményt is, s ha eladatlan áru marad, visszáruként átveszi a vállalat, és a visszáruból morzsát készít. Saját bolthálózat A vállalat a termelés fejlesztése mellett fejleszti saját üzlethálózatát is. Tavaly a termelt kenyér és péksütemény 8 százalékát már saját üzleteiben értékesítette a vállalat. Eddig négy kenyérboltja volt az üzemnek, az idén augusztusban nyílt meg Mosonban az ötödik és Magyaróváron már rendezik a hatodikat. A bolthálózat fejlesztésének a célja: este is legyen áruválaszték. Ezért a városi boltok két műszakosak. És hogy bevált a kezdeményezés, az új mosoni bolt példája mutatja. Egy hónap alatt 100 000 forintot forgalmazott, és olyan áruválaszték került ki az üzletbe, amelyet a lakosság eddig alig ismert, hiszen a kiskereskedelmi boltok óvatosságból nem rendeltek. A sajtos rúdból például a vállalat saját üzleteinek megnyitása előtt a mosoni részen alig fogyott el naponta 30 darab. Az új boltban 200—300 fogy naponta. Ugyanígy a teasüteményből, a sós rúdból és a többi süteményből is többet árul az üzlet, mint amennyi azelőtt fogyott egész Mosonban. Tehát ha lépett egyet a lakosság jobb kenyérellátása érdekében a mosonmagyaróvári sütőipar, lépnie kellene a kereskedelemnek is egyet, úgy megteremteni az együttműködést, mint az kialakult az ÁFÉSZ-ek és a vállalat között. P. I.